Pest Megyei Hirlap, 1966. március (10. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-17 / 64. szám
196«. MÁRCIUS 17.. CSÜTÖRTÖK MST meerei c/ílV/flP 3 Negyvenháromból csak tizenhét maradt... „A gazdaság zsámbék-új- majori üzemegységébe kihelyezett mezőgazdasági szakiskola tanulóinak létszáma az 1965. január 1-től december 31-ig terjedő időszakában — az év elején meglevő létszámhoz viszonyítva — 39,3 százalékkal csökkent...” Ezt a mondatot a Herceghalmi Kísérleti Állami Gazdaság revizora, Galántai József e hó 3-án kelt jelentéséből másoltam ki. És hozzáteszem, hogy százalékban is szemmel láthatóan magas a csökkenés, de abszolút számmal kifejezve, egyenesen megdöbbentő. Képtelenednek az osztályok A múlt iskolaév elején még 31 első éves mezőgazdasági szakmunkástanuló készült a gyümölcstermesztő és faiskola-kezelő pályára, az iskolaév végén már csak 18 maradt, és ugyanennyi kezdte meg tavaly szeptemberben a második évfolyamot. December 31-ig számuk leolvadt tizenhatra. Most csak két és fél hónap alig, hogy lemorzsolódott ebből az esztendőből, de ezalatt megint eggyel kevesebben vannak, egy tanuló pedig áthelyezését kéri más kihelyezett osztályba. Vajon hányán kezdik meg ez év szeptemberében a harmadik évfolyamot? A mostani harmadéves tanulók júniusban teszik le a szakmunkás-vizsgát, létszámuk tanév kezdetekor még 23, decemberben már csak 18 volt, azóta egy lány férjhez ment és kilépett, összesen tizenheten vannak. Három esztendeje negyvenhármán voltak. Tanulni vágyó, lelkes, vidám lányok, fiúk, többségükben mégis inkább lányok. Ma az arány más, 9 fiú és 8 lány tartott ki mostanáig. — Mi most már elszántuk magunkat, akárhogyan, de kibírjuk a hátralevő időt. A nyáron vizsgázunk, megkapjuk a bizonyítványt, aztán álmomban se jusson eszembe többé ez a három esztendő — mondja elkeseredetten az egyik lány, s mielőtt még a nevét megkérdezhetném, eltűnik. — Vizsga után ki marad itt a gazdaságban? Fiúk, meg lányok vesznek körül, tőlük kérdem. Hallgatnak. — Én nem, az bizonyos — kis idő múltán megint egy lány vett bátorságot, utána pedig egymás után szint vallanak: — Én sem, én sem. Leküzdhetetlen nehézségek Egyetlen egy sem akar megmaradni. Mi lesz a gazdaság 600 holdnál nagyobb gyümö'- csösével a zsámbéki meg a perbáli határban szakmunkások nélkül? Ezt Herceghalmon kérdezem az irodában Varga Jánostól, a gazdaság igazgatójától. — Eddig csak nyolc mölcskertész szakmunkásunk van. Kellene vagy száz — feleli. El kell mondani Varga igazgatóról, hogy elismert, kitűnő gazdasági szakember. A gazdaságnak mielőtt 62-ben átvette volna, minden esztendőben 9—11 millió deficitje volt. Most már három éven keresztül mindig 8 millió a ryeresége. Amíg azonban ezt az eredményt elérte, elképzelhető, mennyi nehézséget akadályt kellett leküzdenie. Minden nehézséget azonban mégsem képes, a szakmunkás tanulók helyzetén még ő sem segíthet. — Egyszerűen nincs módom -á, nem kapok keretet, hogy •endes szállást építhetnék részükre — mondja panaszosan ;s mutatja az 1959-ben kelt elepítési okmányt. Akkor cezdték meg a gyümölcs telepítését. Fel van abban az ok ratban szépen sorolva, hogy a elépítéssel párhuzamosan évül évre milyen sorrendben ipül, gépszín, munkásszállás íz idénymunkásoknak. lakás íz állandó munkásoknak, gyü- nölcscsomagoló és mikor miSötét színek — reális kép a herceghalmi gazdaság szakmunkás tanulóiról I lyen gépeket kap műveléshez, növényvédelemhez a gazdaság. — A telepítést régen befejeztük, negyven hold kivételével már termőre fordul idén az egész, de a járulékos beruházások egytől egyik elmaradtak. Ezért aztán a munkaerő- : szükséglet kielégítése nagy . probléma. Emberileg nem lehet azt kívánni, hogy a tanulók itt maradjanak, a jelenlegi körülményeknél jobb szállást, mégha szakmunkások lesznek, sem biztosíthatunk nekik. Milyenek a jelenlegi körülmények? Nézzünk körül a lányok szállásán. A ház ósdi, a szoba kőpadlás. Fürdőszoba, a csapokból nem folyik a víz. A vízzel amúgyis baj van, az egész majorban, pedig a gyümölcsösben is kellene öntözéshez, permetlékészítéshez. Fúrják is talán már az ötödik kutat, de a víz, egyikben sem megfelelő. A hálószobák nem tágasak, emeletes ágyakon alszanak a lányok, ezt azonban egyik sem kifogásolja. A szoba közepén kifeszített dróton száradnak a törülközők és rajtuk, mellettük ruhadarabok. Télen nem száríthatják másutt kimosott holmijukat. Tanulószoba nincsen, nappial is a hálóban tartózkodnak, szék nem jut mindegyiküknek a kis asztal körül. — Se televízió, se rádió semmiféle szórakozásunk nincsen — zúgolódnak. Most jöttek a gyümölcsösből, metszették a fákat, bizony fekete a tenyerük. Ebédhez készülődnek, elővesznek egy nagy szürke, vas mosdótálat, alig " égy .....Tftéf “Vizet l öttyiritenek bele, és egymásután ugyanabban a vízben mossák meg kezüket, takarékoskodni kell. Panaszok áradata Néha egy hétig sem mo- sakszunk meg rendesen — szólal meg egyikük s ezzel áttöri a gátat a panaszok áradata előtt: — Répát is szedettek velünk! (A tanuló csak szakmájában lenne foglalkoztat-, ható!) — Állandóan változott a ne-! velőnk. Csak ez év eleje! óta van rendes szakoktatónk, i — Teljesítménybért fizet- i tek és becsaptak bennünket! i Magyarázzák, hogy keve- i sebb pénzt adtak nekik, minti amennyi a munkájukért jártj volna. Igaz, némelyik 1000 j forintnál többet kapott néha,: de szerintük akkor is csak aj felét kapta a járandóságá- i nak. A revizori jelentés szintén | említést tesz ezekről a fizetés-! re vonatkozó panaszokról, er-! re azonban nem terjedt ki aj vizsgálat, „mert a két évvel j ezelőtt elszámolt teljesítmé- i nyék személy szerinti elszá-i molásának helyessége meg-; nyugtatóan már nem állapít-! ható meg”. j — Most azt mondják, nej emlegessük a múltat — dur- i cáskodik egy kislány. j — Mi kértük, hogy teljesít-; mény helyett adjanak in- j kább ösztöndíjat, — közli j egy harmadikos fiú, hozzá- j teszi azonban, ennek az elszá- i molásával is elégedetlenek, i Tanulmányi eredmény és a j munkában tanúsított szorgal-; műk szerint kellene meg-; szabni a tanulóbért, de azt ál-; lítja, nem így történik. — Kivételeznek — szólal! meg a durcás kislány. Mutatóba egyelőre elég • ennyi panasz, pedig lenne; még sokkal több is. Most egy kérdés a tanu-j lókhoz: megbánták-e, hogy! ezt a mesterséget választották?! Nem. Ez az egyhangú válasz. | Szeretik a gyümölcskertész- | séget, azok lesznek — csak; másutt. Keresnek majd va-j lahol jobb helyet, de itt nem! akar maradni egv sem. Súlyos miiliá' ba került aj sok száz holdas gyümölcsös! telepítése, most kezdenek ^ csak igazán hozni a fák. ^ Hogy bőven teremjenek és ^ visszafizessék az országnak, a $ nagy költséget, ahhoz azonban ^ szakértő kezek kellenének, jól $ képzett szakmunkások. Szokoly Endre j Elegendő propánbutángáz Hosszú kísérletezés után ma már üzemszerűen, naponta 110—120 tonna propán-bután- gázt állít elő a hajdúszobosz- lói földgázfeldolgozó üzem. Munkába állításával sikerült biztosítani a hazai igények fedezését 6 az év végére az itt gyártott propán-bután gáz mennyisége lehetővé teszi, hogy 560 000 háztartást kapcsolhassanak be a szolgáltatásba. A képen: a szerelők állandóan ellenőrzik a tartályokat.. 'sSSSSSSSSS^SSSSSSSSSSSS^SSSS^SSSSSSJSSSSSSSSSSSSSSSSSt.JSsSSJ^SSSS^SS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS* BARTÓK FERENC MÁSODYIRÁGZÁSA Mire képes egy tízgyerekes családapa — no nem gyerekeiért —, hanem azért, hogy magának az új feleség mellé lakást is szerezzen. (Persze családja kárára.) Erről szól ez a történet, no meg arról, hogy kit támogasson nálunk a törvény. Újra nevettek a gyerekek Bartók Ferencné szinte egész életét arra áldozta, hogy gyerekeket szüljön. Ebben meg is öregedett. A természet azonban nem egyformán osztja szét a terheket: úgy látszik, férje inkább fiatalodott, mert az utóbbi hat-nyolc évben többször is hangoztatta, hogy eljött az ő másodvirágzásának ideje. Ennek nyomán szaporodtak a veszekedések, melyek egyre inkább botrány- nyá fajultak; s ennek a tíz gyerek — fele akkor még kiskorú — akaratlan tanúja volt. Ez késztette feleségét arra, hogy beadja a válókeresetet, 1961-ben meg is volt a tárgyalás, ahol természetesen neki, illetve a tíz gyereknek ítélték egyszobás budapesti lakásukat .Ez...-már kevésbé, tetszett a virágzásra váró atyának, így hát egy merész húzással fordított egyet a kockán. — Még nem jött meg a hivatalos végzés a válásról — emlékezik az asszony —, amikor egy este hazamegyek és azt látom: boldogan nevetnek a gyerekek. De régen is hallottam őket ezelőtt nevetni... Csakhamar tisztázódott is a vidámság oka. Bartók Ferenc rááldozott egy napot és bizonygatta gyerekeinek, hogy ő teljesen meg fog változni, jó férj és apa lesz, amit már meg is beszélt asszonyával; csak alá kell írni a papírt és visszavonják a válókeresetet. Hogy ezt vele megbeszélte, most hallotta először Bartók- né, de annak reményében, hogy végre helyreáll a béke, aláírta a papírt Egy hónapig nem is volt semmi baj, de akkor azzal állt elő Bartók Ferenc, hogy cseréljék el a pesti lakást egy dunakeszi kétszobásra Ott csend van, meg kert és ez kell a szegény beteg férjnek. Elcserélték. A jó levegő azonban a másodvirágzást siettette, ennek következménye megint csak veszekedés, botrány, majd az 1963. október 22-én kimondott törvényes válás lett A lakásból egy szobát a volt férjnek ítélt a bíróság, a nagyobbik szoba Bartók Ferencnét és 10 gyermekét illeti meg. Tömegszállás mellett üres szoba Dunakeszi gyártelep, 13^as épület A lakás az I. emeleten van, fiatal fiú nyit ajtót Óvatosan megnézi előbb, hogy kinek. Miután közöljük mi járatban vagyunk, beenged, de előbb kulcscsomót vesz élő zsebéből, úgy nyit minden belső ajtót Az L-alakú szobában 3 ágy meg egy földön vetett fekvőhely látható. Itt laknak: Bar- tókné és a még nála maradt egy lánya férjével, lánya gyerekével, az ajtót nyitó fiú a Hugóm levelét már isimét tíz napja hiába várom. Öt nem befolyásolja a tavasz—tél vita. Bár ez csaik azt jelenti, hogy változatlanul lusta. A kislánnyal délután négyre egyeztünk meg randevúban, de nem jött. Ez csak azt jelenti, hogy romlottak esélyeim. De vajon tavasz elején, vagy tél végén? Tovább nyomoztam. Béla bácsi, akit különösebben nem érdekel az időjárás, mert éppen ebben a hónapban lesz három éve, hogy meghalt, de még egyik ifjúkori költeményében ezt írta: Tavasz, vagy nem tavasz, Az nekem mindegy! Ha hallom a szavad. Megdobog az ingem ... Béla bácsi sorait annak idején nem nyomtatták iki, ma viszont hasonló sorok egészen jó életkörülményeket biztosítanak. „ÁKOM-BÁKOM” A televízió ifjúsági rovata április 11-én — interviziós adás keretében — másodszor mutatja be a gyerekeket rajzolás közben. Ez alkalommal öt-hatévesek fognak a kamerák előtt rajzolni, „Ákom-bákom” címmel. Tilos a bemenet! (?) A tábla e felirattal a legtöbb üzem és intézmény bejáratánál nem is látható. Ám, nincs is szükség rá, hiszen a kapukon, akár úgy, hogy nevét beíratja a portás könyvébe, akár enélkül, minden különösebb nehézség nélkül beléphet bárki. Akkor miért mégis, a címben szereplő tábla? Oh, ez igen furcsa és különös dolog, sajátos rendeltetése van! Mert ez esetben egy láthatatlan tábláról van szó, olyan tábláról, amely általában csak egy bizonyos foglalkozást folytató emberekre vonatkozik. Igen, ennek a táblának a láthatatlansága va- rázsos erő, hatalmat-biztosít; azok a bizonyos foglalkozásúak, megjelenvén, dolgukra hivatkozva, egy-egy gyári, vagy üzemi bejárat előtt, mindhiába próbálkoznak bejutni. Valahogy imigyen játszódik le, majd mindenütt a bemenetelt célzó kísérlet: — Honnan tetszik lenni az elvtársnak? És milyen ügyben? — Az újságtól. Meg szeretnénk nézni, hogyan haladnak a gépjavításokkal és készítenénk néhány fotót a jói dolgozó munkásokról. — Arról kérem — nagyon sajnálom —, szó sem lehet! — Vajh miért? — Kérem, nekem utasításom van, hogy újságírókat ne engedjek be. — Csak, újságírókat? — Igen, kérem. És ha nagyon jóindulatú a portás, a telep vagy az üzemvezető, még hozzáteszi: tessék előbb írásban engedélyt kérni a tröszttől, a vezérigazgató elvtárstól, vagy a minisztériumtól. Az újságíró — akár az AKÖV új gödöllői javítóüzeméről, akár a MAHART du- naharaszti egységéről, a százhalombattai munkásszállásról, vagy a nagykőrösi Irodatechnikai Vállalatról, vagy éppen a Hajó- és Darugyár váci üzeméről szeretne írni — kénytelen-kelletlen visszafordul. S vagy kér írásbeli engedélyt, vagy nem. A tapasztalatok nyomán elgondolkodik egyes gazdasági vezetők sajtószabadsággal kapcsolatos nézeteiről, különös tekintettel a tájékoztatás megjavításáról szóló tavalyi párthatározatra. Még védelmébe is veszi magában a láthatatlan tiltó intézkedés szerzőit: dehogyis bizalmatlanság ez az ő részükről, s nem is félelem a nyilvánosságtól, miért is lenne az? Inkább egyszerűen csak a sajtó iránti tiszteletről és segítségről lehet szó. amelyet az újságírónak kívánnak nyújtani, hogy az élet és termelés szövevényeiben eligazodjék. így van. biztos így: meg szeretnék óvni esetleges téves információktól, nehogy saját magát és lapját kompromittálja. (hetesi) földön, s bátyja, a másik sarokban. Van egy ágy a konyhában is, ott egy fiú alszik. Onnan nyílik egy ajtó a másik szobába, ez azonban zárva. Az ítélet szerint megilleti Bartókot Még akkor is, ha tavaly karácsony táján apróhirdetés útján megnősült és most új feleségével együtt lakik egy pesti főbérleti lakásban? A 17 éves fiú elmondja, rettegnek attól, mikor jön haza az apjuk, mert akkor kezdődik a veszekedés és ráadásul, amit tud, elhord. így „szállította” el többek között a mosógépet, varrógépet, az evőeszközöket, poharakat, amit csak ért. Ezért kell a sok kulcs. (Vagyonjogi per nem volt.) Idén február 16-án ismét hazajött. Mivel új zár volt az ajtón (ő saját szobáját biztonsági zárral védi!) feltörte. Volt felesége magas lázzal feküdt a szobában, dörömbölt ott is, majd csomagokkal elment Ezután egyik fia nővérével felkereste őt Pesten. Arra kérték, legalább addig ne jöjjön haza, míg édesanyjuk beteg. Be sem engedte őket a lakásba,-s pár napra rá ismét hazament, s szokás szerint amit talált magával vitt. Még ez is kevés. 1966. március 1-én feladott egy hirdetést a Magyar Vasutas című lapban, melyben azt írja, hogy „két szoba, komfortos, kertes szolgálati lakását” el akarja cserélni. Hogy a lakásnak csak a kisebbik része az övé, erről a hirdetés feladásakor, úgy látszik, megfeledkezett Meddig magánügy ? ! j Felületesen szemlélve, úgy ; tetszik, mintha Bartók Ferenc ! törvénytisztelő lenne; hiszen a ; legkisebb ügyben is feljelen- ! tést írogat. Saját tevékenysé- ! gét azonban helyesnek érez- I heti, bár nem tudjuk, hogy ! miben bízik. A törvény nem ; támogathatja üzelmeit, inkább i azt a családot kell védenie, i amelyet ő ott hagyott és rá- ' adásul most fenyeget. Segítenie kell a MÁV-nak (hozzájuk tartozik a lakás) és a tanácsi szerveknek is. Mert ez az eset csak a „másodvirág- zásdg” magánügy. Azon túl közügy, annak minden következményével. Benedek B. István A KÖLTÉSZET NAPJÁN... Immár hagyományossá vált, április 11-én, a költészet napjának megrendezése. A nagy kulturális eseményből megyénk is kiveszi a részét. Ceglédbercelen április 17-én az új művelődési házban rendezik a megyei megemlékezést, amelyen Szabó Sándor, a megyei tanács vb-elnökhelyettese mond ünnepi beszédet. Az est vendége Sipos Gyula költő lesz. A járási irodalmi színpad tagjai műsort adnak. Pusztazámor lakói azt kér- téK az Írószövetségtől, hogy Váci Mihály látogassa meg őket. A költő szívesen tesz eleget a kérésnek és április 19-én egész napra Pusztazá- morra látogat. Egy totózót faggattam: — Mii szól a tavaszhoz? — Nem tudok kivenni négy fixet. — Maga szerint tavasz van? — Nagyon megvicceltek ezek az olasz mérkőzések. — Na és a tavasz? — Rámférne legalább egy tizenkettes. — De tavasz... — Mit mond állandóan? Felemelik a totó árát?! A kérdést nem tudtam tisztázni. Éppen közeledett felém egy régi, de távoli rokonom, már csak benne bíztam. Messziről kiabált: — Szevasz __ s zevasz ... kérdezni akarok valamit. — Én is ... — Enyém az elsőbbség. Engedd meg. Beleegyezően bólintottam, miközben már gondolatban összeállítottam a tavaszi —telet, illetve a téli—tavaszt kibogozni akaró kérdésem. De ő már kérdezett is: — Tavasz-e a tél? Tóth István ! Már nem is íu- < dóm ki lelkende- lzett először. A tel- ! jes igazság az, ! hogy napok óta j valóságos lelken- j dezési áradatban ! élek. i — Tavasz van_ ! végre tavasz... ! hurrá ... óh... Sah... sej-haj... ! — kiált ozik, har- ! sog, rikkant min- I denki. j Megnéztem a ; naptárt: március \ ele je. Ez a tél vé- ! ge. Kimentem az ! utcára, megnéz- ! tem a hőmérőt: ! március eleje, de ! a tavasz tombolá- ; sa. Minek, kinek !higgyek? j Kezdtem gyűj- ! tögetni a bizonyi- ! tékokat. ! Az emberek — . i egyre többen — lfelcserélik téli- i kabátjukat, tél vé- l gi náthával. Ez ta- ; vaszt jelent. ■ Elszaporodtak az ; azonos dolgokkal ! foglalkozó párocs- ! kák. S ami gya- | nús: feltűnően lösszebújnak. Fáz- | nak? Tél vége ez. i Nagynéném az l átlagosnál fél óráival tovább pletyikéit a már szoká- \sos utcasarkon. O I nem fázott. Csak ; tavasz van.
