Pest Megyei Hirlap, 1966. április (10. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-05 / 80. szám

196«. ÁPRILIS 4., HÉTFŐ Hl Ölti sorlap Ifjúmunkás (MTI foto — Tormái Andor) | Mezóberény | Új gimnázium | Mezóberény termelőszövet- | kezeti községben vasárnap ad- I ták át rendeltetésének a több % millió forintos beruházással $ épült, korszerű szertárakkal, | tornateremmel ellátott új | gimnáziumot. Újra húznak a szalonkák a Blikkben A korán beköszöntött feb- ! ruári tavaszban a szokásosnál I hamarabb kezdődött meg a í szalonkák húzása a Bükkben, : a márciusi havazás miatt ^ azonban a hosszú csőrű ma- i darak húzása megtorpant. A 5 Bükk széltől védett, déli fek- | vésű domboldalain irtások­ig ban, fiatal erdőkben húzódtak ^ meg. Az utóbbi napokban az § idő felmelegedésével újra | húznak a gyors röptű mada- í rak. 3—5-ös csapatokban tűn- i nek fel a rejteki, dióskürti, $ lófői, méneslápai erdőségek- ^ ben. A megszakadt húzás el- ^ lenére eddig már 20 szalonka ^ került puskavégre. Ez több, ^ mint amennyi a korábbi ^ években az egesz idény alatt 5 esett. APÁK ÉS FIÜK sssj?s/^a/jsssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss*ssssssss+\ Startol a községfejlesztési verseny Az idén is elsőségre törekszik a váci leírás Annak idején hírt adtunk azokról a községekről, ame­lyek — a különböző kategó­riákban — első helyet vív­tak ki maguknak az 1965. évi községfejlesztési verseny­ben. Azt viszont kevesen tudják, hogy a járások ver­senyében — a váci vitte ei a pálmát. Az egy felnőtt lakosra jutó társadalmi mun­ka értéke 67 forint volt, magasabb, mint a megyei átr lag, Áz idei községfejlesztési tervek három nagy prob­léma — az ivóvízellátás, a tan­teremhiány és a kommu­nális problémák — or- i voslását irányozzák elő i a járásban. ; A vízhálózat fejlesztésére j 586 ezer forintot és 60 ezer ] forint értékű társadalmi j munkát fordítanak. Jelentős ] anyagi erőket áldoznak ál- j talános iskolai tantermek! építésére is; ebben a rovat- j------------------------— -----------—.— 5 K APUNYITÁS BÁTORLIGETEN A szokásosnál egy hónappal! korábban, április 1-én meg-i nyitotta kapuit a bátorligeti re-; zervátum, a harmadkor végé-i bői és a jégkorszakból szár-j mazó növény- és rovarvilági „múzeuma”. A korai kapunyi-; tást a gyors kitavaszodás tette! lehetővé, virágba borultak aj babérlevelű füzek, kinyílott egyik legszebb vadvirágunk, a1 leánykökörcsin és a teljes ki-í bontakozás jelét mutatja a ryires hárs, életre keltek a zsombékok között tanyázó kü­lönleges rovarok százai és az elevenszülő gyíkok. A bátor­ligeti rezervátum várja a tu­ristákat, a botanikusokat, a hazai és külföldi természetba­rátokat. Meghosszabbított ügyfélszolgálat az OTP-rsél A közönség kívánságára április 1-től Budapesten ke­rületenként egy-egy takarék- pénztári fiók hetenként egy­szer pénteken este 7 óráig tart ügyeletet. Ezekben az OTP-fiókokban munkaidő után is lehet igényelni áru- és személyi hitelt, működik a ta­karékbetét-szolgálat, bevált­ják a nyertes totó-lottó szel­vényeket és békekölcsönköt­vényeket. A takarékpénztár egyéb szolgáltatásait (valuta, csekk, stb.) ezután is a szoká­sos pénztári órák alatt lehet igénybe venni. ban 973 ezer forint kész­pénz, 43 ezer forint értékű társadalmi munka szerepel. Ebből az összegből Csornádon 2, Dunakeszin 4 tanterem, két szertárhelyiség, 2 poli­technikai műhely és mosdó­helyiségek épülnek; 120 ezer forinttal járul hozzá a já­rás az állami beruházásból készülő sződi négytantermes iskola építkezéséhez. A kommunális beruházá­sok között első helyen a villanyhálózat-bővítés áll. Szilárd burkolatú járdából 8200 folyóméter épül az idén, s 3800 négyzetméter­nyi területet parkosítanak. Három község — Főt, Kis- némedi és Rád lakóinak is teljesül végre régi kívánsá­ga: autóbusz-váróhelyiséget kapnak a községfejlesztési alapból. Korai lenne még jósolni, hiszen az idei verseny még csak most startol. Egy azonban bizonyos: a vá­ci járás lakói nem adják egykönnyen tavaly kivívott elsőségüket. ny. é. Apu! Ne fordítsd el az arcod — félek! Kora délelőtt van. Éjszakai műszakon voltam, s most al­szom, faj felé fordulva, hogy a világosság ne bántsa a szó­rnom. Feleségem munkában, fiam az iskolában. Négyéves kislányommal ketten vagyunk otthon. Én alszom, a gyerek pedig ül a szőnyegen a reka- mié mellett, s kedvenc foglala­tosságát űzi, nézegeti, forgatja, tépkedi az újságokat, képesla­pokat. Időnként felnézek al­mos szemekkel, csak úgy ref­lex.., zenien ellenőrzőm a gye­reket, s máris alszom to­vább ... Egyszer csak álmomban is megerzeom, hogy a gyerek el­csendesül. Mire tudatossá vál­na bennem az érzés, már rán­gatja is rajtam a takarót és ijedt hangon, sírva szólogat: — Apu! Apu! Ne fordítsd ; el az arcodat, félek!... Megdöbbenve ébredek: mi- ; tol ijedt meg? S miért éppen i az arcom látása nyújt bizton- ! ságot? Nem elég, ha aludva is, j de mellette vagyok? Teljesen felkavar az ös-gyer- ; meki biztonságkeresés drámai- > sága. Ez a gyerek eddig soha i nem félt. Egyedül kiment min- » dig a sötét konyhába is. Mitől i ijedt meg? S miért kell ébren I lennem, s miért éppen az areo- ■ mat akarja látni? : Nézem a gyereket, és akkor ! látom, hogy kezében egy új- i ság és az újságban ez a kép. i Ezt nézi a gyerek és sír. Nézi ; az arcát halálgörcsében elfor- ; ditú apát, a kíntól eltorzult ar- j cot, s a holttest fölött őrjöng- ! ve zokogó két árvát, akik 5 mindörökre elvesztettek a blz- ; ton ságot, szeretetet adó $ apát... $ — Apu! Mi történt a bácsi­$ val? Miért sírnak a gyerekek? S Nézd, milyen furcsa a bácsi­Erteletn és érzelem nemes ötvözete: hűség. Hűség az esz­méhez, s hit az eszme igazságában. Voltak, akik mellőlük | emelkedtek magasbaivelő pályára, s voltak, akik elhulltak az oldalukról. Amikor 1945-ben kitöltötték a belépési nyilatkoza­tot. a foglalkozási rovatba azt írták: munkás. Hovatartozásu­kat formailag párttagsági könyvük igazolta, tartalmilag szí­vük és tetteik. £v jött év után, de hitük, szívük, hűségük nem változott, s amikor foglalkozásukat kéretik, ma is azt mondják: munkás. törődött, ráncos arcukra mo­solyt varázsló emlékezés. Mert ez volt az életük. — Az ünnepi taggyűlésen, amikor a húszévi párttagság­ról szóló emléklapot kaptuk, néztük egymást, s kimon­datlanul is azt gondoltuk: már kevesen vagyunk. Az idő nagy úr: elfogyunk lassan, a kezdők, s már fel sem kap­juk a fejünk, amikor azt halljuk, „az öreg” — mondja Skuczi eívtárs. Mosolyognak csak, mert mit is mondjanak? olyasmit kérdés tőlük, hogy: előnyök, kivételes helyzet, soronkívü­liség valamiben? Ilyen és olyan előjellel, de hányszor hangzott el mindez! Legyin­tenek rá. A szavak mellett bátran elléphet az ember, ha másról beszél a tett: munkások voltak, ma is azok. Nagy Károly hetedmagával lakik egy szoba-konyhás la­kásban — „csak akkor fáj, amikor néhány éleimes ma­szek az új állami lakóház kapujából a képembe ne­vet” — Skuczi József pe­dig huszonegy év munkanap­jain mindig beteg gépekkel bajlódott a Chinoinban, majd itt, a Híradástechnikai Anya­gok Gyárában. Előnyük volt, ha vállat kellett tartani, s soronkívüliségük, ha hívták erre és arra az önként jelent­kezőket. Keményebb lett az arcélük. évek fáradtsága fa­rag;, a vonásaikat; okosan moz­duló izmuk, a szakma fogá­sainak sok éves trnaszta'. ata által; de szenvedélyes, s kö­zönytől. fásultságtól mentes a szívük, ha az eszméért, a holnapért, a párt igazáért szólni, tenni kell. — Volt itt olyan ember, aki azt mondta: párttag vagy pár- tonkívüli, az teljesen mindegy. Ez mindenki magánügye. Nem : akárki volt; vezető ember! Én nem vagyok hamari ember, í nem könnyen fut el a méreg, i de akkor... — no hagyjuk, j ezt ne írja le. Én nem ma- j gamnak, de a kommunista i névnek úgy hiszem, joggal kö- ! vetelhetek tiszteletet! Mert ez : az ember is, akiről beszéltem, ! ha baj volt, ha zengett az ég, ; kikhez futott? Jaj, akkor de ! szépen tudta mondani; elvtár- \ sah, segítsetek! Hát csak ak- ! kor kellenek a kommunisták, j amikor baj van, a csendben ! nem ? Ha rendben mennek a (dolgok, akkor „magánügy"? ! Miféle farizeusság ez? ! Most először emeltebb a j hangja Skuczi Józsefnek. Ci- S garetta után kapkod, de nem ! gyújtja meg, csak szorítja két ^ vastag ujja között: J — Itt dolgozik a gyárban a | két fiam, a feleségem. Az 1 egyik fiam szerszámkészítő, a ^ másik lakatos. Ügyesek. Még- 5 is, ha azt kérdeznék tőlem — $ bár ki kérdez ilyet. . —, no 5 Skuczi, mire vagy büszke, ak- fc kor azt mondanám: arra. hogy § a két fiam engem követ. Mö- J göttem még, vagy már mellet- ^ tem, de velem jönnek, s ha én t végleg kiállók, akkor két í kommunista állhat a helyem- $ be! 5 Kicsit restelli. hoev magáról $ ennyit beszélt egyszerre. Az ^ első gyufaszál eltörik a kezé- ^ ben, csak a második gvullad ^ meg. Mélyen leszívja a füstöt. ^ a függöny cirádáit nézi. a hó- ^ fehér cigarettapapiron fekete ^ foltokat hagy ujja, s csak a ^ szék szélén ül, arra vigyáz, 5 olajos, kék ruhája a huzatot 5 ne piszkítsa be. I — S Mi minden fér az eszten- ^ dók be! Mennyi kínlódás, ve- S t-ejték, öröm és méreg, s még- S is: mind-mind csak emlékké § lesz. Nagy Károlynak a három § műszakban való dolgozás s ^ mellette az alapszervezeti tit- § kárság; a régi emlék, hogyan ^ szökött meg, amikor a nyila­sok Budára hajtották őket: s a friss öröm, a fia, aki mér­nök, a Szovjetunióban vég­zett, s feleséget is onnét ho­zott, közgazdász a menyecs­ke. Másik fia most tanul a Szovjetunióban: kitűnő tanu­lók voltak végig mindketten, s „ez a legjobb ajánlólevél az egyetemre”. Mi minden fér az eszten­dőkbe; mi mindent kellene még leírni róluk! Skuczi elv­társról, hogy szereti a szakmá­ját, de mostanában „néha már érzi, hogy fáradt”, s arra gon­dol: nem is lesz rossz a nyug­díj, egy kis pihenő, szöszmö- tölés a kertben. Nagy elvtárs­ról, hogy a társadalmi tevé­kenység mindig kísérte: népi ellenőr, ülnök, alapszervezeti párttitkár, pártbizalmi. Ott­hon, ha olykor összejön az egész család, beszélgetések, viták is. Politizáigatás: örül, mert sokszor tapasztalja, a gyerekek „eléje jönnek”, már a fiúk magyarázzák neki, mi a jó, a helyes, mi nem. Mi miért kell. És nézeteik, erről is, arról is, mi mindenről! Kedvvel, régi ízekre lelve fo­gadták a szabad pártnapok felújítását, s most már még telhetetlenebbek: még színe­sebben, érdekesebben, szóki­mondóbban akarják hallani — és vitatni — a politika sok dolgát. Azután a közönyről: Skuczi elvtárs kemény sza­vakkal szól azokról, akik „vág- ják-aprítják" a gépet, pedig a vas is megkívánja „a simoga- tást”. Nagy elvtárs meg azt mondja: — A sérelmeket — mert voltak, s biztos lesznek is ilyenek — nem jegyeztem meg, nem hurcolom magam­mal, minek? A sebeket csak a kutya nyalogatja, de annak — mondják — csak így gyó­gyulnak be. Az ember más: a sebeket ott a holnap tünteti el. Volt, ami rosszul esett. De ki bántott meg? Egy ember. Mondjuk: kettő. És akkor én mindenkinek szemrehányást tegyek érte? Kapkodom a tollat, nern győzöm tenni, az idézőjeleket, hogy jóízű megfogalmazásai­kat ' s-zó szerint visszaadhas­sam: egymás szavát váltják, elemükben vannak, ha filmfel­vevő lenne a kezemben, bát­ran lepergetném vágások nél­kül a felvett filmet, s csak cí­met adnék, keresnék — politi­záló munkások? közélet és egyszerű emberek? felelősség a jobbért? — mert tenni hoz­zá. elvenni belőle, egyaránt vélek lenne. Másoktól tudom: pártbünte- lésük soha nem volt, fizikai munkájuk elismerését mind­kettőjüknél kiváló dolgozó ok­levelek bizonyítják. Tőlük azt hallom: még több szókimon­dást. a dolgok nevén nevezé­sét. Határozott fellépést az ál­szentség s a mellébeszélés el­len. Mennyi idézőjelbe tett, te­hát szó szerint leírt mondat: „A születés a kérdés — meny­nyit érsz majd. mit teszel — az élet a felelet”. — ..Ahhoz szoktunk, hogy valamit csinál­ni csak teljes szívvel lehet”. — „A vasnál :s szívósába az ember, de nem ridegebb”. — „A hűség és a hit nem függvé­nye kinevezéseknek”. Okosan, bölcsen beszélnek: megszokták, hogy véleményük legyen. Érzik is. tudják is: életre szóló elkötelezettség volt az 1945-ben kimondott I igen. Az ablakon át nézem, í ahogyan mennek vissza a mű- j helybe. Nem hallom min, de I nagyon nevetnek. Olyan széles I jókedvvel, hegy megirigyel- ! hetik őket a mai húszévesek. Mészáros Ottó Sirálv Szombaton este nagy siker rel mutatta be a szombatit. • lyi művelődési es sporthazbai. a Déryné Színház Csehov: Sirály című színművét. A fennállásának 15. évforduló­ját. ünneplő társulat életében jelentős esemény az előadás. Első ízben játsszák ugyanis művészei a klasszikus író da­rabját. A „Sirály”-1 az ország mindazon városaiban és fal­vaiban bemutatják, ahol a társulat rendszeresen fe'I'n tehát Pest megyében is. Együtt ballagunk át az ud­varon, cseriaeseob is, meg joöoair esne a szó is a part- irocLui. Zajos mesterség az öveire: laKatosoK. Nagy Ka­roly a szerszámüzemben, Situczi József az üzemfenn­tartásnál. A becsukódó ajtó megszűri a zajokat, a halk szavaltat is érteni lehet, A vas csengéséhez, a zajához szo.toU, tenát hangosabP be­szédű emberek nagyon hal­kan szólnak, ha — maguk­ról beszélnek. — Daíunmoz nem kötődik a kommunistasag: 1945 ta­vaszán leptem De a partba, de úgy hiszem, még ma is, huszonegy ev múltán sokat I keli tennem újra és újra, hogy valóban az legyek. A zömök, szemüveges Nagy Karmy szavait a szikár, ma­gas elvtárs, Skuczi József bólogatva hallgatja. Testre különböznek, korra — az ötödik X körül mindketten — nem, s életükben is meny­nyi minden azonos. Nagy elv­társat mostohaapa neveli, az első mondatokat tőle hallja a mozgalomról; bizalmi a bő­rösöknél, börtönbe kerül, utá­na is osztályostársai sor­sáért verekszik. Skuczi elv­társ 19-es vöröskatona édes­apjától hall először arról, hogv Szovjetunió, hogy kom­munisták, hogy a vörös nem­csak a vér színe, a jövendő életé is. A hajnal bíbor szí­nű; s amikor e hajnal az or­szágra ráköszön, mindket­ten az elsők között lépnek apáik örökébe. Harcok: plakátragasztás, gyűlések, roncs gépekből ter­melő masinák fabrikálása, fa­lujárás, lencse, bab, melasz — hagyjuk ezt? A séma — mondja az, aki kíviiláll, aki már csak a biztos láttán lett j okos, de nekik nem séma: I A megzavart pihenés kábu­latában ülök a rekamié szélén és torkomat valami furcsa ér­zés markolássza. Tíz éve va­gyok apa, de még soha ennyi­re nem éreztem, hogy mit je­lent a gyereknek az apa. Ülök némán és felrémlik sa­lát gyerekkorom. Amióta ész- szei felérem az életet, én soha senkinek nem mondhattam, hogy apu. S rajtam kívül még. ebben a században két nemze­déli fiai és lányai közül sokan, nagyon sokan senkinek nem mondhatták. Kéé nemzedék apái haltak meg a harctereken ... Tenkely Miklós nak az arca!... Ez itt egy kis­lány? ... Mi történt a kislány apukájával? Nem tudok mit mondani. Hogyan magyarázzam meg en­nek a biztonságban, meleg otthon-fészekben növekedő ár­tatlan gyereknek, hogy ezt az apukát meggyilkolták, s ennek a két kis gyereknek már nincs többé Mki apukája?...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents