Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-12 / 138. szám

A „csíkos" vendégei voltunk Sok még a könnyelmű ember — Akiknek nem számít a sorompó A közlekedési szabályok el­len vétők réme a kék színű, fehér csíkozással ellátott i'endőrségi autó. Csütörtök délután az RA 19—49-es rendszámú kocsi, becenevén a „csíkos” vendégei voltunk és elkísértük útján a közle­kedési járőrt. Az Ady Endre úti sorompónál még mindig nagyon sokan vétenek a közlekedési szabá­lyok ellen. A fiatal őr­mester bosszúsan jegyzi meg: — Mennyi ember ellensége a saját pénzének és épségé­nek! Látják, hogy itt áll a rendőrségi autó, mégis át­szaladnak a lezárt sorompó mellett a piros jelzésnél. Lev óta Józsefné Monor, Hegedűs Gyula utca 8. és Horgas Ilona Monor, Rá­kóczi út 12. szám alatti lakosok helyszíni bírságot fizetnek. A kerékpárosok közül már kevesebben vállalják a koc­kázatot. Juhász Pál Vasad, külterület 28. sz. alatti lakos azonban átkarikázik a tilos — piros — fénynél. Igazolta­tásánál kiderül: egy gyerek apja. Rövid vita, szondázás, melynek eredménye: Juhász ivott. A következmény: sza­bálysértési feljelentés. Sokan nem tudják, vagy nem akarják tudni (ami ter­mészetesen nem mentesít a következmények alól), hogy a kerékpár is közlekedési esz­köz, járműnek számít. A KRESZ pedig megszabja, hogy közvetlenül a jármű- vezetés előtt és alatt szeszes italt fogyasztani tilos! A CL 34—01 rendszámú Moszkvicsot ugyan nem állí­tották meg, mert nem sér­tette meg a közlekedési sza­bályokat, de... a sorompó­ban akart előzni. Mikor ész­revette a rendőrségi autót, azonnal visszakanyarodott. Ejnye, ejnye! A négyesen látszólag rend van. A jár­művek szabályosan haladnak, előznek, parkíroznak... De a járőr szeme mindent ész­revesz. Azt is, hogy az Hírek a mezőgazdaságból VECSÉS, EZÜSTKALÁSZ TSZ — Megtörtént a lucerna első kaszálása, kazalba rakása. A termés mintegy öt vagon. — Nehézséget okoz még mindig a víz alatt levő terüle­tek megművelése. Jelenleg mintegy 90 hold területen van még víz. Itt már csak silóku­koricát tudnak termelni. — A kukorica másodszori kapálását befejezték, mintegy 140 holdon. — Az újburgonya szedését már a múlt hét végén meg­kezdték. Ezen a héten egy va­gonnal, jövő héten két vagon­nal küldenek belőle Buda­pestre. VECSÉS, ZÖLDMEZŐ TSZ — A Budapesti KÖZÉRT Vállalatnak 60 mázsa korai káposztát és 40 mázsa karfiolt adtak át. — Befejezték a kék és fehér karalábé szedését, a helyére őszi káposztát ültetnek. — A paradicsom „betakarí­tását” a jövő hét elején kez­dik meg, utána folyamatosan történik a szedés. A leszüre­telt termés nagy részét expor­tálják. ŰRI, BÉKE TSZ — 122 tejesbárányt adtak le a múlt hét folyamán a Gyap­júforgalmi Vállalatnak, amely a megrendelőnek továbbítja Olaszországba. — Hamarosan leadásra kerül 13 darab extrém marha, jó mi­nőségben. — Megtörtént száz hold bur­gonya töltése és a kolorádó- bogár elleni védekezés a tsz- ben. Konyhabútor leértékelt áron Híre járt, hogy a monori bútorboltban jelenleg minden igényt kielégítő a választék. Annyira az, hogy Varga János voltvezető nagy gondban van. — Soha még ennyi bútorunk nem volt — mondja. — Hatfé­le konyhabútor, ára kétezer­től négyezer forintig. De kap­ható most 30 százalékos áren­gedménnyel is konyhabútor. Hálószoba garnitúrából hét­féle van: Erzsébet, C—6-os, Délibáb II—III., Békés, Kecs­kemét és Szikra garnitúra. A zsúfolásig „megtöltött” üz­leten kívül még hét raktáruk is tele van áruval. Pedig a forgalom kielégítő. A múlt hó­napban például 420 ezer forint volt. Sokkal nagyobb, mint megyénk bármelyik hasonló bútorboltjában. Különösen fi­zetési napok után, a környe­ző községekből pedig a piac­napokon keresik fel sokan az üzletet. — Világos Varia- és kom- bináltszoba-bútorok, kárpito­zott garnitúránk is négyféle van — mondja végül a bolt­vezető. Bútor van tehát bőven, min­den fajta. Aki vásárolni akar, most keresse fel az üzletet. — sk — egyik Warszavában többen ülnek, ho^v az AKÖV egyik teherkocsijának vezetőfülké­jében is nagyobb a lét­szám. A rend tehát csak látszólagos. Pilisen a kocsi megáll, a járőr kezébe veszi a tár­csát, s leállítja az első, ép­pen erre haladó motorost. A KA 57—48 rendszámú mo­tor gazdája Kurucz Mihály ceglédi lakos, a Nyáregy­házi Községi Tanács alkal­mazottja. Bukósisak ugyan a fején van, de nincs be­csatolva. Szabálysértés. A következő motoros, a KJ 83—76 rendszámú Danuvia vezetője, Kovács József al- bertirsai lakos. A motort köl­csönkapta barátjától, Kondra Ferenc irsai lakostól. A kö­telező biztosítási dij nincs befizetve. A Cl 38—88 Volkswagen gazdája helyszíni bírságot fizet, mert a kocsi féklám­pája nem jó. Néhány motorost, mint például a KT 98—18 Danu­via tulajdonosát a közleke­dési szabályokról kérdezi a járőr. A válasz elképesztő. Szerinte nincs kellően kivi­lágított terület, még Pesten sem... A járőrt is ellenőrzik Monori-erdőnél egy másik „csíkos” szegődik nyomunk­ba, majd előzés után leállítja járőrünket. Az őrmester ki­száll, tiszteleg, jelent, majd átadja járőrlevelét ellenőr­zésre. Néhány perc barátsá­gos beszélgetés a közleke­désről, melyben egy-két KRESZ-szabályra vonatkozó kérdés is rejtőzik. A válasz kitűnő, mehetünk tovább. Blaskó Mihály- A’ PEST M EGYE I • H>í R LAP K VIII. ÉVFOLYAM, 138. SZÁM 1966. JŰNIUS 12.. VASÁRNAP Akik szeretik a szépet Havonta egy csomózott magyar perzsa Szőnyegszövő tanfolyam Üllőn előző sorhoz veri, fél centi magasan elvágja. Ez adja a szőnyeg finom puhaságát... Aztán újabb két szál követ­kezik a hurokkal és lassan el­készül teljes szélességben az egész sor. A hatodik ikszen túl bal­lagó Béki Istvánná mellett ott látjuk Répás Istvánnét, Borsányi Sándornét, Balassa Károlynét, aztán Berettyán Sándornét, Gottfried Gyulá- nét. Pintér Erzsiké a nagy­mamával, Babusa Györgyné- vel együtt ügyeskedik. Szorgalmasak ezek az asszo­nyok, lányok, szabad idejük egy részét áldozzák fel csak azért, mert szeretik a szé­pet ... Kiss Sándor Népdaléneklés szó lm izá lássa l VIZSGÁZNAK A MONORI ZENEISKOLÁSOK KÖNYVESPOLC Hans Werner Richter'. LEGYŐZŐITEK A haladó szellemű nyugat­német írócsoport, a Gruppe 47 alapító tagja és vezetője Hans Werner Richter. Kalan­dos, megpróbáltatással teli életútja Hitler uralomra jutá­sa után párizsi emigrációba vezeti. De itt sem marad meg néhány esztendőnél tovább, visszatér' hazájába, ahol már katonai behívó várja. Három esztendőt tölt a fronton, majd amerikai fogságban fejezi be katonai pályafutását. Regénye, amely az idei könyvhét egyik újdonsága, az első német regény, amelynek cselekménye a második világ­háború idején játszódik. Rich­ter, az amerikai fogságba esett német katonák életét Írja meg önéletrajzi elemekkel át- meg átszőtt művében. A regény lap­jain az olvasó elé tárul a né­met hadifogolytábor különös élete, amelyben továbbra is él és uralkodik a fasiszta terror, a „láger-Gestapo”, ahogy a szerző nevezi. Ez a terrorszer­vezet még a hadifogságban is az életére tör mindazoknak, akik hisznek egy új Németor­szág felépítésében, akik a de­mokrácia szellemében keresik a kibontakozás útját. Hans Werner Richter ke­ményen fogalmaz, érzelgősség nélkül, naturális egyszerűség­gel mutatja be a fogolytábor hátborzongató légkörét, s illeti éles kritikával mindazokat, akik az újjáéledő vagy még tovább élő nácizmus hívei. Re­génye mégsem pesszimista ki­csengésű. Hősei, akárcsak aj író, hisznek egy emberibb vi­lág, egy becsületes Németor­szág megszületésében. A kitűnő regényt Páka End­re fordította. (Európa Könyv­kiadó.) A Monori Községi Tanács udvarát ezekben a napokban zeneiskolás gyerekek népesí­tik be. Vizsgáznak ők is, akár­csak a nagyobbak. Bent a nagyteremben a he­gedűsök éppen a bizottság előtt mutatják be tudásukat. A feladat: egy népdal elének- lése és szolmizációja. Rigó Lajos V. osztályos tanuló, aki a zeneiskolában még csak ne­gyedikes, izgatottan jön ki. a teremből. — Sikerült? — Igen. Úgy érzem, jól ment ez a szolmizálás is. Szőke hajú kislány, piros­fehér pettyes ruha van rajta. Szüle Editnek hívják és mind­össze tízéves. Testvérével, La­jossal jött el az év végi vizs­gára. — Vasadról járunk be he­tente — mondja a kislány. — Ezúttal több menüettet és da­locskát játszottam. Láttam, hogy az igazgató bácsi, no meg Judit tanár néni elége­dett volt... Újabb csoport jön. Elfoglal­ják a helyüket, majd a leg­bátrabb közülük elkezdi az éneket: A horgosi csárda ... Csak akkor ijed meg kicsit, amikor odaszólítják az asztal­hoz és szolmizálnia is kell. Amikor kijön, huncutul azt mondja: Nem is volt olyan nehéz! A „kicsik” befejezik a „szó­<SSSSSSSSSSSSS^ArSSSSS*S/ASSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS*SSSSSSSSSSSSSSS^SS7SSSS**/^SSSSSSSSSSSASSSSSS*ArSSSrS*SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSrrSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS, belit”. Jönnek a nagyok. Or­dast Sára és Margit, Darázsi Teréz, Liktor Viktor. Mind­nyájan a gimnázium III/C osz­tályának tanulói. Először Vik­tor kezdte az éneklést. Kissé nehezen ment, de nem is cso­da, hiszen hangja „ezekben a napokban” mutál... A kislányok közül különö­sen Darázsi Terinek ment az éneklés. Bár ő már a délelőt­ti hegedűszólóért is jelest ka­pott. Amikor vége a vizsgának, Szabó Sándor, a bizottság el­nöke, az abonyi zeneiskola igazgatója elégedetten bólint. — Jól sikerült a vizsga. A monori kihelyezett tagozat is elérte azt a színvonalat, amit vártunk tőlük. Nagy szerepe van ebben az itt tanító taná­roknak: Buday Imrénének, dr. Turányi Miklósnénak, Régei Juditnak és Kányi Georginá­nak. No, meg a gyerekeknek, akik egész évben szorgalma­san eljártak az órákra. Kü­lönösen vonatkozik ez a be­járó tanulókra, ök kevesebb- szer hiányoztak, mint a hely­beliek. Pedig ebben éppen a monoriaknak kellene példát mutatniuk. — Az idén zongora-, hege­dű- és szolfézs-szak volt Mo- noron. Jövőre szeretnénk megnyitni a fúvósszakot is, ha a jelentkezők száma lehe­tővé teszi. Az udvaron már a követ­és kező csoport vár a vizsgára. Monor sportja, 1901—1945 Gér József 1944/45. évi bajnokság. Már csak egy-két mérkőzést lehe­tett lejátszani, mert jöttek a bombázások. Megállt az élet, legalábbis egyelőre. A csapat szétszéledt. Ki a fronton volt, ki pedig ide­haza bújt a bombázások elől. De elült a harc és elnémul­8 Az 1941/42-es csapat tagjai: Bajkai, Koncsek, Motyovszki, Fülöp, Szabó II., Cserna, Albert, Nagy, Szabó I., Ácsai, Otró III. Fútött talaj; évi ötszöri termés Érdekes találmányt dolgo­zott ki Harmati Ferenc, a ter­mőtalaj fűtésére. A kertésze­tek földjébe párhuzamos csa­tornákat kell ásni, ezeket jó hővezető fémlemezekkel fedik, s a csatornahálózat fölé 30—40 centiméter vastag melegágyi földet hordanak. A csatornák­ba gőzt, vagy termálvizet en­gednek, s a fűtött talajon a hi­deg hónapokban is megterem a primőráru, évente ugyan­azon a területen ötször is szü­retelhetnek. Ügyeletes orvos Gyomron dr. Túri Mária, Monoron dr. Bató László, Pili­sen dr. Czinder Bálint, Üllőn dr. Leyrer Lóránt, Vecsésen flr. Nagy Lajos tart ügyeletet Vasárnap. — Ügyeletes gyógy- Izertár Monoron az Ady End- le úti, Vecsésen az Andrássy telepi. Az 1941/42. évi bajnokságban a csapat jól szerepel, és ennek eredményeképpen az NB Hi­ba és ott a Duna—Tisza cso­portba osztották be. Tehát az 1942/43. évi bajnokság már az NB Ill-ban zajlik le, ahol 3 csapat jól megállja a helyét és a harmadik helyen végez a 14-es létszámú csoportban. Olyan csapatok között, mint a Budapesti BLK, URAK, Her- mina-mező, Kistext, vagy a Csepeli MOVE, Tokod és Szol­noki AC. A csapatban szerepelnek: Bajkai, Pelek, Cserna, Otró II., Mácsai, Szép, Motyovszki, Ju­hász I. és II., Győrvári, Szabó l és II., Nagy, Otró III., Ácsai Fehér Károly, Pokornyi és Ko­vács. Következett az 1943/44. évi bajnokság, de ismét a háború szólt közbe. Behívók érkeznek —, a csapat tagjai mind keve­sebben lesznek és ez a szerep­lésben meg is látszik. A mo- nori csapat a nyolcadik he­lyen végzett. És következett, illetve következett volna az tak a fegyverek. Előjöttek az embereK, örültek egymásnak. És a sportemberek első kérdé­se az volt, hogy mi van a csa­pat tagjaival? Hogy lehetne összehozni a gárdát? Így kez­dődött a szervezés. Mindig többen és többen jelentkeztek és 1945 tavaszán — bár csak helyileg — de mérkőzést ját­szott a csapat. De megtörtént az, amit a há­ború alatt remélni sem mer­tünk volna, hogy 1945 őszén már bajnoki mérkőzést játszot­tunk. Igaz, csak félfordulós bajnokság volt, de mindegy — pontokért, helyezésekért küz­döttek. A csapatot aránylag jól meg tudták szervezni, és a környékből összevont csapa­tok részvételével megrendezett bajnokságot a monori csapat meg is nyerte. Szerepelt még a monori csapaton kívül Maglód, Üllő, Gyömrő, Pilis, Irsa és Ceglédbercel ebben a félfordu­lós bajnokságban. A csapat tagjai a következők voltak: Bajkai, Otró II., Pokornyi, Fe­hér Károly, Szabó I., Monori J., Csáti J., Bodor, Szabó II., Nagy, Otró III., Ácsai és Ma­rosán. ir Eddig tartott a beszámolóm, és ezzel a sorozat lezárul, örömmel idéztem az elmúlt idők emlékeit és epizódjait, tőlem telhetőén hűen a való­sághoz. És ha ezen emlékek felelevenítésével egy kicsit is segítettem Monor sportjának, akkor célomat el is értem. (oláh) Országos Ifjúsági Kupa Pomáz—Monor 2:1 Váratlan vereség. A tarta­lékos monoriak nem boldogul­tak az alacsonyabb osztályban játszó ellenféllel. Igaz, egy li­est is kihagyott Monor. A lel­kes pomáziak megérdemelten jutottak tovább a kupában. MŰSOR Mozik Ecser: Nyári bolondságok. Gomba: Anna Frank naplója. Gyömrő: Szárnyal a dal. Mati­né: Két N. úr. H.: Gábor diák. Maglód: Az „I” akció. H.: Ki­rálylány a íeleségem. Monor: Házasság feltétellel (széles). Ma­tiné: Majdnem baleset. H.: Az orvos halála (széles). Nyáregy­háza: Bolondos história. Pilis: Csak neked. H.: Kéz kezet mos. Tápiósáp: Fény a redőny mö­gött: Tápiósüly: Egy olasz Var­sóban. Úri: Szegénylegények. Üllő: Szentjános fejevétele (szé­les). Matiné: Könnyű élet. H.: Bajazzók. Vasad: 90 perc az élet. Vecsés: Felettünk az ég (széles). Matiné: Akik meghódít­ják az eget. H.: Vérrel megpe­csételve (széles). Vecsésen már hat ilyen tan­folyam volt, Üllőn most feje­ződik be a második, Mono­ron pedig most szervezik. Hasznos időtöltés mellett talán kedves szórakozás is, bár a foglalkozás alatt nem sok szó esik, esetleg hazafelé menet. Csomózott magyar perzsát szőnek a tanfolyam részt­vevői, persze kellő előgyakorlat után. Közönséges lécből készült ke­ret kell, olló, evövilla, ceruza és nagy kézügyesség — ezek az alapfeltételek. Egy dolgo­zó asszony a háztartási mun­kák mellett egy kis igyeke­zettel egy hónap alatt elkészít­het egy 130x70 centi nagy­ságú szőnyeget, amelynek ára 5—600 forint — tájékoztat a tanfolyam ve­zetője, Tudja Sándorné. Se­gítőtársa, Halmos György el­mondja még, hogy heti egy esti foglalkozással a tanfo­lyam 8—10 hétig tart. Ve­csésen és Üllőn eddig mint­egy 150-en nyertek „kikép­zést” — s a tanultak alapján válik egyre szebbé, otthono­sabbá a lakás, hiszen a leg­többen csak ezért' dolgozunk. Asszonyi munka ez inkább, a férjek csak az ajtóban le­sik, hogyan szépül, alakul a léckereten kifeszített, párhu­zamosan futó lenszálakból sodrott felvetők között a szí­nes rongyszövetből készülő fi­gura. Mert a szőnyeg akkor ér­tékes és szép, ha szim­metrikusan elhelyezett minták ^sokasága díszíti. A tanfolyam legfiatalabb résztvevője, a 11 éves Ba­lassa Erika fürge ujjaival már mutatja is: a mutató és hüvelyk újjával összefogott két lenszál közé — 150 szál van kifeszítve fél centi tá­volságra egymástól — befűzi a fél ujjnyi széles, színes rongyszövetcsíkot, burkolás­sal összeköti, ceruzával, majd evővillával szorosan az

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents