Pest Megyei Hirlap, 1966. március (10. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-25 / 71. szám

4 rfrtD 1966. MÁRCIUS 25., PÉNTEK Magyar javaslatot fogadott et a nők helyzetével foglalkozó ENSZ-bizottság Seafben Bokor Péterné dr. Szegő Hanna nyilatkozata Bővül a mezőgazdasági repülőflotta Helikoptereket kap a harmadik ötéves tervben a mezőgazdaság FÉNYSZÓRÓ A napokban érkezett haza Genfből a nők helyzetével foglalkozó ENSZ-bizottság üléséről Bokor Petemé, dr. Szegő Hanna kandidátus, az MTA állam- és jogtudományi intézetének munkatársa, aki hazánkat képviselte a tanács­kozáson. Az MTI munkatár­sának adott nyilatkozatában elmondotta: — Különösen nagy jelentő­ségű az az egyhangúlag elfogadott deklaráció, amely a nők­kel szembeni minden­fajta diszkrimináció fel­számolását követeli. A deklaráció kidolgozásában, mint a szerkesztő bizottság tagja vettem részt és az a megtiszteltetés ért, hogy elő­adója voltam a nyilatkozat­nak. A deklaráció követeli a nők teljes egyenjogúságá­nak biztosítását a köz­életben, a családban, és a magánéletben, a művelő­dés területén és a gazda­sági életben. — Az ülésszak másik fon­tos állásfoglalásában azt in­dítványozza az ENSZ-nek, hogy dolgozzon ki távlati programot a nők helyzetének általános megjavítására. — Magyar javaslatra az ér­tekezlet határozatot fogadott el, amely felhívja a kormá­nyokat, hogy a nők általános helyzetének megjavítását célzó program kidolgozásá­ba vonják be a nemzeti tár­sadalmi nőszervezeteket is. A bári baromfinemesítő te­lepen elektromos csőrégető készüléket szerkesztettek, amellyel megkurtítják a csi­bék csőrét és így megaka­dályozzák, hogy csipkedhes­sék egymást. Az intenzív, zárt tartású baromfitelepeken ugyanis megszokott jelen­ség a kannibalizmus: a csibék hegyes csőrükkel kikezdik — Így nem lehet élni, el kell válnunk. — Egyetértek. Milyen szerencse, hogy elvi kér­désben megértjük mást. egy­Gyümölcstermelésünk hely­zetéről, s fejlesztésének to­vábbi feladatairól rendezett vitát csütörtökön a Technika Házában a Magyar Agrártu­dományi Egyesület. Dr. Fejes Sándor, a Földművelésügyi Minisztérium Kertészeti Fő­osztályának vezetője hangsú­lyozta, hogy hazánkban a növénytermelési üzem­egy-egy társuk tollazatát és amikor az vérezni kezd, va­lósággal szétmarcangolják. Nagyon sok baromfi esik ál­dozatul a kannibalizmusnak, amely ellen különféle mó­dokon védekeznek, külföldön például csőrkurtítással. Ezt oldották meg a bári baromfi­tenyésztő-telepen is, az ötle­tes, elektromos csőrégető ké­szülékkel. Ennek következ­tében az elhullás egycsapásra negyedére csökkent és a to­jástermelés tíz százalékkal nőtt. Az újítók négy ké­szüléket szerkesztettek és nemcsak a saját állomány­nál végzik el a csőrkurtítást, hanem azokban az állami, szövetkezeti és háztáji gaz­daságokban is, amelyek azt igénylik. ág holdankénti 2500— 2700 forint között inga­dozó brutto termelési ér­tékéből kereken 1000 forint írható a művelt területeknek mindössze 8 százalékát elfoglaló ker­tészeti termelés javára. A legóvatosabb becslések szerint is 1970-ben már 150 000 va­gon gyümölcsöt terme­lünk, s ebből nem keve­sebb, mint 90 000 vagon­nyit az üzemi gyümölcsö­sök szolgáltatnak. E nagy tömegű áru kezelése, értékesítése mindinkább sür­geti a mindeddig elhanyagolt úgynevezett járulékos beru­házások mielőbbi megvaló­sítását. Papp Mózes, az országos nö­vényvédelmi szolgálat mun­katársa ezzel kapcsolatos hoz­zászólásában kijelentette, hogy az országos felmérések szerint a korábbi évi 7.8 milliárd forintról 5—6 milliárd forintra sikerült leszorítani azokat a vesz­teségeket, amelyeket a kü­lönböző kártevők okoznak a mezőgazdaságban. Ennek a még mindig nagyon magas 5—6 milliárd forint­nyi évi veszteségnek nem kevesebb, mint 30—40 szá­zaléka a gyümölcsösökben tör­ténik. A tervek szerint tíorsseruibb utak megyénk ben A forgalom mennyiségének és sebességének növekedése megköveteli az utak korsze­rűsítését. Megyénkben a Közúti Igazgatóság a követ­kező főútvonalakon végez ilyen munkákat: a 2. számú úton a budapest—dunakeszi közötti keramit burkolatú szakaszt ebben az évben aszfalttal borítják és az ár­víz-szint fölé emelik. Ugyan­csak idén kezdik meg a 3. számú úton — Budapest ha­tárától Gödöllőig — a _ kor­szerűsítést, amelyet jövő év­ben fejeznek be. A 4. számú úton 1966-ban Albertirsáig végzik el az útburkolat szé­lesítést, jövőre pedig Szol­nokig. A Dunakanyarban a 11. számú úton Visegrád és Dömös között a burkolatot szélesítik, a 12. számú úton befejeződik a nógrádverőcei átkelés építése s ezzel elké­szül a Vác—Nagymaros kö­zötti szakasz. A poros makadámutak fel­számolását országszerte nagy ütemben folytatják. Idén mintegy 2500 km-rel növelik a hígított bitumennel porta­iam tott utak hosszát és 1970- ig minden, ún. vizesmaka- dám utat portalanítanak. Játékfilm — KRESZ-vetélkedő A ceglédi autósok a tanács­háza nagytermében megtar­tott népes összejövetelükön változatos tavaszi programot készítettek. Április 4-én ügyességi versenyt rendeznek és már folynak az előkészü­letek a nagy KRESZ-vetélke- dőkre is. Számos belföldi túrán kívül kirándulásokat szerveznek a baráti országok­ba. Újdonság lesz az autós színházlátogatás. Csoportosan tekintik majd meg a szolnoki és kecskeméti színházak mű­sorait. Igen népszerűek a hasznos műszaki tanácsadó ankétok és balesetelhárító előadások, amelyeket kis já­tékfilmekkel illusztrálnak. Négykerekű rakéta ? Egy Franciaországból érke­ző kishír különleges jármű­ről számol be. A hír alapján nehezen lehet megállapíta­ni, hogy autóhoz hasonlító rakétáról, vagy rakétához hasonlító autóról van-e szó? A „kocsi” adatai ugyanis a következők: súlya megha­ladja a három tonnát, motor­ja sugárhajtású és 28 000 ló­erős, valamint hasonlóan a sugárhajtású repülőgépek­hez, fékező ejtőernyővel is felszerelték. Óránkénti sebes­sége 1360 kilométer. Ha mégis autóról lenne szó, akkor nyugodtan állít­hatjuk, hogy nemsokára a Holdba nemcsak űrhajóval lehet menni, hanem autóval is. Ifj. Szitnyai Jenő Elektromos csőrégető Rotpérus mester 1250-ben kezdte Húszéves kutatómunka - A Váci Vörös Újság volt a legjobb - Páratlan helytörténeti gyűjtemény egy magánlakásban Csaknem 1200 000 kisdiák készül az úttörőmozgalom 20. évfordulójára Nírifcsen talán olyan ember, akit a gyűjtő szenvedély — ha kevés időre is — ne raga­dott volna magával. Ha más­kor nem, gyermekkorában, amikor lelkes igyekezettel képeslapot vagy papírszalvétá­kat gyűjtött. Vácott él néhány olyan em­ber, akit a gyűjtés jelentős gyűjtemények megalapozására sarkallt. Őket közelebbről is érdemes megismertetni az olvasókkal. Első útunk alkalmával egy páratlan helytörténeti gyűj­teményt mutatunk be, amely Tihanyi Ernő két évtizedes munkájának eredménye. Ha belépünk Széchenyi utcai la­kásának ajtaján, azonnal szembetűnnek a Vác várát és városát ábrázoló képek, met­Két forduló az erdőben A társadalmi tulajdon sé­relmére elkövetett lopás bűn­tette miatt indult bűnvádi el­járás Kanyó István 26 éves erdei munkás és Krizsa Fe­renc 31 éves gépkocsivezető, felsőpakonyi lakosok ellen. A dolog úgy történt, hogy Krizsa Ferenc vállalati gép­kocsijával, két fordulóval 60 mázsa kitermelt akácfát lop­tak a Gödöllői Állami Erdő- gazdaság felsőpakonyi erdő­részéből, s Üllőre vitték elad­ni. „Üzletkötés” közben érte őket tetten a rendőrség, s mindkettőjüket őrizetbe vet­ték. SZ'lNHÁZI VILÁGNAP Március 27-én, szerte a vi­lágon minden színházban megünneplik a színházi világ­napot — sorrendben az ötö­diket. Vasárnap a magyar színházakban is az esti elő­adás előtt egy-egy színmű­vész felolvassa azt az ünnepi szózatot, amelyet René Ma- heu, az UNESCO főigazgató­ja írt az európai színjátszás megszületésének 2500. évfor- íulója alkalmából. Ugyanek­kor nálunk valamennyi pó- liumon megemlékeznek a hi­vatásos magyar színjátszás »75. évfordulójáról is. szetek, múlt század eleji céh­levelek, helyi képzőművészek grafikái, s könyvek sokasága. — Húsz éve vagyok a vá­ros lakója — mondja. — Azóta foglal­koztam helytörténettel, amely hosszas kutatómunkát és anya­gi áldozatot igényelt. A „Vác az irodalomban” gyűjtemény mellett külön csoportot alkot a „Váci vendégek, váci arcké­pek” sorozat, valamint a „Vác sajtótörténete” című doku­mentum-gyűjtemény. álló sorozat néhány éve, kiál­lítás keretében, közönség elé került. Ez felöleli a Tanács­köztársaság létének és bukásá­nak eseményeit. Féltve őrzött kincs a Ma­te jka János szerkesztette Váci Vörös Űjság, amely a legjobb 1919-es vidéki lapok közé tartozott. Mutatja a Tanácsköztársaság helyi ve­zetőinek, részvevőinek képeit. — z. v. — a harmadik ötéves terv végéig 12 000 növényvé­delmi szakmunkást ké­peznek ki. Hasonlóképpen elsőrendű kö­vetelmény a nagy teljesítmé­nyű gépek számának növe­lése. A tervidőszak végéig ezen a téren is számottevő lesz az előrehaladás: 700Q-ről 14 000-re növekszik a nagy teljesítményű, nagy­üzemi növényvédő gé­pek száma. Csapadékos időjárás esetén az erősen fölázott talajokon azonban ezek a gépek nem mindig használhatók, és bi­zonyos esetekben egy-két napos késések is milliós vesz­teségeket okozhatnak. A következő években ép­pen ezért tovább bővül mezőgazdaságunk légi­flottája. Előreláthatóan tizenöt heli­koptert is kap a mezőgazda­ság. Június 7. és 10. között Bu­dapesten országos úttörőta­lálkozóval köszöntik az úttö­rőmozgalom kibontakozásá­nak 20. évfordulóját, — tájé­koztatta csütörtökön a Ma­gyar Sajtó Házában Kárpáti Sándor, a KISZ Központi Bi­zottságának titkára, az Úttörő- szövetség elnöke az újságíró­kat. Az országos úttörőtalálkozó résztvevőinek jelenlétében nyitják meg a gyermek- és ifjúsági bélyegkiállítást, hir­detik ki az úttörőparkok épí­tésére hirdetett pályázat ered­ményeit. Nagyszabású víziparádét rendeznek a Dunán, — — az úttörőstadionban pedig ügyességi versenyek, illetve bemutatók zajlanak. Június 8-án 26 000 kisdo­bost és úttörőt látnak vendégül az Állatkertben és a Vidám Parkban. Este háromezer részvevővel sétahajózás zárja a progra­mot. Június 10-én nagyszabású demonstrációval, 28 000 budapesti és vi­déki úttörő díszszemléjé­vel fejeződik be az út­törőszervezet megalaku­lásának 20. évforduló­ját köszöntő találkozó. Az egyenruhás, kék- és vörös- nyakkendős kisdiákok jegy nél­kül utazhatnak az ünnepsé­gek alatt a budapesti villamo­sokon és autóbuszokon. Az elődöket idézi. — Sokan foglalkoztak az ősi város történetével. A neves Rogérus mester 1250-ben kezdte, Brodarics István püs­pök 1520-ban, majd Dezericz Ince, később Karcsú Arzén, Farkasfalvi Imre, a jónevű Tragor Ignác s mások. — Számos író, költő tartóz­kodott Vácott, de még ennél is több irodalmár műve tartal­maz váci vonatkozású említé­seket. E munkákat kilencven százalékig begyűjtöttem. — Ez a nagy könyvanyag mind helytörténettel foglalko­zik? — kérdezem. — Korántsem, mert a két­ezerötszáz kötet közül ezer a helytörténeti. Ebből kétszáz foglalkozik kimondottan Vác történetével. Szóba kerül az arcképsoro­zat. — Külön gyűjteményként tar­tom 6zámon azokat a kiemel­kedő történelmi nagyságokat, közismert személyeket, akik megfordultak Vácott, és így kapcsolatba kerültek a város­sal. A csaknem 400 darabot számláló sorozatban vannak uralkodók, katonák, hadvezérek, zeneszerzők, új­ságírók, képviselők és egye­temi tanárok. Gyűjteményem legrégebbi képei Botond ve­zért és Salamon királyt mutat­ják be. Megkérjük, hogy saját mun­káiról beszélj«!. — A „Váci sajtó története” és a „Váci mártírok, váci hó­hérok” című munkán kívül számos tanulmányom egészí­ti ki a gyűjteményt, amelynek egy részét a Tanácsköztársa­ság anyaga adja. A 85 fotóból '/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SS/SSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSf/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSS/SSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSS/SSS* Károlykák Károlyka nem gyerek már, huszon­négy éves, s külsőre is férfias valaki. Nevét mégis becézve használom, enged­ve szülei és baráti köre szokásainak. Ök tudják, miért szólítják így, de ez jelen esetben egyébként is mellékes. Az vi­szont már nem, hogy Károlyka rende­zett anyagi körülmények között él, hár- la szülei szorgalmas tevékenységének. Amikor egy társaság tagjaként meg­ismertem, elegáns és kellemes jelenség volt. Keveset beszélt partnernőjéhez, s néha azt mondta: „Egy kört az én szám­lámra”. A mondatra figyeltem fel, mert volt benne valami finom hencegés, va­lami titkolt fölényesség. Érdeklődni kezdtem Károlyka iránt. Az, hogy mennyi ruhája van, hányszor használ­hatja havonta a papája kocsiját, melyik a kedvenc futballcsapata, hol járt kül­földön az IBUSZ-szal, s hogy „techni­kus vagyok, kérlek, ezemyolcért” most szinte mellékes is. A Károlykával foly­tatott beszélgetésből egy részletet sze­retnék kiemelni, s ez így hangzik: — Nem akarsz mérnök lenni? — De igen. — Miért nem próbálsz beiratkozni az egyetemre? Mosolygott. Kicsit elnézően, kicsit fö­lényesen. — Nevetni fogsz. Már próbáltam. S amikor egyáltalán nem nevetek, sőt, megkérdezem: „Miért hagytad abba?”, így válaszol: — Túl sok lemondás az nekem, s ké­sőbb nem realizálódik eléggé. Es ha szé­pen kérlek, nem mondanád meg nekem: minek és kinek tanuljak? » Pofonegyszerű kérdés, s már számon is a pofonegyszerű válasz, amikor eszembe jut valami. Nevezetesen az. hogy Károlyka értelmes fiatalember, jelesen végezte a technikumot, s mun­káját is rendesen ellátja, csak, mint mondja, kicsit kedvetlenül. Mindez nem mellékes, különösen ak­kor, ha feltételezzük: Károlyka nem áll egyedül nézeteivel. Es ebben az esetben már korántsem pofonegyszerű a vá­lasz. Nem, mert mi egy kicsit megfeledkez­tünk Károlykáról és a Károlykákról. Annak örülünk — és jogosan —, hogy ennyi és ennyi százezren tanulnak or­szágszerte nappali, esti és levelező ta­gozaton, idősebbek és fiatalabbak egy­aránt. Büszkék vagyunk az egyre emelkedő számokra, melyek azt bizo­nyítják, hogy a tanulókedv általános nálunk. Olyannyira országos és olyany- nyira megnyugtató, hogy szinte oda se figyelünk a Károlykákra, akik időnként azt mondják nekünk: — Es ha szépen kérlek, nem monda­nád meg nekem: minek és kinek tanul­jak? A Károlykák ugyanis nem véletlenül és nem is annyira szépen kérdik ezt. Bár kényelmes emberek, de nem osto­bák. Nagyon is életrevalók, jó érzékük van a „realizálás”-hoz, annyira jó, hogy szinte minden tettüknek tudják a forintértékét. Ez az, ami tulaj­donképpen elgondolkoztató és ez az, amiért okvetlenül válaszolni kell Károlykának, aki beteg. Megfertőzte őt az összkomfort „kórokozója”. Csalha­tatlan jele ennek a: miért, kinek, meny­nyiért? | Látom Károlyka, hogy most moso­lyogsz. De mielőtt elmondanád érveidet, engedd, hogy kijelentsem: bizonyos érte­lemben igazad van. Abban az értelemben vallunk közös nézeteket, hogy aki többet tud, többet produkál, többet is kapjon. Aki munkája mellett töri magát, hogy szakmai ismereteit bővítse, hogy na­gyobb képzettségre tegyen szert, s közben sok mindenről lemond, feltétlenül tiszte­letre, szavaiddal élve: „realizálásra” mél­tó. Ha valaki tanul, az társadalmilag is hasznos, s ezt a társadalom a maga módján honorálja is. Ne is beszéljünk most a lehetőségek megteremtéséről, a kedvezményekről, mert ezt természetes­nek veszed, s tulajdonképpen az is. Mert nekünk — vagy használjunk más szót — a társadalomnak, cseppet sem közömbös: mérnök lesz-e Károlyka? Mindezt azért mondom el, mert te ezt nagyon jól tudod. Sőt, csak ezt tudod. Tudod, hogy mi szeretnénk, és tudod, hogy ez nekünk haszon. Mert te ezt pontosan így fejeznéd ki. És azt hiszed, így teljes a mondat, s ez az, amit tud­nod kell az egészről. Károlyka, te nem érzed az „is” hiá­nyát. Másképpen fogalmazva: túlságosan egyoldalúan fogod fel a továbbtanulás problémáját. Ügy véled, másokat tisztel­nél meg vele, ha tovább tanulnál, s ép­pen ezért így kérdezed: mi mindenre nyernék jogot? Nos, sok mindenre. De az a sok minden jelenleg neked kevés, nem éri meg a lemondást. Azt, hogy a szüleid által biztosított könnyű és ké­nyelmes életmódot felcseréld vele. Egyelőre elegendő a fizetésed arra, hogv „egy kört az én számlámra”, mert egy fillért sem adsz haza. A szabad időó is eltelik könnyed, már-már nagyvonalú szórakozással. Kényelmesen élsz a tech­nikusi állás és az otthoni kétszoba össz­komfort között. Annyira kényelmesen, hogy közben megfeledkeztél egyről és másról. És ez valahogy nagyon szomorúan hangzik. Szomorúan, mert valamikor, a múltban, azt mondta az apa: „Tanul], fiam, magadnak tanulsz”. Ez nem volt igaz, csak akkor nagyon is annak lát­szott. Te meg most azt kérded: minek, és kinek? Ezt kérdezed, és közben le­mondasz arról, hogy többet tudj a vi­lágról, az emberekről, a munkádról. Nem érzed annak örömét, hogy okos vé­leményt mondhatsz valamiről, mert ér­tesz hozzá. Nem ismered, vagy legalább­is nem akarod ismerni a többet produ­kálás örömét. Csak forintban mérsz, s „mi hasznom van belőle?” világod gát­jává vált annak, hogy több s tisztessé­gesebb ember legyél. Mert a hivatali előrejutáson, a maga­sabb fizetésen kívül ez is fontos. Na­gyon fontos. Károlyka, nemcsak nekünk: magad­nak is tanulsz. Elsősorban magadnak. Hankóczi Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents