Pest Megyei Hirlap, 1966. május (10. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-14 / 113. szám
4 1966. MÁJUS 14., SZOMBAT MAR ELÉG MELEG VOLT ahhoz, hogy késő este vonatra várva a kiskunlacházi pályaudvaron, egy szabad ég alatti padra üljek, örvendezve, milyen jó, hogy nem zavar az utóbbi napokban megszokott hideg, szél, eső, szippanthatok egyet az éjszaka levegőjéből, fedezve egyúttal heti romantika-szükségletemet is. A piros és zöld szemaforok megértőén statisztáltak a fekete háttérből, a zsombék felől erős, egyenletes brekegés hallatszott. Mellémült egy ember. Biztosan beszélgetni vágyott, hiszen több pad állt mellettünk üresen. — Pestre? — Pestre. És ön? — Én az ellenkező irányba utazom két megállót. — Lesz sok szúnyog az idén. rAnnyi erre a víz. — Kuruttyolnak a békák is. Van mit enni a gólyáknak. — Már itt vannak? Végigmér. (Megint hülyeségeket kérdezek a riportalanytól!) — Három hete! Hiszen a fecskék is megjöttek. ITT MAR IGYEKSZEM LEPLEZNI a csodálkozást. Bólintok is: persze, a fecskék is megjöttek, tudhattam volna, hogy a gólyák sem késhetnek. — A műhelyünkbe évek óta visszajár egy fecskecsalád. Valamelyik nap, épp munkaidő vége volt, már zártuk volna le a lakatpt, amikor látjuk, hogy a gyárudvaron ott köröz a mi két fecskénk. Nyitva is hagytuk az ajtót, és szóltunk az éjjeliőrnek, vigyázzon, el ne vigyenek valamit. Reggelre ott találtuk a tavalyi fészkében a fecskeAz angol főváros átmérője száz kilométer, nagysága Magyarországra helyezve Váctól Székesfehérvárig terjedne, teljes Budapestet is beleértve. Ebből a Central, a központ húszkilométeres kör. Maga a City mindössze egy négyzetmérföld. Első embere a lordmajor. Hatásköre kizárólag helyi, London többi kerületének ügyeivel nem foglalkozik. Tisztsége mégsem formális, protokolláris rangja tekintélyes, a királynő után következik. A lordmajor társadalmi munkás, milliomos, évenként két alkalommal a White Hallban rendezett vacsoráin sok minden eldől. A City a bankok, a biztosítók negyede. Hogy e kasszákban mennyi a pénz? Válasz helyett, tájékoztatásul kiragadva a Big Five, az öt legnagyobb részvénytársasági bank kezeli az összes bankbetétek 80 százalékát. Mind az öt a tőkés világ 21 rangsorolt pénzintézete között szerepel, a Barclay’s például a lista negyedik helyén. A City utcáin rengeteg keménykalapossal találkozik a járókelő. A keménykalap a pénzügyi tisztviselők egyen- sapkája. Viselet« kötelező, akár a bankaltiszteknek a cilinder. A City egyébként hivatali idő után kihalt, ötezer házmester városa. (1806-ban még 122 ezer lakosa volt.) A céhek fészke is. Napjainkban 90 testület ügyködik, 14 nagy. A kor új mesterségei is felvétetnek egy-egy régi közösségbe. A konzervipart a hentesekhez sorolták, az elektronikusok az óramívesekhez tartoznak. Élő hagyomány: a szakmák utcája. Az ezüstpiac a Chancery House-ban található. A kereskedők boltjaikat nagyméretű páncél- szekrényekben rendezték be. párt. Csak ideiglenesen költöztek oda, amíg felépítik az újat. Az idén pont az egyik satupad fölé rakták. Aztán megtörtént egypárszor — szóval érti, kapkodták a szaktársak a fejüket. Úgyhogy egy alumíniumlapot szereltünk a fészek alá, nehogy minekünk is küldjenek a tanácstól felszólítást. — Hogyan? — A gyártelep szomszédságában áll egy ház, annak a kéményére meg minden évben gólyapár telepszik. Az idén is ott kelepelnek már. Nem kele- pelnének olyan nyugodtan, ha tudnák... Szólt nekem a házigazda, hogy kapott a tanácstól egy felszólítást, vagy rakja át a kéményét az utcától távolabb eső helyre, vagy zavarja el a madarait, miAz áruházak sugárútját, az Oxford Street nevezetességeit felesleges bemutatni, riportokból, televízióból sokan ismerik. A Harley Street rendelőit viszont kevesebben. Réztáblák tucatjai a kapuk alatt. Akadnak orvosi munkaközösségek is, sebész, fogász, ideggyógyász, urológus — közös várószobával. A gyógyítás nem olcsó: a Wellbeck klinikán a szülés hivatalos díja száz font. A Sackville Row szabóközpont. Elsőosztályú öltöny ára 90 font. (A 2,8 dollárral egyenértékű 1 font = 20 shilling, 1 shilling == 12 penny.) A Temple: jogászok, ügyészek, bíróságok helye évszázadok óta. A nyugalom tömbjét, a paragrafus szolgáinak elmélyülését valamikor csak egy kis kocsma zaja verte fel, ahol Shakespeare írta, színészei pedig játszották a Vízkeresztet meg a Szeget szeggelt. A Fleet Street az újságok hazája. Nemzetközi hírpiac. öt világrész újdondászai találkoznak irodaházaiban, s itt készülnek az angol sajtó- orgánumok. A legnagyobb példányszámú, a hétmilliós hetilap, a News of the World, szex képben és szövegben. A Magyarországon legtöbbet idézett, tekintélyes Times-t viszont csak háromszázezer példányban nyomják. A Fleet Street szellemi központja az üjságír óklub. Asztaltársaim dohogva magyarázták: Angliának nincs írott alkotmánya. A Magna Charta, a Bill of Rights, a Habeas Corpus, a Parliament Act és még több törvény, jogszokás helyettesíti az alkotmányt, egy részük meglehetősen ósdi: XI. századbeli. S ami a magyar riporternek szubjektiven Londonban talán a legjobban imponált: az újságírók. falatozójában, Peter Evans kedvelt eating house- ában a kiszolgálópult mellett velhogy több károsult járókelő panaszt emelt a hatóságoknál a tiszteletlen gólyák miatt. HIÁBA, TAVASZ VAN! A szúnyogálcák álmukban szen- derednek át az égi mezőkre — a békák gyomrába, a gólyák viszont a békákra vadásznak, a járókelők meg a gólyákra panaszkodnak, a tanács levelez. Megindult a természet nagy körforgása — gondoltam kis rezignációval, miközben felszálltam a vonatra. Mert ugye, mi jut nekünk, pestieknek? Az a pár veréb a Körúton? Vagy — hogyan is mondta egy ismerősöm a minap, körülnézve az irodájában? „Megjött a tavasz, itt vannak a legyek.” telexgép kattog, a szalagon a Reuter iroda közli a legújabb híreket. A redakciók környékén, akár városszerte mindenütt, sok a fogadóiroda. Tény: 1965-ben átlagosan minden londoni polgár — a statisztika 8 millió 215 ezer lelket tart nyilván — hetenként 5 shillinget tett különböző tétekre. Törzsvendégeinek folyószámlát nyit a bukméker. Legnépszerűbb ág a lóverseny, de rengeteg a híve az agarak viadalának és a kotorékvadászatnak is. A totó dívik; lottó nincs, minek is lenne, ugyanis bármilyen elképzelhető vagy illogikus lehetőségre .fogadnak. Nemrég egy tanító 1:6000-hez kötötte, hogy 1966. augusztus 17-én déli 12 órakor hány fokot mutat majd a Fahrenheit. De sok ezren kockáztatták pénzüket a közelmúltban azon is, hogy a született királyi gyermek milyen nevet nyer. A Henrik árfolyama magas volt, Györgyé közepes, Edwardé alacsony, Ivánra l:10 000-ret ajánlottak. (A fiú: Andrew lett.) Kedvelt játék a bingo, a háziasszonyok harmincszámos tombolája. Naponta többször megismétlődő tárgynyeremény-sorsolás. Sok tucat mozit — a televízió miatt néptelenedtek el — alakítottak át bingo-kaszinókká. Valamennyi nyitástól zárásig zsúfolt. Adósok börtönét nem találtam. Bár 1966-ban is akadna jócskán ez intézetbe angol polgár. Nagy-Britanniá- ban sikk a hitelre élés, tengerentúli utazástól hajvágásig mindent ajánlanak — és vásárolnak is — részletre. A pénzkölcsönzéssel foglalkozó cégek és magánosok forgalma évente 6 millió font. S 1965 utolsó hónapjában 16 millió szigetországi adós tartozása elérte az 1,2 milliárd fontot. László Miklós A nap ugyanúgy bújik elő a keleti látóhatárról, mint más napokon. Vörösen, nagy csendet talál. Az emberek nem loholnak autóbusz után, nem gyömöszölik egymást a HÉV kocsijaiban. Az emberek alszanak. Szombat esti mámort, veszekedést, szerelmet, csalódást altatnak — a szombat este még indulót dobol, a vasárnap reggel szelíd keringőt zsong. De azért lépések trappognak végig az úton, az utcákon — visszhangos lépések. — Hová Jóska? — Melózni... hát te? A vízpart irányába mutat a másik koránkelő, horgászbot van nála, táskájában ennivaló — zsíroskenyér csak, mert az asszony nem csomagolt, mérgelődött: — Már megint az átkozott halaid... ez az egv vasárnapom van — mor- gott vissza —, egész héten abban a zárt helyiségben ... De azért érezte, hogy az asz- szonynak igaza van egy kicsit, gyorsan megkente a kenyeret s kilopakodott. Ablak nyílik, harangoznak valahol — szelíd, jó szagú tavaszi reggel, olyan friss, mint egy hajadon leány. Portörlő bújik elő az ablak mögül, megrázkódik a napsütésben — valaki már takarít, felébredt a szép reggelre, letörölget, felsöpör, egész délelőtt tiszta lesz a lakás. Valaki az utcán is seperni kezd — a gondnok az, neki kötelessége is, de most valahogy könnyebben megy. A téli hólapátolásra gondol, a latyakra, a szürkeségre. Megrázkódik. De jó ez a tavasz, még akkor is jó, ha fehéredik az ember haja, s a nagylány karikagyűrűt hord már. Jóég, mintha most lett volna az ő lakodalma is — már gondolkodhat, hány vendéget hívjon s kiket, hogy ne legyen sértődés. F ehér inges, piros nyak- kendős fiúk futnak elő az egyik kapualjból, lökdösik egymást, vihognak. Kirándulni mennek, de hátizsák egyiknél sincs, nem divat. Sporttáskákat lóbálnak, tömöttre pakolva — megedd —, figyelmeztette őket az anyjuk. — Először a tojást, aztán a szalámit, a süteményt utoljára. Mintha nem lenne mindegy a sorrend. Ilyen egy anya. És olyan, hogy kannával a tej- boltba indult, vasárnap is tej kell a kicsinek, útközben aggódik, hogy összemegy, megsavósodik, mint a múlt héten, frizsidert kellene venni, de még éppenhogy kifizette az utolsó bútorrészletet. Majd ... majd —. Lóbálja a tejeskannát és köszön, mert már piacra igyekvőkkel találkozik. Üres kosarakkal mennek az asszonyok és meghajlik a válluk, mikor visszafelé jönnek. Salátát hoznak majd, csirkét, hónaposretket, némelyik virágot is, orgonát. Megvásárolhatnák szombaton is, de ennek a vasárnapi menetnek is megvan a maga jó íze, némelyik kerékpáron igyekszik, visszafelé tolja, rajta lesz a kosár, és a többiek azt mondják: okos vagy. Fehér inget, tisztát kér a férj — félig habosán kéri, borotválkozik. — Ráérsz délután is ... — inti az asszony és tudja, hogy teljesen felesleges a szó, a férje nem megy el ugyan hazulról, de fehér ingben üldögél vasárnaponként a szobában, újságot böngész, komótosan reggelizik, ez a passziója. Babonásan sóhajt az asszony, még jó, hogy csak ez és nem úgy, mint a szomszéd János, aki fél óra múlva már ultizni indul valahová és háromszor melegítik az ételt, A Vízügyi Építő Vállalat dolgozói Kecskeméten építik az ország első 50 méteres fedett versenyuszodáját. Az úszómedence „foglalata”, a 71 méter hosszú és 48 méter széles csarnok most már tető alá került. Csaknem 150 tonna különböző acéltartóból állították VASÁRNAP vastaggá sűrűsödik a tészta a levesben, mire hazatér. amaszok lődörögnek az úton, valamit csinálni kellene — gondolják — valami jó heccet, de mit. Tegnap bakot álltak az egyik ablak előtt, bezörögtek, de nagyon dühösek voltak a háziak, az ember papucsosan szaladt utánuk, fenyegetőzött — röhögtek rajta, de azért a heccet nem ismétlik meg. Valami más kellene. Kavicsokat rugdalnak, várják, hátha útjukba kerül valami, ami szórakozás. Addig is, míg haza lehet menni ebédelni. Kicsit mindig éhesek. Miséről poroszkál hazafelé egy öregasszony, korai misén volt, még segíteni kell a menyének. Kell? Nem muszáj, de ő akar. Valamikor arról ábrándozott, együtt mennek majd vasárnap délelőttönként a fia feleségével, együtt bandukolnak a szép fehér templomtorony felé csatos imakönyvvel, de erről le kellett mondania. A menye — elismeri — nagyon szorgos teremtés, templomról hallani sem akar, még útban sincs a gyerek már kikötötte: keresztelő sem lesz, csak névadó. Kedve lett volna vitatkozni, de öregszik már, a hangja sem a régi, az energiája sem. Nem is érti a fiatalokat, elfelejtette, milyen volt a fiatalsága. Mintha időtlen idők óta rajta lenne a fekete fejkendő, körülötte modern bútorok, varia, mifene, televízió, — néha elnevetgél rajta, de úgy, mint aki bűnt követ el. Most hazamegy, kikavarja a krémet, sóhajtozik, közben pedig tulajdonképpen jó hogy még várják, hogy kavarjon, hogy süssön néha — a mama süteményének nincs párja — mondja a vendégeknek a menye. Mari tulajdonképpen jó asszony. Veszekedés az egyik lépcsőházban. — Ezerszer mondtam — hangzik az öblös férfihang — ezerszer megmondtam, ne bömböltessék a rádiót... — Délelőtt van már... ne aludjon — rögtön jön rá a válasz, éles, női, nyelvelő. Csapkodás, csörömpölés. Valaki bevágta az ablakot. A rádió tovább bömböl: Öó ... nyáron élni jó... — Oó... — csücsörít a kamaszlány a fürdőszobában, riszálja a derekát a dallamra, s megpróbál kormozott gyufaszállal, divatos szemöldököt csinálni magának és sóhajtozik, mert ezt csak itt szabad még. A múltkor valamivel korábban jött haza munkából az anyja, ott találta őket a barátnőjével a szobában, cigarettázva. Óriási muri volt, pofont nem kapott — azt már nem merik, szerencsére — de két vasárnap nem mehet moziba, s szörnyű. — Öó ... táskarádió... — dúdolja s arra gondol, hogy egy év múlva vesz egy rádiót a saját fizetéséből, mert egyetemre nem megy, bárhogy is akarják, dolgozni megy, keresni fog és könnyű nyári ruhákat csináltat, sokat és fürdőruhát is hálósat, ami most divat, de vajon akkor divat lesz-e még. T“““ ányérzörgés, valaki habot ver. Pirosán izzanak az arcok a konyhában és a szobában is a piros ulti felett. Valaki töpreng, hogy adja be az asszonynak a kora délutáni össze a tetőszerkezetet, amelyet kőszivacspallóval fedtek le és 300 köbméternyi könnyű perlitbetonból készítettek rá nyolc centiméter vastag hőszigetelő réteget. Előreláthatólag csak jövő év tavaszán kerülhet sor a modern fedett versenyuszoda átadására. meccset. — Anyukám... — próbálja fogalmazni a mondatat és legyint. Az asszony el- komorodó arcára gondol és keserű lesz a szája. — Miért nősültem meg — háborog —, még ezt se? meccset se? — és kimegy körülnéz, hátha lehet valamiből kóstolni. Húsleves, rántotthús, pörkölt, saláta, piskótatészta, almáspite, madártej. — Feketét főzzek? — kérdi valahol egy feleség és a férj bólint. Holott egyikük se szereti a kávét. Csak kell. Mindenki issza. Nekik Gorka vázájuk is van, ők semmitől sem akarnak elmaradni. Semmitől és senkitől. Autóbusz poroz végig az úton. Meccsre indulók ülnek rajta és asszonyok tömött szatyrokkal. Kórházi asszonyok. Látogatóba mennek. Levest visznek, húst, vigasztaló szót. — Ma jobb színben vagy... Ez is program. A régebben járók már ismerik egymást, kérdezgetnek, megbeszélik a legújabb diagnózist Akad, aki az előző napon született unokájához utazik, annak ragyog az arca. Napsütés, elsötétített szobák. Kispárna, könnyű takaró. Az újság a földön. Az asszony odakinn a követ mossa. A nagyfiú most találja alkalmasnak a pillanatot, hogy egy húszast kunyeráljon az anyjától. Egy van már neki, de az semmi. Két kávé és két mozijegy ára. És a kislány az édes likőrt szereti. Ö pedig imponálni akar neki, sört sem iszik, édeset sem — konyakot. Ahhoz pedig még egy huszas keli. — Soha se jössz... — pi- tyereg egy női hang —, soha nem jössz velem sehova ... — Megyek, de nem a mamához ... — Azért mert az anyám? — Azért, mert nem! Női könnyek. Csalódott könnyek. Nem jött el a fiú a kora délutáni mozielőadásra. Csalódott könnyek, a fiú igazán nem olyannak látszott... S kodáját mossa a férfi. Gondosan mossa, aprólékosan, néha körülnéz, látják-e. Még csak háromhónapos a Skoda. Nem bír betelni vele. Ez a vasárnap délutáni szórakozása. Lemossa, aztán nem megy vele sehova. A benzin — költség. Benzinre még nem telik, fizetni kell a kölcsönkért adósságot. Valaki kopog az ajtón. — Csak én vagyok ... nem alszanak? Horgolások, könyv, mosógépzaj. — Muszáj mindig vasárnap lötykölnöd? — Segítesz, ha holnap nekifogok? — Majd megbolondultam ... Morgás. A férfi bemegy a szobába. Sípol a rádió. Legszívesebben odavágna valamit. Gólok. Kiabálás. Pohár sörök. Féldeci pálinkák. Izzadt arcok. Léggömbök. Körhinta, két napra állították fel, félig üresen megy, a fiatalok mostanában inkább nézni szeretik. — Megettétek az összes süteményt! — De anyu én csak ... Kirándulásról hazatérők fáradt lépései. Virágot hoznak. Alkony. Árnyak az utcán. Andalgó árnyak. Sétálni indulnak a Duna-part felé. Kéz a kézben. A kisvendéglőben zene szól. Halászlé, zsúfolt asztalok. — Látod azt a ruhát... — Ugyan ... az is ruha? Egymásbakapaszkodó újjak. Remények. Vágyak. Ásítás. — Holnap hétfő ... Hétfő. Reggel. Rossz lesz korán felkelni. Az ember megszokja a vasárnapot. Olyan, mint a jó meleg fürdő. Belefeküdni, elterülni benne. H a mindennap vasárnap lenne, az nem lenne jó. Az embernek pezsgő, frissítő fürdőkre is szüksége van. És indulókra. És várakozásra. Bende Ibolya P. A. 16 lóerős bemutató Ennyi, sőt sport változatban két lóerővel több fér az erősen bordázott nagyobb hűtőfelületű hengerbe. A Csepel Motorkerékpárgyár ezzel bemutatja legújabb termékét. Jellemzői: új mellső teleszkóp- villa, olajcsillapítású hátsó rúgózás, könnyen kezelhető kormánymű és kényelmes nyereg. Sebessége eléri a 110 kilométert. LONDON ♦ A szakmák utcája ♦ Telex a falatozóban ♦ Mi a bingo? Kecskemét Tető alá került az ország első 50 méteres fedett versenyuszodája Fecskék a műhelyben
