Pest Megyei Hirlap, 1966. március (10. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-19 / 66. szám

Szentendre X. ÉVFOLYAM, 23. SZÁM 1966. MÁRCIUS 19., SZOMBAT Címzett: a Mathiász Tsz Szentendre Városi Tanács VB Titkársága levelet intézett a Mathiász János Tsz vezető­ségéhez: „A Szentendrei Városi Ta­nács 1966. február 25-i ülésén tárgyalta a termelőszövetkeze­tek 1965. évi gazdálkodási eredményeit és az 1966. évi feladatokat. Megállapította, hogy a Mathiász János Tsz gazdaságilag megerősödött az elmúlt évhez képest, egyenle­tesen fejlődött. Az előző évi szinthez mérten a részesedés 27%-kal, a forgóalap 69%-kal haladja túl az 1964 évit. A termelőszövetkezet vezetése jó, s az elért gazdasági ered­ményekért a tanács a terme­lőszövetkezet vezetőségét elis­merésben részesítette. További eredményes gazda­sági tevékenységet kívánok a városi tanács nevében. Szelényi István sk. vb-titkár” Jogosítvány 21-én délután fél hatkor az MHS városi szervezete motor- kerékpár jogosítványszerző tanfolyamot indít Kossuth Lajos u. 5. szám alatti helyi­ségében. Jelentkezni még ma lehet ugyanott, 5—7 óráig. Siker Szombathelyen A szentendrei napok folytatása — Három város a kisfesztiválon Kórusunk hét számot énekelt A múlt év őszén, a szent­endrei napok keretében vá­rosunkban országos jellegű kamarakórus-találkozó és hangverseny is lezajlott, amelyből a rádió is közve­tített részleteket. Itt volt akkor és elismerést érdem­lően szerepelt a szombathe­lyi kamarakórus is, Németh István karnagy vezetésével. A kórusok között kialakult barátság ápolása és erősíté­se, valamint egy hangverse­nyén való közreműködés ér­dekében városunk művelődési ott­honának kórusa — meg­Az első hajók Foto: Kovács Ady a KISZ-klubesten Műsoros klubdélutánt tar­tott a Szentendrei Papírgyár KISZ-szervezete a gyár kul­túrtermében több mint száz vendég jelenlétében. Dobos István bevezetője után Tabi László Évforduló című vidám jelenetét adta elő nagy sikerrel Oláh Valé­ria, Bújna Éva és Csúcs Já­nos. Ezután Puskin: Tatjána levele Anyeginhez követke­zett. Több vidám jelenet után a tánckar Baráti tánc című számának bemutatására ke­rült sor, amely olyan sikert aratott, hogy meg kellett is­mételni. Hogy a klasszikus zene kedvelői is elégedettek legyenek, Némethy Ari Bee­thoven: Für Elise-jét, majd Strauss Anna-polkáját adta elő zongorán, komoly felké­szültséggel. Befejezésül Pintér József rendező Ady Finita cí­mű versét mondta el szug- gesztív erővel. Előadás után következett a tánc, a Cementgyár tánczene­karának közreműködésével. Kató Zsuzsa JEGYZETFÜZET selhetetlen a levegő. Sze­rintünk ki kellene tisztítani a csatornát, mégpedig sür­gősen! ★ Nemcsak a kenyerünkkel van baj, de a péküzem ké­ményével is. Ugyanis, ha sütnek, szinte pernyefelhő­ben úszik a környék. A gim­náziumban például nem le­het az udvaron tartózkodni. Tisztelt péküzem, ennek is a rossz liszt az oka? Passuth László dedikált Szerdán este telt ház előtt került sor arra az író—olvasó találkozóra, amelyen Székely Lajos, a városi művelődési csoport vezetője köszöntötte íróvendégünket, Passuth Lászlót. Passuth mintegy fél­órás előadásban ismertette író­vá válásának történetét, és első, nagy sikerű regényének „születési” körülményeit. Majd feltett kérdésekre vála­szolt, végül dedikálta az ol­vasók könyveit. Orvosi ügyelet Szombat déltől hétfő reg­gelig a város ügyeletes or­vosa dr. Katona Gyula kör­zeti orvos (Gőzhajó u. 2.). Sürgős járóbetegek részére vasárnap 9—10-ig különren- delést tartanak a körzeti orvosi rendelőben (Bükkös­part). hívásra — március 12— 13-án két napot töltött Szombathelyen. A vendéglátó szombathelyi kóruson kívül ott volt még a veszprémi egyetem kama­rakórusa is. A három kórus nyitószám­ként, közösen, Pitoni: Boldog, aki énekel... és Kodály: A szép énekszó múzsájához című műveket énekelte és ezzel megteremtette az ünne­pi hangulatot. Meleghangú üdvözlések után egymást kö­vetve mindegyik kórus két­szer lépett dobogóra. Kóru­sunk, Kovács Lajos vezeté­sével hét jelentős művet adott elő szép sikerrel. A nagy számú közönség hosszú vastapssal jutalmazta Szent­endre ‘ énekkarát. A Népművelési Intézet ottlevő képviselője me­legen gratulált a pro­dukcióhoz és ismeretlen szombathelyiek is „leszó­lították” az énekeseket egy-egy elismerő kézfo­gásra. Énekkarunkról — tárgyila­gosan elmondhatjuk — az volt az általános vélemény, hogy hangzása csiszolt, tiszta és. kulturált; műsorát pél­damutató igényesség jellem­zi, valamint a mai kórus­művészet iránti érdeklődés. S a jó vélemény, amelyet Szombathelyen mondtak, újabb adalék ahhoz a siker- sorozathoz, amelyet tavaly kezdett meg a kórus. Emlékezetes még a múlt évi székesfehérvári, majd esztergomi bemutatkozás, amely meghívásra tör­tént. A sikerhez olyan külsősé­gek is hozzájárulnak, mint a női kórus tagok ünnepi egyenruhája. Valóban ízlése­sek a ruhák. Az énekkar tagjai még most is boldogan beszélnek arról, hogy Szombathely tanácsa, az ottani Ady Endre Mű­velődési Ház igazgatósága és vendéglátó kórusuk mi­lyen megható figyelmes­séggel vette őket körül. A szombathelyi úthoz, ter­mészetesen Szentendre taná­csa is hozzájárult: biztosította a tetemes útiköltséget. — 1 Legalább választ... Lapunk március 5-i számá­ban Vagy Pestről vagy jól címmel néhány sorban, szám- lálhatatlan panasz alapján bí­ráltuk mindennapi kenyerünk minőségét, élvezhetetlensé- gét, s azt állítottuk, hogy a szomszédos községek java ré­szében kifogástalan kenyeret gyárt ugyanaz a Sütőipari Vállalat. A cikket azzal zártuk, hogy ha a mi szaküzemünk képte­len emberi élvezetre alkalmas kenyeret készíteni, intézked­jünk a kenyérnek Budapest­ről való szállításáról. Megjelent cikkünkre azon­ban sem a Sütőipari Vállalat, sem városi tanácsunk nem válaszolt — azóta sem. De azóta kenyerünk sem javult semmit, így aki csak teheti, Pestről vagy a távolabbi Du- nabogdányból, vagy Pilisszán­tóról szerzi be a mindennapit. Pedig ha a kenyér nem ja­vul — legalább választ kapnánk... SZEKERES NÉNI TÁNCRA PERDÜLT Ki a legidősebb „fiú“ Pócsmegyeren ? Megkapó volt, ahogy a meg­hívott hetven éven felüliek, ki ruganyosabb, ki nehézke­sebb léptekkel, vasárnapi ün­neplőben megjelentek a ta­nácsháza legnagyobb szobájá­ban, a „nagyteremben”’, s helyet foglaltak, mint ünne­peltek. Rothmayer Andrásné Vöröskereszt-titkár és T. Zsig- mond Istvánné, a nőtanács elnöke szervezésében, öregek napját rendezett vasárnap délután járásunk legkisebb községe, a nyolcszázhuszon- négy lelkes Pócsmegyer is. Ugyanúgy, mint tavaly, s ahogy Szigetmonostor és Po- mdz is évente megrendezi. Csak mi, szentendreiek nem! Dr. Dugár József, a már harminchat éve közöttük élő nyugdíjas orvos is köszöntötte őket nagyon közvetlen sza­vakkal: „Az öregség nyuga­lom, de nem tétlenség, a föld­művelő gazdaember és orvos lehet nyugdíjas, de tétlen nem lehet soha!” Utána óvodás lánykák ked­veskedtek versekkel, karének­kel, majd a nőtanács és a Vö­röskereszt tormás virslis, sü­teményes, teás uzsonnát szer­vírozott. A lemezjátszó vidám magyar nótát játszott, s a majdnem legöregebb Szekeres néni az első lemezre táncra perdült egy kortársnőjével. Nehéz feladat volt a leg­öregebb férfit és nőt kiválasz­tani! Szekeres néni korelnökségé­ben már meg is állapodták, mikor Györy Józsefné meg­magyarázta, hogy ő nyolcvan- négy éves, Szekeresné eggyel alatta járt még az iskolába. S a legöregebb „fiú” nem Kálmán Sándor, hanem Ócsai Pista, mondotta Győry néni, „hiszen azzal jártam egy osz­tályba!” A nyolcvannégy évesek te­hát nemcsak örülni, táncolni, de jól emlékezni is tudnak. H. L. Hová menjünk? Szombaton: Városi tanács: 16 órakor; 16 éveseknek a személyi iga­zolvány átadása. Művelődési otthon: 16 éve­sek bálja, 20 órakor. Helyőrségi klub: 20 órakor, műsoros vidám est, tánccal egybekötve, „16 évesek bálja”. Mozi: Ezen a nyáron 5- kor című finn film. Vöröskő Étterem, Tahi: Móka és... címen zenés iro­dalmi est délután 6 órakor. Vasárnap: Ferenczy Károly Múzeum: földszint: Ökori tárgyak ki­állítása, lapidárium. Szerb Egyházművészeti Mú­zeum: nyitva 11—16-ig, 11 órakor díjmentes tárlatveze­tés. Leányfalu, pártház: Fábián Zoltán, Szeberényi Lehel, Szentiványi Kálmán írók irodalmi estje, délután 6 óra­kor (a 26-os kilométerkő­nél). Mozi: Délelőtt matiné: Utazás a végtelenbe, este: Ezen a nyáron 5-kor, finn film. Művelődési otthon: Balogh László festőművész kiállí­tása, nyitva 10—13, 17—20 óráig. — Este 19 órától tánc a Barlangban. Tornyokért és tavaszokért Tanácstagok fogadóórája Miló Ferenc március 20-án 10 órakor Április 4. u. 14 sz. alatti lakásán, Skopál István 20-án 10 órakor Lenin u. 139. sz. alatti lakásán, Tatár János 20-án 11 órakor Perjessi Sán­dor u. 18. sz. alatti lakásán, Hóra István 20-án 14 órakor Bocskai u. 1. sz. alatti laká­sán, Szelényi István 21-én 8— 11 óráig a városi tanács I. em. '3. sz. helyiségében, , Kiss Já- nosné 21-én 18 órakor Arany János u. 2. sz. alatti lakásán. Torsok Sándor 21-én 18 óra­kor Lenin u. 7. sz. alatti laká­sán, Fábián István 21-én 19 órakor Kassai u. 1. sz. alatti lakásán, Horváth Jenő 22-én 17 órakor Ady Endre u. 70. sz. alattti lakásán, Sziráki Ferenc 22-én 17 órakor városi tanács t em. 3. sz. helyiségében, Oltai Adrienne 22-én 18 óra­bor Bükköspart 68. sz. alatti Ukí.sán, Takács Gyula 23-án 6. 17 órakor Bartók Béla u , sz. alatti lakásán, Fáik Lajos \ 23-án 18 órakor Görög u. 6. ^ sz. alatti lakásán, Stiegler Já- ^ nos 23-án 18 órakor Kőzúzó ^ u. 8. sz. alatti lakásán válasz- ^ tói részére fogadóórát tart. i EiesXö vészei \ A Szentendrei Városi Ta- ^ nács vb értesíti a város és ^ a szomszédos községek lakos- ^ ságát, hogy Szentendrén, az ^ izbégi katonai lőtéren már- i cius 19-, 21-, 22-, 23-, 24-, S 25-, 26-, 28-, 29-, 30- és 31-én S reggel 7 órától este 10 óráig § éles lőgyakorlatot tartanak. & A lőtér veszélyességi hatá- ^ rán felállított figyelmeztető ^ táblák mögötti területre a ^ megjelölt napokon és idő- ^ sznkban belépni szigorúan ti- ^ los és életveszélyes. & Kisvárosi kórház ügyeleti szobája. Az asztalon csésze fekete, a folyosón papucsok csusszanása, a falon túl va­laki sír. Az orvos kezében picit remeg a kávés edényke. Hu­szonnégy órája ügyeletes és még hátravan néhány. Éj­jel kilenc szülés volt. Fá­radt. Tulajdonképpen na­gyon fiatal. Néhány éve vé­gezte az egyetemet. Azóta...? — Azt mondja, Szent­endre? Hogy ott született, évekig ott élt, s hogy jól élt ott? — Egyetemi éveink alatt mi is sokszor jártunk ki. Még ma is — pedig azóta hány év eltelt! — gyakran eszembe jut a HÉV döcögé- se. Csillaghegy ... Békás­megyer ... Pomáz ... Ott csillapodtunk le, az már majdnem Szentendre volt. Ott, a kanyar után tűntek fel a tornyok, a PiSmán lan­kái, és tiszta időben Duna- szagot hordott a szél. — Baktattunk az utcán néha a fél évfolyam, más­kor egyedül, vagy kettesben. Szigorló évünkre úgy ismer­tük a várost, hogy a benne születettek sem jobban. — A délelöttöket a belvá­rosban töltöttük. Ilyenkor mindig megnéztük a barokk templomot a várhegyen. Ra­koncátlan kölykökként fél­lábon ugráltunk a lépcső­kön, fel s alá, többször egy­más után, mindig frissen, a játék kedvéért. Ha szeren­csénk volt, bejutottunk a nagylombú fákkal takart vö­rös szerb templomba. Egy­szer a püspöki könyvtárban is jártunk. Egy külföldi cso­porthoz csapódtunk hozzá, németek lehettek vagy fran­ciák, már nem tudom, csak arra emlékszem, hogy egy ősz úr németül magyarázott nekik. — Mért maradt ennyire meg bennem? Mert az volt a középkor. A szőnyegek fel­fogták a cipők koppanását, az ablakokon sejtelmesen szűrődött át a fény, és fá­radt világosságban léptünk a tárgyalóterembe. Benn hosz- szú asztal, zöld posztóval bo­rítva, végén aranyozott szláv kereszttel, a falak mentén öles könyvespolcok, csupa remekbe készült könyv, fölöttük püspökök képei — s mindez nekem kuriózum. — Az ősz úr nagyon fur­csán méregetett bennünket, amint kissé kopott vászon- nadrágban, vastag pulóver­rel meztelen testünkön (lá­bunkon saru) ott álltunk és sokkal inkább hihetett ben­nünket hóbortos festőpalán­táknak, mint a jövendő gyó­gyítóinak. — És a sikátorok! Milyen szerelmes voltam akkor, és milyen hosszan lehetett ott csókolózni... — A Görög Kanosában ebédeltünk, vagy lépcsőn ül­ve, zsebből. Nyáron gyü­mölcsöt loptunk, és senki nem kergetett meg, és sen­ki nem botránkozott meg — legalábbis hangosan nem. Aztán sorra jártuk a kocs­mákat. Ismertünk minden ivót, a szamárhegyi bögre­csárdákat is, és azt hiszem, bennünket is ismertek már. Jó borokat mértek ott. — Hazafelé a tömeg ... Tavasszal a turisták, hátu­kon a zsák, kezükben a bot­ra kötözött virág. Nekünk a peronon jutott hely, s ott rontottuk a „bölcsek” rosz- szalló pillantásai között a velünk egykorúak hírét... — Nyáron a nagy dunai fürdések, a napozás a szi­geten: mezítláb sétáltunk át Horányba meg vissza, és hányszor úsztuk át a Dunát a sziget meg a Postás kö­zött. Ugye, jól emlékszem a nevekre? Ősszel az avart tapostuk a Duna partján, kamasz gon­dolataink ütöttek rést a mű­vésztelep kerítésén. Oda so­ha nem sikerült bejutni! — A tél . .? A téli várost nem ismerem. Biztosan gyö­nyörű ... — Hát ezek az emlékeim. Nagyon szeretem azt a vá­rost. s nemcsak mert a leg­szebb éveim kötnek hozzá. Azóta teltek az évek és én visszajárok. Nem HÉV-en döcögök, hanem autóval, és nem is olyan sűrűn, mint akkortájt, és — furcsa — estére nincs kedvem már táncolni menni, mint akkor, szabadon, gátlástalanul. Már nemcsak szeretem, hanem érzem is Szentendrét. A visszavonhatatlanul eltűnt évekért, a szerelmekért, a hangulatokért, a falakért és tornyokért, a tavaszokért és őszökért... — Néhány hónapja egy kolléganőm került oda kör­zeti orvosnak. Irigyeltem . . . Bányász Hédi Az Ady Endre út 3. szá­mú ház szennyvízlevezető csöve meghibásodott, tavaly az áradás idején. Az árvíz után a csövet ideiglenesen megfoltozták, annak tartal­ma azonban ma is kifolyik az udvarra. Amíg fagy volt, ezt nem éreztük. Ma azon­ban tűrhetetlen szagot áraszt az egész környéken! Kedves KÖJÁL, kérjük, intézked­jenek! ★ A Kossuth Lajos utcai „díszkút” környékén is elvi-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents