Pest Megyei Hirlap, 1966. április (10. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-17 / 90. szám

1966. ÁPRILIS 17., VASARNAP rest MEGYEI kMúIop Béremelés - két ér múlva Ha búg a motor, üresen sza­lad a körfűrész, de amikor éles sivítássá változik a zaj, akor hasad, ropog a fa a fű­részfogak mentén. Fiatalember áll az egyszerű gép mellett, fején bordó svájcisapka, moz­gása nem annyira gyors, mint inkább ritmikus. Háta mögött nagy halom deszka. Az a dol­ga, hogy a váltakozó szélessé­gű deszkákat, két sorban egy­más mellé rakja, s azokat a fűrészen a kívánt méretre Az ifjúság hangja Nagy jelentőségű tanácskozás a KISZ-nél Szombaton reggel a KISZ megyei bizottságán megbe­szélést tartottak a középisko­lák IV. osztályos KISZ-tit- kárai. A népes értekezleten sokan szóltak hozzá Mógor Béla előadásához, amely az iskolareformmal, a tovább­tanulással és az elhelyezke­dés kérdéseivel foglalkozott. Kapagyűjtemény Gazdag kéziszerszám-gyűj­teményt kapott a Mezőgaz­dasági Múzeum csehszlovák testvérintézményétől. A 192 féle kapa, valamint számos ásó, lapát és csákány a Kassa melletti mecenzéfi vashá­morban készült, s azokat a típusokat képviseli, amelye­ket a XIX. század folya­mán a vasfeldolgozó üzem Magyarországon árusított. A gyűjtemény értékes része lesz a magyarországi kézi mun­kaeszközök tárának, amelyet most állít fel a múzeum. Az első... A váci telefonállomások for­galmát eddig kizárólag kézi­kapcsolású központtal bonyo­lították le. A következő évek­ben automatizálják a város telefonhálózatát. Miként teg­napi számunkban már hírül adtuk, pénteken helyezték üzembe az első 200 állomásos automata központot. A váci távbeszélőhálózat teljes auto­matizálását a harmadik öt­éves terv végére fejezik be. vágja. Szerintem ügyesen dol­gozik. ♦ Nincs idő a társalgásra Vámom kellett, mert a Nagy­kőrösi Ládagyár telepvezető­jénél éppen vendégek voltak. Az üldögélés helyett inkább körülnéztem a telepen. Szinte fáj a műhely zaja. — Mondja csak — üvöltöt­tem felé — maga szakmun­kás? Előbb végigvágta a megkez­dett deszkát, csak azután ordí­totta vissza: — Betanított vagyok. Nem olyan munka ez, ami mellett társalogni lehet. Elő­ször is azért nem, mert a szomszédos leszabógép ontja az anyagot, az ő gépétől is fürge kezű asszony viszi to­vább a ládák félkész darab­jait, s különben is normában dolgoznak. Inkább nézelődöm, csak ritkán kérdezek. Unal­mas, egyhangú munka lehet — gondolom. Félfordulat, lé­pés; megragadja a deszkát; vissza, aztán kirakja a vas­asztalra; a méretet ütköző sablon határozza meg neki csak tolni kell a deszkát. Ez különben is nehéz, az egyhan­gú mozdulatokat csak az töri meg, amikor petróleumot ken a vaslapra, hogy csússzon a deszka. Azért megkérdezem: — Érdekli az, amit csinál? Jártam, de meguntam44 A két félfordulat között a vállait vonogatja. — Nem rossz meló ez. — Mindig ugyanaz — ellen­kezem. Nem tud azonnal válaszolni, a lerakott deszkákat nézegeti — csere — vékonyabb léc hull le a földre. — Vigyázni kell a hulladék­ra — szól — s most minden ismétlődik: fordulat, lépés, méregetés, végre visít a fű­rész. — Milyen iskolát végzett? — Jártam gimnáziumba — löki meg a deszkát — de ab­bahagytam. Most a szokásosnál na­gyobb köteget emel, kicsit liheg közben. — Miért? — Meguntam. tőkére volt szüksége. Emberünk azonban oly szerteágazó kapcsolatokat tudhatott magának, hogy nem esett kétségbe, amikor a Ceglédi Járási Tanács intézkedésére az Oj Ba­rázda megszakította a jól bevált együttműködést. Szinte azonnyomban talált partnert —, ezúttal Pencen, a Menyecs­ke-hegy tövében. Hősünknek igaz, fájt egy kissé, hogy udvarias formá­ban ugyan, de határozottan felkérték a ceglédi járásból való távozásra. De hamar megvígasztalódott; hiszen olyan gyö­nyörű ez a táj, talán szebb is, mint a Petőfi megénekelte Alföld, a kis falucskát, Pencet betölti a vadregényes Bör­zsöny tiszta, üde lehelete. S bár Horetzki barátunk — szi­gorúan véve a tényeket, neves gazdasági szakember hírében állott, azért a természet szépségei iránt is volt némi érzé­ke. S amikor Vácon átutazott, igazán nem zavarta őt a haj­dan Mária Terézia császárnő tiszteletére épült diadalív mö­gött meghúzódó szürke épülettömb. Nosztalgikus vágyat ugyan nem érzett iránta, de félelmet sem. Miért is érzett volna, amikor Pencen oly szíves, baráti fogadtatásban volt része? Egy szó, mint száz, hamarosan meg is kötötték az egyez­séget, amelyhez a Menyecske-hegyi Tsz elnöke, Könyves József és főkönyvelője, dr. Kajos György, fellendítvén ál­tala a mezőgazdasági termelést — szép s nagy reményeket fűztek. S nem hiába, mert Horetzki tüstént munkához is kezdett. Történetünk hősének bátor és akadályokat könnyen át­ívelő jellemét talán a legjobban úgy rajzolhatjuk meg, ha életének ez idő tájt legbravúrosab kombinációját ismertet­jük.---------------------------------, amelyből — termékeny ta­I Az ötletmagocska, | lajba kerülvén — a dús ter­---------------------------------- mést hozó fa gyorsan kiterebé­lyesedett, vala pedig a következő. Horetzki barátunk, most két esztendeje, egy szép napon meglátogatta fővárosunk szívében, a Vörösmarty téren, az Óra- és Ékszerkereskedel­mi Vállalat központját, s annak is nagytekintélyű igazga­tóját, Kubitsch Albert elvtársat. E kiterjedt cég nem volt Osztapunk számára ismeretlen, hiszen a jászkarajenői me­zőgazdaság neve alatt is közel 800 ezer forint értékű üzletet kötöttek, mégpedig mindkét fél megelégedésére. Az igaz­gató elvtárs ezúttal fölöttébb érdekes és szinte — az egész népgazdaság számára — nélkülözhetetlen cikkek gyártását szorgalmazta: olyan tetszetős kis kulcstartókat, amelyeket különösképpen a maszek úrvezetők kedvelnek. Néhány mintapéldányt ugyanis hazahozott egyik külföldi útjáról, és igen szerette volna velük fellendíteni szocialista keres­kedelmünket. Megmutatván ezeket a nagy Horetzkinek és bizonyos újítási díjról is szót ejtve, nagyobb megrendelé­seket helyezett kilátásba. Barátunk nem is tagadta, elnyer­ték tetszését e csinos és fontos használati tárgyak; az egyik kulcskarikán apró rulettjáték, a másikon dobókocka füg­gött, színes fémdobozkába zárva. ( Folytatjuk.) Lehull egy keskeny lécdarab a földre. — Szólnak, ha sok a hulla­dék? — Persze. Nagy rutinnal cserélgeti a deszkákat, így érthető, hogy alig-alig esik le valami. — Nem akar szakmunkás lenni? — Dehogynem. Az nyolc százalék fizetésemelés. Decemberben és januárban emelték a szakmunkások fize­tését a telepen. Ezzel akarják ösztönözni a munkásokat a szakma elsajátítására. Kétéves tanfolyam elvégzése után ő is vizsgát tehet. ♦ Tábla a falon — Milyen munkás ez a Szűcs Albert? — kérdezem a művezetőtől. — Jó munkás — válaszolja. Két éve kiváló dolgozó is lett, bár tavaly volt egy igazolat­lan napja. — Kicsit büszkén teszi hozzá: én adtam. A műhely külső falán tábla. „Az ital balesetet okoz”. — Ezért? — mutatok oda. Bólint. — Jött is panaszkodni nem­rég, amikor a nyereségrésze­sedést fizették. „Ezt neked kö­szönhetem” De én mondtam neki: Dehogyis nekem, inkább magadnak. — Különben na­gyon jó munkás — bizonygat­ja még egyszer. Benedek B. István Május 4-én kezdődik a szezon a földalatti szanatóriumban i A dánszentmiklósiak A Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének Országos Központja a Borsodi Szén- bányászati Tröszt bizottságá­val közösen az idén ismét csaknem kétszáz légzőszervi meg­betegedésben szenvedő bá­nyász gyógykezelését teszi lehetővé a jósvafői Béke-barlangban HÍR A REFORM-TANKÖNYVEKRŐL A Tankönyvkiadó Vállalat tájékoztatása szerint az új tanévre megjelenő reform­tankönyvek kéziratai már nyomdában vannak. A köny­vek zöme az Athenaeum, az Egyetemi, a Kossuth és a Szik­ra nyomdában készül, de több kisebb fővárosi és vidéki § nyomda is segít a nagy fel- ^ adat elvégzésében. Az üzemek ^ egybehangzóan azt ígérik, § hogy a tankönyvek idejében elkészülnek és a diákok kézé-? be kerülnek. s ^ A termelőszövetkezet I; ÍJ műit esztendei versenyében | — mint már hírftf adtnk — a ^ dánszentmiklósiük szerezték ^ meg az első helyet. A Micsu- | rin Termelőszövetkezetben öt $ esztendő Isiforgása alatt 9 mil- | Hóról 19 millió forintra növe- ' | kedett a termelési érték, 6 , ^ millióról 24 millióra gyarapo- -1 dalt a tiszta vagyon, s közben $ a tagok átlagéletkora — a fia- | tál belépőkkel 60 évről 33 év- ^Te csökkent. Tavaly az egy ^ tagra jutó átlagjövedelem | megközelítette a 25 ezer fo- $ rintot. h SWfeSftWíSftSSfct*» Egy rendelet „áldozatai Mielőtt áldozatairól beszél­nénk, szóljunk magáról a ren­deletről, amely a pedagógusfi­zetések felemeléséhez kapcso­lódik. Ugyanis most, amikor az eddig más területen dolgo­zó tanárok, tanítók visszaje­lentkeznek a pályára, most lett időszerű, hogy kimondják: azoknak a képesítés nélküli pedagógusoknak munkaviszo­nya, akik eddig nem kezdték meg a levelező, vagy esti egyetemet, főiskolát, a tanév befejeztével automatikusan megszűnik. Csak üdvözölni lehet min­den olyan rendeletet, amely már nem hosszú távra jelöli meg bizonyos munkakörökhöz az iskolai végzettséget, ha­nem kategór ikusan leszögezi, kik nem tölthetnek be elégte­len képzettségüknél fogva ilyen, vagy olyan beosztást. Örömmel kell üdvözölni ak­kor is, ha lesznek olyan „áldo­zatai”, akiket egyénileg sajná­lunk. A gödöllői járásban öt, egy­két éve a katedrán dolgozó, képesítés nélküli tanár mun­kaviszonyát szüntetik meg a tanév végén. Ha beszorozzuk, kiderül, hogy országosan igen sok fiatalt érint az intézkedés. K. A. 19 éves, romantiku­san szép arcú lány. Püspök­hatvanban lakik. Érettségi után régi vágya teljesült, Do- monyba mehetett oroszt taní­tani. Az általános iskolában egyúttal osztályfőnök is lett Jelenleg 1100 forint a kerese­te. — Miért nem ment nappali főiskolára? — A családunk rá van utal­va a keresetemre. — Miért szeret tanítani? — Mert itt van célom: elér­ni valamit a gyerekeknél. Nagyon szeretem az úttörő- munkát is, nemrég álarcos teadélutánt rendeztem az osz­tályomnak. én is táncoltam velük. — Vasárnap elmegyünk a falu melletti kiserdőbe pap­rikáskrumplit főzni. __Elér­t em a szüleiknél, hogy a gye­rekek nyáron Balatonra me­hessenek, pedig takarékos fa­lu Domony... Hát az ilyen dolgokért szeretek tanítani, nem tudom, érthető-e? Pár nappal ezelőtt kapta meg az értesítést a járási ta­nácstól, hogy júniustól meg­szűnik a munkaviszonya. Fel­lebbezési lehetősége nincs: az idén egy évi tanítás után je­lentkezhetett volna csak az is­kola ajánlásával a tanárképző levelező tagozatára — de a felvételeket most ott felfüg­gesztették, megnehezítették. Az eddiginél jóval kevesebb évfolyam indul. — Belenyugszik? — En sohasem harcolok, ha nekem azt mondják, hogy így van, akkor így van. Mindig megakad a torkomon a szó, ha harcolni kell. — A tanári munkájával kapcsolatban például milyen különálló véleménye alakult ki — amelyért nem harcol? — Például, hogy csak egy­két órás társadalmi munkát lehet jókedvvel, értelemsze­rűen végeztetni a gyerekekkel. Ha egy teljes napra viszik ki őket, komolytalanná válik az egész... — Mihez kezd júniustól? — Van Pesten egy maszek, aki hathetes szabászata tanfo­lyamokat tart. Azt elvégzem. Biztos megkapom az ipart, mi­vel Püspökhatvanban nincs varrónő. Irodába nincs ked­vem menni, ott úgy érzem, még ha öten vannak egy szo­bában, akkor is kong minden az ürességtől. • G. N. képesítés nélküli számtan- és rajztanárnő Kar­talon. Gödöllő főterén lakik szüleinél egy bérházban. Ott­hon, takarítás közben találom a 20 éves lányt. Az első kérdésem nála is ez: ha egyszer tanár akart lenni, miért nem ment nappali főis­kolára? — Vőlegényem van, évek óta udvarol, össze akarunk há­zasodni. Kell a két fizetés. Házra gyűjtünk. — Ha ennyire előbbrevaló a házasság, a lakás, a fizetés — akkor miért vállalta a kis jö­vedelmet jelentő tanári állást, ahol mindennap vidékre kell utaznia? — Mert tanár akarok lenni. Mikor a kartali általános isko­lába kerültem, 1300 forintos keresetet, technikusi állást hagytam ott az Ikladi Műszer- gyárban, 880 Ft-ért Olyan helyre mentem, amit diplomás tanár akkor nem vállalt el: helyettem egy főiskolát vég­zett számtantanámőt akartak felvenni, ki is utaltak neki va­lami szobát. Megérkezett a bú­torával, de az nem fért be az ajtón — megfordította a te­herautót, irány vissza Pestre! — Miért kifogásolja, hogy ha egyszer valaki már négy § KIS VARGA FERENC fő- ^ agronómus: — Jelszavunk: | amit ma megtehetsz... Ehhez ^ tartjuk magunkat minden kö- ^ rülmények között. Ha jól ^ megy, holnaputánra az 580 $ holdon a kukoricát is elvet- | jük... 1 ÜVEGFIGURÁK A József Attila Színház az idén ünnepli fennállásának 10. i évfordulóját. A jubileuim alkalmával felújítják a társulat leg-i sál eresebb darabjait, amelyekre külön reprizbérletet bocsá-i tottak ki. A színház történetének egy évtizede alatt sok sike-: rés előadáson tapsolhattak az angyalföldi színház nézői. Akik i néhány évvel ezelőtt látták itt Tennessee Williams: Uvegfigu-\ rák című drámáját, bizonyára örömmel fogadják a felújítás j hírét. Április 19-én újból az „Uvegfiguiik” története elevene- j dik fel a József Attila Színház színpadán. A dráma négy sze-i replője közül három azonos a régivel. Tovább játssza az anya i szeretjét Gobbi Hilda, leányáét Örkényi Éva, fiáét pedig Bod-i rogi Gyula. A negyedik szereplő Sinkovits Imre időközbeni átszerződött a Nemzeti Színházhoz és az ő szerepében Bárány \ Frigyes mutatkozik be a közönségnek. SZÉKELY ISTVÁN agrár­mérnök elnök: — Sikereinket elsősorban a szorgalmas ta­goknak köszönhetjük. Mindig számíthatnnk rájuk, ők is biz­hatnak bennünk... évig ette a főiskolai menza kosztját, és talán egy ren-j des nylonharisnyája sem volt, í akkor utána szeretne kultú­rált körülmények között élni, vagy dolgozni? Hiszen ne haragudjon, de maga a négy­évi nappali tanulást, jövede­lemnélküliséget sem vál­lalta? — Én csak azt tudom mon­dani, hogy amikor rám szük­ség volt, mentem 880-ért is — és az, akinek szakmája, hiva­tása a tanítás, nem ment. Most, amikor már nincs szük­ség rám, mert a felemelt fi­zetésért eljönnek a diplomá­sok is, elküldenek, miután egy évig dolgoztam, terveket szőttem, és rátettem erre a pályára az életemet. Alkal­mat sem adnak, hogy este el­végezzem a főiskolát... — Belenyugszik? — Nem. Voltam a miniszté­riumban, megmondtam, hogy tanyára is elmennék. De nem adtak biztató választ. Máshol kell állást keresnem. Mégis el fogom végezni a marxiz­mus—leninizmus esti egyete­met, és utána a kétéves ta­nári szakot. Az is lehet, hogy ha már megvettük a házat, elmegyek nappali szakra és legfeljebb egy idő után át­kérem magam a levelezőre. • Egy dologban van igazuk: valóban mást ígértek nekik ősszel. Azt, hogy megmarad­hatnak a pályán, ha elvég­zik a főiskolát. S mivel így birtokában van­nak egy részigazságnak, el­mondhatjuk, hogy „áldoza­tai” egy rendeletnek. De lehet valaki igazán ál­dozat 19—20 éves korá­ban? A tanításhoz ezentúl dip­loma kell, vidéken is, tanyán is. Helyes ez? Persze. Egy ilyen diplomáért vál­lalni kell a nappali főisko­lát. Vagy el kell határozni, hogy mindenképp bejutnak a levelező tagozatra — mert hiszen ezután is lesznek ilyen tanárképző tagozatok, ha szigorúbb válogatással is, í ha szűkebb létszámmal Is. Helyes, ha egy diplomáért i harcolni kell? Persze. Na- \ gyobb lesz így az értéke, i mintha tálcán kínálnák fel. i Fadányi Anna ÖRSI EDIT agrármérnök gondjaira 360 hold szőlőt, gyümölcsöst és 600 holdnyi szántót bíztak. — Nagyon örü­lök a megyei elsőségnek — mondja — az idén is mindent el fogok követni, hogy nálunk maradjon a vándorzászló... Foto: Gábor PAPP ANDRASNÉ párttit­kár: — öt szocialista brigá­dunk van már, a hatodik most harcol a címért. A kongresz- szusi versenyben Is részt ve­szünk, a megyei első helye­zést meg akarjuk tartani... kialakított „föld alatti sza­natóriumban”. Az első 31 főnyi csoport május 4-én érkezik Jós- vafőre a Borsodi Szénbányászati Tröszttől, majd őket köve­tik az Özd vidéki, a nógrá­di, mátraaljai, valamint a dunántúli szénbányákból be­utaltak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents