Pest Megyei Hirlap, 1966. április (10. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-03 / 79. szám
Április 4-én: Felszabadulási vnilabdatoma Cegléden A Ceglédi VSE vízilabdaszakosztálya a Járási Test- nevelési Sport Tanáccsal közösen felszabadulásunk 21. évfordulóján vízilabdatornát rendez a városi sportuszodában. A tornán — mely délelőtt 9 órakor kezdődik s körülbelül 12 óráig tart, majd délután 3 órakor folytatódik ás 17 óráig tart — a következő csapatok vesznek részt: A Budapesti Spartacus OB I-ből a múlt évben kiesett kiváló játékerőt képviselő, több klasszist felvonultató csapata egyben az OB II bajnokságnak és ennek a tornának is nagy esélyese. A Tatabányai Bányász a vidék harmadik legjobbja. Szolnok és Eger mellett úgy látszik a bányász csapat is öregbíteni kívánja a vidék vízilabda sportját. Jánka edző szerint az idén komolyan bele akarnak szólni az OB II bajnokságba. A Budapesti VTSK kiegyensúlyozott, tapasztalt játékosokból álló együttese minden csapat számára nagy ellenfél volt és lesz ebben az idényben is. Az átszervezett ceglédi csapat az esélytelenség előnyével indul és elsősorban az összeszoktatás a célja a tornán való részvételnek. Az újonnan igazolt három szolnoki játékossal a gyors és fiatal ceglédiek mellett — kellő összeszokottság után — igen ütőképessé válhat a csapat EZ IS - AZ IS — Kézzen csak szét egy kicsit a Béke tér meg a Vadász utca környékén és ne restelljen rákopogtatni Lenkeffi János utcamegbízottra — ajánlotta valaki. Amíg a Béke tér felé ballagok, elgondolkodom. Valamikor Csendőr tér volt, amely évek után szelídült egy árnyalatot és lett Fegyver tér. Nagyot kellett változni a világnak ahhoz, hogy a tér négy sarkára odakerüljön a tábla: Béke tér. Ide torkollik a Vadász utca. Megrendítő látvány. Kerékagyig érő kátyúk. Dombokba összehányt betontörmelék. Hát senki sincsen, aki ezt a szemétdombot eligazítsa? Lenkeffi János háborogva beszél. — Itt van a Sütőipari Vállalat egyik jelentős üzeme. Naponta ki tudja hány kocsi, autó vágja az úttestet. Szállítják a lisztet, fát, és viszik a kisült portékát. Nézze ezt a vízlevezető árkot! Fedetlen. Hányszor pottyannak bele a vízbe süteményestől a kihordó fiúk! — Hasztalan minden beszéd. A Vadász utcával senki sem törődik. Már a Ludas Ma- tyinak is írni akartam, dehát minek. Fáj valakinek innen hetven kilométerre az, ami minket bánt? — Hát az igaz! Nagyon szépen rendbeszedte a tanács a Béke teret. Azt hiszem, akik Debrecen, Szolnok felől érkeznek a városba gépkocsin vagy motoron, nem állják meg szó nélkül. .— Úgy hallom, hogy a gyerekeknek ez nem park, hanem játszótérnek használják ezt a szépen művelt területet. — Ne kenjünk mindent a gyerekekre. A tíz gyönyörű fenyőfácskából kilencet biztosan nem a srácok húztak ki karácsony táján. Valamikor ez a tér valóban a gyerekek tanyája volt, és hogy még mindig ragaszkodnak hozzá, ezen nem lehet csodálkozni. — Dehát tönkreteszik a gyönyörű parkot. — Ezt ugyan nem — mondja határozottan a tanácstag. Van arra nekünk gondunk, hogy a gyerekek is védjék és becsüljék ezt a kis zöld szigetet, amely gyönyörűség a szemnek, pihenés a fáradt embernek és öröm a környék minden lakójának. Rik. CEGLÉDI PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉDI JÁRÁS ES CE6L&D VÁROS B X. ÉVFOLYAM, 79. SZÁM 1966. ÁPRILIS 3., VASÁRNAP A járási versenybizottság jelenti: 65 milliós beruházás 1965-ben A járási versenybizottság elkészítette az 1965. évi gazdasági évről szóló jelentését Bevezetőben megállapítja, hogy az elmúlt évben valóban nagyon nehéz gazdasági évet zártak a termelőszövetkezetek. Ennek ellenére a járás 20 termelőszövetkezetében jelentős fejlődés tapasztalható mind a közös vagyon gyarapodásában, mind a termelés technológiai színvonalának, a vezetési módszereknek, s a szövetkezeti demokráciának megszilárdulásában. A termelőszövetkezetekben egyre inkább kibontakozó versenymozgalom is annak jele, hogy a tagság mindinkább megérti, hogy gazdasági felemelkedésének egyedüli útja a nagyüzemi gazdálkodás. Ennek bizonysága az isi, hogy a járás termelőszövetkeAZ ORSZÁGÚTON LÁTTUK Melyik gépkocsivezetőt nem bosszantja a váratlan defekt? De megjelent a kis lunkó, aki mosolyra szelidíti tettrekész segíteni akarásával a bosszankodó „pilótát” Tomcsányi Sándor felvétele A SZEL NEM KERÜL PÉNZBE Akkumulátort , lakást világít a szélmotor Tizenkét gépszerelő dolgozik a Vörös Csillag Termelőszövetkezet gépműhelyében. Kötelességüket egészen kurtán így lehetne megfogalmazni: üzembiztosítás. A szerződéses főjavításon kívül a műhely végzi el az összes erő- és munkagépek javítását, karbantartását. Egész éven át éjjel-nap>- pal dolgozik az üzem és a kampányok idején se vasárnap, se ünnepnap, fontos, hogy lendületesen menjen a munka. Kovács Zsigmond gépszerelő az országútiéi mintegy száz méterre lakik szolgálati lakásban, de a saját Moszkvicsán jár és fürge motorján furikázik a gazdaság területén. A kis család néha kirándulásra indul a fehér-kékre lakkozott gépkocsin. A tavalyi programból; szegedi ünnepi játékok, nyaralás a Balatonon, Visegrád és több esetben fővárosi látogatás. A ház végénél kétméteres szélmotor vidáman hányja a „cigánykereket”. Nem lehet megállni, hogy az ember közelebb ne menjen. — Honnan az ötlet, Kovács elvtárs? Őszintén szólva, én még nem láttam ilyen masinát. — Története van annak. A gazdaság kéthetes szovjet kirándulásra küldött Láttam Kijevet, Harkovot, Poltavát és felejthetetlen napokat töltöttem Moszkvában. — Az embert ott idegenben is a szakmája érdekli. Jártam a moszkvai Sarló és Kalapács mezőgazdasági gyárban, ahol több mint tízezer ember csupán mezőgazdasági gépeket gyárt. Jártunk kolhozokban, állami gazdaságokban és hamar feltűnt nekem, hogy milyen okosan hasznosítják a Szovjetunióban a mezőgazdaságban a szél erejét. A kisméretű gépek egy-egy háztartást látnak el villanyárammal vagy vízzel. Akadnak azonban olyan óriások is, amelyek több ezer holdas gazdaságok villany- és vízellátását biztosítják. Nagyon jól megfigyeltem ezeket a különben végtelenül egyszerű, de nagyon hasznos masinákat Amikor pedig hazatértem, rövidesen el is készítettem a szélmotort — Két esztendeje ennek. Azóta á szélmotorral fejlesztett árammal töltöm az akkumulátort és a lakásunkat ezzel világítjuk. Arra is gondolok, hogy vásárolunk autórádiót, amely tizenkét voltos árammal üzemel, s így még a rádió áramszükségletét is megoldanánk. — Mennyibe került a szélmotor elkészítése? — Hulladékanyagból készítettem, a dinamót még a papától örököltem. A szélmotor végtelenül egyszerű, üzembiztos, kezelést alig igényel. Üzemanyag? A szél nem kerül pénzbe. — S ha mindent felszámítana, mennyibe kerülne egy ilyen gép elkészítése? — Sokat mondok, egy százasba! Már kint karikázok az országúton. Elnézem a szélmotort, ahogyan vidáman bukfencezik csintalan „cigánykerekeivel” és gyűjti a fényt a Kovács-lakásba. (rossi) — Legjobb az abonyi Kossuth Tsz — Megfiatalodott a dónosi Micsurin Tsz zeteiben az elmúlt évben 24 brigád szerezte meg a szocialista címet. A győztes brigádok jutalmazására 852 ezer forintot osztottak ki a zárszámadó közgyűléseken. S ami igen figyelemreméltó: a sok természeti kár és állati betegség miatt bekövetkezett jelentős eredménykiesés ellenére, az elmúlt évben csaknem ezer forinttal növekedett az egy dolgozóra jutó átlagrészesedés összege, meghaladva az évi tizenkétezer forintot. A tagság bizalmának erősödésére mutat az is, hogy a termelőszövetkezetekben állandósult a munkában résztvevők létszáma. Egyes gazdaságokban ugyan még erősen növekedik a tagság átlagélet- kora, azonban a legjobban gazdálkodó tsz-ekben lelassul ez a káros folyamat. Vannak már olyan gazdaságok is, ahol egyre több fiatal kapcsolódik be a közös munkába. Legszembetűnőbb a javulás a járás második legjobb tsz-ében, a dánszentmiklósi Micsurin Tsz-ben, ahol a korábbi idők 63 éves átlagéletkora az elmúlt évben 33 évre csökkent. Jövőjük alapjait erősítették a termelőszövetkezetek az elmúlt évben megvalósított mintegy 65 millió forint értékű beruházásukkal. Igen örvendetesen növekedett 1965- ben a termelőszövetkezetek tiszta vagyona: 37 milliót meghaladó éves növekedéssel a zárszámadások elkészítéséig meghaladta már a 225 millió forintot. Ugyanebben az időben a fel nem osztható szövetkezeti vagyon értéke — csaknem 24 millió forint szaporulattal — megközelítőleg 150 millió forintra emelkedett. S még egy jellemző számadat: a tagok jövedelme az 1962. évi 75 millióról 1965- ben 92 millióra emelkedett, elérve járási viszonylatban a 30 forint 94 filléres átlagos munkaegységértéket. A termelőszövetkezetek állóalapjainak növekedésével együtt javultak a termésátlagok. Csak példaként említjük meg, hogy búzából — az 1964. évi 8,9 mázsás holdankénti átlaggal szemben — 1965-ben 12,1 mázsát értek el a közös gazdaságok járási szinten. A termelési versenyben végül is a járás első három legjobb termelőszövetkezete sorrendben az abonyi Kossuth, a dánszentmiklósi Micsurin és a köröstetétleni Vörös Csillag Tsz. A kategória szerinti helyezésben ugyancsak ez a három tsz vezet: az elsőban a dánszentmiklósi Micsurin, a másodikban az abonyi Kossuth és a harmadikban a köröstetétleni Vörös Csilag Tsz. (ízl) Bírálat és fejlődés A közelmúltban dr. Bencsik Mihály, a volt jeles labdarúgó szakavatott bírálatának adtunk nyilvánosságot a Síire elvesztett KISTEXT elleni labdarúgó-mérkőzéssel kapcsolatban. A sportot mindig nagy készséggel segítő tanácselnököt, nyomban utána, a megbíráltak meghívták, s — mi tagadás — igen nehéz küzdelemben kellett megvédenie helyes álláspontját. Bírálat nélkül nincs fejlődés. Hasznos és szükséges tehát az építő bírálat, de nagy baj, ha értetlenségből, vagy pláne hiúságból nem fogadják el. Szeretjük a sportot, sportolóinkat, és ez a szeretet vezeti elkerülhetetlen bírálatainkat is. Egyes sportemberek azonban csak a dicséretet fogadják el (ezt is lehetőleg felsőfokon), de ha a hiányosságokra, hibákra hívjuk fel figyelmüket — neheztelnek. A sport közügy. Szereplői közszereplők, senki sem vonhatja ki hát magát a bírálat alól. Akik szeretik és elfogadják a dicséretet, fogadják el a bírálatot is. hiszen azzal éppen nekik akarnak segíteni. Fogadják el azért is, mert e bírálatok erkölcsi és szakmai szempontból kellően megalapozottak, és azért hangzanak el, hogy sportolóink még kevesebb hibával, még több jó eredményt érjenek el. Ez nemcsak az ő vágyuk, hanem mindannyiunké, akik szeretjük a sportot és sportolóinkat. Efjfj rálhiltii és sok eser munkatársa Háromlevelű lóhere a hulladékgyűjtésben A kékre festett vontató hetykén csattog végig a Bocskai utca kitűnő betonján. A vezető Nagy Dénes, a cse- mői Szabad Föld Termelőszövetkezet traktorosa. Még díszkíséretet is kapott az útra. Három legényke tap>ossa a pótkocsi mögött a pedált. A pótkocsin nagy garmadában a hulladékvas. Nagy Dénes jól ismeri a járást. A MÉH-telep előtt leveszi a gázt. Akkorra már a három süvölvény is odasüvített a telep kapujához. A telepvezető kartársnő mint régi ismerősöket üdvözli. — Mit hoztatok, gyerekek? — Egy kis vasat! Lehet vagy tíz mázsa. Az idő már a zárás felé cammog. A messziről érkezett portékát azonban át kell venni, pláne olyanoktól, akik az idén is először hoznak figyelemre méltó mennyiséget. A háromlevelű lóhere egyes levelei bemutatkoznak. — Böndő Jóska vagyok! Nyolcadikos! Nagy Jancsi még meg is hajol, amikor megmondja a nevét és hozzáteszi, hogy a kisteleki iskola hatodik osztályos növendéke. Virág Zoltán, ötödikes. A pótkocsiról cibáljuk le az ismerkedéshez. A riport folytatását el kell halasztani. Nagy Dénes traktorja a telep udvarába tuszkolja a pótkocsit. Gyors lerakodás a tizedesmérleg közelében. A fiúk kézzel hányják a vasat. Közben egy kis alkalom a beszélgetésre. — Az idén hányadszor? — kérdezem Virág Zoltánt. — Harmadszor! Kétszer az iskolának. Ez most a mienk. A Szabadság Filmszínházban hétfőtől szerdáig A csábítás trükkje című szélesvásznú angol filmet vetítik. Csak 16 éven felülieknek! Ebben a gyűjtésben csak mi vettünk részt. — Mennyi lehet a súlya? — állítom meg Nagy Jancsit. — Nektek biztosan van tapasztalatotok a becslésben. — Az elsőt, meg a másodikat gumis táblás kocsin hoztuk. Az elsőn tizenöt mázsa volt, a másodikon tizenkettő. Becsülöm tízre ezt a mostanit is. — Megeszem, ha nem lesz ez is tizenkettő! — erősíti keményen Böndő Jóska. Várta már, hogy tőle is kérdezzek valamit. — Hát mondd el, Jóska, hogy mimódon megy felétek a gyűjtés? — Amikor az iskolának szedtük a hulladékot, akkor minden osztály minden tanulója részt vett. Jártuk a határt A fiúk fémet, a lányok rongyot és papírt gyűjtöttek. A második szállításért hatszáz forintot vittünk haza. — És ez a mostani? — Hárman gyűjtöttük! Jó lenne hatszázat kapni. — És ebből lemegy a fuvar? — Semmi sem megy le. Minket támogatnak! — Kik? — A tsz vezetősége, a foga- tosok meg a traktorosok. Egy fillért el nem vennének tőlünk. — És mire gyűlik a pénz? — Ruhára. — Iskolakönyvre. — Jön a húsvét. Locsolóvizet is kell venni. A nagy ágyút azonban Böndő Jóska vágja ki. — Májusban kirándulás az Aggteleki cseppkőbarlangba. De addig még legalább egy fuvarral fordulni kell. — Sok ilyen lelkes munkatársa van a telepítek? — kérdem a telepvezetőnőtől. — Rengeteg! Az elsők között a Táncsics, Földváry és a Hámán Kató iskolák, de becsülettel kitesznek magukért a csemőiek is. (— ssi) Az abonyi „öregfiúk41 labdarúgócsapata április 4- én, délután fél 4 órakor labdarúgómérkőzést játszik az újpesti öregfiúk csapatával. A nagy érdeklődéssel kísért mérkőzés összeállításában az „öregek” közül Verseczi, Su- man, Várhidi, Balogh II, Ki- rádi, Peller, Borbély, Horváth, Kiss II, Farsang, Tóth, Lenkei, Tóth II, Bálint és Bere játszik.
