Pest Megyei Hirlap, 1966. április (10. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-06 / 81. szám

1966. ÁPRILIS 6., SZERDA 5 KaktuszvMgzás Pontosan, szépen az emberekért... Far has János ismert insálci Farkas János ismert Izsáki kaktuszgyűjtő üvegházi szikla­kertjében megkezdődött a kaktuszok virágzása. A ma- millaria néhány fajtája már most szirmot bontott s ápri­lisban a gyűjtemény nagy ré­sze virágot hoz. A kaktuszok több mint 13 000 változata díszlik az üvegházban, közöt­tük 150 olyan fajta, amely a hazai gyűjtők körében isme­retlen. A ritka példányok kö­zött van egy sötétlila és egy rózsaszín „testű” egzóta is. Dolgozni csak pontosan, szé­pen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes ... Huszon­öt esztendeje választotta élete hitvallásául József Attila so­rait Rácz Sándomé, a Váci Városi Tanács munkaügyi cso­portvezetője — s azóta, ahogy megfogadta: lankadatlan szor­galommal intézi az emberek ügyes-bajos dolgait. Negyedszázados munkássága erkölcsi elismeréséként most kapta meg a Munka Érdem­rend bronzfokozatát. Közvetlen menetrendszerű légi járat Budapest és New York között Kedden délben érkezett meg a Ferihegyi repülőtérre a KLM, a Holland Királyi Légiforgalmi Társaság DC—8 típusú gépe, amelyen az uta­sok átszállás nélkül tehe­tik meg az utat New York és Budapest között. A Ferihegyi repülőtérre ér­kező első menetrendszerű in­terkontinentális járatot M. P. Bosman kapitány, a KLM észak-atlanti és északi-sarki járatainak parancsnoka ve­zette, aki a magyar olimpiai csapatot Tokióba szállító gé­peken is a parancsnoki tisz­tet töltötte be. Budapestre ér­kezése alkalmával Rudasné Antal Mária magyar olimpi­kon, tokiói ezüstérmes üdvö­zölte. A repülőgép parancsnoka nyilatkozatában elmondta, hogy 10 óra 20 perc alatt teszik meg az utat Budapest és New York között. Rácz Sándomé „közéleti te­vékenységét” közvetlenül a felszabadulás után, a helybeli fonógyárban kezdi, mint or­sózó. Nem sokáig marad eb­ben a munkakörben, felettesei hamar rájönnek, többre hiva­tott, s a szakszervezet egyik legmozgékonyabb szervezője lesz. Ezt követően személyzeti vezető, majd 1950-től kezdve a A két Takács Miklós Találkozás a gyárudvaron — A tv-bemondó ruhái Hogyan lett kommunista a Csepel Autógyárban dolgozó Takács Miklós? Olvasgatom a jegyzőkönyvét, azt, amelyik felvételekor készült a taggyűlé­sen, dehát abból nem kapok, nem is kaphatok választ a kérdésre. Megállók hát a gyárudvaron és megszólítok egy embert, - hol találom meg őt A munkaruhás férfi visz- szakérdez: „Melyiket keresi, az idősebbet vagy a fiát?” Mondom, hogy a fiát, és már mennék tovább, de a munka­ruhás férfi még utánam szól, hogy „bizony a mi Takácsunk lánya, a Marika, az aki a tv bemondónője.” A tanítónő háza Az útbaigazítás nyomán először az idősebbik Takács Miklósi keresem fel. Persze párttag ő is. Romániából azért utasították ki a háború alatt mert demokratának tartották. Hogy egy olyan ember, aki a legnehezebb időkben került a munkásosztály oldalára, aki becsületes kétkezi munkájá­val próbált kenyeret adni csa­ládjának a gazdasági válságok korában, az szinte természe­tes, hogy kommunista lett. Tőle nem is kérdezek erről. A gyerekeiről beszél, elmondja, mikor volt egyiknek is, má­siknak is az esküvője (szépen vonalkázott papírt vesz elő a tárcájából, onnan nézi meg pontosan). Miklós fia az érett­ségi után segédmunkás lett, most a Kandó harmadik osz­tályát végzi és csoportvezető a hármas üzemben. „Igen, szeretik őt, rendes ember.” Halkan beszél az idősebbik Takács, megtudom még, hogy fiának két gyereke van, saj­nos most mind a kettő be­teg volt, s kiderül az is, hogy Marika ruháit, azokat, ame­lyekben a kamerák elé lép, a mama varr ja. Most már ketten maradtak a szigetszentmiklósi kis ház­ban, és ráadásul lakásgond­jaik vannak. Mikor ide köl­töztek ugyanis, egy tanítónő adta nekik bérbe a nyaraló­ját. Nemrég azonban szólt a tulajdonos, hogy el szeretné adni a kis házat, mert férjhez megy a lánya. — Akkor adni kell egy má­sikat helyette — vetem köz­be, de az idősebbik Takács tiltakozik. Azt mondja, ha már vele rendesek voltak majd’ huszonöt évig, akkor ő nem viszonozza így a szíves­ségüket. Hiszen hallhattam, pártapparátusban dolgozik ok­tatási felelősként. Könyvtára­kat szervez, iskolákba, tanfo­lyamokra küldi a munkásokat. 1962 februárja óta dolgozik a városi tanácson, ahol a munkaügyet intézi. El­lenőrzi a vállalatok munkaerő- gazdálkodását, a létszámgaz­dálkodást, s ennek kapcsán sok-sok emberi gondot, prob­lémát old meg. Jelenleg az új gazdasági mechanizmusból eredő feladatok foglalkoztatják — minit mondja — arra törek­szik, hogy minden munkakör­be a legrátermettebb dolgozó kerüljön. Sokat tesz a nők fog­lalkoztatottsága érdekében is. A közelmúltban tagja volt egy bizottságnak, amely megvizs­gálta, melyik üzemben lehetne női munkaerővel helyettesíteni a férfiak munkakörét. Az Egyesült Izzó váci telepén pél­dául 30 nőnek szereztek ál­lást. Rácz Sándomé vezeti azt a bizottságot is, amely a ci­gánykérdés megoldásáért küzd. Most éppen öt cigány család­nak szereznek OTP-lakást. Felsorolni is hosszú lenne, hogy hivatalán kívül, hányféle társadalmi munkát végez ez a háromgyermekes, fáradhatatlan asszony. És va­lamennyi poszton helytáll ugyanúgy, mint odahaza a má­sodik és a harmadik műszak­ban. Amellett, hogy a szabad idejének szinte minden per­cét társadalmi munkára for­dítja, rendszeresen tanul, nem­régiben szerezte meg a közgaz­dasági technikumi oklevelet. Hogy mik a tervei? Tovább dolgozni, mint eddig, hiszen így érdemes... s. p. A lényeg és a tálalás A hivatalos dolgokat befejezve, már csak úgy, témáról témára átcsapva, beszélgetünk, amikor a csapágygyár csoportvezetője azt mondja: „Érdekes eredményekre vezethetnie egyszer azt megvizsgálni, miért sikerül ügyeskedő émberaknek úgy tálalni magukat, mintha kiváló szakemberek lennének?” Kifejti, megmagyarázza részletesebben is, mire gon­dol: volt itit Diósdon egy osztályvezető — elkerült már a gyárból — aki nem sokat értett munkája lényegéből, de annál többet tett azért, hogy elhi­tesse: ért hozzá... Amikor elment, igencsak nehezen rendbetehatő kuszaságot hagyott örökül, s lényegé­ben csak álékor vált világossá: a tiállalás jóval többet ígért, mint amennyi végül is a „tányérra” került. És látszatra egészen más ügy: a néhány éve fel­épített megyei nagyüzemben már a negyedik igazga­tót ismerik meg a munkások. Látszatra más ügy csak — a lényegeit tekintve azonos. A kádermunka még mindig meglevő gyengéire, felületességére utal, ha­sáén — alapos kiválasztás mellett — képtelenség, hogy egy-egy igazgató alig egy évet töltsön beosztá­sában, vagy még annyit sem. És képtelenség kellene hogy legyen: egy osztályvezetőről csak utólag derül­jön ki, nemigen ért ahhoz, amire vállalkozott. Mert úgy hiszem, a csoportvezető által említett „.tálalás” csak az igazság egyik fele. A másik: ha jó, ha meg­alapozott a kádermunka, bármennyire is ügyes, von­zó a tálalás, az alkalmatlan ember nem kapja meg kinevezését. A vezetés nemcsak szakma — művészet is. Mind­kettőből — a szakmai ismeretekből, az emberek irá­nyításának művészetéből — elengedhetetlen a mini­mum: anélkül csak rossz vezető lehet valaki. És ezen az sem segít, ha maga igyekszik egészen más lát­szatot kelteni, ha, bátdan vállalja azt, amihez — nem ért ... Nincsenek már univerzális szakemberek, a műszaki-technikai fejlődés sokrétűsége még egy- egy szakmán belül isi sokfelé osztja a nagy mennyi­ségű ismeretanyagot, külön-külön is éppen elég meg­birkózni vele. És éppen ezért neon biztois, hogy aki az egyik helyen jól megfelelt, az másutt is jó vezető lesz — csak az alapos egyéni mérlegelés, a körülmények teljes felmérése, figyelembe véve biztosíthatja a kiválasztás megbízhatóságát. Ahol azonban elmulasztják ezt, ahol megeléged­nek a tálalással ahelyett, hogy a lényeget keresnék, ahol a látszat s neun a tények alapján ítélnek, ott a kockázat a sokszorosára nő, s az esetek többségében már nem is kockázat, hanem hibák, munkát nehezítő melléfogások sorozatát szülő felelőtlenség. A sze­mélyzeti munkában hozott döntések súlya azért nagy, mert egész termelői kollektívákat érinrt, egyetlen döntés folyamatok sokaságát befolyásolja pozitív vagy negatív irányban. A vezetés önállóságának fo­kozódásával még inkább növekszik a kádermunka elmélyültségére, sokoldalúságára vonatkozó igény, s ezzel számolniuk ken azoknak, akik e felelősségtel­jes, nehéz munkát végzik. * M. O. verebek azonban hamarosan felismerték, hogy ez terített asztal, és hajrualoniképit mint tiszteletbeli munkatársak tisz­togatják a ráragadt rovaroktól a magasban himbálózó lámpa­testeket Azután itt van a vegyszeres védekezés, amitől megbomlott a madárvilág természetes egyensúlya. Az igaz, hogy a pockok kimúltak, de ugyanígy rengeteg madár esett áldozatául. Jó fészkelés- sel kell segíteni őket a szapo­rodáshoz. — Mi a legnagyobb vágyad? — Egy igazi távcsövem ha lenmer" hogy azzal figyel hes­sem a vonulást. — Drága? Lemondó legyintés. — Legalább egy ezres. — Es ha felnősz? — Mindenképpen biológus akarok lenni, bejutni az egye­temre. — És addig? — Folytatom a mostanit örülök, hogy a Madártani In­tézet foglalkoztat, ellát szak­könyvekkel és útbaigazítással. Gyűrűzhetek, köreműködöm a nemzetközi madárszámlálás­ban. Komáromi Magda flk ‘ B jilil . ■. ;/■ llÉt, :V- ■ "■ ■ v ■' A Ä — Minden rendben, jöhet a lakó — Somogyi Péter. állapítja meg . (Gábor foto) hogy tanítónő, másuk sincs ezen a kicsi házon kívüL „Nem vagyunk egyformák“ Igen, az ifjabbik Takács Miklós is tud szülei gondjá­ról. Neki szép másfélszobás lakása van a gyári telepen, azután kapta, hogy megszü­léséit az első gyerek. — Csudára szégyenlős ilyen ügyekben az öreg — mondja a fia. — Tudja: ha el kell köl­tözniük én befogadom, bár kü- i lön mondta a feleségemnek i meg nekem is, ne tartsunk• ettől. Olyan ember, aki most; abból csinál magának gondot, j hogy mi ne együk magunkat: az ő baja miatt. Tiszta tekintetű ember aj fiatalabb Takács is. Arra ké- j rém, próbálja meg a családi j kapcsolatok figyelmen kívül j hawásával megítélni az idő- j sébbik Takács Miklóst. Azt I mondja, hogy ez ' sehogysem i •megy, de ahogy elbeszélgetünk, j látszik, mint emberről is van j véleménye az apjáról. — Nem vagyunk egyformák j teljesen — jegyzi meg. Ez ter- j mészetes, de hogyan érti? — i ö kicsit, hogy is mondjam... i konzervatívabb.. Miben érzi azt a bizonyos; konzervativizmust? Például: j amikor emvütt ebédel a csa- j Iád, elvárja, hogy ő üljön az I asztalfőre, és sértésnek venné, j ha valaki előbb hagyná abba! az étkezést, mint 5. De el- i mondja az apjáról azt is, hogy i ő mindig előbb gondol a körű- | lőtte élőkre, mint magára. — Ezt cseppet sem könnyű j dolog megtenni — jegyzem! meg. Ráibólint. — Most tudom, hogy milyen! nehéz, amikor én is megjxróbá- i le­I i Egy igazi találkozás • A saját elveiről azt mondja > a fiatalabbik Takács, hogy! megérezte, mit is kell tenni a! ma emberének. Ez kicsit sab-! Ionosán hangzik, nem is tagad- ! ja. de hozzátesszük az otthon- i ról hozott örökséget, akkor! nyomban érthetőbb lesz a j gondolat. Mert kicsit jelképes j az is, hom’an került „az apja j n-’érába”. Akkor ?z idősebbik ! Takács az üzemi bizottság el- j nőké volt, hiába kérte az érett-! ségi után a fia. hogy hozza bej a evárba. nem tett ezért sem-! mit. A fiú erre bement a fel- ; vételi irodára, segédmunkáso- $ V kerestek, hát az lett. Nem s is szólt róla az apjának, de két $ na" múlva összetalálkoztak a 5 Ö meg inkább kora hajnalban kel, naponta végigkutatja többször is lenn a partot Leányfaluig oda-vissza. Órák­ra eltűnik. — Anyukám, azért itthon is elvégzem, ami kell. Mennyit segítek. — Kell, fiam. Gondold el, két keresőre hat száj! . 1 mama duzzogása úgysem szívből jön. Alapjá­ban büszke a derűsen tiszta két szoba-konyhára, az üveg­háznál hajlongó férjére, s ta­lán még a bozontos fekete ku­tyára is az ajtó előtt Péter a barátjával, Kállay Gyurival minden segítség nél­kül kezdett a telephez. Ma már hatvan fészek várja az énekesmadaraikat. Alkalmi munikával kerestek meg az in­duláshoz szükséges anyagok árát. Az árvíz nagy kárt oko­zott nekik. Kipusztította a napraforgósukat, amely az ele- séget biztosította. Jötlt a tél, és nem volt mivel etetni éhes lakóikat. De mint mondják — ahol legnagyobb a szükség, ott a segítség — a Madártani In­tézet felfigyelt az ifjú „masze­kokra”. — Mondd csak Péter, tulaj­donképpen mi szükség van a mesterséges fészkekre. Keresik a madarak? — Hogy keresik-e? Vissza­térő téli lakóim vannak, s több madár itt maradt nyárra is. Azonkívül kell a fészek, mert mindig kevesebb az öreg erdő. Kihalóban az odvas fa. az éne­kesek természetadta tanyája. A bagoly és a csóka civilizá- lódotit, alkalmazkodott a meg­változott viszonyokhoz, köze­lebb jött az emberhez. Sokuk maguktól nem képesek erre, segítenünk kell. A kövirigó, a gyurgyalag kerüli az embert és még sok más fajt mondhat­nék. Nincs haszontalan te­remtmény. Nem tudom, hal­lotta-e mi derült ki a nagvfe- jű verébről? A közvilágításban használt erősfényű higanygőz- lámpák különösen vonzzák az éjjeli bogarakat. Vastag felhő­ként rajzanak köröttük, tel­jesen elfogják a fényüket. A Hosszúra nőtt kamasz, for­málódó férfi, de hátul ágas­kodó haj forgója mutatja, gye­rek Is még. Félszegen figyeli, mit akarok tőle? Aztán apjára pislog Somogyi Péter. Abba­hagyhatja-e az üvegházi ab­lakkeretek tömítését? Az öreg Somogyi — papírgyári mun­kás, szükségből-kedvtelésből konyhakertész — int a fejével: eredj! A bimbós, feszülő nedvektől duzzadt fák ágain madároduk. Alattuk a földes kezű, kék me- legítős srác egyszeribe szak­emberré válik: ornitológussá. Tízéves korában, akárcsak más gyerek, színes lepkék után futott a nagy szentendrei kertben. Gyűjtötte őket, aztán maga sem tudja hogyan, tőle már szállhatott a legszebb pille, mert érdeke­sebb látvány volt számára, miként köröznek feje felett a madarak. Es akiben igaz szenvedély ég, annak akad társa, öt Ur- bán Sándor tanárral hozta össze a sors Tahiban, a Ma­dártani Intézet tudományos kutatójával. így lett belőle „madarász”. Kérdem, hogy mióta űzi ezt a szép mester­séget — Ö, már jó régen. Ezt a „jó régent” persze nem szabad nagyon komolyan venni, hiszen Péterünk csak most lépeget a tizenhatodik életéve felé. Idén kap sze­mélyazonosságit és a foglalko­zási rovatba ez lesz beírva: másodikos a szentendrei Mó­ricz Zsigmond gimnáziumban. Méghozzá nem is akármilyen. — Hatéves koromtól színje­les vagyok. — Nem kell az én gyere­keimmel veszekedni a tanulá­sért — mondja édesanyja alig titkolt örömmel. — A lányunk orvostanhallgató. Öt is azért vették fel, mert soha még né­gyese sem volt A négy gye­rekből a legkisebbet nem ér­dekli az iskola, az kertészked­ni akar. Nő is a keze alatt a saláta, szinte beszél neki. A Péterem? Hát nem bolondja a madaraknak? Más fiú ebben a korban szoknya után forduL A MADARÁSZ , gyárudvaron. Malteros, pisz­kos munkaruhában volt a fiú. Mindketten úgy meglepődtek a találkozástól, hogy kézfogás­sal üdvözölték egymást... B. B. L *rsssssss7sssssssssssssssjwssssssssssssssrsss*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents