Pest Megyei Hirlap, 1966. május (10. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-01 / 102. szám

1966. MÁJUS 1., VASÄKNAP '"^fCh’lap 3 11 óra 3 perc... Egyetlen pillanat a gépnél, az irodán, a raktárban, az áruátvevőben, a rendelőben... ,11 óra 3 perc. Megcsörren a telefon a budakalászi Len­fonó és Szövőipari Vállalat üzemgazdasági főosztályának írodatermében. Futár József főosztályvezetőt keresik. — Futár elvtárs a főköny­velőnél van megbeszélésen — inondja a titkárnő. 11 óra 3 perc. A komáromi lenfonóból szállítmány érke­zik a raktárba. Kopogva zú­dulnak a csévék a hatalmas ládába. Fürge asszonykezek fognak azonnal a válogatáshoz. 11 óra 3 perckor egy kőmű­ves, aki a raktár hátsó helyi­ségében a betont töri azt inondja: — Jó étvágyat Zakarné. i — Kösz. Az asszony egy rekeszben fii és szalonnát eszik retek­kel. A kőműves és a szak­munkások elektromos vezérlé­sű kocsit készítenek, amellyel a belső anyagmozgatást kor­szerűsítik majd. Ugyanabban a pillanatban a vállalat vezérigazgatója, Nyitrai Ferenc, a HUNGARO- Í’EX exportszakembereivel tárgyal. A külkereskedők né­hány áru szállítását sürgetik. Illetve szeretnék ha a válla­lat a határidő előtt küldené a kért cikkeket. Ebben a pillanatban kapta meg Horváth Dénesné a mun­kalapot. Hozzákezd a 17/2 mi­nőségű oérnázott és orsózott fonal „felvetéséhez”. Azaz hengerre veti. Bonyolult, nagy figyelmet igénylő munka. Összesen 2160 szálat kell le­számolnia és felvetnie a hen­gerre. Ha tévedne, megakad­na a szövődé munkája. Húsz éve dolgozik itt, és még nem tévedett. Néha a lányára, Te­rire néz, aki a szomszédos gé­pen dolgozik. 11' óra 3 pere.' A 'hengerek­re felvetett fonalat két mun­kás állítja rá az irező gépre. A piros, rózsaszín, kék és na­rancssárga fonal keményítős­re vár a hengereken. Ugyanakkor, 11 óra 3 perc­kor Dudás Józsefné, a svájci vetülék-csévélő automata előtt áll. A csévefejről sebesen fut­nak a szálak. Szinte látni sem lehet a kezét, ahogy kötözi az elszakadt fonalat. Percen­ként 5—6 mozdulat. Nyolc óra alatt 2280. Ez a fonal kerül majd a szövőszéken a veté- lőkbe. 11 óra 3 perckor a lakatos­műhelyben. Hárman hajlanak egy szétszedett csúcseszterga­pad fölé. Hevesen vitáznak. Gyorsan dönteni kell, a mun­ka nem állhat. 11 óra 3 perckor az előké­szítő raktárban templomi csend és tisztaság. Csak a szövődéből szűrődik át a kis- fiblakon a zaj. Átveszik az előkészítőben hengerre vetett fonalat — ez lesz a szövőgé­pen a hosszanti szál. És átve­szik a csévefonalat, ez ke­rül a szövőgépen a vetülék- be — ez lesz a kereszt­szál. A kis ablak előtt most helyezik mérlegre a csévéket, hogy aztán a következő pilla­natban kiadják a szövődébe. 11 óra 3 perckor dübörgés­sel összemosódott kattogás a szövődében. Trieber Márton harmadik gimnazista, aki po­litechnikai gyakorlaton van itt, dühösen megtörli izzadó homlokát. Selejtet csinált bi­zony. Illetve még jóvá lehet tenni. Három keresztsort kell lebontania. Ollót fog és neki­lát Ugyanabban a pillanatban áll meg a művezető Szokol Józsefné szövőgépe előtt. Szo- kolné a borítékban 800 forin­tot vesz át. Az előleget. Gon­dolatban gyorsan kiszámítja ebben a hónapban is meglesz a 2200. De nincs idő a mor- fondírozásra, ismét a szövő­gépet figyeli. Aki első osztá­lyú árut készít, jól keres. 11 óra 3 perckor egy se­gédmunkás porszívózza a gé­beket. 11 óra 3 perckor a szövődé Is az áruátvevők közötti ío- t’osón kicsapódik az ajtó. — Pisti, megkaptuk a nagy dohányt — mondja egy fiú. — Mehetünk a krimóba — mondja Pisti, és nevetve me­rülnek el a szövődé zajában. 11 óra 3 perckor az áruátve­vőben csend van. Hornyák Anna, a nyersáruátvevő ve­zetője elkészíti a minősítési lapokat, hogy a következő percekben átadhassa a bér­elszámolóknak. Munkatársai hatalmas asztalok előtt ülnek, és ellenőrzik, mérik a nyers­áru minőségét, hosszát. 11 óra 3 perckor az üzem­orvosi rendelőben dr. Dispiter Pál felvágja egy takarítónő jobb kezének második ujját. Kiszedi a szálkát, de köz­ben észreveszi, hogy az asz- szony karján piros csík hú­zódik. Vérmérgezés veszélye áll fönn. A nővérkéhez for­dul: — Penicillint is adunk. A nővérke feláll. Ugyanebben a pillanatban a gyár mintatermének csend­jében Nádor Vera, a Ruha­ipari Tervező Vállalat mű­vészeti vezetője válogat az új anyagok közt. A divat dik­tátornője épp egy Op-Art min­tás kartont néz. 11 óra 3 perckor Lippai Sándor ellenőrzi a Foulard- henger forgásának sebessé­gét és a gőznyomást. Negy­ven másodperc alatt 15 mé­ter. A nyomás 3,4 atmoszféra Rendben. Az óriási terem­ben nagy a hőség. Zöld­piros kockás exporttörülkö­zőket gőzölnek a gépek. Fut az anyag, mintha sehol se lenne vége. 11 óra 3 perc. A szárító­mángorló művezetője azt mondja a diszpécsernek: — Nincs még meg a 3000 méter? — Nincs. — Akkor folytassák. Ugyanakkor jelentik, hogy elromlott az egyik mérőgép. — Át kell állítani az egé­szet a hajtogató gépre — mondja a művezető. 11 óra 3 perckor Bannerth Tiborné sárga fonállal jelet ölt az anyag szélébe. Kiké­szítés után ő végzi a minő­ségvizsgálatot. A sárga jel felületi hibát jelöl. A csomagolóban 11 óra 3 perckor Lóosz Antalné a 100. damasztkészletet köti át kék selyemszalaggal. Egy terítő, hat szalvétával. Minőségjel: 17/2. Ugynaz az anyag, amely­nek fonalát Horváth Dénes­né ebben a pillanatban a hen­gerre veti. Horváth Dénes­né a lányára néz. Lóosz An­talné a fiára gondol, aki Né­metországban turnézik vala­hol. Ugyanebben a pillanatban küldi a gyár „az év leg­szebb terméke” versenyre válogatott áruit. 11 óra 3 perckor a két bü­fés asszony széttárja karját a pult mögött. — Sajnos, elfogyott már minden, csak lángos van. A vevők zúgolódnak. 11 óra 3 perckor a telefon- központ kapcsolja a titkársá­got. 11 óra 3 perckor Ábrahám Károly, az üzem tervosztá­lyának vezetője az első ne­gyedévi mérlegbeszámolót ké­szíti. 11 óra 3 perckor, ugyanab­ban a pillanatban a varroda 49 gépe 7800 öltést csinál. Könnyen kiszámítható: egy perc alatt 137 200 öltést. Ugyanabban a pillanatban, 11 óra 3 perckor az új auto­mata gép nylontasakokba zár­ja a kész exporttörölköző­ket. Ugyanabban a pillanatban, 11 óra 3 perckor felbúg a lift, hogy levigye a készárut utolsó állomására. 