Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-12 / 138. szám

IMS. JCNFÜS 12., VASÁRNAP "‘‘'kJCmi-íop 5 Mezőgazdaságunk gépesítésének távlatai Hazánkban a mezőgazdaság gépesítése az utóbbi öt év alatt nagyobbat lépett előre, mint az azt megelőző másfél évti­zedben. Ez nélkülözhetetlen feltétele volt a szocialista át­alakulás befejezésének, a me­zőgazdasági termelés fejlődé­sének. A földművelő nagyüze­mek uralkodóvá válása, a nép- gazdasági igények szaporodása tovább növelte a mezőgazda­ság gépesítőivei szembeni kö­vetelményeket. A harmadik ötéves tervben lehetőség nyí­lik olyan fejlesztési program előirányzására, amelyben a mennyiségi szükségletekkel együtt fokozottabban számba- vehetők a minőségi igények is. Az illetékes szervek, szak­emberek már jó ideje dolgoz­nak a mezőgazdasági gépgyár­tás és gépesítés fejlesztésének leghasznosabb módozatain. Mindenekelőtt a jelenlegi helyzet elemzése nyújt számukra támpontot a fejlesztés elvei­nek meghatározásához. Eszerint elsőrendű feladat a traktorállomány további ész­szerű növelése. Ismeretes, hogy a mezőgazdaság jelen­legi traktorállománya a gyors fejlődés ellenére sem alkalmas arra, hogy minden munkát idejében és a legkedvezőbb körülmények között Végezze­nek el. Egyrészt kevés a trak­tor, másrészt alacsony az üzembiztonság és a sokféle tí­pus nehézkessé teszi a karban­tartást, javítást A harmadik ötéves tervben érvényesítendő elgondolások szerint 1970-ben hazánk trak­tortípusait nagyjából négy alapkategóriába sorolhatjuk. Az eszközhordozó (körülbelül 0,6—0,9 tonna vonóerejű) trak­torokat továbbra is külföldről hozzuk be. Az 1,4—1,6 tonna vonóerejű univerzális trakto­rokat szintén importáljuk, vi­szont az összkerékhajtású traktorokat itthon gyártják, ezért 40—50 motorlóerőre to­vábbfejlesztik a már eddig is használatos UE—28 típusú traktorokat. Ugyancsak hazai gyártásra rendezkedünk be a 90 lóerős körüli összkerékhajtá­sú, nehéz kerekes traktorokból is. Erre a célra a nem régóta gyártott D4K típust fejlesztik tovább. A 100 lóerős, illetve annál nagyobb teljesítményű, nehéz, lánctalpas traktorokat ezután is külföldről hozzuk be. A traktorgyártás fejlesztésé­nek programjában szerepel a többi között az alkatrészek egységesítése, a karbantartá­sok, javítások egyszerűsítése és az üzembiztonság fokozása. Növelik a traktorok munka­sebességét és a sebességvál­tást fokozat nélkül vagy sok fokozattal (10—12) kívánják megoldani, oly módon, hogy az menet közben is kapcsolha­tó legyen. Az is a feladatok között szerepel, hogy a hidrau­likus eszközkiemelő egyaránt lehetővé tegye a munkagépek elöl, hátul, vagy oldalt való függeszt ését. Nagyarányú fejlesztést terveznek a talajjavítás gépesítésében is. Köztudomású, hogy a talajja­vítás sikeres megoldása el­sősorban azon múlik, hogy rendelkezésre állnak-e meg­felelő gépek. Az elgondolá­sok szerint 1970-ig hazánk mezőgazdaságában széles kö­rűen munkába kell állítani a következő talajjavító gé­peket: levezető árokhúzó eké­ket; csatornatisztító gépekéi; alagcsövező gépeket; mész- iszapot, lignitet és más anyagot szóró, bedolgozó gépeket, al­talaj szervestrágyázót, altalaj műtrágyázót, valamint több rétegben szántó ekéket. A ta­lajerózió elleni védelem gépe­sítésének fejlesztési program­jában szerepelnek a vakond- és műanyasdrén-húzó gépek; a gyep alatt barázdáló ekék, al- talajlazítók és a kombinált talajművelőgépek. , Ismeretesek azok a gondja­nek kidolgozása és az állat- tartási épületek nagyüzemi előregyártása. Az 1970-ig fel­épülő szarvasmarha-istállókat — a mezőgazdasági üzemek kívánságára — gépi itató- és etetőberendezéssel szerelik fel, valamint megoldják a tej gépi hűtését. A szállítás gépesítésének javaslatai között — többek között — az is szerepel, hogy át kell térni az egy- és két­tengelyes, öttonnás pótkocsik szélesebb körű alkalmazásá­ra. Kívánatos olyan pótkocsi­kat gyártani, amelyeket egy ember képes le- és felkap­csolni. A mezőgazdaság gépesítésé­nek ötéves programja nagy feladatokat ró a magyar szak­emberekre. A tervek megva­lósulásában jelentős szerep hárul a hazai gépgyártó ipar­ra, valamint a KGST-orszá- gok közötti összefogásra, ész­szerű munkamegosztásra is. A gépesítés fejlesztésének ré­vén növelhetjük majd a kí­vánt mértékben hazánk mező- gazdaságának termelését. Horváth László Értekezlet Holnap délelőtt a Pest me­gyei Tanács székházéban, ér­tekezletet tartanak a járási és a városi tanácsok vb-elnökei. A megbeszéléseken a tanácsok időszerű problémáiról lesz szó, s megtárgyalják a kádermun­kával kapcsolatos kérdéseket is. Fűre lépni szabad! Dr. Gruber Ferenc Európa­hírű fűnemesítő irányításá­val nagyszabású nemzetközi pázsit-összehasonlító kísérle­tek kezdődtek Szarvason, az Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézet bikazúgi gaz­daságában. Az Amerikából, Svájcból, Hollandiából, Ang­liából, a Szovjetunióból és más államokból behozott leg­kiválóbb pázsitfajták „vetél­kednek” a hazai — főleg szarvasi — nemesítésű faj­tákkal. A cél: szárazság- és tiprásbíró fűféléket megho­nosítani, hogy szabad le­gyen majd a fűre lépni ... A kísérletek igen szép eredményekkel kecsegtetnek. A magyar fűfélék, így a szarvasi nemesítésű magyar barázdált csenkesz, a ligeti perje, a nyári perje sűrű­ségben, finomságban, tip- rásbírásban és színben fel­veszik a versenyt a világ legjobb fajtáival. MEGJÁRTA A „TÚLVILÁGOT" Százperces küzdelem a műtőasztalon Mostanában sokan megcso­dálják a budajenői Rákóczi Tsz traktorosát, Balázs Jóskát, s aki csak találkozik vele, úton-útfélen faggatni kezdi; meséljen, milyen is az a „túl­világ”. Nem éppen alaptala­nul, mert a 22 esztendős fia­talember csakugyan járt „oda­át”. Tavaly novemberben tör­tént. Súlyos gyomorfekéllyel szállították be az Országos Reuma és Fürdőügyi Intézet sebészeti osztályára. Az orvo­sok — a bonyolult eset láttán — tudták, nehéz műtétre kell bemosakodniuk, de arra, ami később történt, ők sem számí­tottak. Az operáció sikerült, a hasüreget bevarrták s az esz­méletlen beteget átvitték a megfigyelőbe. Félóra sem telt bele, amikor Balázs József szívverése hirtelen megállt, majd ahogyan ilyenkor már történni szokott, beállt a klinikai halál. Villámgyors cselekvésre volt szükség, s az orvosok, dr. Lo­vász László adjunktussal az élen — aki a műtétet végezte — nyomban hozzáláttak az új­raélesztéshez. Hamar kiderült, hogy a szívtáj külső masszíro­zása nem hozhat sikert, a be­Foto: Gábor Vág a kapa, pusztul a gyom Most még a pa­lánta is alig-alig látszik, de két hó­nap múlva az áporkai Arany­kalász Termelő- szövetkezet föld­jein is érik a korai sárgadinnye. S hogy minél kövé­rebbre hízzon majd az ananász, ezekben a napok­ban is lankadat­lan szorgalommal irtják a gyomot, lazítják a talajt, az asszonyok. teg életének megmentésére egyetlen lehetőség kínálkozik: a belső szívmasszázs. Vissza­tolták a műtőasztalra, felnyi­tották a mellkasát, majd dr. Betléri István sebészorvos megkezdte a mesterséges lé­legeztetést. Drámai percek kö­vetkeztek. Eltelt 10—20—25 perc, de a szív nem mozdult. Már úgy látszott, hiábavaló az orvosok és a személyzet elke­seredett küzdelme, amikor a harmincadik percben a szív­izmok nagyon lassan mozogni kezdtek. A századik percben azután — eddig tartott a küz­delem — végre a szív normá­lis ritmusában dobogott. Balázs József csak jóval ké­sőbb, órák múlva tért magához és jutott túl az életveszélyen. Most már ismét odahaza, Bu- dajenőn, a termelőszövetkezet­ben dolgozik. Édesanyja, aki­vel a fiú keresése közben ta­lálkoztunk, könnyes szemmel beszélt a rendkívüli eset rész­leteiről. Bár ő csak a műtét másnapján tudta meg, mi is történt, érthető módon még mindig nem tud szabadulni hatása alól. Jóska december végén hagyta el a kórházat, néhány hetet Sopronban, a Lővérekben töltött és április elsején, foglalta el munkahe­lyét. A „föltómasztott” traktoros­sal a faluszéli kaszálón talál­koztunk, társaival gyűjtögette a szénát, jókedvűen, viccelőd­ve. Ö már föl sem veszi a múlt év végi nagy kalandot, könnyedén beszél róla. Hogy milyen volt „odaát”, nem tud­ja, semmire sem emlékszik. Az egész egy nagyon mély álomnak tűnt. Csak akkor tud­ta meg, hogy már „halott” volt, amikor a betegtársai né­hány nap múlva, a műtétet követően, megmutatták neki az esetről szóló rövid újság­hírt. Akkor egy kicsit elsá­padt, az ügyeletes orvos két Injekciója hozta helyre, s az újságárust kitiltották a kór­házból. Hát így történt. Azóta ku- tyabaja, ahogy ő mondja: nincs semmi zűr. Április óta már ült a traktoron, szántott, (súlyán) ’fsssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssfsssssssssss/s/sssssssssssssssssssssssssssssrssssssssssssssssssfssssssssss/ss/fssssssssss/s?/s/ss/-sss/sssssssssssssssssssssss Még nem nagy az ember... Délután a bírósági tárgyalóteremben ból felhajtott egy pohárkával. Az asz- szony beszedett egy marék áltatót, le­öntötte a dunyhát és magát benzinnel. Elővette a gyufát, de a háziasszony ki­vette kezéből. Az öngyilkost felszállí- tották Budapestre. A pesti kórház orvo­sa értesítette dr. Dobos Vilmost, a per tanácsának elnökét, hogy Pozsár Dénes nem tud megjelenni a tárgyaláson. Olyan állapotban van, néhány hónapig ki sem hallgatható. A bíró tudomásul vette az új hely­zetet. Sóhajtott, kinézett az ablakon, ott baktatott az utcán Pozsár. Valami nem stimmel — gondolta, de a tárgyalást megtartjuk. 1966. június 9-én délután 3 órakor a Nagykőrösi Városi Bíróság épületének földszint 8-as számú tárgyalótermében összeült a tanács. Eljött Pozsár Dénes, alperes, néhány tanú jobbára orvosok és eljött Budapestről a magnetofonsza­lag is. Pozsárné, Teca asszony, nem jött el. A bíró jól ismeri az alperest, kisvá­ros Nagykőrös. A teremben minden olyan kedvesen provinciális lenne, ha nem fojtogatna a dráma. A bíró azt mondja: „Mög tudja mondani, Dénes, miért lett öngyilkos? Az alperes meg azt válaszolja: — Mög... — Téca, a felesége miért nem gyütt el? — Berúgott. — Mondja el, hogy volt, akkor... Zöngnek az ö-betűk, lágyítják az e-ket. Értik egymást. A kérdések is a válaszok is könnyen érthetők, mint az alföldi ember általában. Kihallgatják az orvosokat is: hogyan törhetett el az asz- szony állcsontja. Elég-e az az egy po­fon. amit az ember bevall... Ezután a tanácselnök egy levélből részleteket olvas fel, melyeket Pozsár Dénesné írt a bíróságnak. Abban az áll, hogy az asszonynak a fogorvos törte el az állcsontját, miközben kihúzta a fo­gát. Csak pénzt ígért neki, hogy mást valljon. Meghallgatják magnetofonszalagról az asszony panaszait is, amit akkor, Bu­dapesten, a Semmelweis kórházban a főorvos felvett. Nehezen érthető beszéd. Panaszkodik, hogy senki sem segít. A rendőrség sem. Csak akkor akarja meg­védeni, ha meghal. Ha az ember agyon­üti, amikor már késő lesz. Most is állón vágta, ezért tört el a csontja. Jó ember, csak, ha iszik ... — Maga nem iszik, Dénes — mondja a bíró — inkább Teca ... — ö iszik és kötözködik mindig, ál­landóan veszekszik velem. Akkor is ... Most is ... Tíz éve ... — Vannak tanúi? Bediktál négy nevet. — örül, hogy hallotta Teca hangját a dobozból? — Az anyja csecsemőkorában falhoz verte, amúgy jó esze van. — Mondja Dénes, mennyi sósavat ivott? — Három centet. — Hogy érzi magát? — Könnyebben. — Evett máma? — Három napja nem. — Teca nem főzött? — Nem. Iszik napok óta. — Lefogyott nagyon, Dénes. — Igen, bíró úr. — Még egyszer nem lesz öngyilkos, ugye? — Isten tudja, bíró úr. Ha nem fordul jobbra a sorsom az asszonnyal... — A tárgyalást berekeszti az elnök, az újabb tárgyalást június 21-re tűzi ki. A folyosón megkérdezem az alperest, miért nem hagyja ott az ilyen asszonyt. — Szeretjük egymást, kérem. A kocsiban hazafelé azt mondja az egyik orvos: — Egyszer kezeltem egy ilyen sósavas öngyilkost. Keserves éhhalállal halt meg, összeszűkült a torka, egy kötőtű sem fért be rajta. Suha Andor t ink, hogy eddig rendkívül hiányosan tudtuk gépesíteni a talajerő utánpótlást. Az el­maradottság megszüntetésére ■nagymértékben fokozni kell a szervestrágya rakodás és ki­szórás gépesítését Növelik az egyes rakodógépek teljesítő- képességét, s ezért például az 5 tonnás pótkocsikat is szóró- szerkezettel látják eL Száz­százalékosan gép>esíteni kí­vánjuk a szilárd műtrágya­félék kiszórását, s öt év alatt ki kell alakítani a folyékony műtrágyák használatára alkal­mas gépeket is. Jelentős helyet foglalnak el a mezőgazdaság gépesítésé­nek fejlesztésében a talajmű­velés eszközei. Szakemberek megállapították, hogy a jelen­legi munkagépek alkalma­zási sebessége nagyon ala­csony. Ezek munkasebessé­gét óránkénti maximum 8—9 kilométerre kívánatos növelni 'és tartósságukat is fokozni kell. Jelenleg nincs meg­oldva a kiegészítő talajmun­kagépek kapcsolása. Éppen ezért biztosítani kell a gép­rendszerből még hiányzó gé­peket. Majd a későbbi össze­hangoló tárgyalásokon dől el: melyek azok a gép>ek, amelye­ket itthon gyártunk és mi­lyen munkagépeket hozunk he külföldről. Annyi már bi­zonyos, hogy öt év alatt első­sorban a következő munkagé­pekkel szükséges ellátni a me­zőgazdaságot: nehéz csipkés ■tárcsásborona, homoki tarló- hántóeke, nehéz szögeshenger, kombinált szántóföldi kulti- vátor, erősített eke kötött ta­lajokra, traktoros simító, füg­gesztett küllősapka, továbbá ekéhez kapcsolódó boronák és hengerek. A programban szerepel, hogy a mezőgazdaságot ele­gendő számú s megfelelő szín­vonalra fejlesztett sorvetőgép- p>el, valamint kukorica és cu­korrépa szemenkénti vetőgép­pel, továbbá burgonyaültető­géppel lássák el. Fejlesztik — a harmadik ötéves terv idő­szakában — a csávázó és per- metező-porozó gépeket is. A betakarítás gépesítésének fejlesztése ugyancsak nagy feladatokat ró az illetékes ál­lami szervekre és a szakem­berekre. A gabonabetakarítás-^ ban elsősorban a szalmabe- £ gyűjtés teljes gépesítése vár^ megoldásra, s ezért általáno- ^ san elterjesztik a felszedő bá- ^ lázókat. Jelentősen növelik a ^ laza szalma lehúzásának és s kazalozásának gépesítését. ^ A szemes kukorica betaka-^ rítását a kukoricakombájnok- ^ kai, csőtörőkkel és adaptere«^ gabonakombájnokkal kíván- ^ ják gépesíteni. Gyorsítani | szándékoznak a morzsolva^ betakarított nedves kukorica ^ szárításának, tárolásának és ^ raktározásának gépesítését. ^ Ezért nagy teljesítőkép>ességű, § üzembiztos betakarító, szállí- ^ tó és szárító berendezéseket^ kell kifejleszteni. A programi szerint teljesen gépesítjük a 5 kukoricaszár felaprítását és § silózását és előrehaladást ^ érünk el a cukorrépa, vala-1 mint a burgonya betakarttá- ^ sának komplex gépesítésében, i s A szénabetakarítás gép>esí- § tésében a tápanyagveszteség ^ csökkenését eredményezi az § előfonnyasztott széna bálázá-^ sós és szecskázott betakarít á-5| sának, valamint a hideg- és| meleglevegős szárításának § szélesebb körű elterjesztése. ^ A szőlő- és gyümölcster-1 mesztésben öt év alatt kiala-i kítják a szőlőtermesztés és aS borszőlőfeldolgozás teljes gép- ^ rendszerét, s megkezdik az ^ egyes gépek alkalmazásának ^ kiszélesítését. A gyümölcs- § termesztésben megoldják a ^ gépi metszést, a talaj ápolás ^ gépeinek kialakítását, továbbá^ növelik a növényvédelmi gé- ^ pék teljesítményét és javítják S e gépek munkájának minősé- ^ gét. * $ Az állattenyésztés § gépesítésének programjában ^ szerepel az állattenyésztő te- ^ lepek komplex géprendszeré-^ Pozsár Dénes 1964. szeptember 12-én este megverte feleségét. Szeptember 15-én az asszony elment a rendelőbe, ahol a fájó bal-alsó, bölcsességfogát ki­húzta az orvos. A fog egyik gyökere bennmaradt. Az orvos másodszorra sem tudta kihúzni, kipiszkálni, az asszony alsó állcsontja is törött volt. Mindez Nagykőrösön történt. Pozsárnét beutalták Budapestre, a Semmelweis kórházba. Az asszony rosz- szul beszélt, dr. Béni Fülöp, a rendelő- intézet felülvizsgáló főorvosa, amikor meghallotta a hibás beszédet — inyen, dotoj báti, mevejt a féje ... — behozta a magnetofonkészülékét, felvételt készí­tett és csak órák után a szalag többszö­ri visszajátszásával értette meg az asz- szony előadásából a kór-előzmény lé­nyegét. A főorvos az asszony csontját összeforrasztotta. A gyógyítás egy kissé hosszadalmas volt, mint ahogyan az már ilyen embereknél, ilyen esetekben lenni szokott. És költséges volt, 3563 forintba ke­rül a kórházi kezelés. Mindegy, Teca asszony meggyógyult, hazament Kőrösre és éltek tovább az emberrel. Pozsár a gyárba járt, 1400-at keres, otthon fusizik, cinkeli a lyukas fazekakat. Az is hoz a konyhára vala­mit. Később Pozsár Dénes megkapta a felszólítást: fizessen ide és ide 3563 fo­rintot, ennyiért gyógyították, etették, ápolták a feleségét, ő tehet róla. Egyi­kőjük sem tudta a levelet elolvasni, mindketten analfabéták. Azért csak megtudták, mint mond az írás. Amikor nem fizettek, az illetékesek beperelték a férfit. A törvény a Nagykőrösi Városi Bíróságra szólította őket. Pozsár Dénes, amikor megértette a dolgot, abbahagyta a lyukas edények fódozását és a kellékek közül a sósav-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents