Pest Megyei Hirlap, 1966. május (10. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-28 / 125. szám

na r MEcrer K'/ftrfno 1966. MÄJUS 28., SZOMBAT Meglátni a holnapot is Bokáig süppedő homokban kaptatunk felfelé a dombon, az izzó napsütésben. Egy-egy hajlatban még apadó belvíz csillan. — Rosszak a földek itt — magyarázza a mellettem bal­lagó fiatalember, Gergely András, a hévízgyörki Dózsa Termelőszövetkezet agronó- musa. — Homok, alatta agyag, aztán megint homok, megint agyag. Ahol a víz kimosta a felső homokot, megáll, az agyag nem ereszti át. Ezért satnya az egyik tábla, s dús mellette a másik ... A határban csak asszonyo­kat, leányokat látni. Ked­vetlenek. A satnya táblákon kezdték a borsószedést, csak lassan telnek a kosarak, öt­ven kiló borsót kell szedni egy munkaegységért. Jó, ha mumm Űj ruhát vásároltunk minap a gyereknek. Slicceit zakót behúzott gombokkal, csőnad­rágot mellénnyel. így dukál egy kész férfinak, aki már el­múlt tizenkét éves. Abból gon­dolom, hogy így dukál, mert 12-es méretben másfajta öl­tönyt nem is gyártanak... A fiú bevonult a próbafül­kébe, s az elárusító asszisz­tenciájával megkezdődött a szertartás. Cipőt le, nehogy a nadrág bepiszkolódjék, férce­ket eltávolítani, ne rontsák az összhatást, mellényt végig­gombolni, hadd lássák, hogy van, a zakó alsó és felső gomb­ja nyitva marad, mert így vi­selte a walesi herceg. Az eladó gyengéd kézzel si­mította ki a zakó hátát, hogy jól feküdjön, a fazonról lefújt három porszemet, s két ujja közé csippentve igazgatta he­lyükre a zsebpatnikat. „Bűn lenne itthagyni” mondta, s én nem mertem magamra venni a bűnt. „Megfelel?” Bólintot­tam. „No öcsi, akkor vessed le­felé hamar”, mondta, s ránci- gálni kezdte a ruhát. A zakó középső gombját letépte, sebaj, a kedves vevő majd otthon felvarrja, a nadrággal felse­perte a fülkét, aztán az egé­szet formátlan gombóccá gyúr­ta, s a rongybatyut egy papír­zacskóba gyömöszölte. Alá- szolgája... ★ Ágit fogorvoshoz viszi az édesanyja: lyukas és sajog egy tejfoga. Induláskor Ági karjá­ba kapja óriás babáját — a gyerekét —, legalább az legyen vele a bajban. Anyu alkudo­zik egy kicsit, aztán beletörő­dik: jó, jöjjön a „gyerek” is ... Hosszú az út a fogorvosig, kétszer is át kell szállni az autóbuszon, s a baba egyre nehezebb. — Vigyed egy kicsit, anyu! —v rimánkodik Ági. — Csak cipeld, ha elhoztad azt a ló gyerekedet! — Ló a te gyereked! — nyel­vel vissza sértődötten Ági. a fele meglesz estig. Ezért elégedetlenek. Huszonöt-har­minc forint kereset egy nap­ra valóban kevés. — Néhány nap múlva már más lesz... — nyugtatja a duzzogókat a fiatal — huszon­három éves — agronómus. — A fiatalabbja hajlik is a biz­tató szóra, de az idősebbje csak mondja tovább a ma­gáét. Gergely András két esz­tendeje került a gazdaságba. Felsőfokú mezőgazdasági tech­nikumot végzett s esztendőn át ő volt a gazdaság egyet­len agronónausa. A fizetsége még ma is kevesebb, mint például a fogatosok brigád­vezetőjének ... Homok és víz. Csupa ellentét. Az is, hogy férfiember alig dolgozik a termelőszövetke­zetben. — Asszonygazdaság ez... — nevetnek az asszonyok, mi­közben a legnehezebb férfi­munkát is ők végzik. — Amikor hatvannégy őszén idekerültem, fiatal, alig egy-kettő volt a gazda­ságban ... — mondja az ag- ronómus. — Tavaly meg már a Gyöngyvirág brigád — csu­pa fiatal — holtversenyben járási első helyezést ért el a brigádok versenyében. De talán ennél is nagyobb do­log, hogy ketten közülük el­végezték a szakmunkásiskola első évfolyamát... A Gyöngyvirág brigád az­óta feloszlott. Volt aki férj­hez ment, vagy más brigádba került a lányok közül. — Baj azért nincsen... — siet megnyugtatni. — Meg­alakult a KISZ-brigád. Ti­zennégy lány. A legidősebb közülük tizennyolc eszten­dős ... Ketten, akik tavaly sikerrel végezték el a szak­munkásiskola első évfolya­mát, ősztől tanulnak tovább. Es van hat újabb jelentkezőnk az első évfolyamra. Erre még nem volt példa a szövet­kezet megalakulása óta. Tavaly negyvennyolc fo­rintot ért egy munkaegység Hévízgyörkön. Gyetvan Margit a borsó­földön is olyan, mintha még mindig az iskolában lenne. Kék iskolaköpeny, simára fésült, rövid haj. — Jó dolgozni itt... Még nem tudom, végleg mara­dok-e, de egyelőre megtalá­lom a számításomat. Benkó Piros és Bori egy hó­nappal ezelőtt még a MÁV- nál dolgozott. — Hazajöttünk. így köny­nyebb... — mondja Piros. — Ha anyagilag is megtalál­juk a számításunkat, mara­dunk __ A tizenhat esztendős Ba- zan Juli másfél esztendeig a gödöllői tangazdaságban dolgozott. — Nincs naponta oda-visz- sza utazgatás. A kereset is annyi, mint ott volt. Meg az­tán itthon mégis csak jobb. Itt ismernek és én is isme­rek mindenkit... A KISZ-brigád a kilencven- holdas kertészetben dolgozik. A kilencvenből negyvenkettőt már öntöznek. Homok és víz. — Nagyobb bátorság kelle­ne a termeléshez... — ezt megint a fiatal agronómus mondja. Szavát példával is bizonyítja. — Megbízott az el­nök, ötszáz forintért vegyek tízezer paradicsompalántát. Ezer forintért közel negyven- ezret vettem. Szidtak is érte becsülettel. Hogy elherdálom a gazdaság pénzét. Silány árut vettem, nem ebbe a földbe va­lót. Ma már senki nem mondja. A palántákat kiültették, meg­erősödtek, virágba szöktek ... Hány ezer- és ezerforintot ér majd a termésük? Hányszor többet, mint amennyit tervez­tek paradicsomból? Nem szá­molja senki. Ma már termé­szetes, hogy van. Hogy eny- nyi van. Ma már csak mosolyog az alig egyhónapos történeten. Mi mást is tehetne. Nem harag­tartó ember. Nemcsak szak­mát tanult az iskolán. Ember­séget is. Meg a természete sem olyan, hogy hangoskodjon. Az asszonyoknak is csendes szó­val magyarázza: ne egy napba gondolkozzanak. Az egész nyárba. Az egész esztendőbe. Ügy másabb az eredmény, mintha csupán a napoknak vonják meg mérle­gét. Elégedett? Maga sem tudja. Reggelente hat óra tájt érke­zik ki Aszódról motorjával. Sötétedés előtt csak ritkán megy haza. Szereti a munkát. Az embereket és a földet. Hogy másutt talán könnyebb lenne a dolga? Lehetséges. De ő sem csupán a mában gon­dolkozik ... Prukner Pál Petőfi-kunyhó A somoskői tanács és a Nógrád megyei Idegenforgalmi Hivatal kezdeményezésére újabb nevezetességgel gazda­godik a salgói és a somoskői vár környéke. Helyreállítják a Petőfi-kunyhót, amelyben a költő tartózkodott, amikor a festői környék „Salgó vára” című történelmi költeményére ihlette. A kunyhó körül meg­kezdték a Béke és Barátság li­get kialakítását. A liget és a kunyhó avatására júliusban szovjet, csehszlovák, lengyel és német vendégek részvételével kerül sor. MŰSZAK VÉGÉN Megkondul a műhelyi gong és a dolgos szorítástól búcsút vesz kalapács, reszelő s helyére billen, pihenni. Gyuri esztergagépe is leállt, mint hajó, mely céljához ért, elhozva a teljesítés örömét. A lány is letette ' a söprűt, mellyel a szemét henye bokrait terelte, a nyolc óra szertehulló fölöslegeit. A bélyegző-óra kattanása lemetsz mindenkinek egy darabot a hónap hosszú gömbvasából, a változtató öltözők hívása lábakat sürget és máris víg csobogású zuhanyok mossák a testek csupaszáról az olajos fáradtságot, és kint a visszahúzódó gyárfalak mellett, derűs megelégedés karol a lelkekbe, terveket súg, estére programot kínál, és a kedv százszorosára gömbölyödik. Fürtös Gusztáv Óriás hordók Száz hektoliter bor tárolá­sára alkalmas hordókat ké­szítenek a bátaszéki Kádár­éi Fatömegcikk Ktsz-bcn. Augusztusban kezdik cl az or­szágban elsőnek a kétszáz hektoliteres jjriás hordók készítését —‘’----­P est megyei kiadványok A Pest megyei Könyvtáros má- i sodik negyedévi száma jelentős I részt szentel az ünnepi könyvké­nek és képben, írásban népszerű­síti a megye helységeibe látoga­tó írókat, költőket. Ladányi Ist­ván kedves hangvételű riportban mutatja be Magyar Lászlót, Mó­ra-életrajzregénye megjelenése alkalmából. Kissé száraz stílusú, de sok gyakorlati tapasztalatot rejtő Pál £rnő módszertani leve­le az író—olvasó találkozókról. Godó Jánosné ismerteti az újjá­épített törteli könyvtárat. A szent­endrei propagandamunka értékelé­se, híroldal s cikkgyűjtemény cím­mutató egészíti ki a kis lap 19S€. évi második számát. Komárom és Pest megye taná­csainak művelődési osztályai közös kiadványaként jelent meg A Dunakanyar nyári programjából című füzetes útmutató, Balogh László modern címlaprajzával. A Duna északi részén fekvő váro­sok és községek június—augusz­tus hónapokban gazdag műsort állítottak össze a hazai vendégek és a külföldi turisták számára. Esztergom: Nyári egyetem és Ba­bits emlékmű leleplezése; Szent­endre: kulturális napok, Visegrád: SzŐhyi István emlékkiállítás, Vác: III. Dunakanyar Dalostalálkozó, Lehotka Gábor orgonahangver­senye; Dunabogdány: Sváb búcsú; Nagymaros: Jubileumi kiállítás — ez a felsorolás is igazolja, hogy a Dunakanyar nyári programja sok­oldalú, jól összehangolt. Ezt el­ső ízben mondhatjuk el Észak-Pest megye- nyári -rendezvényeiről. (p. r.) S YMPHONIA A dohányosok problémája — a cigaretta minősége — az utóbbi hónapokban ismét fel­színre került, s egyre több a panasz a Symphonia időn­kénti hiánya miatt is. A cigarettaforgalom az idén tovább növekedett, az első ne­gyedévben például mintegy 250 millióval több cigaret­tát értékesítettek a tervezett­nél. Az elmúlt hónapokban kétségkívül a Symphonia volt a sztár, a tavalyi mennyiség több mint kétszerese fo­gyott. Kétszer annyi Fecs­két, 34 százalékkal több Sportot szívtak el a dohá­nyosok, s növekedett a Terv, a Munkás, valamint a Kos­suth fogyasztása is. Csökkent viszont a Luxus, az Opera, a Tihany, a Tulipán, a Turista, az ezüst Kossuth és a Har­mónia iránti érdeklődés és a Totó sem érte el a tavalyi igé­nyek alapján tervezett forgal­mat. A minőségi panaszokat elis­meri a dohányipar azzal, hogy márciustól már javulás mu­tatkozik. Előrehaladott kísérleteket folytatnak újfajta, a jelenle­gieknél hosszabb, enyhébb, il­latosabb, esetleg erősen pá­colt füstszűrös cigaretták gyártására. FILMEKRŐL A látogatás — „Százezer forintos” jár­dát építenek Kismaroson, miután a községen átvezető főútvonal úttestériek javítása befejeződik. A látogatás című olasz film története egészen hétközna­pi. Harmincöt éves, magá­nyos, vonzó, biztos állással, kertes házzal, megtakarított pénzzel rendelkező lány le­velezne házasság céljából... S az apróhirdetés útján fel­adott hirdetésből levelezés, majd találka lesz. Tina, a kicsiny faluban élő lány valóban rendelkezik mindazon erényekkel, ame­lyeket közhírré tett az újság házassági rovatában. És Adolf, a vőlegényjelölt sem tartozik a könnyű kalandok után szaladó férfiak közé. De vajon mindez elégséges-e ahhoz, hogy a szimpátiából barátság, a barátságból sze­relem szövődjön a két ember között, vagy ha nem is szere­lem, de legalább megértés és szeretet? Tina és Adolf észrevétle­nül, de éberen tanulmányoz­za egymást, hiszen ez a láto­gatás célja. Ezer apró, más­nak talán semmitmondó rész­let’ vet lassan fényt a két em­ber jellemére. Sem a lány, sem a férfi nem hibátlan. Ez alapjában még nem lenne tikus - viszonyaink mellett már az első tél végi enyhülés­nél, tehát túlságosan korán megkezdi ta­vaszi életműködését. Az őszibarackba kínai vad fajokból örökítik át a fagyál­lóságot. Ezeknek a fáknak egyébként vastag, bőrszerű le­velei vannak, s így nemcsak a hideggel, hanem a betegségek­kel és a kártevőkkel szemben is ellenál- lóak. Az új, hideg­tűrő — s jó minősé­gű csemegebort adó szőlők egyik őse is távol-keleti eredetű: az Amur menti őser­dőkben liánszerűen kúszó vadszőlő. En­nek, illetve a keresz­tezésével nemesített új kultúrfajtáknak nemcsak a termőrü­gyei bírják jól el a tavaszi fagyokat, ha­baj. Az már annál inkább, hogy az eltelt évek megszo­kása szinte megváltoztatha­tatlanul beléjük gyökerezett. Szakítani az eddig jáijt út­tal, a hozzájuk nőtt, megszo­kássá vált jellemvonásokkal — úgy érzik, már egyikük sem tudna. Így aztán, bár az együtt töltött huszonnégy óra sokat jelentett mindkettőjük számára, csendben és barát­ságban elválnak egymástól. S ha szájuk ígéri is a folytatást, a néző megsejti: mindez ked­ves hazugság csupán. Ennyi Antonio Pietrangeli filmje. Meséje történhetett volna akár nálunk is. Hősei olyan típusok, amelyek a vi­lág bármely táján megta­lálhatók. Ezért jó elsősor­ban ez a film. Az író-rende­ző ezúttal nem akart nagy kérdésekre válaszolni, de amit mondanak, az jószándé- kú, becsületes és igaz. Mindig találó és szellemes. Két, már nálunk is jól is­mert színész, Sandra Milo és Francois Perier alakítja Tina, illetve Adolfo figuráját. Hite­lesen és tehetségesen. p. p. 1965 legjobb plakátjai sági témákat feldolgozó pla­kátok csoportjában Magyar Hirdető című alkotásával. Jog és ököl című plakát­jáért Balogh István grafi­kusművésznek ítélték oda az „1965 legjobb kulturális pla­kátja” díjat. — Az Országos Filharmó­nia megkezdte a Károlyi-ker­ti nyári hangversenyek bér­leteinek árusítását. Június 27-től augusztus 24-ig tizen­hat koncertet tart az Állami Hangversenyzenekar a fővá­ros népszerű zenepódiumán. 'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSMSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSMSSSSSSSJfSSSSSSSSSSSAWfSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSJ JÓL NEVELT MANDULÁK nem a vesszői is a; téli hideget, így —! ellentétben a hazai: fajtákkal — nem: kell télre betakarni' a tőkéket. A fagyra különösen érzékeny ; mandulát különféle; keresztezések mel- ; lett „neveléssel szók-; tátják rá” a hideg- j tűrésre. Fotoperió- > dusos kezeléssel any-! nyira megváltoztat-! ják a növény élet-) ritmusát, hogy a vi-! rágait általában! leginkább károsító! kora tavaszi fagyok - i ra még egyáltalán ne; reagálhasson. A ne-; velési kísérlet már; sikert is hozott: a; mandulát ezentúl! alighanem meg lehet! majd termeszteni! azokon a hideg, ho-! mokos vidékeken, is.: ahol eddig semmifé- ; le gyümölccsel nem ; boldogultak. : Pénteken a Műcsarnokban — képzőművészek és népes szakmai közönség jelenlété­ben — kihirdették az „1965 legjobb plakátja” verseny eredményét és átnyújtották a díjakat a nyertes művek alkotóinak. Az „1965 legjobb politikai plakátja” címmel Muray Ró­bert grafikusművész Novem­ber 7. című plakátját tüntet­ték ki. Vörösmarty Magda Habkabát című munkája nyerte el az „1965 legjobb kereskedelmi plakátja” ran­got; ugyancsak Vörösmarty Magda lett az első helye­zett az általános népgazda­évek óta széles kö-' rű nemesítő munka folyik. Ehhez távoli országokból szárma­zó különleges gyü­mölcsfajokat hasz­nálnak és speciális módszereket alkal­maznak. A fagyálló kajszibarack egyik szülője például Kö­zép-Ázsióból: Üzbe- gisztánból és Iránból származik. Igaz, ott szárazabb, melegebb az éghajlat, mint ná­lunk, de a szélsősé­ges időjárás, a nap: 20—30 fokos hőinga dozás annyira meg edzette a gyümölcs fajtát, hogy a mi tél' hidegünk, tavaszi fa­gyunk jóformán mer se kottyan neki. Ér­dekes viszont, hogy a sokkal nagyobb hi­deghez szokott szi­bériai kajszibarack nem vált be; ez ugyanis a mi klima­A tél végi, kora­tavaszi fagyokon túl ! vagyunk. Jórészt i ebben az időszakban í dől el, hogy milyen | lesz a gyümölcster- i més — a fák ágai, : termőrügyei hogyan i bírnak a fagynak el- | lenállni. Sajnos: a i legtöbb esztendőben ; nem maradéktala- ! nul. A statisztika ! szerint a kajszi- és ! őszibarack, a szőlő | és a mandula min- ! den tíz évben há- j romszor csak 50—75, ! kétszer 25—50 szá- j zalékos, egyszer pe- J dig 25 százalék alat- ^ ti termést hoz — $ nagyrészt a hideg és ^ a fagy kártétele $ miatt. s ^ A gyümölcsfák ^ fagyállóságának nö- $ velésére, illetve a $ fagyálló gyümölcs- «fajták kialakítására ★ — Drága naccsád, segíccsen jj" ki egypár forinttal... hukk ... ^ mámmá még nem ettem, hűk... ^ — szólít meg egy gyulladt sze- ^ mű pasas az italbolt előtt. — Annál többet ivott! — fe- ^ lelem elutasítóan. — Ittam — dünnyögi az em- ^ bér imbolyogva —, de csak bá- ^ natomba’, hogy még egy fél ^ kiló kenyérre sincs pénzem ... ^ * ! Gyönyörű banánt látok egy 4 Rákóczi úti Csemege KÖZÉRT ^ kirakatában — május végén! — s nem tudok elldnállni. A s pult előtt hosszú sor tanúsítja, ^ hogy mások sem tudtak ellen- ^ állni. Hanem ez a banán, amit ^ itt mérnek, csak távoli rokona ^ lehet a kirakatinak. Előttem ^ egy vevő ki is fakad: — Ez a banán rothadt, és S csupa piszkos ragacs! — Miért | nem olyat ad? — mutat a nyi- § tott kirakatra. — Ha nem tetszik, ne ve- ^ gyen! veti oda foghegyről ^ a toronykontyos leányzó a pult ^ mögül. — Vegyem be tán ma- ^ gának a kirakatból?! — riká-^ csolja gúnyosan, s végignéz a ^ soron. 4 Mukkanni sem merünk. Be- $ venni — a kirakatból? Még el- $ gondolni is borzasztó! ny. é. 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents