Pest Megyei Hirlap, 1966. március (10. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-08 / 56. szám

Kitüntetések a nemzetközi nőnap alkalmából A nemzetközi nőnap alkal­mából, hétfőn a Parlament Munkácsy-termében a nőmoz- galomban kifejtett eredmé­nyes munkásságuk elismeré­séül 50 nődolgozót tüntettek ki. A kitüntetettek között van Somogyi Jánosné, a tóalmási Lenin Termelőszövetkezet nö­vénytermesztője, a termelőszö­vetkezeti nőbizottság elnöke és Szikszói Béláné, a Gödöllői Járási Tanács óvodai szakfel­ügyelője, a nőtanács járási szervezete pedagógiai bizott­ságának tagja is. Mindketten a Munka Érdemrend bronz fo­kozata kitüntetést kapták. Az ünnepség után az Elnö­ki Tanács fogadást adott a kitüntetettek tiszteletére. 15 éves Sikertelen amerikai hadműveletek a Lengyel Kultúra PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Minden eddiginél több légibevetés « I BPBí ellen Fergeteges támadás Saigon közelében Az amerikai légierő vasár­nap minden eddiginél több lé­gitámadást intézett a VDK területe ellen: az agresszorok egyetlen napon összesen 71 bevetésben bom­báztak különböző célpontokat a Hanoitól délre vezető uta­kon és a Vörös folyó mentén, a kínai határ közelében. A dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front katonai alakulatai hétfőn hajnalban fergete­ges támadást indííottak Saigon közelében egy dombon állomásozó kor­mányegység ellen. Ezzel egyidejűleg állandó zá­rótűz alatt tartották a domb irányába vezető utakat, hogy megakadályozzák erősítések érkezését. A saigoni rezsim katonai fő­parancsnokságának szóvivője hivatalosan bejelentette, hogy a kormány csapatok a tá­madás során súlyos vesz­teségeket szenvedtek. Dél-Vietnam középső fenn­síkján véget ért az ameri­kaiak által minden eddiginél nagyobbnak beharangozott „White Wing” hadművelet. Ennek során a harmadik ame­rikai gyorshadosztály két dan­dárja, valamint dél-vietnami kormánycsapatok és koreai egységek kíméletlen módon átfésül­tek lakott vidékeket. Az akcióról kiadott hivatalos jelentés szerint 1841 személyt megöltek, de ezekről — mint már korábban annyiszor — most sem lehetett megállapí­tani, hogy partizánokról, vagy a térség lakosairól volt szó. Hasonlóképpen véget ért a három napon át tartó „Utah” hadművelet is. A hivatalos közlemény véres harcokról számol be. ni • a •• •• . a Talán nem túlzás, ha azt uk is köszöntének, ksjsuä—•susts zé tartoznak, pedig néhány éve még kevesen ismerték őket. Takács Mari, kedves mosolya, Tamási Eszter vidámsága, Lénárt Judit szépen csengő orgánuma hamar közelkerült a nézők szívéhez. Szinte már családtagnak tekintjük a tv bemondóit, hisz majd minden nap megjelennek az ottho­nunkban, szinte részt vesznek mindennapi életünkben. A nemzetközi nőnap alkalmából ők is szeretettel köszöntik kedves nőolvasóinkat. (Foto: Keleti Éva) Tizenöt esztendeje kezdte meg működését a „Lengyel Kultúra”, a Lengyel Népköz- társaság budapesti kulturális és tájékoztató irodája. A ma­gyar és a lengyel nép baráti kapcsolatainak ftfejlesztésén munkálkodó intézmény mű­ködését, eredményeit hétfőn Edward Debicki igazgató saj­tótájékoztatón ismertette. Dombvidéktől hegyvidékig — ünnepnapon: Vietnami műszak — 2000 árammérő Ház papíron — szoba fűpadlóval Kartonnapsugár — bábvetélkedő Látogatási egyezmény Berlin Hétfőn az NDK fővárosá­ban aláírták az új látogatási egyezményt, sorrendben a ne­gyediket 1963 óta, az NDK és Nyugat-Berlin között. Az új egyezmény húsvétra — ápri­lis 7-től 20-ig és pünkösdre — május 23-tól június 5-ig szól. Az egyezmény lehetővé teszi a fentieken kívül a sürgős csa­ládi ügyek esetében kért lá­togatásokat bármikor ez év június 30-ig. Hát ez a szigorú apróság mit keres itt? Kezében nagy- komolyan tartja az önműködő Az ifjak műszakjának nagymama részvevője csavarhúzót, s lámcsak ügye­sen szereli össze, ezt a fémal- katrészes fekete bakelit hol­mit. Nem is igen tudja, hogy mi lehet, de buzgón munkál­kodik. — Hogy kerültél ide? — Én?... Mi most vietnami munkába dolgozunk... — S miért? — Hát én azt nem tudom... Anyu mondta, hogy jöjjünk be vasárnap ... A gödöllői árammérő gyár 1300 munkatársa érkezett va­sárnapi különműszakra. A hétéves Csepel Ernőké ven­dég. Apja is, anyja* is itt ke­resi a kenyeret, s együtt pa­koltak fel vasárnap reggel. Is­kola nincs, így hát itt van a legjobb helyen a gyerek. S hogy a túlontúl szigorú hiva­talosakat is megnyugtassuk, a játékmunka s az automata csavarhúzó még egy picit sem volt veszélyes. — Ha jól összeszámoljuk, egy lakótelepre való, 2000 árammérő készülék jön össze abból, amit sok ember vállalt. Ezt mondják a vezetők, s hozzáteszik, hogy az összeg 200 ezer forint körül jár, amit ezért a távoliaknak juttat a sok gödöllői fiatal asszony és férfi. Miért jöttek a pihenő­napon, szívesen tették-e, vagy úgy érezték, hogy ez amolyan műsoron kívüli kötelezettség­féle. íme, néhány vélemény ezzel kapcsolatban: „Inkább három vasárnap itt, mint akár egy napig is itt hallgassuk az ágyú dörgését.” „örülünk, hogy mi segít­hetünk, s nem rajtunk kell segíteni.” Tény, hogy a vasárnapi pi­henő elkel minden embernek. S hogy ezt mégis jószántuk­ból feláldozták, annak moz­gató rugója a hit: ha segítsé­get adnak az ottani kitartás­ra, elhárítják a háború vesze­delmét saját hazájuk, s a nagyvilág felől. Ezért érkez­tek meg az óvónők, hogy le­gyen hová a gyerekeket ten­ni, míg az asszonyok szalag mellett ülnek. Szolgálatba állt a büfés, s a fiatalok közé so­rakozott egy 62 éves öregem­ber, Sáska Zsigmond is. Csak nagy nehezen lehetett haza­(Folytatás a 2. oldalon) Az ünneplés legszebb módja Köszönten! illik őket e napon: virággal és szóval, elmondva, hogy mi minden az, ami váliukra neheze­dik,, amiért fáradnak, fáradhatatlanul, munkahelyen s otthon. Mégis, a szavak sokszor szegényesek, mert van, amit csak érezni lehet, szavakba formálni nem: ilyen a nők köszöntése is. Hogyan lehetne szavakba ön­teni mindazt, amit a nők jelentenek? Kedves mosolyt, puha simogatást, a gyermeknek könnyet Ietörlő tá­maszt, a férfinak társat, a munkahelyen kollégát, s a világ nem egy táján fegyvert fogó bajtársat; textíliák mil­liónyi méterét, melyek szálait női kezek igazgatták, he­lyükre került apró alkatrészeket, baromfiak százez­reit, a kertészetek jólápoltságát; pedagógusnők vilá­gosságot gyújtó szavát, mérnöknők, utasításait; ott vannak az élet minden területén, óra, perc nem múlik el, hogy ne tiszteleghetnénk tetteik, akarásuk előtt. Szólni kellene róla, honnét indultak; a kiszolgálta­tottság. a jogfosztottság világából. Beszélni kellene ar­ról is, hogyan indított ma már világméretűvé vált har­cot évtizedekkel ezelőtt néhány bátor nő az egyenjo­gúságért, s hogyan lett valóban ünneppé az ünnep, a nemzetközi nőnap. És elsorolni, hazánk történelmé­nek két legutóbbi évtizedében a törvény betűje, s a mindennapok valósága hogyan formálta át életüket, hogyan tette a szó igaz cs nemes értelmében önálló em­berré őket, s hogyan rakott új terheket váliukra. Má­sodik és harmadik műszakukról beszélünk, arról, hogy könnyíteni kell az otthoni munkát, arról is, hogy meny­nyire nélkülözhetetlen erőforrásai akár az ipari, akár a mezőgazdasági termelésnek, mégis, ha a társadalmi ál­talánosságot egyénekre szálazzuk szét, mennyi még a tennivaló! Többet kellene segíteni otthon, nem szé­gyellve, hogy — valamikor — ez „csak női munka volt”. Határozottabban cselekedni annak érdekében, hogy a bevásárlástól a gyermeknevelésig, a bölcsödé megköze­lítésétől a gép vagy íróasztal melletti, a földeken végzett munkáig, valóban könnyebb legyen számukra az, amit a társadalmi-gazdasági lehetőségek megen­gednek, s amihez legtöbbször csak több akarat —, fér­fiakarat kellene. Jelkép is, hogy a közeledő tavaszkor tartjuk ünne­püket: az újjáéledő, születő természet, s a nő, az em­beri élet folytatásának hordozója egy. Ezért is köszön­tik ma őket a világon mindenütt, de azért is, mert szá­zadunk történelme sokszor bebizonyította, a gyengébb nem a legerősebb. A háború poklában gyermekét, ott­honát mentő asszony, a férjét, fiát elvesztő anya tör­ténelmi alakká magasodott. És azzá a szenvedésekből kiemelkedő új élet asszonya is, aki elszántan küzdött és küzd azért, hogy a borzalmak ne ismétlődhessenek. A világ nem egy részén ma is fegyvert fognak, úgy vé­dik gyermekeiket, otthonukat; másutt hétköznapok csendes munkájában formálják a holnapot. De min­denütt tesznek, cselekednek, a holnapért. Köszöntsük őket virággal, szóval is. És köszönt­sük őket, azzal, hogy szebbé, kevesebb gonddal terhes­sé, több örömmel gazdagabbá tesszük mindennapjai­kat. Mert ez Ifesz számukra az ünneplés legszebb módja. _______________________________________ X. ÉVFOLYAM, 56. SZÁM 1966. MÁRCIUS 8., KEDD Az első kapavágás, az OTP-házhoz Hárman, a legjobbak közül Gábor felv.

Next

/
Thumbnails
Contents