Pest Megyei Hirlap, 1966. április (10. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-14 / 87. szám

f* / Hfi.i 1966. ÁPRILIS 14., CSÜTÖRTÖK Hozzányúlni is szabad! A harckocsi tetején kéznek” elv nem érvényes. A látogatók beülhetnek a repü­lőgépbe, a harckocsiba, kézbe vehetik a fegyvereket, s az egyéb berendezésekhez is hoz­zá nyúlhatnak. A tárgyi anya­gon kívül egyébként jó né­hány fényképes tablót is ki­állítunk, amelyek a magyar néphadsereg, a határőrség és a Varsói Szerződés fegyveres erőinek életét hivatottak il­lusztrálni. A haditechnikai park veze­tője elmondta még, hogy sor­katonák lesznek a parkok „tárlatvezetői”, s az is felada­tuk lesz, hogy néhány, a fegy­veres erők életét bemutató kisfilmet is levetítsenek a lá­togatóknak. — Célunk elsősorban, hogy a polgári lakosság érdeklődé­sét kielégítsük, hiszen sokan csak filmeken láthatnak ilyen fegyvereket és berendezése­ket. Az eddigi körutak sike­resek voltak, várható, hogy az ilyen parkok iránti érdeklő­dés, főleg a fiatalok és a gye­rekek körében idén is foko­zódik. És amíg a múzeum termei­ben megmutat ja a még állvá­nyokon és vitrinekben pihenő fegyvereket, hozzáteszi: — Olyan sok itt a látnivaló, hogy sajnos, csak töredékét tudjuk a vidéki körúton be­mutatni, de ez az „ízelítő” ta­lán elég lesz ahhoz, hogy a látogatók, ha Pestre jönnek, felkeressenek bennünket. Szántó Gábor Izgalmas tanulmány a repülőgép vezetőfülkéjében Angol tanárküldöttség a Dunakanyarban A pedagógusszakszervezet meghívására kedden Buda­pestre érkezett egy angol kol­légiumi tanárokból és tanár­jelöltekből álló 26 tagú kül­döttség. A vendégek 10 napot töltenek hazánkban és elláto­gatnak a budapesti és vidéki nagyvárosok művészeti iskolái­ba. Útjuk során április 19-én délután megtekintik a Duna­kanyar nevezetességeit, fel­mennek a visegrádi várba is. Az özvegy Karnyóné után Egy szerelem három éjszakája Az Eötvös Lóriiul Tudo­mányegyetem, Universitas Együttese az idén is részt vesz a Nancyban megrende­zésre kerülő Egyetemi Szín­házak Világfesztiválján, ahon­nan tavaly a II. díjat hozták haza Csokonai: Az özvegy Karnyóné című komédia sike­res bemutatásáért. Az egye­temista színjátszók most Hu- bay Miklós: „Egy szerelem három éjszakája” című zenés játékának változatával lépnek színre a nemzetközi zsűri előtt — Halhír. Ausztriából szivárványos pisztrángok, az esztergomi halászoktól a Duna nagyon ritka halai: to­kok érkeztek a Fővárosi Ál­latkertbe. MUNKA CHMELY ÖDÖN Már nem tartozik a fiatal emberek közé, mégis szorgal­masan tanul. Nemrég kollok­vált a marxizmus—leninizmus esti egyetemen. Második évfo­lyam ... Az eddigi tanulmányi eredménye kerek négy egész. — Nem fáradt? — Ugyan ... Apám hetven- három évesen ma is dolgozik, a salgótarjáni tangyógyszer­tár vezetője. Fiatalokat oktat, az teszi fáradhatatlanná... A nagykátai fiatalok nagyon kedvelik, amiért olyan barát­ságos otlhoni teremtett számukra a művelődési ház­ban, ahol tanulhatnak és szó­rakozhatnak, játszhatnak és táncolhatnak egyaránt. Jogi egyetemet végzett, de foglalkozását nem gyakorol­hatta — a háború sok-sok em­beri sorsot megváltoztatott. Amikor a hadifogságból haza­jött, előbb a Magyar Hadifo­goly Szövetség titkára, később a Magyar—Szovjet Társaság megyei titkára lett. Azután népművelési főelőadó, majd osztályvezető-helyettes. Úgy érezte, élete így is révbe ért, olyan munkát kapott, amely több egyszerű foglalkozásnál — hivatás. Néha furcsán kanyarognak az élet útjai. Chmely Ödön szinte egyik napról a másikra vesztette el Kulcstartó-hobby Mintegy kétmil­lió francia hó­dol egy furcsa gyűjtőszenvedély­nek: kulcstartókat gyűjtenek. aat Párizsban va­sárnap délelőttön­ként a francia rá­dió székházában gyűlnek össze a gyűjtők és itt fo­lyik a cserebere. Még havi folyó­iratot is adnak ki 200 000 példány­ban. A magazin első számában megma- . gyarázták, hogy a kulcstartók gyűj­tésének szenvedé­lye szinte már „vírusos fertőzés”, amely járvány sze­rű gyorsasággal terjed, amióta öt évvel ezelőtt egyes cégek kulcstartó­reklámokat hoztak forgalomba. A magazin halálos . komolyan kifejti, hogy a sajátos hobby ősapja nem más, mint Szent Péter, hiszen a „mennyország kul­csait” bizonyára kulcstartóra fűzve őrizte... a talajt a lába alatt. Az ok: az egri érseki jogakadémián szerzett diplomája és polgári származása volt. Állását el­vesztette, de a hite megma­radt. Negyvenkilences párttag­sági könyvvel és jogi diplomá­val a zsebében tánczenész lett Cegléden, a Béke Étteremben. Nappal tanult, előadóművészi oklevelet szerzett, este harmo- nikázott a vacsorázó, táncoló vendégeknek. Egy esztendőn át. Akkor újra felfedezték és kinevezték a ceglédi művelő­dési ház művészeti előadójá­nak. Ötvenhatban a művelődési ház vezetői disszidáltak, ket­ten maradtak meg csupán, a gondnok és ő. Akkor nevezték ki igazgatónak s vezette a ceglédi művelődési házat öt­vennyolc októberéig. Ceglédről került Nagykátá- ra s varázsolt barátságos ott­hont az addig kitört ablakú, elhanyagolt, tartalom nélküli épületből. Megalakította a Tápió menti Népi Együttest és a megyében a leglelkesebb in­tézője lett a bejáró munkások problémáinak. És öt hosszú esztendeig a község párttitká­ri tisztét is ő töltötte be. Min­denre jutott ideje, energiája. Még arra is, hogy kitanulja a filmezés tudományát és képszalagra rögzítse faluja gyorsan fejlő­dő, alakuló életét. A vetítővé átalakított irodá­ban egymás után peregnek a maga készítette filmek. Előbb Nagykátán vezetnek végig a képsorok, azután a testvérvá­ros, Alfonsine lakóival ismer­kedhetünk, majd Lengyelor­szágba, Csehszlovákiába ka­lauzolnak a filmkockák, végül pedig az angliai utazás emlé­keit eleyerytik. ív-.»-r .-*• * * «*-.?» .tv Nem tartozik a tartósan elé­gedett emberek közé. Mindig újabb ötletek foglalkoztatják, abból a fajtából való, akinek ez a tulajdonsága mindig az újra törekvés vágyából fakad P. P. LAPSZEMLE Br PEST MEGYEI TANACS KOZ- LÖNYE. A moí»t megjelent szám-^ ban két fontos tanácshatározatot N találunk: a pénzügyi állandó bi- zottság munkájáról és a megyei c tanács 1966. évi népgazdasági ter-s vének bontásáról. Az ugyancsak ^ itt ismertetett vb-határozatok té- mája: beszámoló a községfejlesz- s tési alap n. ötéves tervének vég- s rehajtásáról, az 1966. évi község- S fejlesztési feladatokról, valamint ^ tájékoztató jelentés a felvásárlási tervek teljesítéséről. Tartalmas í cikk elemzi a hivatali munkaérte- S kezletek egyéves tapasztalatait. § Megyénkben 341-en kapják meg idén a „Községfejlesztésért” ki- s tüntető jelvény arany fokozatát. S Nevüket s az általuk végzett tár- ^ sadalmi munkát is felsorolja a ^ mostani lapszám, amelyet szemé- lyi hírek, statisztikai táblázatok « egészítenek ki. HANGSZÓRÓ. A Pest megyei ^ Moziüzemi Vállalat dolgozóinak ^ tájékoztatóját érdeklődéssel olvas- hatják mindig még a kívülállók s is. Áprilisi számukban Szőllősi ^ Sándorné üzemvezető számol be ^ arról: hogyan sikerült megnevelni Sződliget mozilátogatóit? Oldalas s cikket olvashatunk a gépészkér- S désről, a filmszínházak megelőző ^ tűzrendészetéről, a műszaki ősz- ^ tály költözködéséről. A Villanó- fény rovat ez alkalommal Po- x rubszki Imrénét, a nagymarosi ^ mozi jegykezelő-takarítónőjét mu- § tatja be. Gazdag hírrovat, külföldi mozikrónika, Guttrayné vidám- sarka, szb-tájékoztató teszi színes- x sé, érdekessé a most megjelent § számot. ^ <P- T.) i Jó tanács Egy nyugatnémet lapban olvastuk: „Az autó vezetője na­gyobb biztonságban van, ha száraz az utca; az utca vi­szont biztonságosabb, ha száraz a vezető torka.” B. J. A pepita patkány — A többiek küldték, mi? Lesz íll- hatnának már rólam, higgye el, nem bánom, amit csináltam, de hát azért mégse kellemes. Nem az, hogy ötszáz forint pénzbüntetést fizettem — bár, gondolhatja, otthon az asszony a két gyerekkel máshová is tudta volna tenni — hanem, hogy az ember néha ennyire elveszti a fejét. Ha még húsz-, vagy harmincéves lennék, de az ötödik iksz felé taposva?! Na, mindegy. Amikor a rendőrbíró azt mondta, hogy egy ötöst fizetek, meg­kérdeztem: maga mit csinált volna a helyemben? Tudja, mit mondott? Semmit. Nevetett, s a hátamra vert. — Persze, a brigádban azóta is hecceinek, reggel, amikor jövök be, köszönés helyett azzal szórakoznak, hogy gombostűvel a szekrényemre aggatnak ... izé ... hát szóval papír patkányokat. Honnét a fenéből sze­dik a pepita papírt? A két gyerek azt mondja, hogy már régen nem gyártanak ilyen fedelű füzeteket. Ronda a patkány, nem tudom, lá­tott-e, én még papírból is utálom. Tudják, azért hecceinek vele. Azóta persze. No, hogy megértse, régről kezdem. — Tizenöt voltam, amikor az apám behozott ide. Szabadultam, oclaálltam az eszterga mellé, azóta háromszor cserélték ki alólam a gé­pet, de én ma is ugyanezt a geren­dát látom a fejem fölött, mint akkor, öreg bútor vagyok hát a gyárban, egy ideig főbizalmi is voltam, gon­dolhatja, nem volt sétamenet. Az ember néha azt hitte, felfordul bele, idézés a rendőrségre, félig a börtön­ben, na, de hagyjuk ezt. Amikor ál­lamosították az üzemet, engem tet­tek meg főnöknek, szerencsére, fél évig csináltam mindössze, azután jöttem vissza, s hiába hívtak — mert hívtak —, én nem mentem. Jó itt nekem. Az egyesü’éskor simán átvet­tek, mert nehogy elfelejtsem, addig a szociknál voltam. Ahogy elnézem, arra az időre már maga is emlékez­het: hívtak engem ide, oda, katona­tisztnek, igazgatónak, meg be, a szakszervezetbe, a központba, nem mentem. Ma már megmondom, fél­tem kicsit, mit kezdek én ott annyi ésszel, meg hát őszintén szólva, arra gondoltam: ez itt biztos kenyér. Ott meg: egyszer lenn a kerék, egyszer fenn... Én meg nem szeretem, ha ringlispileztetnek. Gondolhatja, azért nem ragadtam meg a gép mellett, raktak a nyakamba annyit, hogy csak győzzem. Párttitkár lettem a műhelyben, negyvenöt tag az alap- szervezetben, ez maga is elég lett volna, de hát még mit nyomtak mel­léje! — ötvenegyben jött ide a z az ember. Apró kis mitugrálsz volt, ro­hangáló, pukkancs, azt hitte, hogy ő ... a spanyolviaszt; mindennek ak­kora feneket kerített, hogy a méreg majd szétvetette az embert. Állan­dóan értekezletesdit rendezett, míg egyszer azután meguntam, s azt mondtam: nem megyek. Nem én, az istennek se. Nekem munkám is van, nem csinálja meg senki helyettem, azért, nem szúrok el két órát, hogy ő felolvassa az újságot. Olvasni én is tudok, de otthon, szoktam csinálni. Ezzel kezdődött. Akkor még csak azt mondta rám, hogy anarchista va­gyok és bomlasztom a pártfegyelmet, mert „ha ő egyszer valamit elren­del”, ha a világ a feje tetejére áll, annak akkor is úgy kell lennie. Jó, legközelebb elmentem, s amikor befe­jezte — beszélt vagy másfél órát — én álltam fel, s hát mi tagadás, elég­gé nekimentem. Hogy beszél, beszél, de még egyszer sem volt lenn a mű­helyünkben, s meg tudná-e mondani, hogy egyáltalán, merre van a szer­számműhely? Szabályosan kizavart, a mellét verve átkozódott, hogy „el- intézteti ő ezeket a vén trottyli, oppor­tunista szoedemeket”, de annyi tör­tént, aogy két vagy három nap múl­va küldtek egy levelet, miszerint a párttitkárság alól felmentettek. A ta­gok ugyan zúgni kezdtek, de mond­tam, hagyják, nem az ő dolguk ez, jobb lesz, ha csendben rábólintanak. Annyi eszem azért nekem is volt, hogy minden erővel nem dugom a hurokba a fejem. Fájt, persze, hogy fájt a dolog, otthon csak kerülgetett az asszony, szólni, kérdezni nem mert, de azután valahogy beletörőd­tem. Ebben — abban azért megke­serítették az életem, fiatal taknyo- soknak adtak ki húsz meg harminc­ezer forintos munkát, s amikor el­szúrták, odaadták nekem-, no Ada- mecz, pofozd helyre. Különben azt lökték, ami a legrosszabbul fizetett, de hát ha fújtam is, csak magamban. Ez a tökmag nem a párt nekem, okoskodtam, egyszer csak rájönnek, mit művel. — Ötvenötben ment el, de nehogy azt higgye, az ilyen politikai dolgok miatt, valami nőügye lett. Hová ment, merre lett, nem tudom. Ha- nák Jancsi lett helyette a titkár, ő most az igazgató. Rehabilitálni, vagy mi a fenét akart, de megmondtam neki: Jancsi, én bármit megcsinálok, cím nélkül is, ha kellek, szóljatok, de hagyjatok már úgy, ahogy vagyok. Megértette, meg közben beteg is let­tem, érszűkület, úgy volt, a fél lábam odalesz, megúsztam, a végén kiderült, valami más nyavalya volt, így jöhettem vissza a gép mellé. Csak hallottam hát, hogy akkor októberben kijött a gyárba, meg a telepre, nemzetőröket toborzott, ki­tiltotta a Hanák gyereket — meg még vagy húszat — s amikor az asz- szony kenyérért meg a pénzért be­jött, kikísértette, a többiek úgy hoz­ták ki a házhoz a vekniket, meg a pénzemet. — Szerencséje volt, mert ha itt­hon vagyok, úgy igaz, mint ahogy most itt állok, a nyakára lépek. Mindezt csak februárban mesélték el nekem, mert addig — a főorvos úr szerint — minden izgalomtól kímél­ni kellett, a gyárba bejövét tudtam csak meg. — Fújtam, füstöltem magamban, azután — már csak ilyen az ember — az egészet elfelejtettem, Hanem, hát mit tesz a sors, az öcsémékhez fel­megyek Pestre — ott laknak már harminc éve, s most voltam náluk másodszor — egy nap, két nap ven­dégség, viszketett már a talpam, jö- hetnékem volt, az a két istentelen fiú tönkreteszi az asszonyt, nem bír velük, hát este elmentünk valami búcsúvacsora félére, s ahogy sétálunk haza, kit látok? Azt az embert. Ug­rál ám, mint egy pincsi egy olyan műhajú nagysága körül, bőröndöket rak be a kocsiba, s hadar, hadar, hát a szemem is majd fönnakadt, úgy karattyolt angolul. Nézem a kocsit, még jó, hogy a két fiú kitanít ilyen­re: GB, no ez angol. Hát te mi vagy? Ezzel már oda is léptem, megfogtam a grabancát, megemel­tem, picit csak, hogy a lábaujja ér­je még a földet, s megkérdeztem: — Megismersz-e? Nem volt valami nagy világosság, hunyorgott, prüsz­költ, hogy jövök, én ahhoz, ő Mister ... Mister! Érti ezt? Hát elkapott a pulykaméreg, utoljára talán ha har­minc éve volt rajtam, az öcsém mondta később, úgy ordítottam, ahogy még embert nem hallott. — Ki vagy te? Mister? Hi, azt a pepita patkány istenedet... ugyanis olyan pepitaféle ruha volt rajta... de ak­kor már adtam is a pofont, fél kéz­zel emeltem, a másikkal ütöttem... — A többi már nem érdekes. Cső­dület, ki ide, ki oda adta az igazát, persze, senki, még az öcsém sem tud­ta. mi ott a lényeg, rendőr, még egy olyan kék-fehér kocsival is kijöt­tek ... külföldi állampolgár... inci­dens ... nem valami barátságosak voltak velem... a nö hadart, a férfi — aki akkor már nagyon jól tudta, ki vagyok, mióta őrzöm a tenyerem­ben a pofonokat neki — elégtételt követelt, de mondtam én, hogy... a rendőrök csitították le, mert akkor már sejteni kezdték, hogy nem olyas­fajta kétfröccsös erősködés ez. — Persze, itthon nem szóltam, csak annyit, láttam azt az emberi Mégis kitudódott, mert Hanákná. meg a pártbizottságon is érdeklőd­tek, meg hát az idézés a telepen sem maradt titokban. Meg kelleti mondanom az igazat, miféle ügybf keveredtem. — Az ötszázat kifizettem, nem vi­tatkoztam, igaza volt annak a rend­őrbírónak, mi lenne, ha mindenki... de hát én akkor is azt mondom, ne­kem megérte. Nem bújhatok ki a bő­römből, ami megtörtént, megtörtént Hát azóta aggatják ezek a tacskók c pepita patkányt a szekrényemre, de majd megunják egyszer, vagy leg­alábbis kifogy a papírosuk, mert c gyerekek azt mondták, ma már nerr. gyártanak ilyen pepitafedelű füzete­ket ... Mészáros Ottó Ismét útnak indul a haditechnika­park A Budapesti Hadtörténeti Intézet udvarán a repülőgépe­ket és harckocsikat még pony­va védte, de benn a műhely­ben Szabó György főtörzsőr­mester keze alatt már ténye- sedtek, újjászülettek a múzeu­mi fegyverek, amelyeket az intézet a napokban útnak in­dított. — Hová és miért? — Már tavaly és tavalyelőtt is rendeztünk az ideihez ha­sonlóan néhány városban ha­ditechnikai vándorkiállítást — válaszolta a kérdésre az inté­zet egyik vezetője. — Az idén Szegedre kerül, a park anya­ga. Utána Győr, Siklós, Sop­ron, Szombathely, Szigetvár, majd Nagykanizsa következik. Valamennyi városban 2—3 hé­tig tekinthető meg. Kiállítá­sunkon az érdeklődők repü­lőgépet, harckocsit, különbö­ző típusú és űrméretű lövege- ket, géppuskákat, gyalogsági kézifegyvereket, híradó és optikai eszközöket, műszaki és; vegyvédelmi berendezéseket j láthatnak. Sőt: — s ebben j különbözik a kiállítás mindenS más eddigitől — itt a „min-$ dent a szemnek, semmit a!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents