Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-11 / 137. szám

Szentendre X. ÉVFOLYAM, 47. SZÁM 1966. JÜNIUS 11., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Még mindig kevés a hely Sokat javult a bővítéssel a városi bölcsőde helyzete Ez idő szerint negyvenki­lenc gyermek második ottho­na az Április 4. utcai városi bölcsőde, amely most bővült ismét egy épületszámnyal. Az építkezés révén há­rom új helyiséggel bővült az intézmény. Az egyik a csecsemőátvevő (tehát ezután külön, korszerű átvevője lesz a kicsinyeknek és a nagyoknak), mellette két nagy terem biztosít új elhe­lyezési lehetőséget. Az új he­lyekre most elsejétől és foly­tatólag július elsejétől törté­nik a felvétel. Pala Károlynéval, a városi tanács elnökhelyettesével jár­tuk be megszépült bölcsődén­ket, s valóban megnyugtató képet láttunk. A bővüléssel kapott tetőt a „tipegők” (vagyis „középsők”) csoportjá­nak fektető terasza, Száz gimnazista megy KISZ-építőtáborba Iskolánk KISZ-szervezete megtartotta évvégi záróülését, kedves vendégek: Mógor Bé­la, a Pest megyei KlSZ-bizott- ság iskolafelelőse, Simon Já­nos, a szentendrei járási KISZ-bizottság titkára és Por- páczy István, iskolánk igazga­tója részvételével. A vezetőség és a szervezet évi munkájáról szóló beszá­moló megállapította, hogy az alapszervezetek év végi érté­kelésénél — a félévihez ha­sonlóan — a III/B végzett az első helyen. Az I/C jó munká­ja jutalmául a második he­lyet jelentő kis zászlócskát kapta. S a harmadik helyre a III/A alapszervezete került. Sikerrel zárult márciusban a politikai oktatás. Az előadók a város és járás vezetői voltak. Az énekkar a Pest megyei kulturális bemutatón aranyér­met szerzett, június 2-án pe­dig a rádióban volt felvéte­len. Élénk volt az iskolában a sportélet is. Elsősorban a röp­labdában értünk el szép sike­reket. Mind leány-, mind fiú­csapatunk megnyerte a megyei középiskolás bajnokságot. Ez­zel a sikerrel vívták ki a jo­got a Magyar Ifjúsági Kupa területi döntőjében való rész­vételhez, ahol a fiú 16—17 éves korosztály csapata első lett, és ezzel bekerült az orszá­gos döntőbe. KISZ-szervezetünk kivette részét a termelőmunkából is. A II/B, III/B és a III/D alap­szervezete társadalmi munká­jából 150—150 forintot a hős vietnami nép megsegítésére ajánlott fel. KlSZ-szerveze- tünk a második félév folya­mán 950 forinttal segítette vietnami testvéreinket. Mógor Béla elismeréssel nyilatkozott a szervezet mun­kájáról. Nyáron is sok feladat vár ránk. Száz tagunk, 70 lány és harminc fiú vesz részt építő- tábori munkán, 20 tanulónk pedig az országjáró diákok országos találkozójának lesz résztvevője Miskolcon. És végül: örültünk, hogy első számú segítőnk, Dobro- vitzky Pál KISZ-tanácsadó ta­nár a pedagógusnap alkalmá­ból megkapta a Magyar Kom­munista Ifjúsági Szövetség aranykoszorús jelvényét. Hetényi Ferenc, a Móricz Zsigmond Gimná­zium KISZ-csúcstitkára Gréti néni kitüntetése Idestova már tizenhat éve itt él közöttünk. Sokan is­merik és sokan szeretik. Ezért okozott nagy örömet minden­kinek, amikor a szűkszavú hivatalos közlemény sorait olvasva a kiváló tanár, kiváló tanító cím legújabb birtoko­sai között dr. Véghelyi Tibor- né nevére bukkantak. Amikor a legmagasabb fokú pedagóguskitüntetést Uhu Pál művelődésügyi miniszter át­nyújtotta a kitüntetetteknek, többek között ezeket mondot­ta: — Aki ide eljutott, hogy ezt a kitüntetést átvehesse, arról nem kell külön méltató jellemzést mondani, hiszen valamennyien felettes hatósá­gaik és a tömegszervezetek elismerő véleménye alapján lesznek e cím birtokosai. Mi ennek ellenére szeret­nénk kissé közelebbről bemu­tatni az ünnepeltet. — 1950-ben kerültem Szent­endrére, a Bajcsy-Zsilinszky úti iskolába — mondja. Na­gyon megszerettem a várost, a gyerekeket, szüleiket és ez adott erőt és ösztönzést minél eredményesebb és jobb mun­ka kifejtésére. Már kiszámol­ni nagyon nehéz lenne, hogy hány kislányt és kisfiút taní­tottam harmadik és negyedik osztályban. Sokat, nagyon so­kat ... Szeretem a gyerekeket és szeretem a munkámat. Ez a szeretet ösztönzött arra, hogy szerepet vállaljak a gyermek- és ifjúságvédelmi állandó bizottságban, amely­nek jelenleg elnöke vagyok. ■ Így módomban áll hatéko­nyan segíteni a rendezetlen családi körülmények között tehát ott még télen is pi­henhetnek a kicsik a szekrényekben látott, bősé­gesen rendelkezésre álló bun­dazsákokban. (A tipegők gyö­nyörű asztalkáit, virágállvá­nyait kocsigyári és más üze­mi papák társadalmi munká­ban csinálták.) Azelőtt a kapu mellett volt a kocsitároló, egy sufniszerű alkotmányban, most a terasz­tetőn tárolják őket. A kicsik „fürösztő részlege” mellett talán a fürdőfelszerelése­ket kellene még bővíteni. Ottlétünkkor karalábéleves, darált húsos salátafőzelék és eper volt a kisebbek készülő ebédje, a nagyoké a leves és eper mellett rizses hús. Fodor Pálné vezető éppen kilenc éve áll a bölcsőde élén, s ez idő szerint öt gondozónő, egy főzőnő, egy konyhalány, j két takarítónő, egy mosónő az állandó személyzet. Mellet­tük még öt négyórás fiatal- asszony és lányka segédkezik, összesen tehát tizenhatan gondoskodnak a gyere­kekről. Dr. Göllner Pálné, az intéz­mény orvosa minden máso­dik napon ott van, megnéz, megvizsgál minden gyereket. Egyszóval, jó a bölcsőde, csak egyetlen hibája van: kevés a férőhely, még mindig. Megoldhatatlan a kenyérügy? Nemegyszer írtunk már kenyerünk minőségéről, a már kétségbeesést okozó minőségi romlásáról. Megírtuk az ille­tékes szervek válaszát, a te­endő intézkedéseket — mind­ez azonban mind a mai na­pig nem változtat azon a szo­morú tényen, hogy a kenye­rünk rossz, ehetetlen. Nem mindenki jár be Bu­dapestre dolgozni, hogy na­ponta onnan szerezze be a jó kenyeret, nem mindenki­nek áll módjában, hogy Pilis­szántóra, Pócsmegyerre vagy Tahitótfalura ruccanjon ki ehető kenyeret vásárolni. Ép­pen ezért azt javasoljuk: Miután a Sütőipari Válla­lat szentendrei egysége kép­telen fogyasztásra alkalmas jó kenyeret készíteni, ne is kísérletezzen tovább — in­kább hozassa teljes egészében Budapestről a kenyeret. M. L. ORVOSI ÜGYELET Szombat déltől hétfő reg­gelig a város ügyeletes orvo­sa dr. Darnyi Sarolta körzeti orvos (Aradi u. 5.). Sürgős járóbetegek részére vasárnap 9—10-ig külön rendelést tar­tanak a körzeti orvosi rende­lőben (Bükkös-part). Állatorvosi ügyelet. Vasár­nap a járás ügyeletes állat­orvosa dr. Dezső Zsigmond járási főállatorvos (Budapest II. Mártírok útja 1.). Kilátás a Paprikahegyrő Hozzánk is eljön az URH-s kocsi? Június 24-én 20.20—22 óráig a Kossuth rádióban Pest és Vas megye honismereti vetélkedője Vácott Végre Pest megye is sorra kerül! A Magyar Rádió június 24-én este 8 óra 20 perctől 10 óráig rendezi meg Pest és Vas megye honismereti vetél­kedőjét. A két megye sok ellentétes sajátossággal ren­delkezik, s talán ez adja meg a vetélkedő izgalmát. Városunk szintén részt vesz a vetélkedőn: egy nyolcfős csapat képviseli. A megye szinte minden váro­sából, községéből Vácott lesz az, aki ismeri városa, közsé­ge, megyéje történetét, nép­rajzát, irodalmát, zenekultú­ráját, múzeumi anyagát, kép­zőművészeti életét, földraj­zát. Az ott feltett kérdésekre a versenyző kollektívája adja majd meg a feleletet. Akik te­hát Vácott részt vesznek a vetélkedőn, azok nemcsak vá­rosunkat, hanem egyben Pest megyét is képviselik a szent­endrei anyag ismeretével. Akik hallgattak már me­gyék közötti vetélkedőt, bizo­nyára emlékeznek arra, hogy nemcsak a megye által kije­lölt helyen, jelen esetben Vá­cott, folyik a verseny, hanem a vetélkedőt vezető riporter egy-egy városba vagy község­be elküldi az URH-kocsit is. A riporter pontosan bemond­ja az időpontot, hogy a ko­csi hol, mikor áll meg és egy­úttal közli a versenyfelada­tokat is. Valójában tehát az egész megyei lakosság részt vesz a nemes, honismereti vetélkedőn. Lehet, hogy a rá­dió éppen Szentendrére irá­nyít egy URH-kocsit s nekünk a közölt feladatoknak itthon is eleget kell tennünk. Vár­hatjuk, hogy éppen idegen- forgalmi életünkkel, képző- művészeti rangunkkal lesz­nek kapcsolatosak a kérdések, de annyi biztos, hogy a fel­adatokat csak a lakosság köz­reműködésével tudjuk meg­oldani. Kérjük városunk lakóit: figyeljék június 24-én a Kossuth Rádió adását 8 óra 20 perctől 10 óráig. Ha elhangzik az URH-kocsit jelző felhívás, jöjjenek a ta­lálkozó akkor kijelölt helyé­re és segítsenek — a győze­lem érdekében — a városunk­kal kapcsolatos kérdések pon­tos megválaszolásában. (jászai) Ajánlás a bejnek Cserepek az Árpád-korból — Vezet a pereces kulacs Foto: — ff Felkerestük a Ferenczy Ká­roly Múzeumban Rossner Gyula régészt, aki néhány hó­napja hivatásszerűen fog­lalkozik a múlt emlékeinek felkutatásával és nyilvános megőrzésének biztosításával. A rendelkezésre álló anyag­ról a következőket mondta el: — A csatornázás során elő­bukkantak bronzkori edények töredékei, kunyhómaradvá­nyok, amelyeknek restaurá­lását, helyreállítását műhe­lyünkben végezzük. — A városi tanács negy­venezer formtos költségve­tési hozzájárulásával egy­két héten belül megkezdjük a castrum feltárását. Az idén a délkeleti kaputornyot és a tábor zárófalát tárjuk fel, s néhány éven belül — rom­kert formájában — előttünk s „Az alakulóban levő városi § önkényes (így, eredeti helyes- Ó írással) tűzoltó testület kérvé- Ó nyé, 2182 Ft tervezett előleges Ó költségvetés csatolásával. A § tervezet szerint felszerelési ^ tárgyak a város tulajdonában ^ maradnak. Az egylet szám- ^ adásai és minden intézkedései ó a városi tanács által ellenőri- Ó zendők. És végre: A két pa- Ó rancsnok, pénztámok és tit- kár választásai tanácsilag § megerősítendők lesznek.” Ó Tehát ekkor és így született ^ meg azóta is áldozatosan mű- í ködő tűzoltóságunk. Ó Akkoriban a városi közgyű- Ó lés gondjai közé tartozott ^ évente a szüret határidejének ^ megállapítása is. Nem hiába $ nevezték el a Daru piacra $ felvezető utat Dézsma utcá- § nak, s a szeszfőzde felé veze- 5; tő mai Martinovics utcát Har- Ó mincad utcának! őseink Ó ugyanis nem akármikor szü- í retelhették az akkor világhí- ^ rű szentendrei szőlőjüket, sa- $ ját tulajdonukat és nem akár- S melyik útvonalon szállíthat­ták haza pincéikbe a leszüre­telt termést. Csak a kijelölt időben és útvonalon történhe­tett mindez, ahol a városi hajdú, darabont, poroszló, a város és az egyház részére a dézsmát, vagyis a törvényes adórészt természetben átvette és a hivatal fuvarjaira átra­katta. „A folyó évi szüret határ­ideje szeptember 26 napjára állapíttatik meg, a szüretelé- si határidő szokott módon közhírré teendő és a felvidé­ki fuvarosok és napszámosok értesítése végett szokásos mó­don egy küldöncz útnak indí­tandó! A szőlők közti utak­nak helyreállítása a város gazdászati tanácsnokának teendőihez tartozik!” így írták le a gondos, min­denre kiterjedő határozatot. Szent-Endrén pedig a városi dobos, „szokásos módon”, vagyis négy nyelven, szerbül, dalmátul, németül és magya­rul „tette közhírré a tudni­valókat”. 1895 Ebben az évben meghalt Pacsarisz Péter városi köz­j rendőr s a helyébe a jelentke- : zett egyének közül Lipták : Miklós „találtatott a legalkal- S masabbnak az állás betölté-! * sere”. * Pacsarisz özvegye „némi; pénzbeli segély megszavazása j iránt” folyamodott. S mert fér- j je „huszonhat éven át a város- : nál híven szolgált, méltányos- j ság szempontjából a temetési: költségek fedezésén kívül 30, j azaz harmincz forintnyi se- i gélyt a város közpénztárából! kifizetni megszavaztatott”. j Nem sok. 1911 A mai nyugdíjösszegeket le- ! kicsinylő, boldog „régi időket” : * visszasírok közül nagyon so- j kan nem tudják, hogy 1911-ig: a város tisztviselői és „cse- i * lédsége”: rendőrök, mezőőrök j stb. egyetlen fillér nyugdíjat; sem kaptak. Horváth Levente fog állani az egész egykori táborváros. — A Római sánc utca és Nagy Lajos utca sarkán óke­resztény kápolna került elő, amely ott, eredeti helyén ke­rül konzerválásra és helyszíni bemutatásra. Rendkívül sok, összeállítha­tó edénycserép került felszín­re a Fő utcai csatornázásnál, Az Árpád-kori és egyéb da­rabok közül legérdekesebb az Európában még teljesen is­meretlen XV—XVI. század­beli „pereces kulacs”, vagyis egy perec formájú, három nyílásos, nagy méretű ivó­korsó. — Értékes leleteink vannak a török megszállás korából, amikor Szentendre (vagy in­kább ízbég) a budai pasalik- hoz (pasasághoz, megyéhez) tartozó szandzsák-nak (járás­< nak) volt a székhelye. Az J OTP lakótelep építkezésénél j találtunk két ónozott vörös­réz edényt, török bográcsot és ! egy tálat, belevésett és jól ol- i vasható eredeti török írással, \Száhib Ali bejnek, a szentend- $ rei szandzsák-bégnek ajánlva. \ — S időrendben a legfris­J sebb régiség: A Paprikabíró v utca 15. számú ház területén 5 mast van feltárás alatt egy \ XVII—XVIII. századbeli szerb \ temető, amely az 1690. évi ^ szerb település nagyon érté- 5 kés emlékanyaga, i H. L. [ VÉLETLENÜL $ $ A heti szabálysértési tár­gyalások során ismét egy szó- Ó rakozott ember került a ható­ság elé. Nyilván szórakozott, Ó mert jól kereső szakmunkás Ó létére egy csemegeszalámi Ó „rudacskát” véletlenül a ka- Ó bátja zsebébe tett a vásári ó- 5 kosár helyett. Négynapi elzá- ^ rásra átváltoztatható négy­száz forint bírság útján kel- \ lett közölni vele, hogy ilyes- $ mit tenni tilos! Még a már $ sokat szerepelt Margit-hídi Ó ABC Áruházban is. J De két italmérőnket is bír­ósággal kellett sújtani. Villa- ó sori italboltunk egyik csápo­ssá és az izbégi italbolt új ve­hetője két-két féldeci pálinka 5 mindegyikét egy-egy centtel \ rövidebbre szabta. Persze, vé- $ letlenül. Egyelőre ez a „rövi- $ őítés” csak négyszáz-négyszáz * forintjukba került. EGY KIS VÁROSTÖRTÉNET 2. Szeni-Endre egykori gondjai élő gyermekeken is. De tár­sadalmi tevékenységemnek ez csak az egyik részlete. A mintegy 600 tagot számláló városi és járási pedagógus­szakszervezetnek én vagyok a titkára. Nem kis munkát je­lent foglalkozni ennyi kartárs ügyes-bajos dolgaival. De szí­vesen csinálom. Városi ta­nácstag vagyok, és a városi szakmaközi bizottság kultúr­felel őse. Bőven van tehát ten­nivalóm ... — És mindezt a tanítási időm felül? Hogyan jut min­denre ideje? — Csak ügyes időbeosztás­sal, hogy sokoldalú társadal­mi tevékenykedésem ne men­jen „szívügyem”, a tanítás rovására. Rövid beszélgetésünknek végeszakad. Gréti nénit türel­metlenül várják kis tanítvá­nyai. Horányi Sándor Bádogtáblák Vácott ízléses és áttekint­hető márványtáblákon tájé­koztatják az odaérkező ide­geneket (és helybelieket is!) a város nevezetességeiről: műemlékeiről, középületei­ről, fontosabb létesítményei­ről. És nálunk? Két, szinte semmitmondó bádog tájé­koztató tábla ékeskedik már évek óta a HÉV és az Ide­genforgalmi Hivatal előtt, meglehetősen elhanyagolt és részben elavult adatanyag­gal. No, ismét egy követen­dő példa szúkebb pátrián­kon, a Dunakanyaron belül.

Next

/
Thumbnails
Contents