Pest Megyei Hirlap, 1966. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-09 / 33. szám

Tóthék kilenc pontja Ez a délelőtt is olyan csöndes, eseménytelen volt, mint a többi. A munka megszokott zörejei szinte szabályosan ismétlődtek, s ahogy a fénycsövek tárgyi­lagos fényében széttekintett a belépő, nem látott semmi különöset. A körbefutó munkapadok mellett munkások dolgoztak, az ajtóval szembeni csoport tagjai egymásnak adták to­vább a satuból kikerülő, megmunkált alkatrészt, Tóth János hattagú szocia­lista brigádja elektromos csa­varhúzókat készített. Beta­nult, sokat gyakorolt moz­dulatokkal használták a szer­számokat, egyenletes ütem­ben dolgoztak. Az Egyesült Villamosgép­gyár Il-es üzemének No­vember 7 szocialista bri­gádja három éve viseli a kitüntető címet. Mindannyian fiatalok Munkájuk: elektromos kis­gépek szerelése. — Mi a brigádvezető fel­adata? — kérdeztem Tóth Jánost. — Én biztosítom a munkát a brigád számára a cso­portvezetőn keresztül, s el­osztom munkatársaim között. Igen fontos, hogy mindenki azt a feladatot kapja, ame­lyikben a legotthonosabb. — A dekádterv bevezetése óta programszerűen tudunk dolgozni. Azóta megszűnt a hó és negyedév végi hajrá. — Mennyi az egy emberre. jutó ham átlagkereset? Személyi órabérezés alakult ki nálunk. Figye­lembe veszi a dolgozó szak­mai képességét, azt, hogy tagja-e a törzsgárdának, s a termelékenységgel egyenes arányban nő a munkabér is. Átlag 2000—2200 forint a ha­vi keresetünk. A brigádvezető azt is el­mondotta, hogy tervüket min­dig teljesítik. Igazolatlan hiányzás, lazulás a munka­fegyelemben nem fordul plő náluk. A sélej't is ismeret­len a brigádban. Mindannyian részt vesz­nek a politikai oktatásban, négyüknek tv-jük van. s fel­váltva járnak egymás laká­sára megnézni egy-egy ér­dekesebb műsort. A névna­pok megtartására is kollek­tíván belül kerül sor, s az üzemen belül végzett tár­sadalmi munkákon kívül, mint az elmúlt évben vég­zett betonjárda-építés, szí­vesen segítik egymást még a szőlőmunkában is. Most versenyre hívták az összes szocialista brigá­dot az üzemen belül. A ki­lenc pontból álló verseny- felhívásban vállalják a terv­teljesítést, a legteljesebb mun­kaidő-kihasználást, az álló- és fogyóeszközökkel való ta­karékoskodást, illetve társa­dalmi megőrzésüket, és to­vábbra is rendszeresen veze­tik a brigádnaplót A jobb munkaszervezést tapasztala­taik kicserélésével valósít­ják meg. Havi 15 óra tár­sadalmi munkát vállal a brigád. A ll-es üzemben így min­den brigádnak van felaján­lása. Mindannyian végeznek társadalmi munkát s igye­keznek a munkásvédelmi szabályokat betartva, bal­esetmentesen dolgozni. A brigádvezető sietett visz- sza a munkapad mellé. Amíg beszélgettünk, felszaporodott a munka. CEGLÉDI PEST MEGYEI üiftMP KÜLÖNKIADÁSA LAP A CEGLÉDI JÁRÁS ÉS CEGlE^VARO^RESZERE X. ÉVFOLYAM, 33. SZÁM 1966. FEBRUÁR 9., SZERDÁ Vasárnap: Járási saklisparíaliiád Vasárnap délelőtt 8 órai kezdettel lesz a járási sakk- spartakiád döntő a Ceglédi JTS (Rákóczi út 14. szám) he­lyiségében. Örvendetes, hogy járásunkból nyolc község ne­vezett be a döntőbe. Mind az egyéniben, mind a csapatver­senyeken nehéz küzdelmek várhatók. A járási spartakiád rendező bizottsága közti az érdekeltekkel, hogy az asztali­tenisz döntő fiáén 13-án le«?, bánéin 20-áh. Tehát az asztali- teniszezők 13-án ne jöjjenek el — csak a sakkozók. — su — Belvíz! Belvíz! Belvíz! Belvíz! Elsőrendű feladat a lakóházak védelme Szükséglakás céljára vették igénybe az újvárosi kultúrházat Este hat órára jár az idő. Az újvárosi kultúrházban telt ház. A Suhog a pálca című filmet forgatják. Jó látni a város szélén ezt az eleven kul­turális érdeklődést. Az érdek­lődő nem is sejti, hogy né­hány órával ezelőtt milyen nyugtalanító esemény színhe­lye volt a nagyterem. Türei Imréné, a kis kultúr­ház gondnoka még remeg az idegességtől és alig tudja el­mondani a történteket. — Mostoha gyerek volt min­dig az újvárosi kultúrház. Végre egy fél évvel ezelőtt a Községgazdálkodási Vállalat gyönyörűen rendbehozatta és nemrégen végre megindulhat­tak ismét a többször megsza­kított filmelőadások és a Téli esték előadássorozat. — Többször megszakított filmelőadások? — Igen! Mert bármire kel­lett eddig sürgősen egy terem, mindig az újvárosi kultúrhá- zat vették igénybe. Tavaly j például fél éven át szállást ; adtunk a növénye adóállomás ! etnbereinék és Udvarunkat nivolc erőgép kerékét' vágták fél. Az újvárosiak egyetlen szó­rakozási helye ez a kultúrház. Hetenként háromszor filmelő­adás' és pénteken ismeretter­jesztő előadás. Különben itt kapott helyet a városi és já­rási könyvtár letéti könyvtára is. — Mi nyugtalanítja hát most az újvárosi mozilátoga­tókat? — Ma délután úgy négy óra tájt tehergépkocsi állt meg a kultúrház előtt. A lakáshivatal előadója és két rakodó szállt le a kocsiról. A berendezést akarták felrakni a kocsira. Kérdésemre elmondotta a la­káshivatal előadója, hogy igénybe veszik a kultúrház két termét szükséglakás céljára. Néhány órán belül két csalá­dot helyeznek el benne. A nedves idő következtében az egyik család házának fala kidőlt, a másik pedig minden pillanatban össze­omlással fenyeget. Tizenhárom embert helyeznek el egyelőre itt... Egy óra múlva mozielőadás kezdődik. A jegyek nagy része már el is kelt. Mit mondunk azoknak az embereknek, akik filmelő­adásra jönnek? — érveltem kétségbeesve. Közben gyülekezett a közön­ség. Az eljárást kedd regge­lig felfüggesztették. Vége a műsornak. Az embe­rek körülfognak. Van, aki azt hiszi, hogy a hatóságot képvi­selem. Indulatosan megjegy­zi, hogy nem tudunk szükség- lakás céljára egy kocsmát ki­üríteni. A mellettem álló bor­virágos orrú ember sem hagy­ja magát. Bolond kend, só­gor! — Hosszú lépésekkel in­dul a kocsma irányába. A beszélgetés során azt is megtudom, hogy az egyik csa­lád a Hattyú utcában lakik, a másik a Csutak Kálmán utca elején. Egyik háza fala kidőlt, a másiknak a lakói állítólag már nem is mernek otthon aludni. A körülmények ugyancsak feladták a leckét a hivatalos szerveknek. Egyik részről he­lyes lenne üzemben tartani az újvárosi művelődési házat, másrészről hajléktalan embe­rekről van szó, akiket el kel] he'vé'zni; ' '' ' ★ A városi tanács igazgatási osztályán megerősítették a hírt. Sok áz életveszélyes ház, s a rendelet,szerint elsősor­ban középületeket kell szükséglakás céljára igény­be venni: kultúrházakat, iskolákat. Az előbbivel kezdték. Meg kellett tenni: emberek életéröl van szó! Annak érdekében viszont, hogy a szigeteletlen, itt-ott már-már megrokkanó hazak állagát megvédjük, háztulaj­donosnak, lakónak és a ta­nácsnak mindent meg kell tennie, nehogy a tavasz majd megoldhatatlan feladatok elé állítsa városunk lakosságát, a tanács vezetőik Csurognak a csatornák Megenyhült az idő, csurog­nak a csatornák. Már ahol van egyáltalán csatorna. Városunkban a csatornákkal szinte minden háznál baj van. Elavultak, elrozsdásodtak^ folynak, csorognak egyik há­zon úgy, mint a másikon. Vas­tag, nagy csöpögések, csorgá- sok, vízzuhatagok szakadnak a járókelőkre. Sokkal kellemet­lenebbek ezek a csatomafo- lyások, mint a közönséges eső. A rossz csatornák miatt kelet­kezett erős csöpögések tönk­reteszik az aszfaltozást, a fa­lakat jobban áztatják, mintha nem lenne csatorna. Hiányzik a háztulajdonosok erszényéből a pénz, hiszen mé­tere 45—50 forintba kerül a csatornának, hiányzik a szak­ember, aki ezt a rengeteg viz- fogót megjavítaná, vagy kicse­rélné, s végül hiányzik a nagy- mennyiségű csatornabádog. Mégis kellene valamit ten­ni. Az építési rendelkezések előírják, hogy az épületeknek közterületre, tehát útra, utcá­ra, térre eső csepegőjét teljes hosszúságban csatornával kell ellátni. Anyagkiutalás, hitel- nyújtás, munkaerő biztosítás révén lehetne csak az ügyben hathatós eredményt elérni. De ez már nagyon időszerű lenne, (szi) KARDOSKA * * . '. •• s ;v‘ =■/••• Ir| ­T > " >:.<i í>> \ ■ volt a neve még néhány nappal ezelőtt. Ma már szalonna, kolbász, sonka és egyéb jó falatok nevén emlegeti és ízlel­geti gazdája, Rostás János Csemőben ezt az 5 mázsa tíz kilós egykori mangalicáját Prémium-kucsma Jól dolgozó, csöndes ember Pi­rók Bálint. Megta­lálja a számítását a tsz-ben is. Még­is cáakran csipke­di szavaival a kö­zöst. A tsz-elnöke évek óta megfi­gyelte, hogy a leg­csikorgóbb hideg­ben is csak kala­pot nyom Pirók tag társ a fejébe. — Nem fázik a fejed, komám? Mért nem veszel sapkát? — kérdez­te az elnök. — Nem fizet a tsz — hangzott a kötekedő válasz. Most a napok­ban elérkezett a zárszámadás ide­je. A termelőszö­vetkezet tagjai zsúfolásig megtöl­tötték a községi kultúrtermet. Még talán többen is voltak, mint ahá- ,nyan beférhettek volna. Az elnök már végefélé járt a be­szédjének, s éppen a jutalmazottak névsorának felol­vasásához kezdett, amikor hirtelen eszébe jutott vala­mi. Gyorsan letet­te a listát a kezé­ből, s a mellette ülő párt titkár fe­hér selyempapírba burkolt csomagot nyújtott oda neki. — Kedves tag­társak, tisztelt közgyűlés! — kez­dett lendületes szónoklatba az el­nök. — Illendő, hogy a jutalmazást Pi­rók Bálint tag­társunkon kezd­jem. Mégsem le­het az, hogy egy olyan dolgos enri bér, mint ő, egész télen veszélyeztes­se az egészségét. A tagság már egy emberként aggó­dott miatta, sze­génynek még me­leg fejfedőre sem telik, ennek csak betegség lehet a vége. Egy határozott mozdulattal lerán­totta a kezében lévő csomagról a papirt, s magasba lendülő tenyerén megjelent egy fe­kete szőrmesapka. A tagság hahó- tázása majd szét vetette a termet. Pirók Bálint egy­általán nem ipar­kodott a juta­lomért. Végül is csak nagy nóga­tásra volt hajlan­dó fölmenni az emelvényre, hogy illendő módon át­vegye a prémium­ként kiadott vado­natúj báránybőr sipkát. Fejtbe is csapta nyomban, betyáro- san. Megtapsolták az ötletes elnököt, Pirók pedig lesze­gett fejjel marko- lászta a felesle­gessé vált kalap karimáját. (lamasi) Telefoninterjú lapunkról: Hányán olvassák városunkban a Ceglédi Hírlapot? rsssssss/sssssss/fssss/sssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssrsssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss/^ Kislányom kérdez Kilencéves kislányom rendszeres újságol­vasó. Elolvassa a rendőrségi jelentéseket, szorgalmasan böngészi a hírrovatot és végül „átfutja” az első és második oldalt is. Tegnap váratlanul megkérdezte: — Anya, ki akarja, hogy Vietnamot bom­bázzák? Meghökkentem. Hogy magyarázzam meg neki? Először el akartam terelni a figyelmét. Nem lehetett. Üjrakezdte: — Ki az. aki háborút akar? Nagyon óvatosan kezdtem, parányi világké­pének megfelelően. Hogy meg is értse, de fö­lösleges félelmek se ébredjenek benne. — Tudod, kislányom, aki háborúi akar. az bizony rosszat tesz minden embernek, ffzt akarja, hogy kevés legyen az ennivaló, hideg legyen a lakás, apa ne legyen itthon, mi pe­dig a pincébe költözzünk ... Kislányom komoly ábrásaitól hallgatta. S már előre féltem a további kérdésektől: Miért nem lesz itthon apa? Miért kell a pin­cébe menni? Am, a kislány, mintha megelége­dett volna a válasszal, nem gyötört tovább a miértekkel. Mikor azt hittem, hogy már el is felejtette^ az egész problémát — váratlanul megszólalt — Anya, a háborút akaró ember is apa? ^ Első percben nem értettem, mit akar. —^ Hogy mondtad kislányom? — És megismétel-§ te: — Apa-e az a háborús gyújtogató? Annak § is van kislánya? ... # Értettem már, persze hogy értettem. A kis-\ öreg még csak családi kötelékek szerint tudja $ beosztani magának az embereket. Vannak § apák, anyák és gyerekek. Ennyi még neki a § világ. Hogy válaszoljak? Ha igennel felelek.^ mindent összezavarok kicsi fejében. Nem szi molva a gyenneklogika meglepetéseivel — a. ^ számomra könnyebb választ adtam: A hábo rús gyújtogató nem apa, nincs gyereke. A gyerek szeme tágranyílt, kis száját össze- ^ szorítva nézett rám egy ideig, majd határozat tan követelte: — Akkor hát, mondd meg, kinek a fia az ember? Szólni kell az apjának, hogy ne en-$ gedje! Büntesse meg! Aztán kezébe vette a meséskönyvét. Olva-§ sott. A problémáját megoldotta. S milyen egy- ^ szerűen! $ Igen, milyen jó lenne, ha csak apákból. ^ anyákból és gyerekekből állna a világ... J (csatáriné) § Az utóbbi hetekben többször is megfigyeltük az újságáru­soknál, hogy már a délelőtti órákban elfogynak a Pest me­gyei Hírlap példányai, mely­nek negyedik oldalán napon­ta jelenik meg a Ceglédi Hír­lap. A lap terjesztésével váro­sunkban is a posta hírlapiro­dája foglalkozik. — Hány példányban jelenik meg Cegléden a Ceglédi Hír­lap? — kérdeztük a hírlapiro­dától. — Januárban tovább emel­kedett a lap példányszáma vá­rosunkban: 75 új előfizetőnk van és 129 példánnyal többet adnak el átlagosan naponta az újságárusok is. — Melyik nap fogy el a leg­több példány? — Változatlanul vasárnap a legerősebb: 5380 Pest megyei Hírlap—Ceglédi Hírlap fogy el. A piaci napokon szintén ötezren felüli — pénteken 5300, kedden 5280 — a példányszám. A többi napokon is 4500-nál több vásárlója van a megyei lapnak. , A hírlapirodátói kapott ada­tok alapján gyors statisztikát készítettünk. E'szerint Ceglé­den minden hatodik tizennégy éven felüli lakos vásárolja la­púnkat. Óvatos számítás sze­rint is egy-egy lappéldányra három olvasó jut, így minden második tizennégy éven Jelmezes farsangi lottóbál a Kossuth Művelődési Házban A Szabadság téren nagy pla­kát hirdeti a jelmezes bált. Kiváncsiak voltunk, többet szeretnénk tudni róla és meg­kértük Hegedűs Józsefnét, a művelődési házban, tájékoz­tasson a rendezvényről. — Örömmel vesszük, hogy a város fiatalsága megszerette a Kossuth Művelődési Ház bál­jait. Igyekszünk kedvükbe jár­ni és igényeiket kielégíteni, így került szóba a jelmezes bál is, amit szombaton este nyolc órai kezdettel fogunk rendez­ni. A zenét a Szimbóla zene­kar adja. A belépőjegy váltá­sakor minden táncos a jegy mellé díjtalanul kap egy ál­arcot, melyet éjfélig kell hasz­nálnia. A jelmezesek csak íz­léses, ötletes öltözékekben je­lenhetnek meg. A legjobb há­rom jelmezt díjazzuk. Ezen­kívül lottósorsolás is lesz. Kérjük kedves vendégeinket, mivel a sötét ruha kötelező, így jelenjenek meg. A nagy érdeklődés miatt úgy gondol­juk, hogy sok ötletes jelmezt láthatunk, és minden bizony­nyal kitűnően mulatnak majd vendégeink. — sz — Képzőművészek klubja a Művelődési Házban A ceglédi képzőművészek klubja február 10-én csütörtöJ kön este 6 órakor tartja ala-* kuló megbeszélését a Kossuth Művelődési Házban. felüli lakos — csaknem tizen­ötezer ember — rendszeres ol­vasója lapunknak — Cegléden. (—ez)

Next

/
Thumbnails
Contents