Pest Megyei Hirlap, 1966. március (10. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-19 / 66. szám

PIST MM.Yí.l iffiiJnn 1066. MÁRCIUS 19.. SZOMBAT Áprüli* 10-ig: Felvételi beszélgetések a középiskolákban Megkezdődtek a felvételi beszélgetések, amelyeket a művelődésügyi miniszter ren­delkezése alapján azokban a gimnáziumokban és szak- középiskolákban tartanak, ahol túljelentkezés van. A helyes és igazságos kivá­lasztást segítő beszélgeté­seket április 10-ig min­denütt lebonyolítják. A középiskolai felvételek­nél az a törekvés, hogy megfelelő arányban legye­nek képviselve az iparban, a mezőgazdaságban dolgozó szülők arra érdemes gyer­mekei, s a műveltségi vagy anyagi szempontból hátrá­nyos helyzetben élő csalá­dok egyetlen tehetséges gyermeke se maradjon ki a továbbtanulók sorából. Fény derült egy ismeretlen szovjet hős kilétére A csolnoki temető egyik sírkövén húsz évig csak az állt, hogy „a szovjet had­sereg ismeretlen katonája”. A napokban új felirat ke­rült rá: Andrej Dimitrie- vics Batan. Tavaly nyáron ugyanis egy ogyesszai turistacsopor­tot látott vendégül az 1. kerületi MSZBT. A csoport egyik tagja elmondta, hogy édesapja a Budapest körüli felszabadító harcokban halt hősi halált, de máig sem sikerült megtudni, hogy hol temették el. Az I. kerületi MSZBT vezetői elhatároz­ták, hogy segítenek felku­tatni Andrej Dimitrievics Batan tizedes sírját. Végig­járták Óbuda, Solymár és Leányvár katonatemetőit, vé­gignézték az elesett katonák névsorát a hadtörténeti in­tézetben, míg végül Csolno- kon rábukkantak a kere­sett sírra. A sírt most a csolnoki ál­talános iskola úttörőcsapata gondozza s az úttörők azt is elhatározták, hogy levél­ben kapcsolatot keresnek a családdal. Az I. kerületi MSZBT pedig vendégül hív­ja Magyarországra az el­esett katona feleségét, gyer­mekeit. A tagság hallgatott MÉRLEGZÁRÓ KÖZGYŰLÉS A VECSÉSI VEGYESIPARI KTSZ-BEN Szótlanul, csaknem szomo­rúan üldögéltek a vecsési KIOSZ székházában a helyi Vegyesipari Ktsz dolgozói, hogy meghallgassák elnökük, Liptai János beszámolóját az elmúlt év eredményeiről — amely eredmények messze el­maradtak a korábbi évek szin­te országos hírű teljesítmé- > nyeitől. Vajon bennük, munka- ; jukban volt-e hiba? S * Igaz, nem zárták vesztesége-; sen az elmúlt évet, mert a! kedvezőtlen kép ellenére is! 14 napi részesedést fizettek | ki, sőt még szerény jutalom- < kiosztásra is sor került. A tervben szereplő ötezer j darab hajszárító gyártása < különböző okok miatt — ami-! ről sem a tagság, sem pedig a' vezetőség nem tehet — nem kezdődhetett el, és ez 1 mil­lió 200 ezer forint terme­lési érték kiesését jelentet- ; te. A kábelsarukra vonatkozó forgalmi adó változása ré- \ vén 422 ezer forinttal lett: kevesebb a nyereség. És itt: van még a rezsikulcs. Az el- i múlt években a vasipari meg- i egyezéses árak kialakításá-; nál 215 százalék rezsikulcsot j lehetett alkalmazni, a beszá-j molási időszakban azonban j már csak 167 százalékot. Ez! további 200 ezer forint tér- i melési érték kiesését jelentet- j te. A tárgyilagosság kedvéért j azonban meg kell jegyezni, j hogy a KISZÖV képviselője,; Hangyái András kifejezte j azon véleményét, hogy a hajszárítók gyártása ; rövidesen megkezdődhet j és ez nagy segítség lesz aj szövetkezetnek. A közszolgáltatás területén j azonban bajok vannak, el-; sősorban a fényképészet, va-1 lamint a női fodrászat terén. 1 De nem dicsekedhet a háztar- i tási gépeket javító, valamint j a cipész részleg sem. A kár- j pitos részleg veszteségét a j jövőben a tervbe vett OTPj hitelakció bevezetésével pró-j hálják ellensúlyozni. Ezeken a területeken ki­tűnő munkaerők állnak rendelkezésre, bizonyára a vezetőséggel össz­hangban megtalálják azokat a hibákat, amiket orvosolni szükséges a jobb munka ér­dekében. Kár. hogy a tagság a be­számoló után hallgatásba búrkolódzott, ahelyett, hogy észrevételeit megtette volna. Különösen a részlegek veze­tőinek hozzászólása, vagy akár bírálata tette volna egésszé a közgyűlést. S talán ez is lett volna a természetes. Fekete József Fla»ó lányok paradicsoma 1 tig egy lucat nyugdíjas a leg­fiatalabb városban — Tisza- szederkény statisztikai tükre Gödöllő és Ta­polca után hatvan­hatodikként Tisza- szederkény is a városok sorába lép: mint ismere­tes várossá alakí­tását legutóbbi ülésén határozta el az Elnöki Ta­nács. Legfiatalabb vá­rosunk, Tiszasze­derkény, a statisz­tikai felmérések szerint valamivel több mint 5000 la­kosával, a 9000 la­kosú Tapolca mö­gött a magyar vá­rosok népességi rangsorának utol­só helyét foglalja el. Területet te­kintve viszont 29,6 négyzetkilométer­nyi kiterjedésével megelőzi a 23 négyzetkilométe­res Balassagyar­matot. Az új várost joggal illeti meg a fiatal jelző, lakó- sai átlagosan 26 évesek, s a sta­tisztikák alig egy tucat nyugdíjast tartanak számon. A város egyébként az eladó lányok „paradicsoma” ezer férfira — az országos átlaggal ellentétben — csu­pán 990 nő jut. A férfiak vonakodtak Egymilliót „hoz" Törteién a kertészet asszonybrigádja Még három évvel ezelőtt négy brigád dolgozott a tor- teli Aranykalász Termelőszö­vetkezet növénytermesztésé­ben. A kertészetben is tevé­kenykedett egy brigád, fér­fiak, asszonyok vegyesen. A termelőszövetkezet veze­tősége megfigyelte, hogy a kertészeti brigádban az asz- szonyok szívesen végzik az aprólékos, pepecselő munkát, és az eredmények is job­bak, mint a férfiaknál. — Ebből a megfigyelésből született meg az ötlet: helyes lenne, ha átalakítanánk a kertészeti brigádot és a ter­melést nagy részben az asz- sZonyokra bíznánk — mon­dotta Fazekas Sándor tsz- elnök. — A férfiak vonakodtak. Nem nagyon tetszett ez az asszonyoknak sem, hiszen a vegyes brigádokban a gyön­gébb nemet nem nagyon fe­gyelmezte senki, és a férfiak igyekeztek a fehérnép kedvé­ben járni. — Az első esztendőben még­is sikerült valahogyan össze­hozni az asszonybrigádot. Húsz asszony kiváló ered­ményt ért el, és ez meglát­szott a brigádtagok jövedel­mén is. Erre a következő esz­tendőben magától jelentkezett tíz asszony. Az idén már harminc- nyolc főből áll az asz- szonybrigád. Egyedül a vezető férfi — no meg néhány kisegítő, akik ál­talában a nehezebb munká­kat végzik. — Megbecsüljük az asz- szonyokat. Elismerésre méltó munkát végeznek. A 110 hol­das kertészetben már mindent elvetettünk. — Az idei tervezés szerint egymillió forintot várunk a kertészettől, amely a múlt évben igen szépen teljesítette 800 ezer­forintos árutermelési tervét. — A brigád munkájában sokat segít, hogy egy részle­ge. a Zrínyi Ilona munkabri­gád elnyerte a szocialista cí­met. (— ssi) « ki» vidéki szállodában ahol laktam, kevesen tartóz­kodtak akkor tavasszal, Per­sze az évszak megjelölése neír túlzottan lényeges, de ha már leírtam, nem húzom ki. Tartózkodott ott két nyugatnémet férfi egy Opel kocsival, egy angol nő író­gépével és kislányával, jó­magam egyedül egy koffer­ral, valamint a földszinten egy olajmérnök, egy kis­asszony, akinek foglalkozása kétes volt, egy fiatal házas­pár nászúton — csak azt nem tudom, miért épp eb­be a porfészekbe jöttek nász­úira? Emeletes volt a szál­loda. Mi, tehát a németek, az angol hölgy, aki egész nap hol a kislányt, hol a gépet verte, valamint én az emeleten, a többiek pedig a földszinten laktak. A föld­szinten kényelmes társalgó is volt rádióval és televí­zióval, s ezen elmés szer­kezetek akkor is szóltak, ha nem nézte és nem hall­gatta őket senki sem. Néha szimultájj partit játszott ve­lük az unatkozó szállodás. Mert tudni kell, hogy az ő mindenki által ismert szál­lodás pultja is ott volt Még azt is tudni kell, hogy e szálloda két bejárattal rendelkezett, ami bűnügyetc- ben fölöttébb fontos, a fő­bejárat egyenesen a társal­góba vezetett, a másik az alagsorból nyílt, A harma- dil napon esti sétámról meg­térve, átmentem a társal­gón, az angol hölgy ült ott egy kanapén, s a német, aki egyébként kitűnően beszélt magyarul, szemmel láthatóan csapta neki a szelet fran­ciául, amit az angol hölgy nem nagyon értett, de szí­vesen vett. A kisasszony ki­jött szobájából, orkánkabátot viselt. Kulcsát akkor akasz­totta a táblára, amikor én leemeltem a magamét. A ke­zünk véletlenül összeért. — Pardon — rebegtem. — Pardon — mondta re­kedtes hangján és hosszú pillantást vetett rám, mirt felmenekültem az emeletre, ő meg valószínűleg kilibe­gett a szép tavaszi estébe. Alig!u „, beakasztom fel­öltőmet a szekrénybe, el­aludt a villany. Abban a pillanatban éles sikoltás hatotta át a levegőt. — Segítség! Gyilkos! Megmerevedtem. Még min­dig sötét volt. Ismét ideg­tépő sikoly. Aztán mely csend. Hideg veríték ült ki a homlokomra. Mit tesz ilyeh esetben az ember? Es van egyáltalán alibim? Tud­tam, hogy most a gyufám után kell kotorásznom. Ko­torásztam a gyufám után. Sercenés. A gyufa lángjánál jól láttam, hogy a szobám­ban vagyok. És a szekrény üres. Feltéptem az ajtót. A következő pillanatban ki­gyulladt a villany. A folyo­só üres. Lerohantam az eme­letről. A kanapé előtt fel- dúltan állt az angol hölgy. A német sehol. Gyorsan be­néztem a kanapé alá. — Mi történt? — ordí­tottam magamból kikelve. — Szemtelenkedett — mond­ta kitűnő magyarsággal a hölgy. — Maga tud magyarul? — kérdeztem meglepődve. — Megijedtem — vála­szolta. A 7 igazság az, hogy nem válaszolt. És nem kérdez­tem meglepődve semmit És nem szólalt meg magyarul, bár lehetséges, hogy tudott magyarul. És nem ordítot­tam magamból kikelve. És az is az igazsághoz tarto­zik, hogy nem kiáltott se­gítségért senki. De úgy sze­rettem volna, ha kiált. Mert harmadik napja tartózkod­tam a kis vidéki szállodá­ban, s úgy hallottam, hogy az ilyen kis vidéki szállo­dákban megesik ilyesmi. — nádas — \JFUF7 / tfr mi. m m mi. m. í » /V J JB AB Ml / JKT / . r --------­W \ 2TY W\ áTi ■EK tottak mind a ketten... — S mennyi idős? — A fiam elmúlt már ti­zenhat, a lány tizenkettő... A másodiknál is így izgultam, mint. maga, pedig orvos va­gyok. Sose szégyellje, ennyivel tartozunk az asszonynak — in­tett a szülőszoba felé. S ári bólintott és mélyet szí­vott a cigarettából. — Csak ... csak, miért tart ilyen soká ... Már két órája, s megmondom őszintén, féltem, mert elég sovány, és kétszer is meg volt fázva a terhessége alatt... Gyorsabban is mehet­ne a dolog. Nem? Az orvos elnevette magát és megcsóválta a fejét. — Csuda ember maga, hát mehetne gyorsabban is, per­sze, hogy mehetne, csakhogy itt nem időre megy a dolog, mint a százméteres síkfutás­nál ... Lehet, hogy csak reg­gelre lesz meg a ... — ... fiam ... — ... a fia, ha úgy tetszik. Persze, fiúnak kell lenni ugye­bár ... Ezt tudhattam volna ... Nyugodjon meg, sajnos, ez sokkal lassabban megy, mint a... — kacsintott cinkosan, aztán tréfás hangon hozzátette. — Jó munkához idő kell, ké­rem ... Köszönöm a cigarettát. — Kére,... hogyne . . szí­vesen — nézett az orvos után Sári, aki eltűnt a folyosó vé­gén az inspekciós orvos szobá­jában. Újra csend, újra magány és újra a gondolatok. Rótta a fo­lyósót, mintha őrséget járna, harminc hosszú lépés jobbra, harminc balra, csak éppen nincs fegyver a vállán, nincs csattogó fordulás — csak izga­lom van. Furcsa lesz azért. Tele lesz a lakás pelenkával, bőgőssel, éjszaka ringatni ke'l, a harmadik, aki most születik, betör az életbe, jogot követel magának, s a két felnőtt úgy ugrál, majd, ahogy a ... Szó sincs ugrálásról. A gyereket keményen kell nevelni. Keményen és egyszerűen. Kapjon meg min­dent, ami szükséges, de nem elkényeztetni. Fiúgyerek szá­mára nincs rosszabb, mintha elkényeztetik .. Addig nem lesz játék, míg a leckéjét el nem végzi... Csakis ilyen ke­mény eszközökkel lehet elérni, hogy ember legyen a srácból, mérnök. S meg fogja köszönni majd, egészen biztos megkö­szöni, hogy így nevelte őt az apja ... Persze a nőkre, ital­ra, kártyára vigyáznia kell majd. De hát ez már így van. A gyerek gond és felelősség, a gyerek... A gyerek! De hát hol a gyerek, még mindig semmi? Hát bele lehet őrülni ebbe ... Vagy a szülésznő húz­za az időt, hogy nagyobb te­kintélye legyen ... Ennyi ideig szülni egy gyereket... Igen. egy kicsit mindig kényelmes volt a kedves, az is lehet a baj, hogy ilyen kényelmes ... Igye­kezhetne már jobban ... Elfáradt, leült a padra, ke­resztbe vetette a lábát... és arra riadt fel, hogy ott áll előtte a szülésznő mosolyogva. — Baj van, csak mondja meg bátran, erős vagyok — ugrott talpra ijedten. — Dehogy van baj . Meg­van a gyerek, lány, szép, kis­lány, nem is olyan kicsi, majd­nem négy kiló. — Köszönöm szépen, nagyor jól tetszett csinálni — hebegett Sári... — ha lehetne, meg­nézném, meg a feleségemet is... — Hát, kérem, az most nem megy... Az asszony kifáradt, a gyerek alszik ... Tessék majd reggel jönni. . Magára is rá­fér a pihenés, hisz halálra iz­gulta magát... — rángatta meg a kötényét az asszony. — Nem izgultam, miért is izgultam volna? — mondta ki­csi* fölényesen ... — Hát, ak­kor majd reggel... Jó éjsza­kát' — köszönt és megindult lefelé a lépcsőn. A kanyarban volt egy pad. Ott le kellett ül' nie. mert úgy érezte, hogj nem bírja tovább se a boldog' ságot, se a kiállott izgalmakat« Gyurkó Géza N agyon tetszett neki az asszony, aki olyan karcsú volt, mint a nádszál, s olyan gömbié lett pisze kis orrával, hogy majdnem minden este el kellett játszani a hovámészt a kabáttal. S most ott fekszik benn, szenved, kínlódik, az új életért, ő meg itt sétái kint, kutya baja sincs, csak aggó­dik ... Még neki mondta a kedves, hogy ne féljen, nem lesz semmi baj... Az orvos is nevetett, a szülésznő is neve­tett ... — Mit fél, fiatalember, nem maga fog szülni... Maga már elvégezte a dolgát... Na, men­jen szépen haza, — mondta és egyszerűen magávalragadta a szülőszobába a feleségét. S annak másfél órája, azóta sem­mi, fejből tudja, hogy nyolc­vannégy kocka hosszában, ti­zenöt széltében a folyosó, hogy negyven és fél a barna kockák száma és még mindig semmi. Nyolc levele van a2 asparágus- nak, abból kettő szárad, egy hajtás pedig most bújik elő... Milyen könnyű az asparágus- nak! És még mindig semmi ... Az orvos jött vissza, zsebre- dugott kézzel, kicsit álmosan. — Ne haragudjon már, hogy megint zavarom ... Dehát nem értek még a dolgokhoz ... Az első gyerek ... Az orvos megállt, aztán köz­vetlen mozdulattal kinyújtot­ta a kezét... — Kínáljon már meg egy cigarettával, az enyém elfo­gyott ... Ha a feleségem nem tesz a zsebembe cigarettát, akkor én mindig elfelejtek venni ... Ha csak a fiam ki nem lopta — tette hozzá tű­nődve. — Magának doktor úr, gye­reke is van? — kérdezte cso­dálkozva Sári. — Ne legyen túlságosan be­képzelt fiatalember, másnak is lehet gyereke, nemcsak magá­nak ... — Nem azért kérdeztem, csak valahogy nem gondoltam — nevette el magát Sári és odatartotta a dobozt. Rágyúj­ha hazamenne? Elég későre jár már. — Úgysem tudnék aludni, meg hátha szükség lesz rám — magyarázza felvidámodott arccal a férfi, hogy végre egy ember, akivel szót válthat, aki segít neki, hogy a türel­metlenül várt pillanat előbb elérkezzék. — Nem hiszem, hogy segít­ségre lenne szükség, van ah­hoz itt szülésznő is, orvos ... Különben még csak egy órája, hogy bevitték a szülőszobá­ba... Eltarthat reggelig... — mondta tárgyilagos hangon az orvos, s beballagott az egyik kórterembe. M ég csak egy órája — tű­nődött a férfi, s kicsit dühös lett az orvosra. Első­sorban legalább másfél órája, nem beszélve az utóbbi hóna­pokról ... Ennek az embernek biztosan nem volt még soha gyereke, csak eset számára Sári Jánosné, egy a sok kö­zül ... Hiába, a napi munka állandó körforgása ott is fá- sulttá teszi az embert, ahol pedig életről van szó, ifj. Sári János életéről. Természetesen fiú lesz, természetesen János, és természetesen csudaszép gyerek... Csak valami baja ne történjen az asszonynak. Megállt egy pillanatra, s határozottan érezte, hogy ott, benn a szülőszobában, ahol most az asszony vajúdik, ott... ott, igen, most megrémült a szülésznő, s az orvos is ... Komplikáció van! Császármet­szés kell! Kihagy a szívverés, az asszony halottsápadt, a sze­me csukva, a homlokán kihűlő veríték, rá gondol, őrá, aki pedig mindennek az oka és haldoklik ... Ijedten nézett körül, hátha rohannak is már az orvosok vérátömlesztés operáció ... Elöntötte a verí­ték. Az órájára nézett, félti- zenkettő. S tíz óra volt, hogy behozta sziszegő, ijedt arcú fe­leségét ... — Hová mész? — Megyek, veszem a kabá­tom, kalapom és körüljárlak! A kórház karbolszagú fo­lyosóján egy férfi sétál le s fel, mintha lépésein akar­ná mérni, milyen hoszú is egy ilyen folyosó. Nyilván elhibáz­ta már néhányszor a számí­tást, mert újból és újból hoz­zákezd a méréshez. Furcsa játék ez. Először megszámolta a kockaköveket, aztán meny­nyi ebből a fehér és mennyi a barna, aztán közepére lépni, majd azon kísérletezett, hogy pontosan a talp hajlatába ke­rüljön a két kocka érintke­zési vonala... Este van, sőt, inkább már éjszaka. A folyosó csendes és kihalt, csak a férfi léptei konganak ütemesen, amint kockáról kockára lépked, mint valami gyerek. A sarokban virágállvány, rajta zöldlevelű, bokros asparágusok, fikuszok. A néhány cserép jelenti az életet az élettelen folyosón. — Még húszat lépek, és ak­kor ... — morfondírozik ma­gában, s eloltja a cigarettát az egyik virágcserépben, hogy elgondolkozva újabb cigaret­tát dugjon a szájába. Időnként az egyik ajtóra pil­lant, amely fehér, dermedt né­maságával olyan hidegen és érdektelenül szemléli az ide­gesen járkáló férfit, mint aki minden titkok tudója, s ebben a minőségben megvetéssel szemlélheti a tudatlant. A fo­lyosó végén ajtó nyílik, orvos lép ki rajta. Nyugodt, kényel­mes léptekkel halad végig a folyosón, kicsit összehunyorít­ja a szemét, amint meglátja a férfit, aztán elmosolyodik. — Nem volna mégis jobb, S»x!y a Savoyban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents