Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-23 / 147. szám

1966. JÜNIUS 23., CSÜTÖRTÖK Háromnapos országos szőlőtermesztési tapasztalatcsere Háromnapos országos szőlő- termesztési tapasztalatcsere kezdődött Bács-Kiskun megyé­ben a Földművelésügyi Mi­nisztérium Kertészeti Főosztá­lya, a megyei tanács vb me­zőgazdasági osztálya és az Ag­rártudományi Egyesület ren­dezésében. Az ország minden részéből érkezett megyei kertészeti elő­adókat az ültetvény tervező vállalatok vezető szakembe­reit, valamint a nagyobb szőlő- termelő közös gazdaságok el­nökeit dr. Tompa Béla, az FM Kertészeti Főosztályának he­lyettes vezetője tájékoztatta a szőlőtermesztési eredmények­ről. Ezt követően dr. Csepregi Pál, a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola docense tartott elő­adást az újtelepítésű szőlők termőrefordulásával kapcsola­tos feladatokról, valamint a legújabb szőlőművelési mó­dokról. TISCIA A szegedi székhellyel mű­ködő Magyar Tiszakutató Ál­lomás egy évtizedes tapaszta­latairól megjelent az első könyv „Tiscia” címmel. Az új kiadványból a hazai könyvtá­rokon kívül — a Szovjetunió­tól Amerikáig — kilencven külföldi tudományos intézet kérésére küldtek példányokat. „Kivirágzott” a Tisza Az utóbbi napok fülledt, me­leg időjárásának hatására az idén a szokottnál csaknem két héttel korábban következett be a látványos természeti je­lenség: a Tisza virágzása. A változékony időjárás miatt a kérészek felhői szakaszosan lepték el a folyó felszínét, leg- hamarább a Hejö-torkolat mentén jelentek meg az áttet­sző szárnyú rovarok. Az alko­nyati órákban millió számra hagyták el a kérészlárvák a folyó iszapjában lévő „lakásu­kat”, s jötték a víz felszínére. Ott levetve lárvaköpenyüket, felleg módjára emelkedtek a víz színe fölé, hogy leéljék né­hány órás „tiszavirág” életü­ket. JÓ ÜTŐN Egy megbeszélés alkalmával *— félig tréfásan, félig komo­lyan — tette fel valaki a kér­dést: „A lezajlott változások óta hogyan halad — a Hala­dás Faipari Ktsz? Mert az el­múlt év végén megtartott köz­gyűlés nehéz és sok vonatko­zásban igen problematikus időszakot zárt le a Szentend­rei úti üzemben. Az akkori vezetők — a régi elnök, fő­könyvelő és műszaki vezető — közötti torzsalkodások, szemé­lyi ellentétek, vélt és való sé­relmeken alapuló összeütkö­zések súlyosan éreztették ha­tásukat az egész szövetkezet munkamenetében, s a józan szemlélők között többen vol­tak azon a véleményen: ha ez így megy tovább, az egész szövetkezet sorsa rosszra for­dul... A magasabb szintű vezetés — a KISZÖV — tudott a problémákról és végül az el­múlt év második felében ha­tározottan fellépett a gondok- bajok megoldása érdekében. Még szeptemberben — Kond- mann Dezső személyében új, a szövetkezeti iparban nagy gyakorlattal rendelkező fő­könyvelőt, ezt követően az ál­lami iparból két kiváló mű­szaki embert — Auth Antalt és Kádas Tibort — kapott a szövetkezet. A decemberi köz­gyűlésen azután a tagság Auth Antalt — akit a szövetkezet egyik idős, alapító tagja Kucz- kás János bácsi tanított-ne­velt a szakmára annak idején — választották meg elnöknek, s az új műszaki vezető Kádas Tibor lett. Azaz: a személy- cserék annak rendje és módja szerint lezajlottak a vezetés­ben. As új „hármasfogat“ dolga még sem volt könnyű. Őszinte szóval, de bölcsen próbálva a fogalmazást: az állami iparból jött új veze­tőkkel szemben a kezdeti idő­szakban volt egy-két ember­ben ellenérzés, másokban bi­zonyos fajta tartózkodás, még másokban nyugtalan várako­zás. De voltak olyanok is — és az idő múlásával ezek száma egyre szaporodott — akik szimpátiával, segítenikészen fogadták az új vezetést. A „hármasfogat” ezekre támasz­kodhatott elsősorban. Nem egy riport-adta keret­be, hanem ívnyi tanulmányba férne csak bele annak ismerte­tése és elemzése, hogy az új vezetéssel az élen milyen utat tett meg, hogyan haladt a Ha­ladás Ktsz az elmúlt félévben? (Szabó László, a KISZÖV elnöke mondotta egy beszélge­tés alkalmából: „A Haladás vezetésében megmutatkozott problémák lemérhető hátrá­nyokat okoztak az egész kö­zösségnek. Sokkal több lehető­ség réjlett a szövetkezetben, mint amennyit ki tudtak hasz­nálni a termelés, ezen belül a termelékenység emelése érde­kében. A szövetkezet közgyű­lésén elmondtam: ha a prob­lémák, gondok-bajok meg­szűnnének, csupán erre ala­pozva 25—30 százalékkal tud­na többet produkálni a terme­lésben a Haladás kollektívá­ja.”) A szövetkezet elmúlt évi termelési terve — értékben — mintegy 14 millió forint körül volt — a teljesítés azon­ban nem érte el a száz száza­lékot. Az a tény, hogy a le­maradás nem volt jelentős, ar­ra is utal, hogy az utolsó ne­gyedévben már bekapcsolód­tak a termelésbe az új embe­rek, akikből később — éppen azért, mert rátermettségüket bebizonyították — a szövetke­zet vezetői lettek. Az idei vég­leges tervet 15,5 millióban ha­tározták meg — azonos dol­gozói létszámra és munkabér- alapra. Termelésük 74—75 szá­zalékát (a tavalyi 68 százalék­hoz képest) exportmunka köti le, a többi 25—26 százalékban a belkereskedelem számára termelnek. A főkönyvelő — aki nem­csak a számok embere, ha­nem a számok mögött látja a termelés egész menetét, az anyagi és személyi összefüggé­sek sokféleségét — úgy nyi­latkozik, hogy a termelési ter­vet pontos időarányossággal teljesíteni tudják. 1966. első féléve mintegy 7600 ezer fo­rintos termelési értéket mu­tat. (Szabó László, a KISZÖV el­nöke: „A magunk részéről sok reményt fűztünk a szö­vetkezet új vezetéséhez és eh­hez képest maximális támo­gatást adtunk és adunk a jö­vőben is. Természetesen az új elnöknek és műszaki vezetők­nek nem volt könnyű dolga, mert az állami ipar és a szö­vetkezeti ipar között — az azonos profil ellenére — a módszereket, a lehetőségeket, a vezetési elveket, és még sok más szempontot figyelembe véve jelentős különbségek vannak. S ők, Auth Antal és Kádas Tibor kiállották a pró­bát. Rötrid idő alatt elismerés­re méltó eredményeket értek el és ez a szövetkezet egésze számára nagy hasznot jelen­tett.’’) Auth Antal elnök és Kádas Tibor műszaki vezető — mindketten kiváló képességű szakemberek s annak ellené­re, hogy fiatal embernek szá­mítanak sok jó tapasztalattal rendelkeznek a munkában. Át­tekintő képesség, célratörő ha­tározottság, magas szintű szak­mai kvalifikáció jellemzi őket és ehhez párosul az a bel­ső tényező, hogy igyekeznek mielőbb és mind jobban meg­ismerni a körülöttük, velük dolgozó embereket, s megte­remteni a kölcsönös bizalom légkörét közöttük. Csak mindezekre együttesen ala­pozva foghattak hozzá az új vezetők a termelés belső át­szervezéséhez — a kislétszámú brigádok elaprózott, kisipari jellegű munkája helyett a szalagszerű termelés megte­remtéséhez, a rendelkezésre álló anyagok és eszközök jobb. ésszerűbb kihasználásá­nak pontos számításokon alapuló megvalósításához; és más szövetkezetek­kel való kooperáció kölcsönös előnyeinek jobb kihasználásá­hoz, a munkafegyelem meg szilárdításához — és így to­vább. Sokat dolgoztak, sokat fáradtak a közösségért a kö­zösség érdekében, de segítet- ték is őket és itt kell elsősor- § ban megemlíteni a Fejlődési; Kfcsz-t, amely valójában nagy-s ra értékelhető segítséget nyúj-g tott az új helyzetbe került? Haladásnak. (Szabó László, KISZÖV-el-\ nők: „Véleményem szerint aj: Haladás Faipari Ktsz veze­tése most jó kezekben van. A vezetésnek új, korszerű stílusát valósították meg, amely a szövetkezeti demok­ratizmussal párosulva nagy léptekkel viszi előre a Haladás egész közösségét. Korszerű munltavégzés és munkaszer- vezés, a belső tartalékok feltá-S rása és kihasználása, ösztön-* zőbb módszerek bevezetése — ez együtt jelenti azt, hogy ez a szövetkezet is be tud illesz­kedni a gazdasági mechaniz­mus reformjának végrehaj-§ tásával majd kialakuló helyzetbe. A szövetkezet kői-1 lektívája továbbra is számít hat segítségünkre.”) És mindez együttesen vá- ^ laszt is ad a riport első mon-j datában felvetett kérdésre: Jóg úton halad a Haladás Faiparig Ktsz. D. F. § A műben a kutatók: biológu­sok és botanikusok tették köz­zé fölfedezéseiket. Megfigyel­ték többek között, hogy a tiszalöki vízduzzasztó megépí­tése óta gyors ütemben változik az egész környezet flórája és faunája. A duzzasztott rész fölött, ahol lelassult a folyás, átmeneti ta­vi jellegűvé válik a vidék. Először a madárvilág reagált az új körülményekre. Az ár­területen letelepedtek a tavi cankók, megjelentek a nádi rigók és a nádi poszáták. A vízben pedig felütötték fejüket a tavi növények: a hinár, a békalencse és még az igényesebb tündérró­zsa is. A folyószabályozások is befo­lyásolják a Tisza élővilágát. Azokon a szakaszokon, ahol a partok védelmére termésköve­ket süllyesztettek le, ritkulnak a kérészek, s csak elvétve je­lennek meg tiszavirágok. Még­sem csökken azonban a halak tápláléka, mert megjelentek az apró édesvízi rákok. A szegedi Tisza-kutató expe­díció az idén folytatja munká­ját, s a jövő hónap végén újabb, immár tizenkettedik tu­dományos útjára indul. ESZTERGOM—DUNAÚJVÁROS Megkezdődött a vízi úttörők jubileumi túrája Esztergomból útnak indult (az „észak-dunai hajóflottilla”. Ezt a büszke nevet kapták az esztergomi úttörőház víziszak­körének tagjai. Felöltőitek egyenruhájukat — a fehér tá­nyérsapkát, csíkos inget, ^pi­ros nyakkendőt és négy őrsi hajón vágtak neki a Dunának. Á „legénység” hetedik, nyol­cadik osztályos tanulókból, a parancsnoki kar tanárokból, szülőkből áll. A flottílla Dunaújvárosban találkozik az ország többi ví- ziúttörőőrsével. Itt kerül sor a nagy folyami csatára, a ví­zi számháborúra, majd együt­tesen folytatják a jubileumi túrát, amelyet az úttörőmozga­lom 20. évfordulója alkalmából szerveztek. Két könyv — katonai kérdésekről A hadügy forradalma Jelentős munkát adott a korszerű hadtudomány iránt érdeklődő olvasók kezébe a Zrínyi Katonai Kiadó: szovjet katonai teoretikusok cikkgyűj­teményét a rakéta-atomháború, a modern hadviselés különbö­ző kérdéseiről. A kötetbe fog­lalt tanulmányok, cikkek hűen tükrözik azokat a gyökeres változásokat, amelyeket a nagyhatású rakétafegyverek tömeges alkalmazásának lehe­tősége teremtett a hadtudo­mányban és hadművészetben. A kötet szerzői között a szovjet hadtudomány jeles művelőit találhatjuk, így töb­bek között Malinovszkij mar- sallt, a Szovjetunió honvédel­mi miniszterét; a szerzők igen alapos elemzéssel, tények és példák sokaságával tárják fel a mai, korszerű hadviselés kü­lönböző feltételeit, összetevőit, s foglalkoznak az esetleges ra- kétaháborúr következményei­vel, hatásával. Aláhúzzák: a fegyverek maguk nem dönte­nek el semmit, sokkal inkább döntőek azok az emberek, akik a fegyvereket kezelik, s egy háború kimenetelét a hadsereg és a polgári lakosság erkölcsi szilárdsága, hazaszeretete, cél- tudatossága határozza meg. A könyv nagyszerű segédesz­köz a honvédelmi nevelőmun­kához, tények és érvek sokasá­gát szolgáltatja ahhoz. (t. i ) Dr. Tamási—dr. Kovács: Műanyagok a hadseregben Napjainkban a műanyagok mind nagyobb szerepet játsza­nak a haditechnikai eszközök sorában is: a Zrínyi Katonai Kiadó gondozásában megje­lent, mintegy 150 oldal terje­delmű, igen jól illusztrált könyv e témakört öleli félj végigvezetve az olvasót a kor­szerű haditechnikai eszközöli sora előtt, melyek előállításá­ban a műanyagoknak mái döntő szerep jutott. A katonai ruházatban mind­inkább előtérbe kerülnek a műszálas anyagok; műanyag­ból készítenek már sisakokatä kannákat, tömlőket, csőveze­tékeket, tartályokat. Felhasz­nálásra kerülnek a műanyagok az ioncserés vízszűrésnél, a szilárd benzin — „benzin bri­kett” — előállításánál, nagy szerepet játszanak az egész­ségügyi szolgálatnál, mint vérzéscsillapító és kötözőanya­gok, illetve a hiányzó csontok pótlásaiként, ott találjuk a mű­szaki csapatok felszerelései között az aknatesteket, átkelé­si eszközöket, útburkoló anya­gokat, hídelemeket — mű­anyagokból. Felhasználja a műanyagokat a páncélos gép­jármű-, illetve harckocsigyár­tás is: a járművek súlya jelen­tősen csökken alkalmazásuk­kal. Még fontosabb helye, fog­lalnak el a műanyagok a repü­lőgépgyártásban és a rakéta- technikában — a szerzők vala- menn'ű fegyvernem tekinteté­ben elemzik a műanyagok tér­hódítását, ezzel egyúttal a kor­szerű hadsereg fegyverzetének, eszközeinek sokaságát is meg­ismertetve. (sz. s.) IßT -ffS,: k ír Til’ |Nr ß, * 1 p? I: * -tr« ■ tptojMe usissmr­y . ■< ■ fci ,%• y Vy, Hotel Európa Tizenhárom emeletének rengeteg üvegablaka tükrözi a Balatont. Sió­fokon épült fel a toronyszálló, amelyben 123 két és háromágyas szobát találni. A tető­teraszról ragyogó panoráma kínálkozik. Az elegáns új­donsággal együtt 1100-ra nőtt itt a szállodai szobák száma, s közel 3000 vendégnek nyújthatnak hajlékot A lengyel turisztika problémái Egy magyar ismerősöm kér­dezte: — Mi a lengyel turisztika első számú problémája? Egy pillanatig sem haboz­tam a válasszal. Frissen él em­lékezetemben reménytelen éj­szakai vándorlásom, amikor üres szállodai szobát kerestem az egyik Balti-tenger menti városban, ahová váratlanul kellett elutaznom. Gondolko­dás nélkül válaszoltam: — A szállodák. Az úgynevezett férőhely-bá­zis problémája — túlzsúfolt szállodák, túl kevés camping és motel — Magyarországon is jól ismert, mint minden olyan országban, ahol a tu­risztika rohamosan fejlődik. Lengyelországban 530 szál­loda van, 30 000 ággyal. Édes­kevés a szükséglethez képest. Varsóban már az idén május­ban, tehát az idény kezdete előtt naponta kb. 200 személy­nek nem tudott szállást bizto­sítani a központi recepció. A szállodai helyhiány a becslés szerint Lengyelországban átla­gosan 40 százalékos, idényben még sokkal nagyobb. A lengyel nagyvárosok szál­lodáinak többsége 100 százalé­kosan kihasznált. ahogyan egyébként Budapesten, Prágá­ban és Londonban is. Pedig a helyes kihasználásnak nem szabadna meghaladnia a 80 százalékot, mert csak ez teszi lehetővé a kellően gondos szellőztetést, takarítást, állag­megőrzést, no meg annak az elvnek betartását, hogy „a szoba vár a vendégre, nem a vendég a szobára.” A fizetővendégszol gálát csak részben javíthat a hely­zeten. A Krakkóban, Poznan­ban, Plockban, nemrég meg­nyílt nagy, modem szállodák sem oldják meg a problémát: a turistaforgalom csaknem ugyanolyan gyorsan növekszik, mint a szállodák száma. Legrosszabb a helyzet a nagyvárosokban, A tengerpar­ton vagy a tavak vidékén mindig felverheti az ember a sátrát. A turisták igen nagy része így is tesz, takarékosság­ból, vagy mert szereti a no­mád életet. Városban azonban némi feltűnést keltene, ha a jövevény sátrat verne a jár­dán, vagy a parkban. Szálloda nélkül nem oldható meg a probléma ... Lengyelországban mostaná­ban egy érdekes tézisről vi­táznak. A szállodai vendégek túlnyomó része nem hazai vagy külföldi turista, hanem hiva­talos kiküldetésben levő sze­mély, akinek elvégre szintén laknia kell valahol. Lengyelországban igen so­kan utaznak hivatalosan. Ezen lehet sajnálkozni, lehet a ki­küldetések számának csök­kentését sürgetni, de jelentős változást ezen a területen alig­ha várhatunk, mert a kiszál­lásokat gazdasági szempontok indokolják. Van viszont egy előírás, amely szerint a hivatalos úton járó dolgozó, ha nem vesz igénybe szállodát, 8 zlotyt kap éjszakai szállástérítése címén. Ebből a 8 zlotyból legfeljebb 1 kiló paradicsomot vehet... A szoba ára egy átlagos szállo­dában 80 zloty ... A tézis tehát így hangzik: fel kellene emelni ezt a 8 zlo­tyt, mégpedig háromszorosára, vagy négyszeresére. Így már sok kiküldött dolgozónak meg­érné, hogy magánosoknál kér­jen szállást, például felkeres­se a nagynénjét, unokatestvé­rét, volt iskolatársát. Ezen a munkahely is nyerne, hiszen még mindig sokkal olcsób­ban jönne ki, mint a szállo­dai megoldással És nyerne rajta az idegenforgalom is: sok szállodai szoba felszabadulna a turisták számára __ A ndrzej Mozoloski Bethlehem—Tengelic 85 éves amerikás magyar hazatérése A Tolna megyei Tengelicen telepedett le öreg napjaira Csapó Sándor 85 éves ameri- kás magyar. Csapó bácsi 58 esztendei távoliét után tért vissza falujába, ahonnan az USA Pennsylvania államá­nak Bethlehem városába ván­dorolt ki 26 éves korában.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents