Pest Megyei Hirlap, 1966. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-09 / 33. szám

wir

MEortt

v/íirfqp

1366. FEBRUAR 9., SZERDA

A fiatalok Világosabb színeket

Az évszakhoz igazodva 0S O ClIVOf Siker: a vikingkabát

Molendáék háza

Milyen ruhát szerelnének s igényelnek a fiatalok? Ezernél több fiatal - véleményét kérdezte meg a közgazdász, a pszichológus, egy igen hasznos. érdekes piackutatás keretében. A kapott válaszokat feldogozták. A Beloiannisz Gyátba, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre és a főként vidéki fiatalokat alkalmazó Vörös Csillag Traktorgyárba mentek ki a kereskedelem szakemberei.

Örvendetes a piackutatás egyik összegezése:

nincs nagy eltérés a fizikai és a szellemi munkát végző fiatalok válaszai, kívánságai között.

A traktorgyáriak nem kívánják, sent az oldalt, sem a hátul slicceit zakókat, az egyetemisták viszont az egészen újszerűre, a legmodernebbre adták szavazatukat. Az egyetemisták. de ugyanígy a Be- loiannisz-b<jli szerelők, technikusok, szakmunkás fiatalok is több alkalmi öltönyt kérnek a konfekcióipartól. Alpakka- szerű alkalmi ruhákat és: szmokingot. (A nagykereskedelmi vállalat a kívánságot meghallgatta, s máris több száz szmokingot rendelt az egyik kisipari szövetkezetnél.) A piackutatás egyik érdekessége: külön megkérdezték a lányokat, milyen ruhában szef retnék látni hétköznap a fiú- ! kát. A lányok és a fiúk ízlé- | se közt már van különbség. | A lányok azt szeretnék, hogy j mindig mutatós öltönyben I járjanak a fiúk, a fiúk vi- j szont hétköznapra a kényelmesebb, sportosabb ruhákat j kedvelik.

Űj fogalom, új szó született a divatban. A szabadidő-öltözködés.

! Külföldön már évek óta divat, kereskedelmünk most ösztönzi, sürgeti az ipartól ezeket a könnyű, munka utánra, kirándulásra, sportra alkalmas kulikat, blasereket. Az első széria tavaszra hamarosan meg is jelenik belő- \ lük: a habszivacs kuli. A fia- i falok kifogásolták a konfek- ! cióipari méreteket, A ráhk- j illő zakónak — mondják a | fiatalok — nincs meg a ne- ! künk való nadrágja. Egy má- j sik kívánság — ez szintén új 1 igény — legyen különbség ; ismét a tavaszi-nyári és az j őszi-téli színek között. Vagy- : *s

ismét a világos vagy legalábbis a középszínek domináljanak.

A nagykereskedelem már megrendelte a világos színű kelméket az ipartól: idén még csak kevesebb lesz belőle, 1967 tavaszára ígérik az

igények kielégítését a világos színű kelmékből.

A kívánságok meghallgatása után a kereskedelem is i ígéretet tett: gyorsabban követi a divat változását, merészebben rendelik meg az új fazonokat. A Május 1. Ruha- j gyárban például most úgyne- i vezett vikingkabátokat ren- I deltek meg. Érdekes ezek tör- | ténete: a gyár kanadai ex- i portra készítette a kabáto- ! kát, a nagykereskedelem era- ! béréi meglátták, s most, sze- í zon utáni próbaképp, ezer I darabot rendeltek belőle. Egy ' hét alatt elfogyott.

Az alkalmi ruhák legújabb fazonját is hamarosan kapni lehet majd az üzletekben: a kétsoros, hatgombos öltönyöket.

A kétsoros öltönyök nem azonosak a régi kétsoros ruhákkal, keskeny fazonnal készülnek, a gombok közelebb állnak egymáshoz, és a harmadik gpmb nem vendéggombként szerepel, mint a régi kétsorosokon.

(kőbányai)

Alighanem tavaszcsaloga- tónak szánták: tarka lepkék lepték el az országot. A kiinduló pont, a bölcső mindenütt a postahivatal. Jól sikerült, szép új lepke bélyegsorozat talál naponta ezer és ezer gazdára

Kiépült az erdei mikroklíma állomások hálózata

Az Erdészeti Tudományos Kutató Intézet befejezte az ország mikroklíma és ökológiai megfigyelő hálózatának kiépítését. A soproni kutatók irányítása alatt jelenleg tíz mikroklíma és ökológiai állomás működik az ország különböző tájain, igy Gödöllő környékén is. Az állomások az egyes tájak éghajlatát és a faállomány magtermése közötti összefüggéseket vizsgálják. A tölgy. bükk. és fenyő- «idő- -felújításához, új erdők telepítéséhez ugyanis egyre több és jobb minőségű magra van szükség. Ehhez nyújtanak segítséget az állomások, amelyek nemcsak a klímaviszonyokat vizsgálják, hanem a fakárosítók, magtermést befolyásolok szerepét is.

A falu 30 évvel ezelőtti vezető emberét mai vezetője, a tanácselnök ajánlotta figyelmembe. S az ajánlás megérdemelte a figyelmei, hiszen nem sok egykori falusi bíróról hallani, hogy 1944-es viselkedése miatt elhurcolták a fasiszták.

Molenda Károly szép szál, egyenes öregűr. Fényesre tisztított csizmában, munkaköpenyként használt ballonkabátban tűnik fel az* udvar hátsó végéből, amikor benyitom a kaput.

Tekintélyes Molendáék háza, több szobán is átmegyünk, míg odaérkezünk, ahol fűtenek. Az ebédet is ott melegíti Molenda bácsi felesége.

— Vedd le a ballonkabátodat — szól az urának.

De ő legyint és leül.

— Hány évig volt bíró Pilis csabán?

— Huszonkét esztendeig. Hétszer választottak meg.

Megtudom,

liogy történt régen

a községi elöljáróságok — bíró, helyettese, esküdtek — választása, le is írom a fiatalabbak kedvéért: Elsősorban a nagygazdák jöttek számításba, ahogy Molenda Károly mondjá, azért, mivel vagyonilag feleltek. S a választás? Egybegyűlt a falu, kikiáltották a jelöltek nevét, s akinél a leghangoisabb volt az éljen, az győzött.

Molenda Károly jelölését 50 holdja biztosította. Igaz, ezen a vidéken nem ért annyit a föld, mint másfelé, itt egy kataszter ara 2—8 korona között mozgott.

Szemben a falon berámá- zott fénykép. A negyven évvel fiatalabb Molenda Károly két szép lovat hajt. Tetszik, hogy a fényképen is olyan sovány, mint most, 80 évésen, a lilik of' éppen' iál£-' Icjfkezik ’ a lovaira. S közben mégtudom, hogy az Árpád Gimnáziumban érettségizett, Budán. Furcsa.

— Hogyan. miért került koncentrációs táborba a háború alatt?

— Két okból. Az egyik: vegyes, sváb, tót, magyar falu , volt Piliscsaba. Soha itt nemzetiségi probléma nem vetődött fel, legfeljebb a kocsmákban. de ott is csak virtuskodásból. A legtöbb ember három nyelven beszélt, s valóban meg is értettük egymást. Amikor szervezni kezdték a Volksbundot,

akkor kezdődött a baj.

Sokan beléptek a németek közül, mert nem sajnálták arra a vezetőik sem a pénzt, sem a propagandát. Csak akkor ijedtek meg, amikor be kellett vonulniuk a német hadseregbe — úgy vélték, jobban megússzák a háborút magyar katonaként, a volks- bundista vezetők akként íratták alá velük a belépési nyilatkozatot, hogy azt mondták, a^ csupán segélykérelem ... Jöttek aztán hozzám, mint bíróhoz tanácsért a sorkötelesek. Mondtam, alá ne Írjanak semmit. Mondtam ezt tíznek, húsznak — valahogy kitudódott.

A másik ok, amiért elvittek, az lehetett, hogy kidoboltat- tam, senki zsidó házba be ne merje tenni a lábát, hogy fosztogasson. Meg kellett tenni ezt akkor már egyesek miatt — bár a község jó része szerette az itteni kereskedőket, akik hitelbe is adtak.

— Tudta, hogy veszélyes, amit tesz?

Olyan ártatlanul folytatja, mint aki nem lát bele a világ gonoszságaiba.

— Nem vittek volna engem el, ha a feleségem nem erőszakoskodik. Mikor jöttek értem— éppen lovat indultam vásárolni a szomszéd faluba, az asszony remegett, hogy ne szegüljek ellent.

— Valóban hitt abban, hogy megmenti az igaza?

— Megmondtam a véleményemet a-Svábhegyen is, ahol kihallg2Ttak: Egy' régi' íafübeH kérdezett, ez volt a .szerencsém. Azt tknácsóUá' r‘hÖkém', ne sokat b eszél j ek.

— Aztán?

— Be vagon íroztak minket, és Becsben, az Erzsébet fegy- házba szállítottak. Ott voltam egy hijján nyolc hónapig.

— Miért egy hijján?

— Mert egy hónapra Maat- hausenbe vittek, tévedés folytán.

A börtönben

felolvastak pár száz nevet, hogy azokat továbbküldik. Én nem voltam köztük. Mikor az udvaron sorakoztak a kijelöltek, elbúcsúztam az ismerősöktől. Oda lépett hozzám egy vörös hajú német, ordított, hogy álljak a sorba. Hiába magyaráztam néki, hogy nem tartozom közéjük.

Ez a végig, jóhiszemű öregember itt jön először dühbe. Azt is finoman azért: egy rózsaszín árnyéle fut át az arcán.

— Azt a vörös -hajút de megkerestem volna később! Egy hónapig jártam francia rendőregyenruhában a lágerban, mert nem tudni, miért dé azt adtak ránk. Később kerestek a bécsi börtönből. Kimutatta a hiányomat az adminisztrációjuk. Visszavittek.

Amikor az oroszok bevonultak Bécsbe a tolmácsuk lettem.

MÁVAUT egyenruhában hazaérkezik ifjabb Molenda, aki már maga is meglett, családos férfi. Mint megtudom Károly bácsi másik fia üzemvezető valahol.

— Aztán kuláklistára kerültem. Néha azért felkerestek a tanácsházáról, kezdetben nehezen ismerték ki magukat a községi ügyek intézésében. Az egyik szomszéd faluban volt egy kommunista börtöntársam, az segített ha valami igazolás kellett. A házam megmaradt. A földet én ajánlottam fel, s alig hiszik, ha mondom, egyszer sem néztem meg azóta.

Dolgoztam tok helyen a húsz év alatt, még Kazincbarcikán is talpaltam gumicsiz- mát.i Aztán tíz évig raktáros voltam a szomszéd állami gazdaságban. Ügy tudóin, szerették ott. Most már régóta nyugdíjas vagyok.

Kikísér a kapuig. Elég puszta az udvaruk. Az öregúr sértődöttségtől mentesen áll a közepén.

Padányi Anna

s/s/ssss?//s/ssssss/ss/ssssss/ss/sssss/ssssssssss///ss/s/ssssssssss/ssssssss/sssss/s/s///sssssssss/sssssssssss/ssssssssssssssss/sssss/y//ssssss/sssssssssssssssssssssssssssssssss/sssssssssfssssss/ssssssss/sssysssss/sssssfssss/sss/ssss/sss/ssssssssssssss/s/ssssssssssss

András Ida:

Csendes beszélgetés

A szokástól eltérően este pontosan érkezett a kisvárosi vicinális. Az állomás előtt emberekből nőtt erdő, kicsi, nagy fákkal. A koronán kalappal, kendővel. A rieonfénytől valamennyien holdvilág arccal. A szem, az orr árnyéka furcsa grimaszt húz, vigyorgó szájuk óriásra nőtt, s a fogak az adventi kereplő elkopott ékeire hasonlítanak. Az öreg mozdony pihegve fújtat, ködbeborít mindent, hogy csend legyen már, de a lárma ettől csak nagyobb. A bádogvégű selyempapírból tekert trombiták koncertjét nem lehet túlharsogni. Félig telt korsókkal, bütykösökkel várják az érkezőt, ott koccintanak már a vonatlépcsőn, az ablakban, s a tülekedéstői kriksz-kraksz jóslást fest a hóra a vörös bikavér, csur- ran a lábakra a drága nedű.

Szilvesztei! Az év utolsó bolondos napja. 1965-ben az utolsó este, az utolsó éjszaka. Ölelve, karolva, csomagját cipelve szalad mindenki. Percek alatt kiürül az állomás. A magára hagyott mozdony fázósan prüszköl, mérgét az imént kifújta. Dermedő testén millió vízcsepp, fagyottan, kényesen fénylik.

A házak ablakai világosak, kancsaiítón nevető szemek. Soványak, nagy hasúak és ikrek. A vendéglők, éttermek telve, hangosan dalolnak. nevetnek, búcsúznak az emberek.

A kaszinóból kiáradó friss Let-kis, meg a nagytemplom orgonájának mély hangú hálaadása összekeveredve olyan, mint a bakfis. meg az öregedő ember tánca. Pajkos és reszkető, dévaj és elnéző.

C

sak egyetlen hely sötét a( városban. Egyetlen hely,' ahol nem régen fényben úszott minden, virág borított mindent. Csendes merengéssel álltak ott azok, akik most vágyakozón, he- vülve isznak, beszélgetnek. Itt az elmúlás csendessége, a szép, a rossz, a szeretet emléke, a fényben az élet, az új remények, kívánságok füzére.

Egyedül ballagott Anna a sötétben, kerülve a táncoló léptekkel haladó lármás embereket. Nem is gondolkozott, szét sem nézett. Hosszú, lusta léptekkel közeledett a teljes sötétségbe. Belső kényszer hajtotta ide. A kapu nyitva volt, fázósan nyikorgóit, s ‘hogy becsapódott ismét, a zavarás miatt, szemrehányóan rázta le magáról az ujjnyi vastagságú dérkristályt. A keskeny utak fehérek, ember lábának nyoma sehol. Hó borít be muszlin- takaróként mindent. A viaszból nyíló virágokat, márványköveket, díszes apró rácsokat, arany betűket.

— Mama! Megjöttem! De sokan utaztak, tudod-e? Szokás szerint most is az utolsó pillanatban váltottam jegyet. Azt hittem, már lekésem a vonatot, nem leszek itt, mire hálaadásra harangoznak. Azt hittem, nem érek ide, amikor indulsz, s szemrehányóan nézel rám, mért nem mondom el lelkendezve, hogy a magad módján az esti misén miért mondj köszönetét. Igv volt ez már sok éven át, mióta felnőttem, mert olyan rosszul közlekedik a vonat, mindig pont akkor értem ide, amikor a kis templomban a „Te-deum” első pkko’-dja hangzott fel. Megvártál mindig, a folyosó sarkán, sötétbe öltözve, apám imakönyvével. Csak nézted piros kalapom, új kabátom, divatos táskám, lakk cipőm és vidámodva indultál, szerinted ez a sok tarkabarka- ság beszélt helyettem.

Ilyenkor meleg volt a kony-, hában, piroslott a sparhelt, az asztalon vacsorához terítve, csak a kocsonyát kellett a pincéből felhozni. S a mézes pálinka mellett az üzenet:

— Bontsd ei a karácsonyfát, téged vártalak vele. Az osztozásnál igazságos légy. Egyformán adj diót, cukrot, almát testvéreidnek. Ne aludj el, várj meg, hogy végig beszéljük az évet.

Hát beszélgessünk mama! Mit mondjak el? Egyáltalán mit mondhatok el? El ér-e hozzád a hangom, meg értesz-e? Adsz-e, küldsz-e választ kérdéseimre. Fél éve már, hogy nem láttalak, fél éve mentél el. Mi történt azóta? Öh, de sok minden. Mama! Hallgass meg! Azzal kezdem, ami neked a legfontosabb volt. De, jaj, kérésed ellenére sem rendeztem azóta az életem. Sőt, még jobban összekuszálódtak körülöttem a szálak. Pedig nem akartam. Csak olyan hánya-veti módon, amiért annyit intettél, nem törődtem vele.

N

a szomorodj el. Szeretek egy embert. Azaz szerettem. Vagy talán még mindig? Nem tudom. Olyan zátonyra futott életű ő is, mint én. Komolyan, higgadtan, talán kezdhetnénk együtt új életet. Nem is tudom, hogy kezdődött mama. Csak azt vettem észre, hogy együtt járunk, hogy minden nap találkozunk. Vagy bent a gyárban, vagy munka után valahol. Nem tudom, miért kereste a barátságom. Ám, annyit kötekedett velem azért, hogy nem vagyok húszéves, sem csinos, meg képzeld mama, még azt is mondta a szemérmetlen, nem úgy nézek ki, mint aki jó nő lesz. Fene a rangját! Pedig úgy szerettem volna mindig a kedvébe járni. Nem ment. Mintha minden ellenünk esküdött volna. Nekünk semmi sém úgy sikerült, ahogyan terveztük. Ö azt mondja: én rontok el mindent, én vágyók a hibás, mert keveset törődök az élettel. Én meg: ő az ügyetlen, magának tegyen szemrehányást ne nekem.

Most is mi történt? összevesztünk. Nem szóval. Téttel. Ezért is utaztam el. Most kereshet ... Együtt akartunk szilveszterezni. Jó Is lett volna, hiszen éjféli beszélgetésre, karácsonyfabantásra hozzád már nem jöhetek. Minden rendben volt, minden el volt intézve, örültem, hogy az új év küszöbén majd zavartalanul koccintok Andrissal.

Mégsem így lett. Köszöntés helyett, új élet kezdés helyett elváltunk. Ű még nem tudja, hogy így van, de én igen. Az történt mama, hogy délután pár percre összeugrottunk megbeszélni: mégis, milyen legyen az első közös óév búcsúztatónk. Miután mindent elterveztünk, azzal váltunk el: beülök a fodrászhoz, hogy szép legyek, s ő pedig elmegy addig moziba. A kis csomagját ideadta, hogy vigyem fel, de olyan furcsa nézéssel kérte, mintha megbánta volna. Bár ne adta volna ide. Bolondos kíváncsiságomnak engedve, beletúrtam. S mit találtam? Borotvakészletet, valériant, nem is tudtam, hogy nyugta tóval él, a kis táskarádióját, meg három tekercs filmet. Az elsőn véges végig sex nők Voltak, így, meg úgy pucéran, a másikat együtt csináltuk még tavaly ősszel, s a harmadik, az a harmadik, ami mindent elárult, erdőben készült. Most. Az idén. Ősszel. Abban az időben, amikor mi annyi mindent terveztünk együtt.

K

irándulni vitt egy lányt Nem éppen fiatalt, de én pár évvel idősebb lehetek tőle. Loboncos frufru árnyékolja be vörösfűzrönk vonalú homlokát, melltartója a pulóver alatt tűhegyesre szorítja húsát. Olyan ostobán vigyorog bele tele szájjal a lencsébe és olyan lustán, ernyedten nyújtózik Andris ánörákján a kis rádiót hallgatva a fűben. A másik kockán ugyanilyen pózban ő heverészik. Aztán van még azon a tekercsen más is. Kényelmes villa előtt, valahol vidéken járdát raknak. A háziak. S óh, Andris is. Amikor ezt megláttam, akkor világosodott előttem minden.

Egyszer említette Andris, hogy nagyon bevágódott egy vidéki lánynál. Csúnyácska, az igaz, meg hogy tizennyolc év korkülönbség van köztük, de az nem számít. Nem a szerelem a fontos. Az sem baj, hogy butus, sőt az csak jó, az ember nyugodtan élhet másfelé is mellette. *A férfiak másodszor már józanul házasodnak. Az apja, az anyja jól kereső munkásember, mindent a lányuknak gyűjtenek. Mondták is: csak vezetőállásban levő férfihez adják a lányukat, akinek sok a fizetése. S a fiatalok hozományként új családi házat, meg autót kapnak. Az nem számit, hogy a vőlegény öreg, vagy elvált, lényeg: a virgoncán élő hajadont a fővárosba vigye, ne dolgozzon és jó társaságban forogjon. Hát ez a lány van a filmen.

Látod, mama, a vagyon most is vagyon, csak modern formában. Autó a divat, meg a berendezett családi ház. Van még, akit elkápráztat pillanatnyi kényelemért. Andrissal is ez történt Én hiába igyekeztem, hiába értem el mindent a magam erejéből, legyőztek. Egy ház, meg egy autó. Legszebb álmaimat zárták ki belőle, legszebb vágyaimat hagyták el. Autóstopos nem lehetek. Ez nekem nem megy.

Hát ez történt, mama.

Csak azt nem értem, miért akart akkor velem szilveszterezni, ha a jövőjét máshol biztosítja? Úgy gondolja talán, nálam a szerelem, ott a

másiknál pedig a kényelem? Mama, mondd, miért tette? Adj tanácsot? Kérlek! Szólalj már meg! Csak legalább igent, vagy nemet mondj... Mama! Mama...

Jó órát ült így Anna valami megfoghatatlan, érzékelhetetlen jelre várva. A sír mellett, a kispadon. Alakja egybeolvadt a hideg márványkockákkal. Kabátját, kalapját belepte a hó, árnyéka az elbújó és előtűnő hold fényétől sápadtan terült el mellette.

Aztán megrázkódott. Riadtan, félősen, kétségbe esve, bűnbánó tekintettel. Egyetlen nehéz, mély sóhaj hagyta el már csak ajkát.

— Oh, mama! Miért nem hordtalak inkább a karomban, amikor megnőttem és te lettél a gyerek? Miért hagytalak hosszú időkre magadra ?

Mama!

Mintha csak a kiáltástól ijedt volna meg minden. Egyszerre csend lett. Csak egy pillanatra. Sötét és csend. Éjfél volt

A

nna restelkedően hagyta el a városnak ezt a részét, hogy ilyen szokatlan időben merészkedett ide. Sietett az állomásra, hogy elérje a hajnali vonatot. Hamarosan elvegyült a dudások, a kürtösök, a papírszalagdobók között, s erőltetett nevetéssel hárította el magától a csillám- szóró, vidáman kurjongató újévi köszöntőket. Míg az indulásra várt, szívére nagy nyugalom telepedett. Hideg volt és nem fázott, egyedül ült, de nem unatkozott. Könnyűnek, frissnek érezte magát. Jó ideig nem tudta miért, csak élvezte elégedetten. Ahogy közeledett a főváros felé, úgy örült, hogy elutazott, nem töltötték együtt a szilvesztert, nem kötelezte el magát, s lezárta az elmúlt évet.

Aztán már csak azon gondolkozott:

— Ugyan, mit hoz az új esztendő, milyen lesz, tartogat-e a számára a gond mellett kedvest és szépet?...