Pest Megyei Hirlap, 1966. március (10. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-27 / 73. szám
1966. MÁRCIUS 27., VASÁRNAP ""^JCíiJap 3 Valóban szorít a cipő! A gyermekcipők minősége sok panaszra ad okot: már az országgyűlésen is elhangzott ez Ügyben interpelláció. A Ceglédi Cipőipari Vállalatnál naponta 140« pár gyermekcipő készül, itt kezdték el gyártani először a ma már közkedvelt gyögybetétes lábbeliket. Miért „szorít” a cipő — erre kerestük a választ. Hétszer volt élüzem; a dolgozók áldozatos, társadalmi munkájával épült fel az új gyártelep, július óta a város belsejében levő zsúfolt telep helyett tágasabb, jobban berendezett épületekben dolgozhatnak. Ez a plusz. És a mínusz: a minőség. Számok és valóság 1966-ban 80—85 százalék között kellene lennie az első osztályú cipők arányának. 1964- ben 67.4 százalék, volt az első osztályú árú, 1965-ben ez 48.5 százalékra csökkent! Minőségi tervelőírásukat tehát messzemenően nem teljesítették. És már elöljáróban megállapíthatjuk: ez évben sem fogják teljesíteni. Hacsak.,. több tekintetben is nem sikerül végre illúziók helyett a valóság talajára állni. A tavalyi, rendkívül gyenge eredmény nyomán több intézkedésre került sor; nemcsak megvitatták termelési tanácskozáson a tanulságokat, hanem bevezették az anyagi kártérítést, a prémiumelvonást, megszigorították a szabást, növelték a minőségi ellenőrző létszámot, megteremtették a gyártásközi ellenőrzés lehetőségét stb. Amit a gyár tehet, az sok, de — nem minden! Mert rajtuk kívül álló okok miatt is szorít a cipő! Percekkel előbb hozta a postás: minőségi reklamációs jegyzőkönyv Békéscsabáról, az ottani kiskereskedelmi vállalattól. Hetvenhárom pár cipőből 23 „laza, folyós felsőbőr” miatt nem felel meg az előírásoknak. Másik jegyzőkönyv, harmadik ... Naponta így megy ez. Sajnos. Az*álla- mi cipőgyáraknál helyben van a belkereskedelmi ellenőr: a Ceglédi Cipőipari Vállalat tanácsi irányítás alatt áll, nincs a gyártól független átvevő, a reklamációk utólag érkeznek, a cipők ide- oda szállítása jelentősen megnöveli — páronként legalább 10 forinttal — a költségeket. Olyan nehéz kiszámítani, mi lenne a gazdaságosabb? A büntetés nem minden Selejtkár megtérítési jegyzőkönyvek: volt, akit háromszáz forintra is megbüntettek. A szigor jogos: sok a bosszantó, a cipő másodosztályúvá való leminősítését okozó műszaki hiba. (A talpbélés rossz leragasztása stb.) A büntetés azonban nem minden: igaz, hogy a létszám- növekedés miatt igen sok gyakorlatlan munkaerő került a gyárba, de az is igaz, hogy — például — az üzemben senki sincs, aki elvégezte volna a cipőipari technikumot, s az is igaz, hógy nem egy esetben a műszakiak azok, akik a meósok véleménye ellenére az árú jobb minősítését erőszakolják! Néhány hete vannak „jobb” napok: sikerült 76—79 százalékot elérni első osztályú termékben, a napi 1400 párat tekintve össztermelésként, ez mintegy 1100 pár jó cipőt jelent, ha — a kereskedelem is annak találja. A gyáron belüli minőségi ellenőrzés sajnos elválaszthatatlan bizonyos szubjektív tényezőktől, de objektív okok is közrejátszanak. Ilyen például, hogy a bőripari szakemberek szerint az ún. „laza” felsőbőrből készült gyermekcipő jó, a kereskedelem azonban nem fogadja el, ott mások a minőségi kikötések. Ezek egységesítése — reklamációs jegyzőkönyvek, tárgyalások stb. sokaságát tenné feleslegessé. A reklamáció ugyanis láncszerű: a gyárnál a kereskedelem reklamál, a gyár pedig — bőrgyáraknál. Ettől még nem lesz jobb a gyerekcipő! A pécsi bőr jobb, mint a simontornyai — mondják a szabászok. A bőrraktárban azt mutatják: a gyárak bőrosztályozása sem egyforma! Bögölycsípte, ostorcsapások nyomát viselő bőröket mutatnak — lakkbőr! — lehetetlen tisztességesen szabni belőlük, ugyanakkor az anyagnormát be kell tartani. Volt olyan bőrszállítmány, melyet nemhogy cipőfelsőrésznek, hanem semmilyen célra nem használhatnak fel: még eladni sem tudják, senkinek sem kell. Fekete krónika A tervelőírás szerint hét százalék a megengedhető műszaki hiba, tizenhárom százalék lehet az anyaghiba. Amikor az Alja I. és Alja II. üzemrészben a minőségi ellenőrzés naplóit kérem, „itt a fekete krónika” megjegyzéssel kapom meg azokat. Az Alja I. üzemben február 26-án 64 százalék, február 28-án 63 százalék volt az anyaghiba miatt (!) másodosztályúvá minősített cipő. Képtelen eredmény? Sajnos — igaz. Március 7-én magasszárú cipőt készítettek, ez másféle bőr, Az eredmény: 87,1 százalék elsőosztályú, 8,5 százalék a II/A és 4,4 százalék a II/M, azaz az anyag-, illetve műszaki hibás! Másnap — s minden kommentárnál többet mondanak ezek a számok — lakk félcipőt készítettek. Az eredmény: elsőosztályú 51,8, míg II/A 31,6 százalék és II/M 16,6 százalék! A rosszabb bőr szinte mágnesként vonzza a műszaki hibákat is, s volt olyan munkás, akit joggal felelősségre von tak a műszaki hibáért, ő azonban ugyancsak joggal fakadt ki, hogy adjanak tisztességesebb anyagot! (A lakkbőröknél például négy hónapra kiterjedő átlagot számítva 38— 40 százalék az anyaghiba). Tehát c s a k az anyaghiba? Nem! Az Alja II. üzemben például március 7-én 81 százalék első osztályú cipőt készítettek, s az anyaghibás termék mindössze 7 százalék volt Ugyanakkor azonban a műszaki hibás cipőké 12 százalék! (Igen — mondják itt — de nézze meg például a fehér — lakkcipőt Március másodikán készítették, és — 54 százalék volt az anyaghiba ...) Nem untatom tovább az olvasót számadatokkal, bár még igen sok, rendkívül érdekes adatot lehetne említeni, de az eddigiek is bizonyítják: képtelenség ilyen bőrminőségi ingadozás mellett egyenletes technológiai fegyelmet tartani! Némi túlzással azt is mondhatnánk: csak a szerencsén múlik, több vagy kevesebb lesz egy-egy nap az anyaghiba miatt másodosztályú cipők aránya az össztermelésen belül. Dehát a szerencsére egy üzem nem rendezkedhet be... Ki fizeti — a tanulságot? Ami a gyáriakat menti: az új telephely építése igen sok figyelmet, energiát lekötött, s az üzemben még soha nem dolgozott új munkaerők lényegében csak most kezdenek „belejönni”. Ami elmarasztalja: nincs meg a kellő együttműködés a gyárvezetés s a közvetlen termelésirányítók között, kevésbé támaszkodnak a kollektív bölcsességre, az emberek véleményére, ugyanakkor igen alacsony a szakmai színvonal. Ez a plusz-mínusz jelentős szerepet játszik a minőség múltbeli s jelenlegi alakulásában. Ha előbbre akarnak lépni — márpedig akarnak — akkor plusz és mínusz arányán változtatni kell. Van azonban néhány olyan tanulság, amelyért eddig a gyártól a vásárlóig, sokan fizettek, ideje lenne hát a tekintélyes tandíj fejében most már tudni is, mire kell ügyelni. O lgaz az az érvelés, hogy nincs olyan gyermekcipő, amelyikben átázás nélkül két- három órát hógolyózhat a gyerek. A bőr — porózus, tehát lélegzik, a vizet is átereszti. Gumicsizmácska, hócipő — ez kell föléje. De az is igaz, hogy a gyártásközi ellenőrzés további szigorításával, felelősségre vonásokkal, stb. javítani lehet a minőséget, biztosítani, hogy a műszaki hibák miatt másodosztályú cipők a hét százalékot ne haladják meg. O Jogos igény: a kereskedelmi átvevő helyben meózzon. Napi 1400 pár cipő — és a mennyiségi tervet mindig is teljesítették — eléggé indokolja ezt, s népgazdasági haszna is kimutatható. O Végre egységesíteni kellene az ipar és a kereskedelem minőségi mutatóit, tisztázva, hogy a laza felsőbőr stb. mindenütt — tehát a gyárban, a kereskedelemnél — azonos minősítést kapjon. Az irányító szervek bevonásával minél előbb rendet kell teremteni a bőr- szállítmányoknál, megszüntetve azt a fonák helyzetet, hogy a gyár terve és a leszállított bőr minősége között két és félszeres, háromszoros eltérés található. A négy pontba foglaltak az okai annak, hogy ma még szorít a cipő ... Mészáros Ottó ■ Nádfedeles lacikonyha ■ Étlapok három nyelven ■ Új zöldség-, gyümölcspavilonok Készül az idényre a Dunakanyar kereskedelme A Dunakanyar idegenforgalmára való felkészülésről, a kereskedelmi és vendéglátóipari hálózat fejlesztéséről, általában a nyári tervekről tájékoztatta lapunk munkatársát szombat délelőtt Vajda Lajos, a Pest megyei Tanács kereskedelmi osztályának vezetője. — Befejezéshez közeledik a visegrádi Vár Étterem korszerűsítése. Nem messze épül egy másik étterem, melynek érdekessége, hogy délben — belső helyiségben — önkiszolgálással működik, este pedig hagyományos felszolgálással. Egyszerre 800 adag készételt tudnak kiszolgálni. Megnyitását május 1-re tervezik. Két héttel korábban nyit a szemközt épülő ABC-áru- ház. Az autósoknak büfét állítanak fel a Fellegvárhoz vezető út menti parkolóhelyen. A visegrádi félönkiszolgálóhoz hasonló rendszerű étterem épül Leányfalun is, amelyet a Duna-parti sétány köt össze a campinggel. A táMAR AZ ÜNNEPRE KÉSZÜLNEK 1 millió fej saláfa/ csomó hagyma, retek és karalábé A ZÖLDSÉGGYÁRBAN PIROS RETEK AZ „ABLAK” ALATT Hazánk egyik leggazdagabb termelőszövetkezete — a Duna Kertészeti Mezőgazdasági Termelőszövetkezet — Csepel-szi- get északi csücskén, közvetlenül a Duna mellett terül el. A víz közeliét« lényegében meg is határozta sorsát, hiszen az öntözéses kertészet jó jövedelmet biztosit — mondják egyesek. — Ám, az ő példájuk bizonyítja talán a legjobban, hogy nem a jó természeti adottság nyújtja a gazdagságot — noha jó ha az is van — hanem az emberi akarat, emberi igyekezet Három évvel ezelőtt még az ország egyik legszegényebb termelőszövetkezete volt, pedig a Duna akkor is éppen úgy körülölelte birtokukat, mint most. A táblákon mindent benőtt a gaz, nem öntöztek, a nehezen beért termést kint hagyták a földön és az lefagyott. Zárszámadáskor forintnál alig fizettek többet egy munkaegységre. A sikertelen esztendő után választottak a vezetőségbe új embereket és a brigádok élére is olyanokat állítottak, akiknek nagy tekintélyük volt a szigeten a bolgárkertészek között. A Csepel Művek egyik gyára, a Csőgyár is segített lábraállá- sukban. Az üzem csövet adott a föld csatornázásához, lakatosok, hengerészek társadalmi munkában segítették az öntözőrendszer kiépítését. Már az első évben óriási volf a változás. A termelősziövetke-’ zet valósággal zöldséggyárrá fejlődött Kora tavasztól késő őszig a te-’ herautók százai hordták az árut q fővárosi nagy elosztó vásárcsarnokba. Természetesen piacnapokon a csepelieknek a legfnisebb zöldségfélékkel kedveskedtek. Ebben az évben már hatvan forintnál több jutott egy munkaegységA következő esztendőben az ország legjobb termelőszövetkezetei között emlegették. Gombával ellátták a főváros piacait, januárban, februárban repülőgépen primőrsalátát, karalábét, retket, paprikát küldtek a skandináv országokba. Virágkertészetükben télen, nyáron a legszebb virágok nyílnak. Azért, hogy a Csepel Művek dolgozód necsak a piacnapokon — szerdán és szombaton — jussanak friss áruhoz az I-es és a Il-es kapunál standot állítottak, amelyet minden nap frissen szedett zöldségfélével, gyümölccsel látnak el. Most is huszonötezer ablak alatt nevelik a kiültetésre szánt palántát. Az ágyakat alulról biofűtés melegíti. Az idén az első szállítmány már januárban elhagyta a termelőszövetkezet területét, most pedig április 4-re, közel milliónyi fej salátát, félmillió csomó retket küldenek a budapesti boltokiba. Még a hónap közepén pedig egymillió csomó zöldhagymát kötöznek, karalábéból pedig ennek a felét, A föld jó erőben tartásával sokat törődték. Állandóan trágyázzák, nem sajnálják tőle a pétisót, szuperfoszfátot. Mindennap kint dolgoznak a brigádok. Évente háromszor, négyszer is gazdát cserél ve- teményben egy-egy tábla. Egyik helyen a talajt készítik elő az ültetéshez, máshol már ládába szedik a friss zöldségfélét. Az óriási táblákat nyílegyenes öntözőcsatornák, barázdák pásztázzák. Sehol rendetlenség, gyom, fű. Ilyen ez nyáron is, vagy esős időszakban, amikor bizony gyorsabban nő a dudva a kövér talajban, mint tavasszal. Jó munkájuk eredményeként az irodában az országos elsőséget jelző piros vándorzászlót őrzik. — Szeretnénk ezt megtartani magunknak — mondotta Kiss P. László, a termelőszövetkezet elnöke. — Igyekszünk, hogy minél több friss zöldséget szállíthassunk a piacra, a vevők elégedettek legyenek, keressék áruinkat Igyekszünk még azért is, hogy a termelőszövetkezet tagsága zárszámadáskor még több forintot vigyen haza, minit eddig, pedig az idén már száz forinton fölül volt egy munkaegység. András Ida borban strandcikkeket, bazárárukat is árusító élelmiszerüzlet nyílik. A kerítés mentén pedig pavilonsort állítanak fel, részben friss zöldség-gyümölcs, részben pedig lángos-, fagylaltárusító büfével. Fontos állomása lesz az idén az Idegenforgalomnak Szentendrén a papszigeti camping. Ez lesz egyike a Camping Világszövetség hazánkban kijelölt táborhelyeinek. Itt ABC-kisáruház és bisztró nyílik. Az idén új meglepetéssel várja vendégeit: szalonnasütőhely és nádfedeles lacikonyha fogadja az ínyenceket. A Béke Étterem 350 000 forintos költséggel készülő felújítása jó ütemben halad. — Sajnos, nem lehetünk elégedettek a nagymarosi camping és járulékos beruházásai építkezésének ütemével.'Itt az építőipar illetékeseinek segítségét kérjük, hogy időben felkészülhessünk a vendégek fogadására. A személyzet felkészítésével kapcsolatban Vajda Lajos elmondotta, hogy — szükség esetén — a megye más részeiből is átcsoportosítanak vendéglátóipari szakembereket a látogatottabb idegen- forgalmi helyekre. A kiemelt egységekben háromnyelvű — magyar, cseh, német — étlapról gondoskodnak, — Gondot fordítunk a közönség által megkedvelt, tájjellegű ételkülönlegességek készítésére; általában, mindent megteszünk a zavartalan ellátás biztosítására, bár vannak nehézségeink. Borkészletünk például nemigen fogja fedezni a szükségletet. Ezen a gondon a megyei tanács úgy igyekszik segíteni, hogy újabb szörpüzem felállítását szorgalmazza Nagymaroson. Idén első ízben, lehetőség nyílik arra, hogy az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek idényjellegű zöldség- gyümölcsárusíló pavilonokat létesítsenek a Dunakanyarban. — Befejezésül azt mondhatom: a korábbi évekhez képest többet és jobbat kívánunk nyújtani a Dunakanyar vendégeinek. ny. é. EZT A PAPRIKÁT MAR KI IS LEHET ÜLTETNI
