Pest Megyei Hirlap, 1966. május (10. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-04 / 104. szám

Papsziget, május elseje Arany-, ezüst-, bronzjelvények a városfejleszfésért Elkészült a pismáni vízvezeték A hat és fél kilométeres pis­in áni vízvezeték négy és fél milliós költséggel, két év alatt megépült. Városunknak ezen a szép üdülőhelyén hu­szonkét közkutat helyeztek el. Két víztároló és két átemelő állomás biztosítja az állandó vízellátást. Rendkívüli öröm­mel gratulálunk a szép ered­ményhez. A víztársulás vezetői má­jus 15-én, vasárnap délelőtt 9 órakor a tanácsháza nagy­termében tartandó taggyűlé­sen fognak a vízmű építke­zéséről részletes tájékoztatást adni. Tavaly nem kerülhetett rá sor, mert közbeszólt az árvíz, idén azonban végre megtart­hattuk az ünnepséget a Pap­szigeten. Szinte nyári idő kö­szöntötte május elsején vá­rosunk lakosságát — az ün­nep így még szebbé, ünnepib­bé vált. Már közeledett 10 óra, ami­kor a városi iskolák diákjai, s az üzemek, termelőszövet­kezetek, intézmények, hivata­lok dolgozói — színpompás menet — kiértek a Papsziget­re. Az itt tartott ünnepségen megjelent Magyart András, a megyei párt-végrehajtóbizott­ság tagja, a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetem rektora. Kirilla János, a városi pórt- végrehaj tóbizottság tagja, a papírgyár személyzeti osztály- vezetője tartott ünnepi beszé­det, méltatva a nemzetközi proletariátus nagy ünnepé­nek jelentőségét. Az ünnepi beszéd befejezté­vel Sziráki Ferencf a városi tanács elnöke kiosztotta az okleveleket és jelvényeket, amelyeket a városfejlesztési munkában legjobb eredményt elértek kaptak. Elismerő oklevelet kapott az Egyesített Tisztiiskola KISZ-szervezete, a Rákóczi Ferenc úti általános iskola úttörőcsapata és a városi KISZ-bizottság. A megyei tanács döntése alapján a Községfejlesztésért érem arany fokozatát Kues Béla szobrászművész, Szaba­dos László és Mezei Béla kapta. A városi tanács az érem ezüst fokozatával jutalmazta Deim Pál festőművészt, Győry Ferencnét, Tompach Jánost, Czája Mátyást és Csillag Lajost, valamint a bu­dapesti Dávid Lászlót és Sárdy Gyulát. Az érem bronz fokozatát kapták: Ligeti Csaba, Pontos Andor, Mészáros László, Jeszpreczky János, Trieber Márton, Elsik Károly, Hay- mer István, Tőrjén Rezső, Korsós László, Jung János, Nemes János, Bíró Károly, Grecsák Imre, Pásztor Andor és Liptai Csaba. Sokszor hallunk, írunk és olvasunk író—olvasó találko­zókról, hiszen Szentendrén nem ritka jelenség, hogy egy- egy barátságos este kereté­lyáján az atléták versenyé­re. A nevezések még most folynak. Eddig már mintegy 9 iskola nevezte ifjú olim- piásait. A jelentkezések száma őszintén szólva a várakozás alatt maradt — összegezte véleményét az eddigiekről Tátray Zoltán tanár, az álta­lános iskolai sporttanács el­nöke. — Ez azonban érthető, ha arra gondolunk, hogy egy egészen újfajta kezdeménye­zésről van szó. Egy nagyon helyes kezdeményezésről amely az eddigi évek ver­senyein jóformán szóhoz sem jutott korosztályoknak bizto­sít rendszeres felkészülési és versenyzési alkalmat. A kez­deti lépések mindenütt ne­hezek. Bízunk abban, hogy az idei „botorkálás” az elkö­vetkezendő években egyre határozotabb, biztosabb to­vábblépésnek, fejlődésnek lesz elindítója. H. S. ben megismerkedünk írókkal, költőkkel, művészekkel. Üjságunk szerkesztősége is régen szükségesnek érezte, hogy egy ilyen „beszélgető est” keretében, közvetlenül hallgassa meg a szentendrei olvasók véleményét, panaszát, kifogásait vagy javaslatait. A párt városi alapszerveze­tének taggyűlése keretében került sor az első ilyen talál­kozóra. Hatvan megjelent előtt Wolff Lajos, a Szentend­re szerkesztője ismertette la­punk szándékait, célkitűzé­seit, a szerkesztő bizottság munkáját. Kérte, hogy min­denki mondja el közvetlen és őszinte véleményét, hogy ho­gyan, mi módon lehetne még jobbá, még olvasmányosabbá és értékesebbé tenni a Szent­endrét, amelynek legfőbb cél­kitűzése a város életének mi­nél jobb tükrözése, a visszás­ságok megszüntetése és köz­életünk, mindennapi életünk segítése és előbbre vitele. Külön foglalkozott a ter­jesztési és kézbesítési nehéz­ségekkel, az e téren történő mulasztásokkal, aminek ered­ménye, hogy a laphoz sok­szor csak nehezen, késedelme­sen vagy egyáltalában nem lehet hozzájutni. A szerkesztői tájékoztatót tizenkét hozzászólás követte. (Sajnos az idő rövidsége miatt nem kerülhetett sor többre.) Néhány hozzászólásból kiraga­dunk egy-két mondatot. Heim György párttitkár ki­fogásolta, hogy lapunkból az üzemek életére vonatkozó tu­dósítások hiányzanak. Sokat le­hetne írni a munkaverseny­ről és a kitüntetettekről. Az . üzemi szakszervezeti bizottsá­gok sajtófelelőseivel kellene ezen a téren kapcsolatot te­remteni, nemcsak híranyag­megszerzés, de a lap terjesz­tése érdekében is. Egy másik felszólaló még több, a gyermekneveléssel, szülői felelősséggel, ifjúságvé­delemmel foglalkozó cikket lát szükségesnek. Ezen kívül a vendéglátóipari szabálysérté­sek, visszaélések, ittasok ki­szolgálása és egyebek még gyakoribb kipellengérezésének szükségességét látná jónak. Így a sajnálatosan gyakori hibák talán csökkennének. A kiragadott néhány példá­ból, valamint a többi hozzá­szólásból is kitűnt, hogy ol­vasóink szeretik lapunkat. El­ismerik és helyesnek tartják törekvéseit, de természetesen mindig többet és többet vár­nak tőle. A szerkesztőség minden ere­jével igyekszik megfelelni en­nek a követelménynek. A mostani példán felbuzdulva o közeljövőben a művelődési otthonban és egy másik na­gyobb üzemben szeretne az el­sőhöz hasonló olvasótalálko­zót rendezni. Horváth Levente Díjmentes jogi tanácsadás Az MSZMP városi alap­szerve közli, hogy dr. Till- mann Lajos csütörtökön dél­után fél öt órától hat óráig tartja a pártszervezet Kos­suth Lajos utca 5. szám alatti, emeleti helyiségében szokásos ingyenes jogi ta­nácsadását. — Puli helyett strucc. Dél­Afrikában struccokkal töltik be a juhászkutyák szerepét. Az erre a célra betanított madarak óriási buzgalommal vigyáznak a gonjaikra bízott bárányokra, esténként az ifatóhoz terelik őket és ke­mény csőrükkel utasítják repdre a szétszéledni akaró­kat. Ki fog végre intézkedni? Március 19-én írtunk elő­ször Jegyzetfüzet rovatunk­ban arról, hogy az Ady End­re utca 3. számú ház szenny­vízlevezető csöve hosszú hó­napokkal azelőtt meghibáso­dott, s így a ház összes szennyvize kifolyik az ud­varra. A városi tanács egész­ségügyi osztálya egyhavi ha­táridőt adott akkor a csö­vek kicserélésére és rendbe­hozására. Ezt követően né­hány nap múlva valóban megjelentek a munkások a helyszínen, felásták az udvart, majd elmentek. De a gödör ott maradt. Az­óta is nyitva van. A bűz már szinte tűrhetetlen mér­tékben árad a szabaddá lett csövekből, tartalma pedig a nyitott gödörbe ömlik. A felásott törött csatorná­ból most újabb veszély tört a ház lakóira: hatalmas pat­kányok jelentek meg a hely­színen. Befészkelték magukat a tüzelőanyag-tároló „sufnik­ba” és ki tudja még, hogy hol? Érthétetlen dolog ez szá­munkra! Miért nem fejezik be a megkezdett munkát, miért nem hajtják végre a kiadott utasítást? Határo­zott intézkedést kérünk az egészségügyi osztálytól, de az sem volna hiba, ha a kivitelező befejezné a meg­kezdett munkát, vagyis vég­rehajtaná az utasítást. Mert a határidő már régen lejárt! A RADIO MELLŐL Szabóék Szentendrén Nem vagyok rendszeres hallgatója a Szabó családnak. Az elmúlt kedden azonban részleteket kaptam el belőle, így a másnap délelőtti ismétlésre percnyi pontossággal ültem a ké­szülék mellé. Lestem minden hangot. Büszkén és jóleső érzés­sel hallgattam, hogy a mai életünket tükröző, hosszú családi adássorozat tagjai, „Icukáék” kirándulás keretében Szentend­rén jártak és ismerkedtek a várossal. „Csodálatos hangulata van ennek a városnak”. — „Csak Itáliában láttam még ilyen melegen romantikus sikátorokat és utcácskákat”. így és hasonlóképpen álmélkodtak Szabóék. Lát­ni akarták a szerb templomokat is, ahol „ülőhely nincs, csak állni lehet és remek ikonok láthatók” és ették a lángost, ami örök olajfoltot hagyott az ifjú asszony kabátján. Néhány ténybeli tévedés is akadt az adásban. Ügy látszik, a szerző nem eléggé ismeri a várost, mert különben a fenti mondatokon túl nem írt volna ilyeneket: „Szép város, tiszta és rendes utcák!” Sajnos, ez még mindig nem mondható el ró­lunk. Beszéltek arról, hogy a Fő utcán nem mehetnek keresz­tül gépkocsival, mert ott éppen „a csatornát javítják”. Aztán elgyönyörködtek Ráby Mátyás egykori lakóházában, mint mondták: „túl a művésztelepen”. (Budapestről jövet!) Ezek az apró tévedések azonban, (hogy a csatornákat csak most építjük és nem javítjuk, a tiszta és rendes utca sajnos még csatornázás nélkül sem jellemez bennünket, hogy a Rab Ráby tér innen van a művésztelepen és nem túl) nem vonnak le semmit annak az öröméből, hogy a Szabó család életébe mi is bevonultunk. S tetszettünk nekik, s hisszük: rajtuk keresz­tül a rádió hallgatóinak is országszerte. —th—e Megemlékezés — oroszul Gimnáziumunkban lassan hagyománnyá válik, hogy évenként megünnepeljük Le­nin születésnapját, orosz— magyar teadélután keretében. Ebben az évben is sor ke­rült erre a kedves ünnepség­re, Lenin születésének 96. év­fordulója alkalmából. Tizen­két szovjet katonatisztet lát­tunk vendégül ez alkalom­mal. Megmutattuk vendé­geinknek iskol inkát, majd meghívtuk őket a műsorra, melynek keretében megemlé­keztünk Lenin életéről, mun­kásságáról. A megemlékezést népdalokból és orosz versek­ből összeállított műsor követ­te. A szovjet tisztek megha- tottan köszönték meg a szívé­lyes fogadtatást Utána teával, szendvicsek­kel, aprósüteménnyel vendé­geltük meg őket, közben kis szellemi vetélkedőt is rendez­tünk, orosz tárgyú kérdések­ből, majd anekdotákat és hu­moros írásokat adtunk élő. természetesen orosz nyelven. Azt ezt követő beszélgetés egyre gördülékenyebbé vált, hamar belejöttünk az orosz társalgásba. így került szó a magyar táncról, a csárdásról, amit nagy ér­deklődés mellett nemcsak bemutattunk, de meg is taní­tottunk vendégeinknek. Vi­szonzásul orosz népdalokat tanultunk tőlük. Estébe húzódott ez a ked­ves, hangulatos teadélután. Véleményünk szerint minden kedves vendégünk jól érezte magát. Lázár Anna kultúrfelelős ÚT A PAPRIKAHEGYRŐL BATÁRI LÁSZLÓ ES KOVÁCS FERENC MUNKAIBÓL megnyílt az ötödik kamarakiállítás Talán az impozáns, tömege­ket megmozgató ünnepi fel­vonulás vagy a szabadba csa­logató ragyogó májusi verő­fény volt a ludas abban, hogy meglepően gyér érdeklődés mellett nyílt meg a városi klubban az ötödik kamara­kiállítás, amelynek során Ba­tári László festőművész és Kovács Ferenc szobrászmű­vész alkotásaiból tekinthet meg egy „csokorra valót” a művészetek iránt érdeklődő látogató. Kettőjük művészete megle­hetősen ismeretlen közönsé­günk előtt, és így úgy véljük, nem szükségtelen néhány szó­val rövid bemutatásuk. Batári László a Derkovits-kollé- giumból került a Képzőművé­szeti Főiskolára, ahol legtöb­bet Berény Róbert foglalko­zott vele. Nyírségi gyermek­kori tájélményei a kecskeméti művésztelepen éledtek újjá, öltöttek művészi formát egy- egy sikeres kompozíciójú táj­kép formájában. Az Alföldön szerzett tájélményanyaga a nagymarosi művésztelepen új vonásokkal bővült. Ez magá­val hozta szinte egész piktu- rájának színben, térben, de- korativitásban való bővülését is. Műveivel minden jelentő­sebb hazai kiállításon részt vett. Első önálló kiállítására a közeljövőben kerül sor. Itt bemutatott képei csaknem ki­zárólag tájképek. Kompozí­ciójuk, vonalvezetésük és színeik egységes, kellemes hatást váltanak ki a szemlé­lőből, mint például a Kék Duna, Szürke Duna, Kapu­hegy, Dobogókő és a Nagy­marosi táj című képek eseté­ben. Kovács Ferenc kétszeres Munkácsy-díjas szobrászmű­vész. Alföldi parasztszülők gyermeke, és mint mondotta, legkedvesebb témája a pa­rasztok világa és maguk a parasztok. Ö is a Derkovits- kollégiumból került a főisko­lára, amelyet 1953-ban vég­zett el. Olvasó lány című dip­lomamunkáját a Fővárosi Tanács megvásárolta. 1955- ben Féleségem c. portréjáért kapta meg első ízben a Mun- kácsy-díjat. 15 szobra áll je­lenleg az ország különböző városaiban: emlékművek, portrék. Szobor-portréiért 1960-ban másodszor is Mun- kácsy-díjat kapott. 1961 óta az Iparművészeti főiskola tanára. Ezen a kiállításon kisplasztikáival szerepel. Munkásságában a kisplaszti­ka viszonylag kisebb szerepet tölt be, az itt láthatók is zö­mükben elkészült vagy elő­készületben levő nagyméretű szobrainak „tervei”, „elgon­dolásai”. Fő témájuk a moz­gás, a tevékenység. Legérde­kesebbek: a Paraszt, a Tá­maszkodó heverő, a Munkál­kodó és a Merengő című al­kotásai. Reméljük, hogy a megnyi­tón tapasztalt részvétlenség az elkövetkezendő hetekben feloldódik, és hogy most a kissé elkésett hírverésnek mi is segítségére voltunk, sokan fogják majd megtekinteni ezt az igen érdekes és szép kiál­lítást. Horányi Sándor Olimpia - úttörő fokon A tavalyi sikeres premier arra indította az úttörőszö­vetséget és a magyar sport legfőbb irányítóit, hogy az idén már az egész ország területére kiterjesszék az út­törők olimpiai bajnokságát. A cél: a legfiatalabbak be­vonása a rendszeres sporto­lásba, versenyzésbe. Az idén nyílt először al­kalom a szentendrei és a szentendrei járás legifjabb úttörőinek is arra, hogy meg­kíséreljék a legjobbak közé való jutást. Labdarúgásban már meg­történt a döntés. A váci terü­leti döntőn a szigetmonosto­riak képviselik járásunk szí­neit. A kézilabdában is eldőlt a helyezések sorsa. Ebben a sportágban 4 fiú- és három leánycsapat küzdött a to­vábbjutásért. A lányoknál a kisorosziak, a fiúknál a po- mázi II. sz. iskola csapata bizonyult a legjobbnak. Május 9-én kerül sor a Szentendrei Honvéd ÉTI pá­Mit kérnek az olvasók? Találkozó — folytatással

Next

/
Thumbnails
Contents