Pest Megyei Hirlap, 1966. április (10. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-24 / 96. szám

A CVSE felhívása a labdarúgósport támogatására Türei Benő, a Ceglédi Vasutas SE labdarúgó-szak­osztály baráti körének veze­tője az alábbi felhívással fordul Cegléd város sportked­velőihez: — A Ceglédi Vasutas SE labdarúgó-szakosztályának ve­zetősége nevében kérem a város sportszerető közönsé­gét, hogy — a ceglédi lab­darúgósport támogatása ér­dekében — minél nagyobb számban lépjenek be az egyesület tagjai sorába. Az NB ]£. osztályban labdarúgó­csapatunk az 1966-os baj­noki évben régi hírnevéhez méltó sikerrel akar szere­pelni. Ehhez feltétlen szük­séges a sportszerető közön­ség minél nagyobb támoga­tása is. — A vasárnap délutáni, a Szolnoki MÁV elleni mér­kőzés alkalmával az egyesü­leti aktívák a nézők között belépési nyilatkozatokat osz­tanak szét, melyeket a be­lépni szándékozók a május 8-i Budapesti Előre elleni mérkőzéskor kitöltve adják vissza a pályán az illetéke­seknek. — Belépési nyilatkozatok igényelhetők az üzemi ak­tíváknál is, akik minden ceg­lédi vállalatnál, tanácsi szer­veknél, tsz-ekben, állami gazdaságokban stb. megbízást kaptak a szervezés lebonyo­lítására. — sz — Tízezer új traktoros Több mint 10 000 új trakto­ros állt, illetve áll munkába a mezőgazdaság tavaszi idé­nyében. A felnőtt dolgozók részére csaknem 300 trak- torostanfolyamot szerveztek a tél folyamán, amelyeken mintegy 9000-en végeztek. A mezőgazdasági szakmunkás­tanuló-iskolákban pedig 11 oO olyan fiatalember végez, aki a szakmunkás-bizonyítvány mellett a traktorvezetői jo­gosítványt is megszerzi. A nagy munkacsúcsok ' idején ők is traktorra ülhetnek. PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM 96. SZÁM 1966. ÁPRILIS 24., VASARNAP Megnyitó ma délelőtt 11 órakor IPMMŰVÉSZCTI KIÁLLÍTÁS a Kossuth Múzeumban A Kossuth Múzeum egyre gyarapodó látogatóit időről- időre színvonalas kiállítással fogadja. A bemutatók anya­gának sokfélesége, ízlésneve­lő, ismeretbővítő jelentősége csak hangsúlyozza azt az ala­pos népművelő munkát, amely a múzeumban folyik. Ma délelőtt 11 órakor Kallós Elek szobrászmű­vész nyitja meg az új ki­állítást, amely az V. ma- • gyár iparművészeti kiál­lítás anyagából van ösz- szeválogatva. A Műcsarnok kiállítási da­rabjai elsősorban lakberende­zési tárgyakból kerültek ki, egy-egy modern vonalú ék­szerféle csak elvétve talál­ható. A szemlélődének az az érzése, mintha a ma iparmű­vészete csupán a modern otthon ízléses berendezésé­ben találná meg témáját. A nemzetközi kiállításokon is szereplő hazai iparművé­szek gyönyörű dolgokat ál­modnak anyagba. Kovács Margit Kossuth-díjas és Gá­dor István Kossuth-díjas ke­ramikusok neve messze föl­dön ismert, s a Cegléden ki­állító fiatal művészek közül is többen Munkácsy-díjas al­kotók. Az ízléses elrendezés Lányi Ottóné művészettörténészt dicséri. A vitrinekben kiállított vázák, ötvösremekek, sar­kokban elhelyezett falisző­nyegek, tárlókon sorakozó kerámiák ötletes, harmo­nikus elrendezése a ki­állított lakást díszítő tár­gyak színpompás együtte­sét nyújtja. Marik Eszter, aki albert- irsai származású, selyem ha­las faliképével, Szuppán Irén figurális fali függönyével nyeri meg a látogatók tet­szését. Teván Margit ötvös- művészetével, Engefsz József zománcberakásos ezüstdoboz­zal irányítja alkotásaira a fi­gyelmet. Bereczky Gyula modern nyakéke, Szabó Erzsébet huta­kész üvegtárgyai, Kiss Roóz Ilona kerámiái sem hagyha­tók említés nélkül. Sok cso- dálója akad Kovács Margit népi díszítő motívumokkal alkotott, egészen sajátos munkáinak, Kumposzt Éva figurális kerámiáinak, ame­lyek humoros, népi jellegük­kel egyedülállóak. A most bemutatásra ke­rülő iparművészeti darabok kiállítási célra készültek. De ezekhez, hasonlók vásárolha­tók az üzletekben. Így a mo­dem lakás kedvelői ízelítőt kaphatnak, hogyan, s milyen tárgyakkal tehetik újszerűén barátságossá lakásukat. (tamasi) Óriás aranykígyó — avagy: mennyi a Itákorzi úti A kubikos csákánya ezúttal nem emberi koponyacsonton koppant az egykori városi te­mető helyén folyó építkezés­nél: üveg csörrent a földbe méiyedt vas alatt. A gyakor­lott kubikos már a csákány nyelén át megérzi, mifyen ide­gen anyag érintette az élét. Le is hajolt nyomban, s a földből egy törött nyakú kis befőttes üveget emelt ki. — Éppen ellenőrzésre men­tem az építkezésre — mondja Szabó Lajos, a Bács megyei Építőipari Vállalat főműveze­tője. — Látom, nagy csődület van ott. A brigádvezető, ahogy észrevett, mondta is mindjárt: Baj van, aranyat találtunk A baj ugyan nem az arany megtalálása volt, inkább az, hogy a brigád tagjai — mint a főművezető mondja —, hir­telenjében szétosztották maguk között a kincset. — Értesítettem mindjárt a rendőrséget, s közben az em­berek tenyerembe rakták a ta­lált aranytárgyakat — mutatja két tenyerét összerakva a fő­művezető. Súlyra mennyi lehetett? Erre csak később kaptam meg a választ, miután a rend­őrség őrizetében levő, a mun­kásoktól jegyzőkönyvileg át­vett tárgyakat a városi tanács illetékes előadója — a bírósági közjegyző felkérésére — hiva­talos becsiével felértékeltette. Időközben azonban az „aranyhír” — mint a tojásból kikelt kölyökkígyó — kúszni kezdett a város mendemonda­utcáin, nöttön-növe, óriás aranykígyóvá fejlődött, mely érthető izgalomba hozza azt, aki véle találkozik. Hogyne, amikor a maréknyi ékszer előbb fél kilóra, majd kilóra, sőt három kilóra is felhízott árnnyal tolultak építkezésnél ? S az eset nyomán feltámad­tak a régi aranylegendák is. „Emlékszem, amikor az egyko­ri ékszerész háza falában.. Az egyik emlékező tudni véli, hogy súlyos aranyékszerekkel temették el a város valamikori matrónáját, s bizony kiásták a holttestet, hogy megfosszák szükségtelen díszeitől. A má­sik: „Gyerek voltam még, pén­zért énekeltem a kántorral. A koporsót lefedték a díszhuszá­rok. Aztán látom, hogy az egyiknek a zsebéből kilóg egy jókora aranylánc... Hát nem levette a halott nyakáról az is­tenadta?.'” Régi legendák, lehet, hogy meg se történtek. A mostani aranyakra annál kíváncsibban figyelnek, akikre még egyálta­lán hat az áranyigézet. S ter­mészetesen, az aranyakat el­rejtő, néhány éve meghalt pu­ritán életű, különc orvos hoz­zátartozói: a kölyökkígyóvá visszafiatalodott „aranykígyó” jogos várományosai. Az „aranylelet“ egyébként — néhány gramm fogaranyostul, karikagyűrűstül, pecsétgyűrűstül, óraláncostul s miegyebestül — ha kitesz húsz dekát. A legsúlyosabb „ékszer” az a négydekányi dublé lánc volt, amiről a szakértő vegy­szere pillanatok alatt megálla­pította, hogy „nem értékelhe­tő”, egyszerű fémből van. S mindennek értéke pontosan . ötezernyolcszázharminchárom forint, ötven fillér. Megvallom, izgalmasabb volt számomra a díszhuszár zsebé­ből kilógó aranylánc, mert olyan ízesen kicifrázta azt az én mesélő emberem. Az való­di aranylegenda volt. (ferencz) Szakkörök a gimnáziumban Tíz perc a fizikus jelölteknél A Kossuth Gimnáziumban több társadalom-, illetve ter­mészettudományokkal foglal­kozó szakkör működik. Ezúttal a fizikaszakkört láto­gattuk meg. Velkey Pál, a ma- tematika-fizikaszakos tanár, a szakkör vezetője, éppen a szak­köri foglalkozásra indult, ami­kor összetalálkoztunk vele. — A szakkör az év eleje óta működik, tizenkét taggal — kezdte tájékoztatóját. — Cél­ja, hogy a fizika iránt érdek­lődők a középiskolai tananya­gon túlra is kiterjeszthessék is­mereteiket. * — Mivel foglalkoznak a he­tenkénti szakköri órákon? — Az év első negyedében érdekesebb kísérleteket végez­tünk, mostanában differenciál­számításokat oldunk meg, ame­lyeknek főleg azok veszik hasznát, akik olyan egyetemre mennek, ahol fizikát matema­tika nélkül oktatják — mon­dotta Velkey Pál tanár. Az osztályban már együtt voltak a szakkör tagjai. Közü­lük Székely Katalin idén érett­ségiző diáklányt kérdeztük meg, miért választotta éppen a fizikaszakkört? — Kitűnően szeretnék érett­ségizni, majd pedig bejutni az egyetemre. Ha mindez sikerül, fizikus leszek. Gór István Április 27-én : Vasas-nyugdíjasok gyűlése A ceglédi Vasas nyugdíjasok csoportja április 27-én dél­után 3 órakor a vasutasott­honban összejövetelt tart, melyre minden vasas nyug­díjast szívesen látnak. — Felépült Csepel legna­gyobb áruháza, melynek alapterülete mintegy három­ezer négyzetméter. A mű­szaki átadás végeztével az áruház előreláthatóan jú­liusban nyitja meg kapuját. Kérnek, javasolnak... A lako§§ág követei Az egyre gyorsuló ütemben megvalósuló városfejlesztési program nemcsak azokat tart­ja lázban, akik irányítják és közvetlenül végrehajtják. Nap­ról napra mind több embert sodor magával ez a láz a vá­ros egyik legfontosabb közügye — a várospolitika területeire. A többséget egyelőre nem a „nagy tervek” gondja mozgat­ja: a napi igények indítják, hogy kérelmeket szerkessze­nek, tízen és tízen aláírják és követeik útján eljuttassák a városi tanács egyik-másik osz­tályához. Vagy eljöjjenek szerkesztőségünkbe — kérve, tegyük szóvá szűkebb lakóte­rületük igényeit, az ott lakók panaszait, kérelmeit, javasla­tait. & — Hiába írták meg az el­múlt hetekben a Béke tér környékiek sérelmeit — mon­dotta Lenkefi János utcabizal­mi — A Vadász utcában sem­mi nem változott, de választ nem kaptunk szóvá tett kérel­münkre. Az árok most is ki- tisztítatlan, be kellene fedni, s legalább a pékségig rendbe kellene tenni az utcát. A „pékautók” nem mernek be­menni az utcába, mert elsül­lyednek. Az Alszegi úton áll­nak meg, úgy hordják ki a ke­nyeret. — De más panaszunk is van. Üjabban gépkocsikkal hozzák a szemetet az utca Béke tér felőli szakaszába. A sütőipartól is, meg — láttam — a cipőgyárból is. Akad ab­ban minden, ami nem az ut­cára való, s nem szolgálja a környék egészségét, a szépér­zékét pedig bántja. — S van egy kérésünk még. Szépen rendbeszedték a Béke teret. A tér körbe van véve köpárkánnyal. Ez viszont aka­dályozza a mamákat abban, hogy gyerekkocsikkal be tud­janak oda menni. Az a kéré­sünk, alakítsanak ki feljárókat a gyerekkocsik számára. o A másik követ, Kerécz György MÁV-kalauz szemé­lyében az Összekötő utcaiak nevében kopogtatott be. — Négy hónapja kértük a tanácstól aláírásokkal ellá­tott kérvényben, helyezzenek el egy villanyégőt a Pesti út és az Összekötő út sarkára, hogy az bevilágítson a sáros utcába. ígéretet kaptunk akkor, de mindvez ideig nem történt semmi. — Legalább harminc ház van az Összekötő utcában — kezdi a következő kérést a kö­vet. — Az udvarok egy része víz alatt áll, áznak a házak falai, az utca sártenger. Ezen az úton járnak át a munkások a Kátai úti üzemekbe. Az a kérésünk, hogy a tanács se­gítsen nekünk abban, hogy el­készüljön utcánkban a vízle­vezető árok, amit már ides­tova tizenöt éve szorgalma­zunk. Elvégezzük mi azt tár­sadalmi munkában, csak ép­pen a szükséges felmérést csi­nálják meg nekünk. ★ Segítséget, irányítást kérnek ezek a követek, s társadalmi munkát ígérnek. Azt kérik, hogy ezekben a mindennapi gondokban támogassák őket, mert ezek naponta szorítják őket. okoznak bosszúságot, s javaikban talán később csak komoly anyagi áldozatok árán helvrehozható károkat. Kérésüket szívesen továb­bítjuk a városi tanácshoz. Ferencz Lajos A rádió 15—20 fokos hőmérsékle­tet ígért. Jólesik a nap simogató me­lege. A Kossuth Termelőszövetke­zet 4-es üzemegy­ségében a karám­ban élvezik a szarvasmarhák a jó időt. Az állat­gondozó is az is­tálló falának dől­ve örül a szép ta­vaszi napsütésnek. Tóth János szűk­szavú ember. Ti­zenhat tehén van a gondjára bízva. Munkáját becsü­lettel végzi. — Már a szülői házban megtanul­tam az állatgondo­zást, takarítást, etetést, trágyahor­dást. Tízéves vol­tam és már fejtem — mondja. — Amikor a nyársapáti Kos­suth Tsz megala­kult, én is belép­tem a közös gaz­daságba, mert az volt hozzánk a legközelebb. Har­minc ló gondozá­sát vállaltam, s amikor a tsz-ben csökkentették a ló­állományt, én ak­kor is 20—25 ló­val bajlódtam. A tehenész — Megvolt az értelme a minden­napi munkának. Dolgozott a párom is. És minden esz­tendőben megvolt az ezer munka­egység. Én magam hétszáz munka­egységnél keve­sebbet egy évben sem teljesítettem. — Mi a legna­gyobb gondja az embernek, azt kér­di? Az, hogy saját háza legyen, mert ha van egy kis háztáji állattartás,., akkor már az asz-® szonynak nem kell dolgozni. Törődjön a családdal. — Négy eszten­dő alatt gyűjtöt­tük össze a pénzt. Kedvünkre való tanyát csak négy kilométerre talál­tunk. így kerül­tünk át a ceglédi Kossuth Termelő­szövetkezetbe. — A tehenészet­be? — Nem. Szintén lovász lettem. De már csak öt hóna­pig. A második vi­lágháborúban megfagyott a lá­bam. Nem bírom a gyaloglást, így kerültem a tehe­nészethez. — És az ezer munkaegység? — Az már nincs. A kora hajnaltól késő estig tartó munka nem való már nekem. Most reggel háromkor kezdünk. Hat órá­ra befejezzük. Ak­kor lehet egyet pi­henni és délután újra. Elég komótos munka. Azért a fejés csak meg­húzza az ember karját. Nyáron át naponta százötven liter tejet is lefe­jünk. Az 53 mun­kaegység így is megvan egy hó­napban. Fél háromra jár az idő. A jószág már várja az ete­tés idejét. — Amikor be­engedik az állato­kat az istállóba, hogyan választja ki azt a tizenhat tehenet, ami a gondjára van bíz­va? — Nem kell a jószágot válogatni. Mindegyik ponto­san a megszokott helyére megy. (rossi) BEMUTATÓ ELŐTT Felvételünk a napokban készült a Kossuth Művelődési Házban. A gimnázium művészi tornát tanuló lányai szorgalmasan készülődnek bemutatójukra. (tamasi)

Next

/
Thumbnails
Contents