Pest Megyei Hirlap, 1966. május (10. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-10 / 109. szám

A hósök kaparsógtínoíi Huszonegy évvel ezelőtt, 1945. május 9-én szerte a vilá­gon díszsortüzek adták hírül a világ minden táján egy bol­dogabb, szebb, örömteljesebb élet megindulását. E napon semmisítették meg a fasiszta hadigépezetet a győztes szovjet és szövetséges csapatok. Az emberek százmilliói lélegzettek fel — a sok szenvedést, nélkülözést hirtelen feledve — s kezdték tervezgetni az emberibb jövőt. E gondolatok hangzottak el május 8-án Jászkarajenő községben, ahol a párt-, az állami és társadalmi szervek kö­zös összefogásával exhumálták két szovjet és egy román ka­tona tetemét. Ezek a hősök a legdrágábbat, az életüket ad­ták a község, a járás felszabadulásáért. A gyászszertartáson a község lakossága mintegy 500 fő­vel képviseltette magát. Jelen voltak a néphadsereg és a fegyveres testületek képviselői és szovjet katonák is, Varga Ferenc, a járási pártbizottság első titkára és Lizlov al­ezredes búcsúztatta az 1945-ben hősi halált halt katonákat. Beszédükben méltatták a győzelem évfordulójának jelentősé­gét s egyben felhívták a figyelmet arra a veszélyre, amely az emberiséget az imperialista agresszió részéről fenyegeti. A jelenlevők gondolatait is kifejezve —, mint ahogy azt Lizlov elvtárs megfogalmazta — fogadalmat tettek arra, hogy ki-ki a maga területén munkával, vagy ha kell fegyverrel is dolgozik és harcol a békéért. A hősök koporsóját a szovjet és magyar fegyveres testü­letek képviselői, s a községi KISZ-fiatalok vitték a sírhoz, Chopin gyászindulójának hangjai mellett. Amikor a koporsókat a sírba eresztették, díszsortüz hang­zott el a hősök tiszteletére. Miután a hivatalos küldöttek és a község lakói a frissen hantolt sírokban elhelyezték koszo­rúikat, a KISZ-esek és az úttörők tették a sírokra a kegyelet virágait. Ez a gyászszertartás emlékeztet arra a vérzivatarra, amit ezelőtt két évtizeddel átvészeltünk, és figyelmeztet arra is, hogy Vietnamban napjainkban is embe­rek életét oltják ki a gyilkos fegyverek. Bodor Zoltán, a Hazafias Népfront járási titkára A jövő mestereinek kiállításán A nagykőrösi Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközépisko­la élelmiszerbemutatója A napokban ért véget az a megyei kiállítás, amelyet az ipari tanulók rendeztek a vá­utasítása alapján ezeket a lá­togatásokat egyben pályavá­lasztási beszélgetéssel kapcsol­ták össze. Az első teremben a különbö­ző úttörőcsapatok szakköreiben készített kézi munkákat, poli­technikai termékeket állították ki. A többi teremben munka­gépek kicsinyített, méretará­nyos modelljei kaptak helyet. Az első helyezést a ceglédi és a monori iparitanuló-intézet érdemelte, második lett a nagykőrösi Toldi Miklós Élel­miszeripari Szakközépiskola: sütőipari termékeket, különfé­le konzerveket állított ki ízlé­ses elrendezésben. Figyelemreméltók voltak a falakat díszítő rajzok, amelye­ket a képzőművészeti szakkö­rök diákjai készítettek. A 23 iparitanuló-intézetből és 3 szakközépiskolából összegyűj­tött anyag olyan bőségesnek bizonyult, hogy szinte zsúfolá­sig megtöltötte a művelődési ház három kiállítási termét. rosi Kossuth Művelődési Ház­ban. Lapunk korábbi számá­ban hírt adtunk a színvonalas bemutatóról, amelyen a külön­böző szakmák jövendő meste­rei mutatták be felkészültsé­güket. A május 1. tiszteletére meg­rendezett kiállítást egy hét alatt igen sokan felkeresték. Nagy volt az érdeklődés a fel­nőttek részéről is. Az általános és középiskolák diákjai és az ipari tanulók csoportosan, osz­tályonként tekintették meg a bemutatott anyagot. A városi művelődési osztály Ugye, szép ez a ruhamodell? Eláruljuk: a Május X. Ruha­gyár ceglédi telepének tanulói készítették Naponta sok-sok diákcsoport tekintette meg a kiállítást (tamasi) CEGLÉD! PEST MECTEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA 1JM a «HHI WMmf H * IT&iill Pm flfrmPPp | mmm * W A CEGLÉDI JÁRÁS ES CEerS"vB3Q5RESzlEPE ERZSIKÉ X. ÉVFOLYAM, 109. SZÁM 1966. MÁJUS 10., KEDD Virágzás után VÉDEKEZÉS A KÁRTEVŐK ELLEN Szakfelvilágosítás írásban és szóban Elvirágoztak már a gyü­mölcsfák. A gyümölcsterme­lés időszerű feladatairól be­szélgettünk Takács Imrével, a földművesszövetkezet agro- nómusával. boltjaink raktáron tartják a legújabb növényvédőszereket is. — Az ország jelentős gyü­mölcsexportjából a mi szö­vetkezetünk is kiveszi részét, — A virágzás idején na­gyon ügyeltünk arra, hogy a gyümölcstermelők ne perme­tezzenek és ne porozzanak. Ebben az időszakban perme­tező brigádjaink sem dolgoz­tak. Ennek következtében sem a város határában, sem a járásban — tudomásunk sze­rint — nem fordult elő mé­hek pusztulása. A virágzás befejezése után viszont elérkezett az ideje az erőteljes védekezésnek. Elsősorban a gyümölcs minőségét veszélyeztető pajzstetű, a különféle mo­lyok és kártevők ellen kell most védekezni. évente mintegy százhúsz vagon gyümölcsöt vásáro­lunk fel, amelynek körül­belül fele exportra megy. — Nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy exportra csak moly- és pajzstetűmen- tes, egészséges, szabványok­nak megfelelő, kifogástalan gyümölcsöt küldhetünk, amelynek értéke lényegesen magasabb, mint az átlagmi­nőségű árué. A múlt évben a szerződött, exportminősé­gű kajszibarack elérte a ki­lónkénti öt forint nyolcvan filléres árat, szemben a sza­bad felvásárlásban átvett ba­rackkal, amelyért csak négy forint hatvan fillért kapott a termelő. Világos, hogy lóknak, és minden felvásárlá­si helyen meghatározott idő­ben tanácsadással szolgálunk a hozzánk fordulóknak — mondotta befejezésül Takács Imre. —rk— — Négy év óta dolgozik permetező brigádunk a ceglé­di határban, Törteién és Cse- mőben. Ezenkívül minden kölcsönző boltunkban méltá­nyos áron adunk ki perme­tező- és porozógépeket. Több helyen árusítunk mészkénlé törzsoldatot, kilónként kétfo­rintos áron. Növényvédelmi a növényvédelemre köl­tött összeg többszörösét kapja az, aki nem mu­lasztja el a növényvédel­met. A földművesszövetkezet ál­landó felvilágosító munkát is végez. Szívesen válaszolunk levélben is a hozzánk fprdu­A város fekete A bizottság előadója megszá­molja a nyomdában készült formanyomtatványokat, me­lyek fején egyetlen, de jelen­tős cselekményre utaló szó áll: Jegyzőkönyv. — Negyvenegy — mondja — ma csak ennyi, de van olyan keddünk is, amikor hatvanan- hetvenen jönnek. Ezután ellenőrzi, fel van­nak-e szerelve ezek a jegyző­könyvek az előírt mellékletek­kel. Azután sorba állítja őket a terhesség időtartama szerint: előre kerülnek a 12 héten be­lüli terhesek jegyzőkönyvei, ezen túli most nincs is. Füze­tet nyit ki, amibe beírja sor­szám szerint az asszonyok ne­vét. Miután kész az előkészítő adminisztrációval, kezébe veszi az első hatot. — Ennyit tudunk egy napra beosztani a szülészeti osztály­ra — mondja, s aztán a meg­nyitott ajtón át olvassa a ne­veket. Az asszonyok besorakoznak az orvosi szobába, a bizottság asztala elé. Az előadó néhány gyakorlati magyarázatot ad. S ezután is csak adminiszt­ráció következik: bélyegzők kerülnek a nyomtatványra, rá­írja a napot, amikor megjelen­het az anya a szülészeti osztá­lyon a terhesség megszakítá­sára. (Itt minden olyan precízen, józanul és érzelemmentesen történik — állapítom meg ma­gamban. Éppen ezért — a hely­hez illő tárgyilagossággal — a terhesség megszakítása helyett én ezt mondanám: az élet megszakítása.) Az előadó tovább adminiszt­rál: csekket ad az asszonyok kezébe, melyen majd befizetik az előírt összeget. Aztán a sor­számok mögé beírja az asszo­nyok nevét, a szükséges ada­tokkal. A csoport együtt távo­zik, kezükben a jegyzőkönyv­vel, melyet nemcsak az orvo­sok, hanem ők is aláírtak mint „kérelmezők”. S ugyanez ismétlődik cso­portról csoportra: adminisztráció. A golyóstoll fürgén mozog a papíron, nyomukban ami ott marad: megőrzik a jegyző­könyvek időtlen időkre. Egy szép arcú, szép alakú asszonnyal beszélgetek. Arca majd kicsattan az élettől. Har­mincegy éves, gyereke nincs, anyagiakban sem állnak rosz- szul. A végén megkérdezem: — Nincs lelkiismeretfurdalása? — Mit csináljunk, ha van, ha nincs — rándítja meg a vállát, mintha valamit le akar­na róla rázni. Ez az asszony már harmadszor áll a bizott­ság előtt, s közben a vállára dobta lelkiismeretét, hogy könnyebben lehessen lerázni. A város e fekete keddjén a negyvenegy jelentkezőből harminchatan jöttek el a bizottság elé. Nem mindenik volt ilyen pirospozs­gás arcú, s nem is mindenik hordta vállán a lelkiismeretét. Voltak, akiket nemcsak megér­teni lehetett, hanem sajnálni is, együttérezni kényszerű el­határozásukban: tüdőbajos vagy iszákos férj, nehéz asz- szonysors hozta őket ide. A legfiatalabb egy húszéves lány volt, a legidősebb egy har­mincöt éves asszony — tizen­egy gyerekkel. Tizenhatan ceg­lédiek, kilencen abonyiak vol­tak, a többiek a járás más helységeiből, s a nagykátai já­rásnak a ceglédi SZTK-hoz tartozó községeiből. Mondom, ezen a kedden harminchatan jöttek, de évente erről a terü­letről kétezren. Hetedik éve immár, hogy évente kétezer élettel —, vagy ha a komoly egészségügyi és szociális indokoltságot figye­lembe vesszük: évente sok száz élettel kevesebb. ★ Hivatalos statisztika közli: Magyarországon a népszaporo­dás a világ átlaga alá szorult. Ferencz Lajos A vasárnap sportja Palcsó Erzsiké, a Kossuth Termelőszövetkezet legfiata­labb brigádtagja. Édesanyja, Falcsó Istvánná vezeti a Há- mán Kató brigádot. Erzsiké már két éve minden szünidő­ben részt vett a mezőgazdasá­gi munkában. — Hetedikes koromban ezer forintot kerestem — mondja büszkén a fiatal brigádtag. — Amikor elvégeztem a nyolc általánost, szerettem volna fehérneművarrást tanul­ni. De azon a nyáron nem volt felvétel. Annyi baj legyen. Az évzáró után egy héttel már a brigádban dolgoztam. A szőlő- termelésben kezdtem, és elvé­geztem minden munkát, ami éppen soron következett. — Alig múltam tizenöt éves, amikor aláírtam belépésemet a termelőszövetkezetbe. — És mennyit keresett a múlt évben, Erzsiké? — Háromezer forintot és öt­vennégy munkaegységet. Az előlegek levonása után még a zárszámadó közgyűlés után is kaptam majdnem ezer forin­tot. — Elégedett? — Igen. Különösen most, hogy a brigádunk elnyerte a szocialista címet. Kik. kell. Szerencsés csapat egész szezonra megrúghatta volna góljait a ceglédi helyzetekből. Markó János újonc szélsőnk a 75. percben óriási helyzetet hagyott ki. 5 méterről lőtt fölé. A látottak alapján az idei legjobb teljesítményt nyújtó Cegléd szenvedett vereséget a nagyon szerencsés Budapesti Előre csapatától. A ceglédi csapatban mindenki nagyon lelkesen játszott, azonban ne­kem Kökény játéka tetszett: legjobb napjaira emlékeztető­én játszott. ASZTALITENISZ A tavaly még NB II-es Váci Kötöttárugyár férfi és női csa­pata látogatott Ceglédre, a megyei bajnokság keretében. A váci férfiak 14:6, a nők 7:3 arányú győzelmet értek el a CVSE II. csapata ellen. (Kecskeméti) VÍZILABDA Ceglédi VSK—Budapesti Építők 4:4 (1:2, 2:1, 0:1, 1:0). Góllövők: Jegessi (2), Szak- ter dr. (1), Zsíros (1). Cegléd: Szepes I, Vámosi I, Revuczky, Vámosi II., Kis­faludy, Jegessi, Zsíros. Csere: Dr. Szakter. Edző: Király István. Hatalmas küzdelemben sze­rezte meg a ceglédi csapat a nagyon értékes egy pontot a múlt évben az OB II-ben negyedik helyet elért Építők­kel szemben. Amint a felállításból is ki­tűnik, már egyik szolnoki fiú elfoglalta helyét a ceglédi csapatban, míg Ratkai Lajos, a másik új játékos csak a következő MTK elleni mér­kőzésen állhat csatasorba. Az eredmény igazságos, a második és a negyedik ne­gyedben kitűnően játszottak a ceglédi fiúk. A mérkőzés befejezése előtt két perccel dr. Szakiért a já­tékvezető kiállította, s a hát­ralevő időt csapatunk okosan, labdát tartva, húzta ki, s megszerezte első bajnoki pont­ját az OB II-ben. A következő mérkőzés va­sárnap délelőtt 11 órakor lesz Cegléden, az MTK csapatával. Beck Mihály Ezúton mondunk köszönetét rakonainikn ak. jó Ism&röse,in<k- nek. akik szeretett jó édes­apánk: Id. Zsemlye István te­metésén megjelentek, részvétü­ket nyilvánították, sírjára koszo­rút, virágot helyeztek. _______________A gyászoló család H álás köszönetét mondunk min-dfl'Zickilak. akik szeretett jő édesanyánk: özv. Köti ár László­ul szül.: Túri Borbála temeté­sén megjelentek. részvétüket nyilvánították sírjára koszorút, virágot helyezlek Kotlár-család. * 1 Hálás köszönetünket fejezizük ki rokonainknak, ismerőseink­nek. szomszédainknak a Május 1 Ruhagyár 46 — 48-as szalag dolgozóinak Cifrakerti ÁM. Gaz­daság építő csoport Horvát-bri- gád dolgozóinak, külön munka­társamnak. a VIII. C. osztály ta­nulóinak. akik szeretett k'sfit'ink: Erdős Pistike temetésén megje­lentek részvétükkel nazv bána­tunkban osztoztak sírjára ko­szorút. nir-'gn* he'veztek Erdős István és családja Ezen a vasárnapon bőven akadt sportesemény Cegléden. Sok szép ceglédi sikernek örülhettünk és bosszankodhat­tunk, ha valamelyik csapatunk vereséget szenvedett. A küz­delemsorozat már szombaton megkezdődött. KÉZILABDA Női csapatunk a kisebb ké­pességű Nagymaros csapatát fogadta és a számszerűen biz­tos 7:0-ás győzelmet arattak a lányok. A győzelemmel igen, de a játékkal nem lehetünk elégedettek. Amikor a fiata­lok voltak a pályán, jól ját­szott a csapat. Érthetetlen, hogy az edző miért pihenteti a legjobb ceglédi játékost, és miért erőlteti a formája alatt játszót, amikor az állandóan fékezője a támadásoknak. Férficsapatunk nagy lendü­lettel kezdett és biztos 22:15- ös győzelmet ért el Békéscsa­bával szemben. Méltán je­gyezte meg Kunsági Kálmán, az Építők Sportkör vezetőségi tagja: — Fiaink végképp beértek az NB II-be. Nagyon jól ját­szottak, a fiatalok is egészen beleilleszkednek a csapatba. A Honvéd csapata Dunake­szin szerepelt és 14:12 arányú vereséget szenvedett. Az Épí­tők ifi csapata folytatja jó szereplését és Dunakeszin 9:7 arányban nyertek. TEKE A ceglédi MEDOSZ csapata már szombaton lejátszotta baj­noki mérkőzését és a Buda­pesti Vízművek csapatától 5:3 arányú vereséget szenvedett. Az Építők csapata Budapes­ten az Ut- és Vasútépítőknél játszott és 5:3 arányú győzel­met ért el. Ez az eredmény megnyugtató, a csapat nem szakadt le az élmezőnytől és harcban van a bajnokságért. LABDARÚGÁS Jól kezdődött ez a vasár­nap délután a futballpályán. A nézők örömmel látták, hogy az ifi csapatban milyen sok tehetséges fiatal van. 5:1 arányban győztek a Pilisi KSK ellen. A Honvéd folytatta győzel­mi sorozatát. 5:4 arányban győzött 0:2-ről a Pilisi KSK . csapata ellen. Az Építők csa­pata pedig értékes döntetlent harcolt ki Ceglédbercelen. Majd a közönség nagy biz­tatása mellett kifutottak az NB II-es csapatok a pályára. Ceglédi fiúk mindjárt rákap­csoltak és a 7. percben Kö­kény egyéni alakítása után a hálóban táncolt a labda. A ceglédi védők pillanatnyi megingása megváltoztatta az eredményt. A 20. percben már 2:l-re vezettek a vendégek. Ettől kezdve egy kapura folyt a játék. A ceglédi csatárok nagyon sok helyzetet terem­tettek, három kapufát is lőt­tek, de nem sikerült betalálni a kapuba. Még csak nem is bosszankodhattunk, mert na­gyon szépen játszottak a fiúk. Találóan jegyezte meg Balogh Sándor szakosztályvezető a kispadon: — A futballhoz szerencse is

Next

/
Thumbnails
Contents