Pest Megyei Hirlap, 1966. március (10. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-02 / 51. szám

MST megyei íJfíHan 1966. MÁRCIUS 2., SZERDA Javult a gyümölcsfacsemete és szőlőoltvány ellátás Távlati tervek 13 millió törzses szaporító­anyag és 16 millió oltvány forgalomba hozására - Hitel és szaktanács a házikert­tulajdonosoknak Az elmúlt. esztendőkben sok panasz hangzott el a lakosság szőlő- és gyümölcsszaporító­anyag ellátásával kapcsolat­ban. Több kérdést intéztünk a SZŐ VOSZ illetékes osztályá­hoz. Milyen változás várható az.idén a felújításra váró, ki­öregedett gyümölcsfák és* olt­ványok helyébe kerülő új és szaporításra alkalmas gyü­mölcsfacsemeték árusításá­ban? Lesz-e elegendő anyag, s megszünnek-e a lakosság panaszai, hogy egyes gyü­mölcsfafaj tákat nem lehet kapni? — A múlt évi kb. 1 millió szaporításra alkalmas anyag­gal szemben — mondották — ! Magyar kiállítások külföldön Száznál jóval több m,agyar kiállítás bemutatását iktatta idei programjába, a Kulturális Kapcsolatok Intézete. A na­pokban elkészült a külföldi ki­állítások időbeli menetrendje és a fogadó országok, városok „világtérképe”. az idén 2,5—3 millió fa­csemetét tudunk a háztá­jiak és a házikertek tulaj­donosainak biztosítani. Bogyós gyümölcsökből (szamó­ca, málna, ribiszke, egres) min­den igényt kielégíthetünk. Ezeken kívül kb. másfél mil­lió bor- és csemegeszőlő-olt­ványt is árusítunk. Mivel a facsemeték előállításához há­rom évre van szükség, a fajta- összetételben csak 1967-ben várható az igények maradék­talan kielégítése. Az FM-mel együtt az elkövetkező öt évre távlati terveket készítettünk 13 millió törzses szaporító­anyag és kb. 16 millió bor- és csemegeszőlő-oltvány forga­lomba hozására. Az utóbbiból 10 millió lesz a csemegeszőlő és 6 millió a borszőlő. Ez a mennyiség elegendő arra, hogy az elöregedett gyümölcs­fák, szőlők helyébe friss és új anyagot lehessen telepíteni. Ezeken kívül még kb. 57 mil­lió szamóca, 9 millió málna és 2 millió egyéb bogyós palántát is tudunk az igénylő lakosság rendelkezésére bocsátani. A megnövekedett forga­lom ellátásához százra emeltük az állandó na­gyobb kapacitású leraka­tok és kb. 2500-ra az ideig­— Megalakult Vácott hét­főn délután az agrárszak­emberek klubja. zókat állítunk be és köl- csönzünk a szervezett kert­szomszédok munkatevé­kenységéhez, amivel jobbá, olcsóbbá tud­ják tenni a védekezést a nö­vényi kártevők ellen. Kor­mányzatunk a takarékszövet- j kezetek, de az OTP útján is 5—15 ezer forint kölcsönt bo­csát a gyümölcsfatelepítők rendelkezésére, aminek visz- szafizetése csak 3 év múlva, az első termés után kezdődik, — hangzott a tájékoztató. Zsolnai László A súgó kérdezte Fiatal súgó kérdezett meg egy hetvenes, nehézkes mozgású, nagyothalló apa- szinészt. — Művész úr kérem, mi­kor tetszik nyugdíjba men­ni? — Mikor fiam? — húzta ki magát, lírai hősként az apaszínész: — Majd ha nem hallom a súgót. (G. I.) Kedveszegetten Annak ellenére, hogy jég­törő Mátyás tócsákat, esőt ta­lált és az időjósok lehűlést várnak, a februári dörgés-vil­lámlás és az elmúlt napok enyhe időjárása azt mutatja, j ÉRDEMES SZORGALMASAN TANULNI Az ipari ianulók is fizethetők teljesítménybérben A munkaügyi miniszter uta­sítást adott ki az ipari és a ke- i reskedelmi tanulók bérének, egyéb juttatásainak egységes rendezéséről. Az utasítás értelmében a kö­zepes, vagy annál jobb előme­netelő (átlagos tanulmányi eredményű) tanulók az intézet igazgatójának és a vállalat igazgatójának, illetve a szövet­kezet elnökének határozata alapján a képzési idő utolsó megjött a tavasz, egy hónap­pal korábban a megszokott­nál. A mezőgazdaságban is meg­lepetés ez. A tavaszi mun­kák előbbre jöttét jelenti. A legfontosabb munka most a gépjavítás, és ennek legnagyobb akadá­lya; az alkatrészhiány. A nagykőrösi Szabadság Termelőszövetkezet gépjaví­tó telepén a déli napon éppen cigarettaszünetet tartottak a munkások. A nagy motor ja­vító színben traktor áll — szétszedve, üt másik kint az udvaron vár alkatrészekre. Losányi Tamás, a gépcso­port vezetője panaszkodik: nincs alkatrész és nem is le­het hozzájutni. A gépcsoportvezető fiatal ember-. Még nincs egy éve, hogy idekerült — gyakornok­nak. Ma ő irányít, és mint a legtöbb fiatal szakember, tele van el­képzelésekkel. Arra a kérdésre: mit szeretne csinálni, tömören' válaszol: rendet! De ehhez nem elég a szán­dék — alkatrész is kell. (b. h.) NEM AKAROM SZÉPÍTENI a magam hibáit sem. Könnyen lelkesedem, repülök magasba gondolataimmal, és sajnos, könnyen zuhanok alá a földre. Ha. látom, hogy nem sikerül tüzet gyújtanom az ötleteim­mel, elejtem őket, megva'ósu- lásuk előtt. Talán abban is van valami, hogy nem vagyok elég kitartó. Valahogy mégsem így képzeltem. Annyi mindent akartam és olyan kevés sike­rült. Tudja, azért volt amiért meg is dicsértek. Az agrárna­pok, a körkép, a szimfonikus zenekar, egyik-másik művésze­ti szakkör sikerült. Nem egye­dül csináltam egyiket sem, de nekem is részem volt vala­mennyiben. Jancsival, tudja ki az, azzal törtük mindig vala­min a fejünket. Itt a járásban például sok a gazdag ember. Egymás után építjük a családi házakat. Újak a bútorok mindenütt. Ké­peket is vásárolnak. De milyen bútorokat, és milyen képeket! Kopogjon be bárhová, nézze meg miket gyűjtenek össze az emberek. Vásáribbnál vásáribb holmikat. Folyik a pénz és nincs, aki szóljon: nem a cifra­ság a szép. A házak is díszesek, talán kétszer annyiba kerül­nek, mintha ízléses egyszerűen, korszerűen és főleg céljuknak megfelelőbben épülnének. Ki mondja meg ezeknek az embe­reknek: ne így!? Senki. A mű­velődési házak vezetőinek len­ne ez a dolguk. Azok pedig hallgatnak. Jancsi meg én, egyszer javasoltuk —, jó lenne építészeti napot tartani. Meg­hívtunk volna építészeket, lak- berendezőket, képzőművésze­ket is. Azt mondták, nincs eb­ben fantázia. Nem a mi dol­gunk. Először hadakoztunk: kinek a dolga hát? Azután ab­bahagytuk. Nem szóltunk róla többé. A házak épülnek, a gics- csek fogynak az üzletekből. Csak a nehéz és cifra bútoro­kat keresik. Nem akarok igaz­ságtalan lenni. Lehet, ha si­kerül a tervünk, akkor sem változott volna semmi. Mégis meg kellett volna próbálni. Ugyanúgy, mint a tánczenei együttesek vetélkedőjét. Egy­más után sokasodnak az önte­vékeny zenekarok. Olyanok, amelyek mit sem tudnak a ze­ne lényegéről. Kis ritmusér­zék és azt hiszik, ez elég. Kita­láltuk Jancsival, hogy rendez­zünk közöttük vetélkedőt. Oda­hívtunk volna szakértőket, se­gítsék őket ítéletükkel. Ez a terv is kudarcot vallott.' Nem érünk rá most erre —, kaptuk a választ. NEM ÉRÜNK RÁ. Soha nem érünk rá. Elkápráztat bennünket, hogy jól sikerül­nek a bálok, jók a különböző klubok. Persze ez is valami, nem is kevés. Lehet, hogy én vagyok türelmetlen ? Sokszor vizsgálom magam. Bizonyos, hogy ebben is van igazság. Most mégis elmegyek innen, másutt kapok munkát. Nem tudok kijönni a főnökömmel. Szerinte az a baj, hogy túl akarom szárnyalni a lehető­ségeket. Meg, hogy hirtelen haragú vagyok. Azt is a sze­memre veti: nem tartom be a munkaidőt. Mit is felelhetek erre? Igaza van. Előfordult, nem is egyszer, hogy később mentem be reggel. De azt már miért nem» nézi, hogy hányszor talál még az éjfél is talpon, mert a munka úgy kívánja? Soha nem számol­tam az órákat. Ha egyszer is számolom, könnyen érvelhet­tem volna magam mellett, így hallgattam. AZ ÜJ HELYEMEN? Ma­gam sem tudom, mi lesz. Ter­vezem, hogy először megala­kítom a dráma-, a zene- és a verskedvelők klubját. Sok mindent lehet majd csinálni. Lassan, nem egyszerre. Az emberek szeretik az irodal­mat, a művészetet. Könnyű őket megtalálni, csak alkal­mat kell teremteni számukra, ahol érezhetik, hogy érdemes együtt tölteni az unalmas téli estéket. Érdemes... — és a har­mincéves-sincs fiatalember komoran keveri kávéját a vi­déki eszpresszóbán. Azután felkapja fejét és harapná el a nyelvét, hogy ennyit for­gatta. Csak a magánember­nek öntötte ki a szívét — sza­badkozik. Legalább azt ígérje meg — könyörög —, hogy el­hallgatja a nevem. ÍGÉRETÜL BÓLINTOT­TAM. Azután mindketten hallgattunk. Csak néztem azo­kat a képeket, amelyek ott függtek az eszpresszóban, fe­jünk felett. Műkedvelők fes­tették — van közöttük szép és még szebb. Hirtelen eszem­be jutott: valaha az is a ked- veszegett fiatalember ötlete volt, hogy összegyűjtsék és kiállítsák a járás tehetsége­sebbjeinek a munkáit. Azóta soha nem üres az eszpresszó fala. Értette ez a fiú a dol­gát. Szerette is. Kár, hogy el­megy. Miért is megy el? — senki nem mondta, hogy men­jen. De azt se, hogy marad­jon és azt sem, hogy hiányoz­ni fog. (Sági) f"****"******"SS**SS*SSSSS*SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSS’SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSA Kiss János: Testamentum nélkül PIHENŐ Foto: Kotroczó gyenge, idegen hangon szó­lalt meg. — Te vagy itt János? — Igen apám. — János! ' — Hallom apám. — Mit akartok velem? — Elviszem a kórházba apám, hogy meggyógyítsák — felelte gyorsan és odahajolt az öreg felé, hogy az jobban megértse a szavait. — Régen mondom én ezt már magá­nak, hogy kórházba kell men­ni. Délután jön velem. Az öreg nem szólt semmit, csak valami riadtság látszott a szemében. Lesoványodott, a csontjaira szinte rátapadt a bőr, ahol az ing nyílásán ki­látszott a melle, ott is ijesz­tően csontos volt. Ez lett hát az öreg Szikszaiból, ebből a kemény emberből — tűnődött felette a fia, s azon gondol­kozott, hogy talán azért is van ez így, mert az öreg so­sem hallgatott őrá. Egyáltalán semmiben. Hiszen most is itthon maradna inkább, mert azt hiszi, ellene van, meghal­ni viszi a kórházba. — Megyek apám — mond­ta és felegyenesedett. — Majd jövök magáért, csak pi­henjen addig. A z öregasszony az ajtóban állt végig s onnan nézte a fia és az ura találkozását. Szipogott csendben és várta, hogy mi lesz. — Szóljon valakinek anyám — mondta neki, amikor el­menőben odaért hozzá —, ké­mi lesz most, lehet-e még rajta segíteni. Néha eszten­dőkig távol volt tőlük, de ak­kor valahogy nem féltette ennyire az öregéket, most kezd már jobban ragaszkodni hozzájuk, hogy felette is eljár az idő. De hát most is; meny­nyi ideje van neki? Jóformán semmi. Fojtogatta, hogy mint­ha még valamit tisztáznia kel­lene az apjával. Alig múlt el dél, a kocsi ott állt megint az apjáék há­za előtt. Fekete ruhát adtak az öregre, felöltöztették, mint­ha ünnep volna, s az apja nem szólt, nem tiltakozott, te­hetetlenül tűrte, ami vele tör­ténik. Az elnök elhárította, amikor a gépkocsivezető se­gíteni akart. — Vigyázzon csak Karcsi — mondta, és felvette az apját az ölébe, úgy vitte ki a kocsi­hoz. Pehely könnyűnek érezte a testet, mintha már élet sem volna benne. Az anyja pedig ment utánuk sírva, jaj- veszékelve, mint aki halottat kísér ki a házból. E gyből a járási kórházba hajtottak, az igazgató fő­orvoshoz, aki 'gi barátja. Hozzá is az ölében vitte fel az apját. Az irodában letette az öreget egy nagy vaskos fo­telbe, s közben az orvos előre jött az íróasztala mögül, s csak nézte, hogy mi történik itt. — Szervusz! — mondta az elnök, miután elhelyezte az apját és megtörölte a hom­lokát. Nyújtotta a kezét. — Szervusz! — Elhoztam hozzád az apá­mat — magyarázta mindjárt az orvosnak, mintha vérző be­teggel jött volna. — Kérlek, terád szeretném bízni szemé­lyesen, nagyon rosszul van. (Folytatjuk) A nagykőrösi Szabadság Tsz-hen Alkatrészre várnak a traktorok szüljenek fel, mert délután elviszem apámat a kórházba. — Istenem, istenem — sir- dogált az anyja, mintha mást várt volna a fiától ő is. — Ne sírjon már, ez nem jelent rosszabbat — mondta és elindult. — Akkor várja­nak. A kocsi ott állt a ház előtt; Karcsi mégis visszajött érte. Amikor aztán beült az autó­ba, megtudta, hogy a titkárék már kimentek valahová a ta­nyákra, nincs a tanácsházán senki vezető.. Legyintett. — Akkor tovább állunk. — Magában még örült is neki, hogy nem kell most mind­járt hivataloskodni. — Men­jünk át Telekdre — mondta. Bámulta a poros, száraz át­mentét, ahogy vitte az autó. — Valami baj van? —kér­dezte egyszer Karcsi, a gép­kocsivezető. — Bevisszük apámat a kór­házba. — Értem. — Majd visszajövünk érte. — Súlyos? — Az — mondta az elnök, és többet nem is beszéltek egész úton. Megpróbált néhány ügyet elintézni, ahogy elhatározta, de többnyire csak kérdezge­tett a telekdi tanácselnöktől, s nem figyelt oda, hogy az mit válaszol. Az apján gon­dolkozott, hogy milyen rossz állapotban látta az öreget, s : (A) I > — Meglásd, meglásd itthagy > bennünket — szipogott egyre ! az anyja, és törölgette a sze- i me alját a köténye sarkával, ! pedig nem is könnyezett, szá- ! ráz szemmel sírt. — Én meg- ! mondom neked, Jani — hajto- ; gáttá, hogy most már a fia is ! sokallotta. Biztosan így jajgat, j siránkozik az anyja az öreg ! előtt is, és csak izgatja vele. | — Hagyja már, édes. Mon­S dóm, hogy nincs itt semmi baj j — szólt rá kissé keményebben. ! — Ha az kell, hát beviszem ! apámat a kórházba, ott majd ! meggyógyítják, ne féljen. — ! Ezzel belépett a szobába. ; A lefüggönyözött ki6 ablako- ! kon alig jött be valami fény, ! időbe telt, amíg a szeme meg- j szokta a homályt. Az apja ott ! feküdt az egyik kibontott ; ágt’on, vagy inkább ült, mint S feküdt, mert vaskos párnák ! álltak mögötte, csaknem az i élükön, s ezeknek dűtötte a í hátát. Csontos, sovány kezei ! erőtlenül pihentek előtte a S kisdunyha tetején. A szellőzet- í len szoba áporodott levegőjébe ; átható orvosságszag vegyült. ; Először arra gondolt, hogy ki 5 kellene nyitni minden ablakot, | sőt, még az ajtót is, mert lehe- ; tetlen itt lélegzetet venni. 5 — Hogy van apám? — ; kérdezte aztán, ahogy meg­állt az ágy előtt, s hogy az öreg nem szólt, nem mozdult, ; megint kérdezett. — Rosszul J van most is? ^ A beteg erre megmozdította 5 a fejét és valami egészen félévében, tehát már a szak­munkás bizonyítvány kézhez­vétele előtt hat hónappal — egyéves képzésű idejű szak­mákban az utolsó negyedév­ben, vájártanulók esetén az utolsó évben — teljesítmény­bérben foglalkoztathatók. Azo­kon a munkaterületeken, ahol j a teljesítménybérben való fog- [ lalkoztatás nem lehetséges, a jó előmenetelű tanulók a kez- I dó szakmunkásokra vonatkozó bértételek szerint órabérben is foglalkoztathatók, az említett időszakban. Az így megszabott foglalkoztatás sorrendiségének megállapításánál a tanulmányi előmenetelen kívül a szakma kiváló tanulója országos ver­senyben elért intézeti ered­ményt is figyelembe veszik. lenes árusítóhelyek szá­mát. Alig van olyan község, amely­ben a működő fmsz-hálózat ne árusítana facsemetét — hangsúlyozzuk, — minden vá­lasztékban. Ha valamely sza­porítóanyagfajtában pillanat­nyilag nem lenne a kért áru, megrendelésre soronkívül be­szerzik és rövid napok alatt a vevők rendelkezésére bocsát­ják. Arról sem feledkeztünk meg, hogy állandó felvilágosí­tó szolgálattal segítsük a házi- kert-tulajdonosokat. Nyomtat­ványokkal, felvilágosító út­mutatókkal szakszerű tájékoz­tatásit adunk nemcsak a gyü­mölcsfatelepítéshez, hanem a műtrágyák és növényvédősze­rek használatára is. Segítséget nyújtunk a lakosságnak, hogy a kertszomszédok szakcsopor­tokat alakíthassanak a nö­vényvédőszerek olcsóbb, ké­nyelmesebb, és szakszerűbb közös használatára. Permetezőgépeket és poro-

Next

/
Thumbnails
Contents