Pest Megyei Hirlap, 1966. május (10. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-06 / 106. szám
1966. MÄJÜS 6., PÉNTEK r,T/f/Wnp Munkavédelmi előadók tanácskozása Tanácskozást tartottak a Földművelésügyi Minisztériumban a megyei tanácsok mezőgazdasági osztályának munkásvédelmi előadói. A tanácskozáson a termelőszövetkezetek munkásvédelmi helyzetét, az ezzel kapcsolatos legújabb intézkedéseket és további teendőket beszélték meg. A balesetvédelem az elmúlt időszakban valamelyest javult a termelőszövetkezetekben, tavaly az összes balesetek száma 2,5, a halálos baleseteké 12 százalékkal volt kevesebb mint 1964-ben. Klubok vetélkedője A még márciusban meghirdetett ifjúsági klubközi versenyt örvendetesen nagy érdeklődés mellett bonyolítják megyeszerte. Az eddigi tapasztalatok szerint nemcsak az ifjúsági klubok benevezett tagjai kísérik élénk figyelemmel a vetélkedőket, hanem a községek többi fiataljai is. Az eddigi versenyek és eredmények érlelték meg azt a tervet, hogy a jövő művelődési évben, az eddiginél szélesebb körben folytassák ezeket az erőpróbákat. Ugyanakkor megállapították, hogy a vetélkedők kérdéseit nagyobb körültekintéssel kell összeválogatni, és pontosabban, reálisabban kell felmérni a falusi fiatalok felkészültségének mértékét. Az idei vetélkedő anyagába ugyanis számos olyan kérdés is került, amely megtorpan- totta a benevezett fiatalokat. A vetélkedőket játékosabban kell megrendezni, A végeredményt augusztus első felében hirdetik ki, ugyanakkor kerül sor a jutalmak kiosztására is. Az idei versenyben huszonöt Pest megyei község ifjúsági klubja vesz részt, ez a szám a jövő évben jelentékenyen megnő. Az a terv különben, hogy jövőre kollektív döntők mellé egyéni döntőket is szerveznek. „.. Koros férfiak, kik őrzik az időt... I Kezdeti nehézségek után eredményes gazdálkodás Mtoyy érték el a 40 saáaalékas aranyt V 'tssssssssssrsssssssssssssssssssss/'ss.rssssssssA Azt vallják, ez a legbiztosabb módja, a hosszú fiatalságnak. Az idő megáll, az emlékek kora nem változik — tulajdonosukhoz mérve. Az egyik a nagymarosi Fái Károly, aki múzeumnak beillő otthonában híres festményeket, szobrokat, kínai—japán bútorokat, elefántcsontékes botgyűjteményt szerzett be a nagyvilágból. Bizony jókor — a 900-as években — egy közel-keleti útján kapott kedvet mindehhez, s azóta Is hódol gyönyörű, de nem éppen olcsó szenvedélyének. Többször kölcsönözte már értékes gyűjteményeit különböző kiállításoknak. A nyugdíjas múzeumigazgató, a váci Tihanyi Ernő a település történelmi adatait szedi csokorba. Öreg-öreg metszeteket, az évszázadokkal ezelőtt alapított váci nyomda termékeit. Irigylésre méltóan bőséges az anyaga: gyűjteménye 2800 kötetre A monori járásban mintegy 6850 sertés hizlalására kötött szerződést az Állatforgalmi Vállalat, s ebből 2800-at a Mo- nor és Vidéke Tsz-ek Sertéstenyésztési és Hizlalási önálló Vállalkozása ad át. Az arány tehát csaknem 40 százalékos. A hosszú nevű vállalkozás még 1962 őszén jött létre, működését a következő év tavaszán kezdte. Szijjártó Lajos, a járási tanács elnöke, a vállalkozás kezdeményezője, a későbbi nehézségek során pedig következetes támogatója, röviden így számol be az alakulás körülményeiről: — Kényszerhelyzetben voltunk abban az időben. Néhány szövetkezetünkben teljesen fel kellett számolni fertőző betegség miatt a sertéstenyésztést. A többi szövetkezetre nem adhattuk ki ezek tervét. Ekkor határoztuk el a vállalkozás megszervezését. Maga az alakulás nem okozott különösebb nehézséget, hiszen abban az időben sertésárak a mainál alacsonyabban voltak. A jó szövetkezetek is csak alig-alig tudták „kihozni” a felvásárlási árból a hízott sertés kilóját. A nehézségek később jelentkeztek. A tenyészkocák 1963 tavaszán megérkeztek, de a fi- aztatók, a malacnevelők még nem voltak készen. Áldozatos munkát végeztek a vállalkozás dolgozói, s főleg annak igazgatója, Nagy László. A járás termelőszövetkezeteinek közös építő vállalata a TÖVÁL nyújtott ebben az időben jelentős segítséget. Még egy kritikus időszaka volt az aránylag rövid múltra visszatekintő vállalkozásnak: 1963 ősze. Néhány szövetkezet vezetősége nem vette komolyan a tagsággal járó kötelezettségeket, elmaradt a takarmány és az alomszalma szállításával. Egy-két tsz-ben a tagok is zúgolódni kezdtek. A szövetkezeti vezetők ugyanis nem tájékoztatták őket a vállalkozás eredményeiről, ellenkezőleg, a tsz sikertelen gazdálkodása, a jövedelem csökkenése miatt is azt okolták. Így akarták áthárítani a felelősséget. — Erre pedig nem volt okuk — mondja erről az időszakról Nagy László, a vállalkozás igazgatója. Már az első évben — pedig akkor szinte megoldhatatlan nehézségekkel küzdöttünk —, nyereséggel zártuk az esztendőt. A számadatok tanúsága szerint pedig azóta évről évre növekedtek az eredmények. — Azt hiszem a vállalkozás eredményeit legjobban mutatja az önköltség. Tavaly a járás termelőszövetkezetei tizenhét forint hatvanöt fillérért állítottak elő egy kiló hízottsertéshúst, mi tizenöt forint harmincegy fillérért. Az önköltségben mutatkozó több mint kétforintos különbségre könnyű magyarázatot találni. A korszerű fiaztatókban, nevelőkben, hizlaldákban, szinte tudományos pontossággal I történik az etetés, a gondozás. ] Az idén 5 kiló takarmányból I vssrs/'SfSfjmrMrssA/ssssssssssssssssssssstZ Rangja: szakmunkás rúg. A történelmet elevenítő nyomtatványok között találjuk a „Siralmas Szedechias”-t, automatát: Győrött, a Ganzban és itt. Azt mondták, a mienket találták a legjobb állapotban. — Nincs itt baleset, áramveszély? — Nincs. De azért a gépet nem kell a sín közelében simogatni. — Maga azelőtt is hegesztett, mielőtt ez a berendezés idekerült? — Igen, kézzel. Kovács az eredeti szakmám, azután szereztem meg a színesfém-, villany- és vághegesztői képesítést, most ehhez járult az elektromos hegesztő és szerelő cím. És a gépről beszél megint. Hogy amit most szerel — egyenirányítócsövet állít a helyére — az tizenhétezer forintot ér: vigyáznia kell. Hogy a hegesztőkorong ötvözetéből mintát is vettünk, le is gyártottuk — sajnos nem vált be. Viszont van olyan alkatrésze, amelyet mi is készíthetnénk — de nem vállalja senki a rizikót. Hogy a kapcsolók titkát műanyagburok őrzi: a németek féltékenyen vigyázzák e gyártmányok tervét. — Mennyivel könnyebb, vagy nehezebb itt a munka a kézi hegesztésnél? — Rövid távon úgy tűnt, mintha a kézi hegesztés nehezebb lenne. De valójában nem így van — itt sokkal bonyolultabb műveleteket kell megérteni, megtanulni, vigyázni. Most is, miközben magának válaszolok, odafigyelek, mit csinál az automata. — Soha nem vált még unalmassá magának ez a munka? — Eddig soha. Most, hogy már ismerjük a gépet, az lett az izgalmas: mennyit tud teljesíteni ? A normarendezést magunk is sürgettük: nem jó az, ha a nyolc órából az embernek vagy három órányi üres ideje marad — lusta, kényelmetlen érzést okoz, megfekszi a gyomrot. Cigarettázni, beszélni így is lehet mellette. Egyébként pár év múlva, ha már mindent tudok a gépRégj, hagyományt elevenített fel a budapesti orvos- egyetem fiatalsága. Dánszent- miklós, Domony, Kóspallag, Lórév, Pilisszentlászló, Tésa és Üjlengyel lakosságát vizsgálják. Főleg az iskolákba, óvodákba és bölcsődékbe látogattak el, ahol megvizsgálták a gyerekek látását, s ortopédiai szűrést végeztek. Máskor a családokhoz mennek el, vérnyomást mérni és tanácsokat, felvilágosításokat adnak, este pedig az érdeklődésnek megfelelő egészségügyi előadást tartanak. A Pest megyei patronálómunkát három évre tervezik. Jövőre a tanyavilággal és a cigánytelepülésekkel akarnak behatóan foglalkozni. Biológiai szakkörökben szeretnék az általános iskolák felsőtagozatos diákjait az egészségügyi tudnivalókra oktatni. Vízszintes 4, függőleges 1 BUDAPEST Jó a Magyar Posta? De még mennyire! A derék postások ezt újra és újra bebizonyítják. Legújabban egész eredeti ötlettel tette próbára a Posta jó hírért egy fiatalember. Vidéken nyaralt és elhatározta, hogy levelet küld Budapestre, a menyasszonyának. Ez az ötlet még viszonylag kézenfekvő, ám a ráérő vőlegény a borítékra ügyes kis keresztrejtvényt szerkesztett, s címzés helyett a következőket írta: „Vízszintes 4., Függőleges t, Budapest." Az ötlet úgylátszik megnyerte a postások tetszését, mert a rejtvényt megfejtették és alig egynapos késéssel kikézbesítették a levelet. > A Dunakeszi Járműjavító > KISZ-szervezetének irodájá- j ban ültünk néhány gyárbeli ! fiatallal. A beszélgetés során > egyikük, Katona István — hu- : szonnyolc év körüli, jóvágású, ! barnaképű, bajuszos fiatalem- i bér — mellékesen néhány I mondatot szólt arról az auto- ; mata gépről, amelynél dolgo- ; zik. Felkaptam a fejem. Tu- I dóm, nagyon kell szeretni va- S lakinek ahhoz a mesterségét, j hogy — felülemelkedve a ! szakma hétköznapjain, képze- j letet lehűlő részletein — a ! laikus idegen számára is I olyan érdeklődést keltve be- : széljen róla, mint ez a fia- : tál szakmunkás. Akkor elha- | tároztam, hogy alkalomadtán : felkeresem műhelyében. Néhány héttel később Duna- ; keszin jártam. Egy óra tájban J a Járműjavító bejáratánál áll- I tam letörten, hallgatva útbaigazítóim tanácsát: mivel Ka- ’ tona csak fél 2-ig dolgozik, nem érdemes már keresnem. — Mire a műhelyükbe érnék, hűlt helyét találnám. Mégis megpróbáltam. Sierencsém volt. — Nem járt még le a munkaideje? — Sajnos, már igen' — de még szerelnem kell a gépen. Holnapig nem várhat, mert reggelre új megrendelést jeleztek. Az automata hegesztő mellett hatan dolgoznak két műszakban. A hat ember — egy brigád, Katona a brigádvezető. Valójában nemcsak a brigádot és a munkát bízták rá, hanem a berendezést is — hiszen szerelését, javítását is ő végzi. És ehhez tényleg bizalom kellett: a nyugatnémet Peco automata hegesztőgép 1 millió 700 ezer forintba került. — Ügy véli, hogy beváltotta a magához fűzött bizalmat? — A Pecót évekkel ezelőtt szerelték fel — körülbelül akkor kerültem én is mellé. A nyugatnémet szállítók két évi üzemelés után adták át — közben többször jöttek ellenőrizni. Három helyen állítottak be Magyarországon ilyen ről, feltételezhető, hogy megunom. — Akkor mihez kezd? — Az idén teszem le a szakgimnáziumi érettségit az esti tagozaton, ősszel szeretnék beiratkozni a műszaki egyetemre. Ha elvégzem, akkor is gépek mellett akarok maradni — legjobban az elektromos vezérlésű berendezések érdekelnek. Talán úgy alakul minden, ahogy szeretném. (Nős ember, a felesége technikus. Van egy kislányuk. Kos- don élnek. Naponta három órát utazik, de ha a gimnáziumba megy Pestre, akkor ötöt is.) — Mennyi itt a keresete? — Kétezeröt, kétezerhétszáz forint. — Nem alakult ki a maga jól kereső, bonyolultabb munkát végző brigádjában valamiféle arisztokratizmus? — Ez elképzelhetetlen lenne, már azért is, mivel én vagyok ebben a gyáregységben a KISZ-titkár. Különben sem lenne értelme ... — Maga szerint az automata berendezés mellett dolgozó szakmunkások éppen annyira, vagy esetleg jobban értik a hegesztő-, lakatos- szerelő szakmát, mint a többiek? — Jó szakmunkások, nem véletlen, hogy idekerültek. De nincs a hozzáértésünkben semmi különös. Attól függ, mihez viszonyítjuk. Mert azért, ha már itt tartunk, szerintem nálunk — ezt nem erre a gyárra értem, hanem általánosabban — a betanított dolgozók túl könnyen kapják meg a szakmunkás képesítést. így a cím mögött egyeseiméi nagyon sok, másoknál kevesebb munka, tanulás rejlik — hogy mennyi, az csakhamar úgyis kibukik. Ez szigorúan hangzott, de úgy éreztem, Katona Istvánnak joga van ehhez a szigorúsághoz. Annak idején nem szülei — Debrecen környéki paraszt- emberek — küldték, de maga indult szakmát tanulni. Azóta sem tesz mást, egyfolytában tanul. Címe, rangja: szakmunkás. Padányi Anna akarnak előállítani egy kiló sertéshúst, a keményítőértéke- sülés százaléka 28 lesz, egy-egy kocától ebben az évben 13.8 malacot választanak le. Az első negyedév eredményei biztatóak. A kilencdarabos fialási átlagot eddig két darabbal teljesítették túl. Ma már eredményesen, jól gazdálkodik a vállalkozás, de azért gondok, bajok itt is vannak. A közelmúltban miniszteri utasítás jelent meg arról, hogy a termelőszövetkezetek takarmánykeverőt üzemeltethetnek. A közelmúltban népes küldöttség jelent meg a sertéstelepen, s hosszú ideig vitatkoztak azon, hogy az önálló vállalkozás minek tekinthető, erre vonatkozik-e a miniszteri utasítás? Jellemző a méretekre: egy esztendő alatt 172 vagon abraktakarmányt használnak fel. Jelentősen csökkenne az önköltség, ha kevesebbet kellene mozgatni a takarmányt, maguk állapíthatnák meg az arányt. Egy másik nehézség: a sertéstelep évi hizlalás! terve, 2800, ugyanakkor a férőhely évi 3600 sertés felhiz- lalásához is megvan. Ajánlatos lenne növelni a hízólétszámot. A társulásban jelenleg részvevő nyolc termelőszövetkezet abraktakarmánytermesz- tése nem teszi lehetővé a hízólétszám növelését, ezért tanácsos lenne újabb tag — tehát szövetkezet — felvétele. Ez a véleménye Nagy László igazgatónak és Szijjártó Lajos járási tanácselnöknek is. Jelentkező is lenne, az üllői Kossuth Tsz. A dolog azonban nem ilyen egyszerű. A Kossuth Tsz jelenleg 79 anyakocával biztosítja az évi 400 darabos sertéshizlalási tervét. Nem nehéz kiszámítani, hogy ez mintegy hat darabos átlagot jelent kocánként. Az önálló vállalkozás a 400 hlzó sertés alapanyagát 30 kocával is biztosítaná, s így lenne gazdaságos a nevelés és hizlalás. De a szövetkezet csak akkor léphet be, ha az önálló vállalkozás a Kossuth Tsz-ben megszüntetett sertéstenyészet helyett ugyancsak 70 anyakocát állít be. A megyei tanács mezőgazdasági osztálya szerint ugyanis a kocalétszámot csökkenteni nem szabad. A számadatokhoz való ragaszkodás ebben az esetben bizony semmiképpen sem szolgálja a termelés érdekeit: pontosan 49 koca tartási költségének összegével terheli a szövetkezetét. Nem volna teljes a kép, ha nem mondanák el véleményüket a vállalkozásról azok, akik tulajdonképpen létrehozták. A monori Kossuth Tsz tagsága 20 százalék arányában részesedik a vállalkozásból. A szövetkezet vezetői azonban ugyancsak sokat tettek annak érdekében, hogy elháruljanak az akadályok, minél zökkenőmentesebben gazdálkodjon a sertéstelep. — Valóban nagyüzemi a gazdálkodás a sertéstelepen — vélekedik Lámczy Kornél fő- agronóimus. ;— Mi egyelőre semmi körülmények között nem tudnánk még megközelítő eredményeket sem elérni. Ugyanez a véleménye Óvá- ry Zoltán főkönyvelőnek is, aki az önálló vállalkozás ellenőrző bizottságának tagja. Ö azonban hozzáteszi még: — Az elejében voltak akik nevettek erőfeszítéseink láttán, most pedig szívesen jönnének közénk. Mi azonban nem veszünk fel senkit! Lehet, hogy Öváry Zoltán egyedül áll ezzel a véleményével. s a társszövetkezetek vezetői másként vélekednek a bővítéssel. a felvétellel kapcsolatban. Mindenesetre a szövetkezetek érdeke s a termelés fejlesztése azt kívánná meg, hogy megteljenek az épületek, s minél több sertést adjanak a néoGazdaságnak. Mihók Sándor Gyógyító patronálok s a váci Vörös Ojságot, amely- > nek annak idején Tihanyi Er-j nő is szerkesztője volt.