11 óra 3 perckor, ugyanab­ban a pillanatban megbeszé­lés az igazgató, főkönyvelő szobájában. Itt tartózkodik Futár József is, akit ugyan­ebben a pillanatban keresnek az üzemsazd»sági főosztályon. A kikészítői típustechnoló­giáról beszélnek. Feladatuk ebben a pillanatban a sok­féle termékben megtalálni azt a közös vonást, amely­nek költségeit egyetlen szám­mal, az árral, ki lehet fe­jezni. Egyszerűen: áraznak. De nem egyszerű a dolog. Eb­ben a pillanatban, 11 óra 3 perckor az 1968-ban életbe­lépő új árakról kell beszélni. Tehát ők ebben a pillanat­ban már a jövőt tervezik. És a többiek? Azok, akik­ről beszéltünk? És akiket nem sikerült meglesni 11 óra 3 perckor? A munka egymásra épülő percei megteremtik jelenün­ket, és a jövőt szolgálják. N. P. Megszületett Rómeó és Júlia Ha Alsónémedin Múlt nyáron írtunk róla, hogy Alsónémedin mily ádáz családi háborúságot lobban- tott fel két fiatal szív lángoló szerelme. Egykor a Capulet- meg Montague-ház között sem lehetett nagyobb gyűlölség, s hajszálon múlott, hogy a két alsónémedi fiatal szerelme nem végződött akkora tragé­diával, mint amilyen Rómeóé és Júliáé a shakespeare-i me­sében volt. A kis gimnazista lányt, amiért loppal hagyta el a szülői házat, hogy kövesse a szíve választottját, züllött lá­nyok közé. nevelőotthonba akarták zárni, a házassági en­gedélyt pedig nemcsak a szü­lei, a gyámhatóság is megta­gadta tőle. Holott akkor már új életet hordott a szíve alatt. Eddig szólt akkor tudósítá­sunk a szerelmesek szomorú történetéről, néhány nap múl­Kiváló | dolgozók | A Dunai Cement- és Mész­S " ^ műben május elseje alkalmá- ^ val 37-en kapták meg a kivá- | ló dolgozó címet. Közülük mu- I tatunk be ötöt. tán pedig beszámolhattunk sorsuk jobbrafordulásáról. Pest megye tanácsának tagjai ugyanis megértőnek bizonyul­tak irántuk és engedélyezték házasságukat, amit aztán nemsokára meg is kötöttek. Akik róluk szóló cikkeink nyomán előbb szánakoztak fe­lettük, majd velük örültek, tudják meg most, hogy a fia­talok boldogsága teljesebbé lett: világra jött a gyerek, fiú, és a neve Lajoska. Rozika haragos mamája, pa­pája, ahogy halljuk, még nem békéit meg egészen, bár a lá­nyukkal egy idő óta már be­szélnek. Ha most aztán félre-§ tennék minden neheztelésü- § két és szóba állnának végrek unokájuk apjával is, akkor | kerekedne csak igazán széppé a tragédiának indult alsóné- medi szerelmi történet. , —y —e Ahol a víz az úr i Bállá László, a cementmalom csoportvezetője Egyszeriben megnőtt a víz­gazdálkodási társulat tekin­télye Cegléd környékén; no, lám nem is olyan oktalan do­log ez, nem is csak valami szükséges rossz. Amióta jön­nek a hírek erről a vidékről, hogy mekkora károkat tesz a határban a belvíz, körülbelül azóta került az érdeklődés köz­pontjába a vízgazdálkodási társulat. Nemrég Cegléden jártam, s osztoztam a Kossuth Tsz gondjaiban. Igazán jó szö­vetkezet, nem is volna itt semmi baj, csak az idén még jószerint nem tudtak fel­menni a földekre, néni hagy­ta a víz. Ültünk a szövetke­zet irodájában, s csak hallgat­tam, hallgattam, hogy mek­kora csapás ez. Védhetetlen természeti csapás. Kalászo­sok állnak víz alatt, nem tudtak elvetni, s amivel el­késtek, az már nem is kerül a földbe; kukorica megy a he­lyére, dehát ha így alakul, még ezzel is megkésnek. Több mint 600 családot érint a gond. A kárt eddig négymillió fo­rintra becsüli a szövetkezet. A baj megvan, csakhát nem egészen védhetetlen ez, eb­ben nincs igazuk a ceglédi gazdáknak. Most már persze nincs más hátra, meg kell vár­ni a jó időt. De ha előbb gon­dolkodtak volna! Először Gödöllőre mentem, az Agrártudományi Egyetem­re; . ' mi a tudományos vélemény, mennyiben természeti csapás a belvíz? Itt a kultúrtechnikai tanszékre irányítottak, ott dol­goznak a kérdés szakemberei, többek között egy fiatal as­piráns, dr. Szalai György. Ki­csit meglepődött, amikor el­mondtam, hogy milyen ügyben járok. — Belvíz? Jelenleg nincs is belvíz — mondta. — Ha jól tudom, 150 ezer hold lehet országosan a belvizes terü­let; ez alapjában véve nem sok. — Kis könyvecskét vett elő, amelyből adatokat muta­tott. — Az igazi belvizes évek 25 esztendővel ezelőtt voltak. 1940-ben egymillió 530 ezer holdat sújtott a belvíz, vagy ahogy másképp mondják; a vadvíz. A következő évben 861 ezer holdon uralkodott el a víz. S 194'2-ben ismét nehéz a helyzet; egymillió 517 ezer hold a belvizes terület az or­szágban. Utóbb csak 1963 a nevezetes év; ekkor 466 ezer holdon volt víz. — A ceglédi részeket most sújtja — mondtam. — Itt gond ma is. — Nem ismerem azt a vi­déket — közölte a fiatal tu­dós, s kimondta, amire ma­gam is számítottam. — Való­jában olyan dolog ez, mint az árvízvédelem: ott gátat kell építeni, itt meg csatorná­kat S nem elég a csatorna­rendszer: azt ápolni kell, hogy mindig meglegyen a víz szabad útja. Lehetnek te­rületek, s vannak is, ahol külön vízrendészeti tervet kell készíteni. Szóval a felké­szülés: bizonyos agrotechnikai módszerek is alkalmazha­tók... A szántott, puhított talaj jobban felveszi a vizet mint a műveletlen rész... Ez is számottevő... Ki gondolt ezen a mai bel­vízsújtotta vidékeken ezelőtt néhány esztendővel a védeke­zésre? Meg fogom tudni — határoztam el —, mi történt itt Cegléd körül, hogy elke­rüljék a vízkárokat. Ami legelőször is ide kí­vánkozik: Tudvalevőleg 1955-ig min­den vízügyi gond az erre hi­vatott vízügyi igazgatóságok­ra tartozott. Ekkor — lévén talán túlzottan nagy feladat valamennyi kis csatornácska központilag irányított karban­tartása — a harmadrendű, azaz mellékcsatomák kezelé­sét átadták a tanácsoknak. Ettől az időtől kezdve se ura, se gazdája nem volt a belvízvédelemnek. Hiszen pénz kérdése is ez. Végül, mintegy öt esztendő után alakultak meg rendre a vízgazdálkodási társulások. Alapjában Kolumbusz tojása az egész: a társulat tagjai — szövetkezetek, állami gazda­ságok, erdőgazdaságok — fi­zetnek holdanként 6 forintot, s ennek fejében a társulat köteles rendben tartani a csatornákat. Cegléden a Gerje-Perje Víz­gazdálkodási Társulat 1960- ban alakult. Most 36 tagja van. Dallamos nevét onnan kapta, hogy a Gerje és a Perje természetes folyású vi­zének gyűjtőterületét uralja. 126 ezer hold, 192 kilométer harmadrendű csatorna tarto­zik a társulathoz. A műszaki vezetőt — Eszes Istvánt — a ceglédberceli ha­tárban találtam meg. Egy csatornarendszer épül itt, pontosan az országos főútvo­nal mellett; ezen a helyen ta­lálkoztunk. — A belvíz nagy csapás — mondta, ahogy a témára tér­tünk —, de negyedannyi len­ne a kár, ha rendben volna a csatornázás. — És mutatta a környező terepet. Enyhe hajlatú dombok alatt egy ma­jor épült: a ceglédberceli Egyetértés Szövetkezet major­ja. — Azt ott évek óta min­dig elöntötte a víz Elrohadt a takarmány, előfordult, hogy a tűzoltókat kellett kihívni menteni, ami menthető, pedig itt akkoriban senkinek sem volt vízgondja. Az ősszel kezdtük a csatorna építését, s mindössze a gépi munkát vé­geztük el, a major mégis szá­Sztruhár Gyula klinkerégető zető Kurdi József darukezelő Foto: Gábo­ráz. Amikor a környező vidék; küzd a vízzel: száraz. Bámulatos. • Hogy mit jelent a szakérte- j lem... A dombok alatt húz-! tak egy gyűjtő csatornát, s ez i szedi fel a magaslatokról le-! futó vizet Két párhuzamos; főcsatorna hozza le a gyűjtői vizét, s ezek egy másik gyűj- s tő csatornába torkollnak, s 1 innen megy tovább a víz aj természetes folyású Gerje- j érbe. — Mennyibe került ez aj munka? — kérdeztem. — Körülbelül egy félmillió-1 ba — mondták. — Tetemes. — Miért? Mennyi egy hold ^ új szőlő telepítési költsége? 1 Igaz, egy. hold új szőlő-tele-j pítési belekerülése éppen 40 5 ezer forint Nem kell más; a? ceglédi Kossuth Tsz-nek 301 hold szőlőjét mosta ki a víz. | Üj szőlő volt; ez összesen egy-5 millió 200 ezer forint veszte- S ség. Csak ez... — Az a baj — magyarázta j a vízügyek szakembere —, 5 hogy eddig nem gondolt senki? a belvízvédelemre. Ma bezzeg? jönnek hozzánk, hogy mit esi- ? nálunk a holdankénti 6 fo- $ rintokkal. Mi többet áldó- ? zunk: foglalkozunk kútfúrás-? sál, vállalunk csatornaépítést. 5 ezenkívül a tiszai duzzasztó $ munkálataiban is részt ve- s szünk, s a többletből mindig j a belvízvédelmet segítjük. A társulat a jövő esztendő- ; ben érkezik el oda, hogy min- j den eddigi csatornát kitisztíts- ? nak. öt év kell hozzá, s akkor ? kezdik elölről, öt év után, s ? mégsem 25 év elteltével. Ez a 25 év gyanús; eszembe $ jutnak, amit az egyetemen $ hallottam, hogy tudniillik eb- 3 ben az időben voltak az or- 3 szágos nagy belvizek ... Való- 3 jában akkor alakult ki a mai s csatornarendszer. Persze elfe- j lejtették azóta a vízkárokat. ? Hogy mennyire elfelejtet- j ték?... Nyársapáton — ma-5 gyarázta a társulat műszaki! vezetője — 1940—41 táján ^ (minden adat stimmel: ekkori volt a nagy belvíz) a kisgaz- ^ dák építettek egy csatornát. ^ Azóta felszántották ezt a ^ részt, szőlőt telepítettek ide. ^ s az egykori csatorna nyom- 5 vonalára még ház is épült.. . ^ Most újra megjelent a víz .. . ^ Üj csatornát, kellett ásni, mert j mindent elvitt volna az ára- í dat. 5 Ez az — mondtam —, a fel- 5 készülés ... Talán vitatkoz- s hatnánk is erről. Különben 5 egyre meg. Ahogy értesültem.« van már valami terv is. hogy« három község vízgazdálkodási | problémáit megoldják. Nem-| rég készült el a terv — csak $ a tervezés 96 ezer forintba ke-| rült, amely Ceglédbercel, Pi- ^ lis és Albertirsa vízellátásáról^ szól. A költség 115 millió fo-| rint. Megéri mégis. Akárho- ^ gyan is csűrjük-csavarjuk, ^ ezeken a befektetéseken mú- ^ lik a jövő mezőgazdasága ... | Dékiss János $ Vázsonyi Béla, a műszerész- műhely csoportvezetője

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents