Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-24 / 148. szám
4 1966. Jí: NIT'S 24., PÉNTEK "T/CMao FHmvik Lengyelországban IDEÁLOK - VAGY MÍTOSZOK - KERESÉSE? A lengyel irodalmi, színházi és filmkörökben — de messze ezeken túl is — érdekes vita bontakozott ki a színészekről. K. T. Toeplitz, a Kultúra című hetilap neves filmkritikusa indította meg a vitát. Tézise így hangzott: a lengyel színház és film színészei mindmáig nem tudták kialakítani a maguk egyéni sziluettjét. Túlságosan sokareúak. Eljátszanak mindenkit, akinek szerepét éppen rájuk osztják. Jól játszanak, sőt gyakran remekül. De... Emlékezzünk vissza Gérard Philipe-re: rögtön szemünk előtt van utánozhatatlan bája, ifjúi lendülete és csibészes humora, akármelyik filmjében láttuk is. Jean Gabinra ígondolva szintén teljesen világos körvonalú figura jelenik meg lelki szemeink előtt. Ugyanez a helyzet Brigitte 'Bardot-val, Audrey Hepburn- nel.., Bizonyára minden magyar olvasónak is megvannak a kedvenc színészei, akik — bár különböző szerepeikben más- más alakot elevenítenek meg ■— mindig megőriznek „valamié', aminek azt köszönhetőjük, hogy a néző a filmvásznon jó ismerősét fedezi fel, bizonyos tulajdonságokkal rendelkező embert. Henry Fonda játszhat seriffet egy vad- ■ nyugati filmben, vagy esküdtet a „Tizenkét dühös ember”ben, Gary Cooper játszhatott XVII. századbeli kalandort, az életbe belefáradt politikust vagy érzékeny lelkű művészt — mégis mindig „saját maguk maradnak”, egy bizonyos ideált személyesítenek meg, a néző gondolatvilágában egy bizonyos magatartással, beállítottsággal, a környező valóságra való reagálás egy bizonyos rendszerével azonosulnak. így érvelnek K. T. Toeplitz hívei. Azután így folytatják: panaszkodunk a mai ifjúságra. (Egyébként mikor nem panaszkodtak az akkori „mai” ifjúságra?) Panaszkodunk, hogy a fiatalok életmódjukban, szokásaikban minduntalan idegeneket utánoznak. De hát hol vannak a mi saját, utánozható példaképeink? Létrehozott-e filmművészetünk olyan időtálló alakokat és eszményképeket, amelyek valóban a mieink lennének, közel állnának nevelő céljainkhoz? Az ilyenek hiánya okozza többek között azt is, hogy az ifjúság idegen ideálokat keres ... Nagyhatású példaképet teremtett meg annak idején a lengyel filmművészetben Zbigniew Cybulski, „a legnagyobb lengyel társadalmi mítosz” megteremtője a szó pozitív értelmében. A magyar közönség többek között a Hamu és gyémánt című filmből ismeri. Ezután az egyetlen filmje után egycsapásra a fiatalok millióinak bálványa lett. Utánozták mindenben, beleértve az állandó napszemüvegviselést ... Ez a divat még ma is. De nemcsak a külsőségekben utánozták. Valóban példaképpé válhatott — volna... A születő mítoszt azonban nem használtuk fel. Filmrendezőink megfojtották ezt a mítoszt, mikor következő filmjeiben — egyébként kitűnő filmekben — hazugokat, szélhámosokat, részeges semmirekellőket játszattak Cy- bulskival. És még több ilyen példát is idézhetnénk. A Kultúra hasábjain folyó vitába a legkiválóbb lengyel színészek is bekapcsolódtak. Egyesek, legalábbis részben, egyetértenek Toep- litzcel: „ ... egyes színészeket a közönség kedvenceivé kellene tenni. Azzal a fenntartással azonban, hogy ennek a folyamatnak másnak kell lennie, mint például Amerikában és más eszméknek kell vezérelnie ezt a jelenséget” — írta J. Chojnacka, a kitűnő színésznő. Mások viszont erélyesen tiltakoztak: „Odaát a filmcsillagok luxusgépkocsikon járnak, rózsaszínű márványmedencékben fürödnek. Magánéletük az egész sajtót foglalkoztatja. A sztárok körül mítosz alakul ki. Nálunk nincsenek sztárok. Villamoson járunk. Nincsenek rózsaszínű márványmedencéink. Az emberek nem sokat tudnak magánéletünkről, amely végső soron nem sokban különbözik más emberek életétől. Ez jól van így... Minden szerepben mások vagyunk. Ez érdem. Ez bók...” (Barbara Krafftów- n a). Megint mások úgy vélekednek, hogy néhány azonos jellegű, „erős” szerep tönkreteheti a színészt; azután már bárhogy is igyekszik, a nézők mindig csak azt látják ben-, ne, akit először láttak és szívükbe fogadtak, hiába játszik később egészen másfajta hősöket. A vita egyes részvevői helyeslik az egyes színészek számára írott forgatókönyveket, mások hevesen ellenzik. Vitáznak, de egyelőre nem mutatkozik megoldás. Talán nem is lehet eldönteni... Talán különböző színészi és rendezői koncepcióknak kell összeütközniük a film mágikus világában, hogy gazdag és sokrétű képet kapjunk. A lengyel vita mindenesetre olyan jelenségre mutat rá, amely alighanem minden országban foglalkoztatja a filmeseket és a kulturális élet képviselőit. Ez a vita is azt tükrözi, hogy milyen nagy érdeklődést kelt és mennyire fontos az a hatalmas befolyás, amelyet a film — a moziban és a televízióban — a társadalomra gyakorol. A vita a filmesek nagy felelősségét tükrözi, és egyben gondjukat, hogy meg tudnak-e felelni feladataiknak. Andrzej Mozolowski DZSESSZORGONÁS ESKÜVŐK A kiskunhalasi járás Jánoshalma községének tanácsa megvásárolt egy NDK gyártmányú dzsesszorgonát. A falun meglehetősen ritka hangszert a fiatalok életének legjelentősebb eseményén, a házasságkötésnél szólaltatják meg. Vita a dohányról A Magyar Élelmiszeripari Tudományos Egyesület rendezésében kétnapos dohányipari tanácskozás kezdődött csütörtökön Pécsett. Az első napon az új dohányválogatási rendszer kísérleti évének tapasztalatait vitatták meg. Gázmaszk telefonna Mondani sem kell, hogy a kombináció célja nem valamilyen exlra- terefere. Üj bányamentő készüléket próbálnak ki. Az álarcos berendezést telefonnal szerelték össze. A készülék légmentesen záró maszkja egy gégemikrofont rejt. így a felszínről érkező parancsokat továbbíthatják s ösz- szeköttetést tarthatnak egymással — telefonon. A most záruló kísérletsorozat után döntenek további alkalmazásáról. Az új bányamentő készülék érdekessége, hogy áramforrás nélkül, a hang erejével gerjesztett elektromossággal működik. Ne legyen nyári „uborkaszezon a népművelésben! j Ä Művelődésügyi Minisztérium és a Népművelési Intézet rendezésében csütörtökön népművelési szakemberek két- , napos tapasztalatcseréje kezdődött Székesfehérvárott. •! A tanácskozáson mintegy 30 népművelő, a várjátékok, , nyári egyetemek, fesztiválok, szabadtéri színpadok rendeÚJ MAGYAR MONOGRÁFIA KÉSZÜL A sárközi napok alkalmából a szekszárdi Béri Balogh Ádám múzeumban csütörtökön megkezdődött a néprajz- kutatók két napig tartó országos tanácskozása. Az ország minden tájáról érkezett néprajztudósok dr. Tálasi Istvánnak, az ELTE tanszékvezető professzorának vitaindító ismertetését követően megtárgyalták a magyarság néprajzát összefoglaló új magyar monográfia kiadásának előkészületeit. zői, művelődési otthonok és vidámparkok igazgatói vitatták meg a nyári népművelés problémáit, tapasztalatait és távlati feladatait. Megállapodtak abban, hogy a nyári időszak nem lehet „uborkaszezon” a népművelésben. Az ország első vidéki gyermekszínháza — Pécsett Csütörtökön fejezte be az idényt a pécsi Nemzeti Színház, amelynek művészei 477 előadáson csaknem negyed- millió nézőt szórakoztattak. A jövő évad újdonságot ígér a pécsieknek. A Nemzeti Színház mellett, az átalakított kamaraszínházban megnyílik az ország első vidéki gyermekszínháza. Tudomány, amely a népességgel és a népesedéssel foglalkozik Mind a szakkörök, mind az emberek érdeklődését egyre jobban foglalkoztatják a demográfia kérdései. Érthető is ez, mert a demográfia, mint a népességgel és a népesedéssel foglalkozó tudomány, legközvetlenebbül az emberi társadalmat, ennek népeit, magát az embert tárgyalja. Korszakunkat méltán tekintik olyannak, amelyben az emberért valóságos verseny folyik. Itt mindenekelőtt a szocialista országokra gondolunk, amelyekben a társadalom fiigyeimének középpontjában az ember áll sokoldalú szükségleteivel. Ez a magyarázata annak, hogy a szocialista országokban oly behatóan foglalkoznak a demográfiával. Hazánk demográfusai jelentékeny, nemzetközi viszonylatban is nagy figyelemre méltatott munkásságot fejtenek ki. E munka irányítója a Magyar Tudományos Akadémia demográfiai bizottsága, valamint ennek elnöksége és a Központi Statisztikai Hivatallal közösem kiadott népességtudományi folyóirat, a DEMOGRÁFIA. A demográfusok feladatairól szólva, Dmitrij Valentej professzor, a Népesedési Tanács elnöke hangsúlyozta: a szovjet tudósok szerint a népesedési kérdések széles körű kidolgozása rendkívüli elméleti, politikai és népgazdasági jelentőséggel bír. „Ki kell dolgoznunk — úgymond — a népesedés- elméletet összeegyeztetve abbéli meggyőződésünkkel, hogy a kommunizmus uralma a földön összehasonlíthatatlanul tartósabb lesz az emberiség egész megelőző történeténél.” ★ A demográfia a tőkésországokban sem elhanyagolt tudomány. Színvonalas irodalma van az Egyesült Államokban, Angliában, Franciaországban és más tőkés államokban. Érdekes fejlődést mutat ez a tudomány a fejlődés útjaira lépett országokban, így különösen Indiában és néhány afrikai, ázsiai és dél-amerikai országban. A tőkésországokban, a demográfia is — mint a többi tudományok — tőkés szempontoknak, osztályérdekeknek van alávetve. A kapitalizmusban az ember nem annyira célja, mint inkább eszköze a termelésnek. De olyan eszköze, amelyet a tőkés verseny miatt, a termelés érdekében tökéletesíteni kell. A tőkés verseny törvényszerűsége, s épp a profitért folyó harc, elkerülhetetlenné teszi, s a tőkéseket valósággal rászorítja, hogy az embernek — ennek a legfontosabb termelőerőnek és egyben döntő fogyasztónak — életszínvonalát, a munkásmozgalom kényszerítő hatására is, fokról fokra emeljék. Ezekkel a szempontokkal függ össze a demográfia intenzív és színvonalas művelése a tőkésországokban. A demográfia — egyre növekedő társadalmi jelentőségének megfelelően — számos tudománnyal összekapcsolódott. Nemcsak érintkezik sok fontos tudománnyal, hanem azoknak valóságos csomópontjává vált. A szociológusok, közgazdászok, filozófusok, földrajztudósok, biológusok, pszichológusok, orvosok és más tudósok egyaránt művelik a demográfiát is. A népesedési problémák mindenekelőtt szociológiai és gazdasági problémák, de nem csupán ilyenek. A demográfia tudománya amellett, hogy a társadalomtudományokhoz áll legközelebb, számos természettudományi ággal is szorosain egybefonódik. Természetesen a demográfia és a többi tudomány kapcsolatának, a közöttük levő rangsornak és kölcsönös de- terminálts.ágnak a vizsgálata maga is fontos tudományos feladat. S ennek megoldásánál sem nélkülözhetők a dialektikus és történelmi materializmus tanításai. A demográfia esetében is irányadó az a tétel, hogy a történelemben, a társadalom életében végső fokon a való élet termelése és újratermelése a meghatározó mozzanat. A társadalom anyagi termelőerőinek fejlettsége határozza meg a mindenkori termelési viszonyokat s az ezekkel szorosan összefüggő egész sor kérdést, ezek között a kultúra, a család, a népesedés problémáit is. A demográfia hazai megismerésében nagy jelentőségű a „Bevezetés a demográfiába” című munkának megjelenése, amelyet dr. Szabady Egon szerkesztésében egy nagyobb kollektíva 1964-ben adott ki. Bár a munka a „Bevezetés” szerény címét viseli, a valóságban az kiváló, a demográfia nemzetközi irodalmában is számottevő kézikönyv. ★ A „Bevezetés” részletes meghatározását adja a demográfiának. Eszerint a demográfia az a történelmileg kialakult tudomány, amely sajátos módszerekkel vizsgálja a népesség számát, összetételét, területi elhelyezkedését és állapotát, ezek változásait és tényezőit, valamint a népesség és a népesedés jelenségeihez fűződő társadalmi-gazdasági kölcsönhatásokat és következményeket, feltárja a népesség megújulásának, a népesedés jelenségeinek törvényszerűségeit, s mindezeket az ismereteket a társadalmi-gazdasági fejlődés szolgálatába állítja. A kézikönyv még hozzáfűzi: A népesség szerkezetén és változásán a terület, nem, életkor, családi állapot, foglalkozás, osztályhelyzet, anyanyelv, nemzetiség, műveltségi színvonal megszabta ismérvéket, az ezek szerinti összetétel-változásokat, illetve a népesség számát és összetételét változtató jelenségeket kell érteni, amilyen a születés, halálozás, házasságkötés, válás, vándorlás. Amint a fenti meghatározásból is kitűnik, a demográfia — mint a tudományok általában — bizonyos törvényszerűségekkel foglalkozik. Ennélfogva az ebben a tudományban tárgyalt törvényekkel kapcsolatban is rá kell mutatnunk ezeknek tendencia jellegére. ★ A demográfia által felvetett számos probléma sürgette a belgrádi világkongresszus összehívását, amely 1964. szeptember első napjaiban zajlott le. Megszervezője az ENSZ volt, a jugoszláv kormány segítségével. Előkészítésében egész sor nemzetközi szervezet vett részt, a többi között a Népesedés Tudományos Tanulmányozásának Nemzetközi Szövetsége, az ENSZ élelmezési és mezőgazdasági szervezete (FAO), az UNESCO, az Újjáépítés és Fejlesztés Nemzetközi Bankja, s mások. Méreteire jellemző, hogy közel 90 országból több mint 1000 személy vett részt rajta, s közel 500 dolgozatot vitattak meg. A magyar delegációt dr. Szabady Egon vezette, aki egyben az MTA Demográfiai Bizottságát és a Központi Statisztikai Hivatalt is képviselte. A kongresszus az eredeti elhatározásnak megfelelően sem határozatot nem hozott, sem konkrét ajánlásokat nem tett. Eredetileg elhatározott céljai inkább metodológiai jellegűek voltak: megjavítani a népesedés problémáinak, különösen a demográfiai problémák s a gazdasági és társadalmi fejlődés közötti kapcsolatoknak a megértését; előmozdítani a demográfiai kérdések tudományos kutatására irányuló érdeklődést; gyarapítani és tökéletesíteni a népesedés fejlődésére vonatkozó adatok gyűjtését s növelni a demográfiai tevékenység hatékonyságát. A világkongresszus tárgyalásai mindazonáltal kiterjedtek a demográfia csaknem valamennyi tárgykörére. A kongresszus óriási anyagának feldolgozása még folyamatban van, bár illetékesek már most megállapítják, hogy e kongresszus munkálatai a demográfia fejlődésének fontos mérföldkövét alkották. Kétségtelen, hogy e munkálatok előmozdították a demográfiai kérdések kutatásában és lehetőség szerint való megoldósában a nemzetközi együttműködést. Eredményeként remélhető, hogy a népesedési, s az ezzel kapcsolatos gazdasági kérdések gyakorlati megoldása terén is jelentős előrehaladást lehet elérni. ★ Mint említettük, a demográfia számos tudománnyal összekapcsolódik. De a demográfia önmagában is rendkívül szétágazó tudomány. A strukturális vonatkozások (a népesség összetétele és változásai) vizsgálata mellett, kiterjed a születés és termékenység (natali- tás-fertilitás), a halandóság (■mortalitás), a belföldi és nemzetközi vándorlás (migráció),’ valamiint a természetes szaporodás (reprodukció) kérdéseinek beható tárgyalására. A demográfia egyik alapvető feladata a népesség mindenkori állapotának (összetételének, szerkezetének) megállapítása (strukturális demográfia). A gyakorlat a népesség megfigyelésének és mérésének különböző fogalmait s az adatgyűjtésnek különböző módszereit hozta létre az egyes országokban. [Az ENSZ statisztikai hivatala a nemzetközi összehasonlítás érdekében megteremtette például az ún. „nemzetközi konvencionális összné- pesség” (International Conventional Total) fogalmát.] A tendencia természetesen az, hogy ne csak ez a fogalom legyen nemzetközileg egységesítve, hanem a többi fogalmak (módszerek, szempontok) is, mert csak ez biztosíthatja az összné- passég demográfiai helyzetképének, összképének egységesítését nemzetközi szinten is. A strukturális demográfia fő eszköze az egyes országokban időközönként (általában 10 évenként) megtartott általános népszámlálás. Egy ilyen népszámlálás méreteit jellemzi, hegy például a hazánkban 1960. január 1-én megtartott népszámlálás eredményeinek tudományosan feldolgozott ismertetése 1960 júniusában indult meg és az 1964. év végén fejeződött be. összesen 32 kötet jelent meg. E cikk keretében hazánk népsűrűségére fogunk rövid pillantást vetni. A népesség száma 1964 végén meghaladta a 10 milliót, pontosabban 10135 000 főt tett ki. A népsűrűség (a terület négyzetkilométerére eső lélekszám.) 1964- ben tehát 108 körül volt. Ezt a népsűrűség! számot csak úgy értékelhetjük eredményesen, ha figyelembe vesz- szük a világnépesség sűrűségét és rendkívül egyenlőtlen eloszlását. Az 1955. évi adatok szerint a föld egészére számítva a népsűrűség mutatója 20 alatt volt, vagyis átlag egy négyzetkilométernyi területre kevesebb, mint 20 lélek jutott. Földrészenként az eloszlás a következő volt: Európa 53,6 Ázsia 34,6 Afrika 7,4 Észak- és Közép-Amerika 9,9 Dél-Amerika 7,0 Óceánia 1,8 Magyarország népsűrűségét a többi országok népsűrűségével összehasonlítva, az alábbi következtetésieket vonhatjuk le: A föld szárazföldi részének túlnyomó területe ritkán lakott. E szempontból hazánk a sűrűbben lakott területek közé tartozik. A föld legsűrűbben lakott területe Európa. Magyarország a népsűrűség tekintetében egyik európai szélsőséghez sem tartozik, tehát sem a túlsűrűn lakott területek közé, amilyen Belgium 305-ös, Hollandia 361-es népsűrűségével, sem a ritkán lakott országok közé, amilyen Norvégia 11-es, vagy Svédország 17-es népsűrűségével. Hazánk népsűrűség tekintetében a környező népi demokratikus országok közül a legközelebb Csehszlovákiához áll, szemben a 65—73 népsűrűségű Jugoszláviával és Bulgáriával, s a közepes helyezésű (kb. 80-as) Romániával. K. II.
