Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-02 / 129. szám
Sokan vásárolnak a KISZ könyvkiállításán Mintha egy hatalmas bolt óriás kirakatában nézelődne az érdeklődő, olyan ez a könyvekkel teli helyiság. De a hasonlat még pontosabb, ha egy ország könyvkiadásának ünnepi kirakatához hasonlítjuk, ahol a könyvbarát a legújabb kiadások sokaságával ismerkedhet. A Városi Kossuth Művelődési Ház ismeretterjesztő termében ízléses és célszerű elrendezésben sorakoznak a könyvújdonságok csapatai. Az ünnepi könyvhét tiszteletére rendezett könyvkiállítást és könyvvásárt Balogh György városi KISZ-titkár nyitotta meg vasárnap délelőtt. Azóta is felnőttek és iskolások csoportjai látogatják a kiállítást, ismerkedve a könyvekkel. Az ügyes csoportosítás köny- nyű eligazodáshoz segít, a pultokon, tárlókon témakörök szerint sorakoznak az olvasmányok. Külön a magyar irodalom, az ifjúsági könyvek, a külföldi szerzők művei, az ismeretterjesztő és szakirodalom, a politikai tárgyú könyvek és az útleírások. Több mint húszezer forint árú könyv gazdag bősége látható — és választható — a teremben. Az ajtóval szemben, a fő helyen kék színű kárpiton sorakoznak a tombola főnyereményei. A jnagasba tornyosuló könyvek középső csoportja az I. díj szerencsés nyertesére vár, ezek a Világirodalom remekei. A második szerencsés tombolatulajdonos a Milliók könyve sorozatot kapja, míg a Jókai-sorozat a harmadik díj. Az 500, 300 és 200 forintos értékben összeállított kiskönyvtárakon kívül még sok könyvet sorsolnak a gyorsan fogyó tombolajegyek tulajdonosai között. Az általános iskolák osztályai egymást követik. Várják a gimnazistákat és a technikumi diákokat is. A tömbről gyorsan fogynak a tombolajegyek. A nézelodők egy része a kiválasztott könyv ára felől érdeklődik, és szép számmá! akad vásárló is a sarokban elhelyezett pultnál. A kijáratnál levő vendégkönyvben lapozgatva, ilyen bejegyzésekkel találkoztam: „Nagyon érdekes és szemléletes a . kiállítás.” Egy másik bejegyzés gazdája azt szeretné, ha | gyakrabban kerülne sor hasonló vásárlással egybekötött bemutatóra. Mindenképp hasznos ez aki- állítás. Felmérhetjük könyvkiadásunk színvonalát, sokrétűségét, a könyvek ízléses kivilét. Sokan rátalálnak egy- y őket érdeklő kiadványra, amelyet a helyszínen megvásárolhatnak. Az iskolások meg néhány óra múlva szaladnak vissza az otthon kikönyörgött forintokkal, amelyekért tombolát vagy könyvet vásárolnak. (tamasi) Válasz „Irodalmi kávéház“ ügyben A Ceglédi Hírlap május 26-i számában Kávéház—kávéház nélkül címen bíráló cikk je-; lent meg a Ceglédi Irodalmi Kávéház ügyében. Az „irodalmi kávéház” nem „titokban” alakult meg, azért, hogy az éppen ideérkező Veres Péter lássa, „nem akárhova jött”. Ügy gondolom — és erről bárki meggyőződhetett, aki az irodalmi esten ott volt —, hogy Kossuth-díjas írónknak nem volt szüksége erre ahhoz, hogy lemérje, milyen történelmi és irodalmi hagyományokkal rendelkező és milyen törekvésekért lelkesedő városba jött irodalmi estre. A Ceglédi Irodalmi Kávéház mint a vendéglátóipari vállalat irodalmi színpada 1963 májusában alakult. Első műsora a Harlemi"'esték című irodalmi est volt. Ezt követték: a Buda Ferenc-est, majd a Petőfi nyomában című irodalmi összeállítás, 1964 májusában a Dózsa György jubileumi műsor és a Ceglédi Ősz irodalmi est (Berda József és a „ceglédi költők” részvéteiével), majd 1965 tavaszán Tavaszköszöntő címmel Simon István költő estje, — hogy csak a legjelentősebbeket említsem. Nyomta- tbtt meghívók tanúskodnak arjáéi, hogy a Kossuth Szálló pálmakertjében rendezett minden irodalmi est az irodalmi kávéház közreműködésével jött létre. Igaz, jogosultságát, megnevezését nemegyszer vitatták. Elhangzott olyan vélemény, hogy ezzel a régi, letűnt kávéházi életet akarjuk újból meghonosítani. Ennek ellenére az „irodalmi kávéházak” széles elterjedtségnek örvendenek országszerte, talán éppen a mi példánk nyomán. A Ceglédi Irodalmi Kávéház időben jelentősen megelőzte nagyhírű társai: a szolnoki Árkád presz- szó, és a visegrádi őrtorony irodalmi presszó megalakulását. Dr. Zoltán Zoltán A SZERKESZTŐSÉG MEGJEGYZÉSE Ügy véljük, ez a válasz — s a benne említett példák is korábbi cikkünket igazolják: Cegléden nincs kávéház, következésképpen „irodalmi kávéház” sincs. Egyébként is nem a rendezvények ellen szóltunk — azokat igényeljük is! — hanem az ilyen fellengzős szóhasználatot tartjuk helytelennek. PEST NEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 129. SZÁM 1966. JUNIUS 2., CSÜTÖRTÖK A gázfogyasztók örömére: Június 10-ig elkészül az ú£ gázcseretelep A földművesszövefkezet vállalja a palackok házhoz szállítását Pénteken: TANÁCS-VB A városi tanács végrehajt« bizottsága június 3-án (pénteken) délelőtt 9 órakor ülést tart a városi tanács vb-termé- ben. Főbb napirendi pontok: A nyári mezőgazdasági munkákra való felkészülés. Tájékoztató jelentés a szociálpolitikai munkáról. Tájékoztató a Cegléd városi úttörő elnökség programtervezetéről a Magyar Úttörő Szövetség megalakulásának 20. évfordulója megünneplése alkalmára, valamint bejelentések, indítványok. TanAcstaf/i besatítnoló Tokaji András, a 74-es számú körzet tanácstagja ma délután 6 órakor tanácstagi beszámolót tart a Bajcsy-Zsi- linszky úti iskolában. Cseng a szerkesztőség telefonja: — Már harmadszor vittem hiába cserélni a gázpalackot. Nincs gáz. Bár az üres palackot vennék át, hogy ne kelljen cipelni annyiszor oda és vissza, ráadásul — fölöslegesen — mondja az egyik gáz- fogyasztó. — Halló, gázcseretelep? Szíveskedjék tájékoztatni, miért nincs propán-butángáz? S miért nem veszik át cserére az üres palackokat? — Telepünk már régen túlnőtte a ceglédi igényeket. Nincs helyünk, ahol raktározzuk a gázpalackokat. A szolnoki töltőtelep — bár már az is korszerűtlen — kielégítené az igényeinket, azonban csak mintegy 320 palackot tudunk egyszerre fogadni. Tűzrendészen szempontból is súlyos kifogások vannak a jelenlegi telep ellen, s a helyi tűzrendészed hatóság éppen a napokban adott újabb egyhónapos türelmi határidőt, aminek letelte után kénytelen szigorúbb intézkedéseket foganatosítani — mondja Kovács Ferencné telepvezető. Mi van az új telep építkezésével? Sóhajtás hallatszik a kagylóból, majd ismét megszólal a telepvezető: — Azt már én is szeretném tudni. Állítólag egy héti munka volna hátra még. Szíveskedjék ebben az ügyben a városi tanácshoz fordulni. Petró Mihály KÖFA-előadó ezt ígéri: — Csütörtökön négy embert küldtünk a telepre, s másnap még kettőt. Mikor adják át a kész telepet? — Legkésőbb június 10-ig befejezzük a hátralevő munkálatokat, s utána kiköltözhetnek az új telepre. Ez hát a ceglédi gázcseretelep befejezésének legújabb — s reméljük egyben az utolsó — befejezési határideje. S végezetül még annyit: az új telep ugyan nagyobb távolságra van a város nem egy pontjától, azonban a gázfogyasztóknak nem kell fáradniuk érte, hiszen hazaszállítja a palackokat a földművesszövetkezet — képünkön látható Villám tehermotorja. fzl. Ájtatos rohanás Gerald Short tiszteletes úr a következő zsoltárokat javasolja óvatlan gépkocsivezetőknek: 100 kilométernél: „Hozzád közelebb jutok uram”, 140 kilométernél: „Jézusom, könyörülj rajtam”, 180 kilométernél: „Uram, elérkeztem a te országodba.” /SSSSS/SSS/S/SSSSSSSSfS,'//SS/SSSSSSS/SSSSSSSSSSSSS/SSSSSrSSSS'SSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/fSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSS/SS/SSSSSS/SSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSS//SSSS//J Csornáról a szélmalom ürügyén A középkorban Csemő és egy neve-nem-ismert régi falu húzódott Cegléd és Kőrös között, Kappanhalmától Erkusbu- dáig mintegy háromezer holdas erdejével. A fában mindig szegény három város: Kecskemét, Nagykőrös és Cegléd királyi engedelemmel a tatárjárás után erről a lakosa-felkoncolt területről vitte a szerszám- és épületfát. Néhány évtized alatt letarolták az erdőt. Kecskemétnek a messzi fuvarokat már nem érte meg a sarjúfa, elmaradt, de a mi két városunk egy ideig még vágta a hitvány harasztot. Majd ahogy eltűntek a vadmadarak és búvá vadak, a fűvel, gyommal lepett irtvá- nyon, a szelek akadálytalanul száguldoztak kiharapva a partosabb részek oldalait, fújva a homokot Gógánynak és Nyársapátnak. A birtok semmivé vált, senkié lett. Utas emberek ha erre a riasztó vidékre értek, fázósan vonták össze a köpönyegüket és sietve lovagoltak át rajta. A török időkben az addigi földmivelő-állattartó gazdálkodást a szinte kizárólagos állattartás váltotta fel, a mezővárosok gabonát csak saját szükségletre termeltek, annál több jószágot neveltek a legelőkön rideg nyájakban, majd az akiokon felhizlalva. A vágómarhát a parasztpolgárok távoli vásárokra hajtották mind délre a hódoltságba, mind északnak és nyugatnak a királyi Magyarországba. A szántóföldek helyett a legelők kaptak értéket, ezért törekedett a két szomszéd helység megkaparintani Csemőt és a névtelen pusztát. A villongások pásztorok dulakodásával kezdődtek, század erejű ásóra-kapára kapott hadak összecsapásaival folytatódtak és évszázados perekbe bonyolódtak. A háromszáz éves per iratai sok színes és érdekes esetet örökítettek meg. Ide-oda hullámzott a terület joga, aszerint, hogy kinek kedvezett a szerencse. Az első ismert panaszvizsgálat 1405-ben volt, mert a körösiek birtokba vették a közös használatú határsávot, lakosokat telepítettek ki a felgyújtott templom köré. Régi jogszokás alapján azonban az elbirtokolt földeket a bírák meghagyták a körösiek tulajdonában. 1640 táján kóbor hajdúkat vertek fel a törökök Csemöben, JUNIUS 4-5: Szamócák szépségversenye Szentendrén Szépségverseny lesz június 4-én és 5-én Szentendrén. Nem csinos ifjú hölgyek állnak a zsűri elé, látnivalóban és izgalomban mégsem lesz hiány. A „szamócák szépei” gyülekeznek össze erre a két napra: Madame Montot-val az élen ott lesz az ugyancsak külföldi eredetű Senga-Senga, Sharpless, s a hazai Eszterhá- zai két fajtája — a korai, meg az „export”. Valószínű ugyan, hogy nem nevezik a legszebbeket Szamóca Szépségkirálynönek, de díjazni mégis díjazzák. A zsűri ezúttal azonban nemcsak a külcsínre lesz kíváncsi — mint a női szépségkirálynők választásánál —, hanem a belsőre is, amit szamócáéknál íznek, zamatnak neveznek. Ezt a szamócaversenyt egyébként a bogyós gyümöl- csűek kiállítása keretében rendezik, melyek közül ugyancsak a mutogatásra méltóak mennek Szentendrére: a gyöngyszemű piros és fekete ribizlik, meg a jó kövér pöszméték. Városunkból és a járásból ugyan sem ribizli, sem pöszméte nem megy a kiállításra, szamócáék is itthon maradnak, de több szakember utazik el — mint értesültünk — a termelőszövetkezetekből a szombaton 10 órakor megnyíló ankétra, melyen a vitaindító előadást dr. Boros Rezső, a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola tanszékvezetője tartja. Ezt követően délben nyitják meg a kiállítást, s utána kiosztják a legszebbeknek kijáró díjakat és okleveleket. Szombaton délután megtekintik a tahitótfalui Kék Duna Szakszövetkezet üzemi telepítését és a MÉK bogyós törzstelepét. Vasárnapra is sok termelőszövetkezeti tagot várnak a kiállításra, melynek megtekintését egybekötik — kellemest a hasznossal — a Dunakanyar festői vidékének meglátogatásával. F. L. Az erdőtől a rotációs papírig dott, s még jelentősebb a fejlődés a papíriparban. Hatalmas falitablón előttünk áll a summái, az inkeroineni papírgyár. Aztán a kiállított fakéregháncsgép működését magyarázza kísérőm. Néhány lépéssel tovább egy papírgyár modellje látható. A teljesen automatizált gyár egyik végén befutnak a 'farönkök, a másik végén pedig ontja magából a kész papírterméket. — Ezek a papíripari berendezések finn különlegességek — mondja jogos büszkeséggel. Mielőtt kilépek a pavilonból, megtekintem még a bemutatott textilipari termékeket: ízlésesek, szépek. S végül idekívánkozik jellemzésül: Finnországnak a Szovjetunióval és a keleteurópai országokkal kétoldali kereskedelmi szerződése van. Ma Finnország egyike a Szovjetunió legfontosabb nyugati szállítójának és a szovjet termékek jelentős fogyasztója a finn piac. (ferencz) A VK—10 önjáró famegmunkáló gyártják és már mintegy harminc gép. Több országnak típusban szállítják ezeket a faipar különböző területein használható gépeket Újságíró vagyok, papíron dolgozom, s olvasóink is igen sokszor az északi testvérnép, a finnek által gyártott papírra nyomott újságokat olvassák. Nézzük meg hát, miről beszél ; a Budapesti Nemzetközi Vásá- i ron a finnek pavilonja? Egykori szűkös nyelvtudá- j som romjait elő sem merem ; szedni. Könnyebben boldogu- j lók a német szóval, hiszen I Seppo Ainamo magister töké- jletes németséggel magyarázza | el mindazt, ami képekben, ki- i állított árukban és gépekben i itt látható. Természetesen el- ; sősorban a finn papíripart ; mutatja be. Az erdőtől a rotá- j ciós papírig, s a különféle pa- i píripari gyártmányokig. I — A fafeldolgozó-ipar a ; finn nép jólétének alapja — ! magyarázza Seppo Ainamo. — | Ez az iparág exportál a leg- ! többet Finnországból, teljes ! termelésének mintegy 60 szá- ! zalékát. A cellulóztermelés az : utóbbi tíz évben megduplázóholttesteiket Kőrösre vitték, Kőrös nem akart fizetni, mondván, hogy a kósza nép rejtekhelye a ceglédieké. Később ott a körösi gulyából néhány tatár katona kiszakított egy falkányi marhát, már hajtották volna eladni, a körösiek nyomukba eredtek és levágták a tolvajokat, de féltek a megtorlástól, ismét megtagadták Csemőt. A ceglédiek vállalták a vérdíjat. Felmentek Budára, megkenték baksissal az ajtonállókat, közbülső csauszokat, bégeket, végül magát a pasát. Idehaza pedig eltemették a martalócokat a régi kőrösi-csemei határra, fölibük nagy halmot hordva, mely halomnak ma is Tatártemetés a neve. A vitatott terület most a mi birtokunkba került, bírtuk is 1811-ig, azévben ugyanis a szomszéd perrel támadt ránk, kérve a vármegyétől a legutolsó bírói ítélet felülvizsgálatát. Hajdani gulyások, csikósok és gazdákhoz szegődött béresek tucatját vonultatták fel az ellenfelek, olyanokat, akik más falukban laktak, de egykor itt szolgálván tudták a járást, erre fordítván a jószágot, ismerték a bogárzó helyeket, határhalmokat, csordakutakat, nevezetes kotúkat, árkokat, tavakat, nádasokat, sasüléseket. A ceglédi tanúk kilométerekkel délre mutatták a határjeleket, a körösiek ugyanany- nyival északra. A bölcs szolgabírák és asszesszorok élükön a vicispánnal, csak vakargatták a fejüket, végül is Salamon módjára kettéosztották a pusztát mérnöki pontossággal kelet—nyugati irányban. Bár egyik fél se nyugodott bele az ítéletbe, mert „mindibű köllött vóna”, mégis mindkettő nyert ezerötszáz-ezerötszáz holdat. Az új idgkben Csemő hétszázéves hányattatás után visz- szanyerte önállóságát, friss népe vérontásban, kalandokban bővelkedő történeteket, jó szőlőket örökölt és egy szélmalmot. Ezt a pompás ipari műemléket, mint a ma egy heti híreink mondják, a régi perlekedők el akarják vinni a helyéről, a ceglédiek a városszélre, a körösiek a múzeumkertbe. Ne hagyják. Oktalanság lenne a korhadó zsindelyt megbontani, szétfosz- lana, a vályog elporladna és a vidék elvesztene egy szépséges látványosságot. Ellenben hívjanak egybe egy baráti társaságot csemöiekböl, körösiekből, ceglédiekből oda ki, valami jó ízléssel berendezett csárdát tervezni az utolsó háborúban felszerelésétől megfosztott malomba az úton járóknak, akik szívesen pihennének meg benne, békén poharazva. Megvárni az estét, figyelni a csillagok halavány világánál a dúlok, riadt menekülők, kósza fegyveresek és bujdosók felidézett imbolygó ; árnyait, amint vonulnak az ősi tájban halkan, mint ahogy a • lelkek járnak. Hídvégi Lajos
