Pest Megyei Hirlap, 1966. május (10. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-01 / 102. szám

1966. MÁJUS 1„ VASÁRNAP «SI MEGYEI <AŰrSap ii Baleset — helikopteren Kaptam egy meghívót. Témája annyira felvilla­nyozott, hogy még most sem tér­tem magamhoz teljesen. Főként újszerűsége raga­dott meg: „Az ér­tekezleten értékel­jük a munka te­rén elért eredmé­nyeket, feltárjuk a jelentkező prob­lémákat, és meg­vitatjuk az előt­tünk álló feladato­kat”. Jó dolog — az bizony — ha az elért eredménye­ket értékeljük és nem azokat az eredményeket, amelyeket még nem értünk el. Mert ugyebár az el nem ért ered­mények azért nem eredmények, mert azokat még nem értük el. Az elért eredmények — következésképpen — azért eredmé­nyek, mert azokat már elértük, és nem árt kihang­súlyozni, hogy el­értük. Különösk éppen üdvözölhető; hogy feltárjuk a jelent­kező problémákat. Lelki szemeim előtt látom, hogy a problémák ille­delmesen felnyújt­ják kezüket és je­lentkeznek: „íme, itt vagyunk, mi vagyunk a prob­lémák.” S amint jelentkeztek, az értekezlet meg­kezdheti feltárásu­kat. De mi lesz azokkal a fránya problémákkal, A meghívó amelyek nem nyújtják fel a ke­züket? Mondjuk, hogy bátortalanok, vagy nem tudják, hogyan illik nekik jelentkezni egy ér­tekezleten? Azo­kat nem tárják fel? Uhhüm. Te­hát csak azokat, amelyek jelent­keznek ... Jó ezt tudni. Nehogy olyan probléma feltárásához fog­janak, amelyik nem jelentkezik. Még blamálnám magamat, hogy nem olvastam el eléggé figyelmesen a meghívót. Azt viszont — , megmondom őszintén — nem egészen értem, hogy miért az előttünk álló fel­adatokat vitatjuk meg? Mert a fel­adatok — termé­szetükből faka­dóan — olyanok, hogy előttünk áll­nak. Amik mögöt­tünk állnak, azo­kat már elhagy­tuk, tehát eleve nem lehetnek fel­adatok, legfeljebb eredmények, vagy hibák. Hogy miért pont csak az előttünk állóakat vitatjuk meg? Gyanús ex a meg­hívó, módfelett gyanús... Le­gyünk precízek. Igen, én itt állok. Előttem áll a fel­adat. Ha most egy kicsit oldalt lépek és előre, akkor a feladat már nem előttem áll, ha nem mögöttem. Megvan...! Tehát léteznek mögöt­tünk álló felada­tok is, amelyek úgy keletkeznek, hogy az előttünk álló feladatokat megkerüljük. De akkor mi lesz, ha az érte­kezlet valamennyi részvevője megke­rüli az előttünk állő feladatokat? No, jó hogy rájöt­tem a turpisságra. Éber leszek. Olyan éberen őrködöm mint egy házőrző eb. Csak közben el ne nyomjon az álom, amely ugyancsak gyakori jelenség a hosz- szú értekezleteken. Majd én megaka­dályozom a meg­kerülést! Nyom­ban jelentkezem, ha a kerülgetés első jeleit tapasz­talom és odacsör- dítek a bírálat fegyverével. Apro­pos ... Jelentke­zés? Ez még nem jó, mert azt fogják hinni, hogy én is probléma vagyok. Olyan jelentkező probléma... S ak­kor merő tévedés­ből nékem esik az értekezlet ötven­hatvan tagja és úgy feltár, hogy amíg élek, meg­emlegetem ... Sasvári György M Önzés Amikor Kóró Pál özvegy Kotkodácsné háztáji birtokán rendben elvégezte a tavaszi szántást, megnyeste a fákat, az asszony behívta a hátsó szobába, s borral itatgatta. Közben illendően megkér­dezte tőle: — Még mivel tartozom? — Adja hozzám feleségül Jucit — mondta a férfi és csillogó szemekkel pislogott a lányra. özvegy Kotkodácsné össze­csapta kezét. — Dehiszen — dadogott — éretlen kislány még, hebe hurgya, tapasztalatlan, nem hozzád való. Jól gondolkodj, Palkó, nem tud ez még sem­mit. — Majd én megtanítom — dörmögte Kóró Pál, s áhítat­tal bámult a lány szép szemé­be: — Hozzám jössz-e, lel­kem? Leszel-e a párom? Jucika zavartan, pirulva bó­lintott: — L... leszek, Palkó bácsi... így lett Kóró Pálné Kotko­dács Jucika. Hamar kiderült, hogy nem tud sütni-főzni, mi­vel a tejberizst kakaópor he­lyett liszttel szórta le. — Nem baj — mondta Kóró, a VÉN FIUK TSZ buzgó zetorosa, s türelmes vigyorral pederte ba­juszát. Az ifjú asszonyka hümmö- gött, hápogott. Ez aztán min­taférj, emellett az élet édes leányálom. Mivel a ház körül a macskákon kívül nem volt más élőlény, azokkal cicázott, más gondja nem akadt. így telt, múlt az idő. Ám megunta a magányt és a tét­lenséget, embert akart látni. Egy szép napon este jött ha­za Kóró Pál, fáradtan, cam­mogva, s látta, hogy Jucika lent a kertek alján vígan csó- kolódzik Harcsa Ferivel. Hogy az a mennydörgés, tüzes isten­nyila csapna most közétek! — vicsorgott Kóró Pál, amikor megtorpant pár méterre tőlük. De aztán nekidűlt egy nagy ecetfának, rágyújtott, megvár­ta míg az ölelés véget ér, majd odalépett a megszeppent párhoz. — Mára elég volt! — mond­ta fojtottan a lovászfiúnak. — Eredj vissza Feri csutakol­ni. Reggel korán fogtok. Mű­trágyáért mentek ki az állo­másra. Mikor Harcsa Feri iszkolva elloholt, Kóró Pál átfogta fe­lesége vállát — Te meg itt megfázol, hűvös az éjszaka. Nagyon könnyedén vagy... Simogató, gyöngéd, becéző szavakkal kísérte a házba. — Milyen jó vagy, Palkó — áradozott Juci, s a megbánás könnye csillogott szemében. — Miért vagy ilyen szelíd, mint egy bivalyborjú? Pedig meg­érdemelnénk, hogy bosszút álljál rajtunk ... — Hogyisne — sóhajtott Kóró Pál kókadtan —, Harcsa Feri a téesz egyetlen fiatal­ja. Mi lenne, ha ezt is agyon­ütném? ... Zoltai András KERESZTREJTVÉNY 17 óra. — Ne haragudjon, hogy megszólítom, de maga nagyon tetszik nekem. — Maga is jó fejnek lát­szik. 19 óra. — Ügy érzem, mintha egy éve ismernénk egymást. Ma­ga nagyon szimpatikus. — Én is olyan jól kiismer­tem magát. Állati kedves fiú. 20. óra. — Marhára tetszik nekem. Nem jön? — Hát .. Maga sem közöm­bös. Gyerünk. 21 óra. — Imádlak. — Olyan sokat beszélsz. 22 óra. — Holnap délután hívj fel telefonon drágám. — Feltétlenül... De ... De... — Mi ez a habozás? Csak nincs valakid? — Csacsim! Rajtad kívül senkim, öt óra óta te töltőd be az életemet. Fel is hívlak holnap, ha megmondod a szá­mod ... és a neved. II. — Örökké fogsz szeretni? — Amíg élek. — Es soha nem hagysz sí? — Soha, soha, soha. Tu vaszi drámák — Most hová mégy? — Haza. A feleségem bal­hézik, ha kapuzárás után me­gyek. III. — Imádlak. — Én is. Olyan boldog va­gyok. De szép a világ. — Nézd azt a felhőt. Olyan formája van. mint egy pu- postevének. Ott a feje, ott a lába, ott a púpja. — Nem látom. — Mert nincs fantáziád. Nézd ott a fa mellett. Olyan, mintha legelné a lombot. Még most se látod? — Látom, de az nem pú­posteve. — De teve. — Nem teve, tisztára úgy néz ki, mint egy zetor-traktor. — Zetor? Örült vagy drá­gám! A vak is látja, hogy az egy teve. Mintha az állat­kertből jött volna ki. — Teve a te eszed tokja. — Ezt kikérem magamnak. Az pedig juszt is teve. — Te vagy a teve. Ezt nem bírom benned, hogy olyan erő­szakos vagy. — Én? Hát te? Csökönyös szamár vagy. Kibírhatatlan és undok. — Ügy! Szóval kibírhatat­lan vagyok. És te? Vedd tu­domásul, hogy egy nyalka, ön­ző béka vagy. — Ezt nekem mondtad? Te undorító! Ne is lássalak. — Jó. Elmentem. Hülye voltam, hogy eddig is foglal­koztam veled. Csau! — Tűnj már a szemem elől, hogy is lehettem ilyen osto­ba! Hova tettem a szemem? Vak voltam. — Azért nézted Zetomak a tevét. — Most mit ácsorogsz itt, menj már... Menj... Szóval mégy? Hát ennyit érek én ne­ked? ... Te... Várj! Ne ro­hanj! — Mit akarsz? — Ne haragudj, igazad volt. Te olyan okos vagy. Job­ban megnéztem, az a felhő, tényleg egy Zetorra hason­lít. Na ülj már vissza. Sze­retlek. — Én is nagyon szeretlek. És én is. megnéztem, neked volt igazad, kiköpött teve. — Dehogy teve. Zetor! — Teve! — Zetor! — (És így tovább, és így tovább, egészen az esküvőig, és a válóperig.) Leninnek a munkásokhoz írt, 1904-es röplapjában olvasható: „Közeleg május elsejének napja, amikor a világ munkásai azt ün­nepük, hogy öntudatos életre éb­redtek, hogy egyesültek abban a harcban, amelyet minden erőszak és az embernek ember által való mindenféle elnyomása ellen, a dolgozó millióknak az éhségtől, a nyomortól és a megaláztatástól való megszabadításért folytatnak. Két világ áll szemben egymással ebben a nagy küzdelemben . . .” Folytatása rejtvényünk vízszintes lt függőleges 3., víszintes 66., 50., valamint függőleges 1. számú soraiban. VÍZSZINTES: 12. Varróeszköz. 13. ... vérig. 14. R 'pafajta betű- hiánnyal. 15. Szomorúság. 16. Kert, park — oroszul. 17. ... (1896 1944) festőművész. 19. Fordított párja. 22. Dél-tiroü város, ke«Velt fürdőhely. 23. Azonos mássalhang­zók. 26. A Honvéd egyik csatárá­nak betűjegyei. 27. A szervezet­ben kering. 29. Ünnepséget. 30. Ilyen hit is van. 31. Csinosít. 33. öreg. 34. Női név. 35. Bőrbeteg­ség (népiesen). 37. Ruhadarab fordítva. 38. Túlvilág. 39. Igekötő. 41. Állóvíz. 42. Kettős mássalhang­zó. 44. Kárpitoskellék. 45. Veszte­ség (valaminek a forgalomba ho­zásánál). 46. AG. 47. Portugál pénzegység. 52. Vendég — néme­tül (fonetikusan). 53. Az erő fizi­kai mértékegysége fordítva. 55. Orosz férfinév becézve. 56. A sze­relem istene a görög mitológiá-- ban. 57. Fényképezőgép-márka. 59. Angol gyarmatosító katona­tiszt (fonetikusan). 61. Jelentős mennyiség. 62. Kegyetlen. 64. ORO. 65. Rangjelzés. 68. Argon vegyjele. 69. Ismert szovjet repü­lőgéptípus. 71. Függ — keverve. 73. Indián néptörzs. 75. Nem „pesti”. 77. Keresztül (—’). 78. Le­nin keresztneve. 82. Gazdag. 83. Kérdőnévmás. 84. Rejtőzött. 86. Tart (+*)• 87. Varázsló pap. 89. Alkotó (—’)• FÜGGŐLEGES: 2. Mint a víz­szintes 12. 4. Ez egy betű. 5. Jó- kedvűek. 6. Határrag. 7. AC. 8. Fontos — főleg női munka. 9. . .. erő — jó tulajdonság (+*)• 10. Bibliai alak. 11. Német prepozíció. 16. Francia arany fordítva. 18. Zs. N. 20. Egyik baráti állam munkáspártjának betűjelei. 21. Elraktároz. 22. Gazdag (—•»). 24. Tok, füzettartó. 25. Veszprém me-, gyei község (az első kockába ket­tős betű). 26. Római császár. 28. Az egyik szovjet köztársaság fő­városa. 30. Sport. 32. Kettős más­salhangzó. 34. Tól-től oroszul fordítva. 36. Pihent. 38. Sok karú tengeri állat. 40. Én — latinul. 41. Messzeség — röviden. 43. Erőszak­kal kicsikar valamit. 44. Szépítő­szer. 45/a. A krasznodári hősök egyikének keresztneve. 46. Az elefántnak van. 48. Szeretet egyik kifejezése. 49. Édesvízi állat. 51. Mértani fogalom. 53. Fekete fran­ciául (fonetikusan). 54. DÁN. 57. Az orosz polgárháború egyik le­gendás hőse. 58. Piszok (az utolsó kockában kettős betű). 60. Napó­leon súlyos vereségének színhe­lye. 62. Kettősbetű. 63. Nyomorult­ja. 67. Hüvelyes. 69. Személyes névmás. 70. Az Olasz KP lapja. 72. O. I. 74. Kiss Lajos. 76. Te — németül fordítva. 77/a. Ért. 79. Férfinév becézve. 80. Irány. 81. Ment — oroszul (nőnem). 83. Vesz­teség. 85. Jós — közepe nélkül. 88. Személyes névmás. BEKÜLDENDŐ: az idézet, a vízszintes 1., függőleges 3., víz­szintes 66., 50. és függőleges L számú sorok megfejtése. S. Gy. ÁPRILIS 17-1 KERESZTREJT­VÉNYÜNK HELYES MEGFEJTÉ­SE: „Minden imperialista hábo­rút polgárháborúvá változtat a proletár világszoüdaritás — Cipő­sarok — A zászló — Otthon.” KÖNYVJUTALMAT NYERTEK: Lengyel László Albertirsa, Erkel Ferenc u. 39., Árpás Gézáné Gö­döllő, Muskácsy u. 23/H., Márk! Imréné Cegléd, Árpád u. 9., Ab- rahám Dezsőné Szigetszentmiklós, Árpád u. 31., Vitéz Hona Monor, Baross Gábor u. 20., Finta Mik- lósné Nagykőrös, VII. Ságvári E. u. 6., Hegedűs Magda, Bp. V. Gerlóczi u. 11., Bakó Judit Nagy­kőrös, Klapka u. 6., Szőnyi Pál Diósd, Kossuth u. 11., Benke Ist­vánná Bp. VI., Vörösmarty u. 54. G YERMEKREJTVÉNY PAJTASOK! Május elseje a nemzetközi munkásszolidaritás nagy napja. Ezt az ünnepnapot így is nevezzük; lásd: a vízsz. 2. sorú?, .. r. A Pl ■ 5 H 5 6 k a J (0 M s i * m ■ r 15 tfe \ 1 J i8 L­d ‘ ■ □ VÍZSZINTES: 3. Fordított névelő. 5. Üdülő­hely a Balaton mellett: 8. Sok szí­nű háziállat. 9. I. B. 10. Mátka. 11. A nap teszi nyáron. 13. Maga után húz. 14. ö németül. 15. Rom­boló erejű forgószél. 17. Sírba téve elföldel. 18. Arany Tamás névjegye. FÜGGŐLEGES: 1. Sötétedésig. 2. Március ele­je?!? 3. Nagy francia regényíró. 4. Minden állampolgár kötelezett­sége fizetni az államnak. 6. A lovak csemegéje. 7. A magasba emel. 11. Rövid nadrágos könnyű nyári viselet. 12. Írással rögzített. 13. Az elektromos feszültség mér­tékegysége. 14. Fiúnév. 15. Reggeli ital. 16. A. M. E. PAJTASOK! A vízszintes 2. sor megfejtését írjátok le egy levele­zőlapra és 1966. május 9-ig küld­jétek be a szerkesztőséghez. A helyes megfejtők részt vesznek a májusi jutalomsorsolásban. Az 1966. április 17-i rejtvényünk he­lyes megfejtése: Apriüs. — Mit szólsz hozzá, ilyen helyzeteket kihagynak? Pásztor karikatúrája IV. — Engem megőrjít ez a má- ^ jus! Az a sok virág, az a 8 fényözön, ez az illatár... En $ olyan szerelmes lettem be- § léd, mintha nem tíz éves há- $ zások lennénk... — Te udvarolsz... — Na és? Mi ebben a cső- ^ dálatos? Igenis udvarolok! ^ Most úgy érzem, hogy min- 8 dent meg tudnék tenni ér- 8 ted. Szívem játsszuk azt, hogy ^ most ismertük meg egymást. $ — Milyen kedves vagy ^ most. Olyan jő lenne, ha min-§ dig ilyen maradnál. — Ilyen maradok. Vissza- ^ foglak szerezni magamnak, 8 Megharcolok érted. Ha kell 5 legyőzöm a hétfejű sárkányt,^ szembeszegülök a természet § minden hatalmával. Lehozom § neked a csillagokat, és azt hegyet a zsebkendőmnek a^ négy sarkában is elhordom. ^ — És ez ezután mindig így 8 lesz? — így. Én - lég fiatal va-^ gyök és erős. Újrakezdjük,^ a mi beszürkült, elfáradt éle- ^ tünket. És ez így marad ^ örökké. Minden áldozatra ^ hajlandó vagyok. 1— Erről jut eszembe drá-§ gám. Olyan jó lenne, ha le- 8 mennél tejért, meg kenyérért. 8 — Mit? Én tejért, három § emeletet? Ezekkel a visszeres ^ lábaimmal? Hát van neked 8 lelked? 8 ö. F. §

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents