Pest Megyei Hirlap, 1966. május (10. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-29 / 126. szám
mar MECYtt K-ffírlao 1966. MÄJUS 29., VASÁRNAP Új pedagóguslakás Moneren Monoron is, mint mindenütt, arra törekszenek, hogy az iskolák nevelőinek törzsgárdáját kialakítsák, elsősorban azzal, hogy elősegítik a pedagógusok helybeli letelepedését. Pest megyében, idén közel kétmillió forint áll rendelkezésre pe- dagóguslakás-vásárlási célokra. Ebből a keretből engedélyezték most, Monoron, egy kétszobás, összkomfortos, kertes ház megvásárlását, magánosoktól, összesen 163 500 forint értékben. A szolgálati lakást a gimnázium egyik pedagóguscsaládja kapja majd meg. Hazánk hírnevét öregbítik Hogy milyen sok pénzbe kerül egy-egy külföldi utazás, azt biztosan tudják ' azok, akik utazgatnak hazánk határain túlra. De hogy egy egész, 70 személyes énekkar külországban való föllépésének mekkorák a költségei, arra biztos, hogy kevesen gondolnak. Nos, ez e sörok írójának is csak most szúrt szemet, amikor elolvasta a már országszerte ismert, külföldön is sikerrel szerepelt, Vox Humana énekkar idei hannoveri utazásával kapcsolatos pénzügyi költségvetést. Ugyanis a Vox Humana együttesét elismerő megtiszteltetés érte; részt vehet a nyugatnémetországi nagyvárosban idén megrendezésre kerülő nemzetközi kórusfesztiválon. Azonban az utazás — az IBUSZ előzetes tájékoztatása szerint — mintegy 100 ezer forintba kerül. Csak dicséret érheti Vác város Tanácsát azért, mert saját pénzügyi eszközeiből — községfejlesztési alapjából — 30 ezer forinttal hozzájárult e nagy rangú énekkari találkozón való részvételhez. Hasonló megértést tanúsítot't a Pest megyei Tanács is, amelynek végrehajtó bizottsága 20 ezer forinttal támogatja a költséges külföldi utat. Olyan szerepléshez nyújtanak segítséget ezzel, amely nemcsak Vác város, hanem az egész szocialista Magyarország hírnevét öregbíti. (h. f. p.) Egy Opel üecord sajátos kalandjai „Nemzetközi” történet a Vámhivatal és a rendőrség oknyomozó közreműködésével > A vendégek szemével Az elmúlt napokban dán parasztküldöttség járt hazánkban a kormány meghívására. A küldöttség tagjai közül töbWilly Kernel ben már voltak nálunk három évvel ezelőtt, amikor nagy érdeklődéssel nézték meg: mennyit haladt előre mezőgazdaságunk a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útján. Most ugyanilyen nagy volt az érdeklődés. Sok helyen jártak, s élményüket valóban felejthetetlen pillanatokkal gazdagította a viszontlátás öröme, amikor magyar ismerősökkel találkoztak. Ezeket a perceket igazán nemcsak az tette széppé, hogy barátok módjára beszélgettek, hanem az is, hogy elválásuk óta mennyi új dologgal, nagyszerű eredménnyel találkoztak a termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban. — Lenyűgöző látványban volt részem ismét Magyarországon — vallotta őszintén Willy Kernel gödöllői látogatásuk alkalmával. — Iparkodó emberek élnek itt. Szeretem ezt az országot, természeti szépségéért, lakóit pedig kedvességükért, igyekezetükért. Megelégedéssel tapasztaltuk: mennyit fejlődött a magyar mezőgazdaság az elmúlt három év alatt. Több termelőszövetkezetet — ahol jártunk — példaként állíthatjuk a dán szövetkezetek és farmok elé is. Szeretnénk majd otthon minél hamarabb bevezetni a hideglevegős szénaszárítási módszert, amit itt láttunk, mert ez az eljárás különösen gazdaságossági szempontból figyelemre méltó. örömmel tapasztaltuk, hogy milyen kiváló szakembereket képeznek a gödöllői Agrártudományi Egyetemen a magyar mezőgazdaságnak. Olyanokat, akiknek fáradozása rövid idő alatt sikerrel jár majd, jól tudják hasznosítani a tanultakat. Lassan úgy jövünk már ide, mintha hazajönnénk. Készségesen adjuk át a mezőgazdasági munkában elért kísérleteink legújabb eredményét. Biztosak vagyunk abban — ezt már egyébként számtalan példa is igazolja — a magyarok a számukra legkedvezőbbet rövid idő alatt megvalósítják. S mi is elvisszük azt, amit mi látunk hasznosnak a dán mezőgazdaság számára — fejezte be Willy Kernel. András Ida Március 15-én szokványosnak látszó bűnügyben érkezett feljelentés a Pest megyei Rendőrfőkapitányságra, Su- rányi Tibor alsónémedi lakos, önálló fuvaros ellen. A feljelentés szerint Surányi a Gubacsi úti téglagyárból, a Lábatlani Cementgyárból, a DCM-ből és különböző TÜZÉP-telepekről mintegy 600 mázsa cementet, sok tízezer téglát, 10—-12 000 cserepet, nagyobb mennyiségű fenyőlécet szerzett, s ezeket felárral eladta a helybeli kis- lakás-építtetőknek. A rendőrség a Btk 236. §-a 1. bekezdésébe ütköző bűncselekmény — üzérkedés — alapos gyanúja miatt megindította a nyomozást. Surányi Tibort őrizetbe vették, s a körülmények tisztázására elrendelték a házkutatást. A házkutatás váratlan meglepetéssel szolgált: a lakáson néhány mázsa cementen kívül — egy rendszám nélküli Opel Record gépkocsit találtak! Az őrizetbe vételből — ezek után — előzetes letartóztatás lett, s a nyomozás kibővült, most már a Btk 247. §-a 1. bekezdésébe ütköző, a devizaDelelőn az itatónál dán szemmel Vasárnapi csevegés (Kísérleti cikk) Az Esti Hírlapban olvastam, hogy Lágymányoson kísérleti park épül. Az örömtől megdobbant a szívem. Íme egy újabb kísérlet. Mert kísérletezni kell. Az emberiség sok-sok kísérlet árán jutott el a kőbaltától a televízióig, bár néhány műsor után az ember azt mondja, hogy kár volt a kísérletekért. Lelkes kísérletezőinknek köszönhetjük, hogy ma már postakocsi helyett vasúton juthatunk el Dabasra. Ez utóbbi ugyan lassúbb, de legalább nem ráz annyira, különösen amikor áll és ez elég gyakori. Természetesen a kísérletezést ma sem hagyhatjuk abba. Nem is hagyjuk. Sosem kísérleteztek annyit, mint manapság. Ez azért is van, mert például Gal- vaninak, híres békakísérleteihez magának kellett a varangyokat összefogdos- nia, míg manapság a kísérletek dologi részét az állam biztosítja, a ráfordított időt le lehet csúsztatni, a kísérletezőnek csak a jutalmat kell majd felvennie. Persze igazságtalan lennék, ha azt mondanám, hogy minden kísérlet tandíját az állam fizeti. Emlékezetes a cipőipar nagy húzása, pardon: kísérlete, amidőn a kibocsátott cipőkben egy kis papírt találtunk, mely közölte, hogy a birtokunkba jutott lábbeli nem akármilyen alkalmatosság, hanem kísérleti cipő. Eme lábtyűk aztán annak rendje és módja szerint ronggyá áztak, de a dolgozó nem hőböröghetett, hiszen nem csapták be. Nem rossz cipőt kapott, hanem egy sikertelen kísérlet részesévé vált, márpedig az köztudott, hogy a kísérletek olykor-olykor nem sikerülnek. Es van már kísérleti dráma is. Szinte hallom a laikust, aki azt mondja, hogy a drámát Aristophanes, Shakespeare, Moliére és még sokan mások már kellőképpen kikísérletezték. Ezek azt a lényeges dolgot felejtik el: a jelenlegi kísérletek nagy része arra irányul, hogy mit bír el a közönség az idegbaj, álomkor, és tömény unalom területén. A kísérletek biztatóak és lapzártakor teljes erővel folynak. Már az elmondottakból is kiderül, hogy érdemes kísérletezni. Sőt ki kellene kísérletezni, hogy mivel lehet még kísérletezni. Tudomásomra jutott, hogy egyes üzemeinkben, jelentősek és figyelemre méltóak a kísérletek a hatórás munkaidő bevezetésére. A kísérleteknek még csak egy hibája van, nevezetesen, hogy a hatórás munka még nyolc óra benttartózkodáét igényel, de csak a türelmetlenek elégedetlenkednek. E kísérletek eredménye lesz, hogy mikor országos rendelettel bevezetik a hatórás munkaidőt, szinte észre sem fogjuk venni. Vannak kísérleti vpzetők, akiken azt figyelik, hogy mit bírnak el a dolgozók és vannak kísérleti hivatalok, ahol azt vizsgálják, hogy mit bír el a vezetőség. E két kísérlet eredménye mutatja majd ki, hogy mit bír el a népgazdaság. Egyes boldog polgártársaink kísérleti házak kísérleti lakásaiba kapnak beutalót. Az illetékesek ezután figyelnek. Ha az illető új lakás tulajdonosa visszajön és kijelenti, hogy a régi albérletbe akar visszaköltözni, akkor a kísérleti lakás rossz. Ha ez nem történik meg, akkor a kísérlet eredményesnek mondható. Kezdetben ugyanis csak az úgynevezett kísérleti házakban építettek olyan lakásokat, melyeknek szobái akkorák voltak, mint egy nem kísérleti — tehát* hagyományos — ház gazdálkodást sértő bűncselekményre is. Alku a húsboltban Hogyan került az 1700-as Opel Record Surányi Tibor udvarába? Miért nem volt rendszámtábla a kocsin? Feleljen a kérdésekre a legilletékesebb, a vádlott: „1965. augusztusában — fuvarral hazafelé — Erzsébeten megálltam a Nagy Sándor utca sarki húsboltnál, hogy élelmet vásároljak. A húsbolt vezetője, Stump Antal (nevét Mészárosra magyarosította — a szerk.), akit régóta ismerek, megkérdezte tőlem, nem akarok-e gépkocsit vásárolni... Azt válaszoltam, hogy akarok. Stump ekkor közölte, hogy egy 1961-es vagy 62-es évjáratú Opel személygépkocsit fog szerezni részemre ... Október elején Stump megjelent a lakásomon és egy levelet mutatott, amelyben az NSZK-ban élő Mayer András — akiről annyit tudtam meg, hogy 1946-ban kitelepítették és Soroksáron vannak rokonai — közölte, november 1-én leszállítja a négyajtós Opelt, 45 000 forintért...” Próba úton a meseautó Egy kis jkéséssel ugyan, Mayer András csakugyan megérkezett. Öccsével és Sem- ler Károly nevű soroksári sógorával — két gépkocsin. Az egyiket Surányinak hozta. Negyvenötezerért nem vesz az ember zsákbamacskát, Surányi tehát próba útra indult a kocsival. Vele tartott testvér- öccse, egy sofőrismerőse, Mayer, és annak sógora (!). A kocsi. simán „vitte” a 100 kilométert, rugózása kifogástalan volt, valóságos meseautó. Igazán megérte a 45 000 forintot, amit Surányi az egész társaság szemeláttára, 100 forintos címletekben számolt le az asztalra. Mindössze egy apró „formaság” volt hátra: ajándékozási papírt kellett szerezni, hogy megindíthassák a vámkezelési eljárást. Mayer András ez$ is megígérte: majd küld egyet az NSZK-ból... '• Mielőtt az okmány útját követnénk, kanyarodjunk vissza elébb egy jogos kérdéshez: Miből tellett az Opel Recordra? s .... ^ A válasz egyszerű: az üzérkedésből, amelyet jó ideig ^ folytatott, jóformán a helyi ta- ^ nács vezetőinek és az adóügyi ^ szerveknek a szemeláttára! | Hadd idézzek Surányi Tibor ^ rendőrségi vallomásából: | ... „1965. augusztus 6-án be| mentem a tanácsházára, s ott egy Kérelem című papírt kap- S tarn, aláírva. Ebben a tanács 1965. augusztus 8-tól kezdő- 8 dóén 3000 darab magasított 8 tégla kiadását kérte, részemre, 8 előre meg nem nevezett tégla- 8 gyártól, illetve TÜZÉP-telep- 8 tői, a községi halottasház épí- Stéséhez. Én ezt úgy értelmez- 8 tem, hogy mindaddig hordom $ a téglát, amíg a halottasház 4 felépítéséhez arra szükség lesz. A valóságban ehhez az építkezéshez egyetlen téglát sem fuvaroztam... A községi tanácstól kapott írással különböző megrendelőknek — ma- gánépíttetőknek — körülbelül 20 000 téglát szállítottam le...” , Idézzünk tovább a vallomásból: „1964-ben kaptam az al- sónémedi tanácsnál egy úgynevezett pénztárkönyvet, s az adóügyi főnök felhívta a fi- gyelmemet, hogy minden elvégzett fuvart vezessek be; tüntessem fel, mit, honnan, hová, mennyiért szállítottam, továbbá a fuvarral kapcsolatos kiadásaimat. Én ezt a pénztárkönyvet körülbelül két hétig vezettem, azóta sem, de nem is kérték tőlem soha, sem az adóbevallások alkalmával — keresetem bevallása egyébként bemondásom szerint történt —, sem máskor..." Hohó — mondhatná valaki —, amit Surányi állít, arra nemigen lehetne mérget venni. Rendben van, beszéljenek az iratok. A pénztárkönyv az első két hetet kivéve, csakugyan üres. Ellenőrzés nyoma benne — sehol. „Nem érzem magam bűnösnek" Az üzérkedés tényét Surányi nem tagadta — nehéz is lett volna! — de azt mondotta: „Az építőanyag- szállításban nem érzem magam bűnösnek. Mint fuvaros, a munkalehetőséget használtam ki, és így jutottam keresethez”. Az igazsághoz persze, közelebb állt volna, ha a munkalehetőség szó helyett a konjunktúrát alkalmazza. Mert azt csakugyan kihasználta! 1965-ben például, a helyi TÜZÉP-telepről — amelynek vezetője a felesége — 46 mázsa tűzifát vásárolt, mázsánként 45,70 forintos áron. A fenyőrönkökből ezután H. A. kisiparossal 3000 folyóméter lécet fűrészeltetett, amiből mintegy 1200-at saját családi házának építésénél használt fel, a többit — folyóméterenként 4 forintos áron — eladta. Több mint 7000 forintot keresett rajta! Ügyfelei, a magánépíttetők kihallgatásukkor elmondották: nem tudták, melyik építőanyag mennyibe kerül, Surányi pedig sohasem adott számlát. Megvolt rá az oka! „A Lőrinci Téglagyárból szállított I. osztályú kisméretű téglának a gyári ára — ezer darabonként 570 forint. Ezt általában 1000 forintért szállítottam... Elismerem, hogy 1964—65-ben a gépkocsival a lakásomra szállított, körülbelül 980 mázsa (!) cementet mázsánként 10—15 forinttal magasabb áron értékesítettem a hivatalos árnál...” Elismeri. De azért nem érzi bűnösnek magát... A jószívű Marek „sógor" Hát ebből tellett Surányinak — egy-két éven belül — családi házra és Opel kocsira! S most térjünk vissza az ajándékozási papírhoz, amelyet Mayer András — fél év múltán elküldött ugyan, de hiába, mert a fránya Vámhivatal a kákán is megtalálta a csomót. Pedig milyen szépen indult! Mayer úr finom cégjelzéses papírt küldött, egyenest a Dietrich & Marek autókereskedés geislingeni irodájából. A papíron — olvashatatlan aláírással — ez állt: a Dietrich & Marek cég megbízottja tanúsítja, hogy a saját tulajdonát képező gépkocsit Mayer András nyugatnémet állampolgár az ő megbízásából, ajándékba hozta Magyarországra. Ennek alapján töltötte ki Surányi a vámkezelési kérelmet, imigyen: Az ajándékozó neve: Marek. Lakhelye: Geislingen. Rokoni kapcsolat megjelölése: sógor. Az vesse az első követ a Vámhivatalra, akinek ez a primitív hamisítás nem az egyszeri Pistikét juttatja eszébe, aki így írta alá az igazgatói rovót: Láttam, Apuci. A jószívű Marek sógor ajándékából így lett aztán lepecsételt bűnjel a dabasi rendőrkapitányságon, Surányi Tiborból pedig üzérkedés és devizagazdálkodást sértő bűncselekmény vádlottja. Persze, a „közvetítőkkel” együtt. Sajnos, a jószívű Marek sógor meg Mayer úr ebből kimaradtak. Pedig igazán közöttük lenne a helyük! Nyíri Éva mellékhelyisége. Miután senki nem adta \ vissza a lakáskulcsot e kísérleteket sikeresnek mondták ki, így ma egy két- szoba összkomfort akkora alapterületű, mint egy nagyobb méretű személyzeti szoba. Vannak kísérleti filmjeink is. Ezek túlnyomórészt rosszak, de kísérletiek, ezért nem illik elmarasztalni, nehogy elvegyük az alkotók kedvét attól, hogy továbbra is kísérletezzenek. Ez különben is manapság divatos dolog. Lehet, hogy Eizenstein, Korda Sándor, vagy Fellini csinált néhány remekművet, ezek azonban mégsem voltak kísérleti munkák, egyszerűen csak jó filmek. Hát már ez is valami? örvendetes dolog, hogy ez a kísérletezési láz társadalmi méreteket öltött. Mert régen a kutatók, fehér egereken, önmagukon próbálták ki találmányukat, és csak a sikeres kísérletek eredményeivel ismertették meg az embereket. Manapság mi is részesei vagyunk ezeknek a kísérletezéseknek, együtt sírunk és nevetünk a kísérletezőkkel, amikor például a kísérleti szövetből készült szivacskabátot kísérletileg nem varrják, hanem ragasztják, és ez az első eső után miszlikekké válik. Ez persze egy kabáttól szokatlan, de egy kísérlettel előfordulhat, hiszen azért kísérlet a kísérlet. Természetesen azt le kell szegeznem, hogy nem vagyok a kísérletezés ellen. Ennek igazolásául fogadják el azt a tényt, hogy magam is kísérletezem. Ezért, mielőtt e cikkről bárki is elmarasztalóan nyilatkoznék vegye számításba, hogy ez — mint a címben is jeleztem — kísérleti cikk, mely után, ha az olvasók hatvan százaléka transzparensekkel nem vonul fel a lakásom elé, hogy tiltakozását jelentse be, úgy a gyakorlat szerint olybá veszem, hogy e kísérlet sikeres volt. Es máskor is írok! ősz Ferenc
