Pest Megyei Hirlap, 1966. május (10. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-21 / 119. szám

1966. MÁJUS 21., SZOMBAT MECVKI 3 Nehéz eldön­teni, mi a különbség a kettő között —, ha mestermunkáról van szó. Már pedig erre tanítják a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola érdeklődő hallgatóit. Szabadon választott tantárgyukból az elsőéve­sek most adtak számot. Hogy milyen sikerrel, azt min­dennél beszédesebben bizonyítja a második helyezettről készített felvétel. A mestermunka valódi virágköltészet —, szerzője Nandrássy Zsuzsa A IX. PÁRTKONGRESSZUS TISZTELETÉRE Első pont: seiejt nélkül ♦ A nyolc kefetömő ♦ A férjek megszokták ♦ Ketten szülnek Átvágva a Monori Kefegyár udvarán, egy idősebb férfi­től érdeklődöm, merre talá­lom a Gagarin brigádot. Meg­mondja, de hozzáteszi: „az elit brigád”. Ell it brigád? Ez hát az első kérdés. Koffer Andrásné, a széparcú fiatal- asszony, a brigád vezetője el­pirosodik: — így ugratnak bennünket. Vagy csúfolnak? Nem tu­dom. Nem vagyunk mi elit brigád. Dolgozunk. És szeret­jük egymást. Tánccsoportból a brigádba Az ismeretség, a barátság úgy kezdődött, hogy együtt táncoltak. Lányok voltak, jó- kedélyűek. Azután valaki ki­Huszonötén - a kapu előtt A ballagás ma már csak emlék. Szép emlék, felejthe­tetlen. Akár csak az a négy esztendő, amit a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetem falai között töltöttek, ők, huszon­ötén, most végző Pest megyei fiatalok. Öt lány, egy fiatal- asszony és tizenkilenc fiú. Gö­döllőiek — ők vannak a leg­többen, szám szerint heten, ceglédiek, váciak, nagykőrö­siek, szentmártonkátaiak. pé- celiek és a megye más tájai­ról jött fiatalok. Még néhány nap és megkezdődnek a kol­lokviumok. Nyolc vizsga — június végére végeznek. Aztán július elsején elfoglalják éle­tük első munkahelyét. Elválá­suk mégsem végleges az egye­temtől. Öt, gyakorlati munká­val eltöltött hónap után visz- szatérnek a négy esztendő alatt otthonukká vált falak közé — államvizsgázni, önál­ló, felnőtt életüket végleges ;n csak azután kezdik, már mint agrármérnökök. MILYEN JÖVÖ ALL ELŐT­TÜK? Ez a kérdés ma már leg­alább annyira foglalkoztatja őket, mint a soron következő kollokviumok. S ez érthető. Egyetlen fiatal számára sem közömbös: hol és hogyan kezdheti önálló életét? Az elhelyező bizottság min­denki számára gondoskodott munkalehetőségről. Attól te­hát egyiküknek sem kell tar­tania, hogy az egyetemi tanul­mányok befejezése után állás nélkül marad. De vajon elég­séges-e a segítségnek csak ez a fajtája? Erről kívántam be­szélgetni a Pest megyei fiata­lokkal az egyetem pártbizott­ságán. A végzős egyetemi hallga­tók elhelyezésének elve az, hogy erős, jól működő gazda­ságokba kerüljenek, ahol ki­váló képzettségű szakemberek irányítása mellett az egyete­men szerzett elméleti tudásuk mellé megfelelő gazdálkodási gyakorlatot, vezetési és szer­vezési tapasztalatot szerezhet­nek. Mert ezeknek a fiatalok­nak most erre van a legna­gyobb szükségük. Csak úgy válhatnak teljes értékű szak­emberekké, ha elméleti tudá­sukat, gyakorlati, szakmai és emberi tapasztalatokkal egé­szíthetik ki. De vajon hogyan érvényesül ez a helyes elv az elhelyezés gyakorlatában? KÁRTESZI ISTVÁN, Ceg­léd: — Elégedett vagyok. Haza­megyek a ceglédi Vörös Csil­lag Termelőszövetkezetbe. Is­merem a gazdaságot, az em­bereket, azt hiszem, hamar meggyökerezek ott Jó gazda­ság, jó szakemberek segítik majd kezdő lépéseimet. BENE SÁNDOR, Szentmár­lonkáta: — Én is hazamegyek szülő­falumba, a helyi Kossuth Ter­melőszövetkezetben dolgozom majd. Igaz, hogy ez még nem olyan jó gazdaság, mint a ceg­lédi Vörös Csillag, inkább csak most van feljövőben ... LOCZI ISTVÁN is haza­megy Pécelre, a Zöld Mezőbe. Ez még gyengébb gazdaság, mint a . szentmártonka tai. Szakembere is csak egy van, felsőfokú technikumi képzett­séggel. Mégis aránylag köny- nyebb lesz a dolga, hiszen ha­zamegy, ismerős emberek, is­merős táj várja. De vajon mi vár majd azokra a fiatalokra, akik gyenge szövetkezetekbe, szak­emberek nélküli gazdaságok­ba kerülnek tanulmányaik be­fejezése után? Ok vajon kitől tanulják meg a vezetés és szervezés gyakorlati munká­ját? FEHER SÁMUEL, Kösd: — A Nógrád megyei béri Béke Termelőszövetkezetbe kerülök. Igaz, négyszer jártam már ott, de tapasztala­taim nem a legkedvezőbbek. Az ezerhétszáz holdas gazda­ságban jelenleg egy techniku­mi végzettséggel rendelkező szakember van csupán. Az elmúlt esztendőben tizenhat fo­rintot ért egy munkaegység ... LÁSZLÓ JANOS, Dunake­szi: — A kesztölci Jó Szerencse Termelőszövetkezet lesz a munkahelyem. A négyezeröt­száz holdas gazdaság három falura terjed ki. Egyetlen ag- ronómusa van. Én leszek a második, ekkora területre ... KONCZOL ANDRÁS, Erdő­kertes: — A vonyarci Virágzó Ter­melőszövetkezetben kezdem el a munkám. A háromezer holdon felüli gazdaság a kö­zepes eredményt elérő terme­lőszövetkezetek közé tartozik. Az állattenyésztésben dolgo­zom majd, ilyen szakemberük ugyanis még nincs ... Sorolhatnám még a példá­kat, amikor a végzős hallga­tók elhelyezésének helyes elve a gyakorlatban nem érvénye­sül. Egy részük, ahogy mon­dani szokás, egyből a „mély­vízbe ugrik”, gyenge, szakem­berek nélküli gazdaságban Tiszamenti községek, figyelem! Folyami kavics és füredi homok iqényét kieléqltjük uszályban történd szállítással, ha kirakásáról qondoskodik. Eqvséqár-. a távolsáqtó' füqqöen. szállítás a meqrendelés sorrendiében Meqrendelés es érdeklődés: Meqyel Cpitö- anyaqioari Vállalat Szolnok Arany János u. 2. Telefon: 23 — 62 kezdi majd munkáját. Olya­nok is akadnak közülük — Ha­lász Mária, Mészáros Katalin, Szakonyi Emese —, akik csak a gazdaság nevét tudják, aho­va mennek, többet semmit. Az is különös, hogy a huszonöt Pest megyei fiatal közül mindössze nyolcan-kilencen kerülnek a megyébe, jólle­het, ennél lényegesen több most végző agrármérnök kez­di meg munkáját megyénk­ben. Igaz, hogy ebben a me­gye is ludas, a huszonöt fiatal közül egy sem kapott a me­gyétől vagy városától-közsé- gétől társadalmi ösztöndíjat. Kaptak a Földművelésügyi Minisztériumtól, a Komárom megyei és a Nógrád megyei tanácstól, de otthonról... Gond, probléma akad tehát bőven már az indulásnál. Az egyetemi pártbizottság ismeri ezeket, de tenni a gondok megszüntetéséért nem sokat tud. — A baj már ott kezdődik — mondja Soltész István, a pártbizottság titkára —, hogy a kollokviumok után ezek a fiatalok elszakadnak az egye­temtől. Már csak államvizs­gázni jönnek vissza... Vé­leményem szerint az lenne a helyes, ha a kollokviumot kö­vető öthónapos gyakorlati munka idején még az egye­tem hallgatói lennének, egé­szen az államvizsga letéte­léig. Így a mi hatáskörünkbe tartozna munkájuk ellenőr­zése, problémáik megoldása. Most azonban nincs beleszó­lási jogunk, hogyan segítsék- támogassák a gazdaságok a jövő agrármérnökeit képessé­geik kibontakoztatásában... TÚL EZEN AZ IGAZSÁ­GON, helyes és célravezető lenne, ha a hallgatók már legalább a harmadik évfo­lyam végén tudomást szerez­nének arról, hová kerülnek az egyetem elvégzése után. Így kerek esztendő állna rendel­kezésükre, hogy valóban meg­ismerkedjenek eljövendő munkahelyükkel, felkészül­jenek az ott végzendő mun­kára, személyes kapcsolatot alakítsanak ki az ott dolgo­zó szakemberekkel és így to­vább. Az elmúlt évek tapasztala­tainak figyelembe vételével i érdemes lenne alaposabb elemzés alá venni az egyete­met végzett fiatalok további sorsának alakulását. A je- j lenlegi helyzet nem a leg-; megnyugtatóbb. A’ pillanat­nyi nagy szakemberhiány í csökkentése érdekében a sok- i oldalú, megfelelő tapasztala- i tokkal rendelkező szakom- i berképzés eredményességét j tesszük kockára. A mában j gondolkodunk a holnap he- \ lyett. Számos tapasztalat I bizonyítja ezt — a régebben i végzett agrármérnökök egy; része még ma sem találja a ; helyét, elvesznek a minden- « napi apró gondok és prob-1 lémák között. ! Prukner Pál j találta: alakítsanak brigádot. Ügy lett. Most már másodszor szerezték meg a szocialista cí­met, s pártkongresszusa vál­lalásuk teljesítésével szeret­nék elnyerni a bronzérmet. A tíztagú brigádból most ketten szülnek: hét asszony, egy lány, ez most a brigád. A stancoló- műhelyben dolgoznak, kefe­tömők. Köfferné odahajol a blokk fölé, s kicsit zavartan magyarázza: nehogy kefe­kötőt írjanak... A nevetés után már könnyebb a szó, so­rolja, mit vállaltak a IX. kongresszus tiszteletére: — Vállalásunk első pontja, hogy teljesen megszüntetjük a végselejtet. Zömmel import­anyaggal dolgozunk, s ezért jelentős az az elhatározásunk is, hogy nem lépjük túl az anyagnormát; jelenleg már naponta ellenőrizzük annak betartását, azonnal kiugraha a többletfelhasználás. Az elmúlt év végén volt normakarban­tartás: ezért mennyiségi ter­vünknél csak félszázalékos túlteljesítést vállaltunk. A raktáros közbeszól Beszélgetésünk közben oda­jön Zsíros Istvánná, a raktá­ros is, s amikor megtudja, miről van szó, azt mondja: — Jót írjon ám rólunk! Én veszem át tőlük az árut, jól tudom hát, hogy dolgoznak. Jól. Iparkodnak, s még az is mellettük szól, hogy segítik nagyon egymást. Olyanok, mint a testvérek: rögtön ész­reveszik, ha a másiknak baja, bánata van. Vagy ha nem jól megy neki a munka. És ak­kor hajde, ugrik mind..: Majd mindük tíz éve a gyár dolgozója. Rutinos em­ber lett belőlük, a műhelyen belül bárhová odaállíthatják őket. Ringeisz Istvánná, az üzemvezetőjük mégsem a munkával kezdi: — A brigád kollektív szel­leme rendkívül erős. Jó érzés az embernek, hogy nem kell noszogatni őket. s mindig szá­mítani lehet rájuk. A barátnők kirándulnak Elmentek együtt a járási ipari kiállítást megnézni — a „barátnők kirándulnak” mondták azok, akik elit bri­gádként emlegetik őket — voltak a gimnáziumban meg­rendezett vándor képzőművé­szeti kiállításon, s az csak ter­mészetes, hogy a szülési sza­badságon levőkkel rendszeres a kapcsolat. Válóban barát­nők: azon túl, hogy azonos a munkájuk, hogy tíz éve jár­nak ugyanabba a gyárba, megtalálták azokat a kapcso­kat is, melyek nemcsak mun­katársakként, hanem egymást szerető emberekként is össze­fogják őket. Mert a kettő nem ugyanaz! Emlegessék hát csak őket nyugodtan barátnőkként. Bárcsak min­den kisebb és nagyobb kö­zösséget így emlegetnénk üze­meinkben ... Gajdos Józsefné patronálja a brigádot, sok hasznos taná­csot kaptak tőle, sok dolog­ban a segítségükre van; Bur­ján Sándorné pedig brigádon belül segít hozzá a többhöz; jobbhoz, jelvényes kiváló dolgozó, érti a dolgát, jó helyről jön hát a tanács. Ringeiszné mondja: — Ami lányok, asszonyok között ritkaság; én még nem hallottam veszekedni őket. Egy szóból megértik a mási­kat és — mindig mosolyog­nak ... A mosoly valóban nem hiánycikk: bizonyára a férje­ket is ez fegyverezte le, mert — mint mondják — „hozzászoktak ahhoz, hogy a brigád együtt megy min­denhová”. Mi mást tehetnek a férjek? Velük tartanak. Első naptól teljesítve Kongresszusi vállalásukban még más is szerepel az em­lítetteken kívül, így például 1 társadalmi munka, most mégis inkább azt firtatom; a vállalás megtétele óta állják-e szavukat? Köfferné meg Rtn- geiszné még papírokat is hoz bizonyságul: első naptól selejt nélkül dolgoznak, az anyagnormát sem lépték túl, a félszázalékos túlteljesítés is megvan. Köfferné picit só­hajt: — Bár év végéig így men­ne ... mostanában tényleg összeszedtük magunkat Az anyaghiány néha köz­beszól: munka nélkül ugyan nem maradnak, dehát jobb lenne az egyenletesség. Saj­nos, az anyag biztosítása nem a gyáron múlik, joggal ag­gódik hát a Gagarin brigád. Ám azt remélik, hogy aggo­dalmuk — alaptalannak bi­zonyul. Mert ha apyag lesz — a többit bízzák rájuk. Ha már így csúfolják — ug­ratják őket; mint eddig is. most is megmutatják, mitől „elit” ez a brigád ... Mészáros Ottó Moszkva—Budapest közveden mozgópostajárat A szovjet postaigazgatóság a magyar postával egyetértés­ben közvetlen mozgóposta­járatot közlekedtet Moszkvc és Budapest között. A Moszk­vából induló vonat mozgópos­takocsijából ezentúl nem kell a határállomáson átrakni a postazsákok százait. Kukorica társbérletben á burgonyával Meg kell hagyni, Alsóné- mcdi gazdái mindig szorgos, igyekvő művelői voltak föld­jüknek, és megpróbáltak mi­nél többet kihozni belőle, még ha munkaeszközeik nem is mindig feleltek meg a kor követelményeinek. Nem vetet­tek el soha semmilyen jónak látszó ötletet, inkább kipró­bálták. Sok ilyen ötlet nagyon is bevált. Elég, ha az újbur­gonyát említjük, amelynek termelését, néhány évtizede, ki tudja ki, vagy hányán kezdték el, hogy aztán ráves­se magát jóformán az egész falu, és mindmáig alapját ké­pezze jólétüknek. Csak hogy az újkrumpli ko­rán kikerül a jó, trágyás föld­ből, azt meg kár lenne a nyár folyamán parlagon hevertet- ni. Nem is hevertctték, mert amint az utolsó bokoralját is felszedték, mindjárt ráálltak az ekével, aztán karfiolt és ubor­kát tettek a krumpli helyére, ez náluk ma is még a sokat érő másodvetés. Jószágtartó ember létükre kukorica nélkül sem lehetnek meg. Mostanáig fájó szívvel ugyan, de belenyugodtak, hogy a kukoricás csak egy­szer fizet egy esztendőben. Két-három éve azután a gyomtól mindig gondosan megtisztított burgonyaföldek némelyikén a bokrok mellett a szedés ideje táján tíz, né­hol tizenöt centiméter magas sásszerű valami tűnt fel, ide­gen nem is gondolhatta kuko­ricahajtásnak. Pedig az volt. Valaki rájött, hogy amikor a gumók növekedni kezdenek, megfér a kukorica társbérlet­ben a burgonyával, nem is árt neki, s be is érik őszig, a törés idejére. Idén azután már általáno­sabb szokássá vált a Kossuth meg a Zöldmező tszcs tagjai között a két növénynek ez a párosítása. Az első vetés, vagyis a burgonya meg a má­sodvetés. azaz a kukorica, egymás mellett zöldell a föl­dön. így azután ebben az év­ben a tavalyinál 150 holddal nagyobb területre került elő­csíráztatott burgonya, sokhe­lyütt eredetileg kukoricának szánt földbe. Az viszont bizonyos, hogy krumpli mellé nem lehet nagyüzemi módszerrel vetni a kukoricát, csak kézzel, így is nagyon elővigyázatosan, ne­hogy a bokor kárt szenvedjen. A társbérlet megszűnte után meg a kukoricát akár ló. akár traktor vonta munkagéppel lehet kapálni, elég széles a sorköz. Szóval így nevelik egymás mellett a két növényt a két tszcs tagjai a maguk, meg a népgazdaság nagyobb hasznára. És még mondja csak valaki, hogy nincs semmi új a nap alatt Alsónémedin. — y —e felesége távolabbról, kérdő pillantást vetett rá: Mi lesz? Jön a busz! Asszonyok haladtak el a kocsma előtt: Hogy odavan­nak azért a rohadt italért! Nem irigylem az ilyenek fe­lesegét, Naplopók. Barátom udvariasan meg­kérdezte a sorakozóktól: Nem tudnának felváltani egy szá­zast? A válasz helyett gyű­lölt tekintetek röpködtek. — Betört talán, hogy ilyen jól megy?! — szólt egy lapí­tott orrú. A tiszt dörömbölt a rolón: Siessünk kérem, nyissanak, el­késnek a „dolgozók” a mun­kahelyükről. — Kinek van olyan nagy hangja?! Rántotta fel a rolót a kocsmáros. — Tessék adni gyorsan egy féldecit, mert sietek, vár a fe­leségem. — Százassal jön hétfőn reg­gel?? És még dörömböl?! El­viszi az összes aprómat. Itt van... A feleség sietett a munka­helyre, a férj indult haza. Egy rendőr "is figyelte a jelenetet és gyanús volt neki a dolog: — Álljon meg fiatalember. Miért csinál maga korán reg­gel ekkora arénát? — Az asszony miatt tettem, — Tudja hányán mondják ezt? Az igazolványt kérem. — Otthon van. Tessék el­jönni hozzám, igazolom ma­gam. — Azt nem maga mondja meg. hogy én hová menjek! Hol dolgozik? ?' — A szomszéd kerületben. — Mi a foglalkozása? — Rendőr. — Rendőr és leáll a piások közé?! Idei hallgasson... Az igazoltatás egy csésze fe­kete mellett történt. A két férfi egyetértett abban, hogy mindig az asszonyok miatt van a bonyodalom, de végül is a férfiak tiszta vizet ön­tenek a pohárba. — Amondó vagyok — véle­kedett a szolgálatos rendőr — minden más lett volna, ha a főhadnagy elvtárs egyenru­hába öltözik. — Gondolja? Ahogy diri­gált az asszony emeletre föl, emeletről le, ha egyenruhá­ban teszem, még azt hitték volna a lakók, hogy betörőt kergetek. Galgóczy Imre 'S/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSt | Ez a hét is (jói kezdődött í Rendőrtiszt barátom egy J hete élvezi az istenáldást, a ^ házasságot. Itt már nem le- 5 het úgy élni, hogy, ahogy J esik, úgy puffan. Milyen \ bonyodalom született abból § is, hogy hétfő reggelre — ne- ^ jenek — nem gondoskodott i aprópénzről, busz, villamos­ai költségről! Csak százas volt 5 a házban. I — Százassal úgy összeszid J a kalauz, hogy nem állok $ meg a lábamon — bosszan- ; kodott az asszonyka. ; Barátom magára kapta a \ mackót, tornacipőt és lesza- \ ladt a házmesterékhez apró- \ ért. Azok nem nyitottak ajtót. ! Futás a III. emeletre, Pong- ! rácékhoz. Azok is aludtak. ! Futás a sarki kocsmához. Ott ; már 50—60 fős, borostás, ; gyűrött, másnapos gyüleke- > zet várta a reggeli nyitást. A \ rendőrtiszt a sor végére állt, Virágkötészet - virágköltészet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents