Pest Megyei Hirlap, 1966. április (10. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-29 / 100. szám

1966. ÁPRILIS 29., PÉNTEK M tCtCI 3 A dallamos nevű tanító néni Négy évvel ezelőtt, egy nem­zetközi konferencia forgatagá­ban tűnt fel és ismertem meg ezt a fiatal lányt, — mint buz­gó-lelkes, kedves-nevetős gye­reket — akivel most, mint el­ső éve működő komoly peda­gógussal találkoztam az elmúlt napok egyikén. Ősi magyar vi­lágneve van: Iringó. Orosz Iringó tanítónő, a nagykovácsi általános iskola pedagógusa. Emlékszem, már akkor, négy (esztendeje, milyen komolyan élt benne az elhatározás: szü­lei, apai nagyszülei pedagógus- pályáját választja élethivatá­sul. Amikor erről beszélt, — komolyan szóit. Hitt abban, hogy a sarjadó lelkű, nyíló ér­telmű gyerekeket nevelni és 'tanítani — a legnagyobb dolog a világon.--------—;------ Legalább is V alóság számára a leg- i„l> nagyobb dolog. , Amit tervezett, Sí álom amiről álmodott: ■----------------- íme, valóság. És b oldog, örül, hogy taníthat, — huszonnyolc kis nebuló része- se-tanúja ennek a boldogság­nak és örömnek. A kis gyerek szíve érzéke­nyebb minden műszernél: megérzi a szeretetet — és visz- szasugároz nagy-nagy meleg­séggel. így veszi körül a fiatal tanítónőt huszonnyolc kis sav- dobbanás melegsége amikor tanít, vagy amikor a határt, az erdőt járják. Megfogják a ke­zét, a ruháját, mesélnek neki sok kis történetet — életük száz kis titkát — és virágot szednek: ibolyát és vadvirágot. Beszélgetünk a közelmúlt évekről; először a Budapesti Tanítóképző Intézetben eltöl­tött három esztendőt idézi, — a felkészülést. Ragaszkodó sze­retettel beszél tanárairól, nö­vendéktársairól; a vizsgák iz­galmát, a jó eredmények örö­mér má IS- tisztán, frissen ér­zékeli és éli át, mint ahogy az intézeti ünnepségeket, kulturá­lis megmozdulásokat is, ame­lyeknek tevékeny részese volt. Mindig szerette a verseket; Petőfit, Adyt, Juhász Gyulát, József Attilát, Radnótit... Azt mondja most is: a versek kötik a legszebben a világhoz és egymáshoz az embereket.« Kérdezem: honnan tudja ezt? Azt válaszolja: a sok-sok ked­ves, ismert versiből és abból, hogy szereti a világot és a ben­ne élő embereket. — Azután már csak meg kell fogalmazni a gondolatot, s íme a definíció: „A versek kötik a legszebben a világhoz és egymáshoz az embereket.”------------------ Azután kilé­A z élet 1 pett az intézet fpk/ihh kapuján, kezében a friss oklevél­OSZtáiyá- lel — s Nagykő­ig.» vácsi, ez a ked­UtUI vés főváros-kör­nyéki falu hívta, fogadta. És egyszerre számta­lan, várakozó izgalommal teli­tett kérdés támadt fel benne: kik lesznek a kollégák? Ho­gyan fogadják körükbe? Ki­ket tanít majd? Elég lesz-e a vállalt felelősséghez a megszer­zett tudás és ismeret? Es a fa­lu: a gyerekek szülei maguk közé emelik-e a fiatal tanító­nőt? Nos, milyen válaszokat ka­pott kérdéseire? Az iskola, a falu megszeret­te, magába fogadta és megbe­csüli — mert munkájával meg­érdemelte mindezt. És ez nem kis dolog. Szép osztályzata az „élet felsőbb osztályába lé­pett” tanítónőnek. Ezek után sablonosnak tűnik a terveit invitáló kérdés... Tanítani akar. Jó kertésze akar lenni a gyerekek szívében és lelkében kisarjadó, szárba- szökkenő, bimbóthajtó érte­lem-virágoknak. Tanítani akar és egyben tanulni is tovább, hiszen az élet gyorsan rohan, egyre nagyobb követelménye­ket állít tanító és tanítvány elé egyaránt. ___________ Helyes és jó ez O lyan a program. Egé­fiaíal szen bizonyos, * _ “* hogy nem lesz még... egyedül megva-.----------------1 losításában. És i deje is lesz hozzá, hiszen olyan fiatal még__ H át így, és ezekről beszél­gettünk a dallamos nevű taní­tó nénivel, amikor az elmúlt napok egyikén összetalálkoz­tunk, és így született meg ez a vázlatos portré ... Dér Ferenc 3­Elsők lettek A Gödöllő és Környéke Há­ziipari Termelőszövetkezet dol­gozói valamennyien csatla­koztak a HAFÉM (Fémipari és Camping termékeket Gyár­tó Ktsz) által kezdeménye­zett felszabadulási munka­versenyhez. A gödöllői járá­si művelődési ház kultúrter­mében ma adják át a ser­leget, amit végül ők nyertek. Béres János üdvözlő beszéde után színes kultúrműsor szó­rakoztatja majd a győztese­ket. Cs. J. Dömsöd, Kőcser, Albertirsa a legjébá között A SZÖVOSZ Igazgatósága és a KPVDSZ elnöksége a na­pokban értékelte a földmű­vesszövetkezetek között kibon­takozott múlt esztendei mun­kaversenyt. Ennek alapján — Pest megye földművesszövet­kezetei közül — az albertirsai elnyerte a kiváló címet. A Ceg­lédi Földművesszövetkezet, a Kocséri Takarékszövetkezet, a tahi Kék Duna Szakszövetke­zet, és a Pest megyei MÉK or­szágos dicséretben részesült. A megyei versenyben a Dömsödi Földművesszövetke­zet nyerte el a vándorzászlót. A felszabadulási verseny má­sodik szakaszában egyébként, a különböző kategóriákban Al­bertirsa, Űjharfyán és Kartal lett a megyei első. Kérdés, amire még senki nem tud válaszolni Felkészültek a peronoszpóra elleni küzdelemre a Csemői Állami Gazdaságban A 850 hold termő és a 680 hold új telepítésű szőlőjével a megye legnagyobb bortermelő gazdasága a Csemői Állami Gazdaság. Tavaly nyár dere­ka táján Vass István, a gazda­ság igazgatója azon kesergett, hogy kevés a gép, kevés a vegyszer. A 25 éves gyakor­lattal rendelkező szakember szíve vérzett a peronoszpóra pusztítása láttán. Akkor még nem tudta megmondani, hogy mire számíthatnak. A napokban ismét bekopog­tattunk a gazdaságba, s ott folytattuk a beszélgetést, ahol a nyár derekán félbe hagytuk: — Tizennégy mázsás szőlő­termést takarítottunk be, mondja az igazgató, s elme­séli, hogy ezt a termést egy bátor elhatározásnak köszön­hetik. — A gazdaság szakemberei­vel láttuk, hogy elveszik min­den, ha erőnket megosztjuk az egész területen. Megálla­podtunk: kiválasztjuk azokat a szőlőket, amelyek kellő vé­dekezés esetén, még jó ter­mést adhatnak. Ide irányítot­tuk a gépeket, az emberi erőt, itt használtuk fel a rendel­kezésre álló védekező szere­ket. Így sikerült elérni a 14 mázsát. Ez a környéken ta­valy kimagasló termésnek számított. Az elmúlt esztendő úgy vo­nult be ezen a szőlőtermelő vidéken a történelembe, mint a századfordulón a nagy filo- xerapusztítás időszaka. — Mi, szőlőtermelők szeret­jük a szárazabb, melegebb időjárást. Hát sajnos nem ilyen napokat élünk. Tavaly 900 milliméter csapadék hul­lott errefelé, csapadékos volt a tél és az idei tavasz is. Ma­gas a talaj vízszintje, nagy te­rületeken kipusztulással kell számolni. Nincs biztosíték ar­ra sem, hogy az idén kedve­zőbb lesz a szőlőtermelés, mint tavaly. A jelekből mi ar­ra számítunk, hogy az időjá­rás nem lesz jobb. — Mi lesz akkor? — vetjük közbe. — Csak magunkban bízha­tunk! — válaszolja, s látoga­tóba hív bennünket a gépmű­hely tájékára. Katonás sorrendben állnak a különböző színűre festett gépek. Az egyik bonyolultabb szerkezetű mint a másik. Is­merős típust alig látunk kö­zöttük. Amikor ezt szóvá tesz- szük, mosolyogva jegyzi meg: ÁLLAMI GONDOZOTT GYEREKEK I. A kalitkától a nevelőszülőkig A BIATORBAGYI DÖZSA TSZ-BEN az idén 440 holdon termelnek kukoricát. A tábla egyik végén még vetéshez készítik elő a talajt, ugyanakkor a másik végén már vetik a kukoricát. Kerekes József traktoros és Soltész János gépkezelő elégedett a szovjet géppel. Ha minden jól megy, május első hetében végeznek Foto: Gábor — ÁLLJ EZ ELÉ A KA­LITKA ELÉ. Az lesz a fel­adatod, hogy a golyót ebből a rekeszből,* ebbe a másik re­keszbe innen a küszöbön át ebbe a vályatba, a vályatból pedig a folyosóra juttasd. Köz­ben minden meg van enged­ve. Ügy végezd el a feladatot, •ahogy jónak látod. Ezekkel az eszközökkel dolgozhatsz, egy- gyel vagy többel egyszerre, váltogathatod, cserélheted őket, újaddal segíthetsz, csak egy kikötés, egy feltétel van, bárhol van a golyó, mindig csak ezen a rácson keresztül szabad dolgozni. Érted a fel­adatod? Ezt a szöveget mondja el a pszichológus és nézi a kis­lányt. A tizenöt éves Rózsika áll a kalitka előtt és nem moz­dul. Értelmes barna kis fejét előreszegezi, talán soha nem láttam embert, akinek ennyi­re arcára lett volna írva a gondolkodás. Aztán percek telnek el és még mindig nem mozdul. Most arcizmai eler- nyednek, tekintete közönyö­sen mered a szerkezetre. Mintha azt kérdezné: „Minek állítottatok ide? Mit akar­tok?" Csend van. Dr. Noszlopy László, a neves pszichológus megismétli a szöveget, és is­mét megkérdezi: — Érted a feladatot? A kislány bólint, fél pillan­tást vet a széken heverő esz­közökre, választ közülük egyet és értelmesen, gyorsan ki­juttatja a kalitka egyik re­keszéből a másikba, aztán a folyosóra, a folyosóról pedig az asztalra a fagolyót. A VIZSGALATNAK VÉGE. A kislány elmegy. Ebből az egyszerű mechanikus játék­ból a Bóper-kalitka vizsgá­latból a pszichológus meg­állapítja: — Néhány perces rövid­zárlat után, amelyből bizony­talanságra, kisebbségi érzé­sekre lehet következtetni, ki­tűnően megoldotta a felada­tot, jól választotta az esz­közt, ez jó kombinációs kész­ségre vall, és arra, hogy igyekszik értelmet vinni a munkájába. No és sok min­den megállapítható még eb­ből... A poimázi Gyermek és If­júságvédő Intézet — ahol a vizsgálat zajlik — elegáns kastély egy dombtetőn. Ba­rokk homlokzatán tábla jel­zi, hogy 1773-ban épült Nem éppen erre a célra: Te­leki groxok kastélya volt Az igazgatói iroda az épület leg- kiseoo helyisége. Ez vala­hogy rokonszenvessé teszi i>ik Jánost, a pipázó emberek nyugalmat árasztó igazgatót Pomáz erkölcsi, szociális ér­telemben ziiait körülmények kozui menekített vagy mene­külő gyerekek átmeneti ott­hona. itt kissé megpihennek, pedagógusok, orvosok és pszicnológusok igyekszenek megismerni, rendbeszedni őket, hogy aztán alkatuknak megieleio helyre irányíthas­sák valamennyit. SOK GYEREKFÖVEL MEG­ÉLT TRAGÉDIA, sok léiek- torzító éimény csapódik itt le, és lelkiismeretes, szaksze­rű gondozás keli ahhoz, hogy ezek a gyerekek neki­indulhassanak az életnek. Munkahelyet szereznek ne­kik, vaev szakmatanulási le­hetőséget, többségük nevelő­szülőhöz kerül. Bizonyos ér­telemben új életet kezde­nek. A réginez képest min­denképpen rendezettebbet Es itt kezdődnek a bajok. Mert igaz, hogy az állam sok pénzt áldoz arra, hogy például itt Pomázon tudo­mányos szinten egyedileg foglalkozhassanak a gyerekek­kel, mert igaz, hogy Pomá- z on mindent megkapnak, ami anyagilag és szellemileg kívánatos, de Pomáz csak átmenet Ami utána követ­kezik, nem mindig meg­nyugtató. Holott egy ilyen átmeneti otthonnak bázissá kellene válnia. Olyan köz­ponttá, amely akkor is kí­sérni, segíteni tudja véden­ceit, mikor azok már egye­dül vannak a nagyvilágban, de még mindig gyerekek. Akik szorongva várnak az eligazító jó szóra, s akiket olykor a felnőtt világtól is menteni kell az intézet te­kintélyével, a pedagógusok hozzáértésével. Mindezzel szemben ma a Pest megyében nevelőszülők­nél élő 1692 gyerekre mind­össze 15 gyermekvédelmi fel­ügyelő jut. Van olyan fel­ügyelő, akinek több mint 70 kilométeres a körzete, és feladata 150—160 gyerek gondozása. Könnyen kiszá­mítható, hogyha az év min­den napján más-más nevelő­szülőt is látogat, hányszor lát­ja évente a gondjaira bí­zott gyerekeket. Itt tartunk a beszélgetés­ben, amikor az igazgatót te lefonon kérik. — Helyesbítse az adatokat — mondja örömmel most kaptunk öt felügyelői státust. Sik János felállt az író­asztaltól és előkeresi a Mű­velődésügyi Minisztérium 39 001/1959. IV. rendeletét. A rendelet szerinti arány az öt új státussal tulajdonképpen rendben is van. Ugyanis 80 gyermek tartozhat 1 gyer­mekvédelmi felügyelőre. Meg­oldatlan azonban még a gyermekvédelmi felügyelők fizetése. A 960 forint eleve kizárja, hogy komolyan szá­mon lehessen kérni a fel­ügyelők munkáját. SIK JÁNOS ÉS A NEVE­LŐK NAGY GONDJA AZ IS, hogy olyan gyerekeket is ki kell helyezni nevelőszülők­höz, akiket intézetben job­ban kézben tarthatnának, akik­nek hosszabb időre volna szükségük ahhoz, hogy a „ci­vil” életbe kerülhessenek. Hogyan lehetne ezeknek a gyerekeknek a sorsán segí­teni? Az igazgató felelete kész: — 20—30 ezer forinttal. — Ezt nem értem... Sik János elmondja, hogy valóban 20—30 ezer forin­ton múlik, hogy megkapják végre azt a két épületet Nagykőrösön, amelyre a me­gyei tanács már tavaly meg­szavazta a pénzt. A hivata­losan kínált vételár és a tulajdonosok által kért ár közötti különbségen múlik minden. Máig nem tudtak megegyezni és épület nincs, csak ügy... A két épület lét­kérdés. Kőrösön munkát tud­nának szerezni a gyerekek­nek, és a pedagógiai fel­ügyelet is folyamatos ma­radhatna. Pomáz pedig vég­re megszabadulhatna attól az áldatlan helyzettől, hogy az intézet ideg- és elmebe­teg gondozottjait — akik számára sehol nincs hely az országban — helyiséghiány miatt egészséges gyerekekkel kelljen egy szobában tarta- niok. NÉHÁNY TÍZEZER FO­RINTTAL, néhány státus­sal megnyugtatóan rendez­hető gondok ezek, csak gyor­sabb és hatékonyabb ügyin­tézés szükséges. Nádas Péter — Nem csodálom, mert eze­ket mi készítettük, a többségét a télen! Sorra járjuk a gépeket, egyenként mutatja be őket az igazgató: . — Ez itt lóvontatású sor­bánjára permetező. Az első példányt a Helvéciái Állami Gazdaságban készítették, mi további 11-et csináltunk be­lőle. — Egy másik. Két gumikeré­ken nyugvó keretre 10 batté­riás hátipermetezőt szereltek. A töltése géppel történik. Tíz ember helyett elég három az üzemeltetéshez. Egy-egy ilyen géppel naponta 4—5 holdat permetezhetnek. Mellette egy másfajta megoldás, két tankot szereltek gumikerekekre, napi teljesítménye 8—10 hold. Aztán egy légporlasztásos megoldás, napi teljesítménye 40 hold. Ar- rább egy teljesen újszerű konstrukció: két kerékre sze­relt karosszéria tart hat csö­vet, amely a sorok között lóg. Ezt a géprészt ló vontatja a sorok között. Távolabb tőle, a dülőúton, traktorra szerelt tar­tály, amelyből gumicsövön ke­resztül nyomják a permetező­szert a szórófejekhez. ötféle gép, mind saját elkép- .zelés alapján készült a gazda­ság gépműhelyében. Feltűnő, hogy valamennyi keskeny sor- távra telepített szőlők permete­zésére, porozására készült. Vass elvtárs magyarázattal szolgál: — Gazdaságunkban a 850 hold termőszőlő keskenysorú. Őszintén meg kell mondani, hogy a széles sorra telepített szőlők növényvédelmének gé­pesítése sincs megoldva, de a régi, vagyis keskeny sortávú szőlők gépesítésével senki nem foglalkozik. így kénytelenek voltunk mi munkához látni, kamatoztatni sokéves tapaszta­latainkat. — Tehát az idén jobb hely­zetben lesznek? — Csakis így! Tavaly a há­romnapos védekezési időn be­iül 240 holdat tudtunk géppel bepermetezni, a többit kézzel, az idén már, ugyanezen időn belül, a termőszőlőnek is 50— 60 százalékát gépi permetezés­sel tudjuk megvédeni. Rendkívül nagy eredmény ez, s arra gondolunk, megér­demelné ez a kezdeményezés azt, hogy a szomszédos terme­lőszövetkezetekben is kövessék. — Sajnos, arra nincs erőnk, hogy termelőszövetkezeteknek mi készítsünk gépeket, de szí­vesen megmutatjuk, hogyan kell elkészíteni, rendelkezésre bocsátjuk a tervrajzokat — mondja az igazgató, majd arra kér, hogy feltétlenül említsem meg munkatársai nevét, akik segédkeztek a gépek elkészíté­sében. Íme: Vajda István fő­mérnök, Szabó Gyula műhely- vezető, Benézik Lajos szerelő. Ami a gazdaság vezetőin, dolgozóin múlott, megtették. Többet is annál, ami felada­tuk volt, mert az újításra a gé­pek elkészítésére igazán nem kötelezte őket senki. De vajon* a többi, ami már igazán nem az ő feladatuk, például a vé­dekezéshez szükséges vegyszer, rendelkezésre áll-e? — Igyekszünk minél többet beszerezni — számol be erről is az igazgató — aztán az ipar és a kereskedelem is jobb el­látást ígér, mint amilyen a ta­valyi volt. A csemői határban, mind az állami gazdaság, mind pedig a termelőszövetkezetek tábláin szépen fakadnak a rügyek, to­lakodnak elő a levelek a vesz- szőkön. A permetezés már megkezdődött — az első. Va­jon hányszor kell végigjárni az idén a táblákat, hányszor kell védekezni a kártevők ellen? Ma még senki nem tud erre válaszolni. A Csemői Állami Gazdaságban azonban felké­szültek a termés megvédésére. Jó lenne, ha az ipar és a ke­reskedelem is hasonlóan csele­kedne ! Mihók Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents