Pest Megyei Hirlap, 1966. március (10. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-13 / 61. szám

1966. MÁRCIUS 13.. VASÁRNAP lltuci ^Cíitop Nagyobb figyelemmel a lakosság igényeire Jobb áruellátás — Nagyobb segítség a háztáji termelőknek A földművesszövetkezetek idei feladatai — Beszélgetés a MÉSZÖV elnölcével Ne árusítsanak , csokoládét az italboltok A bevásárlás gondjai és ter­hei alól a falusi dolgozó asz- szonyok sem vonhatják ki magukat. Érthető, de helyes is tehát, hogy amikor a kereske­delem és az áruellátás hely­zetét tárgyalja a járási tanács, általában mindig meghívja ülésére tanácskozási joggal a leginkább érdekelteket, az asszonyokat képviselő nőtaná­csot is. Ezt tette most a Dabasi Járási Tanács. Az pedig, hogy szóban forgó ülése a nemzetközi nőnap idő­pontjával csaknem egybe esett, még külön jelentőséget adott tanácskozásának. A földművesszövetkezetek járá­si központjának jelentését vi­tatta meg ez az ülés, és a vi­tában szép számmal vettek részt a nőtanács tagjai, de mellettük az asszonyaik gond­jaival együttérző férfi tanács­tagok szintén. Megnyugvással és helyeslés­sel vették tudomásul a felszó­lalók, hogy néhány községben egy-egy élelmiszerbolt két műszakban dolgozik, és így a munkából vasúton, buszon ha­zatérő asszonyok elvégezhetik bevásárlásaikat. Sürgették, legyen a délutáni vonat érkezése utáni időpontban minden községben leg­alább egy bolt nyitva. Ezen kívül is a vita során csupa olyan kérdést vetettek fel, ami mint a nyitva tartás szintén, nem helyi jelentősé­gű, hanem probléma az egész országban. Például a bolti kiszolgálás és a társadalmi tulajdon vé­delme. Nos, hogy ezen a téren sok lenne a tennivaló, azt a járási központ jelentése is megállapítja. Br. Szabó Szilárd járásbíró és dr. Nagy Zoltán járási ügyész ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy az ellenőrzésben a földműves­szövetkezetek elnökei, üzem- ágvezetői és adminisztratív dolgozói szintén rendszeresen részt vehetnének, akkor bizo­nyára kevesebb lenne a súly­csonkítás, és az árdrágítás, sőt a sikkasztás meg a leltár­hiány. Egy szó szerinti idézet a je­lentésből : „... kiskereskedelmi egysé­geink vezetői a nagykereske­delmi vállalatok dolgozóinak majdhogy nem ki vannak szolgáltatva. A szállítók sok esetben igyekeznek a boltvezető­ket becsapni, kevesebb árut leadni vagy a göngyöleget vissza nem szállí­tani, ha a boltvezető nem do­tálja őket.” Aligha helyi jelenségről van szó. Nem az a tanácsülésen elmarasztalt csokoládéárusí­tás az italboltokban sem. Ki­derült viszont, hogy az édes­ségárusítást azért vezették be, mert ezzel kívánják biztosíta­ni az italbolt bevételi tervé­nek teljesítését, sőt túlteljesí­tését. Több felszólaló követel­te, változtassanak ezen az ál­lapoton, mert nevelési szempontból na­gyon is kifogásolható, hogy gyermekek is bejárnak csokoládéért az italboltba. — A férjem többször is el­megy az italboltba, én azalatt otthon dolgozom, és bizony jólesik, ha hazajön, hoz ne­kem egy szelet csokit — érvelt viszont egy asszony. Mire Kertész Józsefné, a nőtanács titkára általános he­lyeslés közben megállapította, hogy nem minden férj ilyen figyelmes. A járási földművesszövetke­zeti központ helyeslése mellett a járása tanács végül is úgy határozott, hogy megkeresi a megyei tanács kereskedelmi osztályát, meg a MESZÖV-öt, vonják ki sürgősen a cuk­rot, csokoládét az italbol­tokból, inkább szállítsák le ezeknek az üzleteknek a bevételi tervét. Szokoly Endre Beszélgetést folytattunk a Pest megyei földművesszövet­kezeti hálózat helyzetéről, el­múlt évi eredményeiről és idei célkitűzéseiről, Bokor József­fel, a MÉSZÖV választmá­nyának elnökével. Kérdéseink­re az alábbi válaszokat kap­tuk: — Az elmúlt évben — igaz­gatóságunk értékelése szerint — a földművesszövetkezetek Pest megyében minden terü­leten jelentősen előrehaladtak, tevékenységük egészséges és jó irányban fejlődött Emelke­dett az fmsz-ek taglétszáma: jelenleg 153 572, közülük 7349- en tavaly léptek be Több mint 2 millió forinttal nőtt a részjegy-alap, és a tagság ta­valy egymillió forint értékű társadalmi munkát végzett Hozzáteszem, ezzel párhuza­mosan nőtt a választott testü­letek aktivitása. Szót érdemel az is: a takarékszövetkezetek is jelentős fejlődést értek el. Betétállományuk 25 millió fo­rinttal nőtt Sok fontos segít­séget nyújtottak a termelteté­si és fogyasztási, valamint az építkezési költségek folyósítá­sával. A megye területének na­gyobb részét a földmúvesszö- vetkezeti boltok hálózzák be. „Valami baj van a Tiszánál“ Állok a peronon, sorban a fülkék, egyszer jön egy kis alacsony ember, s leskelőd ik be az ablakokon. Helyet ke­res, nem vitás. — Mondja — szólít meg, ahogy hozzám ér —, ez nem hálókocsi? Már hogyan volna az, gon­dolom, a jövő-menő, utazó ember csodálkozásával, de az­tán megnyugtatom, hogy nem hálókocsiba szállt Az ember azonban tovább kérdez, hogy ez a vonat megy-e Nyíregyhá­zára, s mutatja a jegyét, hogy az vajon jó-e pontosan erre a vonatra Mikor végül minden­re megnyugtató választ ka­pott, nagyot lélegzett, látha­tóan megkönnyebbült — Sohasem jártam aura, soha életemben, én még Dörra- södön túl nem jártam. De kár, hogy éjszaka megyünk... Csak ez a kár, hogy sötét van és nem látok semmit És figyeli, hogy mit szólok a dologhoz. — Nekem már nem újság az Alföld — mondom — so­kat láttam. — Én szeretném látni — tűnődik. Érdekes, ki lehet ez az ember, aki úgy látszik, keveset uta­zott életében s most mégis itt áll a pesti pályaudvaron egy éjfél után induló gyorsvonat peronján, várja az indulást Ismeretlen tájra, 300 kilomé­terre utazik, éjfél után... Miért? Elmondja magától. — Itt vagyok én Tökölön, gátőr. Nem járok sehová, este lefekszem korán, ma is így volt minden. Már feküdtem, amikor egyszer csörög a tele­fon, hogy induljak azonnal a központba, menni kell Nyír­egyházára ... Ilyenkor ugye nincs mit kérdezni... Vala­hol baj van a Tiszával... El­indultam ... Bólogatok, hogy igaz, ez a rend, ha menni kell, akkor menni kell. Az ember meg­mutatja a csizmáját, hogy csu­pa sár az egész; jött gyalog, autóbuszon, villamoson, ro­hant, ahogy mondták. De meg is dicsérték a központban: „magára, Sándor, lehet szá­mítani”. És ez a jó, ha ilyet mondanak az embernek. Ad­dig nem lehet baj, amíg azt mondják, hogy lehet az em­berre számítani. A gátőr beszél, éflénken, áradón ömlik belőle a szó; mint aki nagy sietség, izga­lom után végre révbe ért. Meglelte a vonatját is, útban Nyíregyháza felé Több egye­lőre rá nem tartozik, majd ott megmondják, hogy a továb­biakban mit kell csinálni. Láthatóan örül, hogy eddig minden sikerült, eddig telje­sítette, mi több, túlteljesítet­te a megbízatást, hiszen ek­kora rohanást végtére senki sem várt tőle. Csak jó volna, ha nappal lenne — ezt több­ször is elmondja —, akkor legalább látná a tájat. Fiatal ember, nem is régen gátőr, éppen a tavalyi nagy dunai árvízkor kezdte. Jókor. Hetekig nem volt lent a lábá­ról a csizma, csak úgy futtá­ban aludtak egy keveset. Most a Dunával nincs baj, de úgy látszik, mégis menni kell, mert másutt meg most történt hiba ... Ez a szolgálat... De- hát nem szól ő egy szót sem, mert ezt vállalta, amikor gát­őr lett. Mindez végtelenül termé­szetesnek hangzik, s egyre érdekesebb. Jólesik keresgélni a rejtett mozgató rugókat: miért ez a kivételes igyekezet, hiszen, ha katona volna, sem teljesíthet­né különbül a parancsot. — Mennyi a fizetése? — kérdezem. — Meg sem merem monda­ni — jelenti ki, mintha restel­kedne, aztán meg elneveti ma­gát. — 1100 forint Ez bizony nem sok. Ám a gátőr megnyugtat a maga ke­délyes módján, hogy tulajdon­képpen a kérdésben van a hi­ba, inkább a jövedelméről kel­lett volna érdeklődni, az egé­szen más. Mert: jár neki egy kis illetményföld, s bérel egy kis jó kaszálót is. A szénájá­nak nincs párja, érthetően: ott terem a víz partján. Állatot tart — ez hozza a pénzt. A télen is eladott egy hízót kis- híján 4000 forintot kapott ér­te, pedig — ahogy magyaráz­za — a sertés még nem is olyan kifizető, előnyösebb a hízómarha. Jövőre már azt is tud értékesíteni. Természetes, hogy kerül a háznál baromfi... Arra külön büszke, hogy van egy lova is. Szóval a gátőr gazdálkodik. Van egy másik gátőr, a cim­borája, az pincérkedik szabad idejében. Kinek hogy; ő job­ban kedveli a földet Bevallja csendben, hogy szeretne össze­hozni most egy esztendő alatt vagy 40 ezer forintot, s ahogy számítja, nem lehetetlen. Csak. dolgozni kell; az igaz, sokat kell dolgozni... Egyszer sem kérdezi, hogy hát én, az ismeretlen útitárs merre tartok, meddig megyek, s egyáltalán ki vagyok ... Ma­gáról beszél, a családjáról, a munkáról, a jól sikerült gát­őri vizsgáról. Mint akinek be­szélni kell, mert ritkán van al­kalma. Ez az út számára szó­rakozás, most már szórakozás, legalább is, amig a vonaton van. Változatos pihenő az ál­landó, tempós munkájában. Könyvet nem olvas, rádiót nem hallgat, televíziót nem néz, színház, mozi nem csá­bítja; járat néhány újságot, s megeszik olykor egy halászlét a kisvendéglőben. És most ez a hosszú út Ceglédnél meg­említi, hogy lakik itt egy ro­kona, régen nem látta, jő vol­na hozzá beugrani, s nevetgél közben, hogy ha tudná a ro­kon, milyen közel voltak most egymáshoz. Aztán meghív egy sörre — „ha meg nem sértem” — így azért kellemesebb az utazás. Szó se róla — magya­rázza —, hogy többet igyunk, még az hiányozna, hogy meg- érezzék rajta Nyíregyházán, ha megérkezik. Az nagy hiba lenne. Első mindig a köteles­ség, ez otthon is így van. Tíz kilométer tartozik hozzá a Du­na bal partjából, ott minden áldott nap elvégzi a szolgála­tot, aztán lehet máshoz kez­deni. Csak így lehet boldogul­ni; rend a lelke mindennek. Ezt tanulta meg legjobban ez az ember; a rendet. Helyt­áll a posztján, s ahogy lehet, ügyeskedik. Egyre megy min­den napja. Nyugodt, mert bol­dogul. Vallja, hogy kevéssel beéri az ember; szórakozás, ivás — múló boldogság. Ha­nem persze — ezt elismeri — az idő szalad. A gátőr belát­ja, hogy a fiúnak — most ki­lenc esztendős —, már tanulni kellene, nem élhet majd úgy, mint az apja. Már a gátőrség­hez is vizsga kell; s mi lesz itt még addig, mire a fiú felcse­peredik ... Hajnali négy óra, amikor Debrecenbe érünk. Kezet fo­gunk. mert leszállók. — Baski vagyok, Baski Sán­dor — mondja, ahogy megráz­za a kezem. Kicsit meglepődtem: — Hiszen én ismerem gát! Dékiss egy 30—40 százalékos forga­lomemelkedést irányoztunk elő. A földműves&zövetkeze- teknél alakítjuk ki a felvásár­lási és a termelési osztályokat, rájuk építjük ezt a tevékeny­séget A sokoldalú tevékenység mely területeit érdemes meg megemlíteni? — Egyik fontos feladatunk a háztáji termelés segítése. Tovább folytatjuk a részleges baromfiállomány-cserét, ösz- tönöesüjc a nyúl- és galamb­tenyésztési társulások megala­kítását Különös figyelemmel a bogyósokra, növeljük a gyü­mölcstelepítés lehetőségeit Ezt segíti a megyében hét helyen működő facsemeteszaporító­telep. — De általános fejlesztést irányoztunk elő az ipar és a szolgáltatások területén is. Fe­lülvizsgáljuk: a lakosságnak milyen szolgáltatásokra van szüksége, és kölcsönzési kész­letünket a legkeresettebb cik­kekkel bővítjük. Még egy fon­tos feladat: a beruházásokra idén is a tavalyihoz hasonló összeget fordítunk, nagyobb figyelemmel kísérjük azonban a költségek tervezett ütemben történő megtérülését. h. t. p. Vadmacskák a Dráva menfi síkságon Hazánk egyik legritkább, ki­pusztulófélben levő ragadozó­ja — a vadmacska — oz utób­bi időben elszaporodott a Drá- va-menti síkságon. Ezen a tá­jón évtizedek óta nem láttak vadmacskát. A vadászok felte­vése szerint a Dráván túlról, a jugoszláv erdőségekből ván­doroltak át hozzánk ezek a ra­gadozók. Az első vadmacskát Lovas Béla páprádi fövadász ejtette el: hossza több mini egy méter volt. Szekeres Béla vajszlói vadászkutyák segítsé­gével, élve fogott el egy kan­dúrt. E ritka ragadozók jelen­léte kétségkívül változatosab­bá teszi a drávai síkság vad­állományát, az erdészek még­sem örülnek nekik, hiszen nagy pusztítást okoznak a va­dak között. Ezért az állami és a társasági vadászok kímélet­len hadjáratot indítottak fel­kutatásukra és kilövésükre. A flotta vízre száll ia '4 * !•. * i Persze ez nem megy olyan könnyen. Szólhat hozzá biz­tató, pattogó muzsika s ra­gyoghat a márciusi nap, azért a téli pihenőből még nem csúsztathatják a hullámok há­tára a gyors és könnyű vízi­járműveket. A Velencei tó f mellett a rzenvedélyes vitor­lások már kihozták a hóna­pokig pihenő csónakokat, János tisztítják, javítják, festik. Még néhány nap, s ha a hi­vatalos dátumot is meleg tavaszi napok követik, való­ban vízre száll a flotta, a Ve­lence tavi vitorlás szövet­ség gyors egysége. Kezdő­dik az edzés a nagy össze­csapásokra a vitorlás verse nyekre. Kísérőül elhúznak a váci hajógyár alumínium ír torcsónakjai. Hogyan alakult tavaly a ke­reskedelmi forgalom? — Jelentősen emelkedett, mintegy 5,7 százalékkal nőtt az elmúlt évhez hasonlítva. Ha nem is úgy, olyan mértékben, ahogyan szerettük volna, de a legszükségesebb igényeket biz­tosítani tudtuk. A beruházá­sok területén is előre halad­tunk, több új egységet építet­tünk, ezzel együtt a meglevők rendbehozatalára, a berende­zések korszerűsítésére több mint 52 millió forintot fordí­tottunk. Nőtt, 5,6 százalékkal magasabb volt az előző évinél a szövetkezeti vendéglátóipar forgalma is. Emelkedett a zöldség-gyümölcsfelvásárlás volumene, mégpedig mintegy 23 százalékkal. — Munkánk középpontjá­ban tavaly a földművesszövet­kezetek gazdálkodásának meg­javítása állt. Ennek forinttal mérhető eredménye, a nyere­ség, megyei szinten 70 millió, 13,6 százalékkal magasabb a tervezettnél. Milyen feladatokat tűzött maga elé a földművesszövet­kezeti mozgalom 1966-ban? — Legfőbb célkitűzésünk az áruellátás további javítása és újabb, jobb kereskedelmi módszerek alkalmazása. Javí­tani kívánjuk a lakosság na­pi fogyasztási cikkekkel való ellátását, mégpedig úgy, hogy bolthálózatunk a rendeléseket a tényleges Igényekre alapoz­za. Különösen sok panasz volt a kenyér és a péksütemény minőségére. Ezen kívánunk ja­vítani és meg akarjuk gyor­sítani a kiszállítást is. A ru­házati cikkek terén szorgal­mazzuk, hogy fordítsanak gon­dot üzleteink a nagyobb vá­lasztékra és gyorsabban rea­gáljanak a divat változásaira. Várható-e javulás a sokat kifogásolt felvásárlási munká­ban? Ennek érdekében intézkedé­seket tettünk úgy a MÉK-nél, mint a földművesszövetkeze­teknél. Helyesnek látjuk, ha az fmsz-ek e téren fokozato­san, egyre több feladatot kap­nak. A MÉK kirendeltségeket is nagyobb hatáskörrel kell felruházni. Általában a felvá­sárlás rossz technikai felsze­reltsége miatt gyors bonyolí­tásra, operatív intézkedésekre van szükség. Elhatározott szándékunk az egész megye, de ezen belül különösen a Dunakanyar zöldség- és gyü­mölcsellátásának jelentős javí­tása. A Dunakanyarban mint­Vigyázz,! radar! A gépkocsivezetőnek nem is; nagyon kell mondani, ha meg- j pillantja, már messziről úgy i kormányoz, hogy kivctendőt: abban ne találjon a közieke-: dési járőr. Mert ismét mun-! kába állt a különleges egység,! amely lengyel gyártmányú ké- j szülékkel ellenőrzi a járművek j sebességét, s ha az adatok i rosszat jeleznek, jaj a gyors-: hajtónak — oda a betétlap, i Most tartották meg az első j főpróbát a nagyforgalmú ba- : latoni országúton. A méré-; sekkel s ha kell a figyelmei-; tetőssel, vagy büntetéssel az! idén is számos balesetet! akarnak megelőzni. A gya-! logos, vagy az olykor méltat-; lankodó gépkocsivezető ér- $ deke is, hogy sikerüljön. ;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents