Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-03 / 130. szám
f»d< MEGY*» 1966. JÜNIUS 3., PÉNTEK Két regény — két korszak Időben a legtávolabbra visz el bennünket Oravecz Paula József Attila-díjas írónő négy kötetre tervezett családregényének második darabja, a Tört ágak. Az első világháborús Tabánt varázsolja elénk egy szegény família, a Hanka család életének tükrében. Milyen lehet a mosónőnek, s gyermekeinek, és a hasonlóak sorsa, akiket nemcsak a háború terhe sújt, hanem a munkanélküliség, pénztelenség is állandóan nyomon követ? Ezt a nyomasztó atmoszférát teremti újjá meleg, lírai színekkel Oravecz Paula sikerült regénye, miközben szépszámú szereplőgárdával megrajzolja az akkor még létező városnegyed élő freskóját. Időben közelebbi, távolságban viszont messzebbi tájakat villant fel Mesterházi Lajos Kossuth-díjas író Isten, méretre című kisregényében. (Szépirodalmi, 1966.) Húszévesen, 1936-ban egy nyári vakáció során a német országutakon kóborolt autóstoppal. Mi történt az ott szerzett ismerősökkel 30 esztendő alatt? Az akkori utazás tanulságai, mintha most váltak volna aktuálissá: izgalmas, lebilincselő olvasmány kerekedik belőlük. Történet történetet követ, vidám és tragikus váltja egymást, amelyek szorosan összeÚj bélyegek A londoni labdarúgó VB alkalmából június 7-én kilenc értékből — 20, 30, 60 filléres, valamint 1. 1,40, 1,70, 2, 2,50 és 3 plusz 1 forintos bélyegből álló bélyegsorozatot hoz forgalomba a posta. Ugyancsak június 7-én kerül forgalomba az „Évfordulók— Események 1966.” bélyegsorozat újabb értéke, a Magyar Üttörők Szövetsége alapításának 20. évfordulója emlékére kiadott 60 filléres bélyeg. — Az aszódi gimnázium IlI/a osztályának diákjai „Petőfi öröksége” című irodalmi műsorukat e hónapban Kartalon, szeptemberben pedig Túrán és Dunakeszin mutatják be. fonódnak, áttűnnek a mába, majd visszakanyarodnak a múltba. Találóan „egymásnak felelgető történetkompozíciónak” nevezi műve szerkezetét az író. Könnyedén, olvasmányosan mond el súlyos gondolatokat. Szigetszentmiklósi és monon „úttörő” krónikásak Készül az úttörőmozgalom krómükáskönyve. Személyes élményeket feldolgozó írások, visszaemlékezések sokasága érkezett a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadóba, ahhoz az albumhoz, amelyet a hazai úttörőmozgalom történetéről állítanak össze a Magyar Üttörők Szövetségével közösen. A beküldött munkákból a bíráló bizottság 15 írást — a legjobbakat — albumban megjelenteti. Köztük Kovács Emil (Szigetszentmiklós) és Szalai Katalin (Monor) írását. A pénztárosnő Q r I I -afinn A dátumhoz persze hozzá tmke-sarok - IlterSÄ megy, év végén már nem fényképezhetjük a 67-es villamost alulról az Emke-sarkon. A felvételen jól látható a már kibetonozott aluljáró, amelyen keresztül majd a gyalogosok járnak. Am addig még sok villamos fut Pesten és Budán Tóth felv. izenkettedik sor megfelel? Tessék! — mondta a pénztárosnő kedves mosollyal és átnyújtotta a jegyet. — A kezdésig van idő bőven, maradjon egy kicsit, elbeszélgetünk. Ma úgyis kevesen jönnek, nem a legjobb film, megmondom őszintén, s a közönség ezt már tudja. Különös, milyen hamar híre megy, melyik a jó és melyik a rossz film. Egy estét persze el lehet ütni ezzel is. Mostanában ritkán látom magát. Hogy beteg volt az unokája? Remélem, nem volt komoly a baj? Nekem nincsen unokám, gyermekeim sincsenek, nem mentem férjhez. Volt egy vőlegényem, meghalt szegény a háborúban, és egyedül maradtam, Tudom, mi a magány. — Hogy itt a pénztárban ülni: nem unalmas-e? Nézze, ennek is megvan a maga érdekessége. Figyelem az embereket — már amennyire a munkám engedi, s találgatom, kinek milyen lehet az élete? Legtöbben párosával jönnek, különösen vasárnap, férj, feleség, vőlegény, menyasszony. Hétköznap sok a magányos ember, nem számítva persze a suhancokat, akik csoportosan járnak, nyájban és folyton hangoskodnak, rendetlenkednek, a jegyszedőknek gyakran kell figyelmeztetni őket... — Milyen jegyet parancsol? Tessék, ötödik sor! ol is hagytam abba? Ja, a fiataloknál. Hát azért közöttük is akadnak rendesek. Nemcsak a szerelmesekre gondolok, mert hiszen ők a iegszolidabbak. Nem törődnek semmivel, csak egymással. A film szinte mellékes nekik, olykor csak ürügy, hogy egymás mellett legyenek, összebújjanak ... Tudom, én is voltam fiatal... Egyszóval: nem unatkozom itt az ablaknál. Aztán kitaláltam magamnak egy érdekes játékot, magának elmondhatom. Ha magányos férfi vagy nő jön, legtöbbször egymás mellé ültetem őket. Érdekes, megfigyeltem, hogy majdnem mindig magányosan is távoznak. Ök a megrögzött magányosok, a gyógyíthatatlanok, akiknek valami különös van a természetükben, ami visszatartja őket a másokhoz való BT ból ismeretség is születik és ekkor közösen hagyják el a mozit. Tavaly egy fiatalembertől egy doboz csokoládébonbont kaptam ajándékba. Nem akartam elfogadni, nem tudtam, miért adja. Boldogan mesélte, hogy nekem köszönheti a menyasszonyát, mert itt, ebben a moziban ismerte meg, mellette ült, a tizenhetedik sorban. Lám, ilyen az élet! No, de ez veszélyes játék, nagyon veszélyes. Mindjárt mesélek egy másik esetet is... — Hová? Az erkélyre? Tessék, erkély, tizedik sor! 0 z úgy volt, hogy jött egy magányos fiatalember, olyan harminc év körüli, már többször láttam itt nálunk, egyedül is, meg egy szőke nővel is. Mindig jókedvűnek, vidámnak látszott. Most azonban nagyon kedvetlen volt. Gondolatai is valahol messze járhattak, mert a visszajáró pénzt is majdnem itt felejtette. Utána kellett szólnom. Ennek valami baja lehet, gondoltam. Talán ösz- szeveszett a szőkével. Elég az hozzá, hogy nem sokkal később egy csinos, húsz év körüli lány érkezett, szintén egyedül. No, ötlött fel bennem hirtelen, ezt a szép kislányt odaültetem a szomorú kedvű fiú mellé. Egész este azon tűnődtem, vajon össze- ismerkedtek-e, jobb kedvű lett-e a fiatalember? Igen sajnáltam, hogy nem látom őket. De aztán elfeledkeztem a dologról. Tovább játszottam a jegyekkel, kiszemelt embereket ültettem egymás mellé, pusztán szórakozásból. Hónapokig csináltam ezt, míg rá nem jöttem, hogy nem mindig szerencsés dolog beleavatkozni mások életébe. Akkor is árthatunk, ha jó szándék vezet bennünket. Mert például mi történt a rossz hangulatú fiú esetében is? Jó ideig együtt jöttek a moziba. Azt hittem, jót cselekedtem velük, mert mind a kettő mindig vidámnak, boldognak látszott. Egyszer aztán egy hosz- szabbb szünet állt be, s a fiatalember egy másik nővel jelent meg, azt hiszem, azzal a régi szőkével. No, gondolközeledéstől. Éppen ezért ma- csa'í eddig tartott? Koradtak egyedül. Sokszor unják önmaguk börtönét, de képtelenek belőle kitömi. Néha azonban a székszomszédságvácsné, a pereces, tudja, az a kövér asszony, éppen mellettem állt és odasúgta: „Na, ezek is kibékültek.” „Hogyan? Micsoda?” Nem értettem a 0rSSS//S/S/SS/SSSSSSSSSSSSSSSS/SSS/ySSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SS/SSSSSSSSSSf/SSS/SS/SSSSS//SSfSSSSS/SrfSSSSSSSS7SSSSS/SSfSSSSSSSS/SS/SSSSSSSSSSSSSS/SSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSS^ dolgot. Hát képzelje, kiderült, Ő hogy az a széltoló fiatalember Ő nős volt, az a szőke nő volt a ÚTKÖZBEN PERPATVAR Házaspár száll fel a gyorsvasútra, gyerek is van velük, kirándulni lehettek vagy a Vidám Parkban. A gyerek jól érezte magát, a házaspár valamin ösz- szeveszhetett. Bizonyítja ezt az asszony könnyes szeme, pirosodó arca, és az, hogy mihelyt elindul a szerelvény, félhangosan odaszól a férfinek: — Ez volt az utolsó, hogy elmentünk valahová... A férfi hallja, de nem szól, kifelé bámul az ablakon. — Rá se nézel erre a gyerekre .. akármit kérdez szegény nem válaszolsz ... — folytatódik tovább a monológ... A szegény gyerek az ajtót rugdossa. — Mit rosszalkodsz te is? — fordul felé az asszony haragja, az utolsó szócskát jó megnyomva, hogy a férfi is értsen belőle. — Már azt is bánom... — szipog aztán az asszony —, hogy hozzádmentem ... ez az életem ... Az utasok diszkréten, de érdeklődéssel figyelnek. Várják, hogy mit szól a férfi, hogy meddig futja hallgatásra a türelme. — Mi lesz a vacsora? — kérdezi végül a férj teljesen váratlan fordulattal. — Rántotta... — válaszol megszokottan az asszony — meg van egy kis hús is... — Retek van? — érdeklődik a férj. — Van ... — hangzik a válasz röviden, de békülékenyen. — Remek ... —1 fénylik fel a férfi szeme s óvatosan, mintha csak véletlenül történt volna, odaér az asszony karjához. Még látom amint leszállva a gyorsvasáról átvágnak a téren. Karonfogva. A gyerek az apjába kapaszkodik. KIRAKAT A divatáru kirakat rendezés alatt. Pulóveres férfi mászkál az üvegablak mögött, rendezgeti a „hölgyeket”. A bábuk — a divathölgyek — szégyenkezve ácsorognak. Meztelenül. Azazhogy egy szál törülközőben. A gondos kirakatrendező ugyanis — nehogy a járókelők megbotránkozzanak — addig is, míg a régebbi ruhákat felcseréli újakkal, törülközőt csavart a hölgyek köré. Egykedvűen néznek maguk elé a papírmasé manekenek nem idegeskednek, nem türelmetlenkednek, várnak sorsukra. Egy van csak közöttük, amelyiknek, úgy látszik, már nem jutott törülköző — az diszkréten hátat fordít. a három százforintost. A zömök azonnal lecsatolja az órát. — A szíjat is nekedadom ... ráadásként ... A következő megállónál leszáll a vevő, az ablaküvegen át int, füléhez emeli az órát... — Jár az, ne félj... — szól kifelé a borostás — jár az... S mikor már elindul a villamos, akkor teszi hozzá; — Csak egy óra alatt félórát siet... És elégedetten felnevet, jó üzletet csinált... — Széltoló vagy... — mondja szemrehányással a harmadik férfi, akinek azért — látszik az arcán — tetszik a dolog. Panaszosan sóhajt a borostás: — Hiszen csak ne kéne az a nyavalyás motor... VENDEG ÜZLET Éjszakai műszakról jöhetett a három férfi, látszik rajtuk, hogy nem korhely- kedtek, a jókedvük attól van, hogy aludni mennek, legfeljebb egy fél cseresznyét hajtottak fel valahol. — Hát, akkor? — kérdi az egyik, egy zömök borostásarcú folytatva a félbehagyott beszélgetést. — Rászánod magad? — Még gondolkodom komám ... sok azért a háromszáz ... — Ezért? — mutatja felháborodva a karján levő órát a borostás. — Ezért sok a három? Vedd tudomásul, komám, hogy hatért vettem, és ha nem terólad lenne szó, és nem kellene az a nyavalyás motor, hát... A „komám” már ingadozik, töpreng, húzódozik, de csak a látszat kedvéért. Aztán sóhajt, tárcájába nyúl, s kiveszi Autóbusz — ülőkalauz — tolongás. — Jegyeket kérem — hangzik a jólismert szólam és az utasok engedelmesen nyújtják a forintokat, megy is simán a dolog, amíg valaki lyukasztásra váró átszállót nem nyújt át. — Szent ég ... — kiált fel a kalauznő ... — hol a lyukasztóm? Nem kell sokáig keresni, ott van egy mellette ülő kislány kezében. — Adod rögtön ide... — formed rá a kalauznő — micsoda dolog ez ... A hatéves forma utas elgörbíti a száját, nyújtja a lyukasztót, s az utasok már-már védelmére kelnek. Egy asszony odasúgja a másiknak— így beszélni egy csöppséggel... A kalauznő kilyukasztja a jegyet, mosolyog egy kicsit, bocsánatkérően, aztán újból odaszól a kislányhoz, egészen más hangon. — Megmondtam lányom, hogy csak a végállomáson játszhatsz vele ... Felragyog a lány: — Még kettőt mehetek ... — Nem bánom ... B. I. § felesége. Én pedig, buta fiej- Ő jel, odaküldtem neki azt a kislányt. De hát ki gondolta ^ volna? Kovácsné ismeri őket, Ő abban az utcában laknak, Ő ahol ő, valahol Lőrincen... § „Sokat veszekedtek az utóbbi ^időben — pletykált a pereces- Ő nő —, a férfi megismer kezdett valami lánnyal, a fiatal- Ő asszony megtudta, s majdnem | válás lett belőle.” ..Igen? Ér- Ő dekes!” — csodálkoztam, de Ő egy szót sem szóltam arról, Ő hogy én is bűnös vagyok. kPgJ zóval, ilyen az élet, na- skjjí gy°n . kell vigyáznunk, ■ mert még jó szándékból ^ is származhat baj... De már |nem is játszom a jegyekkel, Ő adom, ahogy jönnek. No, csöngetnek is, kezdődik az elő- $ adás ... Viszontlátásra! 8 Is Fürtös Gusztáv GYURKO GÉZA: Naiv vagyok Bárki beláthatja, hogy a mai világban, ha az ember ad magára és családja tekintélyére, nem lehet meg svájci drót- kötélpálya nélkül. Ezek után érthető, hogy bementem az üzletbe,’ ahol tőlem telhető szerénységgel, de óvatos fenntartással szólítottam meg az eladókartársat: — Egy svájci drótkötélpályát szeretnék, kérem ... És ha lehetne, akkor olyat, amelynek spirálisan csavart drótkötele van... Azt jobban szeretem. Kapható egyáltalán? — Kapható-e? — háborgott az eladó. — Természetesen. Spirálisan csavart is, oválisán csavart is, svájci is, siklórendszerű is — mondta és mutatta is a príma árut... Bárki beláthatja, hogy a mai világban, ha az ember ad magára és családja tekintélyére, nem lehet meg ciklotron nélkül sem ... Ha nincs ciklotronja, megszólják a szomszédok. — Egy ciklotront, ha kaphatnék ... De tetszik tudni olyat, ami a részecskéket jobbról gyorsítja fel... A KRESZ ugyanis nálunk a jobbról való gyorsítást írja elő — mondtam óvatosan az eladó kartársnak, de megnyugtatott: természetes, hogy van, sőt olyan is, ami balról jobbra gyorsít, mert Európa nem minden országában kötelező a jobbról való részecskegyorsítás ... Azt is megértheti bárki, hogy manapság egy valamirevaló családban nélkülözhetetlen egy nagy anyahajó. Mert anya az van, de az dolgozik, s valakinek mégiscsak vigyáznia kell a kis repülőkre. Lementem a szaküzletbe, kértem és kaptam — nagy anyahajót is, igaz, az atommeghajtású éppen kifogyott a raktárból, de az eladó sírva kért bocsánatot és megígérte, hogyha ilyen kell, utánam küldi a la- .kásómra. Megelégedtem a .ha», gyományos típussal is, mit kellemetlenkedjék mindig az ember ... Ugyanígy jártam a Vosztok típusú űrhajóval is, bár szembehóllal kértem, mert az slankít; de volt, természetes, hogy volt — hiszen ezek manapság olyan közszükségleti cikkek, amelyek nélkül egyszerűen nevetséges az élet. Ezen morfondíroztam megelégedetten, amikor a zsebembe nyúlván észrevettem, hogy elfogyott a cigarettám. Beugrottam a cigarettákat áruló boltba és kértem egy csomag Fecskét. Az eladó nevetőgörcsöt kapott: — Uram, ne nevettessen — hörögte. — Fecskét? Hát hol él maga? — De hát akkor... Mit?... Megszoktam ... Írták, hogy a filter meg az egészség... — makogtam. — Filter, egészséges ... Lá- rlfári... Vegyen, uram — most érkezett — valódi malájföldi maniókagyökeret... Ha azt rágni kezdi, eszébe sem jut a cigaretta — közölte velem az eladó, és a pultra rakta a malájföldi maniókagyöke- reket, hogy válasszak ... Kiválasztottam egy cigarettaformájú gyökeret, s azt rágo- gatva felültem a svájci drót- kötélpályára, hogy eljussak a kilövőállomásra, mert tudtam, hogy földreéréskor várni fog a nagy anyahajó ... Hm ... Hm ... vajon milyen lehet a ciklotron filterrel? Meg kellene próbálni... Megyék atlasza $ A Kartográfiai Vállalat tér- Ő képes zei számos, kifejezetten Ő hazai vonatkozású térképen Ő dolgoznak. Ő Megkezdték az előmunkálatokat Budapest atlaszának előkészítéséhez. A tervek szerint Ő 48 oldal lesz benne. Ő Régi hiányt pótol majd a Ő magyar megyék atlasza. Ha- ^zánk összes községeit ugyan- ^ is eddig csak a drága világat- % laszban vagy a nehézkesen ^kezelhető államigazgatási falitérképen lehetett megtalálni. ŐAz új olcsó atlasz viszont Ő tartalmazza a legkisebbb tele- í püléseket is. Néhány térképlapon olyan általános tudnivalókat is feldolgoznak benne, mint például a népsűrűség, az ipar, a bányászat, a mezőgazdaság helyzete, az éghajlat, a csapadékviszonyok stb. A turisták számára elkészítik Magyarország idegenforgalmi atlaszát. Az atlasz térképei eligazítják a külföldi és hazai látogatót a fővároson kívül olyan fontos idegenforgalmi gócokon is, mint Szeged, Debrecen, Pécs, Eger, Veszprém, Esztergom, Viseg- rád, Tihany, Siófok, a Dunakanyar.