Pest Megyei Hirlap, 1966. április (10. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-30 / 101. szám

a*M * Mtr.YEI 1966. ÁPRILIS 30., SZOMBAT s Kongresszusi munkaversennyel előre az 1966. évi terv teljesítéséért! Az klSZMP Köziponti Bizottságának 1966. évi május elsejei jelszava Kedden a megyei tanács dísztermében — mint már je­lentettük — kibővített ülést tartott az MSZMP Pest me­gyei Bizottsága. A párt-végre­hajtóbizottság beszámolóját „A párt helyzetéről, felkészü­lés a párt IX. kongresszusára” címmel Barinkai Oszkámé, az MSZMP Pest megyei Bizottsá­gának titkára tartotta meg. Az alábbiakban részleteket köz­lünk a beszámolóból. Barinkai Oszkárné elvtárs­nő a bevezetőben elmondotta, hogy a Központi Bizottság 1966. februárban megtárgyal­ta a párt helyzetét és a IX. kongresszus összehívásával kapcsolatos feladatokat Állást foglalt abban, hogy november­ben hívja össze a kongresz- •zust. Az elmúlt évben a pártélet kérdéseit — a Központi Bi­zottság megbízásából — a párt különböző szervei vizs­gálták. A cél ezzel már a kongresszus előkészítése, a kongresszusra való felkészülés volt. A párt életéről — a kor­szerűbb pártmunkáról, a párt­munka módszereinek, stílusá­nak továbbfejlesztéséről volt szó; arról, hogy a lenini nor­mákra alapozva, hogyan lehet korszerűbbé, hatékonyabbá tenni a pártmunkát Ezt a kö­vetelményt maga az élet, a társadalmi fejlődés veti fel a párt számára, hiszen az élet minden területén, iparban, mezőgazdaságban jelentős fej­lődés megy végbe, s a párt csak így képes egész népünk­re előrevivő — döntő befo­lyást gyakorolni. Eire a mun­kára különösen alkalmas idő­szak a kongresszus és annak előkészítése, hiszen a kong­resszusok jelentik a párt éle­tében a legfontosabb állomá­sokat. Megerősítik, tartósítják a politika fő irányát, egyben megjelölik az új, a változó tendenciákat is. A párt helyzete, az MSZMP IX. kongresszusának előkészítése Beszámoló a pártbizottság üléséről Úgy érezzük, mi is akkor járunk el helyesen — mondot­ta Barinkai elvtársnő —, ha a Központi Bizottság által meg­erősített irányelvek szellemé­ben számot adunk a pártbi­zottságnak arról, hogyan ítél­jük meg a párt helyzetét, fej­lődését a megyében. A tapasztalatok birtokában meggyőződéssel mondhatjuk, hogy a pártszervek munkájá­nak egészére az egészséges fejlődés a jellemző. A párt politikájának alapvető kérdé­seiben — a kétfrontos harc talaján állva — érvényesül az egység. S ez a megállapítás még akkor is igaz, ha bizo­nyos kérdésekben vita folyik. Gondolunk itt például a párt szövetségi politikájának meg­ítélésére, a párt vezető szere­pére. Egyébként is meggyőző­désünk, hogy a viták nem gyengítik, sőt erősítik azt a megállapítást, hogy az alap­vető kérdésekben egység van. Hiszen egység csak egészséges, pártszerű vita kapcsán, a né­zetek szabad megvitatása és a vita alapján született állásfog­lalások alapján teremtődhet meg. Számban és erőben is gyarapodtunk Mi jellemzi a pártszerveze­tek egészséges fejlődését? A párt szervezetileg is erősö­dött és egyenletesen fejlő­dött az utóbbi években — folytatta a beszámolót Ba­rinkai elvtársnő. A figye­lem jobban a pártépítő mun­kára irányult, a pártszervek tervszerűbben, körültekintőb­ben végzik tevékenységüket. A párttagság száma a kong­resszus óta 19 százalékkal növekedett a megyében. A megye párttagsága pedig egy év alatt mintegy kétezer fő­vel gyarapodott! Csupán a termelőszövetkezetekben két év alatt 893 termelőszövet­kezeti