Pest Megyei Hirlap, 1966. április (10. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-24 / 96. szám

1966. ÁPRILIS 24., VASARNAP •Patyolat - haszonnal Mi van ebben rendkívüli? *— kérdezheti az átlagember. Kevesen tudják, hogy a szol­gáltató vállalatok állami do­tációval, tehát rendszeres anyagi segítséggel működnek, 'így volt ez a megyei ruhatisz­tító vállalat esetében is. S idén megtört a jég, vagy így is mondhatnánk: megtör­tént a csoda. Nem kevesebb, mint 12 nap nyereséget osz­tottak. Kézenfekvő, hogy Ilyenkor az idevezető út, a re­cept után érdeklődünk. S az is természetes, ha nem egy, de többféle hatóanyagból állí­tották össze. Az első tégelyen ez áll: „holtszezonmunka”. Jól tudták a hozzáértők, hogy az esztendő bizonyos szaká- •ban kevesebb a tennivaló, s ilyenkor nemcsak a munka kevés, de a pénzkereseti lehe­tőség is. A {..ág ügyeskedtek, míg nem szereztek maguknak csomagolnivalót. Méterárut, táskákat készítettek elő mesz- szi utazásra — exportra. Az asszonyok Gödöllőn, Foton, Pilisvörösvárott s a lágymá­nyosi központnál is ezzel szorgoskodtak. Annyira, hogy nemcsak a munkából szűkös időt sikerült átvészelni, de tisztes haszonra is szert tenni. A második tégely ezt a fel- iratot viseli: .kevesebben — többet”. S hogy mennyire igaz, az kiderül a létszámlistából. Egy évvel ezelőtt februárban 41, márciusban 34 fő munkál­kodott Gödöllőn. Az idei feb­ruárban 22, márciusban 23 ember szerepel a kimutatás­ban. A szembeötlően kisebb létszám mégis többet produ­kál! Ennek magyarázata, hogy részben a legjobbak maradtak ott, részben nagyobb gyakor­latra tettek szert. A harmadikon ilyen felirat: „reklamáció-ellenszer”. Örömmel újságolják, hogy a reklamációk száma mindössze két ezrelékben fejezhető ki. Ez napról napra növeli a kö­zönség bizalmát, s ahelyett, hogy Budapestre vinné tisztí­tásra váró holmiját, a megyei gyűjtőhelyeken adja le. Igaz. könnyebb a dolga, hiszen a hálózat egyre kiterjedtebb: már az FMSZ-ek is felveszik a ruhaneműket. Áttört a front. Az idén elő­ször vihették haza a megyei patyolat szorgalmas asszonyai, férfial a félhavi fizetést — részesedésként. Bizonyos, hogy a 66-os év sem lesz rosszabb. A kimutatásban már két és félezerrel több tétel szerepel) mint tavaly márciusban! T. Gy. Száll a dal — két nyelven Előbb magyarul tölti be a termet, aztán szlovák szó zsong, visszhangzik a falak kö­zött. A színpadon pompás népviseletben énekelnek fiúk, lányok... Így lesz vasárnap délután: a nagy tárcsái művelődési ott­honban pódiumra áll az együttes, amely nemrégiben — 0 felszabadulási évforduló al­kalmából — körutat tett a szlováklakta vidékeken. Most ének, próza, tánc — a turné műsora — ismétlődik a hely­béliek előtt. 1 Száll a dal. Két éve, amikor egy fiatal, nemrég végzett ze­neiskolás érdeklődött, a leg­több válasz így hangzott: i,Nem kell ide muzsika", „Mi­nek azt tanulni”, „Van a rá­dióban elég”. És ma kitűnő társaság élvezi a közös ének­lés, színjátszás és tánc minden örömét. A művelődési otthon igazgatója és felesége érdemli érte a legnagyobb elismerést. De sok lelkes ember között meg kell hajtani az elismerés zászlaját Tímár Sándor ko­reográfus előtt is. A fiatal, frissen végzett énekkarvezető­szakos lány pedig Ákoncz Il­dikó. Az ő sokat akaró, aka­dályt nem ismerő egyénisége kellett ahhoz, hogy összeáll­jon a kórus, s megalakuljon a Pro Musica énekkvartett. Nemcsak a Bükk színes nép­viseletben járó szlovák ajkú közönsége, de a most lebo­nyolított pécsi fesztivál részt­vevői is elismeréssel köszön­tőt ték a karnagyot és énekes társait. A mai, nagytarcsai bemuta­tón erre emlékezünk. T. részt Zsuzsira marad. Szemvil­lanásnyi idő alatt számolom csak, Zsuzsi tanulóasztala fö­lött — az asztal maga pici, fiókja sincs — tizenöt-tizen­nyolc könyv. A néni elérti a pillantásom: — Ö vette, a lelkem. Tetszik tudni, a magunkfélének nem telik erre, hiszen úgy marad­tunk, mint a kisujjam. Három gyerekből egy sem. Elvitte őket a vihar. Könnyet töröl a szeméből, Bóhajt, keserveset, torökszorí- tóan mélyről: — Csak ez a gyereklány az örömünk... csak néki sikerül­ne... 'A szektás pártonkívüli Zsuzsi és Erika párhuzamát osztályfőnökük ajánlotta. El­mondom, mit végeztem. — Az osztályban levő többi gyerek sorsa nem válik szét ennyire élesen, mint kettőjü­ké, de hasonlót azért még jó- néhányat mondhatnék. Mi, pe­dagógusok hátrányos helyzetű gyermeknek nevezzük az ilyet: sok van belőlük. — És? A megoldás? A segít­ség? — Bonyolult dolog ez. Én a magam részéről, amit csak le­het, segítek az ilyeneknek. Ma­gam menhelyi gyerek voltam, azt hiszem, nem kell többet mondanom... Csak hát meg­történt, hogy a tantestületben Vita kerekedett ezen, s akkor azt vágták a fejemhez, hogy: szektás vagyok. Hogy már megint „megkülönböztetést” akarok? De hát a különbségte­vés, a körülményeket figye­lembe vevő mérlegelés nem azonos az erőszakolt, s ezért igazságtalan megkülönbözte­téssel! — Párttag ön? — Nem. Nem is voltam so­ha. — Hány éve tanár? — Harmincegy. — Tehetséges Zsuzsi? — Egy fiúval, ketten csi­nálták meg az egész iskola házi stúdióját, hangosító be­rendezését. Például. Még sok mást is mondhatnék. — És Erika? — Jelentős intelligenciát ho­zott magával otthonról. — Esélyeik? — Ha ez a — általam sze­rencsétlennek, mert mecha­nikusnak, éppen a lényeget szem elől tévesztőnek tartott — pontozás marad, akkor öt az egyhez, hogy Erika egye­temre kerül, Zsuzsi nem. — És ez igazságos lesz? A döntés felelőssége Egyetlen cikkben lehetetlen e bonyolult kérdéscsoport minden vetületét, árnyala­tát akárcsak megemlíteni is. Vajon az osztályfőnök „nem” feleletét — mert az utolsó kérdésre ezzel felelt — nyu­godt szívvel ki cáfolhatja meg? A továbbtanulás eldön­tése felelősség: a szülők, ne­velőszülők, gyermekek fele­lőssége is. És a pedagógu­soké: a középiskolában csak­úgy, mint az egyetemen. Ki­fejeznek-e mindent a pon­tok? Azt, hogy Zsuzsi mi­lyen körülmények között ta­nult, s milyen a tehetsége, s hogy Erika valóban jó or­vos lesz-e? Hogy melyikük­ben több az adottság, rá­termettség, melyikük érdem­li meg jobban az egyetemi // Szegény gazdagok // . . -------------------: A szó­| Állok a ház előtt. | iás-mon- --------------------------- dás sze­rint olyan ez a ház, hogy hét nyelven beszél. És amit mond — egy kissé szabad fordítás­ban — körülbelül így hang­zik: „ Nézz rám! Úgysem tudsz másfelé tekinteni. Minden járókelő szeme rámtapad. Irigyen és csodálkozva bá­mulnak. A múltkor még egy külföldi csoportnak is bemutattak. Ámultak is, Különösen, amikor meg­tudták, hogy a gazdám egy­szerű tsz-tag. Pedig nem könnyű ebben a faluban a környezetből kitűnni. Emeletes sátorte­teje van a legtöbb háznak. Az sem feltűnő, hogy a ta­lapzatomat színes kerámia­lapok teszik rikítóvá. A tv- antenna? Ugyan kérem! Nevetséges. Hát hol nincs ma már tv. Galgahévízen vagyunk, jóember! Na de azért nem mindennapos, hogy a sáros, földes utcá­ról országútnyi széles be­ton vezet az óriási vaska­puhoz. Ebből nyilvánvaló, hogy ez az út, nem szeke­rek és állatok részére ké­szült. Még néhány nap és megérkezik az új 408-as Moszkvics. Már régen ki van fizetve, de tudja, mi­lyen nehezen megy ez ma­napság ... Nézze meg az ereszem alatti részt. Más, egyszerű házakon ezt a kőműves si­mára levakolja. Nekem lakkozott keményfával rak­ták ki. Ennek nincs külö­nös értelme, de felettébb előkelő benyomást tesz a szemlélődőre. Érdemes né­mi figyelmet fordítani a tornácomra is. A felvezető lépcső fölé hatalmas vas­szerkezet üvegbaldachint tart. Ez sem túlzottan gya­korlatias megoldás, de nagyvonalú és elegáns. És mit szól a nyitott verandá­hoz? Lám a tartóoszlopokat zománclakkal festették zöldre és sötétbarnával pingáltak bele erezetet, amely megtévesztésig ha­sonlítana a márványra — ha lenne zöld márvány. És a falfestés sem hétköznapi. Félnégyzetméterenként más-más mintát hengerelt rá a festő. Ez nyilván több­letkiadás — de ez bagatell. Tehetjük! Ha tellett fehér- csempés konyhára, négy nyeket. De mi Pesten vettük.. — büszkélkedik az asszony. A számomra már kissé nyo- i masztó gazdagság láttán egy- ! re kíváncsibb vagyok, hogy! ők vajon boldogok-e. Elégé- i dettek-e a sorsukkal, még pon- i tosabban a mai élettel. íme a i válasz: i — Hát tudja, ha nincs a tsz, akkor nekem ma már har­minc holdam van, mert köz­ben meghaltak az öregjeink j és tőlük is örököltem volna .. i — Most nem találja meg a j számítását? — kérdezem, mi- j után már megérdeklődtem, > hogy a szövetkezet hetven fo- • rintot fizet egy egységért és ő! több minit négyszázat teljesí-! tett. Ugyanannyit a fia és az! asszony büszkén meséli, hogy i a lányával legalább ennyit, ha • nem többet kihoztak a háztá-: jiból is. Ez durva számítás sze- 1 rint az öttagú családra évi> 110 ezer forint, amellett,! hogy a család minden szűk-! séglete megterem a ház kö-! rül. )------------------------ nem pa- ! — Hát... SZÓval I naszko- ! dóm... csakhogy akkor már nem kel- > lene dolgoznom. Kiadnám fe-! libe... — Tudja, mi nagyon sokat i dolgoztunk. Ma már ez nem ( divat — teszi hozzá mentege-; tőzésként az asszony. — Bár mi így élhettünk> volna, mint a mai fiatalok. En • már nagyon beteg vagyok. El! is memtem az SZTK-ba, hogy! nyugdíjazzanak. Hát mit gon- : dől, nyugdíjaztak? Nem. Le- i hét, hogy kívülről jól nézek; ki, de hát hány piros alma; van. amelyik rohadt belül —; panaszkodik a férfi. Elmond- j ja, hogy „hasogat a szíve”, iá-l radt és gyengül is már. Ekkor 1 már félórája ácsorogtunk az i udvaron és az egész beszélge- i tés alatt nem jutott eszébe,; hogy letegye a válláról a nagy- ; méretű butángázpalackot, me- 5 lyet cserélni indult. $ — És megélne a kétszázhat- 5 van fqrint nyugdíjból? — kép- $ dezem, mire elmosolyodik és? visszakérdez: — És a háztáji? Az meg- $ marad a nyugdíjasnak is... — ( Aztán vállán a palackkal el- $ megy. Aztán még az asszony zsém- * beskedik. hogy a hátsó kent- $ jűk egy darabját elvették — $ természetesen nagyon olcsón 5 —, mert „valaJci kitalálta, $ hogy pont ide kell egy isko- \ lát építeni.” Mesél arról, hogy $ az itteni nép nagyon dolgos és 4 még a tsz-ben is képesek ar- 5: ra, hogy hajnalban menjenek $ ki a földekre. De a legtöbbet $ arról beszél, hogy milyen jó $ dolog, hogy a tsz autója $ beviszi a háztáji termést is $ a pesti piacra, így naponta^ két-három mázsa frissen sze- ^ dett. elsőrendű terményt ad- 5 hatnak el. Közben azon gondolkozom, $ hogy a képlet szerint bárki, $ aki ilyen tekintélyes vagyont^ mondhat a magáénak, aki ^ ilyen civilizált körülmények ^ között, ilyen gazdagon él, an- ^ nak nagyon boldognak és elé- ^ gedettnek kellene lennie. Ben- ^ nük mégis inkább rátartiságot Sj és békétlenséget érzek. Büsz- $ kék a vagyonukra, de látható- ? an nem élvezik. És amikor is- $ mételiten elhangzik, hogyha ^ nincs ez a világ, akkor nekik ^ ma már legalább harminc 4 holdjuk van. eszembe jut az s a vicc, mely egy időben oly S divatos volt Pesten. Az anek- $ dóta hőse a pesti bérház se- ^ gédházfelügyelője, akit az ^ egyik lakó „vicinek” szólít,*? mire ő sértetten így kel ki § magából: „Beszéljen velem ? tisztességesen. Az egyik fiam§ tanár, a másik orvos, a Iá-§ nyom férje katonatiszt és ha § nincs ez a demokrácia, akkor^ én ma nagyságos asszony va-k gyök...” § j—-------—-r meg egy szel I Az Utcáról | visszanézek s------------------ hivalkodó h ázra. Ügy tetszik, hogy gú­nyosan megemeli emeletes sá­tortetejű kalapját és csúfol- kodva rámkacsint. Ez persze csak a fantáziám játéka, ami­nek nyilvánvaló oka az lehe­tett, hogy az egyik utoai ab­lak eszlingeni faredőnyét hir­telen leengedték... ö. F. Négyen a Lenfonóból Megkérdeztük a Lenfonó- és Szövőgyár budakalászi közpon­ti gyárának vezetőit, kiket tar­tanak az üzem legjobb dolgo­zóinak. Őket, a könnyűipar ki­váló dolgozóit. _________________5 K ovács Istvánné, az expedíció vezetője + Kozma János kalandergép-ke- zelő + Koczián Ferencné meós + Forgács Győrgyné szövőnő (Foto: Nádas) felvételt Nem azonos egye­temre jelentkeznek, ez igaz, tehát nem „egymás elől” ve­szik el a helyet Ám amikor egy helyre tizenöt jelölt kö­zül kell választani, biztos, hogy — a pontok alapján — a legérdemesebbet emelik ki? A pont döntsön, vagy az élet? Szónoki kérdés? A főiskolá­kon és az egyetemeken a munkás és paraszt származá­sú hallgatók száma csökkent, s a csökkenés különösen az első évfolyamoknál szembe­tűnő! Nem sorolom el a sta­tisztikai adatokat: nyugtala­nítóak. Ki kívánná, hogy ostoba és korlátolt gyakorlatot újít­sunk fel, s minden áron egyetemre erőltessünk to­vábbtanulni nem akaró mun­kás vagy paraszt gyerekeket, pusztán a statisztika jobbítá­sa kedvéért? És ugyanak­kor tehetséges értelmiségi, vagy „egyéb” származású gye­rekeket ne vegyünk fel egye­temeinkre? Ki kívánna ilyet? De miért lehet rosszul Is csinálni azt, amit jól is le­hetne? Miért csak mechani­kusan pontok döntenek? Hol, miféle pontok fejezik ki Zsuzsi és Erika életének ezer tényezőjét? Zsuzsit te­hetségesnek tartják, s nem­csak osztályfőnöke, a többi pedagógus, az igazgató is. Erikát okos lánynak, de nem különösebben igyekvőnek. Ha Zsuzsi nem jut be majd az egyetemre, joggal kérdezheti, hogy c s a k a sors volt igazságtalan vele? ... M. O. szobára, 100 literes villany­bojlerre és butángáztűz­* helyre, akkor az ilyen szép­érzékre ható dolgokkal nem lehetünk kicsinyesek. A központi fűtés, mely­nek csövei behálózzák az egész házat és radiátor fű­ti még a csukott verandát is, az már komolyabb költ­ség. Kitűnő a pincében el­helyezett kazán. És ilyen az egész faluban csak kettő van. Még a tanácsházán is kályhával fűtenek! Nem azért mondom, mintha nagyon lényeges lenne, de körülbelül fél­millió forintba kerültem, bár gazdáim egészen pon­tosan ezt sosem számolták ki. Úgyis meglátszik raj­tam, hogy nem bagóért vesztegették és fennen hir­detem, hogy falaim között is akad még mit a tejbe aprítani...” .-----------------r ilyesmiről I Körülbelül ] árulkodik a------------------ ház, bár az i dézett monológot inkább em­lékezetből írtam, lehet, hogy néhány adatot a ház gazdái mondtak el. Ez persze nem von le semmit az elmondot­tak hitelességéből. A ház gazdái hamarosan felengednek, amikor beval­lom, hogy nagyon megtet­szett ez a kis villa és a kíváncsiság hozott / be, hogy belülről is megcsodáljam. — Újságíró? Akkor nem beszélek semmit, magukkal jobb vigyázni — mondja az asszony és attól kezdve ál­landóan beszél. Ha az utcán találkozom vele, egyszerű szegény parasztasszonynak tetszik. Semmi sem árulja el rajta, hogy milliomos. — A lányom és a vejem, most Németországban üdül­nek — mondja, A beszélgetés közben haza­érkezett férj így büszkél­kedik: — A fiam és a menyem Né­metországba utaztak. Mindkét információ helyes. Az idős házaspárnak ez a má­sodik házassága. Az asszony egy kislányt, a férfi egy fiút hozott előző házasságából. Aztán a két gyerek összehá­zasodott. Ez még egyéni ko­rukban történt, amikor húsz holdon gazdálkodtak. Az asszony, mintha a gondola­taimba látott volna, azonnal , mentegetőzik: ; — Nem mi kényszerítettük 5 őket, hogy összeházasodjanak ?— mondja és ettől még job­iban megerősödik bennem a 5 feltételezés. íme egy ragyogó ? módja a vagyon oszthatat- 5 lanságának. Közben előjön (az „én fiam és a te lányod ! gyereke”, az unoka. 9 éves, J szép kislány. Fején az első ( áldozási fátyol, úgy látszik ( most menyasszonyt játszik ; benne. Néhány barátságos J szóval elnyerem bizalmát. ^Hallgatja a beszélgetést, en- I gedélyt kér, hogy a népvi­seletét megmutassa, majd 5 félrehívja a nagyanyját és a ^ fülébe súg, de minden szavát I érteni: ; — Megkínálhatom a bácsit jegy cukorral? $ Amikor az engedélyt meg­kapja, boldogan elrohan és $ egy nylonzacskóból cukorral Okinál. $ J .-------------r végigsétálunk a ! I Közben | házon. A szo­j -------------- bák gazdagon ! berendezettek. A hatalmas ! kombináltszekrény ben már 5 nem nippek, hanem vado- ! natúj könyvek sorakoznak. 5 A falakon sok a kép. Jézus (az olajfák hegyén. Az öre- ! gek és a fiatalok hálószo- ! bájában is megtalálható I ugyanaz a kép, ugyanazzal (a gecsemáni kerttel, ugyan- S azokkal a galambokkal, leg­I feljebb az egyiken egy ki- jcsit kékebben virít az ég. A j „művek” eredete után ér- jdeklődve megkaptam a fel- ! világ osítást: ( — Az itteniek általában (Hatvanból hozzák a festmé-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents