Pest Megyei Hirlap, 1966. május (10. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-03 / 103. szám
«ST MtCYkt Mao 1966. MÁJUS 3., KEDD TV-FIGYELŐ Kitűnő ünnepi műsorok Ezen a hétvégén nem panaszkodhattunk a televízió szerkesztőire. Sokszínű, tartalmas műsorokat láthattunk szombaton—vasárnap egyaránt. A Búcsúzik a cirkusz kedves, bár kissé érzelgősre sikerült produkció volt — ezzel kezdődött a szombat esti program. Első ízben láthattunk magyar —jugoszláv közös produkciót. A Két város egy folyó partján piég magán viselte az ismerkedés felületességét, de kezdetnek azért biztató volt. Csak a gyenge technikát tudnánk felejteni, a képek szürkeségét, a zenekari és énekhangok egy- másbamosódását... A szombat este legkitűnőbb produkciója kétségtelenül a Költészet című sorozat Korai még a konty nekem című Burns összeállítása volt. Nem csupán egyszerűen jó verseket kaptunk ezúttal, hanem a kort is, amelyben a költő élt s alkotta verseit. S mindezt kitűnő rendezésben — Szőnyi Sándor — pergő ritmusú előadásban. Vasárnap két megyei együttessel is találkozhattunk a képernyőn. A Tv-magazinban a bági művelődési ház együttese elevenítette fel a májusfaállí- tás szép hagyományát, élvezetesen, látványosan. Ezt követően a MájUsköszöntő című műsorban a váci Vox Humana kórust láthattuk-hallhattuk. Makiári József vezényletével két kórusművel szerepeltek ebben a sokszínű, jól szerkesztett s az ünnep hangulatához jól illeszkedő műsorban. Az est fő műsora a TEVE- Park című szabadtéri kabaré- műsor volt. írói: Rónai Tibor és Litványi Károly értő mestere a kabaréműsoroknak. Mi több, az aktuális politikai kabarénak, amellyel — hogy őszinték legyünk — nem túlságosan kényezteti el a nézőket az utóbbi időben a televízió. Nos, a TÉVÉ-Park hetven- perces műsora most sok mindenért kárpótolt. Nehéz lenne valamiféle rangsort felállítani, hogy melyik részlete tetszett jobban: Sinkovits Imre bevezető taxisofőr száma, Viola Mihály és Kibédi Ervin Hul- lámvasút-száma vagy Kazal László Hintás-száma. Pergő ritmusban, petárdaként csat- tanak a jobbnál jobb poénok. És nemcsak ebben a három számban. Kitűnő volt például a Krimi-sláger paródia is. Mégis, együtt volt igazán jó ez a műsor, s talán nem tűnik túlságosan merésznek az az állítás, hogy jobban tetszett, mint például a televízió legutóbbi szilveszteri műsora. Rengeteg szellemes ötlet, találó bírálat, kellemes muzsika és sok-sok látványosság. Kell még több ennél egy jó revűhöz? Egy kitűnő rendező — Deák István, és egy jó szemű operatőr, Nagy j József. S az eredmény: kellemesen eltöltött hetven perc a tv-készülék előtt. Műsoron kívül, talán ráadásként, Nótaszó következett, hogy azok a hallgatók is megtalálják szórakozásukat, akik a népi muzsikát kedvelik. Ezt követően pedig a várnai balettfesztiválról készített filmösszeállítást láthattuk, mintegy kiegészítőjeként az ünnepi est tv-műsorának. Ez is kitűnő volt, akár csak az estét záró kisfilm, a Gusztáv, jó éjszakát. Reméljük, nem kell augusztus húszadikáig vámunk, hogy újra ilyen kellemes estét tölt- hessünk a képernyő előtt. Prukner Pál GODOLLO Vita a házi nyúl ról Nyúltenyésztésünk helyzetéről, a további fejlesztéssel kapcsolatos tennivalókról rendezett vitát hétfőn a gödöllői Kisállattenyésztési Kutató Intézetben az Országos Földművesszövetkezeti Tanács kisállattenyésztési szakbizottsága. A házinyúl — mint a tanácskozáson rámutattak — keresett cikk a világpiacon. Ára fokozatosan emelkedik, külföldön jobban értékesíthető mint a csirke, a hízott- és pecsenyekacsa, a liba, a pulyka vagy a tojás. E lehetőség kihasználására kezdték meg a földművesszövetkezetek a hazai tenyésztés szervezését. Az idén már hatszázezer, 1970-ben pedig kereken másfél millió házi- nyulat vásárol fel és értékesít a kereskedelem. A házinyúltenyésztés ezzel széleskörű és jól jövedelmező háztáji foglalkozássá alakul. KÖNYVESPOLC Igor Akiniuskin: Még a krokodilusnak is van barátja... — Zseb-Iaser. Egy francia vállalat forgalomba hozta a „zseb-lasert”, amelyet iskoláknak szánt A készülék ugyanis, hála a többszínű sugárnyalábnak, lehetővé teszi a hagyományos optika valamennyi kísérletének bemutatását a legkedvezőbb feltételek mellett. Nyitás előtt — 150 ezres forgalom Bútorbolt Érden SIRÁLY Csehov drámája a Déryné Színház előadásában Kerek hetven, esztendeje, 1896-ban mutatták be először Csehovnak ezt a legszemélyesebb színpadi művét az Alekszandrov Színházban. A Sirály első előadása a modern orosz színháztörténet egyik legcsúfosabb bukása volt. A közönség nem értette meg az író mondanivalóját. Való igaz, a Sirály nem tartozik a színházirodalom köny- nyen érthető, látványos alkotásai közé. Az író mondanivalója csak többszörös áttételeken át jut el a nézőkig. Éppen ezért túlságosan merésznek tűnt az Állami Déryné Színház vállalkozása, amikor műsorára tűzte a Sirály bemutatását a magyar falvak színházlátogató s valljuk be őszintén, köny- nyebben érthető, cselekmé- nyesebb műveken nevelkedett közönsége előtt. Miért nehéz mű a Sirály? A színpadon mindvégig az alkotóművészet természete körül forog a szó. Két író áll a darab középpontjában. Az egyik Trigorin, a sikeríró, akit gyötör mestersége problematikája s akit termékeny, de fájdalmas elégedetlenség űz. A másik író a fiatal Trepljov, aki még kezdő és lázasan gyámoltalan. Tudásából következően lehetne belőle tehetséges művész, de tehetetlensége, jellemgyengesége meggátolja írói kibontakozását. Szerelme, Nyina, Trigorinhoz csábul tőle, anyja meg, a zsugori dáma, Arkagyina, Trigorin kedvese. Trepljov elveszti hitét, idegeit felmorzsolja a sikertelen kitörni- vágyás, így jobb híján a halálban keres vigasztalást. De a fiatal Nyina és az idősebb férfi, Trigorin szerelme is tragédiába fordul. Mégis egyedül Nyina az, aki felülemelkedik bukásain és izmo- todó színészi tehetsége tudatában indul tovább az lton: .Én hiszek, és már fcem fáj úgy, és ha hivatásomra gondolok, már nem félek az élettől”. Nehéz dráma a Sirály azért is, mert ezt is, akár a többi Csehov-drámát, végigkíséri a cselekménytelenség. Trepljov öngyilkossága sem olyan esemény, amely váratlanul robban be a történetbe. Ez a boldogtalan fiatalember már jóval előbb, a nézők szeme láttára szige- telődött el az élettől. Az előadás estéről estére megismétlődő sikere azt bizonyítja: helyes volt az Állami Déryné Színház műsorválasztása. Kertész László ügyes rendezésében — aki jól hangsúlyozta a dráma nagyjeleneteit — a falusi közönség is érti és elfogadja a csehovi hősöket. A fontos fordulópontokat jelentő részek erőteljes kiemelésével, hangsúlyozásával a rendezőnek sikerült bemutatnia a lelkekben zajló drámákat, vagyis megtalálnia azt a módszert, amely értővé teszi a Csehovval először találkozó egyszerűbb falusi színházlátogató közönséget. A szereplők kivétel nélkül tudásuk legjavát nyújtják. A legsikeresebb alakítás vitathatatlanul Feleki Sári Arkagyinája. Feleki a nagy színésznőt játssza, aki az életben és a színpadon egyaránt a társaság központi figurája, mert az akar lenni s erőszakos önzésével sikerül is elérnie ezt. Nyinát Táncsics Mária keltette életre tiszta, egyszerű művészi eszközökkel. Gazdagon árnyalt figurát formált a fiatal lány alakjából, akit ha fájdalmas csalódások is érnek az életben, mégis tud tűrni, hinni és élni. Verecz- key Zoltán Trigorinja érett alakítás. Vereczkey jól érzékelteti a sikeres mesterember emberi jelentéktelenségét. Trepljov szerepében Szigeti Géza nyújt, jó alakítást. — p — Áll a vásár — hajnaltól. Visítanak a malacok —, lábuknál fogva nézegeti a vevő. A kikötött fogatos csacsi iázva örvend, hogy ugyanezt vele nem csinálhatják. Ha jól számolom, az élő malac ára kilogrammonként 30 forint. A kereslet nem túlságosan nagy. De mit szóljunk ahhoz az üzlethez, amelyik már hivatalos kapunyitása előtt 150 ezer forintos forgalmat jegyezhet elő?! Reggel óta kukucskáltak az új kirakatokon át a városifalusi öltözetű — vidékiek. Érd, tegnap délben bútorboltot, kisáruházat nyitott. Hogy mennyire kellett, bizonyítja a türelmetlen már szóban is nagy tételeket foglaló vevők nyüzsgése és igénylistája. Hitelesíti az esemény fontosságát, a Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója, örsi Ferenc és a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője, Vajda Lajos. Tőle hallottuk: — A legnagyobb öröm, hogy a lakosságot messzi környékben mentesíthetjük a fővárosi vásárlástól. Tessék kiszámítani, mibe kerül a Budapestre utazás és haza- szállíttatás! A Bútorértékesítő Vállalat főosztályvezetője Angyal dr. elégedetten szemléli: — Ide már fér egy kis áru. Jó nagy a raktár. Pest megye sajnos, ma is a legkisebb rendelőink közé tartozik, és ennek alapvető oka: nincs elárusítóhely. Székesfehérvár és Budapest között ez az első bútor szaküzlet. Rajtunk nem múlik, mindent szállítunk, ami Pesten kapható... Már az eddigiekért is köszönet illeti őket. Néhány nap alatt 15 vagon, összesen egymillió forint értékű holmival töltötték meg az érdi boltot. Kitűnő lépés, melynek folytatását közös érdekből várja a kereskedelem és a közönség egyaránt! T. Az erdei hangya minden egyes csápján 211 szaglósze- mölcs és 1720 tapintószőr van — írja könyvében a szerző, s az olvasó akaratlanul is kételkedik, hiszen mekkora maga egy hangya? Hát akkor még egy csápja? Mégis, Akimuskin, aki maga jónevű biológus, a detektívregények izgalmassá- gával vetélkedve nyomoz az állat- és növényvilágban, s e nyomozás során a természet ezernyi csodájával ismerteti meg az érdeklődőt, így — például — az erdei hangya csápjaival is, melyek távolról sem feleslegesen hordják magukon a szaglószemölcsöket és tapintószőröket, hanem rendkívül bonyolult jelzőrendszer részeiként. E jelzőrendszer teszi lehetővé, hogy a hangyák egymással „beszéljenek”, megismerjék egymást; a csuklyás hátú farágó bogár úgy rakja le petéit, hogy azokat egyben meghem- pergeti jövendő táplálékuk, a gombák spórájában is, tehát mire kikelnek terült asztalkámként táplálékuk is biztosítva van; a tavi kagyló petéi a halak testén vándorolnak messzi tájakra, s népesítik be a vizeket — a szokatlan című könyv valóban szokatlan témákat ölel fel, a természet nagyszerűségét és bonyolultságál egyszerre bizonyítva. Akimuskin lényegében egy alapvető célnak rendelte alá könyvét: bizonyítani — mégpedig tények tömegével, a tudományos kutatás legfrissebb eredményeivel —, hogy nemcsak harc létezik a természetben, hanem együttműködés is. Sőt — egymásrautaltság! A modern természet- tudomány álláspontja ez ma már, s Akimuskin jól szolgálja ez álláspont népszerű ismertetését, elfogadtatását. A könyvet — mely az Univerzum Könyvtár köteteként jelent meg — igen érdekes, ritkaság- számba menő fényképek illusztrálják. (Kossuth Könyvkiadó.) (m. o.) Megkezdődött az Akadémia közgyűlése Hétfőn a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében megkezdődött tudományos életünk évenként megismétlődő seregszemléje, az Akadémia közgyűlése. Csomagol a gép Manapság nem újság az ilyesmi, mégis örömmel figyelünk fel rá Budakalászon, a Lenfonó- és Szövőipari Vállalatnál. A vékony műanyag fóliából^ tasakokat hegeszt1 az egyszerű berendezés, amely így pormentes csomagba foglalja a hazai és külpiacra szállítandó színes és fehér lenvászon árut. Érdemes megjegyezni, hogy a filmnyomású színes lenvászon- kollekció húsz új termékkel gyarapodik az idén. Külföldre nem kevesebb, mint három és fél millió négyzetméter tartós és elegáns textília utazik 1966ban. Az egyik leg-* tekintélyesebb rendelő az USA. A kulcs Az asztalosműhelyből eltűnt egy kalapács. Nem nagy érték, de elég ahhoz, hogy a műhelyvezető bejelentse: ezentúl a szerszámosszekrények kulcsa nála lesz, reggelenként tőle kell elkérni, délutánonként neki odaadni. — Egyetértünk, emberek? — kérdezte a műhelyvezető, de úgy, mint aki ezt a kérdést már eldöntötte. Egy Kéz azonban felemelkedett. Hatalmas lapáttenyér volt, gazdája Balog Károly asztalos. A műhelyvezető meglepődve nézte. Nem tudta mit akar. Balogot csendes embernek ismerte, azonkívül pedig... — Tessék — szólította meg barátságosan —, tessék, Balog szaki... — Én nem értek egyet — jelentette ki Balog, ügyet sem vetve a barátságos megszólításra. Mozgás támadt. A műhelybeliek is megnézték Balogot. Eddig úgy tudták, hogy ő a műhelyvezető jóembere. A kedvenc. Délutánonként néhányszor látták őket súgni-búgni egy sarokban. A műhelyvezető kétszer is felemelte Balog órabérét azzal, hogy a legjobb dolgozó. A műhelybeliek ez ellen nem tiltakozhattak, de úgy könyvelték el Balogot, mint akinek bizonyos dolgokat nem lehet elmesélni. A műhelyvezető csak bámult a felszólalóra. Meglepetésében megvonta tőle a szót és kijelentette: — Márpedig emberek ez így lesz... ezt nekem a paragrafus is megengedi... Hogy melyik paragrafus, arról nem szólt. Berekesztette a röpgyűlést. Délután mindenki odajárult kulcsával a műhelyvezetőhöz. Nem volt túlságosan nagy áldozat, a szekrényben csak néhány olcsó apróságot tartottak. Balog is átnyújtotta a kulcsot, aztán azt mondta: — Ezentúl nem vállalok felelősséget a szerszámaimért... — Akkor pedig — jelentette ki lako- nikus egyszerűséggel a műhelyvezető —, gondoskodom, hogy megkapja a magáét ... Balog hazament és életében először gorombán lehordta a feleségét. Nem vacsorázott. Nem szólt a gyerekeihez. Iszonyúan meg volt sértve. Balogot kitűnő szakmunkásnak tartották, beszélni is lehetett vele, de önérzete volt. Az önérzet pedig nem tűrte az ilyesmit. Éjszakáig körmölt. Levelet írt a főnökségnek. Megírta, hogy az asztalosműhely vezetője fusimunkákat csináltatott vele. Egy olyan olvasólámpát, amelybe hőmérő volt beépítve. A lámpát munkaidő alatt készítette, a gyár anyagából. Balog Károlyt a főnökség behívatta. Megkérték, mesélje el szóban is, amit leírt. Balog összeráncolta a homlokát, aztán mesélni kezdett. Nemcsak az olvasólámpát említette, hanem egy bizonyos bölcsőt is, amely a műhelyvezető újszülött gyermekének készült. — Eddig miért nem szólt róla? — kérdezte a főnökség. Balog csodálkozva nézett rájuk. — Eddig nem volt okom ... Balogot harmadnap más munkára irányította a műhelyvezető. Használt ládákat kellett szétszednie, ezt eddig a • tanuló csinálta. Fogcsikorgatva dolgozott. Megsápadt, lefogyott. — Lépj ki.. — tanácsolta neki valaki. — A szomszéd gyárban asztalost keresnek ... Fejét rázta. — Nem alkuszok meg... — a mondatot egy könyvben olvasta valamikor, megjegyezte. A fegyelmi tárgyaláson a műhelyvezető megrovást kapott, Balog figyelmeztetést. A műhelyvezető kifejtette, hogy csináltak ugyan a nevenapjára egy olvasólámpát, de hőmérőről szó sem volt, a faanyagot pedig ő hozta be, a régi kerítésének egy darabját. A folyosón a két ember nem szólt egymáshoz. Viszont a műhelyvezető egy társaságban állítólag megjegyezte: tudja, hogy mivel lehet kitörni Balog nyakát. Balog viszont névtelen telefonbejelentést tett a rendészetnek, hogy kutassák át kifelémenet a műhelyvezető aktatáskáját. Az aktatáskában nem volt semmi, viszont Veresek Jani, aki a telefonbeszélgetést végighallgatta, kiküldetésbe ment a vállalati üdülőbe. Hat napra, teljes ellátással. Aznap délután Balog Károly nem adta oda a műhelyvezetőnek a kulcsot. — Elveszett... — közölte és ártatlan arccal nézett a főnök vörösödő képébe. Azontúl Balog Károly kölcsönszerszá- mokkal dolgozott. Hol innen, hol onnan kunyerált vésőt, kalapácsot, gyalut. A műhelyvezető viszont gondterhelten járkált. Valamiben törte á fejét. Mígnem egy délelőtt félrehívta Balogot és kezébe nyomott egy kulcsot. — Wertheim- zárat kap... — mormogta zavarodottan. — Magának ezentúl nem kell odaadnia a kulcsot. A műhelybeliek hamarosan megtudták, hogy a harc végétért. Balog Károly ugyanis ládák helyett valami furcsa alkalmatosságon dolgozott, amely leginkább egy ülő női alakhoz hasonlított, de kiderült, hogy csak modern könyvespolc. Jókedvűen farigcsált Balog, szájában apró szögeket tartott, s így válaszolni sem tudott, amikor egy munkatársa elhaladva mellette, valami illetlent mondott neki. Bcnde Ibolya
