Pest Megyei Hirlap, 1966. március (10. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-24 / 70. szám
mar stiemt 1966. MÁRCIUS 24., CSÜTÖRTÖK „Ne lőjj, fiam!“ Tizenhét éves fejjel vonult be katonának Nyújtó Ferenc 1917-ben. Megjárta az olasz frontot és egyéves frontszolgálat után 1918 ószén tért haza Ceglédre. Két hétig tartott, a,míg a frontról eljutott szülővárosába, a nyugtalansággal teli országokon keresztül. Ezekről a napokról beszélgetünk Nyújtó Ferenccel, a volt vörös századparancsnokkal, aki csak néhány perccel ezelőtt tért haza arról a házi ünnepségről, amelyet a katonák rendeztek a veteránok tiszteletére. — Hogy mit találtunk, amikor hazaértünk? — ismétli meg kérdésemet Nyújtó Ferenc. — Teljes felfordulást és bizonytalanságot. Üres boltokat. Kenyérért, lisztért, vizes fáért hosz- szú sorok kígyóztak. A helybeli villanytelep csak alig tudta energiával ellátni a várost. De — Éljen a Magyar Nemzeti Tanács! — olvastuk már a plakátokon, és Várnai Zseni Katonafiamhoz című versének idézetét: „Ne lőjj, fiam, mert én is ott leszek!” — Az országos politikában Károlyi Mihály, Cegléd akkori képviselője volt a legnépszerűbb ember. Viszont a reakciós képviselőtestület volt a mindenek felett álló hatalom. — Az új esztendő figyelemreméltó változást hozott. Letörve minden ellenállást, a helyi szakszervezet hat embert küldött a képviselő- testületbe: Urban Pál, Reiner Albert, Szálkái István, Zsadon Miklós, Ozsgyáni Pál és én képviseltük a város népét. Akkor még csak tizenkilenc éves voltam. — A maroknyi kisebbség örökös, nehéz harcban állt a reakció képviselőivel. Csúcspontját akkor érte el ez a küzdelem, amikor a munkásság képviselői a fenyegetések elől kivonultak az ülésteremből. Erre a város népe két nap múlva viharos tüntetéssel válaszolt. — A március huszonegyedikét megelőző napon teljes volt a zűrzavar. Egész nap benn voltunk a Kisfaludy utcai munkásotthonban. Egyre jöttek a hírek: a Vasmunkás Szövetség csatlakozott a kommunista párthoz. A szociáldemokraták tárgyalnak Kun Béláékkal. — Az éjszakát is a munkásotthonban töltöttük. Valami nagy dolgot vártunk. Közöttünk volt Hörömpő István, aki akkor nemrégen tért haza Oroszországból, s akit úgy tartottak nyilván, mint a város első kommunistáját. Ott volt Matkovics István, akinek tizenkilenc éves fia, a ceglédi vörös gyalogezred fiatal katonája hősi halált halt a Tisza-híd védelmében. — Március 21-én Reiner Albert a fővárosba utazott. Az események torlódtak, óráról órára változott a helyzet. A munkásotthonban nagy tömeg várakozott. Késő éjjel érkezett haza Reiner Albert. Bejelentette, hogy a két párt, a kommunista és a szociáldemokrata párt egyesüléséből megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja. Másnap reggel — minden ellenállás nélkül — a munkásság képviselői átvették a város vezetését. Rossi Károly Cikkünk nyomán: Elkezdték a gödöllői Kalászcsárda tatarozását A közelmúltban képes helyszíni tudósítást közöltünk a gödöllői Halászcsárdáról, amelyben kifogásoltuk, hogy a főútvonal mellett lévő, nagyforgalmú vendéglátóhely igen elhanyagolt, fölszerelése és berendezése már elhasználódott. A cikk nyomán örömmel értesültünk arról, hogy a Vád Vendéglátóipari Vállalat azonnal intézkedett: átmenetileg bezárták a Halászcsárdát, és most, még a főidény kezdete előtt, hozzáláttak az épület belső helyiségeinek teljes újjáalakításához. Az olajtól a kőnyomatig Új kiállítás a ceglédi múzeumban Operálják a gyulai Erkel-fát A 25 méter magas, s 160— ISO évesre becsült gyulai Er- kel-fa, mint a szakemberek megállapították, nedvkeringési zavarokban szenved, öreg törzsét több helyen megtámadták a kártevők. A gondos vizsgálatok után végül is elkerülhetetlennek bizonyult, hogy „sebészkés alá” vegyék a híres öreg juhart: megtisztogatják a száraz ágaktól, letakarítják a törzsét, kikaparják az odvas részeket és cementhabarccsal tömik be a réseit. Ceglédről 250 bárány utazik Görögországba Kilencezer naposcsibe az első negyedévben — Az előző évekhez hasonlóan az idén is szállítunk pecsenyebárányt húsvétra a görögöknek — mondotta Ba- kosi Ferenc, az állattenyésztő-brigád vezetője a ceglédi Alkotmány Tsz-ben. Kétszázötven bárányt adunk a felvásárlásnak 13—14 kilós súlyban, amelynek kilójáért 13,60 forintot kapunk. — Tíz nap múlva adjuk át FILMEKRŐL Az orvos halála Mondják: Jó regényből nem szabad filmet csinálni, mert a film soha nem lehet olyan teljes, olyan egész, mint a regény. Fekete Gyulának — a most bemutatott filmmel — azonos című regénye megjelenésekor méltán váltotta ki az olvasók elismerését. Éppen ezért volt jogos azok aggodalma, akik nem hittek a regény filmrevi- telében, s tették fel a kérdést: Számíthat-e közönségsikerre, egy olyan film, amelyben semmilyen látványos nem történik, amelyben a főhős nem kockáztatja életét, nem fiatal és nem szép, mint Roger Mour, hangja nem andalít, mint Mo- dugnóé. Egyetlen közös vonása van a fent említett hősökkel: Ö áll a történet, s így a film középpontjában is. Mamcserov Frigyes tehát nem kis feladatra vállalkozott, amikor dr. Weisz Dezsőt választotta hőséül. Mert Weisz Dezső, hogy az ő szavait idézzük — az élete tőkéjét már leélte — pedig még soha nem szívott szivart, nem volt részeg, nem látta a tengert, nem volt lóversenyen, s lehetőségei ellenére sem voltak „jó” női. Mi tette akkor őt filmhőssé? — Egyetlen szóval lehet rá válaszolni: EMBER. Így csupa nagy betűvel. Ember, aki szereti hivatását, és szereti embertársait — mondta a fiatal rendező egy évvel ezelőtt. S valóban ez az egyetlen szó fedi a valóságot. Mert a filmen megelevenedő öreg orvos minden cselekedetét, gondolatát egyetlen nagy érzés irányítja: méltónak lenni a névhez — ember — a hivatáshoz — orvos. — Még akkor is, ha a vele szemben állóktól nem mindig kapja vissza azt a sze- retetet, amit megérdemelne. Az új magyar film igazolta Mamcserov Frigyest, s sikerült oeDizonyitania, hogy a hím is lehet olyan teljes, olyan egész, sőt talán néhol még tömörebb, még drámaibb, s mindenekelőtt plasztikusabb, mint a regény. Dr. Weisz Dezső élete nem csupán egy életút a bölcsőtől a koporsóig, hanem a század életútja is, amelyben a körülmények szabta feltételek köa bárányokat és így a keresett csemege éppen a húsvéti ünnepekre érkezik Görögországba. — Jól megy a baromfitenyésztés is. Január 12-én kaptuk az első idei naposcsibe-szállítmányt. A kétezer fehér hibrid csirkét sikerült igen jól felnevelni. Nyolchetes korukra elérték az egykilogammos átlagsúly és a takarmány-felhasználás 3,5 kiló alatt volt. — Február 17-én érkezett a második szállítmány. Háromezerötszáz magyar sárga naposcsibét kaptunk. Március közepén újabb háromezerötszáz fehér hibrid naposcsibe érkezett. Vetélkedő A gödöllői járási úttörő kulturális szemle keretében legutóbb a bábcsoportok, a népi táncegyüttesek és az egyéb műfajok versenyzői adtak ízelítőt tudásukból. Hat iskola bábegyüttese, 11 népi tánccsoport, több bűvész, akrobata, és balett-táncos vetélkedett az arany-, ezüst- és bronzjelvényekért. A bábegyüttesek közül a ba- gi és az ieaszegi művelődési házak bábszakköre, s a gödöllői fiúiskola bábcsoportja aratott nagy sikert érdekes műsorával s a maguktervezte bábokkal. Nagy taps jutalmazta a gödöllői úttörők 10 tagú torpászcsoportj áriak bemutatóját a tornasport fejlődéséről a századfordulótól napjainkig. Nagy tetszést váltott ki a turaiak Húsz év élete címmel bemutatott jelenete is. A járási kulturális szemle győztesei részt vesznek a megyei és országos bemutatókon. Nem mindennapi kiállítás nyílt meg a ceglédi Kossuth Múzeumban. Az országban először itt mutatnak be képeket és rajzokat úgy, hogy az alkotások mellett ott láthatjuk azokat az eszközöket is, amelyekkel készültek. Nemrégen filmet forgattak Cegléden. Mindig nagy közönséget vonzott a lehetőség: bepillantani a filmkészítés kulisszatitkaiba. Most a festészetre is sor kerül. Mit láthatunk? A festészet és rajzművészet anyagait és eszközeit, valamint hasznos és érdekes kísérőszöveget ezekről. Foglalkozik a kiállítás a grafikával is, amely legalább olyan ősi eljárás, mint a festés. Különösen Keleten: Kínában és Japánban van nagy hagyománya a tussal való festésnek, rajznak. Illyés Gyula írja kínai fordításai elé: „nálunk az írás olyan, mint egy kép, és minden kép hasonlít az írás ra”. Eredeti színes japán fametszetet is láthatunk — mél tán híresek ezek a metszetek, hiszen legnagyobb mesterük. Hokusai már a XVIII. század végén a tökéletességig fokozta e technikát Nem lehet célja ennek a kiállításnak, hogy a festés mes térségének — még kevésbé művészetének — minden csín- ját-bínját és fogását megmutassa vagy feltárja. Inkább bevezetést akar adni ahhoz hogy a technikai ismeretek birtokában bátrabban és tudatosabban válasszuk el egymástól az értékes és értéktelen műalkotásokat. Hogy kevésbé tévesszen meg bennünket a felületek technikai csillogása, amely gyorsan elvonja a figyelmet a tartalom ürességétől. Halk csevegés a szemüvegről Elkészült a szemüvegem. Sokáig vártam rá s most örülök neki, mint gyermek az új játéknak. Ki-kihúzom a tokból — lakásul szép fekete bőrtokot vettem neki — s nézegetem, felteszem, leveszem, nem tudok betelni vele. No de mutatós is! Modem, ahogy mondják, keretnélküli, trapéz alakú üvegekkel.... Mégis ritkán hordom, egyrészt, mert féltem, hiszen olyan törékeny, ha leejteném, nyomban tönkre is menne. Aztán, ha rajtam van, egy kissé idegesít s így csak akkor veszem fel, ha múlhatatlanul szükséges. Főként este, az utcán és moziban vagy színházban. Azt is szoktam mondani, ha kíváncsi vagyok a szép nőkre. Olvasásra nem használom és ezt sokan nem értik. tJgy gondolják, ha valakinek nem jó a szeme, az mindenképpen rosszul lát, amint ha valakinek rossz a füle, mindenképpen rosszul hall. Ez nincsen így, mert látni kétféleképpen lehet rosszul, ami a hallásra már nem vonatkozik. Olyan ember nincsen, aki a közeli zajt, lármát ne hallaná meg, a távoli, csöndes beszédet pedig egészen jól értené. Csak a szem olyan különös, hogy sok esetben a távolabbit jobban látja, mint azt, ami ott van előtte. Ezt, mondom, sokan nem tudják s ezért kérdeznek ilyet tőlem: — Megbolondultál? Akkor veszed le a szemüveget, ha olvasol? Más éppen akkor veszi fel!... Megnyugtatom a kérdezőt, nem bolondultam meg, de nekem ezt így keli csinálni, mert rövidlátó vagyok. S ekkor egy kis előadást tartok a kétféle szemüvegről, amit többnyire érdekesnek találnak, s pár nap múlva elfelejtik s megint csodálkoznak, hogy éppen olvasáskor veszem le a látóüveget. Megszoktam már ezt, unom is a sok magyarázást. Ha étkezés közben érdeklődnek, így felelek: — Tetszik tudni, ez kicsinyítő szemüveg. Most azért veszem le, mert nem akarom ezt a parányi húst még kisebbnek látni. Ez a válasz többé-kevésbé megnyugtatja a kíváncsiskodókat. De ennél jobban tetszik t nekem az, amit egyszer egy § szépasszony kérdezett tőlem. ^ Ki akartam kísérni és keres- § tem a szemüvegemet. Moso- ^ lyogva fordult felém: ^ — Árulja el nekem, hogyan ^ találja meg ilyenkor a szem- ^ üvegjét, ha nincsen a szemén? ^ Igen, ez érdekes kérdés, el 5 is ismertem, hogy igaza van. $ Akkor kellene, hogy rajtam $ legyen a szemüveg, amikor ke- $ resem, mert ha nincs a sze- $ memen a szemüveg, akkor $ nem látok, s ha nem látok, ^ hogyan találjam meg a szem- ^ üvegemet? i Nevettünk a dolgon, s köz- S ben a szemüveg is előkerült. $ Megjegyeztem, még mindig $ jobb, ha szemüvege van az $ embernek, mintha üvegszeme. ^ És így is van. Ha néha ké- ^ nyelmetlen is de legalább lá- ^ tok vele. Ez pedig nem cse- S kélység. Még nem teltem el annyira a látnivalókkal, hogy i bármi kedvéért olyan könnyen § lemondjak róluk, mint pl. a ^ ceglédi asztalos. § Fájt a szeme és elment az ^ orvoshoz. Ez megvizsgálta és ^ azt mondta neki: ^ _ — öregem, maga sokat ^ iszik: ez árt a szemidegeinek. Ha nem hagyja abba az ivást, 5 megvakul. $ Az asztalos megvakarta a $ fejét és így felelt: $ — Nézze, doktor úr, látni én ^ már eleget láttam az életben, ^ de inni még nem ittam eleget. Fürtös Gusztáv A szódásüveg csepp Húsvéti bált rendez az IBUSZ Április 10-én a Hungária és a Belvárosi Kávéházban az IBUSZ húsvéti bált rendez külföldi és magyar vendégeknek. A bálra számos országból érkeznek vendégek, különösen Olaszországból és a Német Szövetségi Köztársaságból. A műsorban a Budapest Táncegyüttes feleleveníti a magyar húsvéti népszokásokat és táncokat, s a vendégeknek az IBUSZ egy-egy szép hímes tojással kedveskedik. Álmos, unalmas volt az értekezlet. A részvevők kókadtan csücsültek az asztal körül, jegyzet fölé hajló fejjel némi érdeklődést mímeltek. S ekkor... Valaki megszomjazott és az előtte álló szódásüveghez nyúlt. A sár- gablúzos nő megragadta az üveget, nyomkodta a kart, de az meg se moccant. Küszködött, egy kicsit, aztán úgy tett, mintha nem is akarna inni. Baloldali szomszédja gáláns férfiú módjára átvette az üveget. Az asztalsor felélénkült. Fél szemmel még az előadó is odapislogott. Az üveg fájdalmasan sikol- tott, de tartalmát tovább őrizte. Ekkor a jobboldali szomszéd következett. így kell ezt csinálni — nyúlt gőgösen a karhoz. A régimódi kék- cirádás üveg fülsértő hörgéssel utasította vissza a támadást. Végre, a szem- benülő bácsiika értő ember volt. A viz sustorogva szökkent ki börtönéből s jóságosán, széles körben, hűs permettel üdített mindenkit. A pohúrba egy sem jutott. Többen cédulákon fogadást kötöttek, elég lesz-e a szódavíz a beszéd végeztéig, bírja-e addig szusszal a permetezést? A légkör, feszülten vibrált, néha az előadó is csuklott egyet, pedig még csak a beszéde derekát rágta. Aztán ... Egy erélyes kéz felkapta a kedves kékcirádás üveget s letette az asztal alá. Álmosan, folyt tovább az értekezlet. A részvevők kókadtan csücsültek az asztal körül, jegyzet fölé hajló fejjel, némi érdeklődést mímeltek ... k. m. mind erősebben és erősebben. Érezte, hogy kabátja alatt hátához tapadt az ing; a terem, mintha hirtelen kitágult volna, egyszerre riasztóan hatalmas lett. B. csak homályosan és valószínűtlen távolságban látta a pulpituson álló három férfit, s alattuk a görnyedt, jelentéktelen alakot. Egyetlen szörnyű pillanatig úgy érezte: ő áll most tehetetlenül a pulpitus előtt, őt sodorja, viszi feltartóztathatatlanul valami, ami mindennél és mindenkinél erősebb. Valaki megrántotta kabátját és suttogva kérdezte: rosszul van? B. megrezzent és erőt vett magán. A hallgatóság már elfoglalta helyét, s az elnök az ítélet indokolásába kezdett. A gyilkos mereven ült: kezét a térdére fektette, ujjai meg-megreb- bentek. Az ablakot nézte, a négyszögekbe foglalt tiszta, márciusi fényt. B. nem várta meg a tárgyalás végét, kipréselte magát az ajtón. A folyosón, a lépcsőkön emberek álltak, várták a hírt. B. kisétált a komor épületből, s lassan elindult a Körút felé. Érezte: azt a percet és a hangot soha az életben nem felejti el. Tűnődve nézte a járókelők nyüzsgő forgatagát. „Oh ember — mormolta az ezeréves verssort —, tartsd meg a Törvényt és élj tisztességesen .. Balogh László AZ ÍTÉLET sem hagyta el a termet, konokul és kitartóan nézte a férjét.) A folyosón, minden átmenet nélkül, hirtelen lármává erősödött a moraj. Súlyos lépések csattantak, s az ajtóban két megtermett fegyőr között feltűnt a gyilkos. Jól szabott, szürke ruhát viselt, kigombolt hófehér inget. Mielőtt a terembe lépett, egy pillanatra megtorpant, B., aki közvetlenül mellette állt, hallotta, amint alázatosan, csaknem suttogva jó napot kíván, majd megbilincselt kezét arcához emelve, szinte futva a pádhoz sietett. A tudósítók nyomban blokkjaik után kaptak, vakuk lobbantak, a filmoperatőr közvetlen közelről, premier plan- ban fotózta a mészfehér arcot. Csaknem abban a pillanatban bevonult a tanács. Az elnök intésére a gyilkosról levették a bilincset, majd mindenki felállt. Pontosan két óra volt, amikor elhangzott a szó: a leg- szörnyübb, amit hallhat az ember. B-nek úgy tűnt, a személytelen, szinte közömbös hang egyszerre betölti a termet, s a padlóról, a falakról, a mennyezetről visszapattanva visszhangként ismétlődik B. a tárgyalóterem ajtajá- S ban szorongott, néhány fegy- j őr és egy rikító eleganciával ! öltözött, termetes hölgy mö- : gött. Kora tavaszi, szeles dél- \ után volt, a terem ablakain i bágyadtsárgán vibrált a kinti S fény. B. órájára pillantott, • még néhány perc hiányzott a J kitűzött időből, amikor a bí- : róság kimondja az ítéletet a ! gyilkos felett. ! A hatalmas terem zsúfolá- ! sig megtelt, a tömött padso- ! rokban B. felhevült, a többig napos tárgyalás izgalmaitól \ felajzott, kipirult arcokat lá- \ tott. A pulpitus előtt hivata- ! los fontoskodással mogorva ! teremőr sétált, időnként ar- i rébb tolta, majd visszahelyezni te az asztalra állított mikro- \ font. A sajtóasztalnál napila- l pok tudósítói csevegtek, fil- ! mesek, fotóriporterek állítgat- l ták masináikat. Az ügyész az ! irataiba mélyedt, a védő (zö- I mök, elegáns férfi) nyakken- l dőjét igazgatta. Csend volt, | csak a folyosóról szűrődött be \ állandó, tompa moraj, a kinn- ! rekedt száz és száz ember | háborgó méltatlankodása. B. I egy asszonyt figyelt, aki sze- \ méig lehúzott kendővel, gör- \ nyedten a fal mellett lapult, \ kifejezéstelen, merev tekinte- \ tét egy pillanatra sem emelte ! fel. Az asszony a gyilkos fele- i sége volt. Mindennap eljött a i tárgyalásra, félrehúzódva, 5 hang nélkül ült. (A szünetben , zött vált el kinek-kinek menynyi jutott emberségből. Mamcserov rendezői koncepciója zártsága ellenére is elmond mindent a korról, s a kor emberéről. Kiből mi lett, hová jutott, vagy hol végezte. Mindehhez elég néhány felvillantott kép a múltból, egy montázs-sor, egy érettségi bankett névsorolvasása, önmagáért beszél a szecessziós erkélyhez tartozó jólápolt kislány felidézése, s a ^ viskók nyomorában szenvedő elgyötört gyermekarc, megjelenése egy gyalulatlan fakereszt láttán. De nem szégyelli a jelen egy-egy betegségét sem bemutatni. Éles a kontraszt az idős orvos és egyetlen örököse Ádi életfelfogása, vagy az élsportoló cinizmusa és a fiatal tanítónő lelkesedése, hivatássze- retete közt. önmagáért beszélj a film befejezése is. Az öreg ^ orvos utolsó cselekedetével is ^ addigi életét, saját szavait iga-i zolja: „Én a Móré famíliának* sem fogok ciánkálit felírni S kalmopyrin helyett... S itt kell beszélnünk az or- ^ vos megformálójárói, Páger ^ Antalról. Ma már nehéz len- * ne eldönteni, vajon nélküle isS lehetne-e ilyen a film. Páger 5 Antal egyénisége, eszköztelen ^ játéka az amúgyis pozitív fi-^ gurát valóban hősi magaslatra ^ emeli. Felismerjük alakításé-^ ban az öregember gondolatvi- 4 lágának, viselkedésének, élet-S szemléletének minden ámyala- $ tát, s mégsem érezzük natura-^ listának. Kapcsolata betegei- ^ hez, feleségéhez, volt osztály-^ társaihoz, sétája a kertben,^ délutáni kibicelései a sakkozó S barátai mellett, a fiatal tanító- * nő iránt érzett szeretete, mind- 5 mind egy-egy olyan a|-ró $ mozaik, amely nélkül nemcsak $ az ő alakítása, de maga a $ film sem lehetett volna ilyen ^ egész, ilyen teljes. A film többi szerepei szinte $ epizódszerepek. Van néhány $ jobb, s néhány gyengébb. A $ jobbak közül kell kiemelnünk $ Dajka Margit beteg szakácsnő- S ját. Dajkának ebben a villa-5 násnyi szerepben is sikerült 5 emlékezetesnek maradnia, s $ talán nyugodtan mondhatjuk, | jelenete, a film leglíraibb né-5 hány perce. Hngvár Mária $