tagot vettünk fel és ma 186 tsz közül a megyé­ben csak egyben nincs még pártszervezet. Megindult a friss vérkeringés, az után­pótlás megteremtése a párt- szervezetek életében. Fejlődést mutat a párttag­ság és a tagjelöltek iskolai végzettsége is. Úgy értékel­tük azonban — hangoztatta Barinkai elvtársnő, hogy az elért eredmények sem takar­hatják előttünk azokat a gyenge — kritikus pontokat, amelyekre az elkövetkezendő időszakban jobban oda kell figyelnünk, így például arra, hogy mindenütt törődjenek a tagfelvétellel, egyetlen üzem, tsz se legyen, ahol megfeledkeznek a pártépítés­ről. gyobb, a bonyolultabb felada­tok elengedhetetlenné teszik számunkra a tervszerűbb, gon­dosabb kádermunkát. Irány­mutató volt mindvégig a mun­kánkban a VIII. kongresszus­nak az az elve, hogy a káderek kiválasztásánál politikai meg­bízhatóságot a szakmai rá­termettséggel együtt vegyük figyelembe. Tagadhatatlan, hogy megyénkben is nagy fel­adatot adott ennek a határo­zatnak elméleti megértetése, de nem kisebb erőfeszítést jelent gyakorlati alkalmazása sem. Ma már elmondhatjuk, hogy egy sor területen egészségesen fejlődtünk. Fokozottan kell ezután is vigyázni arra, hogy a politikai megbízhatóság és a szakmai rátermettség elve együttesen érvényesüljön a ká­dermunkában. Ezek összetar­tozó — egymást szervesen ki­egészítő — elvek és követelmé­nyek. Szüntessük meg a gyámkodást Alapos megfontolás után határozunk Ezután Barinkai elvtársnő a párthatározatok szerepét, fontosságát méltatta. A párthatározatok szerepe és fontossága rendkívül nagy a választott testületek és a párt egész tevékenységének életében. Hiszen a párt cél­jainak megvalósításában, vég­rehajtásában a határozatok jelentik a legfontosabb esz­közt. A Központi Bizottság iránymutatása alapján, me­gyénkben arra törekedtünk, hogy nagyobb tekintélyük legyen a párthatározatoknak a pártszervezet életében. Fel­ismertük azt, hogy mun­kánk akkor eredményesebb, ha egy adott kérdésben egy­szerre csak egy érvényben levő — a téma egészét át­fogó — határozatunk van. Az itt bekövetkezett fej­lődést jól példázzák az el­múlt két-három évben elfo­gadott határozataink, ame­lyekre az jellemző, hogy az egész megyét érintették, s legalább négy-öt évre meg­jelölték a feladatokat. Ilye­nek voltak a többi között a következő határozatok: A nagyüzemi szőlő- és gyü­mölcstelepítésről, a korszerű nagyüzemi zöldségtermesztés­ről, az állattenyésztés fej­lesztéséről, az oktatási reform végrehajtásáról, az ideológiai munka feladatairól, hogy csak néhány fontosabbat említsünk. Arra törekedtünk, hogy a határozatok meghozatala előtt alaposan tájékozódjunk, az adott kérdéseket sokoldalúan megvitassuk és csak ezután hozzunk döntést. Feladatunk­nak tekintjük a jövőben is, hogy e tapasztalatokat széle­sebb körben elterjesztve még nagyobb gondot fordítsunk a határozatok előtti sokoldalú tájékozódásra, alapos vitára, ahol a párttagságnak lehetősé­ge van elmondani véleményét, kritikai megjegyzését. Ugyan­akkor még jobban kell ügyel­nünk a határozatok pontos, egyértelmű értelmezésére, kö­vetkezetes, fegyelmezett végre­hajtására, majd ellenőrzésére. Egyelőre ugyanis nagyobb he­lyet foglal el munkánkban a feladatok kiadása, s a megen­gedettnél kevesebbet azok szá­monkérése, visszakérdezése, segítése — mondotta Barinkai Oszkárné. A munka továbbja- vítása kötelezően írja elő szá­munkra azt, hogy egészsége­sebb arányokat alakítsunk ki és a rendszeres ellenőrzés megkapja az őt megillető he­lyet a pártmunkában. Ezután Barinkai elvtársnő a kádermunka tapasztalatait ele­mezte. Hangoztatta, hogy a na­A második nagy kérdéscso­port, amivel a beszámoló fog­lakozott: a párt munkája és feladatai a gazdasága építő munkában. A tapasztalatok azt mutatják, — folytatta beszédét Barinkai elvtársnő, hogy itt is számottevőek az eredmények. Az a tény, hogy az 1965. évi terv legfontosabb feladatai megvalósultak a megyében — ez példázza a pártszervezetek jó munkáját is. Tovább fejlődött a politikai munka is és ez mindenekelőtt a Központi Bizottság decem­ber 10-i határozatában megje­lölt feladatok megvalósulását segítette. Különösén előtérbe került a pártszervezetek mun­kájában: a vezetés színvona­lának, határozottságának fo­kozása, a nevelő, a szemlélet­formáló munka. Javult az el­lenőrző, a beszámoltatási tevé­kenység is. Ilyen törekvésekkel találkoz­tunk a Nagykőrösi Konzerv­gyárban, a Csepel Autógyár­ban, a Mechanikai Műveknél. A gazdaságszervező munka kedvező vonásai tapasztalha­tók a budai, a gödöllői járási és a váci városi pártbizottság­nál. Erősödött és javult az együttműködés a pártszerve­zetek és a gazdasági vezetők között, összességében azt le­hetne mondani, hogy a gaz­dasági szervező munkát a pártszervezetek nagyobb hoz­záértéssel és konkrétabban is végzik. E kérdésről az utób­bi évkben sok szó esik. A VIII. kongresszus után egy jó darabig nagyfokú útkeresést tapasztalhattunk. Ez még ma sem szűnt meg. A pártszerve­zetek részéről érződik az egészséges türelmetlenség és várakozás, hogyan alakul majd a jövőben a párt gazda­sági, szervező és ellenőrző munkája. Széles körben vitáz­nak a „hogyan tovább” kér­désén. Milyen problémák jelent­keztek leginkább a párt gaz­dasági szervező munkájának tevékenységében — tette fel a kérdést Barinkai elvtársnő. Jelentkezett bizonyos pár­huzamosság, átfedés, összefo­nódás a párt és a gazdasági szervek tevékenységében. Nem egy példát lehetne felhozni a megyei tapasztalatok közül is, hogy a pártszervezetek megis­mételték a gazdasági vezetők feladatait. Amikor a tervtelje­sítésben zavarok támadtak, amikor anyaghiány ütötte fel a fejét, a pártszervezetek gyakran nekiálltak különböző anyagokat, hengert, öntvényt, építőanyagot szerezni. Munka­köri összehangolás helyett szakterületek helyett készítet­tek anyagokat, határozatokat — sokszor túlzott részletesség­gel — és ezek nemegyszer nem is a pártmunka oldaláról közelítették meg a feladatot. Nem egy esetben gyári párt­szervezetek minisztériumi kol­légiumi szinthez hasonlóan tárgyaltak és határoztak. Hadd tegyük hozzá, hogy a pártszervezetek ilyen irányú beavatkozása a jelenlegi gya­korlat szerint, szinte elkerül­hetetlen volt és végső soron mindez a tervek teljesítését segítette. őszintén szembe kell nézni azonban azzal is, hogy ezek a módszerek csökkentették a gazdasági vezetők felelőssé­gét, öntevékenységét, nem serkentették kezdeményezés­re őket és nem utolsósorban e módszerek miatt háttérbe szorult az eszmei politikai munka is. Jelenleg ott tar­tunk, jobban érzékeljük azt, hogy a régi módon eredmé­nyesen nem dolgozhatunk tovább, — de az újat. a kö­vetendőt, tisztán és világosan megfogalmazni még nem tudjuk. Az is bizonyos, hogy a gaz­dasági irányítás reformja együtt jár majd a gazdasági szervek és a pártszervezetek önállóságának, felelősségének növekedésével. E folyamat alatt együttesen alakítjuk ki az új munkastílust. Nem le­het azonban kétséges egy percig sem, hogy addig, amíg jobb módszereket nem isme­rünk, addig a meglevőkkel végezzük munkánkat. Addig is azonban szüntele­nül fejlesztjük a párt mun­káját, a gazdaság területén elkerülve a gazdasági veze­tők munkája feletti aprólé­kos gyámkodást. A hangsúlyt a jövőben sok­kal inkább a termeléssel kap­csolatos politikai tényezőkre helyezzük. Fordítsunk na­gyobb figyelmet a dolgozók hatásosabb mozgósítására, a tömegek véleményének, ta­pasztalatának felhasználására, amely számos hiba elköveté­sétől, sokszor felesleges be­ruházásoktól is megóv ben­nünket. Erősítsük a gazdasági vezetők egyszemélyi felelős­ségét, nagyobb bizalmat sza­vazva munkájukhoz. A pártszervezetek a jövőben sem kapnak felmentést a gazdasági szervező munka végzése alól. Továbbra is ér­vényesül a párt vezető szere­pe, de sokkal hangsúlyosab­bá téve a termeléssel kapcso­latos politikai tényezőket. Semmi formalitás A következőkben Barinkai elvtársnő a IX. kongresszus tiszteletére indított munka­versenyről beszélt. A többi között elmondotta: a gyárak dolgozói már eddig is több hasznos kezdeményezésről számolhatnak be. A megye valamennyi üzemében je­lentős felajánlások történ­tek. A Csepel Autógyárban például az exportkötelezett­ségek idő előtti teljesítését vállalták, valamint a minő­ség javítását. Az É. M. 25- ös Vállalat dolgozói megígér­ték, hogy vállalásaikkal a me­gyei építési feladatokat tel­jesítik hatékonyabban. A Váci Hajógyárban egymillió fo­rinttal csökkentik a selejtet. Mit szeretnénk kihangsú­lyozni és erősíteni az eddig is­mert kezdeményezések alap­ján? Mindenekelőtt azt, hogy a vállalások az 1966. évi tervfeladatok teljesítését, az üzemek, vállalatok céljainak végrehajtását segítsék elő. A verseny feladata elsősor­ban a termékek minőségének javítása, az exportkötelezett­ségek teljesítése, a műszaki célok megvalósítása. Egyszó­val a kongresszusi munka­verseny érdemi munka le­gyen. Folytatása az elkez­dett munkának. Fogja át az üzem, a vállalat minden dol­gozóját. Ne csak a fizikai dolgozókra, hanem a műsza­kiakra, adminisztratív dol­gozókra is terjedjen ki. Ez­után tolmácsolta a beszámoló, mit vár a megye a gazdasági vezetőktől, a szakszerveze­tektől, hogy valamennyi kez­deményezés megvalósuljon. Megemlítette többek között: a kongresszusi munkaverseny­re az érdemi, tartalmi vo­nások legyenek a dominen- sek, ne pedig a külsődleges formai vonások. A versenyfelajánlások a feladatokkal összhangban csak arra irányuljanak, ami­re szükség van. A dolgozók is elsősorban a saját maguk fel­adatával versenyezzenek, fő figyelmet a minőségi mutatók teljesítésére fordítva. A mun­kaverseny egészének propa­gandájára is a szerény, de ha­tározott propaganda legyen a jellemző. A későbbiek folyamán Ba­rinkai elvtársnő, a párt ne­velőmunkájáról szólott. Az utóbbi két-három év­ben — elsősorban az ideoló­giai irányelvek nyilvánosság­ra hozatala óta — aktívabb, politizálóbb légkör bontako­zott ki a pártszervezetekben. A párt szabad vitalehetőséget teremtett, zöld utat biztosí­tott a vitáknak. Különösen eredményesnek tartjuk, hogy az ideológiai irányelveket alapszervezeti taggyűléseken is megtárgyal­ják. Az utóbbi idő egyik legsi­kerültebb politikai akciójának kétségtelenül a pártnapok ré­gi rendszerének a visszaállítá­sát tekintik. Az ideológiai irányelvek vitája óta me­gyénkben több mint 1700 pártnapot tartottak. A közvé­lemény mindvégig nagy ér­deklődéssel kísérte e politikai eseményeket. Legfontosabb feladatainkat a következőkben látjuk: Ne tévesszük szem elől minden­napi munkánkban azt, hogy az osztályharc fő frontja a gazdasági építő és ideológiai nevelő munka, és e két össze­függő feladatot egymástól el­választani nem lehet. Ebből is következik, hogy állandó folyamatos, rendszeres mun­káról van szó. Arra törekszünk, hogy a po­litikai fellendülés, ami az utóbbi időben tapasztalható, ne lankadjon el, annál is in­kább, mert olyan mozgalmas időszak következik, amikor eszmei fegyvereinket minden­képp élesíteni kell. Ezt igény­li tőlünk a XXIII. kongresz- szus határozatainak, a harma­dik ötéves tervnek, a gazda­sági irányítás reformjának megismertetése a párttagság­gal. majd a közvéleménnyel. S mindez a munka a IX. kongresszusba torkollik majd. Készülünk a IX. pártkongresszusra Végezetül Barinkai Oszkár­né elvtársnő beszámolt: mit tettek eddig a megye kommu­nistái a IX. pártkongresszusra való felkészülésért. Mint mondotta, a kongresz- szusok mindig a legnagyobb események a forradalmi mun­káspártok életében, és a szo­cialista körülmények között egyben a legnagyobb belpoli­tikai eseménynek is számíta­nak, mert a dolgozókat leg­inkább foglalkoztató gondok­ról, tennivalókról tárgyalnak, és összegezik a korábbi évek szorgos munkájának ered­ményét. Mindez nagy kötelezettséget, nagy felelősséget ró ránk. Olyan körülmények között készülünk a párt kongresszu­sára, amikor az összes lénye­ges politikai, gazdaságpoliti­kai, ideológiai kérdések meg­vitatásra kerültek, vagy ke­rülnek a Központi Bizottság­ban és a pártszervezetekben. Ezek a határozatok együt­tesen és a pártkongresszus irányelvei adják a párt ál­lásfoglalását, tájékoztatását a kongresszus előkészítéséhez Szeretnénk számot adni a pártbizottságnak arról — mondotta —, hogy mit is i tettünk eddig a választás elő­készítéséért. Többször tanács­koztunk már a feladatok­ról; februárban, márciusban kétszer háromhetes titkári tanfolyamot rendeztünk. Itt a pártmunka legfontosabb kérdéseiről, valamint a vá­lasztási feladatokról volt szó. Terveket készítettünk, s a pártszervezetek már meg­kezdték munkájuk értékelé­sének összefoglalását. Alap­vető elv legyen, hogy a párt­tagság az alapszervezetek leg­jobbjait válassza a vezető­ségekbe és pártbizottságok­ba. Olyan embereket, akik jól ismerik, helyeslik, értik és jól képviselik munkájuk­kal, magatartásukkal a párt politikáját, valamint alkal­masak annak eredményes végrehajtására. Olyan em­berekre essen a választás, akik eleget tudnak tenni a megnövekedett bonyolult fel­adatoknak, szoros szálak fű­zik a dolgozókhoz, a párton- kívüliek előtt is tekintélyt vívnak ki maguknak és úgy tudnak irányítani, hogy a szimpatizánsokat is képesek megnyerni a mind sokasodó munka végrehajtására. Legvégül azt hangsúlyozta Barinkai ,elvtársnő: A kong­resszusra akkor készülünk méltóképpen, ha a mindenna­pi munkában helytállunk, ha a soron következő céljain­kat, napi feladatainkat ered­ményesen hajtjuk végre. A kongresszusi felkészülést nem szabad elválasztani a napi feladatoktól. Az élettől, a gya­korlattól elválasztott kong­resszus nem sokat ér. Sok­rétű feladatunk végrehajtása közben készülünk a kong­resszusra. El kell követnünk mindent, hogy megyénkben is jól, a közös ügyet szolgálva ké­szítsük elő a kongresszust. Minden bizonnyal sok lesz a munka, épp ezért minden párttag segítségére számít a pártbizottság — fejezte be a beszámolót Barinkai Oszkár­né elvtársnő.

Next

/
Thumbnails
Contents