Pest Megyei Hirlap, 1966. május (10. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-07 / 107. szám
1966. MÁJUS 7„ SZOMBAT a Tegnap avatták fel Kuruc Béla síremlékét Tegnap a Farkasréti temetőben leiavatták Kuruc Béla, az MSZMP Pest megyei Bizottsága volt titkárának síremlékét. Az MSZMP Központi Bizottsága nevében Szerényi Sándor, a Központi Bizottság tagja, az MSZMP Pártfőiskola igazgatója mondott beszédet. Az MSZMP Pest megyei Bizottsága nevében Szilágyi János, a megyei pártbizottság tagja. Pest megyei rendőrfőkapitány emlékezett Kuruc Béla elvtárs munkásságára. Kuruc Béla hozzátartozóin kívül a sírkőavatáson megjelentek: Cservenka Ferencné, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Pest megyei Pártbizottság első titkára, Szakali József, Jámbor Miklós, Barinkai Oszkárné, a megyei pártbizottság titkárai, valamint Kuruc Béla elvtárs sok-sok munkatársa, barátja, régi harcostársa. 30 millió értékű Katonák is dolgoznak a Dunai Kőolajipari Vállalat százhalombattai építkezésein. Az új kiképzési rendszerű műszaki alakulatok harcosai tavaly 30 millió forint értékű, kiváló munkát végeztek a Barátság olajvezeték hazai végállomásán. A katonák vállalták, hogy teljesítményük az idén sem lesz kevesebb. — de Utolsónak nem utolsóként Lesz pártszervezete a tésai Petőfi Tsz-nek is Az igényekkel nehéz lépést tartani Pedagóguslakások és új üzletek épülnek Szigetszentmiklóson Bejáró dolgozók találkozója Vasárnap délután ötórai kezdettel rendezik meg a tá- piószecsői Damjanich művelődési házban a bejáró dolgozók találkozóját. Bevezetőként Bató István, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának munkatársa tart előadást A találkozó alkalmából este hétórai kezdettel a Fővárosi Művelődési Ház Egressy Klubja ad műsort a bejáró dolgozók tiszteletére. Szigetszentmiklós az utóbbi években öles léptekkel fejlődött. Van modern lakótelepe, új iskolája, egészségháza, épü- lő-szépülő Duna-partja. Van étterme és presszója — nem is egy —, helytörténeti múzeuma, és nagy forgalmat lebonyolító bútorüzlete, aszfaltozott útjai és autóbuszjárata. De ugyanilyen listát tesz ki az, ami nincs. A lakosság sokkal több rendezett utcát, kiterjedt villanyhálózatot és több vizet kér. Kevés az üzlet, kevés a lakás, alig van hely a napköziben. Pénzhiány miatt abbamaradt a hajdan híres „Kéktó” strand helyreállítása. A helyi tanács óriási erőfeszítéseket tesz, hogy a mérleget helyrebillentse. Elsősorban a pedagógusok nehéz helyzetén kívánnak könnyíteni, amikor igény beve- szik az állam nyújtotta segítséget. Ebben az évben hatszázezer forintos keretből egyemeletes társasházat építenek, amelyben négy, egyenként két szoba-komfortos pedagóguslakás lesz. A költségeket igazságosan megfelezik. Háromszázezer forint a községfejlesztést terheli, míg a többit az állam adja. Tetemes költségmegtakarítást jelent az érintett pedagógusok és náluk tanuló gyerekek, szülők társadalmi munkája. A bolthálózatot is növelik. Jelenleg két új üzletet építenek. mm Hullámfürdő, napfürdő Már mindkettő élvezhető. Budapesten megnyílt a Geliert szabadtéri strandja is. A hullámfürdő a szokásosnál egy héttel korábban fogadta vendégeit, akik gyorsan szereztek új szint a napfényen. A szobi járásban, Té&án található az egyetlen olyan termelőszövetkezet a megyében, ahol még nem működik pártszervezet. Rixer Ferenc, a járási pártbizottság tömegszervezeti osztályának vezetője így magyarázza ennek az okát: — Tudtuk, hogy a té6ai szövetkezetben nem működik pártszervezet, de különösebb jelentőséget nem tulajdonítottunk neki. Tésa termelőszövetkezeti község, s mint ilyen tsz- községi pártszervezete van. A szövetkezeti párttitkárok értekezletére a tésai párttitkár is mindig kapott meghívót. — Mindezekhez még hozzáteszi: — A következő végrehajtó bizottsági ülésen, formailag is helyére tesszük a dolgot, s akkor a tésai Petőfi Tsz-nek is lesz pártszervezete. A kommunisták nem a formának, hanem a tartalomnak tulajdonítanak nagyobb jelentőséget. Ha már az élet ezt a helyzetet produkálta, nem érdektelen megnézni; miként tevékenykednek a kommunisták ebben, a járás legkisebb, mindössze négyszáz lakost számláló községében. A nagy átalakulás ideje 1961. Igaz, ebben az esztendőben még csak termelőszövetkezeti csoportot alakítottak a dolgozó parasztok, rá egy évre azonban a legmagasabb típusú szövetkezetét választották. A falu nagyságához igazodott a szövetkezet földterülete és taglétszáma. Az előbbi 780 hold összterület, az utóbbi pedig 94. A kevés föld és a csekély számú tagság még nem jelentette azt, hogy a gondok kisebbek lettek volna, mint másutt, ahol bőviben voltak földnek, tagnak egyaránt Ellenkezőleg, távol a világ zajától, bizony megfeledkeztek az itteni kommunisták arról, hogy erősítsék soraikat. Különösen a dolgozó parasztok közötti munkát hanyagolták el, mégpedig olyannyira, hogy a szövetkezet megalakulása után döbbentek rá: egyetlen dolgozó paraszt párttag sincs. Ilyen előzmények után, csak az a megoldás kínálkozott: községi pártszervezet működjön továbbra is, de azzal a feladattal, hogy erősítse sorait a szövetkezeti parasztokból, s ezzel egyidőben, munkálkodjon a gazdálkodás fellendítései. Nem sok idő múlt el az újszerű feladat meghatározása óta, de úgy tűnik, sikerült túljutni ebben a községben is a nehézségeken. Borbély Mária, a pártszervezet titkára egymás után sorolja a neveket és a számadatokat. A községben egyéb területen dolgozó öt kommunista, nem egészen négy esztendő alatt hattal növelte a párttagok és tagjelöltek számát. Mindegyik felvétel mögött sok-sok munka, felvilágosító szó van. Nehezítette a munkát az előítélet, de az is, hogy a párttagok igényesek voltak, a legjobbakat igyekeztek felvenni, akiknek tekintélyük van a többi dolgozó paraszt előtt. A párt sokat nyert az új tagokkal. Kovács Vilmos, a tsz elnöke — amint ezt többen állítják — példaképe az egyszerűségnek, a becsületességnek, a szorgalomnak. A traktorosok között is legjobb Gulyás Károly. Pásztor István, a gépcsoport vezetője is többet ad annál, mint amit munkaköre megkíván. Mindig valami újon töri a fejét, s azt meg is valósítja. Sem a párttitkár, sem pedig a pártszervezet tagjai nem elégedettek az eredménnyel. Tervszerűen, s főleg lelkiismeretesen folytatják a pártépítő munkát. A májusi taggyűlésen két tsz- tag tagjelölt-felvételére kerül sor, de a módszeres munka eredményeképpen „érik” a gyümölcs. Az év végéig 4—5 tagjelöltet vesznek fel. Nagyon érdekes, amit Pásztor István mondott: — Beszélgetünk az emberekkel, igyekszünk meggyőzni őket a párt igazáról. Ez legtöbbször sikerül is. Mindegyikünk külön-külön foglalkozik azonban egy-egy munkatársával olyan szempontból is, hogy párttagot neveljen belőlük. Ezek az emberek nem egyszer mondják: belépnénk, de ti olyan sokat vállaltok és követeltek meg magatoktól. Nagyon jó, hogy a kívülállók így ítélik meg a kommunisták munkáját, áldozatvállalását. Nyilvánvaló, hogy enélkül a termelőszövetkezet gazdálkodása sem érhetett volna el % mostani színvonalra. Jelenleg a „közepes” kategóriába sorolják, s most az a cél, hogy a jók közé kerüljenek. Az eddigi fejlődés töretlen. Kovács Vilmos tsz-elnök, amikor az eredményekről beszélgetünk., mégsem a gazdaságiakat becsüli nagyra: — Szerintem az a legnagyobb eredmény, hogy az enyém gondolata helyett a miénk került előtérbe. Dicséretükre mondjam, így is dolgoznak. Nincs a tsz-ben pártszervezet, de kommunisták vannak! ök megvitatnak minden fontosabb gazdasági kérdést, így a zárszámadást, a tavaszi munkákra és a nyári munkákra való felkészülést, a pénzügyi terv teljesítését. A taggyűléseken egészséges a szellem, a kommunistáit élnek a bírálat jogával. A pártonkívüliek, a termelőszövetkezet tagjai bizalommal keresik fel ügyes-bajos dolgaikban a pártvezetőséget. Most széles körű munkaverseny kibontakoztatásán munkálkodik a pártszervezet. A pártkongresszus tiszteletére szeretnék „megmozgatni” a tagságot. A vezetőség, a gazdasági vezetőkkel egyetértésben kidolgozza azokat a feladatokat, amelyek megvalósításával leginkább segíthetik a termelést. Ezeket megbeszélik a brigádokkal, munkacsapatokkal, s ezután vállalnak csak többletmunkát a termelőszövetkezet tagjai. Az eddigiekben többé-kevésbé választ kaphattunk arra, hogy miként tevékenykednek Tésán a kommunisták. Meggyőződhettünk róla, hogy felelősséget éreznek a szövetkezet fejlődéséért. Ezek után valóban úgy tűnik: csupán formai kérdés, hogy mint községi vagy mint szövetkezeti működik tovább a pártszervezet.. Ez mégsem így van! A fejlődés eddigi szakaszában a községi pártszervezet betöltötte szerepét. A pártszervezetre háruló, sajátos szövetkezeti pártmunka formáit azonban kevésbé sikerült megtalálni. Mind a munkaterv vizsgálata, mind pedig a vezetőkkel és a párttagokkal való beszélgetés során kitűnt, hogy kissé egyoldalúan foglalkozik a pártszervezet a szövetkezet ügyeivel. A gazdasági kérdések mellett háttérbe szorul az emberekkel való foglalkozás. Hiányoznak a munkaszervezetenkénti megbeszélések, a tömegszervezetekkel való foglalkozás, a szövetkezeti tagság sajátos munkájából adódó nehézségekkel való törődés. Az, hogy a jövőben termelő- szövetkezeten belül működik a pártszervezet, minőségi fejlődést is jelent majd a munkában. Kovács Vilmos, a tsz elnöke ezt így fejezi ki: — Hogy eddig a pártszervezet sokat foglalkozott a tsz ügyeivel, számunkra előny volt. Ezután még inkább az lesz a feladata, hogy a szövetkezet gondjaiból tevékeny részt vállaljon. Sokkal jobban meg tudja ezt tenni, ha még inkább belülről szemléljük az életet. A megyében utolsónak a tésai Petőfi Tsz-ben alakul meg a pártszervezet — de nem utolsóként. Ha ugyanis a pártszervezeteket munkájuk szerint rangsorolnánk, a tésai kommunisták helytállását nem utolsóként ismernénk el. Mihők Sándor Politika és éhség Tulajdonképpen könyvekről kellene írni: higgadtan elemezni a szerzők módszereit, dicsérni vagy elmarasztalni mondanivalóját, úgy, ahogyan ez könyvekről szólva illik. Itt azonban nincs helye az illendőségnek, s különösen nincs a higgadtságnak. Szenvedélyes érzéseket: dühöt, szégyent gyújtanak ezek a könyvek — bevallva, bevallatlanul, de ez is a céljuk — s egyetlen dologgal csitítják az érzések tü- zét; megmutatják a megoldás egyedül lehetséges útját. A szókimondó professzor Érdekes, de érthető jelenség: elsősorban tudósok, a tudomány emberei szállnak harcba — tények fegyverzetében, s a tenni akarás nemes szenvedélyétől hajtva — éhség és politika gyalázatos Összefüggései ellen; a gyarmatosítás, a neokolonializmus szülöttei ellen. Mert az éhség — nem törvényszerű! Politikai-társadalmi kérdésként a gazdasági berendezkedés függvénye. Josué de Castro professzor Az éhező Brazília (Kossuth Könyvkiadó) szerzője szókimondó: a nemzeti termelőerők stagnálása, a nyomor, az éhség — a népellenes politika következményei — állapítja meg könyvében — s megdöbbentő tények, adatok sokaságát sorakoztatja fel az éhezésről, tömegek számunkra elképzelhetetlen nyomoráról. Brazília népének nagy ré- tze éhezne csupán? Egy látszatra korrekt leíró műfajú könyv — Futó József — Középes Dél-Amerika (Gondolat Kiadó) — adja meg a nemleges választ Castro professzor kommentál, magyaráz is könyvében, Futó csak számadatokat sorol: a számok rendkívül le- leplezőek. Nemcsak az egész amerikai kontinenst uraló jenkitőkét leplezik le, hanem azt is, hogy éhség és nyomor e tőke uralkodásának következménye. Közép- és Dél- Amerika legtöbb országa — s közöttük Castro professzor hazája, Brazília elsősorban — rendkívül gazdag, csak éppen gazdagságát az USA hatalmasai élvezik, a maradékot pedig a hazai burzsoázia kaparintja meg. Mi jut azoknak, akik minden értéket megtermelnek? Kőolaj és ónbányászat; arany és ezüst; milliós marhacsordák — mesterségesen visszatartott ipari fejlődés; évi két-háromszáz százalékos profit; luxuspaloták; angolkóros gyerekek, éhségtől puffadt hasú asszonyok; pusztító járványok — mindez megtalálható a föld ez országaiban. És a szókimondó professzorok, haladó értelmiségiek mögött mind erősebbé szerveződik az az osztály — a proletariátus — amely nemcsak érzi a Futó könyvében felsorakoztatott adatok súlyát, hanem érteni is kezdi azok jelentését, s így szabja meg cselekedetei rendjét. Sokan lennénk? Az éhség hallatán — nem éreztén! — sokan felteszik a kérdést: hát mégis Malthus- nak lett volna igaza? A föld képtelen eltartani az emberiséget? A már említett két könyv is cáfolja ezt. Még inkább általános érvényű agitátor az NDK-ban élő Otto Rühle professzor könyve — Hatmüliárd ember kenyere (Kossuth Könyvkiadó) — e nézetek ellen. Rühle professzor abból indul ki, hogy a tudósok számításai szerint évszázadunk végén — tehát 2000- ben — hatmilliárd lesz az emberiség létszáma. Képes a föld eltartani ennyi embert? A szerző — adatokkal, elemzésekkel igazolja — határozott igennel felel erre. Mégis: jelenleg az emberiségnek több mint fele éhezik. Az egy főre jutó napi kalóriafogyasztás — az ENSZ Élelmezési és Mező- gazdasági Szervezete által végzett felmérés szerint — Észak-Amerikában 3110, de Afrikában csak 2630, s a Távol-Keleten még kisebb: 2060! A szó szoros értelmében éhező — s igen sokszor éhhalált haló! — tömegek mellett sok millió ember képtelen arra, hogy biztosítsa a szervezet számára szükséges állati fehérjét, illetve zsírokat. Miért? Az okok közül csak egyet: az egy főre jutó évi jövedelem az USA-ban 2791 dollár, Afrikában csak 128! És magának a nem éppen humánus L. B. Johnsonnak szavai szerint is a listavezető Egyesült Államokban 38 millió ember jövedelme alatta marad a létminimumnak. Az éhség, az alapvető emberi szükségletek kielégítése — osztálykérdés. A gyarmati sorból nemrég szabadult országok példája érzékelteti a legjobban, milyen gazdasági elmaradottságot hagyott gyászos örökségként maga után a gyarmatosítás, s hogy lényegében még a nemzetgazdaság alapjai sem voltak meg, nemhogy az éhség megszüntetésének lehetőségei. Rühle professzor könyve az egész kérdés komplex vizsgálatát végzi el: tudományos munka — a sokáig érvényes kézikönyv rangjára emelkedve! — de politikai mű is. A két társadalmi rendszer eredményeinek összevetése óhatatlanul politikai következtetésekhez vezet, s ezek summá- zata: az éhséget, a szegénységet, a nyomort végérvényesen csak a szocializmus számolhatja fel. Egyetértés a túloldalról Ugyané következtetésre jut — bár kimondatlanul — egy másik tudós könyve, aki — a politikai térkép szerint és világnézetileg egyaránt — a túloldalon áll. Fritz Baade, a kiéli Világgazdasági Intézet volt igazgatójának könyve — Versenyfutás a 2000. évig (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó) — immár harmadik kiadását éri meg magyar nyelven, s sikere más országokban is hasonló. Baade távol áll a marxizmustól, sőt, nem egy kérdésben a szélsőségesen kommunistaellenesek álláspontjára helyezkedik. Mégis, a tények vezetik el addig — mert a becsületes tudós képtelen a tényeknek ellentmondani, s főként azokat meghamisítani — hogy a \ ; két társadalmi rendszer ver- ; senyfutásában felfedezze : mindazt a pluszt, ami a szó- ) cializmus mellett szól, s ami ; a kapitalista berendezkedés ; mellett megvalósíthatatlan. $ „Ebben a könyvben sok ke- \ terű igazság kifejtésére ke-1 rül majd sor. A legkese- \ rűbb az, hogy a világ súly- j pontja, nemcsak az emberek \ nagyobb száma, hanem a \ gazdasági potenciál tekinte- > tében is a keleti világra te- \ védik át” — írja könyvé- j ben Baade professzor, s te-! gyük hozzá, nem kevés bá-! torság kellett ennek ki-! mondásához, különösen a Né- ! met Szövetségi Köztársaság- ; ban. A szerző sorraveszi a i versenyfutás tényezőit — a i népesség alakulásától kezd- i ve az élelmiszer- és ener- j giatermelésen át, egészen az i agyvelők versenyéig, azaz a i tudományos képzésig — s j nem jósol, hanem a tény- j anyagra alapozva követkéz- j tét. Következtetéseinek alap-! motívuma: a világ megma- j radásának és fejlődésének : egyetlen lehetséges útja a bé- ! kés egymás mellett élés, a i háborúk elutasítása, a lesze- > relés. Politika és éhség — írtuk j címként. A cikkben említett; könyvek szerzői — függet- i lenül nemzetiségüktől, vi-! lágnézetüktől — azonos kő- > vetkeztetésre jutnak: világ- j méretekben mindinkább tért ! nyer a tömegek harca nyo-! mán az a politikai irányvo- > nal, amely ismeretlen fo- > galommá kívánja tenni a ! szegénységet, a nyomort, az ! éhséget. Mészáros Ottó S
