Pest Megyei Hirlap, 1966. április (10. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-19 / 91. szám
19«6. ÁPRILIS 19, KEDD 3 gő bizsuk elindulhattak végre szövevényes útjukon a megvalósulás felé. Oh, ez volt azután csak az igazi kombináció! Menyecske-hegy nagyobb dicsőségére megalakult a „termelj többet brigád”, amely hivatva volt a gyártáshoz szükséges szerszámokat elkészíteni. A nagy kombinátor a szorgos dolgozók ezen elnevezésével ismét ki akarta fejezni vonzódását a szocialista formák iránt. Ezúttal azonban a forma valóságos, mégpedig nemes és szép tartalmat fűzött egybe. A „termelj többet” brigád tagjai ugyanis mindannyian —, szocialista nagyüzemekben dolgoztak. Mizik András a Pestvidéki Gépgyárban, Kenessei Ferenc, a Csepel Autógyárban, Csuzdi András „a szakma kiváló dolgozója” pedig, a Magyar Optikai Művekben. Milyen szép s példamutató internacionalista iparági együttműködés volt ez, amelynek keretében például a serény Kenessei a szerszámok forgácsolási és marási munkáit bent a gyárban, a Csepel Autó modem gépein végezte el. S mivel a nép államában ő is joggal érezhette a magáénak, a saját tulajdonának a gyárat (A dolgozóké az ország!) azt igazán nem kívánhatta senki tőle, hogy tököli lakásáról holmi nehéz acéltömböket cipeljen Szigethalomra. Ott voltak azok az üzemben, csak munkába kellett venni őket.-------------------------—j annak rendje és módja szerint, a I így készültek el | fémkivágó, hajlító, lyukasztó és ■------------------------------ műanyag fröccsöntő szerszámok^ a melyekért a „termelj többet” tagjai 29 ezer forintot kaptak. t Igen ám, de a szerződésben e célra kikötött összegként 128 ezer forint szerepelt! Hogy kiket illetett volna a különbözet? Okvetetlenkedő kérdés. Hiszen éppen a szocialista társadalom értékeli a nehéz, s felelőssegteljes parancsnoki posztokon álló műszaki értelmiséget. Legyünk őszinték, imitt-amott mégis előfordul néha, hogy ezen elv a gyakorlatban némi sérelmet szenved. Ám, ilyen ^ szemrehányás, nem érheti a menyecske-hegyi vezetőket; ők a benyújtott számlák nyomán utalgatták feszt Jenei Tibor OTP betétjére a tízezer forintos összegeket. Arról pedig igazán nem tehettek Pencen, hogy a két, dolgát nagyon is eredményesen végző férfiú — Horetzki és Jenei — között, ennek nyomán — hogyis mondjam — nézetkülönbségek, illetve véleményeltérések keletkeztek. Az embert, hiába, mindig érik meglepetések. Ki gondolta volna, hogy ez a Jenei ilyen „inkorrekt”? Többszöri ígérete ellenére a kombinátorral nem akarta megosztani a megtakarított teljes összeget. Sőt, mi több, nem átallotta őt lép- ten-nyomon „átverni”. Illetlen, csöppet sem öntudatos dolgozókhoz méltó sértegetések és fenyegetések után végül is nagyon megharagudott a két derék ember. Olyannyira, hogy kezdték egymást feljelentgetni dr. Rajosnál, a tsz főkönyvelőjénél. Ö, az egykori fővárosi ügyvéd, így megtudta, hogyan keletkeztek Jenei igazságügyi szakértői bélyegzővel ellátott számlái, sőt még arra is felhívták figyelmét, Horetzki, többek között, 17 ezer forint bért fizettetett ki a tszszel olyan munkáért, amelyet a valóságban el sem végeztek. Vajszívű, jólelkű ember lévén azonban a főkönyvelő, nem vitte rá a lelkiismerete, hogy ezekből ügyet csináljon. Sőt, lehetőséget nyújtott Horetzkinek az újabb kombinációra. Rövidre fogván a szót: hősünk — immár Jenei nélkül — egy Ady-ligeti magánházban megindította 10—12 dolgozóval a kulcstartó bizsuk tömeggyártását. E remekmívű tárgyakból végül is a menyecske-hegyi mezőgazdaság összesen 30 710 darabot szállított és számlázott le 684 ezer forint értékben. Könnyű utólag okosnak lenni: azóta egy műszaki —, és egy árszakértő meglepő s furcsa módon, azt állapította meg, hogy a számlázható összeg csak 265 ezer forint lehetett volna. | Engedtessék meg erre egy szerény, s egyáltalán nem isértő szándékú kérdés. Vajon a két naív szakértő úgy gondolta, ebből futotta volna a Horetzkinek folyósított havi 2700 fixen és egy évre kiutalt 16 ezer adminisztrációs költségen kívül, még az a 49 ezer forint is, amelyet a Menyecske-hegyi Tsz «gyanesak folyósított a részére? Így gyümölcsölett hát — számottevően gyarapítva a szocialista akkumulációt — történetünk hőse és az újításokat kedvelő igazgató, Kubitsch Albert közötti alkotó együttműködés. Hogy a 26 és 24 forintos, rulett- és kockajátékra is alkalmas, ötletes kulcstartók nem fogytak kellően az Öra- és Ékszerkereskedelmi Boltokban, s hogy végül az Alkalmi Áruházban kerültek eladásra, darabonként 2 forintos áron, erről igazán senki, de senki nem tehet. A jó szándékú — azóta már a szocialista haza tisztes nyugdíját élvező — Kubitsch Albert különösképpen nem. Öt, eredményekben gazdag munkássága nyomán, joggal övezi béke s tisztelet. Nem is háborgatta őt senki, semmi, annál inkább kom- binátorunkat. Ugyanis a Váci Járási Tanács „alig” egy esztendő után úgy döntött; nem ad engedélyt a penci tsz-nek, e szépen virágzó ipari üzemek működtetéséhez. A csábosán hangzó Menyecske-hegy nevet így cserélte föl szinte azonnal, a Horetoki és Társai Rt ’egy másikkal. Hősünknek ezúttal miit gondolnak, hol sikerült új cégtáblát, bélyegzőt és bankszámlát találnia? Nem másutt, mint a Hódmezővásárhelyen székelő Ady Halászati Termelőszövetkezetben. Folytatódhatott tehát a gombok, a bizsuk gyártása, a valóságos és a nemlétező alvállalkozók és bedolgozók közreműködésével. Ám, nem sokáig; a Pest megyei Főügyészség érdeklődni kezdett a nagy kombinátor kiterjedt tevékenysége iránt. E testület dolgozói nemcsak a szövetkezetekben található könyvelési adatokra voltak kíváncsiak; szívós és konok állhatatossággal, kutatták, keresték a mögöttük megbúvó eseményeket, cselekedeteket. Egyes félreérthetetlen jelekből, mint például a hamis tanúzásra való rábírás — arra lehet következtetni, hogy Horetzki barátunk egy csöppet sem lelkesedett a kitüntető figyelemért. Végül is, nem furcsa dolog, egy szorgos embert, aki 3,3 millió értékű terméket biztosít a köz számára, s ezért mindössze 245 ezer forint ellenszolgáltatásban részesül — üzletszerű üzérkedéssel és csalással vádolni? Ez hát a hála a sok fejtörésért, kombinációért, a nagy sikereket hozó szervező és termelőmunkáért, amelyért pedig oly sokan lelkesedtek?------ ------. nincs tere már ebben az országban az { Hiába, I egyéni ötletek találékony kivitelezésének,-------------- az önálló kezdeményezésnek. H etes! Ferenc Pál Kép: Gábor Viktor Ahol kicsordul a kutak vize Kim Lépni sem lehet; ember, állat, gép nyomban elsüllyed, ahogy elmozdul a kőről. Cegléd környékét nagy csapás sújtja: a víz. — Akár az áradás, ez legalább olyan... i— Rosszabb — mondja a ceglédi Kossuth Tsz elnöke —, ez a belvíz, vagy jobban mondva: talajvíz, több kárt okoz nekünk, mintha folyó áradt volna ki a földjeinken. A legöregebbek sem emlékeznek a mostanihoz hasonló vizes tavaszra. A Kossuth szövetkezet 6400 holdas területe, ahogy az agronómus mondja: olyan mint az ezer tó országa. Szaknyelven szólva: a talaj pólustérfogata 90 százalékban vízzel telítődött Amint lenyomják az ásót, víz kél a nyomában. A határ ásott kútjai szi- nültig teltek, hogy szinte kicsordulnak. Ha levezető csatornát ásnak az árok telik meg vízzel. Két szivattyú dolgozik, dehát ennek is alig látszik haszna, a talajból újra meg újra feltör a víz. A főagrohómus papírokat mutat: 1964 őszén, az utolsó negyedévben összesen 247 milliméter csapadék hullott. Tavaly a negyedik negyedben már 725 millimétert mértek, s ebből novemberben 126 millimétert. Idén eddig 194,2 milliméter volt a csapadék. Rendkívüli helyzet; ezért rosszabb ez a talajvíz, mint az áradás, mert idestova már egy esztendeje küzdenek vele. Az ár már régen visszahúzódott volna. Művelhetetlenek a földek. A Kossuth szövetkezetnek víz alá került 280 hold őszi kalászosa, 18 hold őszi takarmány- keveréke, s 100 hold álló lucernája. A tavaszi vetésű növények területének 80 százaléka . el vizesedéit; 706 holdon áll a víz, de a többi részen sem lehet gazdálkodni. — A hó korán elment — mondja a főagronómus —, február 4-én befejeződött az olvadás, s addig teljesen felkészültünk a tavaszra. Megszereztük a vetőmagot, műtrágyát, mindent ami kell az induláshoz. A gépeket kijavítottuk, megszerveztük a munkát, s azóta ... azóta állunk... Mozdulni sem tudunk ... Az elnök: — Nyolc esztendeje választottak meg elnöknek, de ilyen nagy gondban még nem voltam, mint most. Pedig volt néhány nehéz évünk. Az ember csak gondolkozik, töpreng, hogy mit lehetne tenni, hol próbálkozzon... A tavaszi vetési tervünknek eddig a tizedét sem tudtuk teljesíteni, közben kifutottunk az időből; a kukoricát és a silókukoricát kivéve minden növényfélének lejárt a vetési határideje ... — Ezt nevezik természeti csapásnak!... — Ez az, természeti csapos. Az utak járhatatlanok — magyarázza a főagronómus —, ha szállítani akarunk valamit, három-négy gépet kell igénybe venni. Az egyik gépünk a múlt héten facsemetéket szállított, s elsüllyedt... csak most sikerült kihúzni... Még három gép kellett hozzá... — Mindennap emelkedik a kár — folytatja az elnök. Akármilyen munkát végzünk, a többszörösébe kerül, mint rendesen. Számoltunk: a kipusztult vetések értéke, a víz alá került 30 hold új telepítésű szőlőnk költségei, a sok elveszett munkanap, a vetések késéséből adódó kár, eddig mintegy négymillió forintot jelent a szövetkezetnek. Micsoda gond! — az embernek nehezen jön a szó a szájára. hogy megkérdezze: most mi lesz? Az elnök szerint, ha befejeződne az esőzés, akkor május elseje körül kezdődhet a munka mindenütt a határban. A terveik megvannak, — mert a töprengések, s a gondok új, meg új számbavétele után a végeredmény az újabb elképzelés, az újabb terv. — Azokat a növényeket, amelyeknek elkéstünk a vetésével, már nem vetjük el — mondja a főagronómus. — Kukoricát, meg silókukoricát vetünk helyettük ... A föld igy is teremni fog... — Nehéz hónapok következnek — mondja az elnök. — Ezek a nyári idők mindig nehezebbek a mezőgazdaságban; ez a munkacsúcs. Most meg kétszeresen az lesz... Felkészültünk rá, hogy novemberig megállás nélkül dolgozunk ... Ügy szervezzük a munkát, olyan fegyelmet teremtünk, hogy visszavegyünk az elpusztult milliókból... A szövetkezet gondja ez, nem egy, nem két emberé; 673 család közös ügye, hogy legyőzzék, kiheverjék a természet mostohaságát. Nagymúltú küzdelem ez. A víz a házakban is kárt tett. Nagykátai fiatalok kezdeményezése: Ültess an ahány éves vagy! 1 A nagykátai Magyar—Koreai Barátság Termelőszövetkezet KISZ-fiataljai a fásítási program megvalósítása érdekében elhatározták, hogy személyenként annyi fát ültetnek, ahány évesek. A példamutató kezdeményezés hamar követésre talált a Pest megyei úttörők és KISZ-esek körében. A tavasszal 220 ezer, többségében nyárfasuhángot ültetnek el, a csemetéket és a su- hángokat a Gödöllői Állami Erdőgazdaságtól kapják. A nagy mennyiségnek már több, mint a fele földbe került — a nagykátai járásban, a majorok környékén, a községek utcáin, terein, a kijelölt réteken, legelőkön eddig 28 ezer suhán- got ültettek el. A ceglédi fiatalok 17 ezer, a dabasi járásban 16 ezer, a monori járásban pedig 13 ezer csemete és suháng telepítésével végeztek. ÖTVENÖT A Pest megyei Moziüzemi Vállalat újabb négy filmszínházat alakított át szélesvásznúvá. A szödligeti, a tárnoki, a vámosmikolai és a sziget- szentmártoni mozik átalakítását a vállalat műszaki dolgozói végezték el társadalmi munkában. Jelenleg már 55 szélesvásznú mozi működik a megyében. Ötszáz vidéki néző a Vígszínházban (Tudósítónktól) A Pest megyei Tanács vb művelődési osztálya által szervezett színházi telt ház akció keretében 500 fő utazott fel a gödöllői járásból a fővárosba, hogy megnézze Molnár Ferenc: A testőr című vígjátékát* A legtöbb színházlátogató Túráról érkezett, mégpedig már délelőtt, hogy néhány órán át a főváros nevezetességeivel ismerkedjék. Persze, a járás más községeiből Is csatlakoztak hozzájuk a városnézésre. Jellemző a gödöllői járás lakóinak a színházi bemutatók iránti érdeklődésére, hogy a megyei tanács által eredetileg más járásoknak szánt jegyekből át kellett adni Gödöllőnek, s még így sem jutott minden igénylőnek. Ez adta azt az ötletet a járás népművelőinek, hogy a közeljövőben maguk k megszervezzék a járás színházi telt ház akcióját S 's/"""SS'S"s/s's'sssssssssssssssssssssj-ssfr-ss.'fssssssss/ss/s,-.-ssrsssstssss/ssssrssssssssssssrsssss/ssssssssssssssssssfss/ssssrsfss Cegléden 100 házat ingatott!: meg a viszontagságos időjárás, ^ az emberek szükséglakásokba menekültek a megroggyanó ^ falak, reccsenő gerendák alól. ^ A Kossuth szövetkezet minden ^ tagjáról gondoskodott. — Vasas Mihálynak össze- 5 dőlt a tanyája — mondja az 5 elnök —, adtunk neki másikat. $ Volt a szövetkezetnek téglája, ^ építőanyagja; azt is szétad- ^ tűk... De adtunk szállítóesz- ^ közt, küldtünk szakmunkásé»- ^ kát... Mindenkinek megvan a ^ hajléka ... Mit csinálhatunk? t A hagyomány szerint — ma- !; gyarázza az elnök —, Cegléd valamikor mocsaras, vizenyős j! rész helyére épült, úgy látszik ÍJ igaz a hagyomány ... Kint a határban vágják e ^ földet, ássák az elvezető csa- S tornákat. Szó nélkül küzdenek § a vízzel; ahogy elkészül az ÍJ árok, máris megtelt, feljön a Í! víz a szerszámok nyomán, s u ÍJ csatorna nem vezeti a tócsák vizét sehová ... Látják is ezt ^ az emberek, ment ha azt kér- Jj ded, hogy mennyire jutnak, ^ csak legyintenek: — Nem ér ez ennek sem- j: mit... Aztán dolgoznak tovább ... Jc Dékiss János Dózsa visszatért Tavaly ősztől filmet forgattak a ceglédi Kossuth téren. A rendező elképzeléseit zavarta Dózsa György szobra, ezért levették megszokott helyéről és egészen mostanáig egy ház udvarán őrizték. A múlt héten aztán daruskocsi érkezett a térre, s pár perc múlva már a levegőbe emelkedett a szobor. A darukezelő gyakorlott mozdulatokkal irányítja a levegőben a szobor útját. Közben kiderül, hogy „műkritikus” is. — Tetszik ez a szobor, csak hát, a fej... A művész, úgy látszik, nem vette figyelembe, hogy a híres népvezérnek biztos magasabb homloka lehetett... A beszélgetést hangos kiáltás szakítja félbe. Helyére érkezett a szobor, s a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat dolgozói felerősítik a talapzatra. A ceglédi járókelők elégedetten látják a régi utcaképet. ,
