Pest Megyei Hirlap, 1966. május (10. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-18 / 116. szám
X. ÉVFOLYAM, 40. SZÁM 1966. MÁJUS 18., SZERDA A P E S T MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Közösen — közös gondjainkért Értekezlet volt a múlt héten, amelyen a város minden üzemének, hivatalának, intézményének szakszervezeti vezetője részt vett. Huber Lajos országgyűlési képviselő, a Közalkalmazottak Szakszervezetének elnöke arról beszélt, hogy a bizalmi munkája ne a tagdíjszedésben merüljön ki, hanem önálló, bátor, kezdeményező szellemben minden elgondolás, javaslat, előléptetés, áthelyezés, jutalmazás, segélyezés kérdésében foglaljon állást; s a bizalmi véleménye nélkül a szakszervezeti bizottság ne döntsön. Azt kell elérni, hogy a szak- szervezet és a gazdasági vezetés összhangja és együttműködése mindenütt jó, kölcsönösen hasznos legyen. A vitaindító után a kéziszerszámgyár képviselője, Tálas elvtárs elmondta, hogy szép eredményeket érték el a munkaversenyben. A baj: az elmúlt évben is elérték az élüzem szintet, de sesm címet, „ Tiszta udvar, rendes ház" Taggyűlést tartott a városi Vöröskereszt-szervezet A Vöröskereszt városi szervezete a napokban tartotta meg szokásos taggyűlését, ahol Hlatki Mihályné titkár ismertette a soron következő feladatokat. A legsürgősebb (és egyben általános érdekű) az évek óta folytatott tisztasági ellenőrzés, mert Szentendrén is szeretnénk minél több házon elhelyezni a Tiszta udvar, rendes ház feliratú táblát, amely nem hiúsági kérdés, hanem mindannyiunk egészségének elsőrendű alapja — mondotta. Dr. Stiegler Rózsa orvos, a szervezet elnöke arról beszélt, hogy mindenkivel meg kell értetni ennek a mozgalomnak jelentőségét. Majd a nyarat említette: fertőző betegségek elsősorban nyáron keletkeznek és terjednek. Az első lépés tehát a betegségek megelőzésében a legyek elleni harc. Nem tűrhető egyetlen lakásban, háztájon, udvarban sem a poshadó víz; még az esővizet is állandóan le kell takarni, a szeméttartót feltétlenül lefedni, a nyitott illemhelyeket klórmésszel fertőtleníteni és a takarítást is csak pormentesen, locsolással elvégezni. A taggyűlés elhatározta, hogy a házról házra történő tisztasági ellenőrzést, amelyet tavaly az árvíz, és az azt követő rendkívüli állapotok megakasztottak, rendszeresen tovább folytatják. Levelesládánkból Igen tisztelt szerkesztőség! Mint lapjuknak olvasója és Szentendre régi rajongója fordulok önökhöz. Nagy érdeklődéssel olvastam évekkel ezelőtt azt a folytatásos ismertetést, amely a Szentendrében jelent meg az új városrendezési tervről. Megtudtam e közleményekből, hogy az Ady Endre útnak az Orbán kereszttől északra fekvő részét is üdülőkörzetté nyilvánították, ahol különleges építkezési szabályok irányadók: az ott nyaralóknak üdülőhelyi díjat kell fizetniük; e területen az állattartás (szarvasmarha, kecske, tyúk, liba stb.) tilos. Ez utóbbit annál is inkább természetesnek tartottam, mert hiszen elképzelhetetlen az olyan üdülőhely, ahol trágyadomb fertőzi és szagával elviselhetetlenné teszi a levegőt — ahol a csendet etetésre váró sertések sivalkodása, ipalacvisítás, kakaskukorékolás, tyúkok egész napos, virradatkor kezdődő károgása, libák gágogása stb. veri fel. Azt is örömmel tapasztaltam, hogy az Ady Endre úton turistaszálló létesült, ahol igen gyakran külföldiek szoktak megszállni, valamint, hogy a Papszigeten nemzetközi kemping nyílt meg. Mindezeken felbuzdulva, pár évvel ezelőtt az Ady Endre út páros számú oldalán vásároltam egy 250 négyszög- öles telket, amelyre szép kis víkendházat akartam építem. A városi tanács építési osztályán azonban már a vétel létrejötte után közölték velem, hogy ezen a részen kizárólag olyan nyaraló építhető, amelynek alapterülete legalább 60 négyzetméter és nem szolgál állandó lakásul. Miután ilyen nagy építményhez elegendő anyagiakkal nem rendelkeztem, kénytelen voltam a vételtől elállni. Ezek után nagy meglepetéssel észleltem, hogy 1965 őszén az Ady Endre út páros számú oldalán — a Papsziget bejáratával szemben, közvetlenül a műút mellett (kb. 42. házszám alatt), egy kis házacskát kezdtek építeni, amelynek alapterülete nem lehet több 20 négyzetméternél. A ház ma már befejezés előtt áll. Ügy gondolom, hogy ezzel kapcsolatban két eset lehetséges: vagy nincs már érvényben a 60 négyzetméterre vonatkozó előírás, vagy pedig ez a kikötés csak egyesekre kötelező, másokra viszont nem. Minthogy ma is fájó szívvel gondolok arra, hogy fenti tervemet nem tudtam megvalósítani, kérem, hogy engem és a sokszámú érdeklődőt lapjukban tájékoztatni szíveskedjenek erről a közérdekű kérdésről. Dr. Sch. K. Hálás delfin A TASZSZ hírügynökség jelentette szovjet halászok érdekes élményét az Északi-tengeren. A halászok véletlenül kifogtak egy delfint. Szabadon engedték. Csakhamar észrevették, hogy kiszabadított zsákmányuk „hálásnak” bizonyult: állandóan a halászhajó előtt úszva megmutatja a halászoknak, hol foghatják a legbővebb heringzsákmányt. A halászok ennek következtében háromszor annyi he- ringgel tértek vissza a kikötőbe, mint amennyit egyébként fogtak volna. sem oklevelet, sem jutalmat nem kaptak a dolgozók. Bejelentette, hogy a kéziszerszámgyár, papírgyár és a kocsigyár közös építésbe kezd a Papszigeten: egy megfelelő üzemi kultúrházat hoznak létre. A HÉV-vonal szocialista brigádjairól Tőzsér József beszélt. A brigádok fóti gyermekvárosi gyermekeket patronálnak és havi 100 forintokat raknak takarékba, melyet majd a „vállalt gyermekeknek” fognak átadni. Czifferi elvtárs a papírgyár koszorúval kitüntetett szocialista brigádjairól szólt. Majd elmondta: a papírgyár dolgozó létszáma a borítékrészleg révén 140 fővel, kizárólag nőkkel emelkedett az idén. Ismét 120 női dolgozóra lesz szükségük — de érdeklődésükre kiderült, hogy még szeptemberre sem biztosítható gyermekeik számára a bölcsődei hely. Nehéz így az üzembővítés — megoldást kell találni. Szellő József, a járási tanács titkára hiányolta, hogy járási szinten nincs összefogó szakmaközi bizottság. Ezután a komoly és megalapozott döntéseket hozó járási döntő- bizottság jó munkájáról emlékezett meg. Beszélt a hivatali dolgozók iskolai és szakmai továbbképzéséről, hangsúlyozta azonban, hogy mindig egyénileg kell elbírálni, hogy ki milyen formában tanuljon tovább. Utána Sándor István, mint a KISZ képviselője elmondta: Sajnálja a szentendrei gyermekeket, a sajátját és a másokét is, mert egyetlen játszóterük, játéklehetőséget nyújtó területük sincs a városban. Ez is megoldást igényel. Üjvárosi Endre őrnagy szintén a gyermekek játékgondjairól szólt Karakas Károly zárószavában hasznosnak és ismétlen- dönek tartotta az értekezletet, amely sok gondot, kérdést felvetett — olyanokat, amelyeken közös, széles körű ösz- szefogással lehet — ha idővel is — segíteni. • • ’ Öregdiákok ballagása „Csak azért iratkoztam be, hogy a fiaimnak kedvet csináljak“ A ballagások láttán meghatódunk. Meghatványozódott ez az érzésünk azon a ballagáson, amelynek legutóbb részesei voltunk. Mert a 39 „vén diák” jó része már majdnem kétszeresen is túl van a diákkoron. Egy Szentendrén viszonylag kevéssé ismert iskola, az esztergomi Bottyán János Gépipari Technikum kihelyezett tagozatának végzés növendékei ballagtak, akik rövidesen megkapják a négy év munkájának gyümölcsét jelentő érettségi bizonyítványt és a gépésztechnikusi oklevelet, ök az első végzős növendékei ennek az iskolának, amely 1962- ben alakult, a felmerült igények alapján, a városi művelődési osztály támogatásával. A kezdet igen nehéz volt. Nem volt állandó tantermük, a különböző iskolák esetenkénti támogatásával és segítségével tudták csak úgy ahogy biztosítani a heti egynapos oktatás feltételeit. Jelenleg már négy osztály működik, mintegy 2Ó0 növendékkel, akik zömmel a városban és környékén laknak, de van olyan is köztük, aki a fővárosból jár ide. Jogos büszkeséggel ballagott diákjaival az osztályfőnök, akinek nem kis része van abban, hogy ez a kihelyezett technikumi tagozat létrejött és egyre több eredményt mutat fel. A technikum — végre úgy látszik — állandó „otthonra” lelt a Rákóczi úti fiúiskolában. Reméljük, ezzel vége lesz a kényszerű vándorlásoknak. Sajnos, az általános iskola szemléltető eszközei csak kis részükben alkalmazhatók az oktatásban, így ezeknek a kérdése továbbra is függőben marad. A végzős növendékek mindegyike sikeresen letette osztályvizsgáit és így nekivághat- rwd: képesítővizsgáiknak. Közöttük van idős Tamási László, aki bár az ötödik X felé közeledik, sok fiatalt megszégyenít szorgalmával. Pedig ahogy mosolyogva mondogatAZ UTAS VELEMENYE SZÉPSÉGHIBÁK Korán tapsoltunk. Pedig örültünk a HÉV fejlődésének: megjelentek a csinos, korszerű, új szerelvények, amelyek fokozatosan ki fogják szorítani a megszokott, régi kocsikat. De... De először azon ütköztünk meg, amikor kiderült, hogy az új kocsikban sehol sem lehet dohányozni. Pedig nyolcvan évvel ezelőtt dohányzó kocsikkal indult meg a vasút. Ez azonban, mint kiderült, a legkisebb hiba. A Pest megyei Hírlap május 12-i számában olvashattuk „A HÉV szentendrei utasai” aláírással azt a panaszlevelet, amelyben előadják, hogy az új kocsikban nagyon kevés az ülőhely és levegőtlenek a fülkék. Már most, meleg tavasz- szal is kibírhatatlan a 35—40 perces utazás olyan kocsikban, ahol csak a felső ablak billenthető ki, s a nagy ablak nem nyitható. És mi lesz az utasokkal a nyári kánikulában? A csomagtartók kicsik, legfeljebb aktatáska helyezhető el rajtuk, mi lesz tehát a hátizsákos turista csúcsforgalomban, a Dunakanyar vasúti vonalán? De még nem is mondott el mindent az idézett panaszos levél. Nem mondta el, hogy a kocsikban, (amelyek „bejáró” csúcsidőben és általában a nap minden szakában, már a végállomásokon megtelnek) Pomázon már ülőhelyről szó sem lehet (idáig legalább Csillaghegyig befelé menet még akadtak ilyenek). Nincsenek felső kapaszkodók. Az, hogy az ülőhelynek kapaszkodója van, a sok száz álló utasnak csak a kisebbik részét érdekli, a kocsi közepén már csak egymásba kapaszkodhatnak. Amikor a panaszlevél megjelent, tizenkettedikén délután már a kocsiban kellett szegény ácsorgóknak egy elájult férfit támogatniok, és Békásmegyeren lerakniok a reprezentatív külsejű vasúti szerelvényről Kérjük sürgősen, a naponta bejáró négyezer utas nevében, hogy három új kocsi helyett legalább négy-ötből álljon egy ilyen szerelvény — mert csak így jut megközelítőleg elég ülőhely a bejáróknak. Kérjük továbbá felső lógós vagy rudas kapaszkodók felBUKÓSISAK? Parancsoljon ! mosógép, centrifuga stb.) kölcsönöztek. Mikor aztán az első hónapok múltával bebizonyosodott, hogy a lakosság „felfedezte” a boltot és szívesen veszi igénybe, további kölcsönözhető tárgyakkal bővült a választék. így most már lehet kerékpárokat, fényképezőgépeket, edényeket, rádiókat, magnókat, gyermekkocsikat, strandcikkeket is kölcsönözni. Sőt, házi disznóöléshez szükséges eszközöket, permetezőgépeket, csecsemőmérlegeket is. A legnagyobb forgalom tavasszal és nyáron van a boltban. A kirándulni, táborozni vágyók változatos sátorkészletben válogathatnak. így például akinek 2 személyes gúla- sátorra van szüksége, napi hat, illetve heti 36 forintért kikölcsönözheti. A szép idő a fotósoknak is nagyobb kedvet csinál. Van tehát fényképezőgép — és táskarádió is. Újdonság: a motorosok bukósisakot kölcsönözhetnek a boltból, napi négy forintért. Kiss Pálné boltvezető elégedett a bolt forgalmával. Csupán az év első negyedében — pedig ezek a leggyengébb forgalmú hónapok — mintegy 1400 kölcsönzés történt. A további forgalomnövekedést nagyban elősegítené, ha nagyobb helyiséghez, vagy legalább is egy állandó raktár- helyiséghez jutnának. Tudomásunk szerint a kölcsönzőbolt csak szentendreieknek kölcsönözhet. Itt szeretnénk felhívni a „gazda”, a Tahi Fmsz figyelmét arra, hogy nem ártana a járás nagyobb községeiben is egy-egy kölcsönzőboltot létrehozni. szerelését, arra az esetre, ha a munkahelyére beutazó, vagy csomagokkal megfáradtán utazó az aránylag hosszú utat állva kénytelen megtenni. Kérjük sürgősen az ablakok nyitásának megoldását, mert a májusban összeesett férfi az élő bizonysága annak, hogy nyáron ilyen körülmények között egymást fogják érni a rosszullétek. Kérjük végül, tekintettel arra, hogy nemcsak Szentendréről, hanem Dunabogdányból és máshonnan, távoli munkahelyekre bejárók nagy száma használja ezt a vonatot: nevezzenek ki minden szerelvényen néhány dohányzó kocsit is. Emellett a kocsi tisztán tartható lesz, a távolsági csinos autóbuszokhoz hasonlóan. Egyelőre csak ennyit kérünk. Ez idő szerint még minden bejáró naponta kétszer reménykedik: csak lesz any- nyi szerencsém, hogy régi szerelvényen utazhatom! Pedig őszinte örömmel fogadtuk az új — és akkor még kellően nem ismert — kocsikat. Horváth Levente nyi Foto: Gottlasz. kedvcsinálás miképp sikerült, de egy biztos: édesapjuk példamutatása nagyszerű. Horányi Sándor ta: „Csak azért iratkoztam be, h<*9V a fiaimnak kedvet csináljak.” Nem tudjuk, hogy ez a 1964. februárjában egy szerény kis bolttal gazdagodott a „főutca”. A neve: Kölcsönző- bolt. Kezdetben csupán háztartási kisgépeket (porszívó,
