Pest Megyei Hirlap, 1966. május (10. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-04 / 104. szám
Papsziget, május elseje Arany-, ezüst-, bronzjelvények a városfejleszfésért Elkészült a pismáni vízvezeték A hat és fél kilométeres pisin áni vízvezeték négy és fél milliós költséggel, két év alatt megépült. Városunknak ezen a szép üdülőhelyén huszonkét közkutat helyeztek el. Két víztároló és két átemelő állomás biztosítja az állandó vízellátást. Rendkívüli örömmel gratulálunk a szép eredményhez. A víztársulás vezetői május 15-én, vasárnap délelőtt 9 órakor a tanácsháza nagytermében tartandó taggyűlésen fognak a vízmű építkezéséről részletes tájékoztatást adni. Tavaly nem kerülhetett rá sor, mert közbeszólt az árvíz, idén azonban végre megtarthattuk az ünnepséget a Papszigeten. Szinte nyári idő köszöntötte május elsején városunk lakosságát — az ünnep így még szebbé, ünnepibbé vált. Már közeledett 10 óra, amikor a városi iskolák diákjai, s az üzemek, termelőszövetkezetek, intézmények, hivatalok dolgozói — színpompás menet — kiértek a Papszigetre. Az itt tartott ünnepségen megjelent Magyart András, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagja, a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetem rektora. Kirilla János, a városi pórt- végrehaj tóbizottság tagja, a papírgyár személyzeti osztály- vezetője tartott ünnepi beszédet, méltatva a nemzetközi proletariátus nagy ünnepének jelentőségét. Az ünnepi beszéd befejeztével Sziráki Ferencf a városi tanács elnöke kiosztotta az okleveleket és jelvényeket, amelyeket a városfejlesztési munkában legjobb eredményt elértek kaptak. Elismerő oklevelet kapott az Egyesített Tisztiiskola KISZ-szervezete, a Rákóczi Ferenc úti általános iskola úttörőcsapata és a városi KISZ-bizottság. A megyei tanács döntése alapján a Községfejlesztésért érem arany fokozatát Kues Béla szobrászművész, Szabados László és Mezei Béla kapta. A városi tanács az érem ezüst fokozatával jutalmazta Deim Pál festőművészt, Győry Ferencnét, Tompach Jánost, Czája Mátyást és Csillag Lajost, valamint a budapesti Dávid Lászlót és Sárdy Gyulát. Az érem bronz fokozatát kapták: Ligeti Csaba, Pontos Andor, Mészáros László, Jeszpreczky János, Trieber Márton, Elsik Károly, Hay- mer István, Tőrjén Rezső, Korsós László, Jung János, Nemes János, Bíró Károly, Grecsák Imre, Pásztor Andor és Liptai Csaba. Sokszor hallunk, írunk és olvasunk író—olvasó találkozókról, hiszen Szentendrén nem ritka jelenség, hogy egy- egy barátságos este keretélyáján az atléták versenyére. A nevezések még most folynak. Eddig már mintegy 9 iskola nevezte ifjú olim- piásait. A jelentkezések száma őszintén szólva a várakozás alatt maradt — összegezte véleményét az eddigiekről Tátray Zoltán tanár, az általános iskolai sporttanács elnöke. — Ez azonban érthető, ha arra gondolunk, hogy egy egészen újfajta kezdeményezésről van szó. Egy nagyon helyes kezdeményezésről amely az eddigi évek versenyein jóformán szóhoz sem jutott korosztályoknak biztosít rendszeres felkészülési és versenyzési alkalmat. A kezdeti lépések mindenütt nehezek. Bízunk abban, hogy az idei „botorkálás” az elkövetkezendő években egyre határozotabb, biztosabb továbblépésnek, fejlődésnek lesz elindítója. H. S. ben megismerkedünk írókkal, költőkkel, művészekkel. Üjságunk szerkesztősége is régen szükségesnek érezte, hogy egy ilyen „beszélgető est” keretében, közvetlenül hallgassa meg a szentendrei olvasók véleményét, panaszát, kifogásait vagy javaslatait. A párt városi alapszervezetének taggyűlése keretében került sor az első ilyen találkozóra. Hatvan megjelent előtt Wolff Lajos, a Szentendre szerkesztője ismertette lapunk szándékait, célkitűzéseit, a szerkesztő bizottság munkáját. Kérte, hogy mindenki mondja el közvetlen és őszinte véleményét, hogy hogyan, mi módon lehetne még jobbá, még olvasmányosabbá és értékesebbé tenni a Szentendrét, amelynek legfőbb célkitűzése a város életének minél jobb tükrözése, a visszásságok megszüntetése és közéletünk, mindennapi életünk segítése és előbbre vitele. Külön foglalkozott a terjesztési és kézbesítési nehézségekkel, az e téren történő mulasztásokkal, aminek eredménye, hogy a laphoz sokszor csak nehezen, késedelmesen vagy egyáltalában nem lehet hozzájutni. A szerkesztői tájékoztatót tizenkét hozzászólás követte. (Sajnos az idő rövidsége miatt nem kerülhetett sor többre.) Néhány hozzászólásból kiragadunk egy-két mondatot. Heim György párttitkár kifogásolta, hogy lapunkból az üzemek életére vonatkozó tudósítások hiányzanak. Sokat lehetne írni a munkaversenyről és a kitüntetettekről. Az . üzemi szakszervezeti bizottságok sajtófelelőseivel kellene ezen a téren kapcsolatot teremteni, nemcsak híranyagmegszerzés, de a lap terjesztése érdekében is. Egy másik felszólaló még több, a gyermekneveléssel, szülői felelősséggel, ifjúságvédelemmel foglalkozó cikket lát szükségesnek. Ezen kívül a vendéglátóipari szabálysértések, visszaélések, ittasok kiszolgálása és egyebek még gyakoribb kipellengérezésének szükségességét látná jónak. Így a sajnálatosan gyakori hibák talán csökkennének. A kiragadott néhány példából, valamint a többi hozzászólásból is kitűnt, hogy olvasóink szeretik lapunkat. Elismerik és helyesnek tartják törekvéseit, de természetesen mindig többet és többet várnak tőle. A szerkesztőség minden erejével igyekszik megfelelni ennek a követelménynek. A mostani példán felbuzdulva o közeljövőben a művelődési otthonban és egy másik nagyobb üzemben szeretne az elsőhöz hasonló olvasótalálkozót rendezni. Horváth Levente Díjmentes jogi tanácsadás Az MSZMP városi alapszerve közli, hogy dr. Till- mann Lajos csütörtökön délután fél öt órától hat óráig tartja a pártszervezet Kossuth Lajos utca 5. szám alatti, emeleti helyiségében szokásos ingyenes jogi tanácsadását. — Puli helyett strucc. DélAfrikában struccokkal töltik be a juhászkutyák szerepét. Az erre a célra betanított madarak óriási buzgalommal vigyáznak a gonjaikra bízott bárányokra, esténként az ifatóhoz terelik őket és kemény csőrükkel utasítják repdre a szétszéledni akarókat. Ki fog végre intézkedni? Március 19-én írtunk először Jegyzetfüzet rovatunkban arról, hogy az Ady Endre utca 3. számú ház szennyvízlevezető csöve hosszú hónapokkal azelőtt meghibásodott, s így a ház összes szennyvize kifolyik az udvarra. A városi tanács egészségügyi osztálya egyhavi határidőt adott akkor a csövek kicserélésére és rendbehozására. Ezt követően néhány nap múlva valóban megjelentek a munkások a helyszínen, felásták az udvart, majd elmentek. De a gödör ott maradt. Azóta is nyitva van. A bűz már szinte tűrhetetlen mértékben árad a szabaddá lett csövekből, tartalma pedig a nyitott gödörbe ömlik. A felásott törött csatornából most újabb veszély tört a ház lakóira: hatalmas patkányok jelentek meg a helyszínen. Befészkelték magukat a tüzelőanyag-tároló „sufnikba” és ki tudja még, hogy hol? Érthétetlen dolog ez számunkra! Miért nem fejezik be a megkezdett munkát, miért nem hajtják végre a kiadott utasítást? Határozott intézkedést kérünk az egészségügyi osztálytól, de az sem volna hiba, ha a kivitelező befejezné a megkezdett munkát, vagyis végrehajtaná az utasítást. Mert a határidő már régen lejárt! A RADIO MELLŐL Szabóék Szentendrén Nem vagyok rendszeres hallgatója a Szabó családnak. Az elmúlt kedden azonban részleteket kaptam el belőle, így a másnap délelőtti ismétlésre percnyi pontossággal ültem a készülék mellé. Lestem minden hangot. Büszkén és jóleső érzéssel hallgattam, hogy a mai életünket tükröző, hosszú családi adássorozat tagjai, „Icukáék” kirándulás keretében Szentendrén jártak és ismerkedtek a várossal. „Csodálatos hangulata van ennek a városnak”. — „Csak Itáliában láttam még ilyen melegen romantikus sikátorokat és utcácskákat”. így és hasonlóképpen álmélkodtak Szabóék. Látni akarták a szerb templomokat is, ahol „ülőhely nincs, csak állni lehet és remek ikonok láthatók” és ették a lángost, ami örök olajfoltot hagyott az ifjú asszony kabátján. Néhány ténybeli tévedés is akadt az adásban. Ügy látszik, a szerző nem eléggé ismeri a várost, mert különben a fenti mondatokon túl nem írt volna ilyeneket: „Szép város, tiszta és rendes utcák!” Sajnos, ez még mindig nem mondható el rólunk. Beszéltek arról, hogy a Fő utcán nem mehetnek keresztül gépkocsival, mert ott éppen „a csatornát javítják”. Aztán elgyönyörködtek Ráby Mátyás egykori lakóházában, mint mondták: „túl a művésztelepen”. (Budapestről jövet!) Ezek az apró tévedések azonban, (hogy a csatornákat csak most építjük és nem javítjuk, a tiszta és rendes utca sajnos még csatornázás nélkül sem jellemez bennünket, hogy a Rab Ráby tér innen van a művésztelepen és nem túl) nem vonnak le semmit annak az öröméből, hogy a Szabó család életébe mi is bevonultunk. S tetszettünk nekik, s hisszük: rajtuk keresztül a rádió hallgatóinak is országszerte. —th—e Megemlékezés — oroszul Gimnáziumunkban lassan hagyománnyá válik, hogy évenként megünnepeljük Lenin születésnapját, orosz— magyar teadélután keretében. Ebben az évben is sor került erre a kedves ünnepségre, Lenin születésének 96. évfordulója alkalmából. Tizenkét szovjet katonatisztet láttunk vendégül ez alkalommal. Megmutattuk vendégeinknek iskol inkát, majd meghívtuk őket a műsorra, melynek keretében megemlékeztünk Lenin életéről, munkásságáról. A megemlékezést népdalokból és orosz versekből összeállított műsor követte. A szovjet tisztek megha- tottan köszönték meg a szívélyes fogadtatást Utána teával, szendvicsekkel, aprósüteménnyel vendégeltük meg őket, közben kis szellemi vetélkedőt is rendeztünk, orosz tárgyú kérdésekből, majd anekdotákat és humoros írásokat adtunk élő. természetesen orosz nyelven. Azt ezt követő beszélgetés egyre gördülékenyebbé vált, hamar belejöttünk az orosz társalgásba. így került szó a magyar táncról, a csárdásról, amit nagy érdeklődés mellett nemcsak bemutattunk, de meg is tanítottunk vendégeinknek. Viszonzásul orosz népdalokat tanultunk tőlük. Estébe húzódott ez a kedves, hangulatos teadélután. Véleményünk szerint minden kedves vendégünk jól érezte magát. Lázár Anna kultúrfelelős ÚT A PAPRIKAHEGYRŐL BATÁRI LÁSZLÓ ES KOVÁCS FERENC MUNKAIBÓL megnyílt az ötödik kamarakiállítás Talán az impozáns, tömegeket megmozgató ünnepi felvonulás vagy a szabadba csalogató ragyogó májusi verőfény volt a ludas abban, hogy meglepően gyér érdeklődés mellett nyílt meg a városi klubban az ötödik kamarakiállítás, amelynek során Batári László festőművész és Kovács Ferenc szobrászművész alkotásaiból tekinthet meg egy „csokorra valót” a művészetek iránt érdeklődő látogató. Kettőjük művészete meglehetősen ismeretlen közönségünk előtt, és így úgy véljük, nem szükségtelen néhány szóval rövid bemutatásuk. Batári László a Derkovits-kollé- giumból került a Képzőművészeti Főiskolára, ahol legtöbbet Berény Róbert foglalkozott vele. Nyírségi gyermekkori tájélményei a kecskeméti művésztelepen éledtek újjá, öltöttek művészi formát egy- egy sikeres kompozíciójú tájkép formájában. Az Alföldön szerzett tájélményanyaga a nagymarosi művésztelepen új vonásokkal bővült. Ez magával hozta szinte egész piktu- rájának színben, térben, de- korativitásban való bővülését is. Műveivel minden jelentősebb hazai kiállításon részt vett. Első önálló kiállítására a közeljövőben kerül sor. Itt bemutatott képei csaknem kizárólag tájképek. Kompozíciójuk, vonalvezetésük és színeik egységes, kellemes hatást váltanak ki a szemlélőből, mint például a Kék Duna, Szürke Duna, Kapuhegy, Dobogókő és a Nagymarosi táj című képek esetében. Kovács Ferenc kétszeres Munkácsy-díjas szobrászművész. Alföldi parasztszülők gyermeke, és mint mondotta, legkedvesebb témája a parasztok világa és maguk a parasztok. Ö is a Derkovits- kollégiumból került a főiskolára, amelyet 1953-ban végzett el. Olvasó lány című diplomamunkáját a Fővárosi Tanács megvásárolta. 1955- ben Féleségem c. portréjáért kapta meg első ízben a Mun- kácsy-díjat. 15 szobra áll jelenleg az ország különböző városaiban: emlékművek, portrék. Szobor-portréiért 1960-ban másodszor is Mun- kácsy-díjat kapott. 1961 óta az Iparművészeti főiskola tanára. Ezen a kiállításon kisplasztikáival szerepel. Munkásságában a kisplasztika viszonylag kisebb szerepet tölt be, az itt láthatók is zömükben elkészült vagy előkészületben levő nagyméretű szobrainak „tervei”, „elgondolásai”. Fő témájuk a mozgás, a tevékenység. Legérdekesebbek: a Paraszt, a Támaszkodó heverő, a Munkálkodó és a Merengő című alkotásai. Reméljük, hogy a megnyitón tapasztalt részvétlenség az elkövetkezendő hetekben feloldódik, és hogy most a kissé elkésett hírverésnek mi is segítségére voltunk, sokan fogják majd megtekinteni ezt az igen érdekes és szép kiállítást. Horányi Sándor Olimpia - úttörő fokon A tavalyi sikeres premier arra indította az úttörőszövetséget és a magyar sport legfőbb irányítóit, hogy az idén már az egész ország területére kiterjesszék az úttörők olimpiai bajnokságát. A cél: a legfiatalabbak bevonása a rendszeres sportolásba, versenyzésbe. Az idén nyílt először alkalom a szentendrei és a szentendrei járás legifjabb úttörőinek is arra, hogy megkíséreljék a legjobbak közé való jutást. Labdarúgásban már megtörtént a döntés. A váci területi döntőn a szigetmonostoriak képviselik járásunk színeit. A kézilabdában is eldőlt a helyezések sorsa. Ebben a sportágban 4 fiú- és három leánycsapat küzdött a továbbjutásért. A lányoknál a kisorosziak, a fiúknál a po- mázi II. sz. iskola csapata bizonyult a legjobbnak. Május 9-én kerül sor a Szentendrei Honvéd ÉTI páMit kérnek az olvasók? Találkozó — folytatással
