Pest Megyei Hirlap, 1966. április (10. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-23 / 95. szám

4

*

1966. ÁPRILIS 23., SZOMBAT

Új táskarádiók, autó-utánfutók, sátrak...

Bővítik a belkereskedelmi kölcsönző választékát

KÖNYVESPOLC

HELMUT HANKE:

A hetedik földrész

Szovjet vendég Monoron és Gyomron

Mihail Petrovics Kasin, a Szovjetunió művelődésügyi miniszterhelyettese Bori Istvánnak, az Országos Pedagógiai Intézet tanszékvezetőjének kíséretében csütörtökön Monorra látogatott. A József Attila Gimnáziumban megismerkedett az iskola életével, majd felkereste a gyömrői úttörőházat.

\inca minor

A vérkeringési zavarok gyógyszereinek fontos alapanyagát szolgáltató „vinca minor”, az utóbbi években kultúrnövénnyé szelídült. Termelési körzetét, széles körű kísérletek eredményeként Mohács-szigetén jelölték ki. Ennek könnyű talaja és különleges mikroklímája a legkedvezőbb e mindeddig vadon tenyésző gyógynövény kultúrában történő termesztésére. A szántóföldi „vinca minort” a vidék egyik közös gazdasága ;— a sárháti Űj Üt Termelőszö- \‘etkezet — már az idén 30 holdon termeli.

A Belkereskedelmi Kölcsönző Vállalat 44 boltjában és 40 idénykölcsönzőjében 90 millió forintot érő, 130 féle szükségleti és kultúrcikk várja a bérlőket.

A háztartások mosógépet, centrifugát, padlókefélőt, porszívót, hűtőgépet bérelnek, az üdülésre, kirándulásra indulók táska- vagy zsebrádióért, fényképezőgépért, filmfelvevőért térnek be a boltokba. Amelyik családban gyermek születik, csecsemőmérleget, sport- vagy mélykocsit visznek haza,

a hiányzó napfényt pótolja a kvarclámpa.

A táborozó iskolák, úttörő- csapatok sátrakat, a kerékpározók női, férfi- és gyermekkerékpárt, a vízisportot kedvelők vitorláscsónakot, kajakot vehetnek kölcsön. A zene szerelmesei pianinót, elektromos gitárt, bendzsót, gordonkát, tangóharmonikát, dobfelszerelést, a hanglemezbarátok

művészi hanglemezeket, sőt nyelvleckelemezt is bérelhetnek. Lakodalomra, összejövetelekre evőeszközöket, edényeket adnak bérbe a vállalat boltjai.

A vállalat az idén hatmillió forintot fordít felújításra;

kiselejtezik mindazokat a tárgyakat, amelyek nem alkalmasak már kölcsönzésre, a választék korszerűbb lesz és részben új. Szokol tranzisztoros rádióból például újabb 500 vár elosztásra, 200-at kapnak belőle a balatoni üdülőhelyek, és ugyancsak a Balatonra érkezik az üdülési idény kezdetére 2000 új gumimatrac. 100 új fényképezőgép kerül a vállalat boltjaiba és 500 gyermek sportkocsi. A divatos és egészségesebb magas, nagyke- rekű gyermekkocsikból 1000-et osztanak szét ebben az esztendőben.

Az autótulajdonosok gyakran

igénylik a csomagtartót, ezért újabb 80 érkezik hamarosan az üzletekbe.

A múlt évben kísérletezett a vállalat az autó-utánfutók kölcsönzésével. A két- és négyszemélyes magyar gyártmányú utánfutóknak nagy sikerük volt, ezért az idén növelik a készletet. 100—100 daGyulai nyár

Az idei „Gyulai nyár” programja minden eddiginél gazdagabb: középpon íjában természetesen ( a várjátékok állnak. Bemutatják Héltai Jenő: Néma levente és Szigligeti Ede: Béldy Pál című színművét. Ezenkívül Wagner-estre is készülnek, amelyre külföldi vendégszéfeplőket, elsősorban jugoszláv énekeseket hívnak meg. Kiemelkedő esemény lesz még az országos „Székely Aladár” fotóverseny, amelyre hazánk minden tájáról jelentkeztek már fotóművészek.

— A „Színház a bélyegen” című kiállítás május elsejéig bezárólag tekinthető meg a fővárosban, a Krisztina körúti színháztörténeti múzeumban. A kiállítás ezt követően külföldre „látogat”.

rabbal növekszik ebben az évben a két- és négyszemélyes, 200—200 darabbal pedig a 8— 16 személyes sátrak választéka. A tervek között 125 köbcentis Danúvia motorkerékpárok beszerzése is szerepel.

A vállalatnál igény mutatkozik olyan szükségleti idénycikkekre is, mint amilyen például a kézi permetezőgép, a sózótek- nő, káposztagyalu, stb. Az ország kölcsönzőbolt- háüózata nincs arányban a növekvő igényekkel, ezért a vállalat terveiben szerepel, hogy minden megyeszékhelyen és nagyobb járási székhelyen, ahol erre megfelelő helyiséget találnak, fióküzletet nyitnak.

V. A.

Tizenegy megyében, s a főváros tíz kerületében másfél hónapig vizsgálták a népi ellenőrök, hogyan foglalkoznak a tanácsok a lakosság beadványaival.

A munkabizottságok most összesítik a felmérés tapasztalatait és továbbítják felettes szerveiknek jelentésüket. Ennek ellenére már most is megállapíthatunk néhány olyan vonást, amelyek — a népi ellenőrzési bizottságok megítélése szerint — mindenütt jellemzőek voltak.

Mindenekelőtt azt állapította meg a vizsgálat — és ennek egyértelműen örülhetünk —, hogy az utóbbi években

jelentősen javult a tanácsok munkája.

A lakosság beadványait az esetek túlnyomó többségében a törvényesen előírt harminc nap alatt elintézték. Egyre kevesebb helyen tapasztalták a népi ellenőrök azt a gyakorlatot, hogy csak az aktát „ügykezelték” és az érdembeni döntést, illetőleg intézkedést elodázták. Ennek kedvező hatása jelentkezett

A szerző segítségével az ismert hat földrész után felfedezhetjük a ma még ismeretlen hetediket: az óceánok, tengerek világát. Földrész? Glóbusunk kétharmadát víz borítja, mindössze egyharma- da jelenti a „világot”. Hanke éppen erre hívja fel a figyelmet: mind nagyobb szerephez jutnak a tengerek és óceánok, illetve a bennük rejlő kincs. Nem elsüllyedt ezüstgályákra, az ókor és középkor urainak mélybe veszett kincseire gondolunk, hanem arra a kincsre, amit fehérjeként, nyersanyagként kínál a tenger. A planktonoktól a garnélákon át a molluszkákig, halak millióiig — mi minden él, mozog ebben a kimeríthetetlen „ételhordóban”. És a nyersanyagok: fémes ásványok,

olaj. És titkok: az óceánok vizében folyó, sok ezer kilois a reklamációk csökkenő számában.

Ugyanakkor viszont — és ez is a népi ellenőrök megállapítása — a tanácsok munkájában megerősödött egy olyan folyamat, amely hovatovább gátjává válik a gyors és eredményes intézkedéseknek. Feltűnően sok a házon belüli levelezés. Amit elintézhetnének élőszóban, esetleg egy telefonnal, abból akta lesz. Néha még a szomszédos szobába is hivatalos ügyiratot küldenek. így került sor például hosszas levelezésre egy helyszíni szemle időpontjának kitűzésekor, holott mindenki előtt világos, hogy a két érdekelt előadó szóban is megállapodhatna.

Ehhez azonban a lakosság segítségére is szükség van, mert a népi ellenőrzés munkabizottságainak megállapítása szerint igen sok esetben terhelik

felesleges beadványokkal

a tanácsokat. Csak egy példát erre. Az egyik tekintélyesre növekedett aktaköte- get megmérték a népi ellenőrök. Ötvenhét dekát mutatott a mérleg. Súlyos ügy,

méteres folyók. Igen, folyók: vizük különbözik a tengerétől, s áramlásirányuk jts könnyen megállapítható. Sőt, például a Golf-áramlat alatt több száz méterrel ugyancsak folyó folyik, de — a Golfárammal ellenkező irányba!

A hetedik földrész ma még nagyrészt ismeretlen: titkainak kifürkészését alig néhány 'éve kezdte meg valóban rendszeres alapossággal, s nagy felkészültséggel a tudomány, s évtizedek kellenek . ahhoz, hogy úgy megismerjük, mint a már felfedezett hattal tettük és tesszük ezt. A hetedik nem adja könnyen meg magát: bonyolult, a fejlett technika minden eredményét kamatoztató eszközökre van szükség a „csend világának’* meghódításához.

(m. o.)

amely megjárt minden fórumot, érdemben egyáltalán nem volt súlyos. Egy romsufni lebontását igyekezett megakadályozni a tulajdonos, jobb ügyhöz méltó buzgalommal.

A mechanikus ügyintézés miatt — állapították meg a népi ellenőrök — nem lehet minden esetben a tanácsot elmarasztalni. Általában az építési osztályok munkájára jellemző, de fellelhető másutt is, hogy egy emberre erejét meghaladó munka marad. A vizsgálat során találtak olyan műszakit, aki egymaga látta el az osztály valamennyi feladatát: ő volt az előadó, a gépíró, az ellenőr egy személyben. Egy esztendő alatt több mint 4 ezer akta jutott át a kezén. Lehet ezek után csodálkozni azon, hogy mechanikusan végezte munkáját? Hogy nem tartott minden esetben helyszíni szemlét? Nem. A népi ellenőrök véleménye is ez volt, és ehhez még hozzáfűzték: ilyen esetben a felettes hatóságnak kell idejében megtalálni a segítség módját.

A segítségre annál is inkább szükség van, mert minden egyes beadvány

gondos vizsgálatot, mérlegelést

igényel. A törvény betűinek merev alkalmazása sok esetben igazságtalan döntést szül. Szinte tipikusnak mondható az az eset, amikor négy-ötszáz forint nyugdíjból élő családi- ház-tulajdonost akarnak 60—• 100 forintnyi munka elvégeztetésére kényszeríteni a 4—5000 forintot kereső lakók. Csak a pontos környezet- és emberismeret birtokában hozhat az előadó humánus határozatot. Ehhez pedig időre, a beadványok alapos tanulmányozására van szükség.

Végül szóljunk arról is: egyöntetű a munkabizottságok véleménye abban a kérdésben, hogy ki kellene terjeszteni a tanácsok jogkörét az eltartási szerződésekkel kapcsolatban. Talán ez ügyben érkezik a legtöbb beadvány és a jelenlegi gyakorlat szerint a tanácsok érdemben semmit sem tehetnek. Vajmi kevés közük van az eltartási szerződések megkötéséhez, és még annál is kevesebb az eltartási szerződésekben foglaltak betartásához. A tanácsok éppen csak békéltetői szerepben léphetnek fel, de nincs semmiféle eszközük, amellyel jobb belátásra bírhatnák a szerződés- szegőket. Nemcsak a tanács tekintélyének növelése miatt lenne szükség a jogkör kiterjesztésére — állapították meg a népi ellenőrök — de szükség lenne azért is, mert ezzel jó- néhány bírósági tárgyalást előzhetnének meg.

Pfeifer Pál

Fejlődik, csinosodik Dabas

Bontakoznak már a körvonalai Dabas városias jellegű központjának, új emeletes épületek emelkednek a régi roskadozó házak helyén. A járási tanács és a gimnázium szomszédságában, most elkészült a vízrendező és vízhasznosító társulat emeletes székháza is. A korszerűen felszerelt, modern épület emeleti részén a társulat, míg a földszinten az OTP-fiók irodái kaptak helyet.

Foto: Gábor

A népi ellenőrzés megállapításai

az aktatologatásról, a felesleges beadványokról, az eltartási szerződésekről

BENEDEK B. ISTVÁN:

Feleségnek való

K

érdezem anyámat reggel: mi lesz? Mennek? El ne feledkezzenek a dologról. Már elmúlt negyed hét, sietnem kell, nem is nagyon figyelek arra, mit válaszol. Ahogy kilépek a kapun, megcsap a hűvös levegő, ettől ébredek fel igazán, meg a villamos zötyögésétől. Fél óra az út a gyárig, de nem unatkozom, mert mindig akad egy-két csinos lány a közelben. Különösen most, tavasszal, ahogy színesednek a ruhák, egyre több a látnivaló. Szabad ember vagyok, megtehetem, igaz? S nem ritka az sem, hogy ismeretséget is sikerül kötnöm. A nap különben gyorsan elmegy, sok a meló, ahogy a zuhany alatt állok, emlékezik a vállam a nyolckilós kalapácsra.

— Csak hogy itt vagy! Fogad anyám az ajtóban.

— Mi a kaja? — kérdem, ahogy teszem le a kabátomat és indulok a fürdőszobába.

Nem rossz, szeretem, ahogy elém kerül az étel, már nyúlok is kanál után, s csak fél füllel hallom, hogy anyám valami színházról beszél. — Persze. Reggel is figyelmeztettem, menjenek el íz öreggel. Kaptam két jegyet a Koldusoperára, hadd menjenek most ők a színházba, menjenek ők a színházba,

úgyis láttam a darabot. Anyám azonoan valami olyat mond, hogy siessek, mert elkések.

— Honnan? — kérdezem teli szájjal.

iwiem válaszol azonnal, eb- L> doI tudom; hogy már megint kitalált valamit. Ki is ruKkol vele: odaadta a jegyet valami Marinak. „Tudod az a rendes kislány, akiről annyit beszéltem.”

Ha ideges vagyok, nem tudok enni egy falatot sem. Most is félretolom a tányért. Valóban sokat beszélt róla, egy barátnője barátnőjének a lánya, a szomszédban Lakik, és neki is sokat beszéltek már rólam, egyszóval jó ideje nyúz már, thogy ismerkedjünk össze.

Sikerül lenyelnem a dühömet. Fáradt is vagyok, nem vitatkozom. Anyám az utóbbi időben meg akar nősíteni. Nagyon érdeklődik a nőügyeim iránt, attól fél, hogy olyan nem rendes lányokkal járok, mert hogy ő nem ismeri az én barátnőimet. Ez igaz, viszont nem értem, hogy miért kell ismernie őket.

„És az egy nagyon rendes lány, és egészen biztosan tetszeni fog neked és ...”

Anyám csak beszél. Nem tudom ki az a Mari, de utálom. Felállók az asztaltól és megyek be a szobámba.

— Hat órakor vár — kiált utánam anyám. — El ne késs.

Ki vár? Hol vár? És miért vár? Anyám intézkedett. Az ő szokott módján, már mindent megbeszélt helyettem. Ezen nem is csodálkozom. Legszívesebben még az ételt is megrágná helyettem, nehogy baj legyen az emésztésemmel. Becsapom a szobám ablakát és megpróbálok olvasni, de nem tudok, mert az ajtón keresztül is folytatódik az ismertetés, s különben is kezd érdekelni az a „Mari”. Huszonöt éves vagyok. Eszem ágában sincs megnősülni, de azért néha gondolkodom azon, hogy mi lenne, ha találnék egy nekem- való kislányt. Az ember elképzeli ilyenkor, hogy az biztos nem lehet rossz, ezt azonban magának sem ismeri be. Inkább azt mondogatom magamnak, hogy butaság lenne megbántani az anyámat, hiszen ő jót akar. Egye fene, elmegyek! Lesz egy elrontott estém.

■— Van tiszta ingem? — kiáltok egyet.

— Persze hogy van, -r jön be anyám és letesz mellém egy frissen vasaltat. Szóval ennyire biztos volt a dolgában. Amíg borotválkozom és mo- sakszom, ismét egy regényre valót mesél. „A Mari aztán igazán feleségnek való, nem olyan, mint a többi.”

— Hol lakik? — kérdem, miután elkészültem.

A

nyám néz. 190 centi magas vagyok és kilencvenöt kiló, de úgy néz, mintha csecsemő lennék.

— De szép vagy kisfiam — sóhajt és megigazítja a nyakkendőmet.

Szerencsére alacsony, így nem látja a fintoromat.

— Hol lakik? — kérdem ismét.

— Felmennél hozzá? — lelkendezik. — Ilyen bátor az én kisfiam... de hát nem ismered, ugye majd szépen bemutatkozol és...

Már a lépcsőn robogok lefelé, de utánam jön és a folyosóról adogatja a további jó tanácsokat. Pár perc csak az út. A kapuban egy pillanatra elfog valami szorításféle; ott érzem, mélyen a mellkasom alatt, de ez egy mély lélegzet után elmúlik. Második emelet harmadik ajtó. A másodperc töredéke alatt képek futnak át a fejemben: egy lányt látok, az arcát csak homályosan, egymás mellett ülünk, én felemelem a karját, elengedem, erre erőtlenül lehull. Egy másik kép: rádió szól egy kis szobában és messziről egy hang ... „Tessék befáradni”. Ez közelről jött, már ki is nyílt az ajtó. Középkorú nő, bemutatkozom, kézcsók (hadd örüljön anyám) mézes-mázos hang tessékel a szoba felé. Ahogy megyek végig a hosszú előszobán, hangos kiáltozás üti meg a fülemet. „Ez az utolsó eset, érted, anya ... aztán rövid csend ... én nem vagyok gyerek, anya, érted.”

Az asszony elvörösödik, szinte betuszkol a szobába, elnézést kér és benyit egy másik ajtón, gondolom az a fürdőszoba. Leülck az egyik fotelba. Piszok kellemetlen helyzet, de azért mulatságos. Rövid vita szófoszlányai érnek hozzám, az utcáról felhangzik egy autóbusz berregése, ezért nem értem, mit! mondanak. Visszajön a mama, i még mindig zavarban van, el- i kezdődik egy szabványtársai-: gás. „Igen, asszonyom, termé-j szetesen, Vivaldi. Hogyne... < Azok a dallamok ...” Sznob. ■

Í

mllélegzek, mikor nyílik az! ajtó. Gyors bemutatko- i zás, s már indulunk is, mind a ; ketten örülünk, hogy kiértünk; a lakásból. Az ő anyja is utá-; na kiabál. A lépcsőn már sza-> ladunk.

Közel van a buszmegálló.! Egyikünk sem mer a másikra! nézni, csendben megyünk; egymás mellett. Próbálom; visszaidézni azt a képet a rá-; dióval, a távolról jövő isme-> rős hangra akarok emlékez-! ni, de nem sikerül. Végiggon- ! dolom az egész helyzetet és! hirtelen kitör belőlem a neve- $ tés. A lány erre megáll, elő- $ szőr értetlenül néz, és már; nevet ő is, nálam is hango- $ sabban, felszabadultan. Pilla- ! natok alatt tisztázódik min- § den. Egészen rokonszenves ez i a lány — gondolom, s miután $ megegyezünk, hogy ő a barát- $ nőjéhez megy, én pedig a; klubba, még el is kísérem a $ megállóig. Amint elindul a $ busz, utána nézek, barátságo- ^ san integet ő is, majd el tű- 4 nik a tömegben.

Mély lélegzetet veszek és $ gyors léptekkel haladok a $ körúti forgatagban. Helyes ez ^ a piroskendős lány, itt balra. ^ És az a szőke ? Anyám reggel 5 még zsörtölődik majd, de $ gyorsan megbékül. Elégedet- ^ ten állapítom meg, ahogy né- $ zelődöm az utcán, hogy tele $ van a város feleségnek valók- 1 kai. ^