Pest Megyei Hirlap, 1966. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-24 / 46. szám

MMIOB-VIDÉH A PEST ME GYEI HÍRLAP KJÜ L Ö N K I A D Á S A VIII. ÉVFOLYAM, 46. SZÁM 1966. FEBRUÁR 24., CSÜTÖRTÖK Háromkilós tyúkok, ötkilós kakasok Látogatás a Babádi Állami Gazdaság üllői telepén Átadják.. . nem adják? Rövidesen átadják a domi­nórendszerű monori mintaál- lomást rendeltetésének — mondják a rossznyelvek. Meg­határozott időpontot azonban senki sem tud mondani. Az állomásfőnök széttárja a karját: „A berendezés kísérleti stádiumban van, nem tudok határidőt mondani.” A málházó legyint: „Ké­szül ... ~ A sorompóőr: „Nem tudni, lesz-e egyáltalán belőle vala- rt}i.” A megrongált, lyukas so­rompó: „Ügy érzem, meg­érem az 1967-es esztendőt!" A régi állomásépületben ennek ellenére kőművesek dolgoznak. Átépítik a váró­termeket. A szűk, füstös he­lyiségeket — az eddigi szak- szervezeti szobával megtoldva — tágas, világos várótermek­ké alakítják át. Ez tudvalevő — szükségmegoldás. Hiszen, ha a monori vasútállomás valamennyi helyiségét váró­teremnek használnák, az is kevés lenne. Az új mintaállomás beren­dezésével párhuzamosan a MÁV-nak be kellett volna terveznie egy új, korszerű vasútállomás megépítését is, hiszen Monorról naponta nyolc-kilencezer ember jár be Budapestre dolgozni. Az uta­záshoz tartozó kulturális igény az is, hogy a húsz év­vel ezelőtti állapot megválto­zása híven tükrözze a fejlő­dést, különösen ott, ahol a korszerű vasúti berendezése­ket a külföldieknek is be akarjuk mutatni! (Hörömpő) Eltűnt egy táska kedden a monori főtéri önki- szolgáló boltból, melyben több olyan jegyzet és irat Volt, aminek más semmi hasznát nem veheti. A szerkesztőség kéri a meg­találót, hogy Monor, Deák Ferenc utca 14. szám alá jut­tassa el. ___________ M ÁI MŰSOR MOZI Úri: ötödikesek voltak. Kis kétfülű kosorakba gyűjtik a finoman barna héjú tojást a fiatal gondo­zólányok a Babádi Állami Gazdaság Üllőhöz tartozó 500 holdas „árutermelő” te­lepén, pedig megtelne sok kosár, hiszen a napi tojás­hozam most csaknem ötezer darab. Varga Éva, a telep fiatal vezetője elmondja, hogy az összeszedett tojást kizárólag továbbszaporítás céljára hasz­nálják fel, s egytől-egyig a gazdaság keltető üzemébe kerül. A tágas, fehér falú épüle­tekben neonfény alatt tollászkod­nak a nagy testű, há- rom-négykilós tyúkok, s a kifejlett kakasok súlya sok esetben meghaladja az öt kilót. Jellemző tulajdonsága ennek a fajtának a jól fejlett, egymás­tól távol álló lábak és a széles, húsos mell. Ez az értékmérő tulajdonság különben min­den hibrid egyednél fellelhe­tő. A telep állománya egyéb­ként kizárólag ilyen egye- dekből áll, amely a tenyész­tésben rangot, minőségben pe­dig értékesebb árut jelent. A vándorólak körül, a rit­kán nőtt fák között 1500 jér- ce kapirgál, szelíd jószág va­lamennyi, megszokták a jó szándékú emberek közelségét. Az ólban már egyik-másik kárál, tojni készül. A napok­ban már ezek is odakerülnek valamennyien — int a fehér falú épületek felé a telepve­zető. Évenként cserélődik a tojóállomány, mert a kéthónapos vedlési idő alatt a termelés muta­tói kedvezőtlenül alakul­nak. Különben a szabadon nevelt növendékbaromfi fejlettebb, erőteljesebb szervezettel bír, a beólazás után a tojás termelé­se is nagyobb, amellett a ta­karmányszükséglet jó része megtakarítható, amely vég­eredményben a gazdaságosság szempontjából bír nagy je­lentőséggel. A haszonállat-előállító ke­resztezések folyamán a Cornis fajtából kitenyésztett egye- dek gyors növésűek, a takar­mányt jobban értékesítik, a nagyobb vitalitás, életerő mel­lett termékenyebbek, s a to­Három-négy napig gyönyö­rű napsütéses idő volt. Az emberek közül sokan meg is jegyezték: „Na, ettől külön­bet még kívánni sem le­het!” Valóban sokkal szebb volt az idő, mint a tavalyi hi­vatalos tavasz idején. De az emberek nemcsak szavak­ban örültek a jó időnek, ha­nem másképpen is. Munkás­ember módjára, munkával fejezték ki örömüket. Az el­múlt napokban bármerre né­zett az ember a községben, a határban, mindenfelé szor­goskodó, igyekvő dolgozó em­bereket látott. ronkövetkező feladatok mel­lett szervezeti kérdéseket is megtárgyalnak. ★ A gombai úttörőcsapat báb­szakköre a kisdobosok részé­re bábelőadást tartott. A szakkör tagjai sokat fejlőd­tek ebben az évben. Részt vesznek a járási kulturális szemlén is, szorgalmasan folynak a próbák. ★ Járásunk csapatvezetői va­sárnap Budapesten, a József Attila Színházban közösen megtekintik Gyárfás Miklós: Egérút című darabját. ★ 28-án, hétfőn körzeti csa­patvezetői értekezlet lesz Gyömrőn és Monoron, ahol a csapatvezetők a soronkövet- kezö feladatokat tárgyalják meg. A Monori Gépjavító Állomáson két és fél millió nyereséggel zárták az 1965-ös esztendőt. Az elmúlt évben 2 100 000 fo­rint volt a zárás, tehát mint­egy négyszázezer forint több­letre tettek szert. így az él- üzemszint megtartása szinte biztosítva van. Az állomáson befejezéshez közeledik a lúgosmaró építke­zése, ami jelentősen meggyor­sítja a munkákat. Az építke­zést saját építőbrigád végezte 350 ezer forint értékben. Megemlítjük még, hogy öt új kombájnnal gyarapodott az állomás. Kombájnjainak szá­ma most már több mint 50-re nőtt. És végül: Kovács Pál bri­gádja teljesítette a szocialista brigád elnyeréséhez szüksé­ges feladatokat. Ebben az év­ben több műhely között folyik verseny a szocialista brigád cím elnyeréséért. jás kel the tősége is az átlagos szintnél magasabb. Az üzleti könyvek bizonyít­ják, hogy ezen a telepen tízhetes korban elérték az 1,35— 1,45 kilós súlyt, s ezer számra adták át a ke­reskedelemnek. Egykilós súlygyarapodáshoz pedig éves átlagban 2,90—3 ki­ló takarmányt használtak fel. A fajta tojóállományának évi tojáshozama 172 darab, a sú­lya pedig eléri darabonként a 60 grammot. A baromfitenyésztés nép- gazdasági jelentőségének köz­vetlen és közvetett haszna különösen akkor válik jelen­tőssé, ha nemcsak néhány te­lep, hanem a háztáji gazdasá­gok állománya is ilyen egye- dekből áll. Megcsinosultak a községben az udvarolj, a házak előtti részek. Ásni kezdték a kerte­ket, készítették a tavaszi ve- teményezésre. Egyes helye­ken például már a borsót is elvetették. Dolgoztak sokan a szőlők­ben is. A trágya kihordása és berakása a szőlőkbe zö­mében most történik. Töb­ben a gyümölcsfákat tiszto­gatták, nyesegették, perme- tezgették. A Rákóczi Tsz traktoros brigádja is kimerészkedett a határba és a magasabban fekvő részeken megkezdték a szántást. Sürgés-forgás ta­pasztalható a tsz kertészeté­ben is. A tsz udvarán levő „fűrésztelep” nagyüzemi mó­don készíti még a szükséges anyagokat a melegágyakhoz. A kedvező időt a tsz igye­kezett arra is felhasználni, hogy a község legsárosabb, leggödrösebb, utcáját a Dó­zsa György utat valamelyest „rendbehozza’J. Ez az utca ugyanis a tsz főközlekedési útvonala és a sok eső miatt bizony nem a leglátványosab­ban néz ki. Mindezek a fenti tények kétségtelenül igazolják, hogy a Péteriek várják a tavaszt. Örülnek a jó időnek és igye­keznek is munkával meg­ünnepelni azt. Remélik és velük együtt mi is, de a já­rás minden dolgozója is, hogy talán ebben az évben nem fog az időjárás becsapni bennünket. Bízunk benne, hogy már olyan nagy hideg nem lesz, amely kárt tenne akár a gyümölcsösökben, akár a veteményekben. Idő: a minap, zivatar előtti ragyogó napsütés, színhely: Monor, Petőfi utca, szereplők: egy hölgy, egy munkásőr, egy Nők Lapja és egy kerékpár. A hölgy megy az utcán sie­tős léptekkel. Észrevesz a jár­dán egy ott heverő viharvert Nők Lapját. Cipője orrával ösz­tönösen a járda melletti árok­ba taszítja, s mivel az első mozdulattal nem sikerül, még egyet lök rajta — a lap most már széles ívben lerepül a járdáról. Utána megszaporázza lép­teit, hogy behozza a percnyi kiesést, amit önkéntes köztisz­tasági munkára pazarolt. Alig fordul azonban be a következő utcába, rövidesen tapasztalja, hogy valaki ke­rékpárral üldözőbe vette. Ugyanis kiáltásokat hall: — Álljon meg! Ön, igen, aki az imént valamit az árokba rugdalt! Alig néhány napja annak, hogy teljes egészében befe­jezték (több ezer forint ér­tékben) Monoron a Hangulat Presszó belső tatarozását. Élénk színek, tiszta falak fogadják a vendégeket. Két­ségtelen — ideje volt rend­behozni e jó forgalmú és jó hírű szórakozóhelyet. A vál­lalat — i°en korrekt módon — múlt évi ígéretét határidő­re teljesítette. Karbantartó brigádja vakító fehérre va­rázsolta a korábban térkép­színű mennyezetet, és kelle­mes színeket festett a füst­től és portól megnevezhetet­len színű falakra. Azonban tessék megnézni képünkön a zeiíészek mögöt­ti falat. Jól látszik (sötétebb), hogy vízfoltok éktelenkednek rajta, de átütött a mennyeze­ten is néhány folt, beázás. Több száz forintos kár — felelős nélkül! A fal beázá­sán egyelőre nem lehet segí­teni — mondják, hiszen köz­vetlenül a terem mögött üze­mel a termelői részleg für­dője, melyet jelenleg nincs mód megszüntetni. Marad tehát a szembekötősdi: dra­périával eltakarni a foltot. Igaz, ez még mindig esztéti­Többször szóvátetttük, hogy Monoron a sajtóterjesztés nem elégíti ki a kulturális igény ilyen vonatkozású fejlődését. Most újból és ismételten alá­húzzuk: adjanak több sajtó­terméket Monorra! A Posta­vezérigazgatóság figyelmébe ajánljuk következő észrevéte­leinket. A hölgy felháborodva néz a munkásörzubbonyt viselő, szi­gorú arcú hivatalos személyre, — aki, mint később kiderült: kölcsönkért kerékpárral lo­holt utána —, s aki erélyesen közölte vele, hogy bünteten­dő cselekményt követett el, mert ha a hölgy nem tudná, minden, amit az árokba ta- szajtunk, terjeszti a járvá­nyokat. — A Nők Lapja is? — Az is _hm ... Nők Lap­j a volt? — És ráadásul nem is az enyém, ott hevert a járdán és terjesztette a járványokat... A rend ifjú őre most már nem volt annyira erélyes, a leckéztetést pedig végülis ez­zel fejezte be: — Tulajdonképpen azt hit­tem hátulról, hogy maga az Erzsiké... (fogarasi) kusabb lesz, mint a jelenlegi kép. A mennyezettel más a hely­zet. Itt már megnevezhető a felelős: az Építőipari Ktsz, amely ősszel javította meg az épület tetejét. Mégis be­ázik. Hiába szólította fel őket a községi mérnök, hiába tudjuk, miért megy tönkre szemünk láttára a presszó mennyezete, (az önkiszolgáló bolté is), nem segítenek raj­ta. Nem ők látják kárát! De miért nem?! Másik képünkön egy na­ponta több százszor megis­métlődő pillanatot mutatunk be. Most éppen Tóth Pálné szol­gálja fel a duplát. De akár ő, akár Koblencz lstvánné, vagy Varga Sári van szolgá­latban, a vendégekkel min­dig udvariasak, figyelmesek és ami le- ‘ontosabb: gyor­sak, előzékenyek. A kereskedelemben fő­képp a vendégekkel való bá­násmód terén van még sok kívánnivaló (sajnos — jóné- hány példa van erre is még járásunkban). Annál örvendetesebb, (s ezért is írunk most róla), hogy Monoron a Hangulat Presszó­ban első a vendég. BM Kevés a sportújság, Képes­sport, Sportfogadás, Labdarú­gás, Hétfői Hírek és egyéb ké­peslapok. Az elmúlt héten a monori vasútállomás hírlapárusító bódéját kétszáz méterrel odébb vitték — nem tetszésü­ket ily módon kifejezésre jut­tató — olyan egyének, akik nem jutottak kedvenc újság­jukhoz. Bosszantó és egyben elgon­dolkoztató: különböző hazai és nemzetközi sportesemények zajlanak — s a szaksajtóban még sem olvashatunk róluk, mert egyszerűen nem kapni belőlük. Nap mint nap sok bírálat éri ezért a monori pos­tahivatal vezetőjét. A válasz: az észrevételt továbbították! Eredménye: semmi! Pedig pár héttel ezelőtt a Budapestvidéki Postaigazgatóság megígérte, hogy jelentősen meg fogja ja­vítani a monori vasútállomás hírlapellátását. Nem javítot­ta! Sőt — a színvonal vissza­esett! Nem tudni, ki a felelős ezért, hogy egy járási székhely sajtótermékkel való ellátása ilyen szegényes?! Sürgős intézkedésre van szükség, nem pedig Ígérgetés­re!!! (ő—ö) NAPOSCSIBE ELŐJEGYEZHETŐ MONOR, LILIOM UTCA 34. ÚTTÖRŐHARSONA Örömmel oleastnk a szombati újságban két úttö­rőnknek, Kása József és Illé­si Endre pajtásoknak becsü­letes munkáját. A járási rendőrkapitányság is tájékoz­tatta az úttörőelnökséget és egyben köszönetét fejezte ki az úttörőknek, akik becsület­ből jelesre vizsgáztak. Sajnos, azóta sem sikerült találkoz­nom a két fiúval, pedig külö­nösen Jóskával szeretnék el­beszélgetni. Jóska az év során A. fogásánál hét győztesei Sokan várják már járá­sunkban, hogy a november 11 és 17 között megrendezett fo­gászati hét eredményeit megtudják. Az Egészségügyi Minisztérium kezdeményezé­sére került országos szinten megrendezésre a különös hét, ami nagyon sok izgalommal járt. Idézzük csak fel egy ki­csit a feladatokat: egy ke­resztrejtvényt kellett megfej­teni és a fent megjelölt idő­ben fogat mosni, amit a szü­lőnek igazolnia kellett. A megfejtések a megadott ha­táridőben beérkeztek Buda­pestre. A szülők is igazolták a fogmosást (nagy kár, hogy nem mértük fel, hogy ebben az időben hány új fogkefe ke­rült új gazdához), már csak azt várták a pajtások, hogy sor kerüljön a sorsolásra. Ez is megtörtént. A megyében a monori járás küldte be a leg­több megfejtést, s így közü­lünk húzták ki az első díjat, egy csodálatosan szép, tokkal ellátott Cména fényképezőgé­pet és még 11 egészségügyi csomagot. Az első díj átadá­sára kedden délután került sor. A boldog tulajdonos Ba­lázs László gombai pajtás, aki a IV/a osztályba jár. Laci a meglepetéstől és az örömtől az első percben szóhoz sem tudott jutni, amikor a jáiási Vöröskereszt titkára átadta az ajándékot. elkövetett néhány apró iskolai csínyt, ami nem szolgált ép­pen dicsőségére. De úgy ér­zem, hogy ezzel a cselekedet­tel jóvátett sokat. Remélem, és várják az úttörő pajtásai is, hogy lesz kellő akaratereje egy ilyen becsületes munka után, hogy végleg kiérdemel­je a „becsületes fiú” nevet. Ahogy őt ismerem, ez fog is sikerülni. Becsületesen bevallotta, hogy azóta egy kicsit elha­nyagolta a fogmosást, de a jelenlevők előtt ígéretet tett arra, hogy ezentúl rendszere­sen, naponta megmossa a fo­gát. Nagyon szépen elmondta, azt is, hogy este a legfonto­sabb a fogmosás. Reméljük, hogy ezt minden pajtás tudja, és szorgalmasan végzi is. A 11 egészségügyi csomagot, me­lyek átadására ezen a héten kerül sor, az alábbiak nyer­ték: Tarbály Erzsébet (Monor, Munkásőr), Dión Mária (Ká­va), V. Nagy Ildikó (Monor, Kossuth), Jeruska József (Nyáregyháza), Gecser Erzsé­bet (Pilis), Molnár Mária (Gyömrő, Erzsébet-telep), Pe­te Árpád (Monor, Ady), Mé­száros Julianna (Vecsés-te- lep), Nagy Magdolna (Vecsés), Deák Éva (Maglód-nyaraló), Pálvölgyi Katalin (Üllő). Innen — ennem A vecsési gyógypedagógiai intézetben is megalakult az úttörőcsapat. A csapat a 2613. sz. Steinmetz kapitány nevet kapta. Asztalos Zoltánná a csapat vezetője, a 35 fős kis sereggel máris munkához lá­tott. ★ Az üllői úttörőcsapat veze­tősége ma este hat órakor ve­zetőségi ülést tart, ahol a so­Kiss Sándor Tavaszvárás Péteriben <MJ) Tú Ibu&fjósiíij avagy a tavasz az oka ? Foto: Somodi FIGYELŐ A Posta-vezérigazgatóság figyelmébe! Több sajtóterméket Monorra! Kommentár két képhez

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents