Pest Megyei Hirlap, 1966. március (10. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-23 / 69. szám

NYITJÁK A SZŐLŐT m % a Csemői A Hatni Gazdaságban. A napok óta tartó kedvező időjárás sürgeti az elmaradt munkálatok befejezését Tomes ányi Sándor felvétele Havi 4—5 ezer forint a családi kereset A magyar nyelvnek na­gyon szemléletes kifejezése van arra, hogy milyen a példás tisztaság. — Olyan tiszta, mint a patika — mond­ja a magyar ember, ami­kor azt akarja kifejezni, hogy kivételes rendet, tisz­taságot tapasztal. Ez ötlött eszembe, amikor végighaladtam az Alkotmány Tsz két tehénistállóján, ahol Sziládi Sándor az állatgon­dozó. Egy esztendővel ezelőtt ke­rült ide a Sziíódi-család. Ahogyan a termelőszövetke­zeti irodában hallottam, Szi­ládi a vezetőség teljes meg­elégedésére dolgozik, és er­ről magam is meggyőződ­tem. A marhák alatt friss alom. Olyanok az állatok, mintha parádéra készítették volna elő őket, és ez nemcsak a jól tartott tehenekre és a hízómarhákra vonatkozik, ha­nem a növendék jószágok­ra is. Tulajdonképpen azért in­dultam el, mert Bakosi Fe-, re ne, az állattenyésztési bri­gád vezetője megjegyezte, hogy Sziládiék a múlt hó­napban is megkerestek 4400 forintot. Ezzel még nem közelítették meg a legna­gyobb havi „bevételüket”, hiszen a tehenek nagy része vemhes, és a fejősért járó teljesítménybér ilyenkor ke­vesebb. Az istállókban nemcsak Sziládi Sándort találtam, ha­nem egy kisebb brigádot. Többen serénykednek. Ki fej, ki almoz. Sziládi végzi a legnehezebb munkát. — Igaz az a havi négyezer forint? — Hát hogyne! — Szép jövedelem az egy embernek. — Egy családnak! — ja­vítja ki szavaimat a te­henész. — Mert mind a né­gyen, az egész család dol­gozik. Hajnali két órakor talpra. Nemcsak én, hanem a feleségem, a fiam meg a lányom. Fél háromkor kez­dődik a munka az állatok körül. Aljazás, trágyahor­dás, fél ötkor már tart a fejés. — Hány jószágot gondoz a család? — Százötöt. Húsz fejőste­hén, hatvanöt növendék- és húsz hízómarha. — Ahogyan látom, a két segítség még olyan iskola- köteles korban van. — Persze. Teréz lányom és Ferenc fiam is tanul. — Mikor? — Leginkább reggel. Hat­óra—fél hét felé befejezzük a munkát, és akkor a reg­geliig van idő a tanulásra. — És mire költik a pénzt, amit keresnek? — Nincs házunk. A ter­melőszövetkezet vezetősége biztosított átmeneti lakást. Szóval van mire takarékos­kodni. (—ssi) Az olajtól a kőnyomatig Vasárnap nem mindennapi kiállítás nyílt meg a ceglédi Kossuth Múzeumban. Az or­szágban először itt mutattak be egy tárlatot: képeket és rajzokat úgy, hogy az alkotá­sok mellett ott láthattuk azo­kat az eszközöket is, ame­lyekkel készültek. Mit láthatunk? A festészet és rajzművészet anyagait és eszközeit, valamint hasznos és érdekes kísérőszöveget ezek­ről. Nem képzőművészeti gyorstanfolyamot, hanem né­hány ismertető szót, amely időben is elhelyezi az egyes technikák (olaj-, vízfestés, tempera, freskó, kőnyomat stb.) keletkezését és röviden a lényegükre is rávilágít. A vándorkiállítás anyagát a múzeum a helybeli képzőmű­vészek alkotásaival is kiegé­szítette saját gyűjteményéből. Foglalkozik a kiállítás a grafikával is, amely legalább olyan ősi eljárás, mint a fes­tés. Különösen Keleten: Kí­nában és Japánban van nagy hagyománya a tussal való fes­tésnek, rajznak. Illyés Gyula írja kínai fordításai elé: „ná­luk az írás olyan, mint egy kép, és minden kép hasonlít az írásra”. Egy eredeti színes: japán fametszetet is látha­tunk — méltán híresek ezek a metszetek, hiszen legna-j gyobb mesterük, Hokusai már 5 a XVIII. század végén a tö-^ kle tess égig fokozta e techni-^ kát. $ Nem lehet célja ennek a ki-«; állításnak, hogy a festés mes-í térségének — még kevésbé ^ művészetének minden csínját-ig bínját és fogását megmutassa $ vagy feltárja. Inkább beveze- \ lést akar adni ahhoz, hogy aj technikai ismeretek bivtoká-^ ban t ■"‘rabban ts tudatosak-^ ban válasszuk el egymástól 5 az értékes és értéktelen mű­alkotásokat. Hogy kevésbé té­vesszen meg bennünket a fe­lületek technikai csillogása, amely gyorsan elvonja a fi­gyelmet a tartalmi üresség­ről. Hoppál Mihály PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉD» JÁRÁS É3 C E6LÉD VÁROS R X. ÉVFOLYAM, 69. SZÁM 1966. MÁRCIUS 23., SZERDA GÉPSZEMLÉK UTÁN JAVULT A GÉPJAVÍTÁS AZ ALKATRÉSZHIÁNY VÁLTOZATLAN Speciális gépek, kisebb gépkocsik kellenének TÖRTÉL Minden segítséget megadnak A Törteit Községi Tanács Végrehajtó Bizottsága már­cius 16-án tárgyalt a község cigány lakosságának helyzeté­ről. Megállapították, hogy az elmúlt évben a községben la­kó cigányok munkába állítása és lakáskörülményeik megja­vítása terén nem javult lénye­gesen a helyzet. Felhívta a végrehajtó bizottság a község vezetőinek figyelmét arra: vé­gezzenek felvilágosító mun­kát, hogy minél több cigány állandó munkát vállaljon. Lakáshelyzetük megjavítása érdekében úgy döntött a vég­rehajtó bizottság, hogy az építeni szándékozó családok­nak minden szükséges segítsé­get -megadnak. A virágüzlet kirakatában tábla jelzi a névnapokat: Sán­dor, József. Belépek. Virágillat, hűvös és csend. Kezem még a kilincsen, de máris hangzik a felszólítás, ud­variasan, előzékenyen. — Tessék parancsolni! A pult mögött ismerős arc. Nem csoda, hiszen Szabó Fe­rencivé nyolc éve vezeti az üz­letet. ........ -............... — Emlékezetes események? — ismétli meg a kérdést. A nőnap! Valósággal kifosztot­ták az üzletet. Pedig bőven el voltunk látva — s már sorol­ja is a neveket, nem győzöm követni: hajtatott szegfű, tuli­pán, ibolya, hortenzia, pálma­féle, különböző zöld nö­vények. Valamennyi el­fogyott. A névnapoknál a népszerűbbek hozzák a forgalmat. így például Má­ria, Katalin, Anna, Erzsébet, Éva, János, Sándor, József. Vi­rágban bőven van választék mindig. Anna napon a nyár bővelke­dik változatokban. Éva köszön­tői számára a kertészet szol­gáltat vágott tulipánt, szegfűt és újabban egy külföldi külön­legességet, a fréziát, amelyet Budapestről kap az üzlet. És vannak állandó jellegű növé­nyek. Áru érkezik hatalmas cso­magokban. A beszélgetés szü­netében szemlélődöm. Látom, hogy a belső helyiségben ket­ten dolgoznak, Sárközi József- né és Morvái István né. Fenyő- gallyakból formálnak csokrot, koszorúkat. — Készülünk az újabb ün­nepre — folytatja visszatérve Szabó né — közeledik április negyediké. Rengeteg a megren­delés koszorúkra. Kukla Valéria — Még ennél is sajnálato­sabb, hogy olyan alkatrészek­hez is nehéz hozzájutni, ame­lyek közvetlenül a gép üzeme­lését szolgálják. A műtrágya­szórókhoz például a kihordó­szalag hiányzik. — A Vörös Csillag Terme­lőszövetkezetben azért áll egy új gép — már egy hó­napja —, mert nem tudnak két kúpfogaskereket sze­rezni hozzá. A garanciális szerviztől ugyan voltak kinn, de csupán levél érkezett a hiányzó alkatrészek helyett. — A géppark kiegészítésére, frissítésére elsősorban ott vol­na szükség, ahol régebbi típu­sú gépekkel dolgoznak. Általá­ban speciális gépek beszerzé­se volna célszerű, mint pél­dául a szervestrágyamarkoló. — Decemberben érkeztek meg a tsz-ekbe a bálázó gépek, amelyek szintén gyorsítják a munkát. — Kisebb furgon gépkocsik­ra is szükségük volna a terme­lőszövetkezeteknek. Megköony- nyítené az anyagbeszerzést, s olcsóbbá tenné a fuvarozást! OyaKfáM -leléhtékíélen teher­rel kell 3—4 tonnás kocsikat igénybevenni, mivel nincs ki­sebb — mondotta Potoczki Jó­zsef gépesítési előadó. —t— Az orosz verseny győztesei A város úttörői is lebonyo­lították a tanulmányi verseny keretében az orosz nyelvi ver­senyt. A normál tagozatú hetedik osztályos tanulók közül első a Széchenyi téri iskolába járó Nagy Judit lett, második Szu- nyogh Vera, a Hámán Kató iskolából. Az orosz tagozatú hetedikes versenyzők közül Zsadon An­na, a Földváry Károly iskolá­ból első helyet ért el, második lett Sípos Mária a Hámán Kató iskolából, Arató László, a Mészáros iskola tanulója harmadik helyezést kapott. A nyolcadikosok közül, akik a normál tagozatú osztályok­ban járnak, a Táncsis iskola tanulója, Velkey Imre lett az első, második Pintér Ilona, a Széchenyi téri iskolából, har­madik Szabó Ferenc a Mészá­ros iskolából. Az orosz tagozatú nyolcadik osztályokból versenyre indu­lók között első helyet érde­melj Plgtz Margit, a Hámán Kató iskola tanulója, Orgová- nyi László a Földváry iskolá­ból második lett. Akik a várost naponta „kiszolgálják" Igazgatók a kereskedelmi alkalmazottak bérrendezéséről Naponta állunk velük szem­ben: kenyeret, húst, cukrot kérünk tőlük. Ök teszik asz­talunkra az ételt az étter­mekben. Nincs is ebben sem­mi különös: a társadalmi munkamegosztás természetes rendje szerint van ez is. Va­lamilyen formában mindnyá­jan „kiszolgáljuk” embertár­sainkat. Ki szövetet sző, ki ruhát varr, ki a kenyerünket süti, ki gépkocsit gyárt vagy szenet váj a tárnák mélyén ... A kereskedelmi dolgozók pe­dig közvetlenül szolgálnak ki naponta az üzletekben, bü­fékben, éttermekben. Hányán dolgoznak váro­sunkban a pultok mögött, az*» éttermek konyháiban, asztalai \ mellett? Erre aligha gondo- $ lünk, miközben legtermésze- $ tesebb életszükségleteinket — $ élelmünket, ruházati felszere- $ léseinket — vesszük át ke- 5 zükből. ^ Cegléden a lakosság 3,6 $ százaléka — valamivel több, $ mint a 3,4-es országos átlagé — csaknem 1400 ember végzi $ a város és részben az itt vá- $ sárló környékbeliek napi ki- 5 szolgálását. A nemrégen végrehajtott $ bérrendezés során a kereske- $ delmi alkalmazottak fizetése $ is emelkedett. Hogyan hajtották végre a i bérrendezést városunk három $ legfontosabb kereskedelmi\ vállalatánál? A kérdésre a§ három igazgató, illetve a $ földművesszövetkezetnél az $ igazgatóság elnöke válaszolt a $ kérdésre. — A bérrendezés során fi- ? gyelembe vettük a munkában $ eltöltött időt és a szakmai $ felkészültséget. A rendelke- $ zésre álló bérkeretet úgy ősz- ^ tottuk szét, hogy ez a fizetés-^ rendezés is bérpolitikánk § alapvető célkitűzését szolgálja: ^ a jobb munkáért több jöue-^ delmet. Végső soron a vásár-^ lók érdekében cselekedtünk, ^ amikor a jobb munkát hono- ^ ÖREGEK — NAPFÉNYBEN vanezer forintos bérkeret fel­osztásáról. Balogh Ferenc, az fmsz igazgatóságának elnöke: — Arra törekedtünk, hogy érvényre jusson az az elv, hogy a nagyobb anyagi felelős­séget nagyobb anyagi megbe­csüléssel honoráljuk. A bér­rendezéstől azt várjuk, hogy hálózatunkban megszűnjön a fluktuáció, ami — vélemé­nyem szerint — be is követ­kezik, mert a kiskereskedelmi dolgozók is mindjobban meg­találják számításukat jelenle­gi foglalkozásukban. (—méti—) Élvezik a tavaszi napfényt az abonyi szociális otthon ud­varán. a gondozottak. Az egykori kúria kertjében otthono­san tereferélnek az asszonyok, míg a vállalkozó szelle- műbb bácsik a zöldséges kertet ássák Szerfölött ked­velem az olyan rövid és mai tár­gyú írásokat, amelyek minden­napi életünket tükrözik. Az ilye­nekhez legköny- nyebben az apró­hirdetések rovatá­ban jutok. Szere­tem, mert a feles­leges szószaporí- tást nem tűri, mindig a lénye­get mondja, tömö­ren, velősen. Itt van például ez a kutyabarát, aki elveszett ebecskéjét siratja. Siratja, pedig — mint a továbbiak­ban kiderül — az elveszett kutyus- ka hamarosan ab­ba a korba ke­rül, amidőn a ter­mészet örök tör­vényeinek enge­delmeskedni kényszerül. Nem megrendítő? Érdekesek még azok az apróhir­detések is, ame­lyekben albérleti szobát keresnek. „Nem főzök” — írja az egyik. „Nem mosok” — közli a másik. „Nem főzök, nem mosok” kérkedik a harmadik. Aki mindenkit túl akar licitálni, az­zal kecsegteti a főbérlőt, hogy „diplóMús” — „intelligens”, „szolid”, „józan”. Az egyik hir­detésben fiatal házaspár keresett szobát. „Jó ked­vet viszünk a házba” — írták. Kaptak-e szobát szegények, nem tudom. A föbérlők általában úgy vé­lekednek, hogy le­gyen az albérlő inkább egy kissé bánatos, de nőt­len. Aztán sűrűn ta­lálkozom az apró­hirdetésekben az „igényes” szóval. Saxofon eladó, csak igényesnek. Ez azt jelenti, hogy a kérdéses Saxofon nagyon szép, nagyon jól szól, az ára pedig borsos. A Wart­burg autót is csak igényesnek kínál­ja a tulajdonosa. Ezt is megértem. Igényesnek reka- mié, igényesnek szuperrádió, igé­nyesnek perzsa­bunda — megér­tem mindet... Hanem azt, hogy „Hatszáz négy­szögöles telek Pi­lisvörösváron csak igényesnek eladó” — ezt már nemigen értem. (Cs.) szülni, a szemlék idején volt még gép a tsz-ek javítóműhe­lyeiben és a gépjavítónál. — Ezek a gépek azonban egyelőre még úgysem kerülné­nek használatba; fűkasza, rendsodró, csak később lesz rá­juk szükség. — A gépek javítási idejének elhúzódását elsősorban az al­katrészhiány okozza. Felújított erőgépeket kénytelenek úgy át­venni a termelőszövetkezetek, hogy nincs rajtuk városi vilá­gítás, mivel az úgynevezett cseresznyeégőt nem tudják be­szerezni. Az elmúlt hét végén befeje­ződtek a városban — és a já­rás területén is — a termelő- szövetkezetekben a gépszem­lék. A városi tanács mezőgaz­dasági osztályán Potoczki Jó­zsef gépesítési előadót keres­tem fel, s tőle kértem tájékoz­tatást, mit tapasztalt a szem­lék során? — A tavalyi évhez képest minden termelőszövetke­zetben javulás tapasztal­ható. A javításokkal ugyan nem tudtak mindenütt időre elké­Kifosztották az üzletet rálva a vásárlókkal való ud­varias foglalkozásra ösztönöz­tük a kereskedelmi dolgozó­kat — mondotta Kürthi And­rás, az Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalat igazgatója. — A Vendéglátóipari Válla­latnál sokan dolgoznak rossz munkakörülmények között — tájékoztatott dr. Hajdú Endre igazgató — s természetesen, az ő fizetésüket nagyobb arány­ban emeltük. A fizetésrende­zés előtt meghallgattuk az üzletvezetők véleményét, s alapos előkészítés után dön­tött a vállalat vezetősége a rendelkezésre bocsátott hat­Igényesnek eladó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents