Pest Megyei Hirlap, 1966. április (10. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-10 / 85. szám

196«. ÁPRILIS 10., VASARNAP nsr «lem VŰHap 11 Vannak még lovagok! (Huszárik Zoltán rajza) Ismerős a vendég (Komád! István rajza) Hajnali tavasz A szokottnál korábbam ébredt. Megnézte az órát: alig múlt hat óra. A szobában csend volt, halk szuszogás, sö­tétből kászálódó félhomály, csak az ablaktáblák résein nyúl- káltak be a reggel ujjai. Friss volt, szokatlanul éber, szájá­ból hiányzott a máskor oly gyomorforgató keserűség... — Keveset szívtam tegnap... Ügy látszik — állapította meg sóhajtozó megelégedettséggel. Máskor úgy ébredt, hogy legszívesebben megölne maga körül mindenkit, egy hangos szó is dühre fakasztja, de még a visszafojtott csend is ingerli. Most úgy ébredt, mint hajda­nában ... mikor is? — igen ... talán gyermekkorában ébredt így, ennyire kipihenten, derűsen és egészségesen. Óvatosan felkelt, hogy ne csapjon zajt, mezítláb odalépkedett az ab­lakhoz, kinyitotta egy résnyit az ablaktáblákat, és lepislo­gott az utcára, aztán fel, a kémények felett derengő égre. — Tavasz van ... tavasz — lélegzett mélyen, mintha nyitva lenne az ablak, mintha tüdejét, arcát, egész testét tavaszi szélben fürösztené, amely feloldja izmaiból, idegei­ből az odafagyott tél minden vacogását. A léptek, az utcai zaj most vidáman, szinte trillázva hatoltak fel a szobába, szinte bukfencet vetettek körülötte, mögötte a szobában. És az ég! Hát nem érdekes? ugyanaz a kék ég, metszőén acé­los kék ég... S néhány hete a csillagközi tér rettenetes és dermedt hidege sugárzott a jéghegyeknek tűnő, foszló bá­rányfelhők közül... Most meg valósággal permetezi a tavaszt. Ugyanaz az ég ... Hm ... Még a végén költő leszek! — mo­solyodéit el és hátrafordult. Az asszony mocorgott ébredés előtti álmában. A takaró kissé lecsúszott róla, hogy kibuggyant telt asszonyisága. Szép volt és kívánatos. Az alvástól és asszo­nyságtól duzzadó test pajkos gondolatokat ébresztett benne. Mélyet lélegzett és szemével kutatni kezdte mindazt, amit ismert, s amit most a takaró még elrejtett előle. — Tavasz van... Hiába, tavasz! — állapította meg fér­fias magabiztossággal, és elfordult az ablaktól. — Tavasz, hála istennek — és jólesően megnyomorgatta a derekát Nem fájt. A téllel, úgy látszik, elmúlt a reuma is. — Hallod ... hallod? — Tessék? — ébredezett az asszony, és csodálkozva ke­rekítette szemét a fölé hajló férfira. — Nem fáj a derekam ... Hetek óta kínlódom vele, és most nem fáj... — mondta boldogan a férfi. — Örülök neki — mondta az asszony, és feljebb húzta a takarót. — Tavasz van, azért — tette hozzá a férfi. Az asszony ásított, aztán legyintett: — Tavasz? Hol? — és befordult a fal felé, hogy még tíz percet aludjon. — Nincs érzéke... nincs — mormogta magában a férfi, és visszamászott az ágyba. Felszisszent. Már megint belesaj- tiult a derekába. — Mert mint valami hülye kamasz, ott álldogálok me- títláb az ablak előtt — szidta magát, és nagyon dühös lett, és It szája is tele lett keserűséggel. — Mégis sokat dohányoztam — állapította meg és rá- tnordult az asszonyra, akiről megint lecsúszott a takaró. — Majd te is megfázol, takarózz már be végire rendesen! (Gyurkó) Monológ — húsvéthétfőn este iába veszekszel velem édes jó anyukám, éle­tem páriája én tulaj­donképpen áldozat vagyok, nekem kutya köteles­ségem ápolni a népi hagyomá­nyokat, sejde adj egy kis szó­dabikarbónát, mert magamat is kell ápolnom, mivel a mi társadalmunkban csuhaj, leg­nagyobb érték a népi hagyo­mány, a fáradt olaj és a fá­radt locsoló. Mert ugyebár cukros pjntyőbogaram, annak a rohadt életemnek a job­bik fele, én nem akartam eny- nyire elfáradni, de az élet nehéz, és csuhaj tele van rejtelemmel, ezért kénysze­rültem egy kicsit lepihenni a járda szélére. Ha akkor nem jön arra az a locsoló­autó, akkor én most csak belülről vagyok elázva. Ar­ról meg kiváltképpen nem tehetek, hogy egyes kuncsaf­tok viccelni akartak velem ás nem főzték meg a piros tojást. Ezért amikor behen- gergettek a fal mellé, hogy kicsit megszikkadjak, össze­törtek a tojásaim, de az na­gyon jópofa volt Mindenki röhögött, és a biztos úr azt mondta, hogy olyan vagyok, mint hat tojásból a rántotta. Te tudhatod, én reggel úgy indultam el, hogy nagyon vi­gyázok magamra. Minden­hová csak beugrók egy pil- lanatocskára, eleget teszek a népi hagyomány által dik­tált férfiúi kötelességemnek, éppen csak hogy loccsintok egy kicsit a ház asszonyaira, lányaira, hogy el. ne hervad­janak szegénykék, aztán us- gyi tovább. Mert ugyebár én nem vehetem magamra, azt a szörnyű felelősséget, hogy például az a tüneményesen aranyos tizennyolc éves kis Micike miattam hervadjon el. Az meg kiváltképpen ter­mészetes, hogy az igazgató elvtárs feleségét is meg­locsolom, mert ha az igaz­gató elvtársam felesége idő előtt elhervad, akkor az igazgató elvtársam hangula­ta kicsit szomorkás lesz má­ma, és ha az igazgató elvtár­samnak nincs jó kedve, nem megy jól a munka, márpedig ez fontos népgazdasági érdek, nemdebár? ajnos az igazgató elv­társékhoz már kicsit fáradtan érkeztem. Mert ugye mindenütt kínál­ják az embert, és én nem va­gyok egy állat, hogy annyi süteményt meg tudjak enni. Kénytelen voltam tehát in­ni, iszogatni, vedelgetni, hogy meg ne sértsem azokat az ara­— Tőlem locsolhat, de vi­gyázzon a tupíromra! — Figyeled, ezt a nőt is Nyuszikának hívják! (Pásztor Péter rajzai) nyos háziakat. Egy loocsin- tás a ház asszonyára, egy loccsintás a torkomra, eece- tera-eccetera. Nehéz munka ez, drága kicsi feleségem, mert az ember gyakorta ösz- szetéveszti a ritmust, hogy azt mondja egy loccsintás lányra, öt loccsintás a torok­ra. Csak így történhetett meg, hogy az igazgató elvtársék- nál olyan zavarba jöttem, hogy megittam a kölnit s az igazgatóné őnagyságára rá- lottyintottam egy üveg ver- muthot, hadd lássa, hogy én nem takarékoskodók a nyers­anyaggal, ha az ő frissen tar­tásáról van szó. Pedig köz tünk legyen mondva, nem egy primőráru. A góré persze nem értékelte az én nagy ügy­buzgalmamat, ami annál is igazságtalanabb álláspont, mert én azonnal segíteni akartam a dolgon, letéptem a szalon függönyét, hogy tisztára töröljem a feleségét Bár már nem voltam túl­zottan fogékony a nüanszok- ra, azt olvastam ki a szemek­ből, hogy nem nagyon örül­nek nekem. Erre következ­tetek abból is, hogy kidob tak, ami önmagában egy le­járt módszer, melyet a szemé­lyi kultusz kelléktárából rán­gattak elő. át csoda, hogy ezekután elkeseredik az ember szíve? Kicsit sírtam a sarkon, hogy engem nem szeret senki és biztos prémiumot sem kapok húsza­dikán. Mondd édes anyukám, most mit bámulsz így rám. Azt észle­lem, hogy te is haragszol rám, hogy te sem szolidaritasz a te aranyos kicsi fáradt uraddal. Pedig ha tudnád, milyen igaz­ságtalan vagy. Voltam anyád­nál is, annál az édesjó szülő­anyádnál, meglocsoltam, pe­dig hát az isten látja a lel- kemet, kölni helyett mást ön- tögettem volna rája. Ezt ter­mészetesen közöltem is vele, mert igaz magyar ember va­gyok én, és ami a szívemen, az a számon. És ha egyszer nekem vitriolba mártják a szívemet, akkor vitriol jön ki a számon, mire természetesen az az édesjó anyukád, azt mondta, hogy törkölypálinka. Érdekes, így nézett rám az a jó édesanyád is, akire úgy ha­sonlítasz, mint egyik tojás a másik üveg konyakhoz. És képzeld el édes jó anyu­kám, vendégségben is voltam. Beültettek egy szép nagy fe­hér autóba, amely biztos elő­kelő járgány volt, mert egész úton odafelé szirénázott, és az emberek keresztet vetettek, amerre elhaladtunk. Aztán bementünk egy kedves laká­lyos kis szobába, ahol két ara­nyos, felgyűrt ujjú úriember fogadott, mondták, hogy üljek le és lefektettek. Én persze tiltakoztam egy kicsinyég, mi­vel tudtam, hogy társaságban nem illik lefeküdni, de ők nem tanultak illemet, és én hiába tiltakoztam. Én bizo­nyos érveket hoztam fel iga­zam bizonyítására, mire ezek visszaütöttek, pedig olyan kedves, barátságos úriembe­reknek látszottak. L átom anyukám, nem hi­szed amit mondok, pe­dig szóról szóra így tör­tént. Be is bizonyítom, nézd, itt van a számla, mely igazolja, hogy én egy tiszta ember vagyok. Mert ahogy a nóta is mondja: nagypénteken mossa holló a fiát, húsvéthét­főn a locsoló a gyomrát. És én most tiszta lappal, akarom mondani gyomorral kezdem a hetet, csak ezt a számlát fi­zesd ki édes anyukám és kérj bocsánatot az alattunk levő lakótól, akinek a feleségét né­miképpen megsértettem. Ha jól emlékszem nagyon csúnya dolgokat mondtam neki, de- hát értsd meg aranyboga­ram, összetévesztettem veled. Ezt csak igazán meg lehet ér­teni. Persze ha te engem lök­dösöl, akkor én nem tudok beszélni, és és jogos lelki fel­indulásomban olyat teszek ... olyat teszek... Most már nem fáj semmi édes kicsi párom. Jólesett, hogy kiönthettem a telkemet, komolyan mondom, egészen megkönnyebbültem beléje... Ősz Ferenc KERESZTREJTVÉNY A KÖLTÉSZET NAPJA fi 7~~ 3 4 4—1 1____ A _ 7 • n » n M 12 7T~ m 15 15 17 E Ti tX |lt 20 SSCfl 7t~~ 22 ' ■ Hl BBS3 23 ■A.. í . __ ?4 J □ SZU Sts 25 ( 2ó” n tT“ 55551 29 i 30 L lMí 31 w~ >4 3S ü ÍXejib 34 E 38 *aT‘ tV 40 u p2 Ernői *T"“ EO 45 Ég 44 Él 55 TI xjx}­50 5« LrLr1 52 S3 gx 54 55 54 ■TSbS ü 57 50 " it 60 41-i. I És 42 ■ 54 ~ 44 47 t H Yr-H-r 40 !.l, ■ 1 ü 70 ] . i Ti I ! 72 r tT~ HE HE!'“ mlSS 74 r c 75 ,;.i 77 RR 79~ __L 19 rj □ n~ 83 iii: 8 4 8$ 85 Í7 r: V ► ___ QJ _ □ alkalmából József Attila egyik szép versének néhány sorát Idézzük rejtvényünk vizsz. 3függ. 1., SS., vizez. 2. és 32. számú sorai­ban. VÍZSZINTES: 14. Kenyérdarab. 15. Azonos mássalhangzók. 16. Szundikálsz, u. Fedd. 19. Régi frás 21. ... vízió, tv-műsor címe. 23. Leves mássalhangzói. 24. „A” története. 25. Sör mássalhangzói. 26. A posta feladata, ha nincs bé­lyeg a levélen. 28. Olasz folyó. 29. Régi város Sziléziában (Opava). 31, A. N. E. 3*. D. E. S. 40. Elődünk. 43. Növény része. 44. Szervezetünk motorja. 4«. Z. S. L 47. Régi mér­ték. 49. Jár. 52. Mássalhangzó, ki­ejtve. 54. Kellék a börtönben. 57. Azonos betűk. 58. Népdalokban gyakran szereplő madár. 62. Vö­rösmarty drámájának címszereplő­je. 65. S. L. I. 6«. Gyógyszer, amely a kinafa kérgéből előállított alkaloidot is tartalmaz. 66. A. V. 69. Bosszú ideig. 70. Lángol (—’). 71. Szemüveg, latin eredetű szóval. 73. T. I. S. 74. „ ... még az ősz Peterdi háza?” (Szép Ilonka.) 76. Háziállat. 77. Rangjelzés. 78. Mé­reg (+’). 31. Felkiáltás. 82. Szemé­lyes névmás. 84. Madárféie. FÜGGŐLEGES: 2. Erdei vad. 3. Budapest pereme felé vezető út. 4. Megszökik (+•). 5. Vissza: a függ. U. ez, I. Enni ad. 7. F. L. t. Kevesebbe kerül. 9. A DCM-ről nevezetes (—’). 10. Vas mással­hangzók 11. Mutatószó. 12. Férfi­név. 13. Megfoszt-e (valamitől). 17. Bolivia fővárosa. 2«. Nem egye­dül. 22. Pír betűi, keverve. 27. O. U. 30. Utasítást ad, kötelez vala­mire. 33. Fém. 34. D. O. 35. Más­salhangzó, kiejtve. 37. Ver. 38. Fe­leségem. 41. Római szám. 42. E. L. L 45. -val párja. 48. T. C. S. 50. Azonos betűk. 51. Szóösszetételek­ben — földdel kapcsolatosat jelent. S3. Becézett férfinév. 56. Ételíze­sítő. 59. Női név. 40. Világhírű magyar matematikus, személyne­vének kezdőbetűjével. 6L „Húzd rá ...” (Vörösmarty). 63. Tulajdo­nában, .... van. 64. Járda, ... út. 67. Vissza: román pénz. 72. „Pi­hen a ........... kikötötték" (Petőfi). 75 . L. O. H. 79. E. E. 80. N. G. 83. Csontokhoz rögzíti az izmokat. 85. Kicsinyítő képző. BEKÜLDENDŐ a versidézet, a vízszintes 36., függőleges 1„ 55., vízszintes 2. és 32. számú sorok megfejtése. IC. A. ★ A március 27-i keresztrejtvény nyerteseinek névsorát lapunk leg­közelebbi, április 13-i, szerdai szá­mában közöljük. GYERMEKREJTVENTi PAJTASOK! Április 12-én teát öt éve annak, hogy Gagarin, a vi­lág első űrrepülője 10« percet töt* tött a kozmoszban. Ezzel kapcso­latban kérdésünk: mi a neve Ga­garin űrhajójának? Válasz a rejt­vény vízsz. 13. sorában. VÍZSZINTES: 1. Város az USA Texas államában, a Rio Grande del Norte mellett. 7. A legkiválóbb, közhasználatú idegen szóval. 8. Kerget. 11. Igafajta. 12. Ez majd­nem kár?! 15. Rangjelző. Ifi. Tej­termék. 17. Meg nem engedett. 18. Ezt a sisakot minden motorosnak, használni kell. 19. Általában desz­kából készült ideiglenes lakóépü­let. FÜGGŐLEGES: 2. Rendszerint a* első fogás az ebédnél. 3. A szob­rászat neve a művészetben. 4. A. I. R. 5. Sötét Tamás névjele. fi. Trafikban árulják. 9. A juhok pi­henőhelye. 10. Az FTC válogatott labdarúgója. 12. Gyomnövény, a szára kemény, olykor szúrós. 14. Ez is szarvasmarha. 17. A Tisza mellékfolyója. 18. Kétszer véve, a kislányok játékszere. ★ PAJTASOK! A vízszintes 13. sor megfejtését írjátok le egy leve­lezőlapra és 1966. április 18-ig küld­jétek be a szerkesztőséghez. A he­lyes megfejtők részt vesznek az áprilisi jutalomsorsolásban. Az 1906. március 27-i rejtvényünk he­lyes megfejtése: Bihari Sándor. Húsvéti tűz Köszönöm a locsolást, parancsoljon. (Kiss Béla rajza) Elektrotechnika e [itösíTé] r—r \T * W i \ (Kertész László rajza)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents