Pest Megyei Hirlap, 1966. május (10. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-08 / 108. szám
« rest HEGYEI 1966. MA.TVS 8., VASÄRNAP Kl/lTl/MimONlKA i > Oskar Jan Tauschinski: * Emlékezz » • V alahol Lengyelországban történt, 1944-ben. Zsorzsi Stonner gépkocsioszlopa már az éj j folyamán elszakadt és keserves menetben, | agyonnyűtt utakon késő délután érkezett meg. Néhány óra pihenésre számítottak. Az embe- : rek széjjeloszlottak a kis kunyhókba. Jürgen Stopper rajparancsnok ingólábú asztalnál ült az egyik kis odúban, gondolattalanul és fáradtan nézett maga elé. Éppen megtisztította pisztolyát és már össze is rakta. A parasztok | elmenekültek a faluból, az ember akár ágy- j ba is vethette volna magát vagy a poros bir- i kabőrökre, amiket a kemencezúgba terítettek. : De inkább nem! Űgyis ellepték őket a tetvek, ; még idegen poloskákat is hozzá? Szalma kell, : a keményre döngölt földpadlót majd avval ! takarják be. Schneider és Hevelke SS-katonák > fegyverüket keresztülvetették vállukon és in- ! dúltak a csűrhöz vasvillával a kezükben. ! «yii az? Mi történt? Valaki keresztülrohant ! J-VJ az udvaron és szinte abban a pillanatban ; Hevelke szakította fel az ajtót. ! — Gyere csak, gyorsan, Jürgen, de gyorsan ! — kiáltotta és visszafutott anélkül, hogy az aj- ; tót becsukta volna. Zsorzsi is megragadta ! fegyverét és futott az udvarra. A nyitott csűr- ! ajtóban Schneider SS katona állt és fegyveré- ! vei két asszonyt tartott sakkban, akik felemelt j kézzel, reszketve támaszkodtak az ajtó szár- ! nyának. Az egyiknek lecsúszott fejkendője a 5 rövidre vágott fehér hajáról, a bal szeme alatt ! sebből vér csurgóit mélyen árkolt, fáradt arcá- j ra, A másik, aki alig látszott fiatalabbnak nála, ! foszladozó kék esőköpenyt viselt. Mindketten 5 sápadtak voltak, és alig álltak a lábukon. J — Hol találtátok ezeket? — kérdezte Stop- í per rajparancsnok minden érdeklődés nélkül. J Asszonyok magasba emelt reszkető kézzel, lő- 5 fegyver torkolatába meredve, egyáltalán nem ^ jelentettek számára szokatlan látványt. $ — Ott lapítottak a szalmában. És meg sem $ moccantak. Amikor a villával az egyiknek á ^ pofájába szúrtam — mondta Hevelke, miközr 5 ben végigtapogatta az asszonyokat, megvizs- ^ gálta a zsebüket, hogy meggyőződjék, valóban •1 fegyvertelenek-e. ;! — Most mi a fene lesz — kiabált Schneider 5; — meddig álljak még itt a boszorkák előtt? Adj már valami értelmes parancsot, te Jürgen! ^ — Vezesd őket a házba — mormogta a raj% parancsnok és egy intéssel értésére adta a két | asszonynak, hogy menjenek előtte. De a nőkön ^ látszott, hogy megértették a beszédet, mert ^ szemük aggodalmasan repdesett az egyik gye- ^ rekképű férfiről a másikra. ^ — Te, Hevelke, ugorj csak át a századpa^ rancsnokhoz és jelentsd az ügyet! ^ — Mi a fenének — méltatlankodott emez — S tiszta sor, hátra a trágyadomb mögé, dirr-durr ^ és kész az ügy. Ekkora felhajtás két... ^ — Hevelke, SS-katona, futás! Rendnek kell J lenni! ^ o topper rajparancsnokkal nem lehetett tré- ^ O fálni, ha szolgálati hangon beszélt. He- 5 velke csámpázó lépéseivel eltalpalt. Közben az § asszonyok Schneiderrel a hátuk mögött be- ^ mentek a házba és még mindig föltartott kéz- ^ zel álltak, mikor a fiatal Stopper belépett. ^ — Kezeket le! — mondta és pisztolyát lö^ vésre kész távolságban az asztalra helyezte. — Günther, te pedig nézz utána, hogy a S szalmánkat megkapjuk, mielőtt teljesen be- § sötétedik — fordult Schneiderhez — majd én vigyázok ezekre. § — Jürgen, nem gondolod, hogy meg kellene $ kötözni őket? ^ — Nem szükséges, tudok magamra vigyáz^ ni. ^ A szobában csend volt. Az asszonyok sipoló ^ lélegzetét lehetett csak hallani és az újságpa- pír zörgését, melyből a rajparancsnok cigaret- S tát sodort. Kívül elhaltak Schneider cuppogó ^ léptei. $ — Zsorzsi — hallatszott egy suttogó hang a ^ fal mentén. ^ A legény cigarettáját az asztalra ejtette és ^ megdöbbenve nézett az asszonyokra. ^ — Zsorzsi — mondta most már érthetőbben ^ az, aki a kék köpenyt viselte. — Hát nem is- & mersz meg többé? | A fiú hallgatott és tágra nyitotta szemét. S Lehetséges ez? Hát hogy kerülhetett ide? ^ Egyáltalán ő az, hiszen sokkal öregebbnek ^ látszott annál a hölgynél, akit gyerekkora óta ^ ismert. Egészen megőszült. Hiszen, ha jól em- ^ lékszik, Feichtensattelben még sötét haja volt. ^ — Segíts rajtunk, Zsorzsi — suttogta az asz^ szony — engedj futni minket. Gondolj édes- ^ anyádra és az Eidenweber nagymamára! | üát igen, ő az. $ O — A családod mindig nagyon szeretett ^ engem — hallotta az asszony hangját — még $ három nappal azelőtt, hogy elhoztak Bécsből, ^ még akkor is csomagot küldtek. $ — Pofa be! — mormogta félhangosan, mert ^ kint lépteket hallott. ^ Schneider lépett be, egy köteg szalmát do- ^ bott a padlóra és kiment újból, egy pillantást ^ sem vetett a két nőre. Jürgen Stopper rajpa5; rancsnok idegesen kezdett föl-alá járkálni. Mit $ tegyen? Ismerje el, hogy ő Zsorzsi FeichtensatHárom Mrozek-egyfeivonásos A Thália Színház a napokban mutatta be Mrozek három cgyfelvonásosát. Az előadás izgalmas, groteszk színházi élményt nyújt. Hajótöröttekről szól az első. Éhesek. Valamit enni kéne. Helyesebben: valakit meg kell enni! A titkos szavazás majd eldönti kit. De a szavazást csalás miatt leállítják. Akkor jöjjön az erőszak. Azaz nem a puszta erőszak, hanem erőszak és rábeszélés — váltogatva. Az egyén, — természetesen a legkisebb hajótörött, — így nemcsak enged, de el is hiszi, hogy öt fel kell áldozni. Szabad akaratából vállalja, mondván, az igazi szabadság nem a közönséges szabadság, az igazi szabadság az, amikor önként vállaljuk az áldozatot, amelyre mindenképp rákényszerítené az erőszak... Szabó Gyula sápadtan elrévedező kicsi, és Buss Gyula lompos — érezheSTUDIO 66. A kiállítás mind a képviselt irányzatok, mind a bemutatott alkotások számában örvendetesen gazdag. Az igazán kiforrott és önnön útját járó művészre valló alkotások meny- nyisége viszont csekély. A századeleji francia festők, vagy Picasso különböző korszakainak újraélése több fiatal művész (Petrilla István, Hajdú Katalin, stb.) munkásságát jellemzi. A második terem képeinek stíluseredete jóval későbbi keltezésű: itt non figura- tiv vásznakat, láthatunk. A harmadik szoba festményei fotomontázs-hatást adnak: itt Lakner László képei és Korga György festménye, a Piros Tollak — előterében néhány beszédes portré — tetszettek. Nem fötömöntázsra emlékeztet, csupán fényképszerűén éles és hideg Záborszky Viola csendélete. Somos Miklós egy szép, sztoikus portréval. Balog László, a szentendrei festő Barcsai hatást mutató képekkel képviseli magát. A fiatal festők közül legérettebbnek, igazán önálló útra tértnek Berki Viola mutatkozik. Egyik vászna tárgyának a főváros egyik legfeltűnőbben groteszk épületét, a vár alatti kioszkot választotta — szép kép született. Másik, Ortho- doxok című festménye — két sötéten izzó portré. A fiatal szobrásznemzedéktől Papachristos Andreas négy márványformája Borsos Miklós szobrait juttatja eszünkbe. Tetszett Veszprémi Imre darabosan munkált Lenin portréja. Igen sok egyéni eredményről tanúskodnak Laczkovich Alice rejtett, finom tartalmakról árulkodó szobrai. (Pásztor, Alvó, Fiú). Kitűntek Meszes Tóth Gyula munkái. (Kettős portré. Önportré), Árvái Ferenc (Lovas Mártír) és Rácz Edit szobrai. JZINHÁZ tőén Mussolini pózait felhasználó — kövér hajótöröttje színészi telitalálat. „Károly” a címe a következő egyfelvomásosnak. Kicsoda ő? Nem tudni. Egy bizonyos, hogy halálra keresik.. Mert Nagyapa lőni akar, Károlyt akarja lelőni, akit nem is ismer. Csak egy baj van. Nagyapa szenilis, és vak. Utóbbi tulajdonsága nagy hátránya egy mesterlövésznek. Unokájával felkeresi a szemorvost. De nehezen megy a látásvizsgálat: Nagyapa ugyanis olvasni sem tud. így hát találomra választ ki magának egy szemüveget: elveszi a szemorvosét! És mihelyt megpillantja szemüvege mögül az első idegent, — a szemorvost, — elkiáltja magát: ez Károly! Már a hangja is gyanús volt, hiszen túl értelmesen, udvariasan, és kissé aggályoslcodva beszélt. — ez a Károlyok ismertető jele. Ha a szemorvos mégsem lenne Károly, — bizonyítsa be! Mutassa meg ő, hol van Károly. És a szemorvos, mivel nagyon fél, utóbb már maga szállítja értelmesen, udvariasan és kissé aggályosán beszélő betegei közül a Káról yokat egy vak, szenilis és analfabéta öregember lőfegyvere elé — E három- szereplős jelenetben különösen a Vilmos császár korabeli porosszá maszkírozott Somogy- váry Rudolf remekelt a Nagyapa szerepében. Játékos, oldott jelenet a harmadik, mint a cinné is: Bűbájos éj. Két hivatalnok vidéki kiszállásán, szállodában tölti az éjszakát. A két emberke gyerekes önzésének összecsapása izgalmas társasjátékká elevenedik: harc, kié legyen a jobbik kispárna, mérkőzés, ki oltsa le a villanyt, csata, ki feküdhessen az ablak mellé. A kispolgáriét kispolgárálomban folytatódik. Nagy Attila és Szabó Gyula aranyos kettőse szívből megnevettet. P. A. RUDOLF JASIK: A kristályvízű folyó partján telból, Edenweberné unokája? És, hogy 6 is felismerte Gelernternét? — Segíts rajtunk, Zsorzsi! Sötét van már, senki sem fogja látni. Lőjj a levegőbe, s mi az erdőbe menekülünk. Az égvilágon senki sem kérdezi meg tőled és reggel ti már úgyis to- vábbálltok — suttogta a falnál. A rajparancsnok hallgatott. Egy ideig hallgatott az asszony is. — Emlékezz vissza a kék porcellánórára, amely ott lóg a konyhátokban — kezdte újból az asszony — annak a számlapján tanítottalak meg leolvasni az időt. Milyen büszke voltál, hogy ezt korábban tudtad, mint a barátaid. És a kiskecskéd, Zsorzsi! Éppen engem kértél meg, hogy adjunk nevet neki. Emlékszel, Ilonkának neveztük? Mennyire tetszett neked ez a név! Az asszony elhallgatott, mert Schneider ismét megjelent egy nagy köteg szalmával. — Elég lesz már? — Nem — mondta Jürgen, és zavartan nézett ki az ablakon, bár odakint már nem lehetett a tárgyakat megkülönböztetni. Schneider ismét elment. — Zsorzsi, emlékezz! — kiáltott az asszony most már félhangosan és megragadta a fiú karját — Elengedni — és visszalökte, hogy az a falnak tántorodott. — Fogja be a száját. Nem ismerem magát. Sosem láttam. Megértette? A másik asszony, akinek a seb még mindig vérzett, kínlódva nyitotta ki szemét, melyet úgyszólván egész idő alatt csukva tartott. Végigmérte a katonát, hosszú, vizsgálódó pillantással, amelyben semmi félelem sem látszott már. Azután lemondóan bólintott, társa felé fordult s a fogai között suttogta: — Hagyd, Jenny, semmi értelme. De a másik minden önuralmát elvesztette. Egész testében reszketett és görcsösen sírt: — Mindig idegenek voltak segítségünkre, mindig idegenek hagyták meg az életünket Ezt a fiút születésétől kezdve ismerem. A ruháját, melyben megkeresztelték én adtam az anyjának. A saját gyerekemnek horgoltam, de az holtan jött a világra. És nézd Adlája, hát ez még mindig csak egy gyerek. A másik asszony egyetlen pillantást sera pazarolt a környezetére. Szemét lecsukta és csöndben, alig hallhatóan imádkozott. — Zsorzsi, te még csak 18 éves vagy — kö- nyörgött Gelernterné. — Hát ezt magadra akarod venni már most? Hogyan akarsz tovább élni Stájerországban? Nem fejezte be a mondatot, mert odakina valaki keresztülment az udvaron. E gyáltalán nem akarok Feichtensattelban élni, gondolta a fiatalember. S mit jelent az, hogy magamra venni ? Semmit sem veszek magamra. Szolgálat — szolgálat. A parancsokat végre kell hajtani.. Nem helyi illetőségű csőcselék, igazolvány nélkül — agyonlövendő. Háborúban vagyunk, én már nem vagyok Zsorzsi, hanem Jürgen Stopper SS rajparancsnok. Hevelke lépett be. — Na, mi az? — kérdezte Jürgen. — Tiszta az ügy — mutatta a katona a tarkólövés egyértelmű mozdulatát. — Hű, de zabos volt a századparancsnok, hogy zavartaml Az asszonyok lélegzetüket visszatartva álltak, Zsorzsi cigarettát sodort, hogy ne kelljen rájuk néznie. — Tudod mit, csináld te a dolgot — mondta egy idő múlva barátságosan és még rá is mosolygott a bajtársára. — Tudod, éppen most tisztítottam meg a pisztolyom. — Miért éppen én? Te vagy a rajparancsnok! — Wili, eriggy! Utána rögtön mehetsz aludni és helyetted én állok őrséget. Hevelke vállat vont. Nagy csábítás volt, hogy utána rögtön alhat. — — Na, egye fene — mondta, azután az asz- szonyokhoz fordult. — Gyerünk! Az idősebb asszony szó nélkül megindult az ajtó felé. A másik azonban még egyszer könyörögve felemelte kezét és kétségbeesetten kiáltotta: — Zsorzsi! Zsorzsi! Zsorzsi! — Mit kiabál? — kérdezte Schneider csodálkozva, aki éppen akkor lépett be az utolsó köteg szalmával. — Értetted, hogy mit akar? — Nem én — mondta a rajparancsnok zsebébe dugva kezét és elfordult. — Még lengyelül is kell tudnom? F él perccel később két lövés hallatszott Hevelke SS katona visszajött, fegyverét a falhoz támasztotta, majd Schneider mellett végigvetette magát a szalmán. — Ganéj dolog — morgott — most már kezd a begyemre menni a folytonos likvidálás. — És hogy a másik? kettő hallgatott, folytatta: — Csak azt mondd meg, Jürgen, hogy ez az egész, mi a fenének kellett. Holnap úgyis elmegyünk, hát nem mindegy, hogy két vénasz- szonnyal több, vagy kevesebb marad itt? — Fogd be már a szád, hogy egyszer aludni tudjak — ásítozott Schneider — ki tudja, mi lesz holnap? Stopper rajparancsnok némán ült az asztalnál és hátat fordított nekik. Egész sötét van már kint — gondolta — ez a hülye nyugodtan lőhetett volna a levegőbe. Fordította: RAÁB GYÖRGY Bemutatjuk Oskar Jan Tauschinskit után folyóiratoknál kezdett dolgozni. Kifejezetten novellista tehetség, tömör, társadalmilag jelentős elbeszéléseiben gyakran foglalkozik a fasizmust érintő lelkiismereti kérdésekkel. rák irodalom jelentős képviselőjét. Tauschinski Lengyelországban született, egyetemi hallgatóként került Ausztriába, a fasizmus alatt koncentrációs táborban volt, kiszabadulása $ A magyar olvasók alig isme- ^ tik a mai osztrák irodalmat, $ talán csak Ingeborg Bach- $ mann vált népszerűvé hazánk- ( ban. Ezért mutatjuk be most az $ egyik rangos írót: Oskar Jan 5 Tauschinskit, a baloldali oszts jelzi, hogy vérbeli író könyvét olvashatjuk. A kopár hegyoldalakon ten-! geti életét az irtványok népe, sivár nyomorban, szellemi sötétségben, babonás félelemben, koldulva, reménytelenül. Mozdulatlan, állóvízszerű élet; az itt élő embereké, egészen! addig, amíg meg nem jelenik Stefan, az Ostravát járt, üldözött forradalmár, aki mozgásba hozza a környéket, az irt- vány lakóit is. Éhségtüntetést szervez, s meghurcoltatása árán is kiharcolja a vidék nyomorultjainak a kenyeret. Mária és Stefan szerelmének története a könyv legszebb, legtisztább részei közé tartozik s derűs színeivel feloldja a regény sötét, nyomasztó alaphangulatát. A regényt Roncsol László fordította. Rudolf Jasik, a fiatalon,' negyven éves korában elhunyt szlovák író első regénye volt A kristály vizű folyó partján, amely a bratislavai Tatra és a budapesti Európa Könyvkiadó közös gondozásában az elmúlt napokban jelent meg magyar nyelven. Az író regényében a Kysuca vidékére viszi el az olvasót. Az első köztársaság nyomoráról fest lehangoló, de egyúttal felemelő képet is. A regény legfőbb erőssége az a mód, ahogy Jasik a Kysuca-vidék irtványainak feneketlen nyomorát festi. A környezetrajz, s az epizódok, a fény és az árnyék váltakozása balladáivá formálja a regény stílusát, szerkezetét. Dzijano és Mária alakja, néhány szép. tiszta fejezet, néhány mesteri kép és hasonlat A SZISZTÉMA I Angol film j A film mai fiatalokról, em-! béri magatartásukról, kapcso- ; lataikról szól. Színhelye s Roxham, a csendes tenger- $ parti fürdőhely, de témáját $ tekintve, amely szerte a vilá-J gon általános probléma, ját-5 szódhatna bárhol, a világ bár-$ mely fürdőhelyén. A film hősei Roxham fia- $ taljai, a helybeli aranyifjú-$ ság, amely évről évre lázas $ türelmetlenséggel várja a S nyári szezont. A hosszú téli S hónapok unalma után haj-; szólják a kalandokat, futó,; alkalmi viszonyokat kötnek,; hogy egy újabb éven át le-; gyen mire visszaemlékezniük.! Tervszerűen kidolgozott szisz-! témájuk alapján, szervezett! szerelmi lottójátékot folytat-! nak a fürdőhelyre érikező esi- i nos lányokkal, asszonyokkal, i Cinikus, unott, kiégett fiatalok! benyomását keltik ezek a fel-; fokozott tempójú életet élői fiúk és lányok, pedig nem ; azok, az kiderül, amikor az! éveken át összeszokott társa-! ság egy napon felbomlik.! Nehéz völna pontosan ele-! mezni, hogy miért. Felvető-; dik bennük a kérdés, aminek; hangot is adnak: hová vezet; mindez? Unják a naponkénti; kószálásokat, hogy estéről es-j téré lessék a lányokat. Az egyik fiatalember, ami-; kor megtudja, hogy a lány,; akit szeret, állapotos, elveszi í feleségül, bár társai megpró-i bálják lebeszélni róla. Egy csinos, szőke lány is megelégeli a mesterkélt vakációs romantika hajszolását: megszeret egy idősebb férfit. Aztán megégeti magát a bandavezér, Tinker is. Senki sem tételezett fel róla komolyabb érzelmeket, most mégis szeret valakit, életében először. De a lány vakációs programjában csak átmeneti szerepet juttatott a fiúnak. így a szerelmi játszmában a saját fegyverével győzi le Tinkert, a nagy szoknyavadászt, a szisztéma kidolgozóját. A film írója, Peter Draper látszólag nem mond ítéletet, csak megmutatja a megbotránkoztató eseményeket, de ezzel egy időben már véleményt is mondott arról a könnyelmű, felelőtlen életmódról, amelyet hősei folytatnak a film elején. Érdekes és elgondolkoztató filmet alkotott. Tinker szerepében Oliver Reedet láthatjuk. A film két tehetséges női főszereplője Jane Merrow és Julia Foster.
