Pest Megyei Hirlap, 1966. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-05 / 30. szám

MS T MECr El 1966. FEBRUAR 5., SZOMBAT Túl a megyehatáron ».Egy csapat, a gemenci rezervátum híres szarvasállományából KOMPLEXKÍSÉRLETEK A KAPÁSNÖVÉNYEK TERMELÉSÉNEK TELJES GÉPESÍTÉSÉRE öt növény termesztésének komplex géprendszerét vizs­gálja ebben az évben a Me­zőgazdasági Gépkísérleti Inté­zet. A kukorica, a burgonya és a cukorrépa teljes gépesí­tésével már tavaly is foglal­koztak, de a legmegfelelőbb gépek végleges kiválasztásá­hoz még további kísérletekre van szükség. A jelenleg legtöbb kézi munkaerőt igénylő kukorica- betakarítás gépesítésére pél­dául eddig 6 féle variációt próbáltál^ ki, közöttük ameri­kai és francia berendezése­ket is. Az eddigi tapasztalatok szerint két végleges megoldás valószínű: az egyiknek az adapteres szovjet gabonakom­bájn, a másiknak a speciális magyar kukoricabetakarító­gép, a csőtörő-fosztó lesz az alapja. Az utóbbi konstrukr ció továbbfejlesztését az ipar már az idén megkezdi. Pézsmára vadásznak a szegedi halászok A Szegedi Kossuth Halásza­ti Szövetkezet tagjainak sok bosszúságot okoznak a pézs­mák, gyakran rongálják meg a felszereléseket és kárt tesz­nek a varsákba került halak­ban is. Ezért most —, amíg a halászati holtidény tart — a szegediek a szőrmés ragado­zókra vadásznak. „Maratoni“ vetélkedő Készülődés a járási kulturális szemlére A gödöllői járásban meg­kezdődtek az idei kulturális szemle előkészületei. Az isaszegi Kossuth úti általános iskolából kaptuk azt a hírt; az úttörőcsapat Ki mit tud?- vetélkedőt rendezett, hogy el­döntse: kik képviselik majd az iskola színeit a járási se­regszemlén. Itt is nehéz helyzetben volt a zsűri, hiszen valóságos „ma­ratoni vetélkedő” részese le­hetett. Reggel 9 órától dél-' után fél kettőig peregtek a műsorszámok! Nagy me­zőnyből kellett kiválasztani a különböző műfajok leg­jobbjait: a legjobb bűvészt, énekest, szavalót, prózai elő­adót, a legjobb táncosokat, tornászokat, bábosokat. Ha volt is vita, a helyezések megítélésénél, egy dologban mindenki egyetértett: a mű­velődési otthon bábszakköré­nek elsőségében. Ez a mindössze négy hónapja ala­kult bábegvüttes aratta a legnagyobb sikert a vetélke­dőn, Az engedetlen kiskacsa és a Kacor király című báb­játékokkal, amelyeket Mo­zsár Lászlóné pedagógus, bábszakkörvezető betanítá­sában adott elő. De nagy sikerük volt a báboknak és az ötletes díszleteknek is, amelyeket ugyancsak a szak­kör tagjai terveztek. ny. é. ¥l~l VETŐMAG J O TERMÉS Növekvő igények — 25 millió tasak Az Országos Vetőmagtermel­tető és Ellátó Vállalatra ta­vasszal nagy feladat hárul: a-z állami gazdaságok és tsz- ek, valamint a háztáji földek vetőmagigényeit időben és megfelelő meny­Nem méltó a A héten, szokott helyükön, a Híradástechnikai Anyagok Gyárának kultúrotthonában jöttek össze az egyik kisváci kerület választói. Megjelent a tanácskozáson dr. Kávai Géza, a váci népfrontbi­zottság titkára is, valamint Pucher Gyula, a városi ta­nács képviseletében. Ez alkalommal nem város- politikai kérdésekről, társa­dalmi munka szervezéséről volt szó. Dr. Kávai Géza bejelentet­KONYVESPOLC NÉPHADSEREGÜNK (FOTOALBUM) ga, szenvedélyes alkotó­kedve néphadseregünket hí­ven bemutató fotóalbumot eredményezett. Kovát» Nándor te a megjelenteknek, hogy az Elnöki Tanács 3/1955-ös szá­mú határozata értelmében a legutóbbi városi tanácsülés megállapította, hogy a ke­rület választottja: Simonyi Ottó tanácstaghoz nem mél­tóan viselkedett, ezért ki­mondták tanácstagi tisztsé­gének a megszüntetését. Az említett határozat értelmé­ben ezt a választókerületben a lakókkal is rövid időn be­lül ismertetni kell. Erre került most sor. Simo­nyi Ottó — mint a Pest. me- Őgei Hírlap is közölte — a György-téle monstre-bűnper egyik vádlottja volt. Segí­tette, sőt egyes esetekben elő­mozdította a később leleple­zett visszaéléseket. Ezért ke­rült a bíróság elé, ezért mondták ki rá első fokon- az ítéletet. A megjelent nagy számú választó meghallgatta a népfronttitkár bejelentését s a közlést: rövidesen újabb tanácstag választására ke­rül sor, — a — nyiségben kell kielégíte­nie. A vállalat több mint 300 ezer kh gazdasági és olajmag, továbbá 47 ezer kh zöldség- és kertimag szerződéses ter­meléséhez biztosít vetőmagot. Ellátja a burgonya-vetőgumót termelő gazdaságokat 30 ezer kh-ra szükséges vetőgumóval. Fentieken felül mintegy 450 ezer kh, zömmel egynyári és pillangós takarmány vetésé­hez szükséges 1300 vagon ve­tőmagot kell biztosítaniuk. Legkeresettebb a lucerna és vöröshere vetőmagja, ebből az árvív- és részben az egérkár miatt nem áll ele­gendő rendelkezésre. Hüve­lyesekből és tavaszi bükköny­ből viszont az igényeket meg­haladó készlettel rendelkezik a vállalat. Ezért célszerű, ha a pillangósok helyett — ahol erre lehetőség van — borsos és tavaszi bükkönyös kévé*®? keket vetnek. A tavaszi takarmányvető­magvak iránt évről évre növekszik az igény. A házikertek s a háztáji gazdaságok részére tervezett kb. 25 millió tasak különféle konyhakerti zöldség- és vi­rágmagból kb. 20 millió tasa- kot a vállalat már az igény­lők rendelkezésére bocsátott. A tavaszi munkák megkez­déséhez tehát A termelőszövetkezetek, álta­lában a vetőmagigénylők ak­kor járnak el helyesen, ha a korai kitavaszodásra számíta­nak és a szükséges vetőmagot időben beszerzik. A kellő idő­ben vetett mag — természete­sen a többi előfeltétel biztosí­tása mellett — nagyobb ter­mést biztosít. Zs. L. a szükséges vetőmag ren­delkezésre áll. A finn Oroszlán Lovagrend parancsnoki keresztjével tüntették ki dr. Ortutay Gyula akadémikust Dr. Ortutay Gyula akadé­mikus, a magyar—finn kul­turális vegyesbizottság ma­gyar albizottságának elnöke, a Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat elnöké, pén­teken g Finn Köztársaság budapesti nagykövetségén át­vette a Kekkonen finn köz- társasági elnök, a finn Orosz­lán Lovagrend nagymestere által adományozott magas kitüntetést: a firm Oroszlán Lovagrend első osztályú pa­rancsnoki keresztjét. Dr. Ortutay Gyula a ki­tüntetést a finn—magyar kulturális kapcsolatok újjá­élesztésével, szervezésével ér­demelte ki. Pampuska ártatlan Pampuskát húsz éve isme­rem, mégpedig úgy, mint átla­gon felül érzékeny lelket. Az a típus, aki éjszakákat nem al­szik egy latin-amerikai tábor- nokpuccs után, s egyre azon sóhajtozik, vajon mi történt szegény előző diktátor magán­vagyonával. Egyszer elmesélte nekem, hogy már gyerekkorá­ban különcnek tartották, mert nem szerette a „Hol az olló, j komámasszony?” elnevezésű játékot. Ugyanis nem bírta el­viselni a gyanúsítást, hogy j esetleg őt teszik felelőssé a szó- banforgó szabószerszám eltű­néséért. Pampuska tizenöt éve öz­vegy, egyetlen fia pedig a „szabadságot” választotta — itthoni másfél év helyett, ami a Markóban várt rá, sikkasz­tásért. Most főkönyvelő Syd­neyben. A fiú éveken át levélben sür­gette az apját: menjen utána Ausztráliába. Pampuska elol­vasta a leveleket — és nem ment. S mit gondolnak, miért? „Nem akarom blamálni a nemzetet” — mondta megtör­tén a Krimi Mozi ruhatárában, ahol összehozott bennünket a véletlen. Blamálni, a nemze­tet? — kérdeztem értetlenül. „Igen. Ugyebár, a magyar csa­pat féltucat aranyérmet szer­zett a melboume-i olimpián. Mármost: tegyük föl, hogy ki­vándorló útlevelet kapok és megérkezem Ausztráliába. Ott pillanatok alatt híre megy, hogy egy magyar van a hajó fedélzetén. Körülvesznek a helybeliek, s nyaggatnak hogy vízilabdázzam, kardvívjak vagy kajak-kenuzzak nekik egy kicsit. Én meg ott állok megfürödve, mert semmilyen sporthoz nem értek, s ezzel blamálom az egész nemzetet.” Szóval ilyen ember ez a Pampuska, aki mellé sodort tegnap egy közlekedési dugó. Újsággal a kezében, fülig érő szájjal integetett: — Megvan, hál* istennek! Végre emelt fővel nézhetek az emberek szemébe. — Mi van meg? — érdeklőd­tem futtában, mert sietnem kellett. — Az atombomba, ami elve­szett! És tudod, hol volt? Al- meirától kilenc kilométerre, 700 méter mélységben a Föld­közi-tenger fenekén. r— Mondd Pampuska — kér­deztem dühösen —, attól füg­getlenül, hogy nincs meg, té­ged csak az izgatott, hogy el­veszett, az nem, hogy atom­bombával felszerelt amerikai repülőgépek röpködnek Európa légterében?! — Könnyen beszélsz — fe­lelt méltatlankodva —, de én a Feneketlen-tó mellett la­kom, a Kosztolányi téren. — Nem értem .., — Sejtettem. Nos, képzeld ej, ha nem a Fölclközi-tengerbe, hanem a Feneketlen-tóba esik az az izé. A víz sem mosta volna le rólam, hogy meg akartam kaparintani! ny. é. Légi teherforgalom Moszkva és Párizs között Moszkva és Párizs között csütörtökön megnyílt a rend­szeres légi teherforgalom. HOLNAP VAGY HOLNAPUTÁN HIÁBA NÉZETT ki újra és újra az ablakon, ugyanazt látta: hó, lábnyo­mokkal. Vigasztalan kép. Mintha kinn is az lenne, ami benn. Néha az ember önmagába néz. Nem akarja, de kénytelen. Amikor már túl sok a mosolygás a háta mögött, amikor érzi —, mert látni nem láthatja, ki. az, aki az ujjával mutogatni mer — ráböknek, s azt kérdik: mit akarsz? Üit csak. Gyűlölködés és a teljes ma- gárahagyatottság váltakozott benne: gyűlölte azokat, akik a háta mögött megmosolyogták, akik láthatatlanul felemelték az ujjúkat, s ráböktek. És magárahagyatottnak érezte magát, mert ha elismerni nem is ismerte e!, de érezte, hogy a mosolygóknak, az ujjal mutogatóknak igazuk van. Ült. Odakinn hó, lábnyomokkal, a füst, a korom mocsokfoltokat rajzolt a hóra, néha átfutott két műhely kö­zött nyakbahúzott sállal, feltúrt kö­penygallérral egy-egy ember. Milyen örömmel, elégedettséggel nyitotta ki először az ajtót! Egy pillanatra még meg is állt, s újraolvasta: üzemveze­tő. Félt kicsit, de nem nagyon. Any- nyi mindent csinált, miért éppen ezt ne tudná? A véletlenek összejátszása lett volna? Vagy éppen csak az, hogy nem volt elég ember, akit ide-oda beültethettek volna, s így esett rá a választás? Nem kereste a választ: túláradó boldogsággal mondott igent, amikor felhívták a személyzeti osz­tályra, majd a főmérnökhöz. Ö min­dent megtesz, ő igyekszik; ígért, már terveket formált, majd ő, ő megmu­tatja. Ráncbaszedi azokat. Másnap már összerántotta a művezetőket. Kemény volt? Lehet. De miért tet­te, miért hordta le őket? Hogy job­ban menjen a munka! Igen. Jelen­téseket kért, az éjszakája is ráment otthon, de tervezeteket dolgozott ki, a pontos műszakváltásokra,, ki is függesztette az ajtókra. Körlevelet fogalmazott, lesokszorosíttatta, s ki­osztatta az emberek között. Beren­delt jónéhány embert magához, s megmondta nekik, jó lesz, ha össze­szedik magukat, mert ő nem gatyá- zik. Neki csak olyan kell, aki dolgo­zik. Mit gondol, mi a hasfájása, nem érdekes, csinálja a dolgát. Mert ha nem ... Nem mondta tovább, csak jelentőségteljesen felemelte az ujját. Értsenek belőle. EGY VOLT CSAK, egyetlen egy, aki felállt, s azt mondta: — Baj lesz még ebből, ha maga, Árpás szaktárs, így akarja folytatni. Kizavarta. Okít­sa a mamáját, ne őt! Mit gondol? Különben is, ez az Andó, önfejű em­bernek látszik. Mit kell ennyire a szívére venni apróságokat? Nem fel­áll a taggyűlésen, s azt mondja; — Elvtársak, engem az Árpás szaktárs szabályszerűen kizavart... Látta, minden fej feléje fordul, nem nézett senkire, lesütötte a tekintetét. Ezek a vizslató pillantások. Minden csip- csup ügyről talán számot adjon? Kü­lönben is. ő az üzemvezető! Hát ak­kor? Ki felel itt a munkáért? Meg is kérdezte. És mit feleltek? Maga a titkár is mit válaszolt? „És az embe­rekért ki felel?” Nem értette, mire gondol. Mi az, hogy az emberekért ki felel? Amióta idejött, piszkálják. Volt hét, hogy kétszer is a nagyiro­dára kellett mennie. A főmérnökhöz, meg a pártbizottság titkárához. Va­laki jajgatott nekik. Azok meg per­sze nekiestek: mit gondol? Honnét veszi az ilyen módszereket? Legszí­vesebben rájuk vágta volna az ajtót, de hát az ember a feletteseivel még­sem tesz ilyet. A párttitkár is: — Nem tudom, értette-e, amit az elv­társak a taggyűlésen elmondtak? A termelés és az emberék nem két do­log ... Mit tart neki itt ez szeminá­riumot? Talán ő nem tudja? És en­nek mesélje el, hogy a műhelyben a képébe vigyorogtak, mert két gépet összetévesztett? Hát ilyen még nem történt senkivel?! Mekkora csoda!? Azt a kaján pofát, ahogy odamond­ták: — Talán gyorsprést akart mon­dani, nem? Ha nem tartja vissza ma­gát, kiosztotta volna őket. Ehhez ér­tenek. Lesni, hogy hol téved, hol csi­nál valami melléfogást? Ki nem csi­nál? Ezek már eleve rosszindulattal fogadták. Mint aki úgy jött, hogy nem hívták. Hajaj, jól néznénk ki, ha ő mindenki kedvét keresné. Üzem ez, nem üdülő; a keménység másutt is megtette a magáét, majd ... MÜLT HÉTEN megint az a beszél­getés a pártirodán. Átjött a főmér­nök is, hárman ültek, de csak azok ketten beszéltek. Megint a titkár az­zal a kenetteljes modorával. — Ár­pás elvtárs, maga így meg úgy ... Goromba, durva, embertelen ... Saj­nos, a szakmai hozzáértés ... nem támaszkodik az idős, tapasztalt mun­kásokra ... nem kéri a művezetők tanácsát... Hát miféle vezető az, aki tanácsokért futkos? Hol van akkor a tekintély? Milyen döntés az, ha előt­te már hat emberrel ezt tárgyalta? Ö vállalja a felelősséget! Igenis, vál­lalja. De a titkár csak legyintett: — Nekünk nem felelősségvállalás kell... munka, jó munka. És minél kevesebb olyasmi, amiért vállalni kell a felelősséget. Nem tudom, ér­ti-e? Megint ez a sértő, nem tudom, érti-e? Hát bolond ő, hogy ne érte­né? Munka keli. Hát. ő is azt akarja. Mégis, mintha kétféle nyelven be­szélnének. Az ember, néha úgy érzi, hogy belebolondul ebbe. A főmér­nök meg a szemére hányta, hogyan akart túladni Andón. Mi az, hogy túladni? A munkaügyi osztály szólt, hogy adjon át egy létszámot a kettes üzemnek, ott kell délutánra egy be­állító lakatos. Andó; ki mást ajánlott volna? Miért éppen Andót? Hát már megint magyarázkodjon? Neki min­dent meg kell magyarázni? Hát ez az a nagy önállóság, amiről annyit be­szélnek üzemvezetői értekezleteken? Az igazgató is, a főmérnök, a párt­titkár is. És akkor tessék. Az ember magyarázza állandóan a bizonyítvá­nyát. Miért fáj a főmérnöknek, hogy „magára csak akkor nyitják rá az ajtót, ha hívatta az embert”.. Talán traccspartikat szervezzen? Ott a gép, ott a munka, kész. Ha valakivel baj van, behívatja, megmondja a ma­gáét, ráncba szedi az illetőt. Ez a kötelessége, nem? Azok ketten egy­másra néztek. Észrevette. Szóval már arra is vigyázzon, mit mond. Mert, úgy látszik, már a szavaiba is belekötnek. És akkor még azt kérde­zik, miért ideges? Talán vigyorog­jon ezen? NÉZETT KI AZ ABLAKON. Mind szürkébb lett a hó. Reggel óta szórja rá a füstöt a kémény. Fehér volt, s szürke lesz. A belemélyedő lábnyo­mok már alig kivehetők: újak és újak sorakoznak melléjük, egyik fed. a másikat, s már sok-sok nyom jel­zi, mennyien szaladgálnak ide-oda. Műhelyből ki, műhelyből be. Az aj­tón át behallatszott a gépek mormo- gása. Dühös volt, nagyon dühös. Ez az Andó is ittmaradt a nyakán. Dü­hös volt. És félt. A gyomrát, szívét, idegeit összemarkoló szorongás volt ez. Mikor hivatják megint a nagyiro­dára? Holnap vagy holnapután? Mészáros Ottó Első ízben jelent meg a magyar néphadseregről foto- aibum, s önmagában ez a tény is különös jelentőséget ad a Zrínyi Katonai Kiadó szép vállalkozásának. A rep­rezentatív kivitelű album ez év elején került a köny- ™ vesboltok kirakatába, s mél- ^ tán kelti fel nem csupán az ^ érdek.ődők, de a szakembe- ^ rek — különösen — a foto- 5; művészek — figyelmét. A fotóalbum összeállítói a ^ hadsereg egészét, legjellem- ^ zőbb vonásait, a katonaélet i; hangulatát akarták bemu- § tatni. A fegyvernemek éle- § tének olyan epizódjait mu- S; tátják be, amelyek a korsze- ^ rű technika kezelőit, a kato- ^ nákat helyezi előtérbe. Nem ^ „összefényképezések”, beállí- jí tások, suta portrék — vér- ^ beli művészi riportképek ^ hozzák megérthető közeibe 5 a haza védelmezőinek bo- í nyolult, szorgalmas, nagy ^ felelősségtudattal végzett ^ munkáját. A néphez tartó- ^ zás, a bajtársiasság, a kato- ^ nák segítőksszsége, maga- ^ biztos fegyverkezelése, helyt- | állása, a fegyverbarátokhoz § való hűsége, a haladó hagyó- & mányok őrzése — mind- í mind megkapóan szép, tér- ^ mészetes felvételeken jele- ^ nik meg az albumban. & önként adódik a kérdés: ^ sikerült-e a szabályzatok kö- ^ vetelte „sarkosság”-ot felöl- ^ dani, nem merevek, „vi- ^ gyázz”-ban állók-e a képek? ^ A válasz egyértelműen meg- ^ nyugtató lehet: szemre is ^ szép az album, szakképek té- ^ maválasztása, gyakran paj- ^ kos játékossága, kifejező ere- ^ je a fotóriporterek elért | jó szándékát tükrözi. Bleich ^ Rudolf, Ferkis Emil és Ku- | tas Rudolf művészi törek- í v':’. i katonaéletben szer-k *5 sok esztendős jártassá-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents