Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-02 / 129. szám

Sokan vásárolnak a KISZ könyvkiállításán Mintha egy hatalmas bolt óriás kirakatában nézelődne az érdeklődő, olyan ez a könyvekkel teli helyiság. De a hasonlat még pontosabb, ha egy ország könyvkiadásának ünnepi kirakatához hasonlít­juk, ahol a könyvbarát a leg­újabb kiadások sokaságával ismerkedhet. A Városi Kossuth Művelődé­si Ház ismeretterjesztő termé­ben ízléses és célszerű elren­dezésben sorakoznak a könyv­újdonságok csapatai. Az ünnepi könyvhét tiszte­letére rendezett könyvkiállí­tást és könyvvásárt Balogh György városi KISZ-titkár nyitotta meg vasárnap délelőtt. Azóta is felnőttek és iskolások csoportjai látogatják a kiállí­tást, ismerkedve a könyvek­kel. Az ügyes csoportosítás köny- nyű eligazodáshoz segít, a pul­tokon, tárlókon témakörök szerint sorakoznak az olvas­mányok. Külön a magyar iro­dalom, az ifjúsági könyvek, a külföldi szerzők művei, az is­meretterjesztő és szakiroda­lom, a politikai tárgyú köny­vek és az útleírások. Több mint húszezer forint árú könyv gazdag bősége látható — és választható — a teremben. Az ajtóval szemben, a fő he­lyen kék színű kárpiton sora­koznak a tombola főnyeremé­nyei. A jnagasba tornyosuló könyvek középső csoportja az I. díj szerencsés nyertesére vár, ezek a Világirodalom re­mekei. A második szerencsés tombolatulajdonos a Milliók könyve sorozatot kapja, míg a Jókai-sorozat a harmadik díj. Az 500, 300 és 200 forintos ér­tékben összeállított kiskönyv­tárakon kívül még sok köny­vet sorsolnak a gyorsan fogyó tombolajegyek tulajdonosai között. Az általános iskolák osztá­lyai egymást követik. Várják a gimnazistákat és a techni­kumi diákokat is. A tömbről gyorsan fogynak a tombolaje­gyek. A nézelodők egy része a kiválasztott könyv ára felől érdeklődik, és szép számmá! akad vásárló is a sarokban el­helyezett pultnál. A kijáratnál levő vendég­könyvben lapozgatva, ilyen be­jegyzésekkel találkoztam: „Na­gyon érdekes és szemléletes a . kiállítás.” Egy másik bejegy­zés gazdája azt szeretné, ha | gyakrabban kerülne sor ha­sonló vásárlással egybekötött bemutatóra. Mindenképp hasznos ez aki- állítás. Felmérhetjük könyvki­adásunk színvonalát, sokrétű­ségét, a könyvek ízléses kivi­lét. Sokan rátalálnak egy- y őket érdeklő kiadványra, amelyet a helyszínen megvá­sárolhatnak. Az iskolások meg néhány óra múlva szaladnak vissza az otthon kikönyörgött forintokkal, amelyekért tom­bolát vagy könyvet vásárol­nak. (tamasi) Válasz „Irodalmi kávéház“ ügyben A Ceglédi Hírlap május 26-i számában Kávéház—kávéház nélkül címen bíráló cikk je-; lent meg a Ceglédi Irodalmi Kávéház ügyében. Az „irodalmi kávéház” nem „titokban” alakult meg, azért, hogy az éppen ideérkező Veres Péter lássa, „nem akárhova jött”. Ügy gondolom — és er­ről bárki meggyőződhetett, aki az irodalmi esten ott volt —, hogy Kossuth-díjas írónknak nem volt szüksége erre ahhoz, hogy lemérje, milyen történel­mi és irodalmi hagyományok­kal rendelkező és milyen tö­rekvésekért lelkesedő városba jött irodalmi estre. A Ceglédi Irodalmi Kávéház mint a vendéglátóipari válla­lat irodalmi színpada 1963 má­jusában alakult. Első műsora a Harlemi"'esték című irodalmi est volt. Ezt követték: a Buda Ferenc-est, majd a Petőfi nyo­mában című irodalmi összeál­lítás, 1964 májusában a Dózsa György jubileumi műsor és a Ceglédi Ősz irodalmi est (Berda József és a „ceglédi költők” részvéteiével), majd 1965 tavaszán Tavaszköszöntő címmel Simon István költő estje, — hogy csak a legjelen­tősebbeket említsem. Nyomta- tbtt meghívók tanúskodnak arjáéi, hogy a Kossuth Szálló pálmakertjében rendezett min­den irodalmi est az irodalmi kávéház közreműködésével jött létre. Igaz, jogosultságát, megne­vezését nemegyszer vitatták. Elhangzott olyan vélemény, hogy ezzel a régi, letűnt ká­véházi életet akarjuk újból meghonosítani. Ennek ellenére az „irodalmi kávéházak” szé­les elterjedtségnek örvende­nek országszerte, talán éppen a mi példánk nyomán. A Ceg­lédi Irodalmi Kávéház időben jelentősen megelőzte nagyhírű társai: a szolnoki Árkád presz- szó, és a visegrádi őrtorony irodalmi presszó megalakulá­sát. Dr. Zoltán Zoltán A SZERKESZTŐSÉG MEGJEGYZÉSE Ügy véljük, ez a válasz — s a benne említett példák is ko­rábbi cikkünket igazolják: Cegléden nincs kávéház, kö­vetkezésképpen „irodalmi ká­véház” sincs. Egyébként is nem a rendezvények ellen szóltunk — azokat igényeljük is! — hanem az ilyen felleng­zős szóhasználatot tartjuk helytelennek. PEST NEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 129. SZÁM 1966. JUNIUS 2., CSÜTÖRTÖK A gázfogyasztók örömére: Június 10-ig elkészül az ú£ gázcseretelep A földművesszövefkezet vállalja a palackok házhoz szállítását Pénteken: TANÁCS-VB A városi tanács végrehajt« bizottsága június 3-án (pénte­ken) délelőtt 9 órakor ülést tart a városi tanács vb-termé- ben. Főbb napirendi pontok: A nyári mezőgazdasági munkák­ra való felkészülés. Tájékozta­tó jelentés a szociálpolitikai munkáról. Tájékoztató a Ceg­léd városi úttörő elnökség programtervezetéről a Magyar Úttörő Szövetség megalakulá­sának 20. évfordulója meg­ünneplése alkalmára, vala­mint bejelentések, indítvá­nyok. TanAcstaf/i besatítnoló Tokaji András, a 74-es szá­mú körzet tanácstagja ma dél­után 6 órakor tanácstagi be­számolót tart a Bajcsy-Zsi- linszky úti iskolában. Cseng a szerkesztőség tele­fonja: — Már harmadszor vittem hiába cserélni a gázpalackot. Nincs gáz. Bár az üres palac­kot vennék át, hogy ne kell­jen cipelni annyiszor oda és vissza, ráadásul — fölöslege­sen — mondja az egyik gáz- fogyasztó. — Halló, gázcseretelep? Szíveskedjék tájékoztatni, mi­ért nincs propán-butángáz? S miért nem veszik át cserére az üres palackokat? — Telepünk már régen túlnőtte a ceglédi igénye­ket. Nincs helyünk, ahol raktározzuk a gázpalacko­kat. A szolnoki töltőtelep — bár már az is korszerűtlen — ki­elégítené az igényeinket, azonban csak mintegy 320 pa­lackot tudunk egyszerre fo­gadni. Tűzrendészen szem­pontból is súlyos kifogások vannak a jelenlegi telep el­len, s a helyi tűzrendészed hatóság éppen a napokban adott újabb egyhónapos türel­mi határidőt, aminek letelte után kénytelen szigorúbb in­tézkedéseket foganatosítani — mondja Kovács Ferencné te­lepvezető. Mi van az új telep építke­zésével? Sóhajtás hallatszik a kagylóból, majd ismét meg­szólal a telepvezető: — Azt már én is szeretném tudni. Állítólag egy héti mun­ka volna hátra még. Szíves­kedjék ebben az ügyben a vá­rosi tanácshoz fordulni. Petró Mihály KÖFA-előadó ezt ígéri: — Csütörtökön négy embert küldtünk a telepre, s másnap még kettőt. Mikor adják át a kész te­lepet? — Legkésőbb június 10-ig befejezzük a hátralevő munkálatokat, s utána ki­költözhetnek az új telep­re. Ez hát a ceglédi gázcserete­lep befejezésének legújabb — s reméljük egyben az utolsó — befejezési határideje. S végezetül még annyit: az új telep ugyan nagyobb tá­volságra van a város nem egy pontjától, azonban a gázfo­gyasztóknak nem kell fárad­niuk érte, hiszen hazaszállít­ja a palackokat a földműves­szövetkezet — képünkön lát­ható Villám tehermotorja. fzl. Ájtatos rohanás Gerald Short tiszteletes úr a következő zsoltárokat java­solja óvatlan gépkocsiveze­tőknek: 100 kilométernél: „Hozzád közelebb jutok uram”, 140 kilométernél: „Jé­zusom, könyörülj rajtam”, 180 kilométernél: „Uram, el­érkeztem a te országodba.” /SSSSS/SSS/S/SSSSSSSSfS,'//SS/SSSSSSS/SSSSSSSSSSSSS/SSSSSrSSSS'SSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/fSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSS/SS/SSSSSS/SSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSS//SSSS//J Csornáról a szélmalom ürügyén A középkorban Csemő és egy neve-nem-ismert régi falu húzódott Cegléd és Kőrös között, Kappanhalmától Erkusbu- dáig mintegy háromezer holdas erdejével. A fában mindig szegény három város: Kecskemét, Nagykőrös és Cegléd kirá­lyi engedelemmel a tatárjárás után erről a lakosa-felkoncolt területről vitte a szerszám- és épületfát. Néhány évtized alatt letarolták az erdőt. Kecskemétnek a messzi fuvarokat már nem érte meg a sarjúfa, elmaradt, de a mi két városunk egy ideig még vágta a hitvány harasztot. Majd ahogy eltűntek a vadmadarak és búvá vadak, a fűvel, gyommal lepett irtvá- nyon, a szelek akadálytalanul száguldoztak kiharapva a par­tosabb részek oldalait, fújva a homokot Gógánynak és Nyárs­apátnak. A birtok semmivé vált, senkié lett. Utas emberek ha erre a riasztó vidékre értek, fázósan vonták össze a köpö­nyegüket és sietve lovagoltak át rajta. A török időkben az addigi földmivelő-állattartó gazdál­kodást a szinte kizárólagos állattartás váltotta fel, a mezővá­rosok gabonát csak saját szükségletre termeltek, annál több jószágot neveltek a legelőkön rideg nyájakban, majd az akio­kon felhizlalva. A vágómarhát a parasztpolgárok távoli vásá­rokra hajtották mind délre a hódoltságba, mind északnak és nyugatnak a királyi Magyarországba. A szántóföldek helyett a legelők kaptak értéket, ezért törekedett a két szomszéd helység megkaparintani Csemőt és a névtelen pusztát. A vil­longások pásztorok dulakodásával kezdődtek, század erejű ásóra-kapára kapott hadak összecsapásaival folytatódtak és évszázados perekbe bonyolódtak. A háromszáz éves per iratai sok színes és érdekes esetet örökítettek meg. Ide-oda hullámzott a terület joga, aszerint, hogy kinek kedvezett a szerencse. Az első ismert panaszvizs­gálat 1405-ben volt, mert a körösiek birtokba vették a közös használatú határsávot, lakosokat telepítettek ki a felgyújtott templom köré. Régi jogszokás alapján azonban az elbirtokolt földeket a bírák meghagyták a körösiek tulajdonában. 1640 táján kóbor hajdúkat vertek fel a törökök Csemöben, JUNIUS 4-5: Szamócák szépségversenye Szentendrén Szépségverseny lesz június 4-én és 5-én Szentendrén. Nem csinos ifjú hölgyek áll­nak a zsűri elé, látnivalóban és izgalomban mégsem lesz hiány. A „szamócák szépei” gyülekeznek össze erre a két napra: Madame Montot-val az élen ott lesz az ugyancsak külföldi eredetű Senga-Senga, Sharpless, s a hazai Eszterhá- zai két fajtája — a korai, meg az „export”. Valószínű ugyan, hogy nem nevezik a legszebbeket Sza­móca Szépségkirálynönek, de díjazni mégis díjazzák. A zsű­ri ezúttal azonban nemcsak a külcsínre lesz kíváncsi — mint a női szépségkirálynők választásánál —, hanem a bel­sőre is, amit szamócáéknál íznek, zamatnak neveznek. Ezt a szamócaversenyt egyébként a bogyós gyümöl- csűek kiállítása keretében rendezik, melyek közül ugyancsak a mutogatásra mél­tóak mennek Szentendrére: a gyöngyszemű piros és fekete ribizlik, meg a jó kövér pösz­méték. Városunkból és a járásból ugyan sem ribizli, sem pösz­méte nem megy a kiállításra, szamócáék is itthon marad­nak, de több szakember uta­zik el — mint értesültünk — a termelőszövetkezetekből a szombaton 10 órakor megnyí­ló ankétra, melyen a vitaindí­tó előadást dr. Boros Rezső, a Kertészeti és Szőlészeti Főis­kola tanszékvezetője tartja. Ezt követően délben nyitják meg a kiállítást, s utána ki­osztják a legszebbeknek ki­járó díjakat és okleveleket. Szombaton délután megtekin­tik a tahitótfalui Kék Duna Szakszövetkezet üzemi telepí­tését és a MÉK bogyós törzs­telepét. Vasárnapra is sok termelő­szövetkezeti tagot várnak a kiállításra, melynek megtekin­tését egybekötik — kellemest a hasznossal — a Dunakanyar festői vidékének meglátogatá­sával. F. L. Az erdőtől a rotációs papírig dott, s még jelentősebb a fejlő­dés a papíriparban. Hatalmas falitablón előttünk áll a summái, az inkeroineni papírgyár. Aztán a kiállított fakéregháncsgép működését magyarázza kísérőm. Néhány lépéssel tovább egy papírgyár modellje látható. A teljesen automatizált gyár egyik végén befutnak a 'farönkök, a másik végén pedig ontja magából a kész papírterméket. — Ezek a papíripari beren­dezések finn különlegességek — mondja jogos büszkeséggel. Mielőtt kilépek a pavilon­ból, megtekintem még a be­mutatott textilipari terméke­ket: ízlésesek, szépek. S végül idekívánkozik jel­lemzésül: Finnországnak a Szovjetunióval és a kelet­európai országokkal kétoldali kereskedelmi szerződése van. Ma Finnország egyike a Szov­jetunió legfontosabb nyugati szállítójának és a szovjet ter­mékek jelentős fogyasztója a finn piac. (ferencz) A VK—10 önjáró famegmunkáló gyártják és már mintegy harminc gép. Több országnak típusban szállítják ezeket a faipar különböző területein használható gépeket Újságíró vagyok, papíron dolgozom, s olvasóink is igen sokszor az északi testvérnép, a finnek által gyártott papírra nyomott újságokat olvassák. Nézzük meg hát, miről beszél ; a Budapesti Nemzetközi Vásá- i ron a finnek pavilonja? Egykori szűkös nyelvtudá- j som romjait elő sem merem ; szedni. Könnyebben boldogu- j lók a német szóval, hiszen I Seppo Ainamo magister töké- jletes németséggel magyarázza | el mindazt, ami képekben, ki- i állított árukban és gépekben i itt látható. Természetesen el- ; sősorban a finn papíripart ; mutatja be. Az erdőtől a rotá- j ciós papírig, s a különféle pa- i píripari gyártmányokig. I — A fafeldolgozó-ipar a ; finn nép jólétének alapja — ! magyarázza Seppo Ainamo. — | Ez az iparág exportál a leg- ! többet Finnországból, teljes ! termelésének mintegy 60 szá- ! zalékát. A cellulóztermelés az : utóbbi tíz évben megduplázó­holttesteiket Kőrösre vitték, Kőrös nem akart fizetni, mond­ván, hogy a kósza nép rejtekhelye a ceglédieké. Később ott a körösi gulyából néhány tatár katona kiszakított egy falkányi marhát, már hajtották volna eladni, a körösiek nyomukba eredtek és levágták a tolvajokat, de féltek a megtorlástól, is­mét megtagadták Csemőt. A ceglédiek vállalták a vérdíjat. Felmentek Budára, megkenték baksissal az ajtonállókat, köz­bülső csauszokat, bégeket, végül magát a pasát. Idehaza pe­dig eltemették a martalócokat a régi kőrösi-csemei határra, fölibük nagy halmot hordva, mely halomnak ma is Tatárte­metés a neve. A vitatott terület most a mi birtokunkba ke­rült, bírtuk is 1811-ig, azévben ugyanis a szomszéd perrel tá­madt ránk, kérve a vármegyétől a legutolsó bírói ítélet felül­vizsgálatát. Hajdani gulyások, csikósok és gazdákhoz szegő­dött béresek tucatját vonultatták fel az ellenfelek, olyano­kat, akik más falukban laktak, de egykor itt szolgálván tudták a járást, erre fordítván a jószágot, ismerték a bogárzó helye­ket, határhalmokat, csordakutakat, nevezetes kotúkat, árko­kat, tavakat, nádasokat, sasüléseket. A ceglédi tanúk kilomé­terekkel délre mutatták a határjeleket, a körösiek ugyanany- nyival északra. A bölcs szolgabírák és asszesszorok élükön a vicispánnal, csak vakargatták a fejüket, végül is Salamon módjára kettéosztották a pusztát mérnöki pontossággal kelet—nyugati irányban. Bár egyik fél se nyugodott bele az ítéletbe, mert „mindibű köllött vóna”, mégis mindkettő nyert ezerötszáz-ezerötszáz holdat. Az új idgkben Csemő hétszázéves hányattatás után visz- szanyerte önállóságát, friss népe vérontásban, kalandokban bővelkedő történeteket, jó szőlőket örökölt és egy szélmalmot. Ezt a pompás ipari műemléket, mint a ma egy heti híreink mondják, a régi perlekedők el akarják vinni a helyéről, a ceg­lédiek a városszélre, a körösiek a múzeumkertbe. Ne hagyják. Oktalanság lenne a korhadó zsindelyt megbontani, szétfosz- lana, a vályog elporladna és a vidék elvesztene egy szépséges látványosságot. Ellenben hívjanak egybe egy baráti társasá­got csemöiekböl, körösiekből, ceglédiekből oda ki, valami jó ízléssel berendezett csárdát tervezni az utolsó háborúban fel­szerelésétől megfosztott malomba az úton járóknak, akik szí­vesen pihennének meg benne, békén poharazva. Megvárni az estét, figyelni a csillagok halavány világánál a dúlok, riadt menekülők, kósza fegyveresek és bujdosók felidézett imbolygó ; árnyait, amint vonulnak az ősi tájban halkan, mint ahogy a • lelkek járnak. Hídvégi Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents