Pest Megyei Hirlap, 1966. március (10. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-08 / 56. szám
rt* I MEClEi k~/Í írtán 1966. MÁRCIUS 8., KEDD Fesztivál a Fekete Gyémántban Az utóbbi időben elterjedt és stílszerű helyen, presszóban rendezték meg az elmúlt vasárnap a budai járási ifjúsági szervezetek tánczenei fesztiváljukat: Pilisszentivánon a Fekete Gyémántban. Négy öntevékeny zenekar; a budaörsi KISZ és a honvédség,, a diósdi és solymári ifiszervezet zenekarainak számaihoz 12 táncdalénekes — közülük csupán három lány — lépett a dobogóra. A szórakoztató versengés olyan nagy érdeklődés mellett folyt, hogy még a szomszédos étterem, sőt az udvar is megtelt hallgatósággal. A járási fesztivál e'ső helyezését a solymáriak zenekara nyerte, az énekesek közül két budaörsi fiatal; Somogyi Sándor és Mezei Anikó, és egy érdi gimnazista; Katona Mária került az első három helyre. Nyugdíjasok asztaltársasága idős emberek mik kcnüi az Mikor koronázták Szent István királyt? asztalt. Nyelvoldonak, beszed- J indítónak pohár sör, vagy pi- y . i i J 1 - 1 1 •• 1 ros bor gyöngyözik előttük. Jo lenne, ha gondolnának velünk Beszélgetnek, tréfálkoznak, öreges-érdes nevetésük betölti az ivótermet. A festményen éppúgy mint a valóságban. A hetvenöt éves nyugdíjas szo- j bafestő, Horváth Józsi bácsi I munkája. Akkor is itt ültek, a ! törökbálinti Trol-vendéglő belső termében — ahol most i ez a kép függ a falon. Mert a { korán sötétedő téli délutáno- ] kon jobban vágyódik az em- ! bér barátok, vidám vagy el- j gondolkoztató beszélgetések I után ... Horváth Józsi bácsi pödört I egyet akkor huszáros baju- j szán; köszönt, s elment, öreg barátai ! hiába várták I napokig. Nem jelentkezett. I Már azt hitték, beteg; ágyba I gyűrte valami nyavalya. Azon ✓ KÖNYVESPOLC Melnyikov—Csornája: A kétarcú admirális Legendákat szőttek és szőnek alakja köré: ellenállónak és ellenállhatatlannak kívánják feltüntetni, olyannak, aki mindent tudott, de róla semmit sem tudtak. Az Abwehr mindenható főnökéről, Cana- ris admirálisról van szó. Nem véletlen a legendák szövése, s nem szándék nélküli a titokzatosság: a valóban bonyolult figura egyike volt azoknak, akik nemcsak szolgálták a náci birodalmat, hanem uralkodtak is ebben a birodalomban. És ugyanakkor Canaris egyike volt Azoknak is, akik olykor segítették, olykor tudomásul vették azokat, akik — a maguk módján — ellenezték a Führer-vezetést de nem a háborút! — s megpróbáltak megszabadulni a kellemetlenné vált valamikori őrvezetőtől. A két szovjet szerző könyve tárgyilagos összefoglalása mindannak, ami a nácizmus hatalomra jutása előtt és után Canaris személyével összekapcsolódott. A tárgyilagosság a legjobb módszer • a legendák eloszlatására, tények és dokumentumok felsorakoztatása pedig arra, hogy a kétarcú admirális valódi arcát állítsák az olvasó elé. A szerzőpár igen érdekes s olvasmányos könyvet írt, hiszen a náci hírszerző szolgálatok vetélkedése — Abwehr kontra SD —, a kulisszák mögött történtek nem egy eddig ismeretlen részletének ismertetése fogva tartja az olvasó figyelmét, de ugyanakkor el is gondolkoztatja. Főként a könyv azon része, amely arról számol be, mi történt Canaris embereivel a háború után, hogyan álltak ismét szolgálatba — most már amerikai védnökség alatt. (Kossuth Könyvkiadó.) (m. o.) FILMEKRŐL A csábítás trükkje Üj angol film, „A csábítás trükkje”. Meghatározhatatlan film. Annyira fiatal és játékos, hogy minden „skatulyából” kitör. Olyan kedvesen szertelen, hogy nem lehet nem szeretni. Film-mese (nem mesefilm!) felnőtteknek a fiatalságról, a szerelemről, meg a világról. Nagyon vidám mese erkölcsi prédikációk nélkül, sok tanulsággal. A mese hőse egy ügyefogyott, nagyon kedves fiatalember, akit — hogy, hogy nem, elkerülnek a nők. Próbálkozna szegény mindennel, de semmi sem sikerül neki. Csak nézi irigykedve a szépfiút, akinek minden nő a karjába esik, de nem tudja utánozni. Keresi a csábítás trükkjét és közben rájön egy szebb „trükkre”.— a szerelemre. „Sablonos” történet. Megtörtént már sokszor és biztosan meg fog ismétlődni ezután is, míg csak nők és férfiak lesznek a világon. Itt végződik a történet, és itt kezd alkotni a művész. Richard Lesternek, a rendezőnek sikerült valami egészen szokatlant alkotni. Műve elfogadja mindazt, amit a film lehetőségei nyújtani tudnak, és nagyon jól fel is használja ezeket. Ebben a meséből, mint a mesékben általában, minden megtörténhet. Például, ha valaki vízbe esne, de a rendező megszánja — hát, visszafelé vetíti a képet, és a hős visszafelé esik: a vízből a csónakba. Ha valaki képzel valamit, az rögtön megjelenhet. Becsap valaki egy ajtót dühében, aztán ugyanazt még- egyszer, harmadszor, ötödször — és tudiuk belőle, hogy naivon dühös. Trükkök, ötletek, lurleszk-tréfák rohanó soroa napon fel akarták keresni. De nem kellett, mert jött. Ahogy belépett az ajtón, mosolygott. Hóna alatt papírba csomagolt valamit hozott. — Szervusztok — köszönt, s a bütykös kezek lapjai egymásba simultak. — Hol jártál, koma? ... — Már azt hittük, beteg vagy — röpködtek a szavak feléje. Hümmögött valamit az öreg, és bontogatni kezdte csomagját. — Na — mondta, amikor az utolsó újságpapírt is lehámozta. — Itt van. A társaság csodálkozva nézte a képet —: mert képet rejtett a csomag — és elismerően bólogattak. — Ez igen. Ezt jól kifun- dáltad, Józsi. Nicsak, mindenki rajta van — és felismerni vélték egymást a képen, amint éppen körbe ülik az asztalt, s megcsillan a jóféle kadar, vagy a napraforgóvirág színű sör poharaikban. Felül fehér betűkkel rótt írás olvasható: „Nyugdíjasok asztaltársasága, 1966.” — Jó így összejönni néha — mondja Khán János bácsi nyugdíjas cipéss. Elbeszélgetünk a világ folyásáról — mert érdekel ám bennünket — jó, rossz egyaránt. — Háborúról? — Közülünk sokan kettőt is megéltek. Borzasztó az kérem. Senkinek sem kívánjuk. — Hogyan élnek? — Megvagyunk. Úgy, öregesen. És dolgozom is néha. A helyi cipész ktsz-ből mentem nyugdíjba. S ha nem győzik a fiúk, szólnak. — Gyere, öreg, szükség van rád. Ez nagyon jól esik. Nemcsak a pénz miatt, nem ... hanem, hogy nem felejtik el az öreget... gondolnak rá. Mendel János nyugdíjas asztalos a, történelem és a könyvek szerelmese. Élete folyamán minden könyvet elolvasott, ami keze ügyébe került. Így ő a lelke a társaságnak olvasottsága miatt. Olyan szellemi ember, akihez bizalommal fordulnak társai, ha valamit nem értenek a históriából vagy kérdezni akarnak. — A minap is — mondja — egyik kollégám kérdezte hogy mikor koronázták Szent István királyt? Sokan azt mondták, Krisztus után 1000-ben. Nem, nem — mondtam. 1001- ben; sem előbb, sem utóbb. — Ezt a helyiséget, a vendéglő ivóját maguk választották összejöveteleik helyéül? — Szükségből csak. Mert nincs másik helyiség. Mi inkább egy nyugdíjasok klubját szeretnénk: olyan helyiséget, ahol el lehetne olvasgatni, beszélgetni, rádiót hallgatni, vagy tv-t nézni. Ahol egy kicsit gondolnak is velünk. — A kultúrházban nincs üres szoba? — Nincs, sajnos. Pedig évekkel ezelőtt már volt ott klubszobánk. — És? — Megszüntették. Hogy miért, azt nem tudom. Másikat nem adtak helyette azóta sem. Pedig jó lenne, nagyon jó lenne. Saint Sándor Fiatalok a hasznosanyag-gyűjtésért Hétfőn délelőtt közös megbeszélést tartottak a KISZ Pest, Nógrád és Bács megyei, az úttörőszervezetek képviselői, a megyei művelődési osztályvezetők, a pedagógusok és a MÉH-vállalat vezetői. Az elmúlt évben a Pest megyei fiatalok alaposan kivették részüket a gyűjtésből. Mint Haiden Károly főosztály- vezető elmondta, 587 085 kilogramm vasat, 200 556 kilogramm papírt és 157 000 kilogramm rongyot szedtek össze. A begyűjtés folytatására ebben az évben a három megye területéről 142 általános iskola 82 000 úttörőjével kötöttek éves szerződést. — Alsótagozatos szakfelügyelők megyei munkaértekezlete lesz a megyei tanács művelődési osztályán, március 10-én. NAGYKŐRÖS Határszemle a jövő héten Hunyák Lászlónál, a Nagykőrösi Városi Tanács mező- gazdasági osztályának főmezőgazdászánál a tavaszi munkákról érdeklődöm. — Tavaszi munkák? Egyelőre — sajnos — erről nem sokat lehet nyilatkozni. Ismét szaporodott földjeinken a víz. Ezt kell elvezetni, mert amíg a talaj nem szikkad meg a Egymillió termék a kirakatban Megnyílt a lipcsei tavaszi vásár Kelet és Nyugat üzletembereinek gigantikus találkozó- helye vasárnap ismét megnyitotta kapuit. A jelent figyelő és a jövőt kutató szakemberek, kereskedők tízezrei jó tapasztalatok megismerésének és jó üzletek megkötésének reményében kei» she tik fel az idén is Lipcsét. A kiállításon bemutatott több mint egymillió termék között 300 magyar vállalat 1200 terméke található, amelyek közül huszonkettővel a vásár aranyérmeire is pályázunk. Remélhetőleg nem alap nélkül. A jelek szerint hazai iparunk és külkereskedelmünk eddig még egyetlen külföldi vásáron sem vonultatott fel olyan nagy erőket, mint most Lipcsében, önálló magyar pavilon ugyan nincs, de a 18 legfontosabb szakcsarnokban ott láthatók iparunk reprezentánsai. határban, addig nem sokat lehet tenni. — A vízelvezetésen kívül mit csinálnak a termelőszövetkezetekben? — A legfontosabb, hogy a határ 4 ezer holdjáról lemenjen a víz. De nemcsak árkol- nak, hordják a földekre a trágyát is. — A termelőszövetkezetek gépei már munkára készen állnak? — Nem egészen. Az alkatrészhiány miatt. Néhány géptől eltekintve (van közöttük olyan, amelyik már 2 éve áll), mégis elindulhatnak a földekre. — Hallhatnánk valamit az új irányítási módszerekről? — Mindenekelőtt jóval nagyobb önállóságot biztosít ez. A termelőszövetkezetek vezetőinek szabad keze, „zöld út”- ja van. Azt vet a terven belül — és oda —, amit célszerűnek lát. — A tavaszról még annyit: rövidesen alaposabb beszámolót adhatok. Határszemlére megyünk a jövő héten. (b. h.) Magyar kiállítók a lipcsei vásáron Lipcse: Magyar mezőgazdasági gépek, traktorok a szabadtéri kiállítási területen. Balázs János mérnök (balról), tájékoztatást ad Willi Stoph miniszterelnöknek (középen). (Telefoto) Az egykori öreg Vigadó épülete ugyancsak a magyar történelem részesévé válik Várkonyiék 1897-es földmunkáskongresszusával. Nem kisebb dolgok hangzottak el itt, mint a nagybirtok felosztásának első követelése, a nyolcórás munkaidő bevezetésére s az emberhez méltó bérek megállapítására vonatkozó állásfoglalások. Itt alakult meg a Szociáldemokrata Párttól különváló földműves párt, a Független Szocialista Párt. Cegléd földműves népe és munkásai, kisiparosai együtt lépnek a főváros népével minden megmozdulásban. A kapcsolat eleven és mindennapos az országos eseményekkel, a Pestre járó munkások révén. A nagy budapesti tüntetések mindegyikében találkozunk ceglédiekkel, környékbeliekkel. Nem egy idős munkás emlékezik ma is kardlapozással végződő, nehéz és kevés eredményt felmutató sztrájkokra. (A visszaemlékezések jó részét magnetofonszalag rögzíti.) A szabadságmozgalom hagyományai Cegléden évszázadokra nyúlnak vissza. Itt bontott zászlót Dózsa serege Mészáros Lőrinccei, az 1514-es parasztháború „eszével” együtt. Nem tétlen Cegléd a Rákóczi szabadságharcban sem és Kossuth hívására 3000 ember megy Pákozd- ra. Táncsics 1876—77-ben eltöltött két ceglédi éve is a város rebellis szellemére utal. A történelem folytatódik az 1919-es ceglédi eseményekben is. Az országos intézkedést megelőzően 10 nappal már a munkások kezében van a hatalom a városban. A Tanácsköztársaság küzdelmeire emlékeztet a volt Kiskorúak Fegyhá- zán elhelyezett emléktábla és a május elsejei felvonulásokat megnyitó helyi veteránharcosok kis csoportja. A régi ceglédi május elsejék hol hangos, hol néma tüntetései is eleven példái a munkásság küzdelmeinek. Urbán Pál tevékenysége külön fejezete Cegléd történetének. Ö volt helybeli szervezője és vezetője minden jelentős megmozdulásnak. Károlyi Mihályban, Cegléd díszpolgárában, nem csupán az első független magyar állam képviselőjét tisztelte a város, hanem nevének és személyének igenlésével a haladás melletti kiállás nagyszerű példáját szolgálta. A korább: mozgalmak, a fejlett proletárszellemiség eredményeként könyvelhetjük el, többek között Károlyi kálkápolnai földosztását is, amely rendkívül jelentős eseménye történelmünknek. A magasfokú szervezettség és felvi- lágosultság további példájaként büszkén olvashatjuk a kiállítás térképéről, hogy Örkény, Albertirsa, Dabas mellett Cegléden is az elsők közt alakult meg a Kommunisták Magyarországi Pártjának alapszervezete. Az 1944. ősz-végi felszabadulás után hamarosan munkáskézbe került Cegléd irányítása. A felosztott földek megvédéséért Budapesten tüntető tömegben — 1945. tavaszán — a ceglédi újgazdák százas csoportját is láthatják az érdeklődők, a kiállítás tablóján, akiknek transzparensein a FÖLDET VISSZA NEM ADUNK! jelszó olvasható! —i Cegléd a munkás- mozgalomban A ceglédi Kossuth Múzeumban március 17-ig látható „A magyar munkás- mozgalom története” című kiállítás. A kiállítás a munkásmozgalom országos eseményeit mutatja be, de megállapíthatjuk — tablóról tablóra haladva —, hogy szinte minden korszak mozgalmába Cegléd és környékének népe is beírta a nevét. A munkásmozgalom története egyidős a kapitalizálódó ország ipari fejlődésével. Így válik korunk harcosává az 1862-es Ganz-gyári, óbudai hajógyári, Vidats-gépgyári, ózdi vasgyári munkás, a bányász, s a múlt század végi parasztmozgalmak minden részvevője. A parasztság mozgalmainak szervezésében elsőként mindjárt Várkonyi István nevével találkozunk, akit Cegléden és a megyében nem kell/külön bemutatni. Az általa szervezett Független Szocialista Párt tevékenységében nem kevés része van a városnak is. Régen látott az egykori Árpád tér annyi embert, mint 1862. januárjában, az első szocialista nagygyűlésen: tizenkétezren tüntettek jogaikért, a bérekért, a földért. A kedélyek lecsillapítására nem volt elegendő a porhintésnek szánt 1200 holdnyi terméketlen futóhomok felparcellázása. Mozgalom mozgalmat követ és a ceglédi munkakör taglétszáma napról napra emelkedik. zata a film, dé a nagy kavargásból komoly kép áll össze. Van Brechtnek egy ragyogóan szellemes meghatározása: „A realizmus nem az, hogy milyenek a VALÓDI dolgok, hanem, hogy milyenek VALÓJÁBAN a dolgok”. Ezen a szélsőséges példán ez fényesen beigazolódik, látszólag, részenként minden lehetetlen ebben a filmben; és mégis, az egész együtt, úgy ahogy van, ^ valóságot fejez ki, a világot^ tükrözi. A film alakjai jól $ képviselik élő megfelelőjüket, $ olyan jól, hogy általuk meg- $ szeretjük őket. Van ezeknek a ^ hősöknek egy ritka, nagy $ erényük: vállalják hibáikat. $ A film nem kíméletes, bátran $ csíp és szúr ott, ahol butasá- 5 got, álszemérmet, ostoba kő- 5 zönyösséget, embertelen ru- ? tint talál. Fiataljai végigszá- $ guldanak Lo~ ionon, és ahol $ járnak, ott vihar támad. Lát- § juk őket, és egyidejűleg hall- ^ juk róluk az öregek megjegy- ^ zéseit, amint szapulják őket. $ A rendező nem kommentál, § de a néző maga látja, hogy $ nem a csikórohanás, hanem az ^ értetlenség a nevetséges. Ez § az ötlet is jól mutatja a film ^ nagyvonalúságát. Nem rág ^ mindent a néző szájába, nem ^ magyaráz fölöslegesen, min- ^ den pontosan és egyértelműen & következik a képekből. Abban, hogy a film ilyen ^ jól sikerült, komoly része van ^ a szereplőknek. Remekül fel- ^ találják magukat furcsa hely- ^ zetükben, egyszerre valóságo- ^ sak és elvontak — mint a ^ mesealakok. A film Cannes-ban nagydíjat ^ kapott. ^ Megérdemelte. Elek János ^
