Pest Megyei Hirlap, 1966. május (10. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-24 / 121. szám
1966. MÁJUS S4., KEDD Mirmp Amíg felröppen a toronykakas... Most jövök a fácánosból, amelyről nehogy azt higgye a kedves olvasó, hogy valami csalitos, átláthatatlan rengeteg. Az ember úgy segít magán, ahogy tud ... Mert van ugye, a vadászszenvedély: mi sem természetesebb, hogy vad is legyen hozzá ... Herceghalmon, a kísérleti gazdaságban keltetik a fácánt, mint a csirkét Kis telep van itt amolyan félkörben épült nádtetős épület: ez a vadgazdaság székhelye. Félreeső, csendes hely, a levegő sem moccan most erre — keresem Tömöri Lajost a fővadászt De hát nincs itt, kint van valahol az erdőben, reménytelen is, hogy megtaláljam, hiszen — ennyit már tudok — 7800 holdon gazdálkodnak. Éppen itt jön egy fiatalember, aki az erdészek köpenyét viseli, a vállán ott lóg a puska: no, mégsem jöttem hiába. A szőke fiú Jakab István, hivatásos vadász. Először a keltetőbe megyünk: négy gép áll itt a hűvös helyiségben. Francia masinák, a legnagyobb a Ma- much, amely ha kell, 3000 íá- cantojást kelt ki. Most érkezett nemrég először használják. A többi, régi típusú: 600 tojást fogadnak be egyszerre. A gépek mind működnek, s ahogy hallottam, május 26-tól kezdődően 3000 fácáncsibe látja meg itt a napvilágot Egy polcon, a gépek mellett, szürkés színű tojások sorakoznak, s ahogy nézem, kisebbek, mint a tyúktojás; ez alighanem az utánpótlás. Nyertem. — Az bizony — mondja a fiatal hivatásos vadász —, ahogy kikelnek a csibék, ezek a tojások kerülnek a gépbe. Hányán járhatják az erdőt — jut eszembe, amíg ezt a több ezernyi tojást összeszedik? Meg is kérdezem, hogy miként történik a tojás begyűjtése? A fiú azt mondja, hogy egyszerű az egész. — Elmegyünk innen arrébb, mintegy 100 méterre — magyarázza, s biztat hogy mindjárt megyünk is —, ott van a volier. Kétszáz tojó ontja itt a tojást Csakugyan, ezután afféle tyúkíarmra látogatunk; amely azonban mégsem egészen tyúkfarm. Körülkerített területen négyszög alakú kut- ricák sorakoznak, s mindegyikben hat íácántyuk, es egy kakas szaladoz. Szala- doznak, mert megzavartuk őket. Végeredményben itt a ketrecben is vadvér van ezekben a fácánokban, s nem bírják az ember közelségét; e különösen nem az idegenekét Nem is múlik el nyomtalanul ez a látogatásunk, ahogy a vadász magyarázza; holnap kisebb lesz a tojáshozam. Némi nosztalgiával nézegetem a büszke kakasokat, s az erdők, mezők fürge fácántyúkjait; menüt esznek — reggel tojótakarmányt kapnak és vizet, délben zöldet dobnak eléjük, este újra takarmány és víz az eledelük. Ahogy a fácáncsibe kikel a tojásból, infra- támpák fényében sütkérezik néhány hétig, aztán kiviszik tz erdőbe, a nevelőtérbe, itt megerősödik; s egy csoportot ezután szabadon enged- aek, a legszebbek pedig ide terülnek a volierbe; tenyészállatnak. — Tyúkká, baromfivá vetítenek ezek — mondom az ifjú vadásznak — hiszen mi a különbség? Ha kiöregednek, elvágják a nyakukat, mint a tyúkokét. — Szó se róla — tiltakozik —, a fácán megtartja a rangját. Dlyan még nem történt, hogy lácánt vágtak volna. Végül a ízabadba kerülnek a kiöregedett tojók, kakasok is, s vadásznak rájuk, ahogy illik... Ez minden esetre megnyugtató. Aztán megtekintjük a legeredményesebb kakast; a neve Gyuri. Mert itt neve van minden fácánnak. Gyuri ezer színű tollazatot visel; igazi vadászbüszkeség, ha puskavégre kerül. De nem fajtiszta. Hanem arrébb, a söté- tebb tollúak, azok igen: a Fasianus Tenebrosus. 1 A fiatal vadász rendkívül tájékozott, pedig nincs is több húsz esztendősnél. Honnan a tudomány? — Most végeztem — mondja. — Balatonfenyvesen jártam a vadásziskolába. — S szerényen ugyan, de megjegyzi még: — Vörös diplomát kaptam. Európában nincs is több ilyen iskola. Tanítják a növénytant, az állattant, vadászati jogot, vadgazdálkodást, a fegyver, a lőszer kezelésének technikáját... — Jó, jó — mondom —, de mégis, igazi vadásznak érzi magát? Hiszen, ahol ketrecben nő a vad ... —- Az lehet — mondja —, hogy ketrecben nő... De lőtt-e már toronykakasra? Amikor felszáll 30—40 méter magasba, s megállítja a szárnyát, mint egy vitorlázó, és siklik. Három-négy métert kell elébe lőni... Ez hát a kunszt, a toronykakas ... Persze a fiúnak nem ez a dolga, hanem hogy védje a vadállományt. Az értéket: mert egy fácánkakas nyolc dollárt taksál, egy nyúl meg 10-et, ha külföldi valutában gondolkodunk. A fiú hajnali 2 órakor veszi a puskáját, s indul az erdőbe, járja a határt. Ma éppen egy menyétet lőtt: 10 forintot kap, ha elszámol vele. Egy róka 25 forint. Egyszer lőtt egy borzot; volt vagy 15 kilós — ezért is 25 forint jár. Irigylem is. Van odakint egy őzetető; ez a kedvenc helye. Ott rejtette el a könyveit; csupa vadászati irodalmat — s ahogy egyre magasabbra kúszik a nap, leheveredik. A vad nappalra elhúzódik, s ő ilyenkor ráér. Olvasgat, alszik, s szívja tele tüdővel a természet ízeit. S mennyi mindent megért belőle; az erdők, mezők szavából, lélegzetéből. Hogy a fácán akkor is fácán, ha infralámpák melengették csibe korában. A szabadban így is felröppen a toronykakas... Nem minden vadász érti ezt, vannak naiv lelkek. Ezek, ahogy eljön a szezon, novembertől januárig, róják a barázdákat, járják a fák, bokrok közit, s izgatottan lőnek, ha feltűnik a fácánkakas. így van ez rendjén; hadd lőjenek ... A fiú, a hivatásos vadász azonban ilyenkor elfordítja a fejét, s magában elmosolyodik. Ha talált a lövés, megnézi az ejtett vadat, s magában azt mondja: kimúlt a Gyuri... Dékiss János Egy hónappal az aratás előtt a Kiskunlacházi Gépjavító Állomáson Rendületlent! Csaknem 14 ezer kataszteri hold gabona betakarítása vár az idén a Kiskunlacházi Gépjavító Állomás dolgozóira. Tervük ennél mintegy 1200 holddal kevesebbet ír elő, de a szövetkezetek kérésének nem tudtak ellenállni, ezért szerződtek többre. De az igény még ennél is több, Bucsi Imrének, az állomás igazgatójának véleménye szerint, mintegy 1000 holdra tehető az a terület, amit még a nyakukba „varrnak”. Ha ugyanis szorít a cipő, nincs más, vállalni kell ezt a feladatot is. A ráckevei járásban az utóbbi években mindig nagy gondot okozott a gabona betakarítása. Az egy-egy kombájnra jutó terület jóval a megyei átlag felett volt, így általában a lemaradók között emlegették a gépjavító állomást és a járást is. A betakarítási időszak végén más területről irányítottak ide gépeket, „kisegíteni”. Az idén — előrelatnatóan — megváltozik a helyzet Két új kombájnt kapott a gépjavító, s a számítások szerint a rajtra még további hét érkezik. Ezekkel együtt 45 kombájnnal állhatnak munkába. E gépeket is számítva az egy-egy kombájnra jutó terület a megyei átlag körül lesz. A jelek szerint tehát a gépeken nem múlik, legalábbis ami a számukat illeti. A kilenc új gépen kívül további harminchatnak a kijavításáról kell gondoskodni, továbbá 13 aratógép és hat rendrearató javítása is szerepel a tervben. A járás szövetkezeteiben nagy reményekkel tekintenek az idei aratás elé. Szép termést ígérnek a kalászosok, most május végén szokatlanul erős a gabonák szára, magasabb is a korábbi évekéhez képest, s nagyobb kalászokat lenget a szél. Maradéktalan lesz-e a szövetkezeti gazdák öröme? Ez a gépjavító állomáson is múlik. A gabonák fejlődése azt mutatja, hogy 10—12 nappal korábban lehet megkezdeni a betakarítást az idén. A megye úgy sürgeti a gépjavító állomásokat, hogy június 15-re mindenképpen fejezzék be a felkészülést. Ezalatt nemcsak a gépek kijavítását értik, hanem azt is, hogy véglegesen tisztázzák a vezetők a termelőszövetkezetekkel a szerződéseket, készítsék el a menetiránytervet, biztosítsák az elegendő számú felelős és segédvezetőt. Ezeken túlmenően, az idén még van egy újabb követelmény: a betakarítással egy időben üzemeltessék a gépjavító állomások is a tulajdonukban levő traktorokat a nyári mélyszántásban és a tarlóhántásban. Felsorolni is sok, hát még végrehajtani! Hol tart a felkészüléssel a Kiskunlacházi Gépjavító Állomás, nem egészen egy hónappal a kijelölt határidő előtt? Mindjárt elöljáróban meg kell mondani, hogy elbizakodottságra semmi okuk nincs a vezetőknek és aoi- gozóknak. Szerencsére enne*, meg nyomát sem tapasztaltuk. Rengeteg a munka, rengeteg még a tennivaló. S ha csak rajtuk múlna a felkészülés, akkor esetleg nyugodtabban tekinthetnének a betakarítás megkezdése elé. Kezdjük a kombájnokkal: harmincnyolc gép áii az udvaron, ebből kettőt — az újakat — nem kell javítani, marad tehát harminchat. Az igazgató és a főmérnök arról tájékoztatott, hogy 19 kombájn készen várja az indulást. Tizenegy gép a műhelyekben, illetve javítás alatt van, a hátra levő hat gép bontásához a napokban kezdtek hozzá. Az egy-egy gép kijavítására fordítandó munkaórát tekintve, huszonegy munkanap szükséges a javítás befejezéséhez. Június 15-ig futja még az időből. Igen, de ez a számítás zavartalan, fennakadás nélküli munkát feltételez. A javítás pedig sajnos nem zökkenőmentes. Kilencven hatféle alkatrészre nyújtottak be igényt a múlt hét végén, s ebből 13-at kaptak meg az AGROKER-től. Huszonnégy tételt ígértek. 59-re azonban még csak ígéretet sem tettek, mondván, nem tudják, hogy szállít-e a MEGÉV. Ez a helyzet tehát az alkatrészekkel. Ezek után fel is menthetnénk, a gépjavító állomás vezetőit a felelősség alól, hiszen alkatrész nélkül nem lehet javítani. Ezt azonban nem tehetjük. Azért, hogy röviddel a betakarítás megkezdése előtt szinte elháríthatatlan akadályok jelentkeztek, felelősek a vezetők is. A nyári felkészüléshez csak márciusban kezdtek. Januárban összesítették az alkatrészigényüket, elküldték a megyei igazgatóságnak, de tekintettel arra, hogy a téli időszakban a növényvédő és az öntözőgépek javításával voltak elfoglalva, nem is igen sürgették az alkatrészszállítást. Mire észbekaptak, már késő volt. Ez az oka annak, hogy a megyében az utolsók között van a felkészülésben a Kiskunlacházi Gépjavító Állomás. Most már igyekeznek alkatrészeket készíteni, de arra nincsenek meg a feltételek, hogy bonyolult, hőkezelést igénylő alkatrészeket gyártsanak házilag. A megye megvizsgálta a gépjavító felkészülését, s látva a lemaradást, megkülönböztetett segítséget ígért. Nyugtalanító az is, egyelőre nem tudják, hogy kiket ültetnek a kombájnokra, helyesebben 19 kombájnra. Huszonhat gépre saját embereikből állítanak felelős vezetőt és segédvezetőt. Meg kell jegyezni; ennek ára az, hogy leveszik az embereket a traktorokról, tehát az az elképzelés, hogy a betakarítással egy időben haSegíteniük kell a szövetkezeti vezetőknek is, de az is igaz, hogy a gépjavító állomás vezetői is vehették volna azt a fáradságot, hogy személyesen keressék fel a tsz-einököket, s így jussanak megegyezésre. Bucsi Imre igazgató ma már látja, hogy nem a legjárhatóbb utat választotta, rövidesen felkeresi a termelőszövetkezeteket, és segítségüket kéri. Eddig csak a gépjavító gondjairól volt szó. Előreláthatóan — a több évi kialakult gyakorlat alapján lehet következtetni erre — ezután jönnek majd a termelőszövetkezetek az aratógépek, rendre- aratók, cséplőgépek kijavítása ügyében. A szövetkezetekben ugyanis szép számmal vannak ilyen gépek, de javításra szinte egyáltalán nem szerződtek. Ennek lehet tekinteni az egy arató, az egy rendrearató és a három cséplőgépet. Helyes lenne, ha a kombájnosok ügyében lefolytatandó beszélgetést felhasz^ nálnák a javítási igények fel’ mérésére. A betakarítás ^szempontjából fontos az is, ^ hogy a termelőszövetkezetek S gépei is zavartalanul üze| meljenek. 5 ladjon a talajmunka is, illuzórikussá válik. Az ok kézenfekvő: az átszervezéskor feleslegessé vált emberek máshol — főként a szövetkezetekben — helyezkedtek el. Amint Pfendert Mihály főmérnök elmondja, 1957 óta nem képeztek kombájnosokat, ugyanakkor a kombájnok száma növekedett. E hó 14-én kaptak a megyei igazgatóságtól egy felhívást, hogy szervezzenek 20 napos segédvezetői tanfolyamot! Nagyon későn érkezett ez az utasítás, s ha hozzászámítjuk, hogy az eltelt egy hét alatt a javítóállomás vezetői semmit nem tettek a tanfolyam megszervezése érdekében, akkor veszély nélkül meg lehet jósolni; ebben az idényben már nem ülnek gépre új emberek. Ez egyúttal előrevetíti árnyékát a következő esztendőre is. Hogyan gondolják a gépjavító állomás vezetői megoldani a kombájnosok hiányának gondját? Számba vették azokat az embereket, akik tőlük mentek el a járás szövetkezeteibe. Ilyen traktoros tizenkettő van. De tudnak arról, hogy az állami gazdaságtól is kerültek kombájnolni tudó traktorosok a szövetkezeti gazdaságokba. Levelet szerkesztettek a termelőszövetkezeti vezetőknek, amelyben felkérték őket; adják át a betakarítás időszakára ezeket a traktorosokat. Az eredmény az lett, amit az ilyenfajta levelezéstől várni lehet! A legtöbb szövetkezeti elnök, arra hivatkozva, hogy szüksége van a megnevezett traktorosra — amin egyáltalán nem csodálkozhatunk, hiszen a június, a július a szövetkezetekben is igényli a munkaerőt — nem tudja átadni. Ilyen értelmű levelet küldött a dömsödi Dózsa, a kiskunlacházi Rákóczi és a Kiskun tsz elnöke és mások. Bár elismerjük, hogy a szövetkezetek is munkaerőhiánynyal küzdenek, de azt is meg kell mondani, hogy a kenyér- gabona betakarítása azonban közös gond § Elbizakodottságra tehát $ nincsen okuk a Kiskunlacházi ^Gépjavító Állomás vezetői- | nek, dolgozóinak, de nem se- § gít a mostani nehéz helyzet- i ben az oktalan kapkodás sem. 8 Ésszerűen mérlegeljék a S helyzetet, vegyék számba ^erőiket, s használják ki a hátralevő időt a felkészülésre — § mert még nincs késő. $ Mihók Sándor Fővárosi 3. sz. Építőipari Vállalat FELVESZ kiszolgáló segédmunkásokat, vízszerelő, kőműves és festő szakmunkásokat. Jelentkezés: Bp., Vili. kér., Csokonai u. 6. munkaügyi osztályon Ezt röpítik a levegőben az elektromos jelek, ezt mutatják a szenvedélyesen előretörő, boldogan játszó gyerekek, ezt jelzi a kőhalom márványtáblája ... Izgalmas nap volt ez a vasárnap a fóti vidéken. Két- ezerhétszáz fiú, lány sorakozott csatára. Jubileumot köszöntöttek, a húszéves úttö- rőévforduiót. Segítségükre siettek a váci híradós katonák; az ő készülékeiken szállt a jel a gondolatnál sebesebben, hogy eligazítsa a hadijáték résztvevőit. Az erőpróba a felsőgödiek győzelmével zárult. Ök lettek a váci járás legszemfülesebb, legügyesebb pajtásai. És az ünnepélyes pillanatok: felavatták, s zászlóval díszítették az emlékhalmot, amelyen márványtábla hirdeti az évfordulót, és az úttörőtalálkozó napját. Foto: Gábor
