Pest Megyei Hirlap, 1966. április (10. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-15 / 88. szám

1966. ÁPRILIS 15., PÉNTEK . £■>! HEGYti xJLívitw A népművelés vonzó, új formája: a klub Néhány esztendővel ezelőtt, amikor a művelődési házak nagytermi rendezvényeinek látogatottsága egyre csökkenő tendenciát mutatott, a népmű­velés új formája kezdte meg térhódítását: a klubmozgalom. Ez azokban a községekben is eredményesebbé tette a nép­művelők munkáját, ahol ad­dig színházterem, művelődési ház nem állt rendelkezésre, csupán néhány kisebb helyi­ségbe zsúfolódott a kulturális munka minden formája. Az első klubok hatvanháromban alakultak Pest megyében, Tápiószent- mártonban, Gödöllőn, Vácott és Szentendrén. Különösebb céljuk, programtervük még nem volt. Munkájuk inkább csak kísérlet volt, mint előre meghatározott népművelői te­vékenység. A kísérlet eredményessége a három esztendő távlatából igen biztató. Ma már mintegy százhúsz klub működik me­gyénkben, közülük a legtöbb a fiatalok szórakozásának-mű- velődésének lett egyik fontos fóruma. Számuk megközelíti a hatvanak Ezeken kívül hu­szonegy nyugdíjas, tizennégy általános, tíz értelmiségi, hét női, öt mezőgazdász és négy bejáró doLgozók klubja folytat rendszeres tevékenységet. A klubok eredményes mun­kájának alapfeltétele, hogy íz­léses, kulturált berendezésük­kel, otthonos légkörükkel, ba­rátságos hangulatukkal szinte hívják falaik közé a pihenni, szórakozni, művelődni vágyó embereket. Ahol ez a feltétel hiányzik — s ma már egyre kevesebb helyen —, hiába minden jószándék, hiába a programok gazdagsága, a si­vár környezet elijeszti a láto­gatókat. Ám bármennyire lényeges is a szép berendezés és a jó fel­szerelés vagy akár a klubhe­lyiség mérete, mégis, a klub­ban folyó élet tartalma és színvonala a legfontosabb. A kérdés csak az: mit is értünk a klubélet tartalma alatt? Vannak emberek s nem is kevesen, akik azzal a megha­gizett fiatal ügyel a napi program sikeres lebonyolítá­sára. Ahol állandó a klub veze­tője, ott előre gondosan el­készített és megvitatott mun­katerv alapján tartják a fog­lalkozásokat. Ezeken a helye­ken a klub programja nem független a művelődési ház tevékenységének egészétől — például a Nagymarosi Gép­gyár ifjúsági klubja —, ha­nem szorosan kapcsolódik ahhoz, kiegészíti annak nép­művelő tevékenységét. Akik a munkatervet, prog­ramot készítik, azoknak is- memiök kell minden olyan eszközt és lehetőséget, ame­lyek felhasználásával sok szí­nűvé, változatossá tehetik klubjuk életét. Hogy melyek ezek az eszközök és lehető­ségek? A tartalmas klubélethez például szorosan hozzátarto­zók, hogy legalább a legfon­tosabb lapokat és folyóira­tokat biztosítsák a tagság számára. Rendkívül fontos az is, hogy a klub rendsze­res olvasási lehetőséget biz­tosítson látogatóinak. Me­gyénkben Szentendrén ala­kult meg az első klub- kézikönyvtár, amely már az első hetekben nagy sikert aratott a tagság körében. A rádió, televízió, lemezjátszó, magnetofon ma már a leg­több klubban fontos szere­pet tölt be. Az irodalmi, ze­nei, képzőművészeti isme­retterjesztés legkülönbözőbb formái egyre népszerűbbek lesznek. A nevelőmunkának az előadás, a kötetlen be­szélgetés, a vita a legkedvel­tebb és legnépszerűbb formá­ja. A vetélkedőket minden fajta klubban nagy érdek­lődés kíséri. És sorolhat­nánk még tovább az ötlete­ket és lehetőségeket a klu­bok programjának kialakí­tására. Az országjáró kirán­dulások szervezésétől a nyelv- tanfolyamokon át az író—ol­vasó találkozások rendezé­séig mind-mind elősegíti a vonzó, tartalmas klubélet ki­alakítását. Feltétlenül tovább kell lépni a megkezdett úton: nemcsak a klubok számá­nak növelésében, hanem tar­talmi munkájának fellen­dítésében is. A megyei Nép­művelési Tanácsadó külön­böző hasznos kiadványok megjelentetésével, s a rövide­sen megkezdődő — az ifjú­sági klubok számára kiírt — nemes vetélkedővel segí­ti ennek a fontos, új népmű­velési formának a további térhódítását. Prukner Pál A jóban a rossz Ez aztán a névtelen feljelentő! Levél érkezett szerkesztőségünkhöz Fótiról, Elek Ist­vánná igazgatósági elnök, Hoffmann Bélláné főkönyvelő, Tiringer Endire üzemágvezető írta alá a Fót és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet valamennyi dolgozója ne­vében. Elpanaszolják, hogy szövetkezetük úgyszólván minden vezetőjét és dolgozóját csúnyán megrágalmazták, mégpedig név szerint megnevezve őket. Kérik, nézzünk utána, győződjünk meg igazukról és állapítsuk meg la­punk nyilvánossága előtt, hogy csupa koholt vadat hoz­tak fel ellenük, becsületes emberek ellen. Utána is néztünk) ügyüknek és a Pest megyei Állami Kereskedelmi Felügyelőség volt szíves betekintést en­gedni a fótiak ellen hozzájuk beküldött, sűrűn gépelt sorokkal teleirt négyoldalas feljelentésbe. Súlyosabbnál súlyosabb visszaélések egész sora olvasható benne. Ez a szövetkezeti alkalmazott házat épít, amatz autót vesz lel­tárhiányból, mind csupa tolvaj, kilopják a pénzt a dol­gozók zsebéből. Hogy a kimért tej literjéből mindig hiányzik teljes egy deci, ez a legenyhébb kitétel. Az ÁKF természetesen tüzetesen megvizsgálta az összes vádakat, ellenőrizte a szövetkezet központját, bolt­jait, de sehol semmi komolyabban kifogásolhatót nem talált. Erről írásban értesítette a feljelentőt, jóllehet az illető nem teljes nevét, csupán a monogramját írta alá: K. J.-né. Mellékelt azonban feljelentéséhez egy Pest megyéi Hírlap múlt évi számában megjeleni panaszos levelet, amelyben azonos betűkkel kezdődő nevű, Fót külterüle­tén, Kisalagon lakó asszony teljes nevét kiírva szóvá teszi, hogy rosszízű a kenyér, kicsi a péksütemény, ami igaz is volt abban az időben. A beküldött lapkivágás alapján a felügyelőség joggal feltételezhette, hogy az ál­talunk közzétett levél és a feljelentés írója ugyanaz a személy. A kisaiagi asszony azonban, amint az ÁKF ér­tesítést megkapta, a földművesszövetkezet fóti irodájába sietett és magából kikelve tiltakozott azetlen, mintha a szövetkezet általa név szerint sem ismert vezetőit és dolgozóit bárhol feljelentette volna. Vagyis a névtelen vádaskodók újításával állunk szemben. Eddig sem ritkán fordult elő, hogy a névtelen rágalmazó más mögé bújt, azaz létező személy nevét ha­misította feljelentése alá. Az viszont, hogy egy teljes névvel aláírt, újságban megjelent panaszos levelet kivág és a gyanú másra terelése céljából mellékeli alaptalan törmeövényéhez, egészen szokatlan új jelenség. Minden­eseire olyan fondorlat, amely a névtelen levélírók ősi céhének új technológiai módszerek bevezetése elől el nem zárkózó fejlődőképességét bizonyítja. Vagy még- inkább arcátlanságuk határtalanságát. Szakoly Endre A jó: sokmilliós költséggel végre testet ölt a régen áhí­tott s oly szükségszerű re­konstrukció. A rossz: az épít­kezés jelentette nehezebb kö­rülmények között is dolgozni kell. Ez utóbbi nem kis gond egy maximális tisztaságot kö­vetelő iparágnál: a fotokémiá­nál. A jónak a Forte minden dolgozója örül, s a gyártele­pet kettéválasztó betonúton lépkedve napról napra érdek­lődve nézi, hogy haladnak az építők. A rossznak persze nem örülnek, de — nem is esnek kétségbe. Ezt bizonyítja, hogy a legérzékenyebb termelési mutató — a minőség — az építkezés jelentette akadályok ellenére javult. AZ ORSZÁGJÁRÓ MEOS AZ ÖREGÍTÉS KÖTELEZŐ A TENDENCIA: CSÖKKENŐ rendkívül erős törzsgárdára való támaszkodás jelzik a mi­nőség javulásának útját. O szítéseket kellett kérni. Épper ezért örvendetes s mindenné! jobban érvelő tény, hogy a.~ összselejten belül teljesen je lentéktelen a dolgozó hibája ból keletkezett selejt! A rekonstrukció kétféleképp érezteti hatását: befolyással van a termelés közvetlen kö­rülményeire — pl. a levegő szennyezettségének növelésé­vel — s ugyanakkor a dolgo­zókra is, mert — az egyik idős meós szavait idézve — „nagytakarítás közben kell ré­test készíteni’’. Az igazgató, Lenyó László arra utal, hogy az elmúlt év első és második fele között lényeges a különb­ség, a második félévben sike­rült néhány, addig akut gon­dot kipipálni. A meó-vezető, Király Endre pedig arról be­szél, hogy elsősorban a filmek minőségénél észrevehető a ja­vulás, de sikerült a papírmi­nőségnél is előbbre jutni. Tildy Tibor üzemgazdasági főosztályvezető a selejt- és hulladékszázalék csökkenő tendenciáját hangsúlyozza, s itt, ahol az alapanyagok jóré­sze import, a késztermékek jelentős hányada pedig ex­portáru, e csökkenő tenden­cia tisztes forintmennyiség­ben válik kézzelfoghatóvá. 1964-ben az össztermelésen belül a selejt- és hulladék­százalék a papírnál 15,85, a filmnél 23,77 volt. 1965-ben ezt a papírnál 14,7, a filmnél pedig 21,55 százalékra sike­rült leszorítani. Különösen fi­gyelemre méltó az utolsó, a negyedik negyedév eredmé­nye: a selejt- és a hulladék a papírgyártásnál 12,74 száza­lék, míg a filmgyártásnál 15,06 volt, s ha itt közreját­szottak is bizonyos fokig sze­rencsés körülmények, a jövőt tekintve ezt kell mércéül állí­tani. (1966 első negyedében az 1965-ös átlaghoz mérten to­vább javultak a minőségi mu­tatók.) Hazánk egyetlen fotó­cikkeket gyártó üzeme a For­te, belföldi összehasonlítási alap tehát nincsen: a hasonló külföldi üzemek 18—20 száza­lék körüli selejttel, illetve hulladékkal dolgoznak, a For­te kollektívájának tehát nem kell különösebben restelked­nie. Az eredmények tiszteletre­méltó erőfeszítések következ­ményei: kísérletek sokasága, céltudatos műszaki fejlesztési munka, s nem utolsósorban a A legtöbb gondot a röntgen- filmek okozták: egészségügyi intézményeink a nagyfogyasz­tók. Különösen az elektroszta­tikus kisülések, illetve a csí- kozódás okozta hibák miatt volt panasz a minőségre: a filmalapanyag megváltoztatá­sa, illetve az új öntőtálrend­szer alkalmazásának eredmé­nyeként a panaszok szinte tel­jesen megszűntek, s Király Endre — aki „országjáró meósként” sorra felkeresi a kórházaka# rendelőintézete­ket — mind kevesebb helyről érkezik vissza úgy, hogy pa­naszokat kellett végighallgat­nia. A röntgenfilmeknél elért jelentős javulás ösztönzőleg hatott a többi területre is, be­bizonyította mindenkinek, hogy érdemes energiát áldoz­ni a kísérletezésre, a többlet- munkára, még a rekonstruk­ció jelentette „átmeneti álla­potok” közepette is. Azért kell ezt hangsúlyozni, mert voltak, nem is kevesen, akik a rekonstrukció kezdete­kor legyintettek csak, ha a minőségről esett szó, s az építkezésnél elmaradhatatlan (?) piszokra, szálló cementfel­hőre, falbontás okozta porfel- legekre hivatkozva igyekeztek igazolást találni álláspontjuk­ra. A gyárvezetés — a társa­dalmi szervezetek csakúgy, mint az irányító műszakiak — szembeszállt ezzel, s az eredmények nem a kishitűe- ket igazolták. Igaz, olykor — Király Endre szavaival — megalkuvásra kényszerültek, de végül is sikerült biztosíta­ni nemcsak a folyamatos ter­melést, hanem a minőség ja­vulásának folyamatosságát is. Nem volt könnyű: a papír- gyártásnál például fátylaso- dás jelentkezett. Kiderült, hogy az építkezésnél használt bitumen öntésekor felszaba­duló gázokat az öntőrendszer légtisztító berendezése nem képes kiszűrni — mivel csak a mechanikus szennyeződés csapódik le — s ez okozza a minőségromlást. A falbontások miatt sűrűbben kell tisztítani a szűrőfiltereket; megneheze­dett az anyagmozgatás stb. A jóban tehát nem kevés a rossz, s a műszaki plusz fel­adatok mellett — így például a gyártásközi vizsgálatok új módszereinek alkalmazása — a dolgozóktól is plusz erőfé­Derűs látvány... A kép egy 57 méter magas kém’ény tetejéről ké­szült és Gödöllő egyik gyors ütemben terebélyesedő kertnegyedét matatja. A valóságban, a helyszínen még sokkal szebb, derűsebb a látvány: Gödöllőn, az elmúlt évek alatt, százával szaporod­tak, szinte gomba módra nőitek ki a földből, az új, összkomfortos családi hajlékok Negyvenhárom ember je­lenti a minőségellenőrző állo­mányt, többségük nagy gya­korlattal rendelkezik, s isme-' ri a gyárban végzett munks majdnem minden fázisát. A filmosztályon Báján Mihályne vagy Martinkovics Józsefné, a papírosztályon Schwartz Mihályné és Grósz Jánosnt olyan nagy tapasztalaid dolgo­zók, hogy nemcsak beosztá­suk, hanem szavuk is van — amint ezt felettesük megfo­galmazta —, azaz munkájuk a döntő tényezők egyike í minőség javulásában. Szá­mukra viszont az jelenti az örömet, hogy a fiatalabbak, i kisebb tapasztalattal rendel­kezők is igen igyekvők, t többségük „kellemes csaló­dást okozott”. A film, a fotópapír kényes jószág, ezt — mivel hódít a fotózás szenvedélye ország­szerte — mind többen meg­tanulják. Érthető tehát, ha gyáron belül gyártásközi el­lenőrzések sokaságán megy át mind a Film, mind a papír, s a végminősítés is több foko­zatból áll. A filmnél és papír­nál bőséges lehet — sajnos — a hibaválaszték: elektroszta­tikus kisülés, szélcsíkozódás, pontosodás, öntési hibák stb. Az öntőgépen készülő minden méter anyag jelentős forint­érték, nem véletlen, hogy ott a vészcsengő, s ha a legkisebb minőségi hibát tapasztalják, azonnal megszólal: leállni! Ez is hozzátartozik a minőség­óváshoz, akárcsak az ún. in­kubációs vizsgálatok, amikor öt napon át 50—55 fokos me­legben mesterségesen öregí- tik a filmet, s csak ezután ke­rülhet konfekcionálásra. Itt újabb ellenőrzések, majd a ládázásnál megint, s a mű­bizonylatra csak ekkor kerül az aláírás és pecsét, A világpiacon évről évre ugrásszerűen növekednek a követelmények. Nagynevű, sok évtizedes múltú cégek versenyeznek a piacokért, il­letve azok megtartásáért. A Forte készítmények jó nevet szereztek a magyar fotokémiai iparnak, s a rekonstrukció e név további öregbítését segíti majd elő. Most még rossz is van a jóban, s legyünk őszin­ték: nem kevés. Éppen ezért elismerésre méltóak a váci gyárban tapasztalt erőfeszíté- sek a minőség javításáért, s biztatóak az erőfeszítések § nyomán ^ _1_ j elentkező eredmé­M észáros Ottó ^ J‘"ssfsss/sfssfss;sssrs.'ssssssssss//ssss/ f oto: Uauor tározott egyéni céllal mennek el a klubba, s lesznek annak rendszeres látogatói, hogy ott beszélgessenek, folyóiratokat olvassanak, játsszanak, televí­ziót nézzenek. Más szóval: a klubban csupán kulturált kö­rülmények között kívánnak szórakozni. A kérdés akaratlan: azok a klubok, ahol a látogatók csupán szórakozási igényeiket elégíthetik ki, be- töltik-e hivatásukat? A válasz egyértelműen csak a nem le­het Az olyan klub, amely csu­pán szórakoztatni akar, nem érheti el a kívánt célt, de — s ezt is hozzá kell tenni nyom­ban — zsákutcába kerül az olyan klub is, amely a látoga­tók mindenáron való nevelé­sét helyezi előtérbe. A külön­böző programokra, rendezvé­nyekre éppen olyan szükség van, mint a szabad, kötetlen estékre. Az arányokat kell csupán megtalálni, azokat az arányokat amelyeknek betar­tásával biztosítani lehet a klu­bok valódi célját a szórakoz­tatást és a művelődés segíté­sét Ezért a jól működő klub­nak gondosan elkészített s a tagság javaslatait igényeit fi­gyelembe vevő munkaterv alapján kell működnie. Csakhogy ... Ennek valóra váltása nem is olyan könnyű feladat. Nem könnyű azért mert máig is tisztázatlan a klubvezetés néhány mozza­nata. A probléma az: hiába van a művelődési háznak pénze, hogy tiszteletdíjat fi­zessen a klub vezetőjének — nincs rá rendelet, nem te­heti. A következmény: a me­gyében működő százhúsz klub közül mindössze tíznek van hivatásos klubvezetője. A klubok mintegy felében a művelődési ház igazgatója tölti be névlegesen a klub­vezetői tisztet munkájáért semmiféle külön honorárium­ban nem részesül. Nyolc-tíz helyen a helyi KISZ-titkár tölti be társadalmi munká­ban ezt a tisztet. A többi klubban alkalmanként egy- egy p>edagógus vagy érettsé­

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents