Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-17 / 142. szám

1966. JÚNIUS 17., PÉNTEK MEcrci <~/lívlap 3 Pamutkonferencia A Textilipari Műszaki Tu­dományos Egyesület rende­zésében csütörtökön háromna­pos pamutipari nyersanyag- konferencia kezdődött Ka­posvárott, a Pamutíönóipari Vállalat Gyárában. A tudo­mányos tanácskozáson több külföldi szakemberen kívül részt vesznek az ország ösz- szes pamutfonodájának mű­szaki vezetői. A konferencia a pamutfeldolgozás jelenlegi problémáit tárgyalja meg. Ahol a folyók találkoznak Nagykőrösi interpelláció KRACSKA PRUKA Bemutató Törteién Az Állami Déryné Színház művészei június 25-én mutat­ják be Törteién a magyar származású, New Yorkban élő Victor Clement: „Kracska pruka’’ című bűnügyi vígjáté­kát. A darabot Amerikában és Európában igen nagy si­kerrel játsszák. Victor Cle­ment művei közül a „Kracs- ka pruka” az első, amelyet magyar színpadon bemutat­nak. A vígjátékot Király De­zső fordította. Az előadást Csongrádi Mária rendezi, a főbb szerepeket Kamiiig Ju­dit. Haraszin Tibor és Váradi Vali alakítja. A vígjátékot az új szezonban is műsorán tart­ja majd az Állami Déryné Színház. Bordás villamoskályliák A pápai Elekthermax- gyárban megkezdték a korsze­rű, újtípusú, úgynevezett bordás villamos kályhák so­rozatgyártását. Még ebben a hónapban 2200-at adnak át a belkereskedelemnek. A két­féle méretben és eltérő telje­sítménnyel gyártott készülé­kek fűtőszerkezete műszaki megoldás tekintetében felve­szi a versenyt a hasonló célra gyártott külföldi típusokkal. II. A makádi Űj Életben sok az új vezető. A tsz-tagok tekinté­lyes része úgy érzi, nem von­ták be az időközben kicseré­lődött új vezetőség megválasz­tásába. Nehéz lenne az illető tsz-tagokat elmarasztalni ezért a panaszukért, hiszen maga a járási tanács vb-elnökhelyette- se is ingadozva nyilatkozott e témáról az Új Élet közgyűlé­sein. Mit végzett — mert közben múltak a hónapok — az új vezetőség? Hogy eredményesen dolgo­zott a termelésben, azt a ha­tár is bizonyítja. A többiről, a nehézségek leküzdéséről már az elnököt kérdezem. Kiss Jenő tsz-elnök a leg­jobb mezőgazdasági szakembe­rek közé tartozik a járásban. Jó hírét az ugyancsak az ő ve­zetése alatt álló szigetbecsei termelőszövetkezet kitűnő eredményei alapozták meg. Je­lenleg két termelő­szövetkezetet vezet, közben mezőgazdasági techni­kumot végez — kevés az ide­je. Elsősorban a termelési eredményekkel kell érvelni. S nem is volt rossz érv, hogy ta­valy az addig örökösen 12—13 munkaegységgel záró Új Élet hirtelen megugrott: 52 forintos munkaegységnek megfelelően fizetett. Egyszeriben maga mel­lé állította így az új vezetőség a tagság nagy részét. (Kiss Je­nő egyébként, mint maga is, és mások is mondják, kezdet­ben húzódozott elvállalni ezt a második elnökséget, de meg­bízták vele — csinálja.) — Mikor ide kerültem, 1!)64- ben, csak a hatvanholdas ker­tészetre vagy egymillió forin­tot fizetett rá a szövetkezet. Ősszel pénzért sem találtunk embert a vetőgépre — min­denki Kulcsban szüretelt. Ide­gen bérmunkásokat kellett ho- § zatnunk. Akkoriban leégett & I r egy lóistálló — a környéken I tartózkodók egy része nem in- j dúlt oltani. Itt rohadt a búza, ! a napraforgó, a muhar vető­mag. Abban az évben január­ban szedték a kukoricát. „Ti­zenkét forintért nem dolgo­zok” — ez volt az általános vélemény Makádon. Csak a szigor segíthetett: azt kíván- tuk és kívánjuk ma is, hogy hetente legalább három napot dolgozzanak a közösben a ta­gok — ettől tesszük függővé a háztáji kiosztását, mennyi­ségét, minőségét is — így a tsz elnöke. A szigorúság azonban helyenként, mint erről később majd szó lesz, végle­tekbe csapott, s nem volt ne­héz abban üldözést felfedezni a régebBl vezetőség híveinek, akiknek panaszai azonban sok esetben vádaskodássá süllyed­nék. Legalábbis erről győző­dik meg a friss szemmel ér­kező, és a panaszoknak utána kérdező idegen, aki csakha­mar úgy véli, többé-kevésbé feleslegesen hordoz magában kisebbségi érzést néhány ma- kádi tsz-tag. Nézzük a példákat: Egypáran felhozták, hogy mellőzik őket a munkák ki­osztásánál. Ezeket az embere­ket — a tsz-vezetőséggel kis­sé ellentétben — nem vádol­hatjuk lustasággal: K. Ács Vince, Hunkór István, Hor­váth István például 300-tól 700 munkaegységet szereztek az elmúlt években. „A brigád­vezetők előző nap soha nem osztanak be munkára, azt mondják, jelentkezzem reggel. De azt se tudom, milyen szer­számot vigyek!” — mondotta egyikük. Magam láttam a tsz értesítő levelét, hogy a tagok május 31-én menjenek be az irodába, ahol majd kijelölik számukra a következő hetek feladatait. A traktorosok is azt mondják, akad mindennap a gépek mel­lett „gyalogmunka”. Más. Kiss Jenőné például arról panaszkodik, hogy há­rom hold kapálást vállalt ré­szibe, de csak kettőt kapott. Megnéztem a szövetkezet nyilvántartását: a tagok olyan sok kapálást vállaltak az idén, hogy minden személynél le kellett csökkenteni a terüle­tet. Amikor a faluban jártam, éppen az kavart fel sok ke­délyt, hogy a vezetőség több embert kiértesített: tessék még egyszer megkapálni a napraforgót — különben nem fizetnek! Kint jártam a földe­ken: valóban sok helyen ma­radt benn a gaz. Sokan sérelmezik ezt is: az egyik elmúlt eszten­dőre nem fizettek földjáradé­kot — ugyanakkor a tsz az 1965-ös évre igen magas pré­miumokat osztott. „Hogyan adhatnak prémiumot egy ál­lamilag támogatott esztendő­ben? S miért nem előbb a földjáradékot fizetik?” — kér­dezik sokan. .. ... megfeledkezve arról, hogy a 64-es és az előző esz­tendők olyan gyenge pénz­ügyi eredményekkel zárultak, hogy annak természetes kö­vetkezményeként tartotta visz- sza a járási tanács egy esz­tendő földjáradékát. A 65-ös év viszont, az állami támoga­tástól — mely addig is meg­volt! — eltekintve is sokat produkált, ennek jutalma a prémium. j A kritikát támasztó tagok azonban más dolgokban jogo­san emelnek kifogást — de erről később. Padányi Anna (Folytatjuk.) 80 tanyai kisiskolás ügyében Eperáradaf Nagykőrösön most végre meg lehetne nyitni a tanyasi gyerekek kollégiumát. Soha ennél jobb hírt. Ez lenne Pest megyében az első olyan intézmény, amely befogadná a tanyavilág gyere­keit: szállást, kosztot adna ne­kik a tanév idején, s járhat­nának a városi iskolába. Nagyszerű dolog volna, ha sikerülne... Amióta — körülbelül 10 esztendeje — mindennapossá vált a sajtóban, folyóiratok­ban és a különböző üléster­mekben a tanyasi települések gondjainak elemezgetése: Nagykörösről is sokszor szó esett. Érdeme szerint, hiszen 40 ezer holdon terül el, s a tanyavilágot 5000 ember lak­ja. Az emlegetett kollégium ügye ugyancsak nem újkeletű, felállításáról 1964 novembe­rében hozott határozatot a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága. Csakhogy ebből a határo­zatból nem lett semmi. Nem volt keret, s még nemrégiben is úgy tűnt, hogy belátható időn belül nem is igen lesz. Illetve... Hogyan is mond­jam? Ilyen keretre most sincs kilátás. De kínálkozik mégis egy lehetőség... — Nem kellene építkezni — magyarázta Kiss Lajos, a vá­rosi tanács művelődésügyi osztályának vezetője, aki ré­gi harcosa a kollégium ügyé­nek. — A városban eladó egy ház, jókora épület, hatalmas telekkel: van ivóvíz, központi fűtés. Ez jó volna kollégium­nak. Az ára 350 ezer forint. — Meg kellene venni a házat. Nem halt ki a fóti haiáibríaád Lehet, hogy túlzott ez a cím, s csak mi érzékeltük így, ami­kor széltében-hosszában gyalo­goltunk a Szentendrei-szigeten, amely közismerten az ország egyik legnagyobb epertermelő Vidéke. Mert mindenütt, kinn a földeken, a levelekkel sűrűn borított parcellákon, szorgos leány- és asszonycsapatok szedték kosarakba a csaloga- tóan pirosló, illatozó friss eperszemeket. Teltek a kosa­rak és teltek a gyümölcsszállí­tó rekeszek, s vándoroltak Pócsmegyer határából is a földművesszövetkezeti átvevő­helyhez. És éjfél felé, amikor beúszott a Dunára tekintő fa­lucska mellé a kofahajó, száz­számra hordták a helybeliek a rekeszeket, sok mázsát küldtek aznap, ottjártunkkor is, a fő-i | — Igen. És ez nem volna lehetetlen — mondta Kiss La- I jós. Elsorolta tervét, hogy a város hat termelőszövetkezete könnyen összeadhatna 100 ezer forintot a szociális és kulturális alapból. A város községiéi lesztési összegeiből is jutna talán 100 ezer forint. Ez már 200 ezer. A további 150 ezer forintért pedig a minisz­tériumhoz fordulnak. Egyszerű az egész. A 40 ezer holdas nagykőrösi tanyavilágban él több mint 600 gyerek. Volt, illetve van is 10 tanyai kisiskola. Hat kisisko­lának mór megoldották a kör­zetesítését, azaz a felső osztá­lyosok innen már bejárnak a városi iskolákba. Ki autóbusz- szal, ki kerékpáron. Persze ezek között a gyerekek között is akad ma is nem egy, aki­nek négy-öt kilométert kell gyalogolnia az autóbuszig. Két kisiskolát az ősszel körzetesí- tenek. A Budapesti Közúti Igazgatóság épít errefelé egy kilométer hosszúságú bekötő­utat, s hozzá fordulót az autó­busznak. („Sikerült rávenni az igazgatóságot” — ahogy az osztályvezető mondta, mert ez az építkezés nem lett volna közvetlen feladatuk a buda­pesti közútiaknak. Lám, van azért segítség.) Igv megoldó­dik a gyerekek szállítása. Ma­rad tehát a tíz tanyai kisisko­lából kettő — ezekkel már nem lehet mit kezdeni. Innen, ebből a két iskolából kellene bevinni a kollégiumba a gye­rekeket, no. meg azok kerül­nének még kollégiumba, akik az autóbuszhoz is messze lak- j nak. 80 gyerek. Ezzel itt meg­nyugtatóan rendeződne — leg- ' alábbis egyelőre — a tanyai i gyerekek oktatásának gondja, i Úgy is lehet mondani ugyan- i ezt: 350 ezer forint jelenti a : megoldást. Meglesz. avagv : nem lesz? — ez a kérdés > 1 I Szomorú volna, ha nem sikerülne. k ! Csakis az érdektelenség, a | nemtörődömség okozhat itt ( fennakadást. Mert gondoljunk í csak bele; 350 ezer forint nagy J pénz nekem, vagy bárki ma- j gánembemek, nem lehet vi- j szont jelentős összeg ilyen fon- ! tos közügy esetében semmi- | képp. ! Hat szövetkezetről van szó. £ amelyeknek a terv szerint 100 | ezer forintot kell összeadnia. ; Biztosan megadják, mert nem | térhetnek ki! Hiszen a saját $ gyerekeik sorsáról és jövőjéről 5 döntenek. Szociális és kulturá- 5 lis alapról beszélünk, abból | kell fizetni. Hát lehet-e jobb ! helyre költeni ezeket a pénze- | két? Aligha. ! Különben is: mennyi jut ! cgv-egy szövetkezetre? A na- 5 gyóbbakra tíz-húszezer fo- $ rint, a kisebbekre még eny- $ nyi sem. Előfordult már, $ hogy vacsorát rendeztek a J szociális és kulturális alap Jterhére — hatezer forintért. J Nos; két közös vacsora. Eny- ^nyi az egész. 5 A városi tanács szüksége« J100 ezer forintja — ismér­vvé a hivatalos élet nehéz- jményeit — már nem ennyi­ére egyszerű dolog: nem V könnyű ezt a pénzt össze­kaparni. A községfejlesztési Jalap, ahogy hallottam, már Jle van kötve. Jó, dehát ide íkell az a sókat emlegetett i rugalmasság. Miért ne csi- «nálhatnánk egy kisebb át­csoportosítást. A nagykőrösi .tanács már tett néhány em­lékezetes lépést a művelő- !dés ügyének érdekében! ! Ha helyben, a városban (előteremtik a 200 ezer fo- irintot; valójában nincs is Itöbb gond. A felsőbb támo- j gatásra megvan az ígéret. (Nincs ok kételkedni benne. ! Ilyenmód én már ott látok ! 80 kis tanyai gyereket a nagy- |körösi kollégiumban, s ké­jszülők, várom a szeptemberi (megnyitót. Ennyi optimizmusa csak lehet az embernek... Dékiss János Oda gyerekeket fogadnak és idegeneket. Hirtelen feltámad jókedvük, megint évődve zsörtölődnek tovább: — Talán sajnálják tőlünk azt az egy-két szem epret, amit megennénk szedegetés közben. — Meg vigyáznak ránk, ne­hogy a sok hajladozásban meg­fájduljon a derekunk. Mintha a kapálás ... — Ugyan, hagyd el, hiszen tudod, a kapálás egyenesen or­vosság az öreg derékra. — Én meg, kérem — kezd új panaszba nevetős szemmel Salamon Sándorné csapatve­zető — már reggel fáradtan jövök munkába. Nekem kell megkocogtatni az ablakukat, kiimádkozni az ágyból ezt a sok vénséget. NEM, SZŐ SINCS RÓLA, már magát sem tartja éppen mai csirkének, de öregnek sem. — Hiszen még nem is va­gyok csak 68 éves. — Bizony, öröm látni magá­kat így együtt, meg hallani, hogy aki nincs itt, az is él. — Hát nem is hal ki a ha­lálbrigád! — nevet egyikük. — Nem úgy van az — ma­gyarázza komolykodva Sala­mon néni, tudja, azért nevzzük magunkat halálbrigádnak, mert gondoljuk, akkor csak nem visz el minket, nem ma­radna Foton brigádja. Ezen megint derülnie kell mindenkinek. — No. de elég! Ebből meg nem élünk asszonyok, fordít­sunk csak hátat az elvtársnak, hátha úgy megtetszik neki va­lamelyikünk, és választ egyet magának. Nevetve markolják meg a j kapát, megindulnak gyomirta- j ni a paradicsomföldön. Sala- : monné visszaszól a sorból: i — Aztán máskor ne marad- i jón el ilyen sokáig, siessen j vissza, ha még látni akar min- ; két az — életében. KUNCOG AZ EGÉSZ CS : PAT. Jókedvvel könnyebb a( nehéz munka. Meg az élet. > S Szakoly Endre ! nek a háztájiban van éppen dolga, vagy a háza körül. Meg aztán, tudja, az öregre néha rájön a pihenhetnék és egy- egy napot átlustálkodik. Nem mondom, mindnyájunkra rá­férne több nap lustálkodás is. Megismerem a beszélőt, ne­vére is emlékszem; Kalmár Jánosné. — Hát a Molnáméra em- lékszik-e még? — folytatja. — Arra, aki akkor úgy meg­tréfálta, hogy autót kapott Nyugat-Németországból aján­dékba, a nemlétező fiától? Emlékszem rá hát és sajná­lattal hallom, hogy bár ko­ra tavasszal mindennap mun­kába ment a csapattal, né­hány hét óta beteg. — Inkább csak igen elgyen­gült már. No, de még össze­szedi magát és újból beáll a sorba. — Muszáj neki, mert nincs neki se járadéka, se nyugdíja. Nekem se, pedig 73 éves le­szek augusztusban — ezek Bányai Ferencné szavai. Sá­padt arcú, sovány néni. Panaszkodik, hogy a tsz-ben azt mondják, nem jár neki nyugdíj, mert tavaly előttig nem volt meg az évi 160 mun­kanapja. Kétségkívül me­revnek találja az ember a törvényt, ha ránéz Bányainé törődött alakjára. A legidő­sebb .. . — Már hogy lenne?! — szó­lal meg, huncutul mosolyog­va Petri Istvánná. — Én Pé- ter-Pálkor töltöm be a het- venharmadikat, hát két hó­nappal öregebb vagyok ná­la. PANASZA VAN azonban Petrinének is. Miért kell neki havonta 37 forint 50 fillért fi­zetni SZTK-ra még télen is. amikor hónapokon át egy fil­lért sem keres. Aztán nyugdí­jas vasutas ura után amúgyis van neki SZTK-ja, hát annál nagyobb igazságtalanságnak tartja, hogy fizetni kell. A töb­biek bólogatnak rá, ők is an­nak tartják. További közös panaszuk: — Mink csak a legnehezebb munkára, kapálásra vagyunk jók a tsz-nek, ahol többet le­het keresni, borsó, vagy eper­szedésre minket nem visznek. $ HARMADÉVE találkoztunk § először a Vörösmarty Tsz iro- ^ dájában a sötétruhás, fekete ^fejkendős, ősz hajú kis asz- szonysereggel. 8 — Mi vagyunk a halálbri­Sgád — mondták magukról | szinte kórusban és amelyikük ^ nem kacagott, az is neve- ^ tett. Évődve zsörtölődtek az­után a párttitkárral forinto- ^kon meg filléreken, valami & szerintük nem jól kiszámí- stott járandóságon és a párt- 5 titkár is ugyanabban a 8 hangnemben beszélt velük. ^Megtelt derűvel, jókedvvel a ^ kis irodaszoba. § Megírtam akkor, hogy a ^ fóti tsz-asszonyok idősebb ^ korosztálya, a hatvanban, het- S venben járó nagymamák § munkacsapatba verődtek ösz- $sze, maró öngúnnyal hogyan ^ nevezik brigádjukat és mi- ^ lyen derekasan dolgoznak. ^ Aztán valahogy úgy adó- >! dott, hogy azóta sem vetnd- | tem Fótra. 8 S hogy most megint Főt 8 felé kerültem és a Vörösmarty ^ irodájába is betértem, első ^kérdésem volt, megvannak-e ^ még jó egészségben és dolgoz- ^ nak-e mind a nénék? ^ — Hogy megvannak-e? De ^ még mennyire! Szorgalma- 8 sabbak, jobb munkát végez- ^ nek, megbízhatóbbak sok fia- 5 tálnál. $ MINDJÁRT EL IS YTSZ- $NEK — legalább megnézhe- J tem útközben, milyen sokat J ígér a zöldellő határ — a ko- Jrai paradicsomföldre, ugyanis ! ott kapál nénémasszonyék ^brigádja. Bizony irtván a ! gazt, kapa fölé görnyedve «serényen lépdelnek a sorok- | ban a mezsgye felé, s hogy ; odaérnek, megpihennek, ösz- [Szeállnak egy kis tereíerére. i Ahogy pedig ott állnak egye- j nes derékkal, ha a ruhájuk (nem lenne régimódis, mesz- ! szírül senki sem mondaná (egyiküket sem idősnek. Ami « azt illeti, még közelről se, hát «még amikor megindulnak a [földön a kapával. ! — Ni csak, hát már ennyire ! leolvadtak, egy, kettő, hat, (nyolc, ejnye már csak tizen- ; hatan vannak? i Nincs itt mindenki, a többi­város és a külföldre utazó hű-j tővagonok részére. Igaz, az egyik epertermesztö J néni, amikor megkérdeztük,« azt mondotta: dehogy áradat; ez, kedveskéim, hát tavaly! sokkal több termett, mint az! idén. J Mi nem mondtunk ellent de5 arra gondoltunk; a hónapokig $ tartó magas vízállás, áradás $ miatt a talajvíz bizony itt is$ elöntötte az alacsonyan fekvő $ eperföldeket. S magunk lát- § tűk, hogyan mentették, szed-! ték ki, bokáig is állva a víz- J ben az asszonyok a drága ter-J mést, már amit belőle meg^ tudtak menteni. 8 Akkor mégiscsak jobb ez az J idei termés... 8 Foto: Gábor $

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents