Pest Megyei Hirlap, 1966. március (10. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-02 / 51. szám

MST

megyei

íJfíHan

1966. MÁRCIUS 2., SZERDA

Javult a gyümölcsfacsemete és szőlőoltvány ellátás

Távlati tervek 13 millió törzses szaporítóanyag és 16 millió oltvány forgalomba hozására - Hitel és szaktanács a házikerttulajdonosoknak

Az elmúlt. esztendőkben sok panasz hangzott el a lakosság szőlő- és gyümölcsszaporítóanyag ellátásával kapcsolatban.

Több kérdést intéztünk a SZŐ VOSZ illetékes osztályához. Milyen változás várható az.idén a felújításra váró, kiöregedett gyümölcsfák és* oltványok helyébe kerülő új és szaporításra alkalmas gyümölcsfacsemeték árusításában? Lesz-e elegendő anyag, s megszünnek-e a lakosság panaszai, hogy egyes gyümölcsfafaj tákat nem lehet kapni?

— A múlt évi kb. 1 millió szaporításra alkalmas anyaggal szemben — mondották —

! Magyar kiállítások külföldön

Száznál jóval több m,agyar kiállítás bemutatását iktatta idei programjába, a Kulturális Kapcsolatok Intézete. A napokban elkészült a külföldi kiállítások időbeli menetrendje és a fogadó országok, városok „világtérképe”.

az idén 2,5—3 millió facsemetét tudunk a háztájiak és a házikertek tulajdonosainak biztosítani.

Bogyós gyümölcsökből (szamóca, málna, ribiszke, egres) minden igényt kielégíthetünk. Ezeken kívül kb. másfél millió bor- és csemegeszőlő-oltványt is árusítunk. Mivel a facsemeték előállításához három évre van szükség, a fajta- összetételben csak 1967-ben várható az igények maradéktalan kielégítése. Az FM-mel együtt az elkövetkező öt évre távlati terveket készítettünk 13 millió törzses szaporítóanyag és kb. 16 millió bor- és csemegeszőlő-oltvány forgalomba hozására. Az utóbbiból 10 millió lesz a csemegeszőlő és 6 millió a borszőlő. Ez a mennyiség elegendő arra, hogy az elöregedett gyümölcsfák, szőlők helyébe friss és új anyagot lehessen telepíteni. Ezeken kívül még kb. 57 millió szamóca, 9 millió málna és 2 millió egyéb bogyós palántát is tudunk az igénylő lakosság rendelkezésére bocsátani.

A megnövekedett forgalom ellátásához százra emeltük az állandó nagyobb kapacitású lerakatok és kb. 2500-ra az ideig— Megalakult Vácott hétfőn délután az agrárszakemberek klubja.

zókat állítunk be és köl- csönzünk a szervezett kertszomszédok munkatevékenységéhez,

amivel jobbá, olcsóbbá tudják tenni a védekezést a növényi kártevők ellen. Kormányzatunk a takarékszövet- j kezetek, de az OTP útján is 5—15 ezer forint kölcsönt bocsát a gyümölcsfatelepítők rendelkezésére, aminek visz- szafizetése csak 3 év múlva, az első termés után kezdődik, — hangzott a tájékoztató.

Zsolnai László

A súgó kérdezte

Fiatal súgó kérdezett meg egy hetvenes, nehézkes mozgású, nagyothalló apa- szinészt.

— Művész úr kérem, mikor tetszik nyugdíjba menni?

— Mikor fiam? — húzta ki magát, lírai hősként az

apaszínész:

— Majd ha nem hallom

a súgót.

(G. I.)

Kedveszegetten

Annak ellenére, hogy jégtörő Mátyás tócsákat, esőt talált és az időjósok lehűlést várnak, a februári dörgés-villámlás és az elmúlt napok enyhe időjárása azt mutatja, j

ÉRDEMES SZORGALMASAN TANULNI

Az ipari ianulók is fizethetők teljesítménybérben

A munkaügyi miniszter utasítást adott ki az ipari és a ke- i reskedelmi tanulók bérének, egyéb juttatásainak egységes rendezéséről.

Az utasítás értelmében a közepes, vagy annál jobb előmenetelő (átlagos tanulmányi eredményű) tanulók az intézet igazgatójának és a vállalat igazgatójának, illetve a szövetkezet elnökének határozata alapján a képzési idő utolsó

megjött a tavasz, egy hónappal korábban a megszokottnál.

A mezőgazdaságban is meglepetés ez. A tavaszi munkák előbbre jöttét jelenti. A legfontosabb munka most a gépjavítás, és

ennek legnagyobb akadálya; az alkatrészhiány.

A nagykőrösi Szabadság Termelőszövetkezet gépjavító telepén a déli napon éppen cigarettaszünetet tartottak a munkások. A nagy motor javító színben traktor áll — szétszedve, üt másik kint az udvaron vár alkatrészekre.

Losányi Tamás, a gépcsoport vezetője panaszkodik: nincs alkatrész és nem is lehet hozzájutni.

A gépcsoportvezető fiatal ember-. Még nincs egy éve, hogy idekerült — gyakornoknak. Ma ő irányít, és mint a legtöbb fiatal szakember, tele van elképzelésekkel.

Arra a kérdésre: mit szeretne csinálni, tömören' válaszol: rendet!

De ehhez nem elég a szándék — alkatrész is kell.

(b. h.)

NEM AKAROM SZÉPÍTENI

a magam hibáit sem. Könnyen lelkesedem, repülök magasba gondolataimmal, és sajnos, könnyen zuhanok alá a földre. Ha. látom, hogy nem sikerül tüzet gyújtanom az ötleteimmel, elejtem őket, megva'ósu- lásuk előtt. Talán abban is van valami, hogy nem vagyok elég kitartó. Valahogy mégsem így képzeltem. Annyi mindent akartam és olyan kevés sikerült. Tudja, azért volt amiért meg is dicsértek. Az agrárnapok, a körkép, a szimfonikus zenekar, egyik-másik művészeti szakkör sikerült. Nem egyedül csináltam egyiket sem, de nekem is részem volt valamennyiben. Jancsival, tudja ki az, azzal törtük mindig valamin a fejünket.

Itt a járásban például sok a gazdag ember. Egymás után építjük a családi házakat. Újak a bútorok mindenütt. Képeket is vásárolnak. De milyen bútorokat, és milyen képeket! Kopogjon be bárhová, nézze meg miket gyűjtenek össze az emberek. Vásáribbnál vásáribb holmikat. Folyik a pénz és nincs, aki szóljon: nem a cifraság a szép. A házak is díszesek, talán kétszer annyiba kerülnek, mintha ízléses egyszerűen, korszerűen és főleg céljuknak megfelelőbben épülnének. Ki mondja meg ezeknek az embereknek: ne így!? Senki. A művelődési házak vezetőinek lenne ez a dolguk. Azok pedig hallgatnak. Jancsi meg én, egyszer javasoltuk —, jó lenne építészeti napot tartani. Meghívtunk volna építészeket, lak- berendezőket, képzőművészeket is. Azt mondták, nincs ebben fantázia. Nem a mi dolgunk. Először hadakoztunk: kinek a dolga hát? Azután abbahagytuk. Nem szóltunk róla többé. A házak épülnek, a gics- csek fogynak az üzletekből. Csak a nehéz és cifra bútorokat keresik. Nem akarok igazságtalan lenni. Lehet, ha sikerül a tervünk, akkor sem változott volna semmi. Mégis meg kellett volna próbálni. Ugyanúgy, mint a tánczenei együttesek vetélkedőjét. Egymás után sokasodnak az öntevékeny zenekarok. Olyanok, amelyek mit sem tudnak a zene lényegéről. Kis ritmusérzék és azt hiszik, ez elég. Kitaláltuk Jancsival, hogy rendezzünk közöttük vetélkedőt. Odahívtunk volna szakértőket, segítsék őket ítéletükkel. Ez a terv is kudarcot vallott.' Nem érünk rá most erre —, kaptuk a választ.

NEM ÉRÜNK RÁ. Soha nem érünk rá. Elkápráztat bennünket, hogy jól sikerülnek a bálok, jók a különböző klubok. Persze ez is valami, nem is kevés. Lehet, hogy én vagyok türelmetlen ? Sokszor vizsgálom magam. Bizonyos, hogy ebben is van igazság. Most mégis elmegyek innen, másutt kapok munkát. Nem tudok kijönni a főnökömmel. Szerinte az a baj, hogy túl akarom szárnyalni a lehetőségeket. Meg, hogy hirtelen haragú vagyok. Azt is a szememre veti: nem tartom be a munkaidőt. Mit is felelhetek erre? Igaza van. Előfordult, nem is egyszer, hogy később mentem be reggel. De azt már miért nem» nézi, hogy hányszor talál még az éjfél is talpon, mert a munka úgy kívánja? Soha nem számoltam az órákat. Ha egyszer is számolom, könnyen érvelhettem volna magam mellett, így hallgattam.

AZ ÜJ HELYEMEN? Magam sem tudom, mi lesz. Tervezem, hogy először megalakítom a dráma-, a zene- és a verskedvelők klubját. Sok mindent lehet majd csinálni. Lassan, nem egyszerre. Az emberek szeretik az irodalmat, a művészetet. Könnyű őket megtalálni, csak alkalmat kell teremteni számukra, ahol érezhetik, hogy érdemes együtt tölteni az unalmas téli estéket.

Érdemes... — és a harmincéves-sincs fiatalember komoran keveri kávéját a vidéki eszpresszóbán. Azután felkapja fejét és harapná el a nyelvét, hogy ennyit forgatta. Csak a magánembernek öntötte ki a szívét — szabadkozik. Legalább azt ígérje meg — könyörög —, hogy elhallgatja a nevem.

ÍGÉRETÜL BÓLINTOTTAM. Azután mindketten hallgattunk. Csak néztem azokat a képeket, amelyek ott függtek az eszpresszóban, fejünk felett. Műkedvelők festették — van közöttük szép és még szebb. Hirtelen eszembe jutott: valaha az is a ked- veszegett fiatalember ötlete volt, hogy összegyűjtsék és kiállítsák a járás tehetségesebbjeinek a munkáit. Azóta soha nem üres az eszpresszó fala. Értette ez a fiú a dolgát. Szerette is. Kár, hogy elmegy. Miért is megy el? — senki nem mondta, hogy menjen. De azt se, hogy maradjon és azt sem, hogy hiányozni fog.

(Sági)

f"****"******"SS**SS*SSSSS*SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSS’SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSA

Kiss János:

Testamentum nélkül

PIHENŐ

Foto: Kotroczó

gyenge, idegen hangon szólalt meg.

— Te vagy itt János?

— Igen apám.

— János! '

— Hallom apám.

— Mit akartok velem?

— Elviszem a kórházba apám, hogy meggyógyítsák — felelte gyorsan és odahajolt az öreg felé, hogy az jobban megértse a szavait. — Régen mondom én ezt már magának, hogy kórházba kell menni. Délután jön velem.

Az öreg nem szólt semmit, csak valami riadtság látszott a szemében. Lesoványodott, a csontjaira szinte rátapadt a bőr, ahol az ing nyílásán kilátszott a melle, ott is ijesztően csontos volt. Ez lett hát az öreg Szikszaiból, ebből a kemény emberből — tűnődött felette a fia, s azon gondolkozott, hogy talán azért is van ez így, mert az öreg sosem hallgatott őrá. Egyáltalán semmiben. Hiszen most is itthon maradna inkább, mert azt hiszi, ellene van, meghalni viszi a kórházba.

— Megyek apám — mondta és felegyenesedett. — Majd jövök magáért, csak pihenjen addig.

A

z öregasszony az ajtóban állt végig s onnan nézte a fia és az ura találkozását. Szipogott csendben és várta, hogy mi lesz.

— Szóljon valakinek anyám — mondta neki, amikor elmenőben odaért hozzá —, kémi lesz most, lehet-e még rajta segíteni. Néha esztendőkig távol volt tőlük, de akkor valahogy nem féltette ennyire az öregéket, most kezd már jobban ragaszkodni hozzájuk, hogy felette is eljár az idő. De hát most is; menynyi ideje van neki? Jóformán semmi. Fojtogatta, hogy mintha még valamit tisztáznia kellene az apjával.

Alig múlt el dél, a kocsi ott állt megint az apjáék háza előtt. Fekete ruhát adtak az öregre, felöltöztették, mintha ünnep volna, s az apja nem szólt, nem tiltakozott, tehetetlenül tűrte, ami vele történik. Az elnök elhárította, amikor a gépkocsivezető segíteni akart.

— Vigyázzon csak Karcsi — mondta, és felvette az apját az ölébe, úgy vitte ki a kocsihoz. Pehely könnyűnek érezte a testet, mintha már élet sem volna benne. Az anyja pedig ment utánuk sírva, jaj- veszékelve, mint aki halottat kísér ki a házból.

E

gyből a járási kórházba hajtottak, az igazgató főorvoshoz, aki 'gi barátja. Hozzá is az ölében vitte fel az apját. Az irodában letette az öreget egy nagy vaskos fotelbe, s közben az orvos előre jött az íróasztala mögül, s csak nézte, hogy mi történik itt.

— Szervusz! — mondta az elnök, miután elhelyezte az apját és megtörölte a homlokát. Nyújtotta a kezét.

— Szervusz!

— Elhoztam hozzád az apámat — magyarázta mindjárt az orvosnak, mintha vérző beteggel jött volna. — Kérlek, terád szeretném bízni személyesen, nagyon rosszul van.

(Folytatjuk)

A nagykőrösi Szabadság Tsz-hen

Alkatrészre várnak a traktorok

szüljenek fel, mert délután elviszem apámat a kórházba.

— Istenem, istenem — sir- dogált az anyja, mintha mást várt volna a fiától ő is.

— Ne sírjon már, ez nem jelent rosszabbat — mondta és elindult. — Akkor várjanak.

A kocsi ott állt a ház előtt; Karcsi mégis visszajött érte. Amikor aztán beült az autóba, megtudta, hogy a titkárék már kimentek valahová a tanyákra, nincs a tanácsházán senki vezető..

Legyintett.

— Akkor tovább állunk. — Magában még örült is neki, hogy nem kell most mindjárt hivataloskodni. — Menjünk át Telekdre — mondta.

Bámulta a poros, száraz átmentét, ahogy vitte az autó.

— Valami baj van? —kérdezte egyszer Karcsi, a gépkocsivezető.

— Bevisszük apámat a kórházba.

— Értem.

— Majd visszajövünk érte.

— Súlyos?

— Az — mondta az elnök, és többet nem is beszéltek egész úton.

Megpróbált néhány ügyet elintézni, ahogy elhatározta, de többnyire csak kérdezgetett a telekdi tanácselnöktől, s nem figyelt oda, hogy az mit válaszol. Az apján gondolkozott, hogy milyen rossz állapotban látta az öreget, s

: (A)

I

> — Meglásd, meglásd itthagy

> bennünket — szipogott egyre ! az anyja, és törölgette a sze- i me alját a köténye sarkával, ! pedig nem is könnyezett, szá- ! ráz szemmel sírt. — Én meg- ! mondom neked, Jani — hajto- ; gáttá, hogy most már a fia is ! sokallotta. Biztosan így jajgat, j siránkozik az anyja az öreg ! előtt is, és csak izgatja vele.

| — Hagyja már, édes. MonS dóm, hogy nincs itt semmi baj j — szólt rá kissé keményebben. ! — Ha az kell, hát beviszem ! apámat a kórházba, ott majd ! meggyógyítják, ne féljen. — ! Ezzel belépett a szobába.

; A lefüggönyözött ki6 ablako- ! kon alig jött be valami fény, ! időbe telt, amíg a szeme meg- j szokta a homályt. Az apja ott ! feküdt az egyik kibontott ; ágt’on, vagy inkább ült, mint S feküdt, mert vaskos párnák ! álltak mögötte, csaknem az i élükön, s ezeknek dűtötte a í hátát. Csontos, sovány kezei ! erőtlenül pihentek előtte a S kisdunyha tetején. A szellőzet- í len szoba áporodott levegőjébe ; átható orvosságszag vegyült. ; Először arra gondolt, hogy ki 5 kellene nyitni minden ablakot, | sőt, még az ajtót is, mert lehe- ; tetlen itt lélegzetet venni.

5 — Hogy van apám? —

; kérdezte aztán, ahogy megállt az ágy előtt, s hogy az öreg nem szólt, nem mozdult, ; megint kérdezett. — Rosszul J van most is?

^ A beteg erre megmozdította 5 a fejét és valami egészen

félévében, tehát már a szakmunkás bizonyítvány kézhezvétele előtt hat hónappal — egyéves képzésű idejű szakmákban az utolsó negyedévben, vájártanulók esetén az utolsó évben — teljesítménybérben foglalkoztathatók. Azokon a munkaterületeken, ahol j a teljesítménybérben való fog- [ lalkoztatás nem lehetséges, a jó előmenetelű tanulók a kez- I dó szakmunkásokra vonatkozó bértételek szerint órabérben is foglalkoztathatók, az említett időszakban. Az így megszabott foglalkoztatás sorrendiségének megállapításánál a tanulmányi előmenetelen kívül a szakma kiváló tanulója országos versenyben elért intézeti eredményt is figyelembe veszik.

lenes árusítóhelyek számát.

Alig van olyan község, amelyben a működő fmsz-hálózat ne árusítana facsemetét — hangsúlyozzuk, — minden választékban. Ha valamely szaporítóanyagfajtában pillanatnyilag nem lenne a kért áru, megrendelésre soronkívül beszerzik és rövid napok alatt a vevők rendelkezésére bocsátják. Arról sem feledkeztünk meg, hogy állandó felvilágosító szolgálattal segítsük a házi- kert-tulajdonosokat. Nyomtatványokkal, felvilágosító útmutatókkal szakszerű tájékoztatásit adunk nemcsak a gyümölcsfatelepítéshez, hanem a műtrágyák és növényvédőszerek használatára is. Segítséget nyújtunk a lakosságnak, hogy a kertszomszédok szakcsoportokat alakíthassanak a növényvédőszerek olcsóbb, kényelmesebb, és szakszerűbb közös használatára.

Permetezőgépeket és poro-